Adiligeten is a nyüzügéket hívták táposoknak. Úgy látszik, ahány laktanya annyiféle értelmezése, jelentése volt a szónak. Az ellátósokat moslék keverőknek hívtuk, a rádiósok voltak a fülesbaglyok, az építőszázadban lévők voltak a beton nyalók és a sportszázadban lévőket meg csókosoknak hívtuk. :)
Eddig minden szalagom fordítva volt amit tőlük vettem, vagy éleztettem. Az elsőnél még én is gondolkodtam, hogy mit rontottak el de aztán hamar rájöttem, a megoldásra :)
Ma én is gyakoroltam a melóhelyen, egész nap egy 300-as szalgfűrésszel kellett vágnom 15mm vastag aluminium táblából szép íves L alakú alkatrészeket , rádiuszos végekkel . 32 db-ot kellett kivágnom, az ötödik után már kezdett begörcsölni a kezem mert úgy kellett nyomni. Ráadásul jó pici volt a kivágandó alkatrész, 0.5-1-2 cm-re tudtam csak megfogni a szalagtól, piszkosul óvatosan kellett csinálnom, nehogy levágjam az újamat. 1-2 cm vágás után be kellett fejeznem az aktuális darab vágását, mert olyan forró volt. Félre raktam hülni egy nagy vastömbre, addig a következőn vágtam 1-2 cm-ert. A szalagot is sikerült elszakítanom, de pont akkor szakadt el, amikor nem voltam a gépnél és le is volt állítva a gép. Magától elpattant. Meghegesztettem a szalagot majd beköszörültem és folytattam a melót. Na közben próbálgattam a szalag feltekerését is.
Nem volt egyszerű megcsinálni ezt a 4mm széles szalagot. Ilyen keskeny szalagot még nem is láttam. Sajnos elég életlen volt már a szalag, ezért melegedett ennyire a vágás közben. Nem volt több ilyen keskeny szalag, csak 10mm-esek, azokkal viszont nem tudtam R4-es rádiuszt vágni. Így kénytelen voltam ezt a kopott szalagot használni egész nap. Persze használtam 2 db tolófát is az anyag nyomásánál, mert így nem görcsölt be olyan hamar a kezem, meg nem égett le a bőr sem a kezemről.
Csak egyszer megérném azt, hogy valaki nem csak a maga igazát hajtogatja, hanem elfogadja, hogy rajta kívül is van élet és máshol mások mást láttak, tapasztaltak.
Olvasd el az utánad következő két hozzászólást is.
És nem kell bocsánatot kérned, nem tartok rá igényt.
A tudósok azok, akiket ha nem vittek el kibaszból népitáncosnak, akkor oktatáson el tudták mesélni az oktatónak, hihetően, hogy ha egy dombot nem tudsz átlőni az ágyúddal, akkor le kell fektetni az egész miskulanciát és vízszintesen meg lehet csinálni a gaz ellenség leküzdését a domb mögött, mert kisebb a mozgási energia veszteség ilyenkor. :-)
Jó pár éve készítettem szekrényt táblásított fenyőből, keret nélküli ajtókkal.
Gyorsan kellett, és az akkori lehetőségeimmel ebből tudtam időre elkészülni.
Az ajtók felrakásakor kiderült, hogy nem tökéletes az anyag, nem passzolt teljesen a két szárny, de egy kis mókolással sikerült eltüntetni az esztétikai hibát.
Többéves használat alatt sem romlott a helyzet, tehát lakásban keret nélkül sem vetemedett, de külső tábláknak nem merném használni.
Hacsak nem valami minőségibb anyagról lenne szó, de azt meg sajnálnám kitenni az elemeknek.
Sok helyen nem volt használatban. Maga a stoki (a szerencsések kedvéért: katonai egyen-sámli) ülőfelülete megadott 2 méretet, a harmadikat meg gyufásdobozzal vagy egyéb, a helyi szabványban meghatározott tárggyal mérték.
