Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Vajon az összes selejtezésre váró kohószökevényt is átfestik az egységesítésre való törekvés jegyében? (Különben még sok évig aligha valósulhatna meg a Pb.i- buszok egységes színe.)
Ahogy ígértem korábban, egy kicsit utána néztem a Beniczky Ferenc utcai ecetgyárnak. Addig jutottam el, hogy 1947-ben az 5. szám alatti házban Romvári Rezső István alapította meg az ecetgyártó cégét. Vélhetőleg, ennek a homlokzati feliratára emlékszel Te is. Ha lesz újabb adalékom, akkor visszatérek a témára!
Általában olyan képeket használok csak, amelyek gyűjteményemben vannak, így ezek is azok!
Minden olyan dolgot gyűjtök, amelyeknek Budafok-Tétény szempontjából helytörténeti értéke van. A hév-jegyek közül a legrégebbim a BBVV vonalmegnyitásakor is használt kéregjegy, de több bérlet is van, melyeknek budafoki-rózsavölgyi-barossi-tétényi megállóig szóló érvényessége volt. Mivel mindent gyűjtök, így nem kereskedem velük...
Ha esetleg valami érdekel, úgy add meg pontosan, utánanézek, hogy helytörténeti anyagon kívül, van-e valami másom is...
Kedves Laci bácsi! Ne tévesszen meg, hogy 2004-ben két díszpolgári címet is p. h. ítéltek oda! Utána született a rendelet módosítása, amely a továbbiakban kizárja ennek lehetőségét, jelenleg is ez van hatályban...
Ha már szóba került, a centenáriuma évében ellátogattam Pécsre, hogy a legjelentősebb térkompozícióját, Az Utca című alkotását megnézhessem ismét.
A kiállítóhely csendes, elhagyatott, kinyittatását külön kérni kellett egy másik múzeumban. Egyébként a centenáriumra Pécsett sem volt megemlékezés abban az évben...
Néhány kép a kiállítóhelyről, a bejárat, az udvar, Az Utca és annak egyik lakója Hugonnay Vilma. Egyébként itt feltűnik még édesanyja, férje, fia és tragikus sorsú testvére is egy igen sajátosan elrendezett ábrázolással. Ehhez persze ismerni kell élete ezen szakaszát...
Az eredeti térkompozíciót Székesfehérváron Pilinszky nyitotta meg rendhagyó módon. Egyes pontokhoz verseket írt, a kiállítás megnyitóján pedig sétát vezetett és itt-ott megállva, mondta ezeket, így nyitván meg a közönségnek azt. Ez a versciklusa egy külön kötetben is megjelent S. E. ezen munkáját ábrázoló fotókkal. (A budafoki FSZEK-nak is van belőle példánya, érdemes belelapozgatni, bár az eredeti utcai sétát semmi nem helyettesítheti...)
"Ráadásul Vilt Tibort az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt internálták, tehát, ha az ítészek ismernék a szűkebb pátriájuk múltját, lehetett volna (igaz post humus) ő a forradalmár díszpolgárunk."
Igaz, hogy a díszpolgári címről szóló rendelet kizárja a posztumusz címadást, de az "ítészek" (???), azaz a képviselők nyilván azért választottak egy ma is élő forradalmárt, mert nem ismerik szűkebb pátriájuk múltját. Szégyelljék magukat ők is, ahogyan Satu mondja!
Pár éve hivatalosan javasoltam az önkormányzatnál, hogy végre nevezzenek el egy közterületet nagy polgármesterünkről, Záborszky Nándorról: egy olyan rövid útszakaszt, ahol - az általa támogatott stáció oldalán - 1938 óta olvasható a neve. Elutasították.
Hátha szerencsésebb vagy, és ha mondjuk a pénzügyőr laktanya és a 41-es megálló közötti teret javasolnád Schaár Erzsébet térnek, és ahol csak egyetlen ház számát kellene megváltoztatni, akkor talán elfogadják. Emlékezetem szerint a lakóházuk attól délre, nem is olyan messze volt.
Amiket itt írtok, ezek óriási dolgok: én például nem is tudtam, hogy Vilt Tibor '56-os volt.
Egészen távol áll tőlem, hogy sebesjelöltet védjem. De a fene egye meg, mi civilek nem tudnánk összefogni ilyen ügyekben? Miért kell mindig és mindig az önkormányzatra hagyatkoznunk? Vagy ha már kikerülhetetlen, akkor miért nem lehet azt az egyszeri, és amúgy jól sikerült önkormányzat-civilek-vállalkozók összeröffenést szorgalmazni a Városházán, mondjuk a borfesztivál előtti periódusban, és pontosan meghatározott témakörökkel?
Hol a csudában van az a híres civil kurázsi? Kipusztult? Eliminálódott? Létezik még valahol?
Ha már Schaár Erzsébetről esett szó, ne feledkezzünk meg a férjéről, Vilt Tibor szobrászművészről sem. Életműve ugyancsak okot adhatna a kerület előljáróinak a lokálpatrióta büszkeségre.
Ráadásul Vilt Tibort az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt internálták, tehát, ha az ítészek ismernék a szűkebb pátriájuk múltját, lehetett volna (igaz post humus) ő a forradalmár díszpolgárunk.
Schaár Bözsit nyugodtan nevezhetjük a 20. század szent alkotójának, munkássága példa értékü a művészvilágban.
A művészeti társadalom, és a budafoki városvédők nagyon is tudják, hogy Schaár Erzsébet tehetsége és munkássága milyen megbecsülést érdemelne a szülő városától.
Azt hiszem, veled együtt pironkodunk, hogy a Leányka utcai kényszer kilakoltatása óta, hosszú évtizedek elteltével a megválasztott honatyáink érdemi megtiszteltetésben nem részesítették.
Ha már Budafokon utcát és emléktáblát nem kapott, a nagy lehetőség megvolt 2004-ben amikor felavatták a Művelődési erődítményt, hogy ott a munkásságát végre megbecsüljék.
Sajnos, még az udvart sem róla nevezték el.
Képviselő úr! Van mit pótolni, addig is marad a szégyenkezés...
Schaár Bözsi 100. születésnapján még csak egy kétsoros megemlékezés sem jelent meg a helyi médiákban, miből gondolod, hogy ezek után a 104. néhány lokálpatrióta művészetbarát és tisztelő kivételével, bárkinek is fontos lenne?
Nem látom ebben a szövegben a 104. évfordulóhoz kapcsolódva egy kiállítás hiányolását! Egyébként meg mi a gond a városvédőkkel?
Mivel már öregszem, nem emlékezem jól dolgokra, ami természetesen az én gondom! Ha lennél szíves megmondani, hogy pontosan mikor is volt ez a kiállítás születésének 100. évfordulója tiszteletére a Műv. Házban?
Kiállítás volt a Klauzál Művelődési Központban a 100. évfordulón, az önkormányzat támogatásával.Azt scak te tudod, hogy hogyan szokás a 104. évfordulót ünnepelni, példát mutathatnál a városvédőkkel, hogyan is kell ezt csinálni.
Satu51 szintén tudja, hogy mi a teendő a 104. évfordulón, meg hogy mit kell szégyellni, és hogy mit kell bepótolnia a városházának a Hónap művésze sorozat, a művészeti ösztöndíjak, a Vén Emil Galéria fenntartása, a Klauzál-szobor felállításához adott támogatás meg a Mészáros László Képzőművészeti Egyesületnek nyújtott támogatás mellett.
