Azt mondják, az okos ember más hibájából tanul. Nos, tudom, hogy az sem lesz egyszerű menet, de az én példámból kiindulva: zavard el a bús, büdös p****ba a férjedet. Ne érdekeljen, hogy kié a ház, ki lakik még benne (anyósod, dédimama, nem közös gyerek, nem saját gyerek), egyszerűen csomagold össze a holmiját, és tedd ki a ház elé, mire hazaér.
A gyerekeken, anyagiakon "ráértek" marakodni, de neked, a gyerekeidnek és az öregeknek joguk van arra, hogy ott maradjanak és nyugodtan éljenek, míg neki nincs. Nincs és kész. Húzzon el a francba a nőjével együtt.
ez kurva jó....felnevelted a kölkét és ápolod az anyját ő meg kúrogat egy másik nőt??? na úgy elküldeném a büdös picsába hogy arról koldulna!!
az lenne a legjobb ha elköltöznél a gyerekeiddel, ne kelljen egy fedél alatt maradni........aztán az új csaj majd ápolhatja anyucit meg rendezheti a kölkét
fogadj egy jó ügyvédet, aztán add be a keresetet a bíróságra, a közös kiskorú gyereket úgyis te kapod, és a lehető legtöbb lóvét ki kell taposni belőle, csak magaddal meg a 2 gyerekeddel foglalkozz, a mama meg az anyós meg az ő gyereke nem számítanak, ne essen meg a szíved mert akkor magad alatt vágod a fát..........a leírásodból az jön le, hogy a férjed kurvára leszar mindent csak a nővel foglalkozik, nos neked is ezt kell tenned, a saját érdekeidet védjed mindenekelőtt!!!
Azóta meg tudtam,hogy lányka be vállalná a 3. szerepét,viszont férjem-mindenképp elsőnek szeretné.
Szeretné,ha gyerekük lenne-de a lány olyan helyen dolgozik(egy cég,de be dolgozó),hogy amíg nincs végleges szerződés-nem akarja...(A meglévő gyermekeit jóóó nagy íveben le sz......a..)
Fizetését el pokodva olyan külföldi túrákra gyűjt-amire én az elmúlt egy éveben 5x vittem ..
Csakhogy a fizetésből hiányzó összeget 7 en koplaljuk meg :(
nem gondolom hogy egy ilyen pasit meg kellene tartani.....az ő gyereke nem a te gondod, neked 2 gyereked van, abból az egyik gyakorlatilag felnőtt, pereld el tőle a lehető legtöbb pénzt, és kezdj új életet nélküle
Sajnos ide kell írnom az életemben jelenleg felmerülő témában.43 éves,12 éve házasságban élő 3 gyermeket nevelő anya vagyok. Most Julius 1.-én derült ki,hogy férjem meg csal egy 23 éves kolléganőjével. Mi családi helyzetünk nem egyszerű,mert 3 gyermek-3 családból van, 20,18,11-évesek.20éves férjem 1 házassága,18 éves én elsőm és a kicsi a közös…Ezek felett olyan családban éltünk,ahol a férjem anyukája és nagymamája is velünk él.Teljes mértékben közös volt a háztartás,én vásároltam,főztem….stb,sajnos anyósom a megromlott egészsége miatt,nem tud be segíteni,dédi mama hajlott kora miatt nem tud.Amikor az eset kiderült-csak sár dobálás volt,természetesen én voltam mindenért a hibás-pedig sokak-ill édesanya szerint is az elmúlt évben voltunk a leg boldogabbak..Épp előző évben fejeztük be házunk tető terének be építését,5 külföldi „kiruccanásunk”volt.Én nagyon szeretem őt..Fel ajánlottam több lehetőséget,csak a család maradjon egyben. Férjem egy este azzal indította a beszélgetést,hogy el kéne költözzek a 2 gyermekemmel,mert új barátnő-messze lakik-ide kéne neki költözni.De ekkor azt mondtam át kéne ezt gondolni,hisz nem egy pár vagyunk,hanem 7 fős család ..Majd jöttek a hazugságok…Nekem azt mondta,szakítottak-újra együtt vagyunk lánykának,hogy őt szereti-és marad vele.Majd egy késö esti épp kimaradt hétvége után konferencia beszélgetés volt…Lányka telefonon hallgatta,ahogy meg beszéljük a dolgokat..Akkor férjemnek, unszolás után azt kellett nyilatkozni,hogy őt szereti-és válni szeretne.Természetesen azt mondtam-rendben…akkor legyen…..de mivel a ház egy rész közös szerzemény,ne várjanak semmi jóra ,mert évekig per-és én biza addig egy tapotatt sem-amig ki nem fizet a házból.DE úgy kezdte a beszélegetést a lányka-kihangosítva,”hogy ne kiabáljunk,mert ő épp öngyilkos akar lenni”Másnap négyszemközt kérdeztem párom,hogy ő most az életével fenyegeti-és azért válna??Hát nem tudom!-volt a válasz…Ekkor szeptember 1-ig gondolkodási határidőt kapott a férjem,de úgy vélem-nem volt mire adnom.Sajnos állandó a telefon,az órákra való eltünés-bár itthon úgy csinál ,mintha nem történt volna semmi,de mindenki tud minden-csak szép csendben várjuk,hogy kongjon a harang!Meg keresek egy jogász ,mivel a közös vagyonra szert tartok-ill ilyen helyzetben nem tudom-nekem vagy férjenek kellene indítani válást.A közös-sőt még én fiam is szeretné itt tartani,de csak a pénz miatt am velük jár-anyosom hallani sem akar róla,mert nem tudja őket ellátni.Az elmúlt hetekben teljesen össze törtem,meg bántottak,sárba tiportak,gyermekeim tartják benne a lelket,de tudom,hogy kemény évek jönnek-ám nem adom fel….
Nem, nem maradt velem a gyerekünk. Nálunk az 50-50 %-ban megosztott közös felügyelet szó szerint ezt jelenti. Egy hét az apjánál, egy hét velem, vasárnap csere. Ráadásul én albérletben lakom, mert a ház ahol együtt éltünk, a gyerek apjáé. A többit el tudod képzelni, ugye?
Viszont továbbra is meggyőződésem, hogy ennek nem kellett volna így történnie, és a gyerekemnek csonka családban felnőni.
De megtortent, tovabb kell lepned.
Es Te jobban jartal mint en, neked legalabb a gyerek megmaradt. A felesegem megcsalt, majd amikor eleg komoly lett a dolog, bejelentette, hogy el akar valni, es vitte a ket gyereket is. (Bar kozos felugyelet es sokat vannak velem, de akkor sem nalam van az otthonuk.)
Nekem sokat segitett, hogy elkezdtem neten beszelgetni, majd randizgatni csajokkal. (Mikor ugy ereztem mar tul vagyok a valason. Nem voltam :), de ez is segitett tullepni.)
Te csak a saját dolgaidért és tetteidért felesz. A másik fél "példamutatásáért" nem, arra már nincs ráhatásod, felesleges izmozni rajta.
Hogy milyen lenne, ha továbbra is együtt maradtatok volna? Hm? ....
Kéretlen tanács: Mutass neki olyan mintát, hogy ha felnő és visszagondol rá a Te példád értékes, gerinces, felelősséget vállaló felnőtt ember mintája legyen. Ha értelmes lesz, meg fogja érteni, még ha ez most nem hihető, akkor is. A gyereketek mindkettőtöket szereti. Tanul innen is, onnan is, jót is és rosszat is.
Persze nincs ez így jól, de a dolgok mindig változnak.... Te döntöd el, merre... :)
Jó, mindegy, hagyjuk. Az én sztorim meghaladná ennek a topiknak, sőt, még a fórumnak a kereteit is. Ennyike részletből még nem derülhet ki, de maradjunk annyiban, hogy tudom, mi a kapcsolatfüggőség, de én nem szenvedek ilyenben. Persze higy szar érzés, hogy elhagytak, de a volt férjem a hátam közepére úgy hiányzik, mint egy púp. Nem bújok a gyerek mögé, az ő érdekeit nézem. Az apukájával nem beszélek, sok elvált feleséggel ellentétben én nem zaklatom, nem pocskondiázom a gyerek előtt. Viszont továbbra is meggyőződésem, hogy ennek nem kellett volna így történnie, és a gyerekemnek csonka családban felnőni.
szeritem te elsősorban nem a gyereket nézed csak a gyerek mögé bújsz el, te magad nem bírod elviselni hogy elhagytak, kapaszkodsz ebbe a pasiba, mert kapcsolatfüggő vagy, nem kellene a gyerekre rákenni, hogy a gyereknek ez meg az lenne jó, te szakadj le a hapsiról, mert baromira nem léptél túl rajta, és próbálj függetlenedni tőle, az nagyon durva hogy bármit elviselnél csakhogy veled maradjon, ez egy beteg hozzáállás, legyen már benned tartás, ne bújj a gyerek mögé
Igen, én ezt is értem, de az mennyire jó példa a gyereknek, ha az apja hol az egyik, hol a másik barátnőjéhez hurcolja, és a gyerek is elmeséli, hogy most éppen az Anitánál voltunk, de előző hétvégén meg a Juditnál, a pénzt két kézzel szórhatjuk, minden játékot egy szóra megkap, addig marad fent este, amíg akar, stb. Amikor nálam van, akkor pedig azt látja, hogy anyának mindent egyedül kell megoldania, mert nincs aki segítsen neki, és csak egy küzdelem az egész élete, korán le kell feküdni, mert másnap napközis táborba megy, anya pedig dolgozni, hiába van nyári szünet, hétvégén általában kettesben bóklászunk a városban. Azért így sem egészen kerek, ha jól gondolom.
"Én bármit elviseltem volna a továbbiakban, csak ő ne sérüljön...."
Szerintem meg sokkal egyszerűbb a képlet. Mert ha a szülőknek jó együtt, akkor a gyerek(ek)nek is az. Ha a szülőknek az a jó, hogy külön vannak, akkor a gyereknek is az a jó.
Egy válás, szakítás mindenkit megvisel, de szerintem még mindig jobb ez, mint az, hogy egy életen át rossz mintát, példát látnak... (Hogyan dugd magad seggbe és minden nap és tűrj és viseld el azt, hogy kihasználhatnak, hülyének néznek, nem tisztelnek, stb...) - Bocsánat a vulgáris kifejezésért. :)
Persze célszerű megtenni mindent, hogy "jó" legyen, de van az a pont, ami ha bekövetkezik már felesleges kötni az ebet....
nézd ha a férjed vissza akart volna menni hozzád és ezt komolyan gondolta volna, akkor a kamu terhesség kiderülése után visszament volna--------nyilván nem is akart..........
Ezen a válás dolgon még nagyon nem vagy túl. Építeni kellene a saját életed, és a gyerek is szép lassan felveszi az új ritmust.
Túl sokat kattogsz a múlton. A volt férjed túllépett rajtad, sajnos ezt tudomásul kell venned. Ez nem tesz túl jót az ember egójának, de az élet nem az igazságosságról szól.
A gyerekek hiperérzélenyek tudnak lenni a körülöttük zajló dolgokra, értem ezalatt, hiába nem mondod neki a dolgokat, hogy mennyire nem helyesled amit az apja csinált, stb.... ha minden rezdülésedből ez jön le, az átmegy neki a kis receptorain.
Úgy gondolom, egy rossz kapcsolat, rossz házasság, egy mindenben alárendelt, és szenvedő anya kép, nem szolgálja a gyerek érdekét.
Neked kell a számára megmutatni, hogy mi a helyes, ha göröngy van az úton. Menni kell tovább.
Persze egyéne válogatja, hogy ki meddig nyalogatja a sebeit.
Igen, lényegében igazad van. Igyekszem túllépni rajta, de nem könnyű.
Neked kitartást kívánok a továbbiakhoz, drukkolok, hogy a lehető legjobban alakuljanak a dolgok!
Nálunk csak két tárgyalás volt, az első ugyebár az ú.n. békítő, bár semmi ilyesmi célt nem szolgált, a másodikon már kimondták a válást. Ügyvédje egyikünknek sem volt, a keresetet én magam gépeltem, ketten fogalmaztuk meg, és a két tárgyalás egyikén sem kellett ennél (a keresetben foglaltaknál) többet elmondanunk semmiről. A kisfiunk 7 éves, ő nem is volt ott egyik tárgyaláson sem, és mivel mindenben megegyeztünk, nem is idézték be tanúnak. Az egészből szinte semmit sem vett észre.
Először akkor borult ki, de nagyon, amikor tavaly augusztus végén azt mondtam az apukájának, hogy rendben, ha mindenáron válni akar, és azt akarja, hogy költözzek el, akkor ő fogja megmondani a gyereknek. Megmondta. Majd kb. 3 óra múltán, szombaton estére és éjszakára otthagyott engem a síró, zokogó, teljesen felzaklatott kisfiúval, akinek egy Valeriánát kellett adnom, hogy egyáltalán el tudjon aludni.
A te helyzeted legalább tiszta, szabadulni akart és elment magától.
Hidd el, hogy sokkal emberpróbálóbb egy olyan emberrel harcolni, aki még ott lakik ( pedig nem kellene! )l és a bíróságon össze-vissza hazudozik ellenem, továbbá a gyerekei ezt még végig is nézik, ahogyan viselkedik...
Egyébként engem az foglalkoztat, hogy hogyan oldjuk meg a jövőbeli dolgokat a gyerekekkel....
Elpocsékolod az energiádat egy semmirevaló emberre, mert rajta gondolkozol....
Legyél arra büszke, hogy Te egyedül állsz helyt....
És indítsak mozgalmat a tankönyvek átrajzolásáért, átfogalmazásáért, aztán vegyék egy kalap alá az elvált, cirkuszoló anyukákat a melegekkel, akik kb. ugyanilyen jogokért harcolnak.
Természetesen nem szeretnék a jövőben senkinek a lábtörlője lenni, viszont még mindig azt mondom, hogy egy ilyen trauma után talán sikerült volna változtatni a kapcsolatunkon, és normalizálódott volna. De ez már mind csak feltételes mód.
Nem, nem hangoztatom. Éppen eléggé folyik mindenhonnan a reklámokból, a mesefilmekből, amikben a boldog család a két mosolygó szülőből, és felhőtlenül kacagó kis csemetéikből (minimum kettőből) áll. Ráadás az iskolai tankönyv, pl. nyelv tankönyvek, olvasókönyv, amikben az első fejezetek között szerepel a család, annak tagjai, és MINDENHOL apa-anya-két gyerek a felállás. Egyszerűen kikerülhetetlen.
SOHA nem mondtam azt a gyerekemnek, hogy mi már nem vagyunk egy család, vagy hogy a család csak és kizárólag a szülőkből és a gyerekből állhat, pláne nem felejtem el folyamatosan mondani neki, hogy én mindig vele leszek. Az apja minden második héten ugyanúgy foglalkozhat vele, ahogy én, róla nem beszélek, se jót, se rosszat nem mondok neki.
Én abban reménykedtem, hogy apuka egy idő után rájön, máshol sincs kolbászból a kerítés, és az új csaj is ugyanolyan büdöset sz***k, mint én (elnézést a durvaságért, de ő ilyen stílus), aztán majd elfelejtjük egy idő után (mint ahogy a korábbi botlásai is elfelejtésre kerültek). De nem. Ez az új nő még arra is képes volt, hogy terhesnek hazudja magát, amikor a férjem azt próbálta megbeszélni vele, hogy inkább visszamenne a családjához.
Hát el kell neki mondani, hogy de, kisfiam, van családunk. El kell neki mondani, hogy én mindig itt leszek neked. El kell mondani, hogy bármikor ha hiányzik neki apa, felhívhatjátok közösen. Hogy írhat neki. Család továbbra is van, csak átalakulóban... de mindig család maradtok, attól függetlenül hogy ki hányszor nősül újra/megy férjhez/ szül még x gyereket. Maximum egyre nagyobb lesz ez a család..
Persze, a gyerekeknek is fáj... ez természetes.. bármilyen szépen-jól tálalod, bármennyire érzed azt hogy így a helyes.. és ezt vacak nézni.. mert ugyan enyhítheted, de meg nem szüntetheted, és valahol okozója is vagy a fájdalmának. Car. Tudom.
