Sziasztok,sajnos váló félben vagyok és az érdekelne hogy másnak is ilyen sok ajánlat érkezett ebben az időszakban a másik nem részéről vagy ez esetleg egyedi dolog?
Válási tanácsadó ajánlása: Látom sokan vagytok, akik elváltak, elválnak vagy el fognak válni. Én is végig mentem ezen a folyamaton, háát mit mondjak, nagyon nehéz út. Engem nem is a jogi hercehurca viselt meg, hanem, hogy nem tudtam egy rendes párkapcsolatot kialakítani senkivel. Sokat próbálkoztam, volt minden: alkalmi kapcsolat, pár hétig tartó, aztán egyre hosszabb ideig voltam párkapcsolatba. De mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Aztán egy nap az egyik haverom megkérdezte, hogy voltam-e már válási tanácsadónál. Néztem rá, hogy miről beszél, én már rég elváltam. Felvilágosított, hogy ő mivel foglalkozik, segít elválni érzelmileg a volt társtól és bizonyára velem is ez a probléma. Hülyeségnek tartottam, magamnak sem mertem bevallani, hogy igen is fáj még ha a válásra gondolok. Pár napig rágódtam a történeten - mivel nem akartam a régi sebeket feltépni- majd úgy határoztam, hogy mégis elmegyek hozzá. 3 alkalommal voltam nála, (8 alkalmas amúgy) megértettem sok mindent. Próbálom feldolgozni a múltat, van már jövő képem. Bizalmam a másik nem felé lassan visszaáll. Bizakodó vagyok magammal szemben, hogy idővel újra kitudok alakítani egy stabil párkapcsolatot.
Kár, hogy a haverommal nem találkoztam korábban, mint megtudtam, hogy a Tanácsadó (Fleischer Gabriella https://szivtoltes.hu/valofelben-levoknek/) rögtön az első pillanattól végig kísér az egész lelki problémákon keresztül.
Gondoltam ezt a tapasztalatomat megosztom veletek, ti ne szenvedjetek annyit mint én.
A válás így külön téma! Ha megállapodtok előre, akkor az ügyvédje nyilván beleírja a megállapodásba a fizetés feltételeit is, tehát az a mérvadó. Csak azt nem értem, miért nem mész Te is ügyvédhez és miért nem ő képviseli az érdekeidet!? Tudod, a jogi szövegek nagyon be tudják húzni a földi halandókat a csőbe! Már eleve az a tény is elgondolkodtató, hogy miért ment ügyvédhez, ha Ti ketten közös megegyezéssel váltok és mindent megbeszéltetek, mert a közös megegyezés azt is feltételezi, még ha a gyermekelhelyezés és a vagyonmegosztás külön per tárgyát is képezheti. - érted? feltételes mód! nem kötelező, hogy képezze! - A mi válásunk valóban közös megegyezéssel történt, mert mi előre megbeszéltük a 2 gyerek elhelyezését, láthatását, ill. a másik fél igényeit is, valamint a vagyon sorsát is. Így a válóper során egyetlen tárgyalás volt a békéltetőt leszámítva, teljesen ügyvédmentesen. Ott mindketten elmondtuk amit megbeszéltünk, a bíró tett még fel néhány kérdést pl. a feleségtartásról, házról, kocsiról stb. és 1óra múlva hivatalosan el voltunk választva, gyerekek elhelyezve, vagyon megosztva, és néhány nap múlva mindent írásban is megkaptunk.Szerintem ez a közös megegyezés és nem az, ha elválunk és aztán még hosszú évekig rángatjuk a gyerekeket pszichiáterhez, mint igazságügyi szakértőhöz, és mérhetetlen összegekért elügyvédezzük a maradék vagyonunkat, mint vagyonmegosztás, és a végén mindenki tönkremegy a hercehurcában úgy mentálisan, mint anyagilag is. Ha már most nem tudtok megegyezni, akkor jobb, ha Te is ügyvédhez fordulsz, bármilyen drága is!(Ha nem teszed és vitás kérdés merül fel, akkor a bíró fog felszólítani erre a saját érdekedben!)
sziasztok, egy kisebb kutatást végzek ebben a témában : kommunikáció nehézségei. Leginkább a házasság alatti, válás előtti-alatti-utáni nehézségek érdekelnek. Kérlek aki kompetens ebben, esetleg kitöltené nekem? Nagyon nagy segítség lenne, egy jövő év elejére tervezett előadás /workshop sikeréhez. Előre is köszönöm a válaszaitokat. üdvözlettel: Fótos Nikoletta
Ilyennel engem is fenyegetett - hozzáteszem alaptalanul- a feleségem az elején. Ahogy utána olvastam - az jött le, hogy sajnos joga van távol tartatni a lakásodtól, de csak akkor, ha kifizeti a lakott és lakatlan érték közti különbséget egy összegben azonnal. Más helyen azt olvastam, hogy ez a részesedésednek a talán 35%-a. Csak akkor van joga kizáratni a lakásodból ha ő kapja meg a gyermekek felügyeletét és nem teljes egészében tied a lakás. És csak addig, amíg fel nem nőnek. És onnantól kezdve ő felel az ingatlan állagáért, fenntartásáért - ha abban a későbbiekben kár ér téged, akkor azért is kártérítés követelhető tőle tudtommal.
Az is bonyolítja a helyzetet, hogy ha papíron ugyan övé a ház fele, de bizonyítható, hogy a te különvagyonodból (örökség, ajándékozás) több pénz ment az anno az ingatlan vásárlásába, mert a különvagyonod nem osztódik alapból két felé a válóper során - az csak téged illet és követelhető tőle a válás során ennek a résznek a különválasztása és hozzád visszajuttatása. Ez persze fordítva is igaz, ha az ő különvagyont képező pénzéből lett véve az ingatlan. Nálunk pl kb itt ment át megegyezéses válásba a dolog, mert kisült, hogy papíron ugyan a ház fele a feleségé, a gyakorlatban viszont az egész ingatlan bizonyíthatóan az én különvagyonomból lett anno vásárolva.
Mi van akkor ha ferj feleseg egy lakasban el melyben mindketten tulajdonosok es a birosag a gyermekelhelyezesi perben ugy dont hogy megvonja az apatol a lathatasi jogot?
Közös megegyezéssel szeretnénk válni a feleségemtől. Ő ragaszkodik előtte vagyonmegosztást és gyermekelhelyezést ügyvéd által írt szerződésbe foglalni. Azt szeretném előzetesen megkérdezni hátha valakinek van róla tudása/tapasztalata a topikban - hogy amennyiben én vállalok egy megegyezés szerinti havi gyermektartási pénzbeli hozzájárulást ebben a szerződésben, akkor mikortól kell azt mindenképpen fizetnem? A szerződéstől számítva vagy a jogerős válási bírósági határozattól? A vagyonmegosztás után ki lesz fizetve a közös tulajdonból és külön lakást vásárol - tehát a természetben fizetés nem igazán jön már szóba a bírósági válás megkezdésekor sem.
és vajon mennyi idő szokott eltelni ebben az állapotban? a férjem 10 hónapja csak a munkahelyi hiánynak él, otthon gyakorlatilag bármibe beleköt (habár már szinte csak aludni jár haza), és az eddigi legkreatívabb ötlete az volt, hogy ha nem tetszik nekem az új életstílusa, akkor 14 év házasság után hagyjam ott neki a két gyerekünket és tűnjek el, mert ő már kapott impulzusokat egy szebb, jobb és élhetőbb élethez egy orosz származású, kétgyerekes "anyuka" személyében. én a gátlástalan embert férfiben, nőben, oroszban, magyarban megvetem, viszont imádom a gyerekeimet, ragaszkodnak hozzám, éjjel-nappal velük vagyok, csak értük élek, de a férjem azt mondta, hogy rendőrrel hozatja őket vissza ha hazaköltözöm velük Magyarországra (külföldön élünk, itt háztartásbeli vagyok). a válástól tartok egy kissé, ez lenne az első válásom... az egyik barátnőm azzal biztatott, hogy a szeretők nem kitartók és ha pár hónapot kibírok akkor elrendeződik minden. most érezhető is különben, hogy nagyon sürgős lenne már az eltűnésem, mert a férjem már teljesen kifordult önmagából, annyira zaklat, hogy utána napokig csak sírok, idegkimerülést kapok és csak fekszem az ágyon, volt olyan is, hogy elvitt az orvoshoz és követelte, hogy mondjam meg, hogy idegi problémáim vannak.... vagyis teljesen szétforgácsolódom én is és a gyerekek is. azt mondja megőrjíti a túlzott féltékenység, mert rá szoktam kérdezni a távollétekre meg a számláról felvett nagyobb összegekre, de már tényleg annyira ésszerűtlen döntéseket hoz és csak ordítozik, hogy nem kell neki a kontroll és döntéshelyzetekben következetesen megkerül, pl. pár hónapja összetört a kocsink és vett egy újat a megtakarításunkból... de annyira fura volt az egész, mintha előre megszervezett lett volna a baleset, mi szüneten voltunk, de ő nem volt hajlandó hozzánk igazítani a szabadságát...persze ez csak egy balsejtelem. a férjem egyébként azt mondja, hogy semmilyen kapcsolatot nem tart az asszonnyal, de pár hónapja még a legjobb barátjának tartotta őt és egy nagyon különös összhang alakult ki köztük az elmúlt év folyamán. a könyörtelenség és a gátlástalanság gyengéd összhangja, a jelenlétünkben is lazán elbeszélgettek a fejünk felett, a férjemre ez korábban nem volt jellemző. tele vagyok balsejtelmekkel, minden olyan homályos, és amikor vetettem az előbb egy pillantást a megcsalás igen rövid, de igen pontos leírására, akkor egészen az elevenembe vágott, hogy de hát én pont ebben élek most. kérdés, hogy vajon mennyi ideig szokott elhúzódni, mert van egy olyan félelmem is, hogy egy igen csúnya, orosz ribancos válás után egy igen csúnya gátlástalan mostohát kapnak a gyerekeim az addigra már teljesen agymosott férjem mellé ha most engedek (de akkor is ha szétmegyek). a nőnek van amúgy férje is, csak lenézi és semmibe veszi szegényt, tavasszal nagyon el akarta hagyni, de most pl. átmenetileg kibékült vele, és "újra boldogan élnek"- vagyis csak kész fészekre repül a hölgy, talán egy másikra ha elég kitartó vagyok... ilyen kérdések kínoznak, jó jönne bármilyen támpont. a férjemet szerettem még régebben, de most emberként, társként és barátként is csalódtam benne, félek tőle és tartok attól a jövőtől is amit nekem ezek után szán, nagyon lefelé tolja a lécet, engem szinte elpusztít , hogy ne kelljen szembesülnie azzal amivé vált. szörnyen féltem őt és a gyerekeimet, és magamat is.
Felügyelt kapcsolattartást csak akkor rendel el a bíróság, ha igazolható, hogy a különélő szülő a gyermekre veszélyt jelent. Össze kell gyűjteni az összes bizonyítékodat a bántalmazás vonatkozásában. Nyilván hosszabb távra a bíróság által kirendelendő pszichológus szakértő véleménye döntő lehet, de hogy rövid távon, ideiglenes intézkedéssel se rendeljenek el kapcsolattartást, ahhoz kell, hogy már most alá tudd támasztani az igazadat. És nem ártana ügyvédet is felkeresned.
Remélem azóta már kerested a családsegítőket, ők biztosan tudnak tanácsot adni.
Én csak azért kukkantottam be ide, mert néztem a Dr Foster mini sorozatot, ami a témáról szól,nagyon drámaian ábrázolva mi zajlik néha válás előtt, alatt és után.
Érdeklődni szeretnék hogy mik a lehetőségeim, illetve lehetőségeink.
Férjem erőszakos, agresszív és lealâzó magatartása miatt tönkre ment nem csak a házasságunk hanem a gyerekek és az én lelkivilágom is. Többször bántott minket, tettlegesen és verbálisan szintén. Nagy nehezen sikerült a szüleim segítségével véget vetni ennek december végén. Előtte alig akarták elhinni hogy tényleg ilyen, aztán amikor már csont és bőr voltam kezdtek gyanakodni.
Szóval december óta nem láttuk, mèg házasok voltunk akkor se foglalkozott a gyerekekkel, persze nem is keresi őket most sem és nyilván nem is fizet. A pénz már nem is érdekel csak hogy nyugodtan tudjunk élni, a lányom retteg tőle, mindketten pszichológushoz járunk, a fiam még kicsi. Igaz nem keresi őket de nem merem beadni a válást mert félek hogy valami láthatást megszabnak és amilyen szemét el is vinné őket. Nagyon féltem a gyerekeim, tuti nem adnám oda őket. Hogyan tudnék úgy elválni hogy minimum gyámhivatal, vagy családsegìtő jelenlétében legyen a láthatás? De az lenne a legjobb ha örökre békén hagyna minket még gyerektartást sem kérnék .Tud valaki segíteni? Köszönöm előre is!
Szeretném a gyereke(i)m felügyeleti jogát - annak minden hasznával és képletes terhének hasznával - egy összegben.
Szeretném, ha szeretnének azért, amiért szerintem engem szeretni érdemes.
Ha ennél kevésbé általános érvek is szóba jöhetnek, akkor szeretném, ha szeretnének – bár tudom, hogy ez lehetetlen, de éppen azért kérem: legyen benne a jegyzőkönyvben. (Az utókor ugye, meg a nagy nehezen kigondolt, eposzi törekvéseim.)
A gyerekeim apjait szerettem – bár nem tudnám felidézni mindazokat, akiket szerettem.
Túláradó, naiv szeretetéhségem következménye ez az óvodányi lurkó.
Ennyi voltam, annyit tehettem.
Valaki forintosítaná már ezt – és akkor rendben is volnánk; vagy még mindig, az avarkori őskövületek döntenek arról, hogy ki a kurva – mert már tök elegem van a zsibbadtan álló f@rkú senkikből!
Ügyvédajánló váláshoz: Landes Judit: melegen ajánlom győztes típusú embereknek, akik szeretnek nyerni szuper jó ügyvéd a kisujjában van a szakma és az összes ember ezen a téren), Mester Csaba: Arrogáns, elviselhetetlen, öntelt alak, drága és nem lehet vele együttműködni, Palotás Ildikó: Okos nő, kisebb komplikáció mentes válásnál elég lehet, összetett ügyre alkalmatlan, egyébként nehéz jellem, modortalan. Grád András: Felkészületlen, csak a pénzre megy, én nem ajánlom senkinek, felületes kisstílű faszi.
Üdvözlök Mindenkit. Segítséget szeretnék kérni. Röviden:6 Gyerekeinket védelembe vették két éve. Részemről gyermek bántalmazás anya részéről el hanyagolás. Anya ellen megszüntették a feljelentést mert semmi nem állt meg. Engem meg a két nagy fiam megvédet hogy sosem bántottam őket a tesok csak ki találták. Mikor el vitték a gyerekeket utána feleségem egyből el vált.Néha lelkileg aláztam stb amit ilyenkor szokás tenni.Ezért nem mert lépni csak mikor már ki emelték a gyerekeket! Engem eleinte nem engedtek be a gyerekekhez aztán igen.Volt feleségem minden nap majdnem náluk volt. Újból kapcsolatunk lett igaz én nekem azzal akivel addig is csaltam. Ő férjhez ment az új férje elfogadta a gyerekeimet kettő apának is szólitja lehet ő nem bántja őket mint én azelőtt.Összesen hat gyermekünk van. Én elkövettem mindent hogy a volt feleségemet rossz fényben tüntessem fel. Sikerült is :) A gyámügy nevelöszülök velem voltak végig hála istenek lehet azért mert én jól el beszélgetem velük. Januárba haza adtak a gyerekeket 4 hozzám ebben a gyámügy és a nevelőszülök is segítettek. Kettőt a volt feleségemhez. Ő nagyon ki borult hogy a 4-7 éves is hozzám került ideiglenesen. Jelenleg per van folyamatban amit ahogy tudok huzok hogy a gyerekek ne akarjana menni már nem is akarnak menni hozzájuk. Akár vettek egy nagy házat stb maguknak és a gyerekeknek.Nem engedem őket a telefonhoz se nem engedem őket el vinni.Már a telo számomat is le cseréltem. Ex már sehol nem tud könyörögni hogy adjam oda nekik a gyerekeket mert szükségük van a testvéreikre. Rossz az a két gyerek akik nem nálam vannak,így első tárgyaláson közöltem is hogy nem akarom őket. Köteleztek mediátoros beszélgetésre de mi az ügyvédemmel jól el husztuk az időt pont az 58 nap jelentkeztünk így is nyertünk két hónapot hogy addig se kell odadnunk őket. Volt feleségem meg akart egyezni a 3-3 felállásba én nem mentem bele. Így utána még akartam húzni az időt de ők kérték a per folytatását. Közel 150 napja nem adtam át a gyerekeket neki láthatásra se nem engedtem telefonon beszélgetni,mivel még nincs Bírósági határozat,igaz a gyámügyi haza engedő határozatban le van írva hogy engedjem őket az anyukhoz de én úgy vagyok vele ezt is megúszom mint mindent. A két nagy fiam 16 évesek lesznek Júniusba ők már tuti nálam vannak maradnak. Kérdésem az lenne ezek miatt hogy nem engedem a két kicsit az anyjukhoz lehet bajom? Egyik 4-7 évesek és hogy akik ott vannak azok felől sem érdeklődők mert nem akarom hogy ide jöjjenek hozzánk mert rosszak? Milyen esélyeim vannak a következő tárgyalásra szerintetek? Nincs semmi olyan határozat hogy engednem kellene!!! Így is lehet bajom vagy nyugodjak meg semmi gondom nem lesz.?Köszönöm a segítséget.
Mit jelent az hogy ellened neveli a gyerekeket? Ez miben nyilvánul meg? A gyerekeknek mi a véleményük az apjukról?
Igaza van Gabikának abban, hogy minden sérelem ellenére a gyerekek nem a tieid, hanem közösek... az pedig egy elég arrogáns indítás, hogy láthatja eleget, hiszen gyakran hazautazol.
Sose mondtál rosszat az apjukról, de itt nőverő, drogos börtöntölteléknek állítod be. Biztos vagy benne, ha ez a véleményed róla, ebből abszolút semmi nem megy át a gyerekeknek?
feltételeztem a dühödből, hogy a másik oldalon állsz, de ettől még nem kell általánosítani, hogy minden nő/anya olyan, mint az exed..
a kompromisszumról annyit, hogy nem véletlenül voltam relatíve türelmes és megértőbb eddig, de ha az ő hozzá állása a dolgokhoz olyan, amilyen, akkor nekem sem enged sok teret. ha próbálta volna valaha normálisan megbeszélni és nem fenyegetne állandóan, sok dolog másképp alakult volna/alakulna..
és nem véletlenül vállaltam két gyereket, bár most értettem meg a nagymamám mondást, hogy jól gondoljam meg, kinek szülök, mert életeket tehet tönkre..
nem akarom őt tönkre tenni, de ő megteheti velem? én ne védjem magamat, ő önkényesen megtehet bármit? nem, ez nem így működik, nem nevelheti ellenem a gyerekeket, az szerinted nem kicsinyes bosszú, amiben a gyerek sérül. sose mondtam nekik rosszat az apjukról, de nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogy tesz maga körül mindent és mindenkit tönkre úgy, hogy ő nem vállal felelősséget.
egy-két mondatot kiragadni nem nehéz, az a nehéz, hogy kicsit komplexebben nézni a szituációt, nyilván nincs ebben benne és mint látom, elég könnyelműségre és felelőtlen ítélkezésre sarkalja önt.
elmondtam már apukának ezt korábban is és akkor kijelentette, hogy innen senki nem megy sehova és igen, tervezem, hogy a továbbiakban is felvetem neki. amennyiben folyamatosan nem jutunk dűlőre, akkor csak az apukának lehet igaza?
.. és nemcsak apukába vagy anyukába kell gondolkozni, hanem egyénekben, akik tettek/tesznek dolgokat, amiknek következményei vannak.
kérdem én, a gyerekeknek milyen mintát ad az olyan szülő, aki függő, képtelen tartós párkapcsolatot kialakítani és felelőtlenül belevisz akárki a gyerekek életébe, vagy a nőket/anyákat nem tiszteli azzal, hogy egy ünnepséget, ünnepet enged megtartani, vagy kezet emel egy nőre, arról nem is beszélve, hogy a gyerek döntheti el, mit akar, megy-e külön órára, stb.. nyilván a gyerek a kisebb ellenállás fele megy. nem azzal nevelünk, hogy hagyjuk őket szabadon dönteni, hanem azzal nevelünk, hogy bizonyos esetekben korlátokat állítunk és mintát adunk? ezeket nem kapják meg az apjuktól.
most nagyon sokat írhatnék arról, hogy milyen úton-módon próbáltam vele megegyezni, de ne haragudj, ha már nincs kedvem beszélgetni..
az, hogy milyen a jó apa, meg a jó anya, elég szubjektív. nem vitattam sose, hogy ha éppen olyan időszaka volt, foglalkozott velük, de sose ők voltak az első, hanem a buli, haverok, stb.. a gyerekekre sose emelt kezet, azonban a nevelési módszerei hagytak némi kívánnivalót maguk után. Való igaz, rosszabb, de jobb apákat is láttam tőle. az meg hozzá tartozik a történethez, hogy sose elvenni akartam a gyerekeket, mert bármikor láthatná őket, én is úgy terveztem, hogy sűrűn hazajárok és nem kötöttem volna az ebet a karóhoz, hogy csak minden második hétvége legyen az övé, de nyilván egyszerűbb volt így ítélkezni és véleményt formálni rólam.
és nem fegyverként használom a gyerekeket, de nekem is el kell tartanom őket és fenntartani magamat, amihez már pedig munka szükséges és nem elég egy nettó 140.000,- Ft-os kereset, amiből előtte éltem. ne gondold, hogy ahol most lakok, nem próbáltam jobb munkát keresni, csak hát nem volt, gondolom, ez is nekem róható fel.
mentálisan a körülményekhez képest köszönöm rendben vagyok, annak ellenére, hogy a volt párom próbál róla tenni, hogy ez kicsit se így legyen.
Bosszú? nem, csak normális élet utáni vágy, ennyi, de köszönöm a sok "kedves" jelzőt..
A drogproblémái miatt volt előzeteseben is, ne haragudj, ha ezt véletlenül kihagytam a levelemből és többször próbálta a család (az ő szülei is) jobb útra téríteni, mely után a hazugságai és a titkolózásai miatt el is hittünk neki és hangsúlyozom nemcsak én, hanem az ő szülei is, hogy ő MEGVÁLTOZOTT.
Arról, hogy az átbulizott éjszaka után hajnalban részegen haza tántorgott és jól elvert, mert nem voltam hajlandó lefeküdni vele, nem is beszélnék.. vagy hogy a drogozások (füvezés) mindig visszatért. Most gondolom, azzal fogsz jönni, hogy ez nem drog..
Elmondom, hogy a tartásdíj ebben a legkevesebb (sose követeltem pénzt még úgysem, hogy a gyerekek után járó családi adókedvezményt ő érvényesíti évek óta), engem a gyerekeim érdekelnek, akiket folyamatosan ellenem nevel és még arra sem volt képes,hogy engem vagy édesanyámat anyák napján engedje beszélni a gyerekekkel vagy az iskolában tartott anyák napi ünnepségről elrángatja a gyereket önkényesen.
Hozzátenném, ha olyan jó apuka lenne, akkor nem a második huszonéves barátnőjét költöztetné a közös házunkba (amiből nem fizetett ki, csak elvette a kulcsaimat és a ruháimat kiszórta az udvarra) az utóbbi 8 hónap leforgása alatt.
Tudod, nem akartam személyeskedni túlzottan a beírásomban, de ha ez a szint, amit te megütsz, akkor kár volt válaszolnod..
Anyuka vagyok 7 és 9 éves gyerekkel. Vidéken élünk és szeretnék a lakóhelyemtől 100 km-re költözni, ugyanis fél éve munkahelyet váltottam, azóta bejárok a leendő lakhelyemhez közeli városba, nagyon sokat ingázok. A gyerekek apukájától 2017. szeptemberében mentünk külön (külön háztartásba költöztem), azóta többször volt példa rá, hogy rendezzük a gyerekek láthatását, nem sikerült vagy időszakosan sikerült csak megoldást találni, de apuka 2018. április óta köti az ebet a karóhoz, hogy 1 hét itt, 1 hét nála. Én ebben nem vagyok partner, de ő mivel a városban van (és vállalkozó) bármikor el tudja hozni előbb a gyerekeket az iskolából és ezt előszeretettel meg is teszi, míg én fél 5 fele tudok csak hazaérni értük. Jelenleg elég össze-vissza vannak a gyerekek, tulajdonképpen aki kapja-marja alapon, azonban mivel apukának "kell" a szabadidő, így az egyik héten hagyja, hogy én menjek a gyerekekért, a következő héten a fent említett módon folyamatosan "betesz" nekem. A munkahelyem szerencsére rugalmas, még megértő az ingázás miatt, de bevallom, nagyon fárasztó így, azonban otthon nincs olyan munka jelenleg, amivel így fenn tudnám tartani a gyerekeket, háztartást és magamat. Természetesen a volt párom nem fizet semmit.
Most találtam lakást a leendő lakóhelyünkön és az iskola végeztével (június közepe) költözni is szeretnék, van ügyvédem is, tudom nagyjából a menetet, azonban nagyon félek, hogy ha kiderül, az apuka tombolni fog és mindent megtesz, hogy ellehetetlenítsen engem. Az ügyvédem azt javasolja, hogy ne mondjak neki semmit és csak az új lakóhelyem szerinti bírósághoz adjuk be a keresetet, illetve az ideiglenes intézkedést is.
Félek, hogy a bürokrácia miatt a gyerekeim nem kezdhetik meg a tanévet az új lakóhely szerinti illetékes iskolában.
Apuka elég instabil lelkileg és kiderült, hogy vannak drogproblémái is.
Kérlek benneteket, ha valakinek van hasonló tapasztalata gyerekelhelyezéssel, költözéssel, az eljárások menetével vagy hasonló volt párjuk van, az ossza meg velem, mert nagyon félek és az iskola befejezéséig még egy hónap van. Ne haragudjatok a néhol zavaros fogalmazásért, csak nem egyszerű szavakba öntenem a történetemet.
Én is azt gondolom, hogy ez már orvos eset, próbáltam többször is elmondani ezt, de hiába - még a gondolatot is dühödten visszautasítja. Általában is jellemező rá, hogy amiről nem szeretne, arról nem vesz tudomást, egyszerűen kitörli a fejéből, mintha nem is létezne, legyen ez akár egy múltban megtörtént dolog, akár egy ilyen vélemény.
Ilyesmi témát felhozva neki, igazán értelmet nyer a "mintha a falnak mondanám" kifejezés.
Elmondtam ezt az apjának is, ő értelmes ember, látja a problémát - de ugyanúgy nem tud átjutni az asszony kemény fején, ahogy én sem.
És nem, én már ezt kapcsolatot nem akarom megjavítani, ha lenne rá esélyem, akkor sem szeretnék élni vele. Az elmúlt időben annyi bántást kaptam tőle, hogy elmúlt minden pozitív érzésem iránta. Vége van.
Szia! Nem látok bele a kapcsolatotokba, lehet, egész más oka van a feleséged hangulatingadozásainak, de egy lehetöség a mániás depresszió (olyan depresszió*, amiben az eufóriás hangulat váltakozik a levertséggel/agresszióval). Ezen gyógyszeresen (esetleg plusz pszichoterápiaval) segíteni lehet - bár ha már legalább tíz éve fennáll, akkor nehezebben, mert akkor már régi a baj -, ha meg tudod csinálni, küldd el egy jó pszichiáterhez.
* A depresszió az általános vélekedés/téveszme ellenére egyáltalán nem kizárólag vagy akár elsösorban levertségben, kedvetlenségben nyilvánul meg, sokkal gyakoribb a határtalan agresszió, valamint az általános unalom érzése (régi hobbikat unalmasnak érez a beteg, nem talál bennük örömet többé), az élet értelmetlennek tünik, és a kipihenhetetlen fáradtság, gyakran alvászavarokkal tarkítva még a nagyon jellemzö tünet. A mániás depresszió esetén ez a beteg által nem befolyásolható módon és gyakorisággal váltakozik eufóriás, energiától duzzadó idöszakokkal.
Ha úgy érzed, hogy ennek akár bármi esélye is lehetne, és maradt még benned szeretet a felséged iránt, akkor adj neki egy esélyt, kérlek. Az én házasságom nagyon kis híján ráment a férjem sokáig nem diagnosztizált súlyos depressziójára, isteni szerencse, hogy a huszonnegyedik órában orvoshoz került, azóta gyógyszert szed, amit soha nem is hagyhat abba már, (és én is, mert engem is megbetegített a férjem betegsége miatt egyre romló házasságunk), de ez még mindig jobb, mint elválni, gyereket külön nevelni, vagy esetleg felkötni magát az elsö fára. Segíts a feleségeden, ha tudsz, és akkor esetleg együtt maradhattok, a gyerekeiddell maradhatsz, és talán még a szerelmetek is feléled.
10 év házasság, két gyerkőc apukája vagyok, 6 és 11 évesek, fiúk... imádom őket, ők is imádnak engem, és imádják az anyjukat is. De én már nem imádom az anyjukat, 10 éve csak a baszogatást és a beszólásokat hallgatom tőle, elegem van, már évek óta csak a gyerekek miatt vagyok még mellette.
Az asszony mint a hullámvasút: egyszer idegbeteg, és üvöltözik mindenkivel itthon, másszor eufórikus hangulatban ölelget. Ezek néha naponta, néha hetente, néha óránként váltják egymást.
Feladtam.
Mondtam hogy váljunk, mondta hogy ne. Pedálozik, de aztán mindíg jön a mindent elsőprő hullámvölgy. Aztán megint pedálozik.
Gyerekeket én hozom-viszem szinte minden nap. Vállalkozásom van, nem megy valami fényesen, ami nem is csoda, ha minden nap a főnök megy el a leghamarabb. De nem érdekel, a fiúk fontosabbak.
Már csak a papírokat kéne beadni. De nem merem: nagyon-nagyon kötődöm a gyerekekhez. Nagyon jól kijövünk egymással, a gondolkozásuk pont olyan mint az enyém. Én megértem őket, az asszony nem.
Sziasztok Válaszút előtt vagyok, férjem 11 év házasság után, két kisgyerek mellett csalt meg, a fizikai megcsalás kevés ideig tartott de az utána következő érzelmi megcsalás még három évig (már 14 éve vagyunk együtt). Különböző módokon tartották a kapcsolatot, telefonálgatás (lehetetlen időpontokban találtam meg a lány számát a híváslistában), email, messenger. Közben sokminden történt közöttünk, sokszor éreztem úgy hogy igazságtalan velem, ok nélkül ócsárol, elégedetlenkedik. Úgy derült ki, hogy írtam egy fórumra mert tanácstalan voltam, hogy van-e jövőnk, mert durván számonkérte rajtam a kilóimat és szó szót követett és túl sokan tippeltek arra, hogy itt még van egy harmadik fél is és én megnéztem az üzeneteit. Ez egy hétköznap reggel volt, miközben le fel rohangáltunk suliba, munkahelyre, a kisebbikkel dokihoz igyekezve és ő azt írta valakinek, hogy hiányzol hercegnő. Azt hittem vége a világnak... rákérdeztem, elmondta, hogy volt valami régebben most már nincs semmi, csak beszélgetnek... persze a beszélgetés hangneme nem olyan volt soha a három év alatt amit be lehetett volna vallani, amit nem kellett volna titkolni, vallomások, célzások. Azt mondja vége van, többet nem beszélnek, nem akar elveszíteni, megbánta... elhangzott egyszer, hogy az én hibám volt, szerencsére ezt a vonalat azért nem erőlteti nagyon... És én nagyon hülyén érzem magam (szégyellem is egy kicsit) mert szeretnék hinni neki, szeretném folytatni, szeretem...
