Ismerem a sztorit. A legnagyobb poén az, hogy az oroszoknál ezt nagyon sokáig úgy hozták fel példának, hogy az amerikaiak naivak, mint a gyerekek, minden marhaságot elhisznek. Állítólag egy kissé morbid gegnek szánta a többszörös Szovjetunió Hőse. Bejött. Nyugaton szörnyűlködtek a ,,ruszkik" értelmetlen áldozatain, Keleten meg visítottak a röhögéstől, hogy mennyire marhák az angol-szászok, hogy bevették.
Nos, nem tudom, hogy mennyi ebben a humor és a valóság, de azon, ami a Keleti fronton zajlott aligha lehet nevetni. Ahhoz már kell egy bizonyos szintű perverzitás.
Állítólag volt egy beszélgetés is egy amerikai (angol?) és egy szovjet vezető között. Az amerikai ecsetelte a legújabb aknaszedő berendezéseik erényeit, mire a szovjet: "Nekünk egyszerűbb módszerünk van, áthajtunk az aknamezőn egy gyaloghadosztályt."
Vki nem tudja véletlenül, mikor, hol és kik mondták ezt? :)
Azért gondoltam, h idevágó, mert lehet, hogy pont Zsukov volt a szovjet.
"A legyőzhetetlen Tigris páncélos" c. bulvárkönyvben olvastam visszaemlékezéseket, asszem Joachim Scholl-ét, ő azt írta, hogy kellemetlen hangja volt, mikor lőtt a tank. De ennek majd utánanézek.
Ugyanebben a könyvben egy rádiós/lövész ír arról, hogy csak kaszált néha jobbra-balra az orrgéppuskával, a célt nem is igen látta.
A hadtudomány meglehetősen sokat köszönhet neki (többek között az oroszok is azt, hogy legalább 1917-ig kihúzták).
A valóságban a ,,keze alatt" működő hadseregeknél (még a világháborús statisztikák is ezt mutatják) jóval kisebbek voltak a vesztességek, mint a többi front-szakaszon, más orosz tábornokoknál (pedig általában aktív támadó hadműveleteket, vagy aktív védelmi harcokat folytatott). Ki érti ezt?
A hagyomány, hogy ,,szidni illik" Bruszilovot valószínűleg onnan ered, hogy párszor igen keservessé tette az osztrák-magyar hadsereg életét.
No de ez magánvélemény.;)
Ami Zsukovot illeti - mint minden igen erős egyéniség megllehetősen szélsőséges ember volt. Nálla a szarháziság gyakran csapott át nemes gesztusokban, néha a kemény önfejűség párosult a kimagasló tehetséggel. Szó nélkül, még a szeme sem rebbent, amikor tízezreket küldött a halálba, viszont ő volt az egyetlen ember, aki szembe mert szállni Sztálinnal, és a háború legkritikusabb pillanatában kihozta a siralomházból a tehetségesebb tiszteket. Bosszúból romhalmazzá lövette Berlint, viszont neki volt köszönhető, hogy sikerült a hadsereg éléről eltávolítani a két ,,stratéga-zsenit" - Bugyonijt és Vorosilovot. Én kifejezetten nem szeretem, mert elég sok köze volt 1956-hoz, de attól még érdemeit nem vitatom - tényleg akadtak ilyenek.
A sokat emlegetett Zsukov is nagy mészáros volt, már ami a saját katonáit illeti: egy Moszkva előtti csatában a németek is rosszul lettek, amikor egy mezőn keresztül két lovasezredet is rohamra indított a beásott németek ellen, kivont karddal, trombitaszóra... Nem volt túlélő. Szerintem a szovjet veszteségek 70%-t a saját parancsnokaik okozták, á la Bruszilov gőzhenger. A német összeomlás a német tisztek számára már akkor nyilvánvaló volt, amikor nem sikerült elfoglalniuk egy lendületből Moszkvát, mert Hitler kétheti megállást parancsolt minden ok nélkül (bár lehet, hogy közben tárgyalt Sztálinnal, de ez már a történelem homályába vész - az biztos, hogy az oroszok minden ilyesmire vonatkozó doksi eltüntettek volna, ha lett volna ilyen tárgyalás). Mindenesetre valamiért megálltak.
Az is lehet, hogy gyártástechnológiai oka volt a függőleges falaknak. Az akusztikát meg szerintem a belső kialakítás befolyásolja a legjobban, azaz vannak-e hangelnyelő anyagok beépítve. No meg a súly, és a szerkezet szilárdsága. Legalábbis az autóknál így van. Azt olvatam, hogy a Tigrisnek az egyetlen konstrukcióhibája pont a nagy súlya volt, illetve a hozzá tartozó kicsi lánctalp. Így sárban könnyen elakadt.
A japánok csak könnyűharckocsikat rendszeresítettek. Erre legalább három okuk volt:
- nem volt pénzük egyszerre az összes fegyvernemet fejleszteni, prioritásokat kellett állítaniuk, és a harckocsik hátrasorolódtak.
- potenciális ellenfeleik (kínaiak, gyarmati csapatok) az oroszok kivételével nem rendelkeztek a térségben nagy számú harckocsizó erővel, amivel meg rendelkeztek, az ellen elég volt a meglévő japán erő.
- az ázsiai hidak többnyire faszerkezetűek, ami jelentősen megnehezítette még a könnyűharckocsik használatát is, a nehézharckocsik alkalmazását a japán hadvezetés nem támogatta különösen.
Felhívtam az egyik idős rokonom, akivel nem rég csináltam oral historyt egy tanulmányhoz, s említette, hogy a Dunántúlon ült Tigrisben is, mivel magyarországi sváb SS-ekkel haverkodtak. Az alábbi témát látva felhívtam. Azt mondja egy kisebb bevetésre elvitték, kimentek az orosz vonalakig, s vagy 5 lövést leadott a Tigris. Teljes személyzet mellett, ha szűken is, de elfért. Csak a belső kommunikációs rendszeren át lehetett beszélni. Lövéskor se érzett semmi különösebb rezonanciát, nyomást, jól meg volt konstruálva. Ha érdekel valakit, valamelyik nap még beugrom dokumentumokkal kapcsolatban, rákérdezhetek erre, arra. Esetleg észlelt-e orosz páncéltörő tevékenységet, közeli robbanás hatása...? ( az illető légvédelmi tüzér irányzó volt, nem páncélos, tehát tankokhoz nem értett, csak a lövegekhez).
A Tiger szögletes felépítése mondjuk nem volt szerencsés, nem csúsztak le róla annyira a lövedékek, meg az effektív pc. védettséget se növelték a függőleges lemezek. Viszont jó vastagok voltak.
"Akusztikai" szempontból a döntöttség mennyire befolyásolja a lövedék becsapódását (persze ha nem viszi át a páncélt)? Úgy értem, a bent ülők ettől tompítottabbnak hallják a csattanást? Egy KV-ben ülve pl. kifejezetten süketítő volt egy-egy becsapódás, úgy olvastam.
A páncélzata jóval gyengébb volt a Shermannak, meg szerintem az idétlen magas építése sem volt szerencsés. De az M1 Abrams a szögletességével meg a brutál kinézetével nekem a Tigrist idézi fel...
Az oroszoknak meg voltak a megalitikus építménynek is beillő JS sorozatú harckocsijaik, amiket a németek nagyon nehezen tudtak kilőni. És a t34 is jó harckocsi volt, pláne amikor már a nagyobbik löveggel szerelték.
még középiskolás koromban olvastam egy regényt, sajna elfelejtettem a cimét és irót is, kéne egy kis segitség. A mű egy pilótáról szól, aki az egyik legjobb berepülő pilóta (talán) s természetesen a Lufwaffe kötelékében harcol a háborúban, a lényege, hogy az idő telik telik, a pilóta ugy kerül egyre mélyebb és mélyebb morális válságba, s kb. 1944 re igazi, szolgalelkű, megalkuvó náci lesz.
Emberi gyengéje kinek nincs? Ha nagyon keresgélnénk, talán még Rommelnál, a mintaparancsnoknál is találnánk, akiért pedig összes katonája gondolkodás nélkül a halálba ment volna, sőt a tommyk is jobban tisztelték, mint saját tisztjeiket.
Közben eljátszottam a gondolattal mi történt volna, ha a sikertelen merénylet után valamelyik megcsömörlött, nagy tekintélyú főtiszt, mint Rommel vagy Kluge átmegy a fronton, mint a sikertelen kiugrás után Miklós Béla és Káry Kálmán, majd az angol rádióban szózatot intéz a német katonákhoz, amit megafonon kierősítve a fronton is ismételgetnek...
"Bajtársak, itt Erwin Rommel beszél! Eddig becsülettel harcoltunk a német népért, de itt az ideje, hogy véget vessünk az értelmetlen pusztításnak..."
Igen, a háború végén tengóval pár dolgot átnyomtak a jappoknak, de az már késő volt, 45 helyett 41-ben kellett volna összehangolni a fejlesztéseiket...
A német főtiszteknek sokban igazuk van Adolffal kapcsolatban. A hülyesége miatt elveszették a kreativitásukat. Ahogy a német csapattisztek messze a legjobbak voltak, úgy a főtisztek is, amíg hagyták őket gondolkozni.
Igen, '41-'45 között ahogy csökkent a német felső vezetés színvonala (csak egy példa Guderian eltávolítása), és nőtt Hitler zömmel káros befolyása a hadműveletekre, úgy nőtt az orosz vezetésé és csökkent Sztálin befolyása. Ez is előrevetítette a német összeomlást, aminek egy jelentős állomása a Bagratyion.
A szovjeteknél jelentős előrelépés volt a "kétlépcsős" stratégia alkalmazása, melynek során a front mögött létrehozták a sikerkifejlesztő lépcsőt sok harckocsival, lovassággal és mozgékony (motorizált) gyalogsággal. Ezek az áttörés után gyorsan tudtak előrenyomulni és tönkretették a kommunikációt, bekerítették a hátul maradt német erőket. Hasonlított ez valamelyest a német blitzhez, csak kisebb léptékben.
Esélye azért volt. Nemrég volt erről vita, arra jutottam (jutottunk?), hogy elvileg a Sherman Firefly tűzerő és mozgékonyság szempontjából megfelelő ellenfele volt a Tigernek és a Panthernek. Gyakorlatilag azonban szinte mindig vesztesen kerültek ki az ilyen csatákból. Hogy ennek mi lehet az oka - sztem a tapasztalat/kiképzés közötti német-angolszász különbség és a nyugatiak tigris-félelme (ami nem is teljesen megalapozatlan), határozatlansága. Meg a vezetésbeli és felfogásbeli különbségek.
A Wehrmachtban a páncéloserők mindig központi szerepet játszottak, mondhatni ismerték a tankstratégia - -taktika csínját-bínját. Nyugati ellenfeleik viszont inkább a légierőben bíztak. (Az oroszok meg a tömegrohamban, bár '44-re már fejlődtek valamelyest.) Sarkítva, ha megláttak egy német katonának látszó alakot, ráküldtek öt B-25-öt oszt' jóvan :))
A japán repülőgépveszteség 1/3-át okozó főszereplők, akik miatt lefújták a 3. hullámot; Tokió "a háború kimenetelét befolyásoló és jelentős károkat okozó bombázása", meg mikor Rafe egy szál pisztollyal keresztül vágja magát a Kvantung-hadseregen.
Már az amik is megszívatták őket, a Shermanekkel se bírtak a szigeteken. Ezért ugyan elkezdtek fejlesztgetni, de nem sok eredménnyel. Sosem értettem a németektől miért nem kértek technikai segítséget. A tankokon kívül mást is átvehettek volna, pl. a német lokátorokat... s a fritzek is hasznosíthattak volna ezt, azt, főleg a háború elején.
Tegnap nem néztétek a királyi egyesen a dokumentum filmet Normandiától Berlinig?
Nna abban volt szó aról, hogy mennyi esélye volt a szövetséges páncélosoknak a Tigris ellen. Kiderült, hogy semmi. Kb. 10 Tigris megakasztotta a Caen ellen indított szövetséges offenzívát miután kilőttek 40 páncélost.
Korábban szóba kerültek érintőlegesen a jap páncélosok. Az európai tapasztalatok alapján, német segítséggel miért nem rendszeresítettek a jappok legalább egy nehézpáncélos típust?
