Vitatkoznék veled. Azt mondod, ma Magyarországon nincs vallásszabadság.
Szerintem van. Csak különbséget kell tenni, mi az, ami a vallásszabadság témakörébe esik és mi az, ami az egyházak működésének felügyelete körébe tartozik.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kormány elvileg minden magyar állampolgárért felelős és ezt a felelősséget nem adhatja át senkinek sem.
Tipikus példa erre a HGY reakciója a pénzügyi számonkérés, törvényességi felülvizsgálat kérdésköre, amit a HGY úgy aposztrofál, hogy ez a politika vallásellenessége és a vallásszabadság elleni támadás.
Pedig nem erről van szó. Csupán csak arról, hogy az egyházaknak is meg kell felelniük a törvény által meghatározott követelményeknek. És ami az egyházakon belül történik, abból csak egy igen-igen kevés rész az, amit vallásgyakorláson érthetünk. A többi az anyagi, társadalmi és politikai élet része, aminek semmi köze nincs a vallásszabadsághoz még akkor sem, ha történetesen az egyház falain belül történik.
Követelem, hogyha már hozzászóltál, indolold meg hogy HONNAN SZEDTED, HOGY ÉN GYŰLÖLET ALAPJÁN NÉZEM A VILÁGOT?
EZ NEM IGAZ!!! VAGY HA IGEN, VÁROM AZ INDOKLÁST! HAJLANDÓ VAGYOK TANULNI.
(Bár ahogy ismerlek, nem hiszem, hogy olyan nagyon akarsz indokolni vagy érvelni.)
És hogy a kormány mit csinál? Pl. új egyházi törvényt. Mi alapján? Az alapján, hogy ők úgy gondolják, bizonyos felekezetek (pl. római kat. felekezet) jobban megérdemlik a támogatásokat, mint más egyházak (pl. Hit Gyülekezete).
A legjobb az lenne, ha semmilyen egyház semmilyen támogatást nem kapna. Akkor aztán tökmindegy lenne, hogy ki bejegyzett egyház meg ki nem.
A kormány bizonyos felekezetekkel kivételezik. És erre próbál magyarázatot, indolkást is adni. Holott ha vallásszabadság van, akkor az állam abszolút nem foglalhatna állást világnézeti (vallási) kérdésekben. Ha az egész társadalmat szoglálja. Ha viszont kivételezik bizonyos világnézetű csoportokkal, akkor máris sérült a vallásszabadság. És ez független (teljesen) attól, hogy az adott csoport mekkora.
Mo-on jelenleg nincs vallásszabadság. És ez alapvetően nem a kormány hibája, hanem az embereké: az emberek fejében nincs rend e tekintetben.
Ha egy x vallású ember politikai vitában azzal jön, hogy "pedig az én vallásom ilyen meg olyan..." akkor joggal mondhatom: nincs rend az emberek fejében.
FF!
Fogalmam sincs, ki az a Pajor András. A cikk címétől eltekintve SZVSZ nagában nem nagyon rémes, rosszabb, hogy egy kampány része.
Endi!
Ne helyből a gyűlölet alapján nézd a világot. Különösen ne a politikát. Pláne ne hagyd, hogy mások értékelése befolyásoljon. Csak egyetlen példát hozz a kormány ellne, ami igazolja állíásodat, valós és ellenőrizhető. (Nem vagy esélytelen, én tudok...) SZVSZ on: Azonban a trend messze nem rossz, jó se. Sokkal jobb mint 98-ig volt. Akkor MINDEN felekezetet nyomtak, most inkább hagynak mindenkit, a tört. egyházakat támogatják. Ez persze sokaknak nem tetszik, kéretik jobb konstrukcióval előállni. SZVSZ off.
Figyelj Faithful!
Miért akarod megérteni ezt az iszonyatos mélységű sötétséget?
Nekem van pár kormánypárti, mdf-es, miépes ismerősöm. Ezek is jönnek azzal, hogy "a katolikus egyház az igazi, miért kell mindenféle hit meg új vallás", miközben: "á, jó az a nő, meg lehetne ba**ni", meg "a ku*va Isten p***áját" - így beszélnek. Sokszor megesik, hogy éppen ilyen vallási témákról beszélgetünk, és közvetlen utána káromkodnak. És nem veszik észre magukat.
Van pl. egy miép szimpatizáns néni. Odajött hozzá, azt mondja: "Miért van szükség ezekre az új hitekre mikor a katolikus egyház..." (mert megtudta, hogy HGY-s vagyok). Aztán mikor próbáltam elmagyarázni neki, hogy szerintem a katolikus egyház NEM..., akkor ELHOMÁLYOSULT A TEKINTETE, ÉS UGYANOTT FOLYTATTA: "De a kat. egyház már kétezer éve... meg a miurunkjézuskrisztus csak egy egyházat..." Stb.
A NapiMao cikkírói is ilyenek? Ezen te csodálkozol?
Államilag akarják Istent szolgálni. Számukra alapvető, hogy Mo. katolikus (ref., ev.) ország. Ez tény. Ez tény. Ezzel senki se vitázzon. Ezért mivel Mo. katolikus ország, logikus, hogy az állam a kat. egyházat szolgálhatja. HISZEN MINDENKI TUDJA, HOGY A KAT. EGYHÁZ MEGBÍZHATÓ, A PAPOK HITELESEK, ALKALMASAK A TANÍTÁSRA. KI MERI EZT KÉTSÉGBEVONNI?
CSAK A KOMMUNISTÁK, MOCSKOS BANDA, MOST MAJD MEGKAPJÁK!
Tudod, Ff, én még fiatal vagyok. És egy kicsit meg is visel az, ami most az Orbán kormány ideje alatt Mo-on történik. Én ilyet még nem láttam. Nem álltam még szemben ilyen mély butasággal és szűklátókörűséggel. Legfeljebb olvasmányimban, filmekben tapasztaltam ezt. De a valóságban más.
És ami legjobban fáj, hogy mennyi ember nem látja ezt. Csak él a szappanoperáján, és egyáltalán nem érdekli, hogy ha egyesek itt szabad kezet kapnának, akkor holnaptól még talán kötelező is lenne a templombajárás (á, ez hülyeség, elég ha a pénzedet a kat. egyháznak adják).
ezzel a cikkel kapcsolatban a következő kérdéseim vannak:
1, ez az ember Pajor András tényleg ennyire hülye, vagy csak tetteti magát?
2, értitek azt, hogy mit írt a napimaóba?
Pajor András
Szerző
1999. október 02. ( 30. oldal)
Az egyszeri polgár hittan nélkül nevelkedett. Ez érthető. Jézus nevét sokáig a számára
érthetetlen, sejtelmes és fenyőillatú karácsonyi angyalénekből ismerte. Aztán eljut a
férfikorba, megéli a rendszerváltást, most már hallhat Istenről, Szentlélekről, imáról és
szeretetről, és láthatja is a fogalmakhoz társuló médium adta illusztrációkat is.
Egy parlamenti frakcióvezető öltönyben fetreng a földön, vonaglik, és megfejthetetlenül
nyöszörög. Senki nem siet a látszólag rohamot kapott ember segítségére, hiszen ő egészen
szimplán csak lelki életét éli az egyik felekezetének felépített vallási stadionban. A polgár, a
nép egyszerű fia persze megalázónak érzi, hogy ez az ember az ország házából jött, vagyis
hogy innen oda fog visszatérni, aztán dönteni fog a sorsunkat érintő kérdésekben, azt
viszont remélhetőleg nem önkívületben teszi. Bár e jelenet után teljesen kiszámíthatatlan,
hogy mikor mi fog kitörni rajta. Az egyszeri polgár ezután benyit kamasz fia szobájába, a
fiú pedig a Bibliát olvassa. Apja lecsap rá, hevesen faggatni kezdi, hogy mi lelte. A fiú meg
azt nem érti, hogy apját mi lelte, mitől rémült meg ennyire egy Bibliától, s igyekszik
elmondani, hogy katolikus plébániájuk ifjúsági foglalkozásain, ahová egyik osztálytársa vitte
el, mindig kapnak egy-egy feladatot a Szentírásból, amit át kell gondolniuk. Az apa aggódva
ül le gyermeke mellé, és a lelkére próbál beszélni, nehogy vallásilag átessen a ló túlsó
oldalára, mire a fiú megkérdi: mi a ló túlsó oldala? Az apa a lényegre tér, nem szokott-e az
egyébként józan életű kamasz a földön fetrengeni elmélkedés közben, fennakadt
szemekkel, összefüggő nyögéssorozat kíséretében? A fiú kezdi érteni apját, és heves
magyarázatba kezd, hogy ahová ő jár, az nem egy szekta, az a katolikus egyház, ott pápa
van, püspök van, plébános és káplán van, mind-mind felelős emberek... Az eset azonban
nem egyedi. Egy féltő szülő advent táján nekitámad az énektartának, hogy ilyen „jézusos”
kórusműveket többé ne merjen tanítani a gyermekének, mert nem akarja, hogy szektás
legyen. A szintén katolikus tanárnő először lélegzet, majd a partitúra után kapkod, hogy
megkérdezhesse az apukát, őszerinte vajon Johann Sebastian Bach szektás volt? A
piactéren két túlsminkelt idős asszony térítget egy harmadik fiatalabbat, aki minden
bizonnyal bevásárlásból jön, a keze majd leszakad a teli szatyroktól, de a téma, úgy látszik,
nem tűr halasztást. Hívatlanul bekapcsolódom a beszélgetésbe. Magam kérdezek rá az
erőszakosságáról közismert felekezet nevére, majd megkérem őket ne járassák le a
kereszténységet azzal, hogy az embereket az utcán molesztálják, ráadásul meglehetősen
kezdetleges vallási fogalmakkal. A fiatalasszony végigmér bennünket, bizonyára arra
gondolva, hogy na, a keresztények ölik egymást itt, a szemem láttára. A két idősebb
kérdőre von, hogy miért zavarom meg őket a tevékenységükben, amikor ugyanazt az Istent
hisszük, vagy nem? Nos, éppen ez az, hogy nem. Mert meglehet, hogy mindannyian egy
Istenben hiszünk, de tagadhatatlan, hogy másikban, mi történelmi keresztények egy
egészen más istenképet vallunk, mint a szekták. Viszont hogyan magyarázzuk el mindezt
annak a tömegnek, amely teljesen vallás nélkül nőtt fel, és most, amikor a
tömegtájékoztatás „szíve” látszólag jobban húz a szektákhoz, számára katolikus vagy
szektás egyet jelent? Éppúgy, ahogy ebben a kérdéskörben nekünk, vallásos embereknek
egyet jelent, ha kommunizmusról, vagy ha liberalizmusról beszélünk csak a korban van
különbség. Hiszen a kommunizmus tiltotta a vallást, amely emiatt jószerivel a
„katakombákban” élt tovább. Aztán a liberalizmus felszabadította a vallást, de úgy, hogy a
szabadság jegyében a nyakára telepítette az álvallásokat, amelyek elsődleges romboló
hatása nem abban áll, hogy elvonják a híveket, hiszen az egyetlen mamutszekta is
mindössze néhány tízezer emberrel dolgozik. Hatásuk kegyetlenebb oldala, hogy önmaguk
riasztó megjelenésén keresztül a hitre való készségtől, magától a kereszténységtől is
elriasztják a vallási műveletlenségben felnőtt tömegeket. A szekta nagy üzlet, és
maffiajellegénél fogva hatalmi, politikai tényező is, ez kétségtelen, ami akkor is igaz lehet,
ha csak kisszámú. Jelenleg semmiféle törvény nem szavatolja, hogy csak a vallás
méltóságának megfelelő felekezetek alakulhassanak. Egy-egy szekta olyan befolyásra is
képes volt szert tenni a történelmi kereszténységgel éppen nem szimpatizáló politikai
védőszárnyak alatt, hogy államilag elismert Biblia-oktatói diplomákat oszthat, erősen
kétségbe vonható „tudományos” képzés alapján. Sőt hallunk akadémiák működéséről is,
amelyek tudományosan teljesen ellenőrizhetetlen anyagot tanítanak. Erre persze bárki
érvelhet azzal, hogy itt ideológiai csoportosulásokról van szó, miféle tudományos kontrollra
gondolok? Egyrészt arra, hogy a Szentírás értelmezésének és magyarázatának módszerei
kellő igényességet kellene hogy tükrözzenek. Ennek elbírálására nem ártana a kormányzat
részéről felállítani egy olyan tudós bizottságot, amely nemzetközi fórumokon megmért
professzorainkból állna. Ugyancsak az ő még lényegesebb feladatuk lehetne azt
kinyilvánítani, hogy a Biblia értelmezését szolgáló segédtudományok, amelyek már
korántsem ideológiai, hanem tárgyi, tapasztalati elemeket tárnak fel, nem mutatnak-e rá,
hogy az újonnan alakult vallások teológiájában kézzelfogható tárgyi tévedés szerepel. Akár
a történelem, akár az archeológia vagy éppen az irodalomkritika nem mutat-e rá tényszerű
félrevezetésre. Természetesen, mindegyik vallási közösség visszautasítja a „szekta” nevet.
Ennek eldöntésére azonban még önmagukról sem a szekták illetékesek. Az a vallási
közösség ugyanis, amely megtévesztő turpissága vagy szégyenletes primitívsége miatt fél
feltárni sajátos teológiáját a régóta működő teológiai vegyes bizottságok előtt, vagy
ódzkodik részt venni az ökumenéban, nos e közösséget hívjuk szektának, ha tiltakozik
ellene, ha nem. Az emberek nagy többsége nem gondol utána ilyen mélységekben a
szekták hittani csapdáinak, egyszerűen csak ódzkodik mindenfajta egzaltságtól, félti a
családi egységet, és retteg gyermekei öngyilkosságától. A jobb félni, mint megijedni elv
alapján pedig általánossá válik, hogy inkább a történelmi egyházaktól is eltiltja a
rábízottakat, mintsem valami szekta beütése legyen úrrá bármelyiken is. Fel sem merül,
hogy bár rosszabb szektásnak lenni, mint ateistának, a fiatalokban mesterségesen táplált
ateizmus vagy téves félelemből kialakított vallástalanság kiszolgáltatja őket a szekták térítő
erőszakosságának. Igazi és megbízhatóbb védelmet pedig éppen a történelmi
kereszténységhez való személyesebb, közösségibb kapcsolódás jelentene.
