Ha nem ismersz egy nyelvet, akkor nem fogod helyesen kiejteni, hang, hangsuly, intonacio mind el lesz b*szva. Ha akarcsak egy kicsit is tanultad, akkor valszeg a nyelvtankonyvben az elso lecke az adott nyelv abc-je es hangzorendszere, kiolvasas szabalyai. Attol, mert az angol nem fonetikus, a legtobb nyelv ill azok latinbetus atirasa fonetikus (pinin, Hepburn stb kozel teljeserteku atirasok).
A krínek utánánézve a wikin, azt írja, hogy 117 ezer beszélője van, de maga a nyelv erősen tagolt nyelvjárásilag és nincs is egységes latin betűs sztenderdje.
Egyébként Kanada legnagyobb számban beszélt őshonos nyelve.
Eléggé elmentünk OFF-ba, mivel főleg dél-amerikaiakról beszéltünk.
Észak-Amerikában melyik a legtöbb anyanyelvi beszélő által beszélt őslakos nyelv?
A navahó?
A krí (cree) nyelvről olvastam régebben a neten, hogy kb. 25-30 ezren beszélik hatalmas területen szétszóródva, főleg a kanadai Ontario és Manitoba tartományokban.
Mindenesetre ezek a számok borzasztó kicsinyek, nem érik el egy közepes vidéki magyar város népességét.
Erősen kérdéses, hogy hogy lehet ezeket a nyelveket az utókor számára megőrizni.
Lejegyezve és hangfelvételek útján nyilván igen, de élő nyelvként nagyon kétséges a sorsuk.
Régebben olyan félmillió körüli anyanyelvi beszélőt hoztak a statisztikák.
Chile az utóbbi néhány évtizedben rohamos gazdasági-társadalmi fejlődésen ment át, tehát amiről Peru kapcsán írsz, az ott jóval korábban bekövetkezett: a városiasodás, a vidékről városba özönlés, a vidéki közösségek pusztulása, elöregedése.
Ott is a mapuchét főleg az ország Santiagotól délre eső tartományainak falusias területein beszélték.
Szomorúan olvasom. Azt hittem, hogy a kecsua helyzete ennél azért sokkal stabilabb.
Egy a nyelv megőrzése és ápolása iránt elkötelezett értelmiség, valamint a kecsua nyelvű általános iskolai alapoktatás bevezetése javíthatna gyökeresen a helyzeten.
Sajnos a modern civilizáció, a globalizáció fejlődési tendenciái egyértelműen a nagy nyelveknek - azon belül is mindenek előtt az angolnak, kisebb mértékben fél tucat másik nagy nyelvnek - kedveznek.
Odaát Evo Morales Bolíviájában vajon mi a helyzet?
Nem az accent grave-ra és társaira gondoltam, hanem a szótárban a szó tuán szögletes zárójelben lévő kiejtés szerinti írásra. Pl:
Na, ezt a közönséges földi halandó nem mindig tudja használni. A protugálban pl vannak ékezetek, van a ç, stb. De azt nem fogod kiolvasni, hogy sima r-ként kell kiejteni az r-t, vagy torok "hörgős" r-ként.
Először is, üdv mindenkineka topicban! - bár pár kommentet már ejtettem el, de illő köszönni :) Remélem nem lesz OFF, amit írok.
Hm, nyáron volt szerencsém relatíve hosszabb időt eltöltenem Peruban -főleg Limában, de elmentem Huancayoig, ami azért már eléggé magasan van és a lakosság főleg kecsua származású.
A limaiaknál érdeklődtem, hogy létezik-e egyfajta "indián nacionalizmus" Peruban, mint amit Evo Morales próbál mostanában nyomatni Bolíviában(szerintem demagóg és főleg a dél-amerikai hódító-őslakos viszonylatban nem értek egyet a manapság mainstream elméletekkel, de ez most mellékes)
Mindenki mosolyogva rázta a fejét. Igaz, hogy még mindig vannak olyan területek Peruban, ahol jóformán senki sem beszéli a spanyolt és még mindig milliós nagyságrendű a kecsuát, ajmarát használók száma, én biztos vagyok benne, hogy rohamosan fog visszaszorulni a nyelvhasználatuk - a spanyollal szemben.
Egyrészt Peru egy rohamosan fejlődő, iparosodó ország, a lakosság közel harmada él Limában. Nagyjából így áll most az ország (itt egy vendégírásom a témáról).
Na mármost, aki meg akar élni valahogy, az Limába, Huancayoba, Arequipába és Cuzcoba megy munkát keresni.Főleg Limába. Ott most segédmunkásokra, bolti eladókra, parkolóőrökre, stb. is nagy a kereslet, tehát még kapnak is majd munkát. Spanyolul fognak beszélni, az új szomszédaik is spanyolok lesznek, a gyerekek az iskolában spanyolul fognak beszélni. Kizárólag spanyolul.
Nyilván afiatalok fognak elvándorolni onnan, ahol még egy tömbben élnek a kecsuát használók, ami megint csak rontja a helyzetet.
No meg az ország mivel dinamikusan fejlődik, a "civilizáció" azért az Andokba is beteszi a lábát - főleg a bányavidékeken.
És még valami -ez viszont párhuzamot mutat az USA-val és az é-amerikai indiánokkal. Indiánnak lenni a hétköznapokban biza nem nagy dicsőség. Ha Limában koldust, vagy csövest láttam, az szinte biztosan indián volt. Gyerekkel csak indián koldult. Tehát a kecsua anyanyelvűekre kimondva-kimondatlanul is tapadt egy negatív asszociáció.
Fura, de Peru kimondottan jó gazdasági kilátásai fogják kivégezni az országban az indián nyelveket. Szerintem.
Bocs, ha hosszú voltam, de érdekesnek találtam az elmúlt hetek-hónapok fejtegetéseit.
És akkor még ott vannak azok a szavak, amelyek a kecsuából vagy az ajmarából kerültek át a spanyolba, onnan pedig nemzetközi használatba:
pampa
láma
guanakó
vikunya
alpaka
puna
A puna az talán kevésbé ismert, az Andok száraz, félsivatagos magasföldi fennsíkjait jelölő szó. Talán kecsua, bár lehet, hogy ajmara, most utána kéne néznem. Onnan került át a perui és a bolíviai spanyolba, ahonnan aztán a földrajztudomány szakkifejezései közé is átkerült.
"Persze szegény indiánok a mindössze 24 karaktert használó amerikai angol szánalmas és nyomasztó nyelvi gettójában nőnek fel, talán ezért is nehezebb helyzetben vannak, de csak át kell rándulniuk - legalább a cybertérben - az öreg kontinensre és lehet élő, jól működő példkat venni a magyaroktól... "
"Érdekes és szomorú, hogy az idián nyelvekből nem kerültek jövevényszavak az angolba (és más nyelvekbe), egy kézen meg lehet számolni az indián eredetű 'nemzetközi' szavakat."
Ez azért nem teljesen így van.
A rengeteg indián eredetű földrajzi néven kívül néhány ismertebb:
tobacco
potato vagy patata (spanyol)
pampa
tomahawk
wigwam
mocassin
canoe (kenu)
squaw (indián asszony)
tobogan (szán)
sachem (főnök)
succotash (egy indián eredetű ételféleség neve az amerikai angolban)
Nem tudom, hogy a kukorica angol és spanyol neve, a maiz nem indián eredetű-e, de szerintem igen.
Pont, hogy az egyszerű földi halandó is el tud igazodni a latin betűs ábécék ékezetes és kiegészítő jelein, ha azok egy egységes szabály szerint vannak rögzítve és az anyanyelvi használók már kisiskolás korban megtanulják ezeknek a betűcsoportoknak és karaktereknek a helyes használatát.
Élő példa erre pont a mi nyelvünk és helyesírásunk, de fölhozhatnám példának a modern, latin betűs török nyelvet vagy akár a latin betűs szláv nyelveket, a csehet, a szlovákot, a lengyelt, a horvátot, a szlovént, valamennyi használ ilyen kiegészítő karaktereket.
Nincs ebben semmi ördöngősség, csak a szabályait kell rögzíteni, majd helyesen alkalmazni.
Persze szegény indiánok a mindössze 24 karaktert használó amerikai angol szánalmas és nyomasztó nyelvi gettójában nőnek fel, talán ezért is nehezebb helyzetben vannak, de csak át kell rándulniuk - legalább a cybertérben - az öreg kontinensre és lehet élő, jól működő példkat venni a magyaroktól, a törököktől vagy a szlávoktól.
De egyébként kisebb mértékben a francia, a portugál és a spanyol is használ bizonyos helyzetekben speciális ékezetes betűket, pl. ott van a francia és a portugál farkincás c betűje.
Szóval a lehetőségek tárháza szinte végtelen.
És az é-amerikai indiánoknak azt is meg kéne tanulniuk, hogy az (amerikai) angolon kívül is létezik élet.
Más. A Sleepy Hollow sorozatból látta valaki a "mohikános" részt (For the Triumph of Evil)? Számomra csalódás volt, hogy egy kóbor indiánt se találtak, statisztának se. Amit meg a mitológiával műveltek... Na jó, a többi mitológiai utalás pont olyan, mint a mohikán Homokember, szóval se pozitívan, se negativan nem diszkriminálják őket.
"Érdekes és szomorú, hogy az idián nyelvekből nem kerültek jövevényszavak az angolba" Hacsak nem a földrajzi nevek pl.észak-amerikában,mert azért ez óriási elégtétel lehet az őslakosoknak.
Latin betűs helyesírás: vannak a nyelvészeknek jól bevált jelei a kiejtésre (a szótárakban a szögletes zárójeles), csak ugye azt is meg kell tanulni, földi halandó nem igazodik el rajta. Hogy ezeket a speciális hangzókat az egyszerű írott nyelvben kell-e jelölni, nem tudom. Igen, mi is jelezzük az ly és j különbséget (ami nem is olyan nagy különbség kiejtve), vagy az ékezetes magánhangzókat, ugyanakkor a Dunántúlon van 2féle e - írásban nem jelezzük. Ahogy a palóc á-t se, vagy a szögedi kiejtést, amit mi anyanyelviként egyszerűen dekódolunk, de egy külföldinek rémálom.
Az arab nyelv meg a magánhangzók írásbeli jelölése nélkül is fenn tudott maradni (igen, létszám, kultúra, stb).
A latin megint egy specális eset...
Érdekes és szomorú, hogy az idián nyelvekből nem kerültek jövevényszavak az angolba (és más nyelvekbe), egy kézen meg lehet számolni az indián eredetű 'nemzetközi' szavakat.
Igen, a lélekszám az egyik fontos tényező, meg hogy van-e saját értelmiség, amelyik meg kívánja őrizni a nyelvet, az a másik, a harmadik meg az, hogy az adott ország hivatalos körei hogy állnak hozzá a kérdéshez.
Egyébként olvastam olyan pesszimista véleményt, hogy 2100-ra valamennyi észak-amerikai és a legtöbb latin-amerikai indián nyelv ki fog halni. Ezen vélemény szerint a latin-amerikai nyelvek közül a kecsuának, ajmarának, paraguayi guaranínak, talán a chilei mapuchének, ill. a mexikói nahuatlnak és a yucateca mayának van esélye élő nyelvként megélni a következő századfordulót.
Elég lehangoló, de nem alaptalan vélemény.:-(((
OFF:
ami az angol nyelv "nyomását" illeti, nem mennék ebben a topikban bele.
Tényleg nagyon jó dolog, hogy az angol nyelv ismerete révén kinyílik az ember előtt a világ, de hogy most már az EU-ban is egyértelműen, tűzön-vízen keresztül csak az angolt nyomják, még a francia, olasz, spanyol és német rovására is, nekem annyira nem szimpi, de hát ez legyen az én bajom:-)
Filmet is el tudnék képzelni. A sastollas főhős a gaz áruló elé áll és rákiált: percutiam arcum tuum in manu sinistra tua et sagittas tuas de manu dextera tua deiciam! ;)
Elgondolkodtam most ezen a dolgon, és végül Bélával kell egyetértenem több szempontból is. A létszám szerintem is fontos tényező, lásd a navahókat. És az iskolázottság, az értelmiség szerepe, igen. Ha nem tudják elolvasni, hiába az írott nyelv.
A latin betűs helyesírást én csak problémásnak tudom elképzelni, de persze nem értek hozzá. Az apacsban rengeteg olyan torokhang van, melyek különbsége a nem anyanyelvi beszélő számára nem érzékelhető. Persze más nyelvekkel is így van ez, csak azt akarom mondani, hogy nyilván szükség lehet speciális karakterekre. Nekünk is van. :)
Ami az angolt illeti, nem tudom épp melyik "bizonyos körök"-re gondolsz, de ha holnaptól latinul kéne indiános szakirodalmat olvasnom, az eléggé nagy szívás lenne. :)
Richard Erdoess és Sánta Őz írták a Sánta Őzről szóló könyvben, hogy a sziúknál is az volt a helyzet már a 70-es évek elején (akkor íródott a könyv), hogy a gyerekek és a fiatalok már egyáltalán nem beszélték az ősi sziú-lakota nyelvet, helyette az amerikai angolt tolták. Az öregek meg, akik beszélték még a sziút, túlnyomórészt analfabéták voltak.
Talán annyi, hogy fennmaradt néhány sziú-lakota szó, mint pl. az inipi (izzasztósátor) vagy a wacsipi (tánc, táncos ünnepség), ami azért eléggé közismert azok között a lakoták között is, akik egyébként a nyelvet nem beszélik.
Hogy a 70-es évek óta mennyiben változott a helyzet, nem tudom, mindenesetre amilyen agresszíven tolják bizonyos körök az angol nyelv szekerét más nyelvek rovására, nem hiszem, hogy sok pozitívum történt volna.
Persze létezik a sziú-lakotának már latin betűs helyesírása, szótára, sőt egy nyelvkönyvet is láttam a neten, de nem hinném, hogy túl sokan beszélnének anyanyelvi szinten a nyelvet.
Köszönöm, kedves tőled. Az, hogy nem érek rá, elég fellengzősen hangzott a részemről, tudom. De egyszerűbb, mint az igazság. :) Muszáj elvégeznem a teológiát az apacs dolgaim miatt is, ugyanakkor tele van emiatt a fejem olyasmikkel, amik nem indiánügyek. A másik, hogy mióta Richard Twiss meghalt, nagyon hiányoznak az állandó beszámolói, melyek révén egy csomó dologban azért képben lehettem valamennyire az általános indián aktualitásokban is. Újabb kapcsolatokat kéne építeni, de hozzá hasonló emberről nem is tudok. Benne valami tűz égett, hogy megossza az életét az egész világgal, Amerikán kívül is. Ázsiában, Afrikában, Európában is otthonosan tudott mozogni, át tudta kommunikálni magát a kulturális különbségeken. Ebben zseniális volt. Nekem személyesen hatalmas veszteség a halála. Nehéz túltenni magam rajta.
