A kérdésekre, igen kizáródást is el lehet kerülni valamennyire. Százalékot nem tudnék mondani, viszont az paradox módon igaz, hogy a nagyobb sérvek kevésbé zoktatk kizáródni. A kisebb sérvek veszélyesebbek, mert egy kis sérvkapuba könnyebben beleszorul a sérvtartalom, míg egy ökölnyi sérvkapun könnyebben kimegy, de könynebben vissza is csúszik a sérv.
2 Erőlködéstől, vagy ha a belek gázosak lesznek valamitől, és pont úgy puffad meg a bél, pont úgy törik meg a sérvben, hogy visszacsúszni már nem tud. IGazából ez legtöbbször nem derül ki, hogy mitől volt.
3. A kizártnak mondott sérvek nagy része azért reponálható, visszanyomható. Tehát leggyakrabban úgy szokott kinézni, hogy bejön a páciens az ambulanciára, hogy kizáródott a sérve, visszahelyezzük, de megfigyelésre ott tartjuk, és pár napon belül megoperáljuk.
Ha nem sikerül nekünk sem visszanyomni a sérvet és panaszos, akkor viszont igen, sürgős műtét, mert nem tudhatjuk, hogy a belek életképessége milyen.
Sajnos tény, bélelhalás esetén rossz a helyzet, előfordul halálozás, de azért ez ritka nagyon-. Kizárt sérvvel sürgősen sebészetre kell menni, de azért nem mindig lesz belőle sürgős műtét, és amíg nincs bélelhalás, addig azért meghalni sem szokott senki bele :)
Az ideális a reggeli ürítés. Felkelsz, mire rendbe szeded magad ideális esetben már van némi inger. Menni kell, pakkot kilökni és indulhat a nap. Ha minden oké, akkor napközben nem kínoz az inger és nincs sürgősségi wc látogatás sem. Tudom, nehéz ezt az állapotot elérni, de nem lehetetlen. A napi rendszeresség is hozzásegít ehhez. Mondjuk az rossz, akinek olyna a munkabeosztása, hogy össze-vissza időpontba megy vagy 3 műszakban dolgozik, de valamilyen szinten ahhoz is tud a szervezet alkalmazkodni.
Nagyon köszönöm a választ. Időközben természetesen az általad is említetteket már bevetettem - joghurt, rost, oliva olaj, lenmag őrlemény, folyadék stb.
A jelenlegi helyzet, lehet épp az előzőek hatására, most az, hogy kisebb részletekben laza, újjnyi vastagságú székletem van naponta akár kétszer is, de inger nélkül. Reggel felkelés után, majd a délutáni séta után teszek kísérletet többnyire az említett eredménnyel, de jelentős erőlködések árán.
Azért foglalkoztat ennyire a dolog, mert egy héttel a műtét után normalizálódni látszott a helyzet, de ekkor néhány napos puffadást követően az elmúlt kb. tíz napban alakult ki ez az állapot.
Elnézésedet kérem, hogy ilyennel traktárlak. Magam sem hittem, hogy egyszer ilyesmiről kell írnom, de talán nyugtatólag is hat ha az ember megoszthatja a problémáit.
Tört krumpli készítésekor a krumplit előzőleg sós vízben meg kell főzni.Na,annak a leve csodatévő.De ide sorolható a savanyú káposzta leve is,nyáron pedig a kovászos uborka leve.
Szia Nekem is hasonló tüneteim voltak, műtét után napok (4-5 nap)után indult meg a szülés, az is csak hashajtóval, ami bevált napi 2 -3 joghurt, rostos kaja , kávé, napi 3 liter folyadék, krumplit, banánt, sima rízst , sima tésztát ilyenkor kerülni kell, ha nem ment sehogysem, akkor maradt hashajtó , sőt valamikor 2 is kellett hogy meginduljon. Esteleg szedjél székletlazítót...
Egyetértünk csak az a kérdés, hogyan lehet mindezt elérni.
Örömmel, de "irigykedve" olvasom el most már a sokadik oldalt és állapítom meg, hogy másoknak nem nagyon van ilyen problémája. Erőlködés nélkül továbbra sem megy, de ez sem érdekelne ha tudnám, hogy nem lesz nemkívánatos következménye, tekintettel az alig több mint 2 héttel ezelőtti műtétre.
Úgy kell megválasztani az étrendet, hogy a széklet állaga ne legyen se túl kemény, se nagyon laza. Tudom, nem egyszerű és hashajtás utáni első "szülés" az keserves. Azzal megszenved az ember rendesen, de utána már minden oké.
Köszönöm a válaszodat. Pontosan ezt az általad is leírt ördögi kört akarom elkerülni a hashajtóval. A hasprés szükségessége sajnos már műtét előtt sem volt számomra ismeretlen - lehet, hogy pont ezért lett sérvem -, de most engem is ez foglalkoztat, hogy nem árt e a műtét utáni gyógyulásnak.
Nekem ilyen nem volt. Műtét után azt hiszem az ötödik napon tudtam megszülni az első nagy dolgot. Már én is hashajtón gondolkodtam. Az érzés megvolt, hogy mennem kell, de nyomni ugyebár nem tudtam és nem is mertem, mert akkor fájt is, meg nem akartam odabent szétszakítani semmit az erőlködéssel. Ha hashajtóval ki van ürítve az ember, akkor pár napig ne is álmodjon az ember nagy dologról. Úgymond telítődnie kell a szervezetnek. Az újbóli hashajtóval ugyanezt éri el az ember. A banánt kerülni kell mert az inkább hasfogó. A többi gyümölcs az oké. A nehézségekbe az is bele játszik ha sokat van vízszintben az ember. Az emésztést úgy találták ki, hogy függőleges helyzetben a leghatékonyabb, a gravitáció is segít benne. Ha sokat fekszik az ember, ez is lassul. Saját tapasztalatból mondom, bár nekem nem volt ilyen irányú problémám, a magvas kenyerek vannak igazán jó hatással az emésztésre. Már pár nap után észrevettem, hogy a "végtermék" állaga állandó. Tehát nem az, hoyg egyszer lazább, egyszer keméynebb. Könnyebb is megszabadulni tőle, szinte jön magától, nem kell erőlködni. Hasmenés után természetes, hogy először keméynebb állagú lesz, amivel bizony meg tud szenvedni az ember. Ha ilynekor megint hashajtóhoz nyúlunk, akkor kezdődik az egész folyamat előlről, aminek így sosem lesz vége. Nálam legalábbis így működik.
Tisztelettel és részvéttel, újként üdvözlöm sorstársaimat a clubban.
Bő két hete volt a bal oldali lágyéksérv műtétem. Délelőtt 11 óra körül műtöttek és du. 17 után már saját lábamon hagytam el a lábadozót ill. a kórházat. Semmi különös, megrázó élményben nem volt részem. Ha valakit érdekelnek a részletek nagyon szívesen leírom.
Ami miatt most írok annak az az oka, hogy az anyagcserém mind a mai napig nem állt helyre és kíváncsi lennék a tapasztalataitokra.
A műtét után csak hashajtóval volt székletem 3 nap után. Utána újabb három napig naponta egyszer, a hashajtó hatásaként, még elég laza. Ezt követően konszolidálódni látszott a helyzet, de az elmúlt kb. egy hét alatt állandósult az étkezések utáni, hosszan tartó puffadás. Székelési ingerem gyakorlatilag nincs. Úgy van kevés székletem, hogy a korábbi megszokott időpontban beülök a vécére és sajnos erőlködnöm kell. Van úgy, hogy gyaloglás után ismét beülök és kikényszerítek egy keveset. Kiürültségi érzés megszűnt.
Mindez is csak éhgyomorra ivott Hunyadi vízzel és rostos élelmiszer, többnyire gyümölcs, teljes kiőrlésű kenyér, szilvalakvár stb. segítségével. Mindemellett néha enyhe hányinger is jelentkezik és kevés bélgáz eltávolításához is sokat kell forgolódnom.
Abban bíztam, hogy az idő múlásával egyre jobb lesz, de épp az ellenkezőjét tapasztalom.
Több oldalt végigolvastam de nem nagyon találkoztam hasonló leírásokkal.
A neten a bélelzáródás tüneteire hasonlítanak panaszaim, de remélem nem erről van szó.
Kérlek benneteket írjátok le tapasztalataitokat voltak, mire számíthatok.
Nos, véleményem szerint, (nem vagyok orvos) elképzelhetőnek tartom, hogy a kapocs a megerőltetéstől került az ideghez, amit azóta is birizgál. Csak remélni lehet, hogy ahogy nőnek a testszövetek, a kapocs az idegszáltól távolodni fog és akkor megszűnik a fájdalom.
Landsmann_ - TamasD: köszönöm a hasznos információkat, tanácsokat!
TamasD, tőled még kérdeznék pár dolgot, remélem, nem gond. :) Elég sokat összeolvastam a lágyéksérvről a neten, de sok helyen ellentmondásos információkat találtam, így érdekelne egy szakember véleménye.
Először is:
"De, épeszű használattal valóban akár évekig, évtizedekig is el lehet odázni a sérv növekedését."
Az, hogy a méretnövekedést el lehet odázni, azt is jelenti, hogy a kizáródást is el lehet kerülni vele, ugye? Mert nyilván főleg ezért hordanék sérvkötőt.
Illetve a kizáródással kapcsolatban lenne még pár kérdésem (lehet, hogy ez a téma másokat is érdekel itt):
1: valahol azt olvastam, hogy egy sérv kizáródásának az esélye évente kb. 3 százalék körül van. Ez nagyjából helyes szám lehet? Vagy legalábbis az igaz, hogy viszonylag alacsony a kizáródás esélye (pl. 10 százalék alatti), ugye?
2: mitől záródhat ki egy sérv? Csak erőkifejtéstől (pl. nehéz tárgyak megemelésétől, cipelésétől), vagy akár pl. egy erősebb köhögéstől, tüsszentéstől is? Illetve olyat is olvastam, hogy akár "lappangva" is kialakulhat a kizáródás, tehát pl. a problémás bélszakaszban felgyülemlő gázok vagy széklet is kinyomhatja, ez vajon igaz?
3: egy kizáródott sérv mennyire veszélyes? Mármint azt nyilván tudom, hogy azonnal menni kell ilyenkor az orvoshoz, de pl. ha tényleg így tesz az ember, és mondjuk pár órán belül megműtik (és egy egészséges fiatalemberről van szó mondjuk), akkor azért szinte biztosan túlélhető, ugye? Mert valahol azt olvastam, hogy még ha pár órán belül megműtik, akkor is legalább 10 százalék az esély arra, hogy belehal az ember, de ez kissé túlzásnak tűnik, mert ennyi idő alatt még el sem hal a kizáródott bél, ugye?
Hát kb. ennyi jutott most eszembe a kizáródással kapcsolatban. :)
Nektek ha megerőltetitek magatokat (azokkal amiket írtatok) , akkor mennyi ideig fáj? Órák,napok? Még próbálok reménykedni valami másban, hogy például észre se vettem és úgy erőltettem meg magam. Bár gyanítom azt egyből érzitek.
Sziasztok! Na én közben voltam dokinál. Nekem a fő gond hogy nem egy megerőltetés és elmúlik, hanem a fájdalom már el se nagyon múlik.Kérdezte is, hogy edzettem e azóta, de mondtam még nem mertem elkezdeni, mivel érzem hogy valami nem oké. Meg 6 hete alig csinálok valamit, nem nagyon erőltethettem meg magam. Azt mondta biztos nem újult ki, lehet, hogy egy kapocs bekerült egy idegbe és az fáj annyira..De mondta, hogy ő se érti, mert akkor folyamatosan fájt volna a műtét óta. És volt kB egy hét amikor jó volt. Utána mozgásra megfájdult, most meg 6 napja nagyon rossz már. Csinálnak majd ultrahangot aztán többet tud mondani. De ha tényleg a kapocs a baj, akkor megint műtét :( különben nem fog elmúlni ez a fájdalom. Kaptam most injekciót is, nem lett sokkal jobb tőle.
Én már megszoktam, tudom, hogy nem kiújulás, csak meghúzódás. De például az olyan dolgoktól is tud lenni, amikor valamit magas helyről akarok leszedni, vagy felrakni, de nem érem el. Ilyenkor nyújtózkodok, lábujjhegyen állok de így is éppenhogy csak elérem. Na, ezt is meg szoktam néha érezni. Nyilván nem arról van szó, hogy mondjuk 1 másodperc alatt le tudom venni azt a valamit, hanem ott jógázok, mert fél, 1 centi híjja hogy elérjem. :)
Ha megerőlteti az ember mindig érezni fogja, hogy valami nem stimmel. Ilyen a sport(súlyzózás) nekem, de néha egy rossz mozdulat is elég vagy nehezebbet emelni. És akkor mindig para, hogy most meghúzódott vagy kiújult. Szerintem ez elkísér bennünket életünk végéig.
Az altatás-gerinci érzéstelenítést alapvetően az altatóorvos határozza meg, a sebésznek mindegy. Laparoszkópos műtét ugye csak altatásban mehet, ez alap.
Másik dolog, hogy sokan az altatást választják, mert akkor nincs utána a spinállal járó ágybanfekvés, zsibbadás, esetleg katéterezés.
A laparoszkópos műtét ugyanolyan biztonságos, hiszen nem a kis lyukakon kukucskál befelé az ember, hanem a kis lyukakon bedug néhány hosszú műszert, kamerát, és mindent szépen lehet látni. Viszont kétségtelen, hogy mindegyikbe "bele lehet szaladni" nagyon.
Kérdezd meg a sebészedet, az biztos, hgogy a nyílt műtétet mindenki készség szinten ismeri, a laparoszkópos kisebb helyeken esetleg nem olyan rutin
Veszélyes lehet, de miért nőnének össze a belek? Ez marhaság
Amiatt lehet esetleg veszélyes, hogy az ember kevésbé figyel a sérvére, láttam már olyan öregbácsit, aki szerintem egy évig sem vehette le a sérvkötőt, tehát kevésbé derül ki, ha esetleg ki akar záródni a sérv, vagy egyéb baj van vele (pl. bőr kisebesedik).
De, épeszű használattal valóban akár évekig, évtizedekig is el lehet odázni a sérv növekedését.
Bizonyos keretek között lehet választani. Alapból a helyi érzsételenítést választják, mivel a beteg számára kisebb megterhelés mint az altatás, az orvosnak sokkal könnyebb dolga van mint egy altatott páciens esetén. Szerintem az is megbeszélhető a dokival, hogy ne laparoszkópos, hanem hagyományos szikés műtét legyen. Biztos bele megy az orvos is, mert kevesebbe is kerül. :) Ami a fertőzést illeti, hát az sajnos szinte mindenhol ott van. Hiába a nagy tisztaság, a baktériumok rezisztensek a fertőtlenítő szerekre is, nem csak az antibiotikumokra. Ismerősöm a debreceni kórházban kapott fertőzést műtét közben. Majdnem amputáció lett a vége. Az orvosoknak köszönhető hogy megmentették a lábát, de az már nem, hogy az MRSA baktériumtól megszabadult.
Amúgy sérvkötőtőről vannak esetleg itt valakinek tapasztalatai? Egy helyen ezt olvastam, hogy ez akár végleges megoldás is lehet, mert amíg az ember hordja, nem rosszabbodhat a helyzet (vagy legalábbis kizáródás nem lehetséges), és szabadon terhelheti is magát, nem kell attól tartania, mint egy műtött sérvnél, hogy kiújul stb. Máshol meg azt írják, hogy akár veszélyes is lehet a sérvkötő, mert összenőhetnek a szervek (?). Vajon mi lehet az igazság? Mert mondjuk ha nem kimondottan veszélyes, akkor lehet, hogy bepróbálkoznék vele (állítólag az újfajták, illetve azok, amik méretre készülnek, nem is kimondottan kényelmetlenek).
Jó ideje gondolkodom már én is egyébként a műtéten, de elég nehezen tudom rászánni magam, egyrészt az ilyen műtét miatti hosszas fájdalmak-egyéb kellemetlenségek miatt (ahogy látom, ez elég gyakori itt is), másrészt én is kissé félek a fertőzésveszélytől (valaki ugye itt szintén írta ezt). Az egyébként engem is érdekelne, hogy a magánklinikákra mennyire jellemző ez... az ember ugye azt hinné, hogy azokon nagyon jók a körülmények a fizetős betegek miatt, de ki tudja... Illetve a debreceni klinikán-sebészeten vajon mi a helyzet ilyen szempontból? Van esetleg itt olyan, aki ott műtette meg magát? Ha igen, milyenek voltak a körülmények? Illetve még az is érdekelne, hogy egy ilyen műtétnél vajon mennyit szoktak adni az orvosnak? (Elnézést, tudom, hogy ez kényes téma, de egyáltalán nem vagyok tájékozott ebben a kérdésben.) Ti mennyit adtatok az orvosnak egy sérvműtétnél?
Na még egy kérdés... :) A műtét módja vajon szabadon választható? Mert én pl. hagyományos műtétet szeretnék (a laporoszkópos úgy tudom, akár veszélyesebb is lehet, legalábbis ha pl. nem annyira tapasztalt sebész csinálja, mert a kis lyukak miatt kevésbé látja át a "terepet"; legalábbis valahol ezt olvastam). Illetve altatás nélkül szeretném a műtétet, helyi érzéstelenítésben. (Mert az altatás ugye szintén lehet "rizikós"; meg amúgy se szeretnék teljesen kiütve lenni. :) ) Ez vajon megoldható? Lehet szabadon választani műtéti eljárást a kórházakban-klinikákon?
Szia Nekem simán megcsinálták laporoszkóppal, nem is merült fel hogy ez ennyire gáz volna, pedig 2 éve volt szívműtétem, a lágyéksérv műtét után este, éreztem a felfúvódást(kicsit nehezebben kaptam a levegőt mintha a tüdőmet, mellkasomat nyomta volna valami), mondták a nővérek, hogy sétáljak 1 kicsit , nem volt kellemes , de a folyosó 1ik végétől a másik végéig elsétáltam oda-vissza , ez segített... el is múlt..., másnap reggel már mehettem is haza....szóval ne aggódj...
Sajnos és az utóbbi pár napban oda jutottam hogy fájdalom csillapító nélkül szinte menni se tudok, de még kiegyenesedni se.És ez most már állandósult, nem kell hozzá csinálom semmit. Ma beszéltem az orvosommal, szerdán tud megvizsgálni. Remélem igazad lesz, és nekem is csak azt fogja mondani, amit neked.Én ha tapogatom akkor nem érzek ott semmit. Bár köhögni csak úgy tudok ha erősen nyomom. Akkor kevésbé fáj.
Idén már biztos nem kezdek edzeni, jövőre meg meglátom. Most egyenlőre csak szeretném ha egyáltalán normálisan sétálhatnék.
Majd írok, mit mondtak neked meg addig jobbulást..
Voltam sebészeten, kissé csodálkozott a sebész, mert kidudorodás nincs, "csak" fájdalom és egy ultrahang lelet. December 4-én műtét laparoszkópos technikával. Az altatóorvos négyszemközt elmondta ,hogy ő nem vállalná helyemben ,csak a hagyományost ,mert jó nagyra felfújják az ember hasát ami eléggé nyomná a szívet is.( 63 éves ,infarktus után, altatásban???) Ja, elfelejtettem említeni hogy 2010-ben volt egy enyhefokú szívinfarktusom sztentbeültetéssel, de azóta semmi probléma.Szerintetek ennyire veszélyes lenne így ez a műtét?
Én is hasonló cipőben járok, mindenképp hívd fel az orvost, 1 vizsgálatot megér, meg nem árt megnézettni.
Több mint 1 hónapja műtöttek szintén laporoszkóposan, hálóval, ha 1 kicsit jobban megeröltetem magam kicsit többet emelek bevásárlásnál, vagy köhögök , csavarodásnál ,vagy hosszabb séta után még mindig fáj, söt napokig kegyetlenül tud fájni, ott ahol a sérv volt ill azt érzem, hogy bemozdul a az egész háló , ill mintha ilyen szövetes folyadékszerüség lenne ott,csúszkálna ide oda, ha megtapogatom . Én 2x már visszamentem a dokihoz ő azt mondta hogy a szövetek amig be nem növik a hálót ez természetes , ill a sérv helyén folyadékgyülem (vér , nyirokváladék stb...)tud felgyűlni és ez nyomhatja az idegeket (szerintem a háló is nyomhatja), ennek a felszívódása ill a gyógyulás folyamata hónapokat is igénybe vehet...(ha szükséges, leszívják a folyadékot)
Az edzést szerintem még hanyagold 1-2 hónapot még várjál vele... könnyü futás kocogás ilyesmi az talán már megengedett.... nekem is azt mondta hogy már edzhetek(de csak könnyú testmozgást, hasizmot még nem szabad erőltetni) , de szerintem 1 pár hónapig még kihagyom, mert még eléggé fáj, ha 1 kicsit is eröltetem. Majd írj hogy mit mondott a doki...
Ezt hogyan? Kézzel visszahelyezték a kizáródott sérvet? Én azt hittem, ez azonnali műtét után kiált, nem kell még utána időpontot kérni. Viszketés, égő érzés biztosan nem a sérvvel kapcsolatos, lehet, hogy érzékeny vagy valamire, ami a kórházban hozzáért a bőrödhöz az érintett területen: takaró, lepedő, gumikesztyű, bármi.
