Korunk számtalan ideológiája egy logikátlan és zavaros eszmerendszert szült, mely ellene mond a boldogságnak, a közösségi érdekeknek, és az individuumot meg a szubjektumot állítja középpontba, sokszor a tudomány eredményeire is rácáfolva.
Hol a kiút? Hogyan vezet el a filozófia és a logika az ember valódi céljaihoz, melyek boldoggá teszik, s nem csak ideiglenes örömöket szereznek neki?
Tudod a választ?
nagyszerű de Isten , ha egyáltalán volt olyan ateista aki tudat hogy mit tagad és hogy mit állít az Albert Camus volt ennek megfelelően fának hajott a kocsijával
nagyjából odáig jutottam, hogy vélhetőleg axióma neki is, hogy igaza van, így nem kell különösebben foglalkoznia azzal, hogy értelmes dolgokat írjon le...
Valóban igazat adok neked abban, hogy a buddhizmussal azonosítod ezt a nem-ateista értéktagadást. De a buddhizmus leginkább csak úgy nyer értelmet, ha a nihilizmus szélesebb tradíciójába beágyazódva értelmezzük. Egyáltalán nem véletlen, hogy az ú.n. "nihilisták", úgymint Nietzsche meg Heidegger a buddhista tanokkal nagyon is tisztában voltak, és olvasták a buddhista tanításokat. Éppen a 19-ik század második felében terjedt el Németországban a buddhizmus filozófiai körökben, majd a nép körében is.
Arról van szó, hogy aki következetesen nihilista, annak ezt is tagadnia kell, mint mindent. És a nihilizmusból következik a vágytalanság kitűzése mint végső cél, hiszen csak a vágy felszámolásával üríthető ki a lélek. Ami márpedig a végső boldogság előfeltétele.
Miért nem tudnám amit beszélek? Csak nem azoknak a pártján vagy, akik a szerelmet jó, üdvös és kívánatos dolognak tartják? A sötét felhők nem az én táborom fölött gyülekeznek.
Szerintem még mindig nem tudod, hogy mit beszélsz, de úgy latom, hogy téged nem zavar, én meg már hozzászoktam a fórumozós éveim során, ezért spongyát rá!
Éppen ezért kiáltok, hogy dobjuk el már végre az összes bálványt! Az összes úgynevezett "alapvető emberi jogot és értéket". Kezdve a Szerelemmel, azzal a gyalázatos ördöggel ami megkeseríti emberek milliárdjainak életét, azáltal hogy feleslegesen vágyakoznak rá. Ó, hány nőstény és hím van, akik hiába várják eljövetelét! Űzzük ki ezt az illúziót az emberek elméjéből, valamennyi vággyal együtt! Mi, ketten, egyformát akarunk tehát. Remélem velem tartasz e küzdelemben.
francos franciák enciklopédijája környékén kezdett, tudtommal, vállalható világnézetre hasonlítani a zateizmus.
szóval a hézagok istene lett tagadva induláskor.
kedvenc feuerbachod ezt a megközelítést már az ember-tudományban alkalmazta, és azt találta, hogy ippenséggel itt is hasznosabb kihagyni istent a képletből, jobb magyarázatot kapunk az ember erkölcsiségéről, ha istent antropológiai fogalomként kezeljük, mintha hegytetőn követ farigcsáló abszolútumként... egyfajta tyúk-tojás problémakör, ha tetszik :)
hát ha ezzel indult már nem azt tagadja ami állítva van túlnan, ott ugyanis természetfeletti erőket nem említettek és nem is a természet mint nyilván világ empirikus megértésével foglalkoztak
azt hiszem azért értettem félre, mert az ateizmus ezzel a kijelentéssel indult: nincs szükség természetfeletti erők feltételezésére a világ megértéséhez, magyarázatához.
szó sincs tömegek, vagy egyén boldogságáról. az igazságról van szó.
a már idézett hsz. eleje:
Továbbra is azt állítom, hogy az ateizmus megbukott mint alternatíva a valláshoz. Azzal az ígérettel indult ugyanis, hogy közelebb visz az igazsághoz és ANNAK RÉVÉN boldogabbá fogja tenni a tömegeket is. Csakhogy nem vezet a boldogsághoz.
ha felülemelkedünk azon, hogy ez nem igaz állítás az ateizmusról, az az összehasonlítás, hogy vallás alternatívájaként megbukott, jogos: a józanság a legrosszabb alternatíva, ha a különböző részegítő eljárásokat rangsoroljuk.
Isten a kitaláció (még ha - tegyük fel - igaz is), nem az ateizmus. Az ateizmus csak a reakció arra, hogy egyesek rá akarják a világra kényszeríteni saját kitalációjukat. Ha nincs istenhívő, nincs ateista sem, hiszen akkor állítás hiányában mit tagadjon a csóka?
Ha ez a szörnyű valóság, akkor minek kellett eleve kitalálni az ateizmust? Nem lett volna-e könnyebb egyszerűen elfogadni Isten létezését, ha úgyis lényegtelen az emberi boldogság szempontjából Isten léte vagy nem-léte?"
az ateisták szerint, a két mondat sorrendiségéből adódó kontextusban általam értelmezve
Ha ez a szörnyű valóság, akkor minek kellett eleve kitalálni az ateizmust? Nem lett volna-e könnyebb egyszerűen elfogadni Isten létezését, ha úgyis lényegtelen az emberi boldogság szempontjából Isten léte vagy nem-léte?
gyakorlatilag azt jelenti, hogy isten együtt teázik fogtündérrel és húsvéti nyuszival a kényelmes és boldogító hazugságok klubbjában. nem érdekes isten, mint létező, értékadó, ősok, morál, abszolútum, és mindaz, amit TE fontosnak tartasz, isten, mint boldogságforrás érdekes, a fenti állítás szerint.
vagyis borokay olvtárs egyetért marx bácsival, hogy a vallás a tömegek ópiuma, csak az a különbség, hogy ő ebben nem lát kivetni valót.
ez nagyjából mindenben ellentmond annak, amit eddig tőled olvastam, egyetlen közös pont, hogy ateizmus negatív előjelet kap.
