Keresés

Már nem akarok első lenni

Régvolt pillanataidban együtt lélegezni

Arcodhoz emelt kezeidből hullok

Nevedet suttogó szirmokra

Gőzölgő kávénk halk dallama
Szemed borostyán melegének simogatása
Bőrünkön derengő szívünk zsibongva
ünnepel: ez elég így mára.

Fagy

Amit itt írok és mondok

egy relief márvány sora

kezemmel úgy tapintom

hogy látni már soha

tudom tükörben vagyok

csillogó kristály börtönöm

mégis néha lázadok

és öklömmel széttöröm

ezer csillag veri fényét

elvakitanak, a szoba

itt most süket egész

kiégett kohó, csupa fagy...

Itt vagy végre...

Csillagok zuhataga, ernyőmet kinyitom

ne lássak mást csak kettőt, csillogót

bezárom magam egy üres szobába

ne jöjjön más csak lelkek világa

elzárom a rádiót a zenét, csak a dal

amit éneklünk azt végre hallhassam

minden képet, lapot letépek a falról

mert csak téged, az arcod akarom

nem kell,ablak, levegő, fény sem

ugye hozol világot,dallamosat, frisset

álmokat sem, hisz itt vagy végre...

Csak egy képet hoztam ma,

nesztelen jó-hírhozót.

Molba tettem át

úgy szívbe markol

könnyeket facsar

halljad távol te is

tudd mi fáj és bánt

már nem is játszom

lassan lehajtom

álmomba vonulok

hozz rám vígaszt

add a dallamod

annyira kellsz ma

gyere, ha akarsz

Szorjtanak

Januári gyöngy nyakamon

valahonnan a Teide földje

épp a napsütést nézem

olyan hideg a téli kertem

szép virágok hol vagytok

innen semmi, halvány emlék

várom azt a pillanatot

mikor az eső es szirmokra

ülök egy asztalnál, egymagam

nevetnek köröttem, üres

hangtalan képek, mik mostan

nyakamon szorítanak...

Soha nem vártam senkitől

nem akartam ellopni semmit

nem mentem föl, mert féltem

de csak téged féltettelek

ah a város tele van mindenkivel

te kert vagy, agas kőfallal

áthághatatlan bokrokkal

cirádás kovácsoltvas kapuval

ezüst holdfénnyel  és bezárva...

BUÉK!

Nemcsak most...

Előttem egy betűhalom

kirakós, újjammal kavarom

s csodák bizony vannak

mert kijött egy mondatom

annyira akarom, nemcsak most

előttem egy kavicshalom

szinesek, újjammal kavarom

s csodák bizony vannak

mert másik újjal találkozom

belédakadok, nemcsak most

előttem Te, bársonylény

szineid csak kapkodom

s csodák bizony vannak

ahogy lassan összefonódva

fehér felhőkbe derengünk

kimondtam a mondatom

annyira akarom, nemcsak most...

Boldog Uj Evet Mua! Es Neked is azt kivanom, hogy minden vagyad teljesuljon ebben az evben!

Mindenkinek BUÉK!

Az éj hull közénk

csendes sötét

szórja sziporkát

milliónyi szikrát.

Most éppen táncolok

csak megkérdezem, jössz?

amúgy én dúdolom

alig hallani, a pók se hallja

nyakamban láncod, amit kaptam

a tiedben nincs amit adtam

kis fekete golyók a Tiedéről

tudom széthulltak egyszer

nagy csörgő robajjal

talán letépted, ne is emlékezz

nem firtatom, ez ilyen lett  :-))

http://www.youtube.com/watch?v=ZcMVYzfXS8k&feature=related

Amit megigértél

Felhődbe tartok, csapkodok

milyen más bent, felemelő

szárnyam nyugodt, lebegő

miért nem hallom föld zaját

vonat sípot, kerékzakatolást

már nem is látom a füstölgő

poros világot, pocsolyát

virágból font koszorút adsz

égi belépő kötelező azám

kék, selyem palástban lépek

csillagsugár, hunyorgok tőle

kontúrod, amín át jöttem

átélni dalaid mámoros italát

meglátni, amit képzelsz naponta

álmodni öledben, lenni almodban

Andrea Bocelli: APÁMNAK

Drága Apu,
Szükségtelen újra megvitatnunk
Soha nem fogunk mindenben egyetérteni
Nincs ebben semmi különös
Harminc év választ el bennünket
Vagy talán
A benned élő félelem
Hogy nem lesz elég erőd
Mellettem állni
Amikor akadályokba ütközöm.

Ne aggódj, figyelj csak rám
Lesznek gondjaim
Hazugokkal kell majd szembenéznem, de
Semmi sem ijeszthet meg
Semmi sem sérthet
Semmi a világon
Nem feledteti velem, hogy
Nyerhetek
És ezt magam akarom elérni.

Tudom, hogy nehéz ezt
Megértened
Ezt az örökös sóvárgást a megmérettetésre
Megpróbálni a lehetetlent... tudom

Hihetetlennek tűnik majd számodra
De minél többet gondolok rá, annál

Inkább észreveszem, mennyire hasonlítok rád
És nem tudhatod, mennyire szeretném

Ha soha nem hagyna el az erőd
Hogy mindig itt lehess
Hogy ne adjam fel
Soha

Szia Apu,
Hamarosan találkozunk.

Pillangó

Ugye eljössz ma is

elkapod a lepkét

ne sokáig hagyd

szárnyán sebet ne ejts

elmúlna minden színe

hiába lett megteremtve

Egy pillanat pillangó

röptéd akarom

ugye eljössz ma is

vágyam, szárnyán van

mintáján megírva

válaszod engedd

Nézz meg jól, mert

a pillangó én voltam

röpke és alig

két pillanat csupán

érintettél, csuda ám

elviszem lágy öled

De hagyok rajtad

apró nyomot is

ezt üzentem némán

csendben, halovány

ugye eljössz ma is

rebbenő pici szárny.

Kérdésed van kérdezz!

Választ vársz várjad!

Keressel, keressél!

Szólnak hozzád hallgasd!

Beszélni akarsz beszélj!

Választ kapsz, csend lesz!

A Lélek beszéljen benned.

Szél fújj ahová akar ...

na mégegyszer :-))

Hamar gyertek, még süt

van ami kell, van ami nem

van ami fáj, van ami nem

van ami szép és mindíg szép

Hamar gyertek, fussatok

aszfalton krétázzatok

színessel,  gyereknapokon

csúnyák, sosem a falakon

Hamar, szeressetek

ha fázom, öleljetek

szakadt ruhám, cipőm

mellém fektessétek.

Csended béke.

Kéklő égen,

felhők alatt,

narancs liget.

Csendharmónia,

mely körbeölel

ahogy a nap a földet

hamar gyertek, még süt

van ami kell van ami nem

van ami fáj van ami nem

van ami szép és csak szép

na ugye a szerelem is az  :-))

vannak olyan esték

egyszer csak elered a csend

könnyként levélként én is leperegnék

de fogva tart a rend

Mennem kell

Tudtam hogy ez lesz

szavamra, dráma

lehettem volna színész

zenész, meg katona

a sors röpített, idegen

elveszett szerelmek

forró égövek

csak tudnám, keressem

néha felvillan, egy két,három

az utak mások, elveszett

reményem csillag

csend üzenete

mintha szólna, mennem kell...

Edith Piaf - Autumn Leaves

Ha majd az éj magasra hág

csengetnek, lehajtom zongorám

fülemben tovább játsznak a hangok

valaki még játszik, óh csak angyalok...

vannak mesék, csodák és elhiszem

kellenek hogy mindíg gyermek legyél

és ha mégis lesz időm, hitetlen

akkor legyen szakállam és vénüljek meg

de addíg is szólj zene, szavak, gyötrelem

nem adom fel,  végéig elmegyek

ordítsam, hallja meg az egész világ

hogy él itt egy vén tánctanár

ahogy az ősz beszól

ahogy kinyitom ablakom

pár levél belibben, mondják

gyere, várnak lenn a járdán

csoszogj belénk, rúgj százfelé

úgy szeretjük az elmúlást

Barabás szállt alá

azt hiszem elkéstem

felhőkre léptem

zuhantam csak le

de földet nem értem....

Csendalázattal

Haja csak egy homályos képen

nem több egy szines emlékem

ott megy előttem nem fordult meg

bokáját finom lánc ölelte körbe

a sok fehér köpenyes utánanézett

ha e szellő elsuhant mellettük

Csak arra emlékszem, képzeltem

egy terebélyes fűzt, sok lehajló

libbenő, frisszöld simogató ággal

alatta gondolatban eljátszottam

ez egy kis szoba, csendalázattal.

Egy Kék Dal vagyok

Ha elfogtál a szélből

Játszom rajtad fényből

Golka Talla, helyére hullt

Szirom

az ajtó meg a zongora

meggyújtom, hogy járjon

olyan régen volt, soha

mély a levegő, zárva mind

szívem hiába dobog

a levegőt kapkodom 

Dalom

Tudom, nincsen menny

könnyebb neked

csak az ég kékje

emberek kik a mának élnek

szebb álmaimban élek

béke honol földön,égen

nincs háború, halál

élni szép és megy tovább

sokan így gondolkodunk

egy világ van, otthonunk

adj nekik ha szomjúznak

adjál rízst a markukba

szebb álmaimban élek

béke honol földön,égen

nincs háború, halál

élni szép és megy tovább.

:-)) , ezt sem felejtem

az olajbogyó íze, símasága nyugodt gondolkodásra, szemlélődésre ösztönöz ...