Edited with an introduction and annotations by Bogdan Musial. Russian documents translated into German by Tatjana Wanjat. Schriftenreihe der Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte, vol. 88. Munich: R. Oldenbourg Verlag (http://www.oldenbourg-verlag.de), 2004. 271 pages. ISBN 3-486-64588-9. Paper. Euro 24.80 from the publisher. In German.
Idézek: ,,Az OKW-nak küldött jelentések szerint csak a ,,Közép" hadseregcsoport partizántevékenységből eredő vesztességei, 1941. szeptember 1 és 1944. augusztus 3 között 257.816 fő halott és eltűntnek nyílvánított."
Forrás: Müller N. Wehrmacht und okkupation 1941-1944. Berlin, Deutscher Militärverlag, 1971.
nagyon nem kutattam, és még nem néztem meg a veszteségi adatbázist, de ránézésre a magyar megszálló csapatok vesztesége (KIA+MIA+WIA) 30000 körül lehetett (havi ezer átlagnak néz ki).
Kíváncsi vagyok ki milyen forrást használt, mert elég bonyolult volt a hátország (németek biztonsági hadosztályok, megszálló szervezetek, utánpótlás szállító vasutasok, SS csapatok, reguláris csapatok is felhasználva, magyarok, stb.) szóval nem egyszerű ezeket összesíteni...
A neten ezt találtam még, ami 20000 körüli számról beszél: Marek Jan Chodakiewicz: Sowjetische Partisanen in Weißrußland, Munich: R. Oldenbourg Verlag, 2004. ISBN 3-486-64588-9.
A teljes partizánháborús veszteségekről írva:
. According to that narrative, the Soviet partisans killed 1.5 million Germans and their collaborators. In reality, the casualties inflicted on the enemy did not exceed 45,000, half of them Germans. As Musial puts it, The higher the position of the official submitting the report, the higher the enemy losses reported
Tehát szerinte 45 ezres a veszteség, a fele német.
Ha már partizántéma a SzU területén, akkor inkább ezeket érdemes elolvasni: 1. Dixon C. A. & Heilbrunn. Communist Guerilla Warfare. London, The War Ofice Hist. Col.: 1954. 2. de Jong L. The German Fifth Column In The Second World War. Chicago, 1956. 3. Mader, J. Hitlers Spionagegenerale sagen aus. Berlin: Vlg. der Nation. 1970 4. Müller N. Wehrmacht und okkupation 1941-1944. Berlin, Deutscher Militärverlag, 1971. 5. Reile, Or. Der deutsche Geheimdienst im II. Weltkrieg. -- Weltbild Verlag; 1989. 6. Halder F. Kriegstagebuch. Tägliche Aufzeichnungen des Chefs des Generalstabes des Heeres 1939-1942. Stuttgart: W. Kohlhammer Verlag, 1962-1964 7. Körner-Schrader Paul. ,,Egy német katona naplója" (sajnos nem tudom megmondani a kiadót és évet, ráadásul nekem ez a könyv oroszul van meg:(( 8. Pabst, H. Der Ruf der äußersten Grenze. Tagebuch eines Frontsoldaten. Tübingen: Fritz Schlichtenmayer, 1953. 9. Е. von Mannstein. Verlorene Siege / Hans-Adolf Jacobsen. 1939-1945. Der Zweite Weltkrieg in Chronik und Documenten. 3.durchgesehene und erganzte Auflage. Wehr-und-Wissen Verlagsgesselschaft. Darmstadt, 1959 10. Tagebuch Bock im Privatbesitz / Hans-Adolf Jacobsen. 1939-1945. Der Zweite Weltkrieg in Chronik und Documenten. 3.durchgesehene und erganzte Auflage. Wehr-und-Wissen Verlagsgesselschaft. Darmstadt, 1959
ez most csak hírtelen, amit a polcomon találtam (az angolnyelvű könyvek kivételével a többi nekem oroszul van meg, de az eredeti címüket adom meg). A szerzők fele bőven értekezik a partizánokról és vesztességekről (a felsorolt irodalom egy része tanulmány a témában). A másik fele meg bőven beszámol, hogy mennyire is volt ,,jelentéktelen" a partizánháború keleten. DIREKT nem tettem be egyetlen orosz dokumentumgyűjteményt vagy tanulmányt, illetve 1991 óta a német-orosz együttműködés keretein belül kiadott dokumentumgyűjteményt, tanulmányt és szakirodalmat a II.VH partizánmozgalma témájában. Mivel hátha ők is ,,komcsik".:/
Ha nagyon kell - folytatom a bibliográfiát, de gondolom ez is megteszi.
Köszönöm, így már tiszta a kép. Megvan a könyv. A könyv rendkívül sok kritikát kapott, mivel alapvető ténybeli tévedéseket tartalmaz. Amikor a kezembe került csak fogtam a fejem. Látszott, hogy az illető alapvető munkákat nem olvasott. Nem csak szovjet/orosz, vagy német munkáról beszélek, hanem angolszász szakírókat sem nyitott ki.
Kőkeményen a ,,revizionista", vagy ha úgy jobban tetszik - ,,alternatív történelem" kategória.
W.Künrich. ,,Partizánháború Oroszországban" című munkája. (Német tábornok, történész; a háború alatt éppen partizánellenes tevékenységgel foglalkozott. A háború után kutatásait német archívumokban végezte). ,,...A szovjet szakirodalomban megadott számok túlzónak mondhatók. A saját munkámsorán - a rendelkezésre álló adatok alapján, - biztosan állíthatom, hogy a Szovjet Oroszország megszállt területein a német hadsereg, rendfenntartó és kisegítő alakulatok halottban és eltűntnek nyilvánítottban megközelítőleg 550.000 embert vesztett."
C.Dikson, O.Heilbrunn ,,Kommunista partizántevékenység a Második Világháború éveiben". ,,A német vezérkar rendelkezésre álló adatai szerint, illetve a német történészek és katonai szakértők véleménye szerint, a német hadsereg vesztességei a Szovjetunió megszállt területein megközelítőleg 545-560.000 közé tehetők."
Szépek ezeke a rajdolások meg a megsemmisített 39 német helyőrség papíron. De a történészek jelenlegi álláspontja szerint 15-20 ezer német veszteséget okoztak a szovjet partizánok összesen a kb. 3 év alatt, ebből jóindulatúan számolva is kb. 5000 lehetett a halott. Ez nagyon sovány ekkora területen, 3 év alatt, hazai pályán, a VH által támogatva. Persze az elvtársak közvetlenül 45 után még egymilliós német veszteségről és megsemmisített tankok ezreiről beszéltek, de ez ma már a vicc kategória.
Pedig a németek, ha jól emlékszem csak 42. dec. 2-án hajtották végre az első támadást a konvojok ellen. Addig nem foglalkoztak vele.
...amit helyesbítettél 1941-re...
Azt nem tudom, melyik volt az első, amit megtámadtak (valószínűleg utána tudnék nézni*), de az első "Russian Convoy" 1941.08.12-én indult és 08.31-én érkezett Arhangelszkbe (a "Derwish" konvoj, amit PQ.0-nak is szoktak nevezni). Az első elsüllyesztett hajó** a PQ.7A konvojból volt, ami 1941.12.26-án indult és 1942.01.11/12-én érkezett Murmanszkba. Maga a konvoj igen "komoly" méretű volt, 2 teherhajó és 2 kisérő, ez utóbbiak csak dec. 27-ig.
*Ha igaz, hogy 1941.12.02-én történt első támadás, akkor az csak a PQ.5 lehetett (1941.11.27 - 1941.12.12/13, 7 teherhajó és 6 kisérő), a többi az már vagy előbb megérkezett (nov. 28.) vagy később indult (dec. 8)
**Az 1924-ben 5135 tonnás épült Waziristan nevű angol hajó
Akkor a nőismerőseid vagy komcsik, vagy nimfomániások.
Nyíregyháza: "Nagybátyám...nemsokára futva jött vissza. Örömtől elcsukló hangon kiáltva: 'Itt vannak a németek'. Néhányan a még szaporán tartó harci zaj ellenére azonnal az utcára rohantunk. Azt a látványt, amit ott láttam, sohasem fogom elfelejteni. Az utcán rengeteg ember, csaknem mindegyik sír, öleleik, csókolják a német katonákat. A meghatottságtól alig tudok írni. Meglett emberek, felnőtt férfiak, asszonyok, lányok könnyekkel a szemükben a felszabadultság néma meghatottságával köszöntik az előregördülő páncélkocsikat és autókat. A gyalogosok, páncélosok, autók, mind-mind fel vannak virágozva. Nem tudom honnan került elő ilyen hirtelen ennyi őszirózsa."
Napkor: "Kinn az utcán csoportosan jelentkeznek a fiatalok katonának. Az egyik utcasarkon 8-10 nő rugdal egy orosz hullát, állítólag felismerték benne az egyik megbecstelenítőt. Részegen aludt az egyik házban, nem tudott az események hirtelen változásáról semmit , és midőn kilépett az utcára, a nők maguk verték agyon."
Székesfehérvár: "A kora reggel bejövő tankok, melyek szintén a balatoni út felől jöttek, fel voltak gallyazva és a nép ünnepelte őket. Fegyelmezetten viselkedtek, ezt meg kell hegyni. ... A német harckocsi parancsnoka németül figyelmeztette a környéken szintén közmunkára gyülekező polgári lakosságot, hogy ne menjenek tovább, mert utcai harcok folynak. Ekkor a környező házakban állást foglaló szovjet katonák, valószínűleg adott jelre, gyalogsági fegyvereikből tüzet nyitottak a páncélosra."
A személyes történeteim már feleslegesek, a fentiek is simán igazolják a finn közmondást: "Minden szar keletről érkezik."
Olvasta valaki AJP Taylortól A második világháború okait? Ha még nem volt szerencséje hozzá, Otrantónak ajánlanám (de a könyvajánlós topicot képtelen vagyok felllelni).
A Harmadik birodalom hegyivadász alakulatait fegyverrel, felszereléssel, kiképzéssel, stb. szinte kizárólag az osztrákok látták el (mnt ahogyan az állomány jelentős része is onnan származott).
Gewehr 29/40 típusú osztrák flintát 1941-ig tovább gyártották, illetve a Mannlicher-Gewehr 12/34-est is integrálták a wehrmachtba. Ezeket a fegyvereket a légierő kapta.
Nem, a háború elején nem voltak szegények, csak racionálisak. Egyébként a csehszlovák tankokkal kezdték.
Egyébként a legtarkább a Román Királyi Légieró gépállománya volt, mivel egyszerre rendelkeztek a 30-as évek végén beszerzett francia bombázókkal, 39-ben áttelepült lengyel vadászokkal, német Me-109-esekkel, Stukákkal - de 3 db. kényszerleszállást végrehajtott USA légierődöt is kipofoztak és hadrendbe állítottak (!), aztán kaptak szovjet gépeket is, például a román királynak ajándékozott Sztálin kettőt is... s még hazai gyártásuk is volt. Ennek üzemeltetése nem semmi lehetett :)
nem látok kezi fegyvert, csak ammunition (4,6millió rounds)
(aircraft, tanks, cable, camouflage net, industrial diamond, tin, copper, graphite, aluminium és ammunition) (néhány kisebb tétel nem szerepel csak...)
A németek haditechnika szintjén gyűjtögető életmódjukról voltak híresek.:) Mindent hasznosítottak, ami méghasznosítható volt. P.l. szovjet fegyverzetből is nagyon-nagyon sok mindent. A kézifegyvereket meg sem említem: a PPS, PPD géppisztolyok, SzVT-36, 38, SzVD-38, 40, AVSz-38,40 automata puskák és karabélyok, Moszin-Nagant 1891/30 mintájú karabély mesterlövész változata a Keleti-fronton készült fotók között igen szép számmal szerepel. A többi ment a hátországi alakulatok és segédcsapatok felszerelésére. Tüzérségi eszközökből szinte mindent hasznosították, a 76,2 mm-es ágyút és a 120 mm-es knavetőt rendszeresítették, az utóbbit még gyártották is. Vontatókból úgyszintén mindent működtettek, amihez hozzájutottak. A ,,Sztalinyec" hernyótalpas vontatót nagyonkedvelték a nehéztüzérségnél (külön sikknek számított meghagyni az elején a cirilbetűs feliratot és sarló-kalapácsos jelvényt. A zsákmányolt páncélvonatokról, T-34, KV-1, KV-2 harckocsikról már nem is beszélve...
