Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a vita onnan indult, hogy valaki, nevezetesen a villamos vezetője, aki fizetést kap a munkájáért, azt figyelmetlenül végezte. Ne egyétek egymást! Az igazi ok-okozati összefüggés, a társadalmi háttér kitárgyalására a hajléktalan kérdésben egy másik topik nyújt lehetőséget. Kérem, folytassátok ott.
A budai fonódó villamoshálózat kialakítása a környezetemben lévő közösségi közlekedést használók körében pozitív, az átszállások számának, valamint az utazási idő csökkenése miatt is.
Nézd, a libsi PC haldoklik, fölösleges erőltetni. Te csúnya dolognak tartod az általánosítást, amennyiben az a deviánsok csoportjára vonatkozik, a normalitást képviselők csoportját viszont szemrebbenés nélkül enbloc felelőssé teszed a deviánsok nem kellő ellátásáért.
A villamoson "pihenő" hugyos csavargó nem elesett, hanem fölösleges kolonc a nyakunkon. Ez és a többi deviáns 25 év alatt megszokta, hogy a társadalom, a rendszerváltás és kitudja még mifene áldozata, neki mindenhez joga van, neki minden jár, és ebben ú.n. civil szervezetek jogi és egyéb támogatással segítik is. A valóban elesett szerencsétlen emberek nem a kocsmák környékén fetrengenek a saját ürülékükben, nem ücsörögnek kényelmesen egész évben a parkokban, hanem próbálnak menekülni, próbálnak kiutat találni, és legfőképpen emberek próbálnak maradni.
Abból kiindulva, hogy egy igazi megújulás, az általam gondolt értékek feltámasztása helyi közösségek feléledésével és a számunkra fontos dolgok megbeszélésével indul, keresetem és szabadidőm nagy részét a tőlem telhető módon és mértékben a helyi közösségek aktív támogatására fordítottam. Hogy miként, azt nagyjából tudják azok, akikkel ezt a topicot indítottuk, de ha szükség van rá, egyszer összeírom.
"Kedves 504LACI, nem gondolom, hogy kerülöm a konfrontációt, csak nem ott keresem annak megfelelő helyét, ahol te. Nem hiszem, hogy az emberi mivoltát már elvesztett nincsteleneknél kell keresni a megoldásokat (ráadásul úgy, hogy egyenként küldjük el őket mindenhonnan, ahol zavarnak), sokkal inkább azokat kellene felébreszteni, akik még döntő- és cselekvőképességük birtokában vannak,"
Alfred, a családom egyik fele szőke, kék szemű földműves és hajós népekből áll, valahol Észak-Európában. A másik fele sötét bőrű, fekete hajú alföldi lisztesmolnár és gépész emberek. Mindkét országban megvoltak azok az emberek, akik tudták, hogy ki az ellenség, származás vagy egyszerűen szorgalom alapon kit kell megfosztani vagyonkájától, vagy akár életétől. Nagyapámat, mert a hazáját védte, megkínozták, majd élve temették el, ez a körömmel össze-vissza karmolt koporsófedélből derült ki kihantolás után. Puszta nemzetiségi gyűlölet alapon azóta is több generációt megkínoztak, pedig nem adtak rá okot. A magyar és a külföldi családtörténetemben is megvannak rá az okok, hogy elutasítsam azt a fajta általánosító gyűlöletbeszédet, amit tőled olvasok, amellett, hogy a konkrét bűnöket, amikre néha hivatkozol, én is ugyanúgy üldözendőnek tartom. Csak nem nemzetiségi- vagy bőrszín alapon. Ezen kívül otthonról azt hoztam, hogy az elesettekkel (tudod, akiktől hányingered van, keresd vissza a hozzászólásodat) nem az a megfelelő eljárás, hogy beléjük rúgunk.
Kedves 504LACI, nem gondolom, hogy kerülöm a konfrontációt, csak nem ott keresem annak megfelelő helyét, ahol te. Nem hiszem, hogy az emberi mivoltát már elvesztett nincsteleneknél kell keresni a megoldásokat (ráadásul úgy, hogy egyenként küldjük el őket mindenhonnan, ahol zavarnak), sokkal inkább azokat kellene felébreszteni, akik még döntő- és cselekvőképességük birtokában vannak, és rendszer szintű megoldásokat találni. Ahogy a vandalizmusra sem gondolom, hogy az a helyes válasz, hogy az egyes emberek maguk próbálják elkapni a rongálót és személyesen móresre tanítani.
A mai "sajátos" európai hangulatban minden deviáns előbbre való az őslakos kultúrnépeknél. Ahogy a bevándorlók is: az ötszáz éve jöttek is, a százötven éve jöttek is, és a tavaly jöttek is. (Bár ez utóbbiaknak itthon most kicsit gyenge a sajtójuk.)
Próbáltam nem beleszólni, de valahogy mindig visszajutunk a tömegközlekedési eszköz / hajléktalan témakörhöz.
Alapvetően semmi keresnivalója sincs semmilyen járművön.
Az, hogy te nem vagy hajlandó konfrontálódni, sajnos általános népszokás. Vagy társadalmi ha úgy jobban tetszik.
Én már zavartam le hajléktalant buszról, meg is volt lepve mindenki.
De ha nem akarod egyedül, akkor szólj a vezetőnek. Neki KÖTELESSÉGE, hiszen az utazási szabályzatban is benne van, hogy undort keltő, utastársait zavaró -nem mellesleg jegy nélkül utazó- utastárs az utazásból kizárható.
Ezt máshogy gondolom, de pont veled nem fogok vitába szállni, elég távol áll egymástól az értékrendünk.
Nálam van társadalom, csak esetleg annak tagjai még nem akarják ezt tudomásul venni. Addig fogják kapni a pofonokat, amíg egyszercsak nem akarnak mégis társadalomként működni, csak azt nem kellene megvárni. A leszakadó, hajléktalan, egészségügyileg ellátatlan emberek minimális létfeltételeit ésszerű erőfeszítéssel ésszerű összegből, emberséggel meg lehetne oldani, de velük is üzletet kell kötni, és erre más szerződő fél, mint a társadalom, nem jöhet számításba. Ha valaki éhes, legyen joga és lehetősége kapni egy tál levest és főzeléket, de ne köphessen bele a közös fazékba. Ma olyan szinten kitaszítottak a leszakadók, hogy szabályokon is kívül rekedtek, bármit megtehetnek. Tényleg nem irigylem senkitől azt a lehetőséget, hogy lehajthassa valahol a fejét, és alapvető emberi szükségleteit, létfeltételeit kielégítse, de ha ezt a legdrágább közösségi tereken teszi, annak csak annyi előnye van, hogy a társadalom szembesül a helyzettel. Egyébként egy közlekedési centrum egy hajléktalanra eső üzemeltetési és egyéb eszmei költsége sokkal magasabb, mint amennyiből egy hajléktalan méltányos lakhatását meg lehetne oldani. Szerintem.
Én azt hiszem itt is a megelőzés lenne a fő feladat és leghatékonyabb eszköz, de ott sem sokat teszünk, a társadalom bő harmada van leszakadt helyzetben, ahonnan könnyen vezet az út ide, amiről beszélünk, de lényegében már róluk is lemondott a másik kétharmad ill. a mindenkori vezetés.
A "társadalom" nem tesz semmit, mert társadalom nincs, az csak egy fogalom. Végtelen pénzt lehetne elkölteni értéktelen emberek viszonzatlan fogyasztására, teljesen fölöslegesen - Európa erőforrásainak jelentős részét már most is ez köti le.
Szokás szerint, te és én két külön világban élünk. A probléma nagyobb, mint sokan gondolnák. Messze nem csak lusta naplopókat érint, és megoldás még csak nem is körvonalazódik, mert ami "megoldásokat" a náci Németországból vagy a Szovjetunióból megidéztél, azok itt - remélem - nem opciók.
Ha a társadalom nem tud megoldásokat kínálni, a mindenüket elvesztettek kiszolgálják magukat, és hajléktalanszállóvá konvertálják a legújabb villamosokat, guberálás közben házhoz hozzák a pestist. Nyilván nem bosszúból, hanem szükségből teszik, de az ő előnyük és az arra felhasznált közösségi érték nem áll arányban egymással. Hajléktalan melegedőt nyilván sokkal kevesebb pénzből is lehet építeni, mint vadonatúj fonódó villamosokat, és egy járvány esetén is sokkal többet kell majd költeni, mint amennyit most a guberálók kinyernek a szemétből. Nyilván sokkal jobban járna a társadalom, ha megépítenénk azokat a melegedőket, és odaadnánk azt, amit most horrorisztikus járványveszélyt kockáztatva a kukákból kiguberálnak. Nem akarnék riogatni, de Dél-Amerikában pont van egy olyan járvány, amiről senki nem tudja, honnan jött, hogy terjedt el, mindenesetre az anyák torz gyermekeket szülnek tőle. Az, hogy az elmúlt években nem voltak nálunk súlyos járványok, nem jelenti azt, hogy a közösség higiéniájával már nem kell foglalkozni.
A nyomorgó nincstelen ember és a maga alá vizelő alkoholista csavargó két külön kategória. A rendszerváltás környékén a Nagybandó ugyanezt elmondta (25 évvel korábban!), amit te itt most. Csak hogy ő tenni is mert és tudott, kibérelte a Csillebérci úttörőtábort, szerzett cipőket, ruhákat, munkaadókat. Na, ez tartott egy hónapig, utána Nagybandó föladta. A tróger csavargóknak nem kellett a ruha, a cipő, a rendezett faházas elhelyezés, és legfőképpen nem kellett a munkaadók által biztosított alkalmi munka, ezeknek a disznóknak a pia kellett a cigi meg a szabadság. '45 előtt Németországban ezeket egy-egy táborba koncentrálták (nem ú.n. "halálgyárakba"!) és dolgozniuk kellett. A SZU-ban szintén munkára fogták ezeket, nálunk napközbeni gyári időtöltésre kényszerítették, a megelőző évezredekben pedig szimplán éhenhaltak.
Régóta fel-felbukkanó téma itt a hajléktalanok sorsa. Valahogy nagyon megértő tudok lenni velük kapcsolatban, olyan szintű létbizonytalanság lett hazánkban, hogy már észre sem vesszük az igazi nyomortelepeken élőket, és komolyan bárki, bármikor odakerülhet az utcára. Egyre többen vannak. Van, aki próbál felszínen maradni és kis kalyibájában főz, valahogy megoldja a tisztálkodást, esetleg még munkába is jár. És vannak, akik már teljesen elveszítették néhai emberi mivoltukat, büszkeségüket, egészségüket, reményüket és esélyüket. Nem tudom hova tenni ezt a jelenséget, nem tudom, mit tehetnék én személy szerint azért, hogy senkinek ne kelljen saját ürülékétől átitatott ruházatban lézengeni, kiesve az emberi civilizációból.
Elkészült a fonódó, igaz, még likas. Nagyon szépek az új villamosok. Ma utaztam először egy ilyen szép, csilivili, modern, fűtött tizenhetesen, ami ugye a Savoya parktól indul. Régen fácánok laktak ott a rezulásban, ma hajléktalanok. Felszálltam, egy hármas üléscsoportra már beköltözött egy valahavolt úriember, nadrágja lucskos ott, ahol a lábak találkoznak, szaga vágható a villamos teljes hosszában, valószínűleg minden ingósága a csomagjaiban van. És én szégyellem magam. Mert minden erkölcsi érzékem azt mondja, hogy ő ugyanolyan értékes ember, mint én, azonos jogaink vannak, sőt ő még jobban rá is szorul, hogy a klímaberendezésből áradó meleg fuvallatban száradhasson. Én pedig mégis arra gondolok, hogy ezt a pihenő-szárító funkciót talán nem az új villamos plüss ülésein kellene megvalósítani. Sőt talán ott nem is a szárítás, hanem a mosás, fürdés, gyógykezelés lenne a helyes eljárás. Szégyellem, bunkónak érzem magam, hogy ilyen gondolataim támadtak ahelyett, hogy ott valahogy, valamit segítenék azon az emberen. Közben pedig tudom, hogy azt a segítséget nem akkor, és nem ott kellett kitalálni, és hogy már rég el vagyunk késve vele.
(Majdnem) elkészült a fonódó. Azt hiszem, megépítettük a világ legdrágább hajléktalanszállóját. Közlekedésre a mai átható élményem után nem tudnám használni: nekem az még odébb van, hogy feladjam alapvető higiéniai szokásaimat, de annyira már nem telik, hogy naponta elégessek egy váltás ruhát. Talán ha nem plüsst, hanem a negyvenhármas villamos léces üléseit kaptuk volna, le mernék ülni némi fertőtlenítő áttörlés után. Vagy ha az ő betegségeiket enyhítené, hogy valamennyit átveszek belőle... de azt hiszem, ez a gesztus csak nagyon áttételesen segíthetne rajtuk.
Ugyanez vonatkozik a 41-s villamos külső szakaszára is. A Kelenvölgy megállóig még időnként történik karbantartás, de onnan egészen a végállomásig sok szakaszon katasztrofális a helyzet és csak araszolnak a szerelvények. A Reptér megállótól továbbra is egy vágányon közlekednek a kocsik. A végállomáson megkezdődött egy új peron kialakítása. Némileg bővítették és felújították a végállomás épületét is. A töltés megtámasztása még nem kezdődött meg a megroggyant súlytámfalat követő meder szakaszon. Érdemes lenne ezt a diákoknak bemutatni , hogy a gyakorlatban is lássák, az elhibázott partvédelem káros következményeit.
Ma volt nálam egy építész diplomatervező leány, aki a Hunyadi laktanya területének rehabilitációjával foglalkozik. Rokonszenvesek a tervei, de nyilván nem illenek bele a mai beépítő és hozam maximáló világba, de előbb utóbb oda is eljutunk, amikor a sínszálak találkoznak a végén. Az évtizedek alatt ideépült bádog viskókat, raktárakat, és más vasbeton szörnyetegeket eltakarítaná, így is bőven maradna épület, a század eleji Lanária stílusúak, a bejárattól balra, majd a hajógyár feliratú és annak szomszédságában lévő, és a lent a parton lévő raktár, kikötő épületek. Ezek felújítva el tudnák látni a rekreációs, vendégfogadási funkciókat, + egy úszóműves házat tervez az öböl Hunyadi sziget melletti ágában, természetvédelmi kiállítással, oktató központtal, és más szabadidős funkciókkal. A terület többi, ma már barnazónás részét rehabilitálná, parkosítaná, rekreációs, szabadidős lehetőségekkel.
Egyébként nagyon sok szakdolgozat, diplomaterv készül helyi témákkal, nemcsak a BME-n, hanem sok más egyetemen, főiskolán, ezek összegyűjtése, és bemutatása alkalmanként szép feladat lenne, pár éve volt egy ilyen tematikus kiállítás a Klauzálházban.
Alig 25 évet késik az átépítés, már a 90-es évek elején tűrhetetlen volt itt a helyzet, és azóta csak erodálódott, az átkelés a kockaköveken már komoly rizikó egy egészséges embernek is, de nálunk a karbantartás alternatívája a több milliárdos beruházás, érthető okokból, az jobban fizet, arra várunk.
Azt néztem ma a Varga Jenő Városház téren, hogy a villamosok eléggé megszenvednek, mire elérnek az első megállóig. Nincs túl jó állapotban a pálya.. Vajon mikor várható a rekonstrukciója?
Kedves Mauzi, ez egy kis félreértés, Alfred itt pont nem magát a fonódást vagy annak módját emlegette, hanem azt, hogy elkészült egy nagy fejlesztés (a hídfelújítás) úgy, hogy nem vette figyelembe egy pár év múlvai fejlesztés igényeit, ezért újra neki kellett állni. Mint a frissen átadott út hirtelen felbontásánál sem az a baj, hogy van még egy közmű, hanem hogy nem sikerült időben összeegyeztetni a munkálatokat.
Béke van, ma együtt fonódtam a villamosokkal, és csak lestem az új viszonylatszámokat és szerelvénytípusokat. És újra megállapítottam, hogy lent vagyok a térképről.
Nem a sávhasználatra, hanem a keresztezésre gondoltam. Amikor az autók lehajtottak északról az alsó rakpartra, közben haladhattak egyenesen is a Bem rakpart felé, ha viszont a villamos keresztezi az utat, akkor ezt nyilván nem tehetik. Ha két pár sín lenne, akkor egy ciklusban mindkét irányú villamos áthaladhatna, így viszont ez legalább két ciklusig tart, aminek valószínűleg az lesz a következménye, hogy átrendezik a fázisokat. Mielőtt bárki azzal vádolna szokás szerint, hogy megint fanyalgok, szó sincs róla, örülök hogy fonódik a villamos, el is mentem lefényképezni az egyik frissen fonódót, az előző hoppá-megértettem és ez a viszontválasz kizárólag a geometriáról és aritmetikáról szól.
