Ha már állványos fúró: tegnap az egyik ismerősömtől vettem ezt. Pár éve berendezett egy jó kis ortopéd szakműhelyt, akkor meg vett minden gépet, amire szükség lehet. Mára már nem megy annyira neki, meg kiderült, hogy erre a fúrógépre se van igazán szüksége, két év alatt egy párszor kapcsolta be.
Azt mondta nekem, adj 50 rongyot, és viheted! Nem volt pofám azt mondani, hogy 40 :-)
A minap sikerült befejezni az új fűrész első munkáját: a gyerekek gokartjának tönkrement műanyag ülése helyett faragtam egy újat. A fűrész egyre jobban tetszik és a kisszék is egész jól sikerült:
Többeknek okoz problémát, hogy a gérvágó motorja miatt azon az oldalon nem működik az anyag rögzítése a gyári tartozék leszorítóval. Erre én ezt találtam:
Igaz, nem lefelé szorít, de stabilan rögzít így is.
(A kép jobb szélén a kis, egykezes szorító csak azért van, mert két deszkát vágtam egyszerre, azokat fogja össze.)
Ezt meg csak úgy, atyai büszkeségből - Nagylányom, amint éppen tanul négyszöglécből hengert gyalulni (a tervei szerint peonza készül):
Egyre jobban alakul a kép, köszi, hogy így kitárgyaljátok, mert tök jó ötleteket kapok:
"...a kimenő asztal hosszú... ...lehetőleg a földre letámasztva..."
A hosszal nem lesz probléma, és ha alá tolom a bakokat a két végén, akkor elvileg atomstabil kell legyen. Mondjuk, a bakok állítgatása továbbra sem a kedvenc elfoglaltságom, de mindenképp egyszerűbb lesz az asztalhoz igazítani, mint az ölesléchez... szóval előrelépés szagot érzek a levegőben :-))
Akkor viszont mégiscsak az asztal billenése játszik nagyobb szerepet.
Ebben az esetben ugyanis az új deszka megint feszítésre fogja az etetőgörgő rugóját, ami nyomja neki az asztalnak az anyagot, az asztal tehát a bemenőoldalon is kap így nyomást, és nem emelkedik fel.
Hát, azt sem mondtam, hogy könnyű! :-) De tényleg nem lehetetlen.
A vízszintbe (gyaluval egy síkba) állítás az első, együtt azzal, hogy a görgő forgástengelye merőleges legyen az adagolás irányára, különben olyan szépen el tudja irányítani a hosszabb anyagot, hogy csak les az ember. Ha ez megvan, akkor a magasság beállítása már szinte tényleg egyszerű, csak kell egy kellően hosszú és megbízhatóan egyenes valami, amit a vastagoló asztalra fektetsz és ahhoz tudod állítani a bakokat. Vékony munkadarabhoz azért trükkös, hogy mit használsz, mert volt, hogy bedugni még éppen lehetett, de a visszacsapás gátló már nem engedte kihúzni - előrefelé meg nem volt elég hely a sufnimban (de ez már egyéni szoc. problem) :-)
Ami miatt nem szeretem, hogy ha több lépésben, mm-enként igazítom az anyagot, akkor a bakokat is mm-enként utána kell állítani (az én gépemnél az asztal magasság állításával változik a munkadarab vastagsága). Ez alkalmanként tovább is tarthat, mint maga a gyalulás összesen.
Ja, és még valami. Ha úgy gyalulok vele, hogy amikor már mondjuk félig ért a deszka, ekkor mellé engedek egy másikat, (azonos vastagságút persze) akkor a kijövő végén nem kap bele az elsőnek, és ehhez megemelni sem kell a végét.
"nem teljesen múlt el a "belekapás", sacc úgy félig, de ehhez is emelni kell a kijövő oldalon a deszkát, mikor már csak az egyik henger tolja."
20mm-es rétegeltből csináltam a hosszabbító* asztalt, plusz az aljára két bordát élére állítva ugyanezt a rétegeltet. Szerintem ez elég merev ahhoz, hogy egy pl. félméter hosszú deszka ne hajlítsa le. Márpedig ilyen rövid deszka végeibe is belekap.
* Inkább "segédasztal", mivel egy darabból van teljes hosszában.
Ez érdekes.Eddig abban a hitben voltam, hogy a fix asztalos vastagolóknál ilyen jelenség nem fordul elő.
Mikor a görgős bakot használtam, néhányszor sikerült egészen jól beállítani és tökéletesen belekapás nélkül gyalulni. Érzésem szerint akkor volt egy síkban minden - mondjuk, egy alu ölesléccel szinteztem, simán lehetett benne pár tized mm eltérés a 2 méteren.
Mindenesetre, ha ez a sík asztal nem válik be, akkor vannak valahol A4-es matricáim, majd ragasztok belőlük egyenként próbálgatva a belépő oldalra, amíg elég nem lesz :-)
Nem csak az asztal deformálódik, hanem a faanyag is "befordul" a kimenő asztal élén.
Nekem is ez volt a problémám, csak csökkenteni lehet azzal, ha az adagológörgő egészen a késtengely közelébe kerül (nálam elég messze volt).
Ugye itt minden rugalmas, a kimenő görgő rugókon mozog, az elforduló faanyagot akármeddig el tudja faragni a kés, ha az asztal totál merev, akkor is van lehetősége a faanyagnak befordulnia így:
Forgáspont az asztal széle nyillal jelölve
Segít még az is, ha a kimenő asztal hosszú, de akkor merev is legyen, lehetőleg a földre letámasztva, mert a hosszú erőkarból adódó rugalmas hajlása miatt a végeredmény kétséges
Most betetted a bogarat a fülembe. Amit a bútorlapból levágtam csíkot az is több, mint 10 cm széles, megnézem, hogy kiadja-e az asztallap vastagságát és ha igen, akkor az megy alulra és egy plusz rétegelt lemezzel, vagy valamivel ami elég hosszú, végig odafogatom. Ha a maradék darab nem lenne elég vastag, akkor is csak 1-2 mm differencia lehet, azt már valahogy megoldom.
Na, a 40 m2 után lassan kész vagyok az erkély-műhely berendezésével, ami úgy 6,5 m2. :(
Bár műhelynek nem nevezném, mert dolgozni baromira nemigen lehet benne, tul.képpen egy depó lesz.
A nagyobb darabok (pl. gyalupad, stb.) unokatesómnál dekkolnak, amíg nem lesz megint műhely.
Ez egy beüvegezett erkély. A kilépő ajtóval szemben van egy fel/lehajtható asztal. Ezen lehet dolgozni.
Ezt nem fotóztam le, mert most "felvonulási terep", azaz kupleráj. :)
És jobbra, balra van beépítve polcokkal, szekrénnyel, ami a fotókon látható.
Jobbra van egy szekrény. Alul nem barkács dolgok vannak (kemping és horgász, ezért ott fennhagytam az ajtót (még nincs beállítva) A felső rész ajtajait levettem, de télen fel fogom tenni, mert akkor úgysem dolgozom, de a pára ne ártson a cuccoknak.
Balra építettem egy polcrendszert és ott van felül a klíma kültérije is, szóval elég zsúfolt minden.
Polc alatt még mindig dobozban a szalagos és korongos csiszoló és az állványos fúró is. Hamarosan kipróbálásra kerülnek.
Ez a másik oldal, kb. 98%-os készültségben. Még valahogy fel akarom fúrni a szorítótartókat is úgy, hogy ne kelljen a kisebbeket létrával levenni :)
Hát, a lehetőségekhez képest ez a maximum, amit az erkélyből ki lehetett hozni.
Tulajdonképpen nyomorúságos, de most ez van.
És persze megölnének a szomszédok, ha itt körfűrészelnék, stb.
(De úgyis fogok kicsit, időnként :))), tuti nem bírom ki.)
Kb, ugyanazt megcsináltam mint amit leírtál, de nem segített. Illetve nem teljesen múlt el a "belekapás", sacc úgy félig, de ehhez is emelni kell a kijövő oldalon a deszkát, mikor már csak az egyik henger tolja. Keresem én is az okot/megoldást, de még nem jöttem rá. lehet, igaza van Vajknak, hogy az egész asztal billen, illetve deformálódik a rugalmassági határán belül.
A felhajtható asztaltoldatos vastagolóknál (pl. a Makitánál biztosan, 3. oldal) úgy ajánlják a toldat beállítását, hogy a külső szél hajszállal magasabban legyen, mint a fix asztal.
Talán ezt kéne megpróbálni leutánozni.
Egyébként azt vettem észre, hogy ha átlósan engedem át az anyagot, nem vagy sokkal kevésbé hajlamos a végébe beleharapni, de fogalmam sincs a miértjére.
Én nem szaroznék, az aljára tennék egy lapot ami olyan vastag mint az asztal peremestül, és annak az aljára meg 4-es rétegeltből egy csíkot, ami odaszorítja az asztalhoz. Így a 20+4mm-t bukod a magasságból.
Nekem az az érzésem hogy a belekapás attól van, hogy ha mindkét henger nyomja az asztalt, akkor az kicsit lentebb van mintha csak az egyik nyomja. Kellene kétoldalt két nagy rugó ami húzza lefele az asztalt.
Ez a rész stimmel. De ennyire nagy anyagot nem is ezzel a kiegészítővel oldanék meg. Általában kisebb (<1m) és könnyebb darabokkal dolgozom, ha valami nagyobb jön mégis, arra van görgős bak.
Én most arra a problémára keresem a megoldást, hogy mikor betolom az anyagot, akkor a behúzóhenger mikor megfogja, az anyag eleje valamelyest felemelkedik és a kés jobban belekap. Azzal, hogy az eredetileg rövid asztalt meghosszabbítom, sikerül nagyobb felületen alátámasztani a betolt anyagot, így ez a kellemetlen "mellékhatás" elmúlik. Legalábbis erősen bízom benne.
A hosszabbítás úgy néz ki, hogy egy ~ 18-20 mm vastag egyenes bútorlap darabból vágtam egy megfelelő szélességű, jó hosszú darabot (nem mértem le, amekkora volt akkora maradt, kb. az egyengető asztal hosszával egyezik), azt úgy alakítottam ki, hogy 45°-ban oldalra döntve pont be tudom tolni és rá tudom tenni az eredeti asztalra, az alján a merevítőknek a helyét kimartam, a gépház éleinek is ki van ráspolyozva a hely, így előre-hátra max 2-3 mm-t tud elmozdulni, oldalra meg még kevesebbet. Viszont a hosszirányú billegése nem megoldott, erre kellene valami rögzítő alkalmatosság. Az eredeti asztalt nem szeretném átfúrni, ezért egyelőre valami beakasztós dologban gondolkodom, így alakult ki az elképzelésem egy ilyen "Z" profilos lehetőségről.
nemtudom értem-e miről van szó. A vastagoló asztalát akkor akarom toldani, ha hosszú cuccon dolgozom. Az meg nehéz és nagy a nyomatéka amikor lóg ki a gépből.
Maga a toldás elég passzentosra lett alakítva, tehát már valahol a túlbiztosítás környékén (bár még innen) járok ezzel a plusz rögzítéssel. Egy rövid erőkaron keletkezhet hatás, ráadásul az eddigi tapasztalataim lapján ott is inkább az ellenkező irányban. Ha túl vastagon van megfogva alulról, az a hasznos térből vesz el, abból meg túl sokat nem akarok eldobni.
Le kell mérjem még pontosan, hogy mekkora kell, aztán meglátom, hogy ahhoz képest mijük van. Ha 1-2 mm-re pontosat találok az már jó lesz. Annyit még tudok igazítani alátéttel, akármivel.
Egy gyalun nincs helye a filigrán megoldásoknak. Mindennek masszívnak, nehéznek és túlméretezettnek kell lennie. Csináld meg rétegeltből, de ne filigránra. Egyrészt rendesen hozzá kell huzasd az asztalhoz, ha az új asztal tud mozogni, akkor semmi értelme. Másrészt vigyázz, hogy az odahuzatás ne görbítse meg az új asztallapot, mert ha nem egyenes, megint nincs sok értelme.
Forgáspont az asztal széle nyillal jelölve
