Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
2015. utolsó hónapjaiban a Hosszúréti-patak torkolatának földművében és burkolatában keletkezett árvízi károk helyreállítása érdekében átépítették a patak torkolati szakaszát a Hajó utcai híd lokális védelme és a Duna között. A munkák során a régi kisvízi meder védelem megmaradt faoszlopai mögé kőszórást készítettek a területen fellelhető anyagok és vízi kő felhasználásával. A közép- és nagyvízi meder sérült részeit gyepesítették megakadályozva a mederoldalak további pusztulását.
A korábbi évek során a víz környezetformáló tevékenysége következtében a patak torkolati szakaszának középvonala megváltozott, déli irányba 20-25 méterrel eltolódott. A Duna és a Hosszúréti-patak árvizei következtében a budafoki széles kavics- és homokpart északi vége sérült. Ennek helyreállítására , visszatöltésére, védelmére nem került sor, noha a Duna -munkavégzés szempontjából kedvező- alacsony vízszintje ezt lehetővé tette volna. Így a Hosszúréti-patak szennyezett vize (Törökbálint, Budaörs, Budakeszi tisztított szennyvizét engedik a patakba) az év nagy részében továbbra is a közvetlenül a part menti sávba érkezik.
Persze, hogy tudunk. Sajnos nem mindenki kerülhet be a kiállításba, csak azok, akik után maradt valami anyag. A kiállítás jelenlegi formájában csak Zsongor atya pálos szerzetes képviseli Budafokot, aki itt volt rövid ideig káplán. A kiállítás indulása óta őt is elvesztettük és még sokat a bemutatott személyekből. A ciszterektől azonban igen megrendítő anyagunk van.
Igen nagy erőkkel dolgoztunk. Holnapra kész is leszünk. (Remélem.) Riport is készült, amit a Kossuth rádió vasárnapi újság műsorában meghallgathattok. Természetesen semmi nem pótolhatja a személyes látogatás élményét.
Annyit még hozzátennék, hogy ez egy lassan öt éve vándorló kiállítás, témája pedig a kommista egyházüldözés. Néhány példa merre is jártunk. Kalocsa, Miskolc, Veszprém, Eger, Sümeg, Debrecen, a Szent István Bazilika, Máriapócs, Sárospatak, Balassagyarmat stb. Megyei és kisebb múzeumok, kiállítóhelyek, ahová hívtak. Budafok kb. a 18. állomás és remélem vándorlunk még egy darabig. Örömmel hoztuk el az immár igen jelentősre gyarapodott, az országban valóban egyedülálló anyagot. Bár helyhiány miatt ez egy kissé zsugorított kiállítás, mégis néhány tárgy első alkalommal kerül a közönség elé. Nem feledkezhetünk meg Megyeri Pista segítőkészségéről, akinek felajánlottuk a kiállítást és minden segítséget megkaptunk tőle. Zugmann Péternek köszönjük, hogy elvállalta a megnyitást. Bár az egyházüldözésről már sokan publikáltak és tv-műsorok, filmek is készültek, ez a kiállítás azonban ezt az időszakot valóban kézzelfogható közelségbe hozza. Nem digitalizált dokumentumokat és véget nem érő szövegeket talál majd a látogató, hanem valós tárgyakat, melyek zöme szorosan kötödik az átélt borzalmakhoz. A kiállítás megálmodója és motorja Cúgosgumi. Segítségünk még Prevozné Balogh Irén, aki az öt évig hadifogságban tartott majd két évig itthoni börtönökben és internálótáborokban vert Dr. Balogh István tábori lelkész unokahúga. Ez egy valóban mindenkinek ajánlható, meglehetősen megrendítő kiállítás. Megnyitók után rendszerint ezt hallom az emberektől: "Vissza kell jönnünk, hogy nyugodt körülmények közt is megtekinthessük a kiállítást."
a riport
ilyenkor úgy látja az ember, hogy sosem jut a végére
Huh, nem tudom, ezt a postot (75193) elolvasni vagy megírni volt-e nagyobb erőfeszítés (ugye-ugye, csodás ez a mai közoktatás, nudge-nudge), de azt azért hozzá kell tennem, hogy ha nem is mindig, de igenis tesznek a jelenség ellen a rendőrök. Ma pl. éppen a szemem láttára kezeltek egy ilyen „elemet”, igaz, egy kerülettel északabbra, az Etele útnál. Amikor arra jártam, éppen azon tanakodtak, hogy akkor most a nála talált epszilon mennyiségű apróval mit tegyenek és milyen jogcímen. Engem azért ilyenkor elgondolkoztat, hogy ki a „kispénzű”, meg hogy ki veszi el a „lóvét”, ettől függetenül a környezet lelakása valóban dühítő tud lenni. Igaz, ennek nem csak a megélhetés lehet az oka; olykor bejátszik a stimuluskeresés (lakkfilcesek, deszkásmajmok) és a hatalmi fafejség (bolygófalók, Illető) is. A környéktől is függ, hol melyik okoz nagyobb fejfájást, de megfelelő élettechnikával itt-ott lehet ezeket enyhíteni akkor is, ha a felszólamlás egyébként hatszögletű űrhajókba falakba ütközik. Konkrétan az automatákhoz: elég sokszor jártam Európa bűnözési fővárosában (bevándorlótudjukkibűnözés, eurokratabűnözés, tudósbűnözés... megvan, ugye?), hogy megtanuljam: automatát mindig alaposan megnézni, minden egyéb csak ezután, szigorúan „calculated risk” alapon. Bankautomatáknál már itthon is mindenki odafigyel; kiindulási alap tehát már van. :)
Egy másik hasznos tanács: megfelelő BKK-s telefonszámot előre lementeni. Hasznos. Nem csak akkor, amikor a felhackelt automatán a hibabejelentő számot is átírják. Hanem például akkor is, amikor a népmassza magában tanakodik, hogy miért nem jön már vagy fél órája a busz, és jó volna tudni, hogy aznap még jön-e. Vagy akkor, amikor padlógáz-satufék kolléga látványosan végigtelefonálja a teljes utat és egy utcával arrébb vágtat végig, kihagyva négy-öt megállót, és igazából mindenkinek kedve volna felnyomni a közveszélyes vadállatot, ha kéznél lenne a telefonszám. Na, nekem kéznél van, releváns mellékekkel együtt. Szoktam használni, ha kell.
a napokban közlekedési jegyet vettem több automatábol is, láss csodát, a gép nem adta vissza a pénzt,ami 1000 forintbol járt volna. gondoltam ,gondoltam a bkk.nem figyeli,hogy elromlott.. hát szoval ez most megint csalás,ugyanis megtudtam egy kedves
fiutol,aki éppen a kelenföldi gépet javitotta,hogy bizonyos nagy eszü elemek,egy kis lapot fabrikálnak RENDSZERESEN és a kiado lukba helyezve eltömik a pénzérmék kihullását.
szoval vigyázat ! csak pontos összeget dobjatok be !! a rendör is látta már és nem tesz semmit,mert éppen csak pár száz forintot tud rábizonyitani
na ,ez az ábra,megint a kispénzü emberektöl veszik el a lovét
a Promontort illetően, tegnap ott volt a Klauzál Társaság évzáró vacsorája, az arculat, a stílus, alapjában rokonszenves, házias, hagyományos, kisvárosias, az étkek számomra, és a környezetben lévőknél pozitív benyomást keltettek,
Már mindenki kiképezte magát média kommunikátornak, PR és humán erőforrás menedzsernek, netán biológusnak, bölcsésznek, agrár környezet gazdásznak és kertészmérnöknek...
Nem gondolom, hogy a mai város vagy közlekedés tervezői gyakorlat vagy uralkodó irány az autózást ellenségként tekinti, inkább mindennek a helyére kellene kerülnie, az un. Fehér könyv (az aktuális európai közlekedéspolitika) is azt mondja, hogy az "indokolt" városi, vagy helyközi mobilitás történjen csak autóval, ami nem vagy nehezen helyettesíthető, ill. a mobilitási láncban gondolkodjunk, amiben az autónak is meglehet a maga helye, de nem háztól házig.
Nagytétény esetében pl. szerencsésebb lenne ha több helyi munkahely volna, valaha volt is bőven, még vidékről is ide jártak dolgozni, az un. ipari vagy vállalkozói zóna lehetőség lenne erre, de alig van érdemi munkahely. Ha pedig már útra kell kelni, akkor onnan a vasút lehetne egy jó opció, ha kellő szolgálatatás volna, a Kastélyparknál egy vonat / óra, a másik vonalon valamivel több, igaz, a buszközlekedéstől minden megálló meglehetős távol esik.
Rendkívül megtisztelő és meglepő, hogy érdemben reagálsz egy felvetésemre ;-)
"nyilván jártál" - jártam. Például éltem egy városnegyedben, aminek utcáin nincsenek autók, ahol nem látsz vonatot és villamost, mégis akkoriban évi kétszázmillió fő utasforgalmat bonyolított. A dolgozók pedig ebédszünetben a fák alatt pétanque-oztak.
Ahol jártam, és amit szépnek és működőképesnek találtam, ott mindenhol megoldották valahogy a forgalmat úgy, hogy az is működőképes maradjon, és a gyalogosok, kerékpárosok, kertészek is megtalálják a maguk terepét. Amit két évtizede bírálok és szerettem volna, ha megváltozik, az a gyakorlat, ami a közlekedésre mint általános ellenségre tekint, és válogatás nélkül büntet. Egy másik témában próbálok szót érteni egy építésszel, aki szerint az a megoldás, ha a közlekedés különböző formáit (az autót, a kerékpárt és a gyalogost) egymásra eresztjük, vigyázzanak egymásra. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a hosszabb távú utak (egy nagytétényinek, ha nem helyben dolgozik, márpedig Nagytétény nem tudná eltartani munkával a nagytétényieket) napi ötven-hatvan kilométert kell utaznia. Nekem, ha nincs túl messze az ügyfél, harminc-harmincöt is elég, de van, hogy többszáz. Ezek a forgalmak nem szórakozásból történnek, hanem azért, hogy megélhessek, és adót fizethessek, mint mások. És amit az ember legkevésbé kíván magának, barátainak és fele~, hogy napi három órát kelljen utazni, döcögve, meg-megállva. Lehetne azt mondani, hogy ne dolgozzunk, ne menjünk színházba, ez is egy megoldás, vannak akik így próbálkoznak, nekik is mi termeljük meg a segélyeket, akik még dolgozhatunk.
Abban tehát teljes az egyetértés közöttünk, hogy szeretjük a szép, forgalomcsillapított, sétálható, esztétikus városi tereket. A vita abban van, hogy ennek érdekében kell-e a forgalomnak jól működő vérkeringést építeni máshol, vagy elég ha megfojtogatjuk a forgalmat, és akkor majd az emberek leszoknak róla, mint a dohányzásról.
Tudomásul veszem a véleményedet, hogy ezeket a belvárosi utakat arra tervezték, hogy azokon zavartalanul folyjék a közúti forgalom. Esetünkben pl. a Kossuth Lajos utca volt mindig az országút, ami dél ill. észak felé vezetett, úgy fest, marad is. Ezzel együtt, az elmúlt évtizedekben a legtöbb belvárosi övezetben Európa szerte visszafogták a forgalmat, nyilván jártál német, vagy benelux országokban, de akár dél-Európában is ez a helyzet, gyalogos övezetek, 30-as zónák vannak ott, ahol régen a főutak mentek. Legtöbb megyeszékhelyünkön is csillapítottak, ma már elképzelhetetlen, hogy pl. Egerben a Széchenyi utcában, Kaposvárott a Fő utcában, vagy Szegeden a Kárász utcában autók járjanak. Ezek nem ultrazöld közlekedés ellenes intézkedések, hanem a városok élhetőségét segítették. Esetünkben ezért nem értem a Kossuth Lajos utcaiak, az üzletesek, vállalkozók ellenérzését a csillapítással kapcsolatban, egy rehabilitált, élhető sétáló utca üzletileg is kedvezőbb lenne, mint egy tranzit csatorna, ahol csúcsidőben araszol a kocsisor – és még csak nem is az autóbuszok akadályozzák a forgalmat, legfeljebb a gyalogosok, megállás nélkül optimalizálva nyilván lehetne haladni, de akkor ez nem egy belváros lenne. De lássuk be ez egy belváros, ezért is volt logikus a majd másfél évtizedig élő elképzelés a csillapításra, és a Mária Terézia utcai kétirányúsításra, a tranzit Duna partra terelésével, a Pécsi utcai surranó pályával a Duna utcai aluljáróhoz, a Vágóhíd utcai le felhajtás lehetőségével, és az elővárosi vasút bekapcsolásával a városi közlekedésbe. Nyilván nehézséget jelent a Tóth József utcai, vagy a Péter Pál utcai, Plébánia utcai forgalom, ami részben a fenti, Balatoni úti torlódások elől menekül, részben erre van dolguk.
Döntéshozói körökben sem egyértelmű a helyzet, láttuk az utóbbi hetekben a főpolgármester úr sajátos, közösségi közlekedés és kerékpáros ellenes, autós orientált megnyilatkozását, - aminek a háttere egy belső, nem publikálásra szánt szakértői anyag volt, annak szelektív felhasználásával. Itt is úgy fest, a meglévő állapot rekonstrukciója várható a jelenlegi BKKs tervezés tükrében. A 40-es vonal felújítása 2017-18-ban várható, de annak különösebb hatása a városi közlekedésre sajnos nem lesz, a közlekedési integráció ugyancsak a fenti vélemény szerint nem kívánatos, mindenki küzdjön meg a maga bajaival – MÁV, BKV, Volán -. Miközben ma már alig van európai nagyvárosi régió, ahol ne lenne tarifa közösség, közlekedési szövetség, ezt is látta mindenki aki erre arra tévelygett.
"A Péterhegyi út érintett része ugyan nem Budafok-tétényi, de szemléltetésnek megfelel"
Ez bizony így van, miden áldott munkanap reggelente áll a sor.
Egyrészt a tényleg-itt-lakóktól, másrészt az egérebb-utat-keresőktől.
Sokan a Balatoni út-Egér út csomópontja felől erre keresik a kiutat, sokszor szabálytalanul előzgetve.
Egyrészt forgalomtechnikával lehetne javítani (itt éépen egy darab behajtani tilos tábla kellene és az oldalág megszűnne) ezen, másrészt az egy-autó-egy-fő szemlélet pozitív irányba való megváltoztatása is javítana a helyzeten.
Sok autóban egy szülő-egy gyerek ül csak, amig a buszra várok, valaki már meg is fordult, mert csak elviszi a gyereket 3 utcányira...
Sokszor - kerülettől függetlenül - én is a hosszútávú gondolkodást hiányolom a rendszerből.
Budafokra vetítve:
Az ismert tervek szerint "természetesen" a Városház tér közepére kell tervezni a villamos végállomást, (nem akarták, nem volt rá igény) nem lehetett eltolni délre.
Ahhoz meg, hogy többen válasszul alternatívaként a közösségi közlekedést, szintén összhang kellene a közlekedési ágak acsarkodása helyett.
Milyen jó lenne pl., ha a 40a vasútvonal Bp-100halom között egész nap félórázna, úgy mint a Budafokon-Tétényben nemmegállós 30a Tárnokig.
a riport
ilyenkor úgy látja az ember, hogy sosem jut a végére
a kép lemaradt
