Nem tudom már hol olvastam, de Magyarországon a nemibeteg gondozó intézetek megszervezése a háború után történt, amiben elsődleges szerepe volt annak, hogy nők tömegesen létesítettek nemi kapcsolatot, anyagi előnyökért. A háború előtt nyilván voltak tartva a szajhák, illetve az orvosi ellátásuk is meg volt oldva, a háború után viszont tömeges jelenséggé vált a dolog. (nem feltétlenül kell erőszakra gondolni, Ungváry írja azt hiszem, hogy a nők gyakran élelmiszerért is hajlandóak, ill. kénytelenek voltak a katonák kényére tenni.)
Ungváry cikket jól ismerem, de annyit cáfoltátok már az állításait, hogy miért pont ez lenne igaz?:) Egyébként a németek szívesen leszólták a szövetségeseiket. Náluk pl. jópárszor előfordult, hogy a partizánfalut lakókkal együtt perzselték fel, az Ungváry tanulmányban ilyenek nem szerepelnek. S, ha fel kellett égetni valamit érdekes módon általában német parancsra történt.
Azért ez egy kicsit súlyos, hogy Kovpakot kitartóan Kolpaknak írja és ha már elkezdi megemlíteni az illető életrajzi adatait, azért illett volna megnézni a születési dátumát és halálának évét.:/
Más téma: német barátom hozott egy gyöngyszemet - Wolfgang Diewerge, Deutsche Soldaten sehen die Sowjet-Union. Feldpostbriefe aus dem Osten. Berlin: Wilhelm Limpert-Verlag, 1941. Igazi propagandairodalom!:) Már a fejezetcímekmegérnek egy misét. Alig 60 oldal, de már felállt a szőr a hátamon.
ezen két óra alatt túl leszünk, hála a haverom orosz nyelvtudásának. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit írnak benne.
Ungváry valóban Kolpaknak titulálja Kovpakot, bár akad egy kivétel az említett könyv 130. oldalán: ott - helyesen - a Kovpak formát használja. Tehát egyszerre két névvel is szerepelteti könyvében ugyanazon személyt.
Egyébként Ungváry szerint "Kolpak" - ahogyan ekkor is nevezi - 1886-ban született, halálozási dátumát Ungváry nem ismeri, nyilván ezért tett oda egy kérdőjelet. (Idézett mű, 540. oldal)
Ps: Az idézeteknél továbbra sem adsz forrásmegjelölést.
Bámulatos. Egy bizonyos könyvet keresek (a háborús bűnök kapcsán) és belebotlok két másikba.
1. Галицкий В. П. Финские военнопленные в лагерях НКВД (19391953 гг.) М.: Грааль, 1997. (Finn hadifoglyok az NKVD táboraiban (1939-1953). Ezt el kell olvasnom, ha törik, ha szakad.
2. Польц А. Женщина и война // Нева, №2, 2004. Polcz Anna ,,Asszony a fronton" könyve oroszul kiadva, Alekszandr Melihov történész rendkívül korrekt előszavával és történelmi felvezetésével. Le a kalappal. Kíváncsi vagyok, mikor adják majd ki magyarul az ottani, hasonló irodalmat.:/
Kovpak csak érintőlegesen kapcsolódott a Brjanszki partizánövezethez (ezért is volt kevés találkozása a magyarokkal). De Versigora esetébe is tévedtem, mivel ő sem volt a Brjanszki-övezetben. .........................................
Versigora Pjotr Petrovics 1905 május 16-án született Szeverinivka faluban (ma a Dnyeszter-menti Köztársaság Ribnyinszkij járása), 1963. március 27-én halt meg Moszkvában. Tábornok, a Szovjetunió Hőse (1944. augusztus 7-én kapta). Az SZKP tagja 1943-tól. Apja ukrán, anyja moldován. 1925-1927 között, az iskola után, a VH-ban töltötte rendes katonai szolgálatát. Ezután az Odesszai Zenei és Dramaturgiai egyetemen tanult, filmművészeti szakon. Ezután színész és rendező volt a kijevi filmstúdióban. 1935-38 között a Moszkvai Filmművészeti Akadémia diákja. 1938-1941 között ismét a Kijevi Filmstúdióban dolgozott. A Honvédő Háború kitörése után, 1941 szeptemberétől 1942 áprilisáig - a 40. hadsereg politikai parancsnokság alárendeltségében működő propaganda részleg filmese. Előbb egyszakasz, majd század, zászlóalj, és végül, a hadsereg propaganda-dandárjának parancsnoka. 1942 októberében, a Brjanszki-front felderítésének megbízásából átdobták a németek hátországába. Ezután Kovpak csapatainál a felderítés parancsnokhelyettese. Később az 1. Ukrán partizánhadosztály parancsnoka. Részt vett kovpak három hosszúmenetelésében, majd vezetésével a partizánok rajdolást hajtottak végre Lengyelországba (a Visztulai-menetelés) és a Nemanig. 1947-1954 között a szovjet vezérkari akadémián oktatott, ezután a ,,Znamja" lap katonairészlegének volt a főszerkesztője. 1955-ben tartalékos állományba helyezték. Írt két szakmunkát: 1. ,,A néptömegek partizán-alkotásai. A gerillaháborúk története az őskortól a Nagy Októberi Szocialista forradalomig." (1961) 2. ,,Partizán rajdolások." (1962). Dokumentum írásai: 1. ,,A tiszta lelkiismeretű emberek" (1946. ezért megkapta az Állami Díjat); 2. ,,A Kárpáti-menetelés" (1950); 3. ,,Menetelés a Visztulára és Szanra" (1961). Két regényt: 1. ,,A hős Iván" (1960); 2. ,,Szülőházam"(1962).
Kitüntetései: Két Szovjetunió Hőse érdemrend; Két Lenin érdemrend; egy Vörös Zászló érdemrend; Bogdan Hmelnyickij érdemrend 1. fokozata; érdemérmek. 2005-ben a Dnyeszter-menti Köztársaság 100 dnyesztermenti rubel értékű ezüst emlékérmet bocsátott ki tiszteletére.
Na, szóval, Kovpak. Részben ez egy rövid életrajz is róla azoknak, akik nem tudják, hogy kiről beszéltünk: ............................
Szidor Artyemjevics Kovpak 1887. június 7-én született Kotelva faluban (jelenleg városi típusú község, Ukrajna Poltavai megyéjében), szegény paraszti családban. Ukrán. A VKP(b)/SZKP tagja 1919-től. Az első világháborúban a 186. Aszlanduzi gyalogsági ezredben szolgált, kétszer megsebesült; a Bruszilov-offenzíva alatt tanusított hősiességéért megkapta a katonai György Kereszt IV. fokozatát. A Vörös Hadsereg kötelékében részt vett az orosz polgárháborúban. Először partizáncsoportot vezetett a németek ellen, majd A.J.Parhomenko vörös partizánhadseregében harcolt a németek és az ukrán nacionalisták ellen. Ezután a híres 25. Csapajevi hadosztályban harcolt a Keleti-fronton, ahol részt vett A.I.Gyenyikin csapatai elleni harcokban. Ezután a Déli-fronton harcolt Wrangel (Vrangel) báró hadserege ellen. 1921-1926 között a Jekatyerinoszlavszkij megye több városában helyőrség-parancsnok (a megye 1926-tól napjainkig Dnyepropetrovszkij megye). 1937-től - az Ukrán SzSzK Szumszkaja megyében található Putyivl városi végrehajtó bizottságának főnöke. A Honvédő Háborút 1941 szeptemberében kezdte. Az ukrajnai vörös partizánmozgalom egyik fő szervezője. Előbb a Putyivli partizáncsoport parancsnoka, majd a Szumszkaja megye partizánkülönítményeinek parancsnoka. 1941-1942 között Kovpak alakulata végrehajtott egy mélységi rajdolást a németek által megszállt Szumszkaja, Kurszki, Orlovi és Brjanszki megyék területén. 1942-1943-ban - a brjanszki partizánövezet alakulataival együtt átkelt a Dnyeperen Nyugat-Ukrajnába és nagymenetelést hajtott végre a Gomeli, Pinszki, Volinyi, Roveni, Zsitomiri és KIjevi megyék területén. 1943-ban - végrehajtotta hosszúmenetelését a Kárpátokban. A szumi partizánegysége Kovpak parancsnoksága alatt, állandó harcokban, több, mint 10 ezer kilométert tett meg a németek hátországában és megsemmisítette 39 település helyőrségét. 1942. május 18-án megkapta a Szovjetunió Hőse érdemrend csillagát (N"708). 1943 áprilisában megkapta a tábornoki rangot. 1944. január 4-én, a Kárpátokba végrehajtott rajdolásáért, megkapta a második arany csillagot. 1944 januárjában a Szumszki partizánegységet felvették a Vörös Hadsereg kötelékébe, mint a Kovpak nevét viselő 1. Ukrán partizánhadosztályt. 1944-től Kovpak azUkrán Legfelsőbb bíróság tagja, 1947-től - az Elnökség Elnökének helyettese, majd 1967-től - az Ukrán SzSzK Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja. A SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsának delegátusa. Kovpak 1967. december 11-én halt meg, Kijevben temették el. A már említett kitüntetéseken kívül kapott: 4 Lenin érdemrendet, egy Vörös Zászló érdemrendet, a Bogdan Hmelnyickij érdemrend 1. fokozatát, a Szuvorov érdemrend 2. fokozatát, brit, lengyel, csehszlovák érdemrendeket, érdemérmeket.
Kolpak?:) Ez jó.:)Amúgy előkotrom a könyvét, mert rég olvastam. Nem tudom, hogy kinek van még meg (Showtimenak biztosan, azt tudom)? Ha jól emlékszem (de máris utánnanézek)a Brjanszki erdők térségében nem Kovpak tartózkodott közvetlenül, hanem Versigora csoportjai, amik valóban akkoriban Kovpaknak voltak alárendelve. De erre nem veszek mérget. Inkább utánnanézek.
gondolom a magyar erőszakra, ha volt példa, akkor arra "hiteles" forrás igazán csak szovjet lesz, mint a szovjet erőszakra is csak magyar forrást fogsz találni, mert nem hiszem, hogy saját (magyar ill. szovjet) hatóságok dokumentálnak tömeges nemi erőszakot. Tehát felelősséggel nyilatkozni mi történt kint csak a szovjet anyagok ismeretében lehet. (bár lásd lentebb)
Ráadásul ez elég intim téma nőknél is, tehát általában is nehéz bizonyítani. Mo-n amit tudunk azok inkább az abortuszok száma, illetve én a papok jelentéseit olvastam, ahol ezek "dokumentálva" vannak. Most kérdés, hogy a Szuban egy nő mit mer mondani el ezekből, nem-e kollaboráció gyanú lesz az eredménye.
A háború elég sok erkölcsi korlátot átlép, és ezen belül főleg megszálló csapatoknál, a diszciplínák betartása nehéz, néha meg nem célszerű. Néha meg nagyon vékony a határvonal az erőszak és a zsarolás között ("jobb ellátásért", vagy "büntetés elmaradásáért").
Egyébként nem szívesen használom, de Ungváry már idézett műve (A magyar honvédség...) 132. oldalon német kritikát idéz a magyar megszálló csapatokról (konkrétan a 102. gyalogdandár??? német összekötőtisztjét), ahol a megerőszakolások számát olyan nagynak tartja, hogy az már veszélyezteti a német Wehrmachtba vetett bizalmat.
Ez így igaz. Mondjuk én egyszer találkoztam csak olyan öreggel kint, aki büszke volt arra, amit tett: 1944-ben visszakerült saját szülőfalujába (belorusz volt) és látta, hogy azt lakóival együtt a németek megsemmisítették - ott pusztult el az anyja, a felesége, két gyereke és négy lánytestvére. Az öreg mesélte, hogy ezután számára a németek többé nem voltak emberek. Annyit igyekezett megölni belőlük, amennyit csak tudott, és hidegen hagyta, hogy nő-e az illető vagy férfi. Szentül meg volt győződve arról még öregen is, hogy azok után, amit a családjával műveltek, teljesen jogában állt tönkretenni minél több német életét.:/
Kovpak nem is tudott túl sokat foglalkozni a magyarokkal, mivel nem valami sok magyar alakulattal találkozott saját övezetében. Többek között ezért is említi ,,1 százalékban". Ezenkívül nem szeretetmisszióban volt és nem vizsgálati úton.
Persze a háború az nagyon egy mocsok dolog és nagyon sok minden függ, hogy az adott katona hol szolgált és milyen személyisége volt és a katona alveteően "gyüjtögető életmódot" fojtat, de nem tennék én se általánosító egyenlőség jelet. Persze lehet példát találni -nem is keveset- arra, hogy egy amerikai elvitte a családi ezüstöt, vagy egy angol kifosztotta a hadifogjokat, mint ahogyan arra is hogy egy szovjet meg amennyire lehetett tiszteletben tartotta a magán tulajdont. De még is másmilyen háború zajlott kelten és nyugaton és ez meg is látszott az egyszerű közkatona szintjén is.
Konkrétan túlélő nőktől hallottam hogy a németek rosszabbak voltak az oroszoknál.
Hozzánk is be volt szállásolva 3 orosz tiszt. Anyám ( és így nyilván a nagyi) szerint igazi úriemberek voltak,bár azt sose bocsájtotta meg nekik hogy a teherautókkal ráálltak a krumplira. Állandóan káromkodtak: Pitcsája,pitcsája mondogatták,amit érteni véltek a helyiek.
Csakis a Magyar Királyi Honvédségről volt szó. Te tettél általánosító, eléggé dehonesztáló kijelentéseket, például ráerősítettél a tömeges nemi erőszakra, gondolom csak van valami szovjet forrás amire ezt alapoztad. Vagy nincs?
A németeket most ne keverjük bele. Egyébként nem voltak egyformák a katonák, ez nem igaz - még megszállóként sem. Egészen másként viselkedtek pl. az angolok és másképpen a szovjetek. De, ha csak a keleti frontnál maradunk, nem voltak egyformák a németek, románok, magyarok, vagy szlovákok. A jóval korábban emlegetett szovjet (ukrán partizánvezér, Kovpak korszakából írt memoárjában) könyv szerzője 90 százalékban a németekkel foglalkozott, 5 százalékban a helyi csatlósaikkal, mondjuk 4-ben a szlovákokkal, mint akik csak kényszerből, tessék lássék vettek részt a megszállásban, s a magyarokra szentel mondjuk 1 százalékot - de semmi atrocitást nem említett, csak pár összecsapást. Ha "a magyarok még a németeknél is rosszabbak voltak" - akkor miért nem említi ezt a szerző legalább pár mondattal?
A konkrétumok ebben az iratgyűjteményben (pontosabban több kötetben) megtalálhatóak. Mondjuk ez a néhány foliáns már csupán a zárójelentés.
,,Заключение следственной комиссии при Международном Военном трибунале, по расследованою преступлений военнослужащих Венгерской Армии на окупированных территориях Союза Советских Социалистических Республик,в периуд с 1941 по 1944 годы." Дело: 18022/46, Тома. 125.-127., 130., 132. ЦГАРФ
Orulok neki. Amugy nyilt Kassan egy uj borozo, minosegi, limitalt peldanyszamu, uzletekben nem kaphato magyar borokkal. Ha majd legkozelebb erre jarsz. :)))))
A német katonák részéről elkövetettekre már tettem be korábban egy jelentést. Sőt, irodalma is elég nagy. A magyar hadsereg részéről meg kéretik az oroszokhoz fordulni. Adtak ki a temaban irodalmat. Ezenkívül kéretik beszélni azokkal az öregekkel (kint), akik magyar megszállás alatt voltak. Értem én, hogy Magyarországon általában azokat a cikkeket publikálják, amik elregélik, hogy mennyire is jól megvoltak az oroszok a magyar megszállás alatt. De azt már nem említik, hogy akik voltak alatta szinte mind azt nyilatkozza, hogy a magyarok még a németeknél is rosszabbak voltak. Tessék menni és elbeszélgetni a még élő öregekkel. Tudnának szépeket mesélni a ,,délceg vitézekről". Apropó, a magyarok részéről elkövetett erőszakkokról. Volt annak egy sorozat régebben a magyar TV-ben (nem emlékszem a címére, csak arra, hogy magyarul szólt Marlene dala - a ,,Hol vannak a katonák...". Nos, ott két kisöreg is megemlít visszaemlékezéseiben két konkrét esetet.
Semmiben sem voltak jobbak a németeknél a VH-nál vagy más nemzetek katonáinál. Se jobbak, se rosszabbak.
Ez már komolyabb dolog, mint holmi "szuvenírgyűjtés" - mint a roham előtt leitatott orosz katonák esetében felmerült, itt is ésszerű: van rá hiteles forrás? (pl. a Budapesten, Berlinben elkövetett tömeges nemi erőszakra van)
A tőled kapott bort ma bontottuk ki, amint hazajöttünk a miséről. A nejem üzeni, hogy rendkívül finom a magyar bor amúgy is, és ez nagyon ízlett neki. Az én véleményem meg egyértelmű:)
ON
P.S.: Alszom pár órát, aztán belefolyok a vitába...
Ja, meg kimaradt dednagyapam, aki mindket vilaghaboruba onkenteskent jelentkezett (az oreg huszar:)), utoljara 65 evesen, nefelkelonek. Meg ott van apam, aki gyerek fejjel latta az esemenyeket Karpataljan. Azota is gyuloli a magyar ,,tiszt urakat", miutan latta, hogy azok hogyan viselkedtek a szerencsetlen bakakkal szemben.
Ez repülő BENZIN, mégpedig magas oktánszámú - a szövik 100 oktánost használtak, gondolom ezt is szállították, az orosz repülőgépek 95 oktánossal mentek - és nagyon más mint a KEROZIN (az utóbbi ammennyire tudom inkább a petróleummal rokon, mostani sugaras gépek használják, belsőégésű motorba nemigen ajánlott..) .
A hadsereg járművei megint mást használtak, ai viszonylatokhoz képest valami rettenetes alacsony oktánszámú szutykot (70 körül ált), persze gondolom a magasabb oktánszám nem jelentett volna problémát, legalábbis amíg az repülőbenziben masszív adalékoktól a gyertyák el nem kezdenek viccesen viselkedni...
