Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
S akkor még a költségtényezőről nem is beszéltünk. Nem érdemes ezt tovább cifrázni, mert az elképzelés és a realitás nincs köszönő viszonyban egymással. Elgondolni, elképzelni lehet sok mindent, a topik kibírja, de a valóság, s a valós lehetőségek egy más világ. Fantáziálni lehet, de gondolkodni racionálisan kell.
Ötlete többeknek van, csak sajnos az árok felé legalább 20-25 centivel kellene süllyeszteni az utca szintjét, amit viszont a fák gyökerei nem engednek. Azt se felejtsd el, hogy az aszfalt alatt betonréteg is van, sőt helyenként még a régi kockakő burkolat is, tehát a probléma pusztán az aszfaltozás révén nem oldható meg.
Az, hogy a burkolat melyik szegély felé lejtsen egy nagyon egyszerűen kivitelezhető feladat, különösen akkor amikor teljes szélességben újra aszfaltoznak egy utat.
a hosszú megfontolt munka folyam most itt a Méz utcában zajlik, feltörik, marják azt amit kb. egy hónapja, este sötétben aszfaltoztak, most várják az estét és az újra aszfaltozókat....
A Péter-Pál utca alsó szakaszának aszfaltozása, a szegélykövek lerakása, hosszú, megfontolt, nyugodt munkafolyamat végén, kb. két hete befejeződött, de a Csatornázási Művek még mindig, szinte minden nap (így ma is) ott mókuskodik valamelyik csatornafedőt felszedve, leszűkítve úgy az utat, hogy az amúgy is keskeny utcán csak a szegélyköveket megerőszakolva lehessen mellettük elhaladni. Az utcán egyébként talán két-három helyen kitérőket képeztek ki, ami segíti a kocsik egymás melletti elhaladását, ha a lefelé haladó oda félrehúzódik. Vagy talán a parkolás megkönnyítésére alakították ki?
ja, és itt voltak szombaton és vasárnap is a csatornaépítők, a Méz utcai feljáró mentén, immár vagy negyedszer vonultak fel, és ástak ki korábban már rendbe tett szakaszokat, most bekötéseket csinálnak,
feltehetően másutt is dolgoznak, mert működött a rostáló telep is, az ÁGKER helyén,
mai nevelésügyi kalandom a 133-ason, felszáll egy mama egy kisgyerekkel, nem lévén ülőhely, beállnak a csuklóba, a digitalizált ifjúság eszközeibe mélyedve, egyik felnéz, konstatálja a helyzetet, majd hátranéz, hátha másutt van hely, de nincs, így vissza a gépbe, ami mindennél többet ér,
én fotózok, majd elsétálok mellettük és megkérdem, jól, kényelmesen ülnek?
a hölgy szabódik, nem, ő nem is akart leülni, jól állnak, és valóban, senki nem áll fel,
Egyrészt egyetértek, valóban létezik ez a jelenség. Másrészt úgy gondolom, hogy a civil gondolkodásnak-aktivitásnak nem feltétlen velejárója a múlt felé fordulás: lehet akár helyi alapon szerveződő egyesületet is létrehozni úgy, hogy nem kell a múlttal foglalkozni. Ez a műfaj szerintem inkább a jelenről és a jövőről szól alapvetően.
