a fényterjedés sebessége attól is függ, hogy merre mozgunk az éterben.
Ezt árnyalám egy kicsit, mert valójában a fényterjedés sebessége egyáltalán nem függ attól, hogy a megfigyelő mozog vagy sem, úgyértem a fény egy év alatt 1 fényév utat fog megtenni a mi mozgásunktól, létezésünktől, megfigyeléseinktől függetlenül.
100 év alatt 100 fényévet és 1000 év alatt 1000 fényévet halad a fény.
Ha most mi nagy sebességgel szembemegyünk a fotonnal, akkor mi történik? A fotonbecsapódás pikoszekundumos idejére nekünk esetleg úgy tűnhetne, azt gondolhatnánk, hogy a fénysebesség megnőtt. Dehát a fénysebesség ettől nem nőtt meg ! A fénysebesség a DVAG -hoz képest állandó (ezért a -megfigyelt-fénysebesség független a kibocsátó test sebességétől, mozgás és gravitációs állapotától).
És az előbbiekből következően a megfigyelő mozgásállapotától is.
A foton becsapódási sebességet kellene valahogy mérni.
Sajnos nemnagyon vannak olyan eszközök amivel egyszerűen tudnánk (pontos) fénysebességet mérni, az MM interferométer mindenesetre erre a célra nem alkalmas.
Arilou, mit gondolsz ? (Most ne az MM -re koncentrálj, jó?)
"Azt nem kéne figyelembe venni, hogy ha az űrhajó relativisztikus sebességgel halad, akkor egy merőlegesen kibocsájtott fénysugár nem is az űrhajóhoz fog visszverődni (mert addigra elmegy onnan)?"
Ha az űrhajó rendszerében merőleges a fényforrás, akkor a fény pont oda fog visszaverődni ahonnan indult. Az űrhajó áll a saját rendszerében és nem megy sehova... :-)
Más rendszerekben bonyolultabb leírni, de természetesen ott is ugyanoda verődik vissza.
"A lámpafény nyoma tehát lehet elvben akár irdatlan nagy területű is! "
Igaz. És?
Közben rájöttem (számoltam egy kicsit), hogy a megnyúlás tényleg csak gammaszoros, ahogy mmormota rögtön rávágta és nem kell figyelembe venni a beérkezés szögét (merthogy azt a gammával már figyelembe vesszük)
Szerintem amúgy semmi baj az éter szemlélettel, és nyugodtan létezhet egy olyan rendszer, amiben a fény ténylegesen terjed, ha igaz az, hogy az idő múlását minden rendszerben a fény sebessége szabja meg. Persze így se leszünk képesek továbbra se megkeresni ezt a rendszert, de elvben ettől még létezhet.
Azt nem kéne figyelembe venni, hogy ha az űrhajó relativisztikus sebességgel halad, akkor egy merőlegesen kibocsájtott fénysugár nem is az űrhajóhoz fog visszverődni (mert addigra elmegy onnan)? Inkább valamilyen szög alatt kell eleve kilőnie a fényt, hogy az vissza tudjon verődni hozzá
Ugyanis legyen a példabeli fennsik egy azonositó koordináta rendszerben ekvidisztáns háló. Ennek képe h magasságból egy perspektivikus háló. Még nyugvó űrhajó és igy nyugvó megfigyelő szerint is. Ha a megfigyelő előre néz.
Ennek egy vonalán halad a űrhajó v relativisztikus sebességgel. Akkor a fennsik képe az űrhajó eleje felé tekintő megfigyelő szempontjából: perspektivikus egyenesek (az űrhajó hosszirányával szöget bezáróak) méginkább összetartanak. Az ezekre merőleges egyenesek pedig szimmetrikusan az űrhajó hossztengelyére úgy görbülnek el, hogy a görbéik asszimtotái metszéspontjai közelebb lesznek az űrhajó orrához, mint fókuszuk (hiperbolák). Ebben a rendszerben kell egy az azonositó koordináta rendszerbeli relativisztikus kör egyenletét felirni. Vagyis egymásra merőleges egyenesek képe nem egymásra merőleges egyenesek lesznek!
Három esetet kell figyelembe venni:
a)a megfigyelő előre néz és a reflektor előtte van.
b) Pont a reflektor (ami az űrhajó koordinátarendszerében körlap) van és arra merőlegesen néz lefelé a fennsikra)
c) A reflektor az űrhajó végében van és a megfigyelő az űrhajó elejében és merőlegesen néz a fennsikra.
A történet persze elmondható a fennsikon nyugvó megfigyelő szempontjából is.
Az űrhajó rendszerében a lámpák egyidejűleg villannak fel és a bolygón kör alakú fényfoltot kapunk. Viszont a bolygó kontrahálódott az űrhajó rendszerében. Ezért ha most ismét a bolygó rendszerében vizsgálódunk, akkor egy elipszis alakú fényfoltot kapunk, aminek a kistengelye a kör átmérője és a nagytengelye pedig a kör átmérője/gyök(1-v2)
Mégse vagyok lusta. A-B távolsága az űrhajón legyen L, a fénysugár T idő alatt ér a felszínre az űrhajó rendszerében, az űrhajó sebessége v B felől A felé, g>1 a gamma.
Legyenek a következő események, koordinátáik (t,x) az űrhjó rendszerében, <t',x'> a felszín rendszerében, LT használom:
"A": fényimpulzus indul A pontból.
(0,0) <0,0>
"B": fényimpulzus indul B pontból.
(0,L) <-gvL,gL>
"AA": A fényimpulzusa beér a felszínre:
(T,0) <gT,-gvT>
(gvT: nem csoda, ferdén megy a fény, felülettel párhuzamos sebessége v, gT idő alatt)
"BB": B fényimpulzusa beér a felszínre:
(T,L) <g(T-vL),g(L-vT)>
Megállapítások:
Noha a fényforrás nem kör alakú a felszín rendszerében, mégis, mivel B előbb villan, mint A, a két villanás távolsága: x'B-x'A=g, azaz >L, nagyobb az átmérőnél.
A beérkezések közötti távolság:
x'AA-x'BB=gL, ugyanaz (nem csoda, mindkét fényimpulzus ugyanolyan gyors), tehát szintén >L.
Privatti példája kicsit bonyolultabb, mint az eddigi válaszok érzékeltetik.
Legyen az űrhajón a fényforrás kör alakú, és válasszuk ki a fényforrás 4 jellemző pontját, két merőleges átmérője végpontjait. Az egyik átmérő (A-B) párhuzamos a menetiránnyal, a másik (C-D) erre merőleges, azaz:
A pont: menetirányban elől levő
B pont menetirányban hátul levő
C és D pontok: keresztben a fényforrás oldalain.
Az űrhajó rendszerében a fényimpulzus a 4 pontból egyidőben indul, merőlegesen a felületre, és onnan merőlegesen egyidőben érnek vissza az űrhajóhoz, mindegyik a saját kiindulási pontjába. Tehát e visszavert fényfolt pont a fányforrásba jut vissza, kör alakú a fényfoltja.
A felszín rendszerében a 4 fénysugár nem egyidőben indul, leghamarabb B-ből, majd C-ből és D-ből egyszerre, majd legkésőbb A-ból. Ezalatt a fényforrás B felől A felé halad.
Tehát (mostmár a fényforrás többi pontjára is gondolva) azt állapcíthatjuk meg, hogy fényfolt a felszín rendszerében nem alakul ki, csak egy az űrhajó mozgására merőleges, növekvő majd csökkenő hosszú fényvonal.
Azt lehet kérdezni, hogy ez a fényvonal milyen területe seper végig. Ez lesz egy ellipszis alakú terület, legalábbis ovális, aminek kistengelye a fényforrás átmérője,
nagytengelye pedig hosszabb, de ezt rendesen ki kell számolni, hogy valóban ellipszis lesz-e. Meglehet, ez triviális, de én intuitíve nem látom.
Amit meg akarsz figyelni, nb az egyik óra ott van a karodon, sose veszed le.
A másik óra ha előtted van az asztalon, akkor láthatod, hogy egyformán járnak, hiszen ettől órák. Ehhez az asztalon lévő órához képest nem mozogsz gyorsan.
Ha gyorsan mozogsz az asztalon lévő órához képest (vagy fordítva, az óra mozog gyorsan) akkor csak a torzított valóságot látod, ez a látszat. Ezt írja le a relelm.
aki lelkesen használja a "valóságban" fogalmát, de még soha nem definiálta azt..
De hiszen arra válaszoltál, ott van lila betűkkel. Nem olvasol, vagy nem érted?
A valóságot akkor látod ha nem sietsz annyira.
A valóság akkor látható ha nem mozogsz gyorsan és azonos gravitációs viszonyok között olvasod le az órákat, ie mindkét óra egymás mellett van egy asztalon.
Ha gyorsan mész akkor egy torzított valóságot látsz ezt hívják látszatnak. Ezt leírtam már százszor, milyen definíciót akarsz még ? Ez a definíció, nem gyorsulsz, nem mész gyorsan és a DVAG gradiens ugyanolyan, nem változó.
Ha az egyik órát megutaztatod gyorsan, akkor menetközben a torzított valóságot látod. Ha visszahozod az órát akkor meglátod, hogy menetközben történt e vele valami, mert a kettyegések teljes, összes számát hasonlítod össze a földi etalonnal.
Ha ugyanannyi akkor bukta az idődilatáció, visszatér az iker és egyforma idősek lesznek a földi tesóval. Vedd észre, hogy csak a relelm állítja, hogy idősebb lesz az egyik, de kisérlet nincs rá.
Csak menetközbeni, a torzított valóságot megfigyelő kisérletek vannak, de ezt a látszatot nem is vitatja senki.
A Silvertooth kisérletre meg azért nem reagáltok, mert fingotok nincs mit kellene reagálni, nincs kit idézni mert senki nem volt képes komolyan belekötni, inkább úgy tekintik mintha nem is lenne. De hadd idézzem ezen topic 1. (első) hozzászólását:
leha, mint azt Einstein is megmondta: száz kisérlet sem bizonyíthatja, hogy igazam van, de egy is bizonyíthatja, hogy nincs.
És ekkor nem kell magyarázni, hogy a száz kisérlet miért nem volt jó
Ok, csak szerintem Privattinak hiába mondod, hogy nem lehet vagy nem muszáj gyorsuló rendszert választani, mert ő most a gyorsuló mentőse szempontjából érvel, szóval őt onnan nézve kell meggyőzni :)
Specrelt is lehet használni gyorsuló mozgások leírására. Vonatkoztatási rendszernek nem lehet gyorsuló rendszert választani, legalábbis az alap változatban (a specrelt is kidolgozták gyorsuló rendszerekre is, persze ettől kellően el is bonyolódott).
Gyakorlati problémák megoldása esetén nem fontos gyorsuló rendszert választani, tökmindegy miben oldják meg, a válaszok az érdekesek, azok meg értelemszerúen nem függnek attól, milyen rendszerben oldották meg a feladatot.
Altrelhez mindaddig nem érdemes nyúlni, amíg a téridő nem görbül.
"A galaxis valóban kétszer közelebb került hozzá másodperc alatt, vagy ezt csak ő/én gondolom/képzelem? "
Közelebb került. De ettől neki még nem volt a sebessége soha 5milliárd fényév/sec, mivel Ő közben minimálisat haladt. És ugye a sebesség = megtett út / eltelt idő.
De ha azt mondod, hogy 1 másodperc alatt gyorsult fel 0,85 c-re, akkor ebben az 1 másodpercben nem a specrelt kéne használnod, hanem az áltrelt, ott is igaz, hogy a c határsebesség?
Megelőztelek, de el is baltáztam a nagy sietségben... A kistengely a nyalábátmérő, menetirányban elnyúlt foltot hagy, a nagytengely gamma arányban hosszabb... :-)
