Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
most jutott eszembe egy eset. 74 vagy 75: th. volt, asszem nagyatádról... bekattant valamiért, szökött. sikeresen átúszott a dráván, eljutott Mariborig....ott meggondolta magát, feladta magát és visszajött. már nem emlékszem, mennyit kapott.
Fefe952! Sajnos nem valószínű, hogy személyesen találkoztunk, vagy akár beszéltünk volna. Mkiegesként Veszprém nem adott nekünk sem katonát, sem tartalékost, viszont az utóbbi időben nagyon sok szerződésest kaptunk onnan. Volt, hogy napi kapcsolatban voltam az ottaniakkal. A "Liget" rettenetesen sajnálta, hogy itthagyom a sereget.
Gyula, a 70-es években..... csak a kaposvári katonai ügyészség/bíróság hatáskörébe került évente átlag 4-6 szökés és szökési kisérlet(+ a sikeres külföldre szökés) zömük természetesen ilyen-olyan okból való haza/menyasszonyhoz/ stb. szökés.(sok esetben pl. fülébe jutott, hogy a feleség/menyasszony csalja...bekattant és szökött agyabugyálni) az esetek cca 30%-ánál vettek igénybe laktanyában vagy laktanyán kívül elkötött járművet. tehát országos szinten valós volt az évi átlag 30-40 eset (kisebb(külföldre szökési kisérlet)része börtönnel, szig. börtönnel...nagyobb része rákospalota-fegyelmező Zalj-al jutalmazva)
".....Egyetlen esetre sem emlékszem, hogy földi járművel, harcjárművel kiséreltek volna meg határátlépést...."
konkrét példa hjműre: 1976(ha jól emlékszem az évre)-Zalaegerszegi laktanyából hk-val indult neki a határ felé a kiskatona....körmend körzetében sikerült megállítani vakítással és faékekkel, mert egy pillanatra megállt(ha jól emlékszem, lovaskocsik kerültek eléje...nem akarta legázolni, pillanatig tétovázott, hogy merre kerüljön felakadás nélkül). sovány, nyurga fiatalember volt(az arca most is előttem van)10 évet kapott.
példa tgk-ra:...szintén az idő tájt: Ercsiből indult neki, laktanyán kívül elkötött tgk-t...Siklós mellett egy faluig jutott, onnan gyalog próbált tovább menni a határ felé....
A régi változatra még én is emlékszem. Sokat dühöngtünk miatta, amikor megszüntették a csapatok általi toborzást és a előalkalmassági vizsgálatokat. Hatalmas előnye volt, hogy szinte hetek alatt fogható állomány került a csapathoz és a jelentkező is azonnal látta hova fog kerülni, mit fog csinálni, és mi is láttuk, hogy kivel állunk szemben. Az alkalmassági vizsgálatokat és az alapkiképzésre történő beiskolázást is a saját szánk íze szerint tudtuk ütemezni a próbaidő alatt, az alakulat előtt álló feladatok függvényében. Sajnos nagyjaink más szempontok szerint döntöttek.
A megszüntetésnek az volt az indoka, hogy a csapatorvos irtózatosan leterhelődött, nem volt ideje alaposan megvizsgálni a jelentkezőket. Mert mi - mármint a toborzók - nem minősíthettük a regrutát (nem volt jogunk), ugyanakkor megszűnt a hadköteles nyilvántartás, ahol viszont láthattuk volna az eü állapotot. Ja, és nem a mi javaslatunk volt a nyerő (a gyakorlati tapasztalat nem számított) (Bocs, ez kimaradt az előzőből.)
Mi csak veszprémi és kecskeméti toborzóirodától kaptunk régebben ily módon kiképzett és kiközvetített gépkocsivezetőt. No igen! Mert én a veszpréminek voltam a ....:-))))
Ezt pontosítanám. Az én ismereteim szerint a szerződéses legénység 5 év után sem jogosult albérleti hozzájárulásra, csak a szerződéses tiszthelyettes. A legénység csak laktanyai elhelyezésre jogosult. Aztán lehet, hogy Te tudod jól, de nálunk így értelmezte a pénzügy a dolgot.
A toborzóirodák működésével kapcsolatban még egy dolog jutott eszembe: az elmúlt években nem egy frissen felvett honvéd keresett meg (pénzügy) hogy akkor ők szeretnék azt az albérleti támogatást igénybe venni. Mikor közöltem velük, hogy ahhoz bizony le kell szolgálni 5 évet, teljesen ki voltak akadva, mert nekik a toborzóirodán nem ezt mondták. És mondom, nem egy ilyen eset volt.
Kár, hogy pár évvel ezelőtt nem akadt az utamba egy ilyen tiszt.:( Valszeg még most is szolgálnék... Most meg már ,,öreg" vagyok hozzá. (Pedig kenterbevernék fizikai felkészülésben sok tizen és huszonévest, úgy, hogy még fourt is adnék nekik.) Jól kibaszott velem a HM. No de mindegy. Ahogyan a barátaim szokták mondani: ,,Ne foglalkozz velük, ők jártak rosszabbul."
"Az alakulatnál történő toborzás azért jelenleg is működik (működött). Sokan kerestek meg személyesen, és ha egy párperces beszélgetés után megfelelőnek tűnt, sokan már egy konkrét beosztás azonosító kódjával keresték fel utána a toborzó irodát. Ez többletmunkát jelentett, de szerintem megérte. Volt úgy, hogy több embert küldtem ki a toborzókhoz, mint amennyit ők az "utcáról" össze tudtak szedni a részünkre. Ez nem öntömjénezés, csak ha az ember valamit csinál, akkor csinálja komolyan. És még így sem sikerült feltöltenem az üres helyeinket!"
Az alakulatnál történő toborzás természetesen működik, hiszen attól, hogy az elöljáró, nem tudni milyen szempontok alapján kijelenti, hogy a toborzó irodáknak x és y alakulatot kell feltölteni, még a kifelejtett alakulatnak is élni kell. Valóban többletmunka és megéri. Mindenki ezt teszi, aki gondolkodik. Azonban ez nem változtat a fő problémát jelentő felvételi és a központi alapkiképzés procedúrája okozta nehézségeken. (nehézkes, lassú stb.)
Továbbá,- amit talán csak az tud aki foglalkozik vele-, a jelentkezés elsősorban terület, másodsorban alakulat függő. Az emberek nem mobilak annyira, mint egyesek a döntéshozók táborában gondolják. ( talán ezért sem célszerű külföldi, persze amerikai modelleket változtatás nélkül másolni)
Ha valaki elhatározta magát, hogy egy alakulathoz jelentkezik, (pl. jó a híre,) az oda akar kerülni és nem igen lehet máshová irányítani, valamint többnyire nem hajlandó többszáz kilométerre sem elmenni ha a közelben is van alakulat.
A központosítás hamis illúzió, mert a jelentkező ha az ilyen irányú igényeit nem teljesítik, inkább nem lesz katona, de akkor sem teszi meg azt, amit rá akarnak erőltetni. Ez akkor is így van, ha vannak kivételek.
Vargapál! A toborzóiroda egy ajtó a társadalom irányába. Egy ajtó küszöbét általában azok lépik át, akiknek valami dolguk van ott. Több száz érdeklődőből lesz néhány tucat pályázó, akikből páran végül tényleg bekerülnek a seregbe. Ahhoz, hogy egy toborzó iroda a háromhavonkénti bevonultatáskor át tudjon adni a csapatok képviselőinek néhány embert, ahhoz rengeteg érdeklődővel kell elbeszélgetniük. Egyszóval szerintem is fontos a nyitottság. Az ordítozó toborzótiszt esetét nincs szándékom minősíteni, nem tisztem pálcát törni felette. Annyit azért megjegyeznék, hogy aki emberekkel foglalkozik, annak az átlagnál nagyobb önuralommal kell rendelkezni, pont a leírt eset miatt is. Sajnos igazad van, egy-két magáról megfeledkező ember nagyon le tudja rontani a többiek megitélését is.
1805! (21893) A régi változatra még én is emlékszem. Sokat dühöngtünk miatta, amikor megszüntették a csapatok általi toborzást és a előalkalmassági vizsgálatokat. Hatalmas előnye volt, hogy szinte hetek alatt fogható állomány került a csapathoz és a jelentkező is azonnal látta hova fog kerülni, mit fog csinálni, és mi is láttuk, hogy kivel állunk szemben. Az alkalmassági vizsgálatokat és az alapkiképzésre történő beiskolázást is a saját szánk íze szerint tudtuk ütemezni a próbaidő alatt, az alakulat előtt álló feladatok függvényében. Sajnos nagyjaink más szempontok szerint döntöttek. Jelenleg mire megkapjuk az embert az alap és szakalapozó kiképzés után, marad egy hóhapunk a próbaidőből, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk, illetve sokszor az érintett is akkor döbben rá, hogy milyen messze került az otthonától. Az alakulatnál történő toborzás azért jelenleg is működik (működött). Sokan kerestek meg személyesen, és ha egy párperces beszélgetés után megfelelőnek tűnt, sokan már egy konkrét beosztás azonosító kódjával keresték fel utána a toborzó irodát. Ez többletmunkát jelentett, de szerintem megérte. Volt úgy, hogy több embert küldtem ki a toborzókhoz, mint amennyit ők az "utcáról" össze tudtak szedni a részünkre. Ez nem öntömjénezés, csak ha az ember valamit csinál, akkor csinálja komolyan. És még így sem sikerült feltöltenem az üres helyeinket!
Fefe952! (21898) A toborzóirodák és a munkaügyi központok közötti munkakapcsolat nem mindenhol működött. Lehet, hogy mindenhol szerződést kötöttek a képzésre és a közvetítésre, de ez egy-két megye kivételével nemigen működött. Mi csak veszprémi és kecskeméti toborzóirodától kaptunk régebben ily módon kiképzett és kiközvetített gépkocsivezetőt.
Ez esetben igazat kell adnom "elyühet" nevű fórumozó társamnak. Egy toborzó nem lehet sem arrogáns, sem lekezelő. mindig pontosan és szépen kell fogalmazni. Csak mint történet: annó amikor első alkalommal kellett mennem a Művészetek Völgyébe toborozni, a Honvédkert kutiózumnak számított. Kerestek is bennünket rendesen. Sajtó, tv, ilyen olyan szervezetek. Egy alkalommal valami "fiatalos" kereskedelmi tv akart illetve készített is interjút. Hogy lenet-e, nem tudom. A kézikam,erát belenyomta a pofámba (bocs), keringett vele a fejem mellet, közben a kiscsaj (bocs) kérdezett. Néha a fiú is közbevakkantott. Én nem akarok háborút - mondta a kamerás. Akkor meg mi a bánatnak toboroztok? Én sem akarok háborút - mondtam, mire a legényke kissé meghökkent. De folytatta a provokatív kérdéseit. Kissé tartottam attól, hogy keményebben válaszolok, de megunták éls odébbálltak. (Igaz, előtte kollégáim meghallották, amint kint megbeszélték: most megszívatjuk az alest. De kellett az önuralom). Igaz előtte komoly tréninget tartottak nekünk: Aczél Anna, Vitray Tamás, Borbély ??(Ügyészség szóvivője, elnézést, de nem jut eszembe a keresztneve) és sokan mások. Mint már írtam az átszervezés nagyon sok szakembert "menesztett". De bízzunk bennük, bár olyan arroganciát, mint elyühett írt, nem engedhet meg magának senki. Főleg egy toborzó
A tanulmányi szerződés biztosítja, hogy ne nézzék baleknak se a sereget, se a munkaügyi központot. Csodálom, hogy eddig erre a módszerre nem jöttek rá.
Anonymus65, kb 4-5 éve ez a módi. Még aktív toborzó voltam, amikor a szerződéseket kötöttük a munkaügyi központokkal.
"Aki oda bemegy, feltételezik, hogy valami komolyabb szándéka van a sereggel (érdeklődik vagy jelentkezik) és nemcsak unalomból koptatja a küszöböt"
Egy toborzóirodára szerintem igenis bemehet bárki, bármit akar. Akármekkora faszságokat kérdez, egy toborzó nem borulhat ki, nem ordíthat. Egy ordítós toborzó tönkreteheti száz kiváló szakember (akiknek létezését kicsit azért megkérdőjelezem) munkáját.
A toborzással történtek jó példa arra, miért kell jól átgondolni, esetleg kicsiben tesztelni egy rendszert bevezetés előtt, no meg arra is, hogyan adjanak feladatot olyan szervezeteknek amelyeknek egyébbként nem lenne dolguk.
És arra is példa, hogy miért kellenének a stratégiai jellegű döntések meghozatalához olyan emberek akik amellett, hogy tanulták csinálták is és a gyakorlatban is sikeresek voltak.
Azonosak a pécsi tapasztalatok, érettségi alatt szóba sem álltunk senkivel, tökéletesen működött a decentralizált rendszer, a centralizálás fokával egyenes arányban vesztette el hatékonyságát.
Viharfelhők gyülekszenek a toborzás egén. Tegnapi hír, hogy Szilvásy kontra Szekeres csörtéből titkosszolgálatok ügyében Szekeres került ki győztesen.Marad a KFH és a KBH. ZMNE-től sem sikerült megszabadulni, igy kétségessé vált, hogy a költségvetési törvényben leirt létszámcsökkentést végre tudja-e hajtani a HM. Ha a vezető szerveknél nincs csökkenés, akkor a csapatok létszámának növeléséről kialakított álom szertefoszlik, nem lepődnék meg egy újabb létszámstopon. Már nem is dühöngök, csak szánalmat érzek.
A toborzás tényleg nem volt mindig siralmas és az eredmények nem csak a bérekkel vannak kapcsolatban.
Volt olyan időszak amikor az alakulat magának toborzott és egyszerű elő alkalmasságival fel is vehette a jelentkezőt. Ekkor a kreatív személyügyesek, meg talán, elég jó feltöltési eredményeket értek el, filléres költséggel. Ha mond valamit 8-10 szeres túljelentkezés? (lásd Eger)
Aztán jött a központi toborzás, a road show, televiziós reklám stb. stb. a költségek megítélését az olvasóra bízom. Ezt követte a köpontosított alapkiképzés. A kettő együtt már nem sikertörténet.
A katonának jelentkező, jelentkezéstől számítva nem kis szerencsével, ha az egészségi, fizikai vizsgálat sikerül, (ami a nagyobb csodák közé tartozik) akár féléven belül is bekerülhet a rendszerbe. Akkor jön a szintén központi alapkiképzés, alig három hónap, amit a központosítás eredményeitől óvatosabbá váló parancsnokok ellenőriztek, majd az alakulatnál gyorsított formában megismételtettek, erre jó okuk volt és van.
Tehát ha minden jól megy a hiány keletkezésétől számítva alig kilenc hónap és már be van töltve az üres hely, persze "rugalmasan" és csak akkor, ha a központi toborzásnak nem mások a többnyire szubjektív prioritásai. (mert ilyen is van)Mellesleg belülről bírálni e toborzó rendszert nem tilos, de nem veszik jó néven, azaz nem karrier építő!
Elyühet! Ha már névre kéred a választ, ám legyen, de az ingerküszöb emlegetésével már megint provokálsz, jelen esetben engem. Állományt írtam, mert írásodból nem derült ki az érintett tiszt beosztása, és a fővárosi toborzóirodában azt hiszem, több tiszt is dolgozik. A toborzás nem volt mindig ilyen siralmas. Amikor a honvédségi illetményrendszert rendezték, - de szép is volt - olyan tömeges volt a jelentkezés, hogy majdnem sikerült az összes sofőrhelyünket feltöltenünk. A legtöbb alakulatnál sikerült is. A nem gkv helyekkel sose volt probléma. Utána jött a zárolás, majd a toborzási-hadkiegészítési rendszer szétverése. Szóval a helyzet azóta romlik, és még nem értünk a gödör aljára. A "beállít valaki az utcáról" az egy szófordulat, nem kell szó szerint értelmezni. Viszont provokatív az, aki provokál, és azt, hogy provokáltál, azt Te is elismerted. Az, hogy nem hajtott el az elején, amikor kijelentetted, nem akarsz bevonulni, arra utal, szerette volna az álláspontodat megváltoztatni ebben a kérdésben. Hát nem sikerült neki, de legalább tett rá kisérletet. Amúgy nincs létszámstop! Sőt, mifelénk inkább az a gond, hogy nagyobb a fluktuáció, mint az alkalmas pályázó. Munka mindig van egy toborzóirodán (rengeteg adminisztráció), de egy érdeklődő számára mindig kell időt szakítani. Ez udvariasság kérdése. Az, hogy felment a pumpa az illetőnél, az elég sajnálatos dolog. A seregben nincs külön edzés a problémás emberek kezelésére, azt az évek, meg némi csapatgyakorlat alakítja ki. Lehet, hogy az illető keveset volt csapatnál. Hangsúlyozom, nem ismerem őket. A toborzó iroda azért került kialakításra, hogy oda a katonai pálya iránt tényleg érdeklődő térjenek be. Aki oda bemegy, feltételezik, hogy valami komolyabb szándéka van a sereggel (érdeklődik vagy jelentkezik) és nemcsak unalomból koptatja a küszöböt. Amúgy nem védem az érintett toborzókat, sőt a mundér becsületét sem, csak nem szeretem, ha valaki ennyire negatívan áll a sereghez. Nem voltam soha toborzó, csak a mi alakulatunktól én voltam az összekötő feléjük, így ismerem a munkájukat. Lassan én is kívülálló leszek, kiharcoltam, hogy szeptember közepétől elmehessek nyugdíjba. Ennyi elég volt a cégből. Ezek után a Te adóforintjaidból már biztosan nem én foglak védeni. Maximum a Magyar Gárda. A csaholó kutyás hasonlatot meg visszautasítom. Vargapál! (21866) A tanulmányi szerződést a civilekkel a munkaügyi központ köti. Nekik nagy gyakorlatuk van az ilyesmiben, ráadásul az ő pénzük bánja a dolgot, nem a seregé.
Te viszont gondolom tudod, hogy a mi korunk környékén az ember hallása, és figyelme inkább szelektív! (Főleg, ha férfinemünkről vagyon szó, és Asszonypajtásunk közlendőit ..........) :-))
Te jó ég, hová jutottunk. Még jó, hogy az én figyelmem nem oszcillál.
Amúgy teljesen off, de ha már az oszcillálásnál tartunk: egy barátom apja rendszeresen úgy verte el sakkban az amúgy meglehetősen jól sakkozó fiát, hogy a fiú ült a sakktáblánál, az öreg tett-vett egy másik szobában, és közben fejbentartotta, hogy melyik bábu épp hol áll a táblán, kiabált a fiának, hogy mivel hová lépjen neki, és szólt, amikor megvolt a sakk-matt. Nem semmi az öreg, magam is láttam ilyen meccset, alig hittem el...
Abból, hogy tapad a figyelmem az következik, ha a nejem idejönne a gép mellé és szeretné megbeszélni velem a délutáni programot, abba kellene hagynom a klaviatura matatását. Akinek képes oszcillálni a figyelme, az gépel tovább, közben képes adekvát válaszokat adni az asszony keresztkérdéseire. Mondok erre egy elrettentő példát. Előttem végzett egy évvel tüzér szakon Bozai Károly kollégám. Századosként, Mórocz által kiszabott fenyítéssel kivágták a minisztériumból a kaposvári tüzértörzsbe. Egy hadosztály gyakorlaton, több napos nem alvás után a következőt láttam: Karcsi a törzsbusz sátrában a térkép fölé hajolva ceruzával előrajzolja a térképet a két irnoknak, akik képtelenek filctollal követni az ütemet. Két gépírónő fagyoskodik a sátorban, az egyiknek a harcparancsot, a másiknak a mindenoldalú biztosítás tervét diktálja mondatonként , rajzolás közben szinkronban.Innét szerelték le egy éven belül, tudtommal hajléktalanként végezte, de tudott oszcillálni a figyelme.
Éveken keresztül olvastam az úgynevezett magas parancsnoki értesítőt, amely közölte a valós fegyelmi statisztikákat, esettanulmányokat. Egyetlen esetre sem emlékszem, hogy földi járművel, harcjárművel kiséreltek volna meg határátlépést. Pletyka szinten egy esetről tudok, de ott is eltévedtek a pofák. Az általad említett esetszám 45-90-ig sem fordulhatott elő.
párezer mérföldet vezetve nekem az előzékenységük, nyugalmuk és a félelmetesen jól kialakított autós infrastruktúra tűnt fel.
Meg persze a rendőri jelenlét és szigor is (én is fennakadtam, de csak 1 alkalommal és megúsztam előállítás nélkül, ami a kintiek szerint nagy szó és jóindulat...)
A forgalom üteme rugalmsan változott az elővárosok széles útjain és ekkor 10-15 mérfölddel fel is gyorsult, a kintiek szerint ilyenkor azt veszik ki a zsaruk aki pöcsöl, ellentétben a hazai gyakorlattal.
Szóval én élveztem ott az autózást, és fajlagosan jóval kevesebb ámokfutóval és tetűvel találkoztam mint itthon.
80 millióba a bázis került, nem a helikopter, az EC 135-ös darabja kb. 1,2 milliárd Forint. Katonai célra is alkalmazzák, például Írország és Németország és Jordánia.
"Így is évente átlag cca 10-15 katona (zömmel sorállomány, elvétve tsz/th) próbálkozott szökéssel tgk-ba ill. hjmű-be pattanva. többek közt ilyen jellegű érvek (is) szolgáltak az ellen, hogy anno(MN) minden katona kaphasson jmű vezetői alapképzést."
Az okok ennél egyszerűbbek. Megszűnt az MHSZ, elfogyott a pénz és talán már nem is élvezett prioritást ez az egész. Nem állítom, hogy soha nem történt meg, de maga a szökés és a szökés ilyen módja az MN-ben nem lehetett ennyire gyakori. Biztos elfogás és nagyon hosszú büntetés járt érte.(ennél sokkal kevesebbért is)
Erről jut eszembe: Tegnap hallottam, hogy Szentesen új helikopteres mentőbázis épül (polgári), 80 millióért. A hírhez csatolt képeken meg egy "nyugatinak" látszó, újszerű sárga helikoptert mutogatnak. 80 millából bázis? A helikopter már állítólag (rtlklub) megvan. Ilyen nagy különbség van egy mentőheli, meg egy katonai heli ára között, hogy ez utóbbi beszerzése senkinek nem volt érdekes? Vagy csak én maradtam le valamiről?
