Szerintem nem kizárt a -1/2 elektromos töltés, hiszen a kvarkok is tört töltéssel rendelkeznek...... Amikor pedig az elektronok Cooper-párokat képeznek, a SPINJÜK adódik össze, és 1 lesz, így a Cooper-párok bozonként viselkednek, a Bose-kondenzátumok pedig szupravezetők és szuperfolyékonyak, a pulzárok neutronanyagához hasonlóan......
Negatív 1/2 elemi töltése van a két részecskének, ami az elektron felbomlásából keletkezik? Miért lenne fél - fél töltése mindkettőnek?
Az elektron vált szét egy egész (negatív jellegű) töltés részecskére és egy másik részecskére aminek semmi elektromos töltése sincs amiről azt találták ki, hogy ő képviseli a spin tulajdonságot az elektronban és ami szerintem a graviton A.
Magyarul felfedezték az elektromos töltés elemi részecskét, a jin-jang fotonmodellben a C jelű részecskét.
Szerintem ezzel a kvarkmodell is bajba kerül, mert abban a töltések is 1/3 -osak..
Az elektronban meg NEM.
(értelemszerűen a pozitronban másfajta elektromos töltés lenne mint a protonban).
(Persze a részecskék elnevezése éppen fordított, az elektromos töltést nevezték holonnak, a gravitont meg spinonnak, de ez mindegy)
Az alapvető probléma pusztán elméleti eset. Abból kellene kiindulni, hogy az inerciarendszerek minden szempontból egyenértékűek. Tehát, ha az egyik inerciarendszerben korrekt leírást tudok adni egy jelenségre, akkor értelem szerűen egy másik inerciarendszerben is működő leírást kell produkálni. Ha a leírásom rendszerfüggő, akkor lehet gyanakodni, hogy valamit nem jó irányba kevertünk. Ilyen anomáliák ha előfordulnak akkor mindenképpen el lehet gondolkozni rajta, mi nem stimmel. Érzésem szerint a hullámmechanikai közelítése a világnak rendszerfüggő, tehát kell lennie egy jobb, ha úgytetszik Lorentz invariáns megoldásnak is. (Már amennyiben ez a probléma nem csak az én tájékozatlanságomból fakad, mert akkor szívesen venném a hozzáértők magyarázatát.)
A klasszikus szemlélet szerint,ahol a szabadesés a gravitációs tér hatása miatt történik szerintem ilyenkor a Lagrange-pomtokon az űrhajó meglévő lendülete miatt juthat tovább az űrhajó.
"Biztosan tudod, hogy elektromos vagy mágneses mezőben az elektromos áram nagysága, felépülési sebessége a mező okozta erőhatás nagyságának függvénye. Ezért ami a folyamatok sebességét befolyásolja, az egyben időmérés folyamatát is befolyásolja. Ebből viszont az következik, hogy a téridő jelenségeire is hat."
Ez igaz,de maga a vonatkoztatási rendszer inerciarendszer marad,hiába hatnak elektromágneses erők a részecskére.(Ha a részecske egy elektromosan feltöltött űrhajókabin,akkor annak a belsejében a téridő szerintem is megváltozik,mert az űrhajókabin gyorsul az elektromos erő hatására.) De az a vonatkoztatási rendszer térideje amiben az elektromágneses mező és a gyorsuló részecske van,szerintem amiatt mert a részecske gyorsul,nem fog görbülni
,de a részecskéhez rögzített vonatkoztatási rendszer térideje már igen.
Szerintem egyről beszélünk.
Láttam, hogy közben a holonról és a spinorról Anna leírását olvastad.
Ebben csak az a hiba, hogy az eredő gravitáció hiába 0, az még nem jelenti, hogy ott nincs gravitáció. Tehát egy gömb üregben az eredő gravitáció 0, de nem lesz azonos a gömbhéjon kívüli gravitáció mentes térrel.
pl. lásd a Lagrange-pontokat, ahol szintén kiegyenlíti egymást a gravitációs tér. Ezekben a pontokban nincs jelentős tömeg. Ennek ellenére keringhet körülötte egy műhold.
Választhatsz olyan inerciarendszert,amiben a hullámcsomag csoportsebessége nulla,vagyis nyugalomban van. De a síkhullámkomponensek fázissebességei ettől még nem kell nullának lennie.
A részecskék hullámcsomagok,amik síkhullámok szuperpozicíójaként állítható el. A síkhullám felel meg a határozott impulzusnak,mivel ennek kiterjedése térben és időben is végtelen. A Dirac-delta hullámcsomag pedig a másik véglet,amikor a térben pontosan lokalizált részecske impulzusa teljesen határozatlan,mert mindenféle impulzusból kell kikerveni ezt az állapotot,és a rövid hullámhosszak felé a síkhullámok amplitúdója nem csökken. Más esetben viszont a hullámcsomagnak véges kiterjedése van,amit az impulzusának és a helyzetének bizonytalanságának szorzatával lehet jellmezni. Ha ez hvonás/2,akkor a hullámcsomag Gauss-görbe alakú,ebben az esetben a legkisebb az impulzus- és bizonytalanság értéke. Más hullámfüggvényeloszlásnál csak nagyobb lehet,vagyis dpdx>=hvonás/2.
A részecske a síkhullámok szuperpoziciója,a síkhullámok egyszerűek. Ezekre müködik a de Borglie-féle formula lambda=h/p. De ebben a p impulzusállapot az adott síkhullám impulzusa,ami csak fázissebesség lehet,információt nem vele közölni. A hullámcsomag,vagyis a részecske sebessége,a hullámcsomag csoportsebessége,ami vcs=d(omega)/dk. A részecske impulzusa:p=mvcs=
md(omega)/dk. A síkhullámoknak határozott fázissebessége van. Ezek egyfajta vivőhullámok,a részecske a vivőhullámokból kikeverhető modulációként fogható fel. A nulla impulzusú síkhullám hullámhossza végtelen,vagyis igazából ez nem is hullámzik. De ez amúgy sem lehet részecske,ugyanis a síkhullám egyáltalán nem lokalizált. A részecske csoportsebességéhez a hullámcsomagnak egy hullámhosszintervallumát kell vizsgálni,és nem egy meghatározott hullámhosszkomponenst.
1, Newton óta tudjuk, hogy a homogén gömb a gömbön _kívül_ úgy vonz, mintha teljes tömege a középpontban lenne. 2, Szintén Newton óta tudjuk, hogy a homogén gömbhéjon belül a gömbhéj eredő vonzóereje 0. 3, A pontszerű tömeg vonzóereje pedig 1/r^2 arányban csökken a távolsággal.
Ebből a 3 dologból már következik, hogy hogyan változik a vonzóerő a homogén gömbön belül.
Ha vizsgáljuk egy a középponttól r távolságra levő gömbön belüli ponton a gravitációt, akkor a 2. szabály miatt az r-nél kijjebb levő gömbhéj nem számít, ennek eredő ereje a vizsgált pontban nulla.
A viszgált pontban tehát az r sugarú belső gömb fejt ki gravitációt. Ha növelem r-t, akkor a tömeg ami r-en belül van r^3 arányban nő, hiszen a tömeg a térfogattal arányos és az köbösen nő. A vonzóerő meg a növekvő távolság miatt 1/r^2-tel csökken (1-es és 3-as szabály), vagyis az eredő gravitáció éppen r^3/r^2 = r -rel arányos.
"Szerintem ezt csak úgy mondod, bármiféle meggyőződés nélkül, hitetlenkedve. "
Ez nem igaz.
"Most egy szintén csak gondolatban létező esetet ismertetek:
Gömbkondenzátor feltöltése a kétfajta elektromos mezőanyag térbeli eloszlásának benti és kinti megváltoztatását jelenti, azzal jár.
Pl. a benti fegyverzetről negatív anyagot szippantunk ki, hogy a külső fegyverzetre juttassuk. Itt sűrűbb állapotban lesz jelen. Ám kintről máris odaáramlik a világegyetemből annyi pozitív mezőanyag, hogy semlegesítse.
Emiatt a két mezőanyag kinti sűrűbb állapotát nem tudjuk közvetlenül kimutatni, viszont fokozottabb tértorzulást tapasztalunk a gömbhéj környékén.
E torzult térben elkanyarodnak a közelben terjedő elektromágneses hullámok, mert
valami számukra inhomogén. "
Nagyobb lesz a kondenzátorban az elektromos energia,ami megnöveli a kondenzátor tömegét egy ici picit. Emiatt elhanyagolhatóan kis mértékben megnövekedik a gravitációs tere. De maga az elektromos erőtér nincs kapcsolatban a gravitációval,a többletgravitációt a kondenzátorban levő többletenergia tömegegyenértéke adja,szóval csak a tömeg van kapcsolatban a gravitációval.
"De mondok ennél megrázóbbat is:
A gömbkondi felületére távolból merőlegesen bocsátott EM hullám a kondi közelében nagyobb mezősűrűségeket leplez le, mint távolabb!
Nagyobb helyi mezősűrűségükre az utal, hogy a kondi közelében a sugárzás "térereje" - azaz a hullámok intenzitása nagyobbnak mérhető, mint távoltérben volt ahol szintén megmérték."
Szia Auróra! Biztosan tudod, hogy elektromos vagy mágneses mezőben az elektromos áram nagysága, felépülési sebessége a mező okozta erőhatás nagyságának függvénye. Ezért ami a folyamatok sebességét befolyásolja, az egyben időmérés folyamatát is befolyásolja. Ebből viszont az következik, hogy a téridő jelenségeire is hat.
Láttam, hogy közben a holonról és a spinorról Anna leírását olvastad.
"Érdekesség,hogy a mágneses nyomatékok nem árnyékolódnak le,vagyis a neutron a mágneses térrel kölcsönhat." Ahogy én látom, minden mindennel kölcsönhat, csupán az érzékelés módja, méréstechnika jelen állása szerint ezekből néhányat látunk, másokat nem..
mágnesességük, illetve elektromos töltésük különválik, két új részecske keletkezik: a spinon és a holon.
Ebből következően az egyik részecske biztosan az elektromos töltés részecske, ez a spinon.
A mágnesességért a graviton felel, az atommagokat felépítő proton és elektron párokat a DVAG gravitonok ragasztják össze mágnesesen.
Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy a holonnak olyannak KELL lennie amilyennek a fizikusok ELKÉPZELIK a gravitont. Mivel még senki nem látott gravitont ezért nem tudhatjuk milyen tulajdonságai vannak. A holo-gravitonra várható a 2-es spin, de az nem biztos.
Véleményem szerint a (fél)gravitont fedezték fel ( = holon), ezért ennek vélhetően NEM 2-es a spinje. De tömege nincs, mert a holon egy elemi részecske (= graviton A)
Akkor mégsem oszthatatlan az elektron? Ilyen hőmérsékleten a legtöbb anyag szupravezetővé válik,ahol az elektronok Cooper párokat alkotnak. Negatív 1/2 elemi töltése van a két részecskének,ami az elektron felbomlásából keletkezik?
Az elektronhoz rögzített inerciarendszer ellentmond a Heisenberg bizonytalansági relációnak, így nem összeegyeztethető a kvantummechanikával.
Rendben. Azt azért tudjuk(?), hogy az elektronnak milyen irányú és mekkora a sebessége ha elhagyta a gyorsító teret. (Feltételezem ebben a sebességtartományban az elektron sebességének a bizonytalansága még elhanyagolható az elektron sebességéhez képest.) Írjuk le abban az inerciarenszerben a jelenséget, amelyik ugyan ekkora és ugyan ilyen irányú sebességgel rendelkezik. (Azaz a sebességmeghatározás bizonytalanságától eltekintve ebben a renszerben áll, vagy legalább is nagyon kicsi a sebessége az elektronnak.)
Még mindig az a bajom ezzel, hogy nem vezet be semmi újat, csak misztifikálod a gravitációt, miszerint két nem mérhető valami okozza. Ez miért jobb, mint az, hogy a - mérhető - térgörbület okozza?
Az elemi részecskék kettős természetét (korpuszkula, hullám) már többszörösen igazolták, többek között a kétréses kísérlettel. Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem:
Ha figyelembe vesszük az inerciarendszerek egyenértékűségét, akkor nem csak a laboratóriumban elhelyezett mérőberendezéshez rögzített koordinátarendszerben, hanem pl az elektronhoz rögzített koordinátarendszerben is leírhatónak kell lenni a jelenségnek. Csakhogy az elektronhoz rögzített koordinátarendszerben az elektron impulzusa zéro, a hozzárendelhető de Broglie hullámhossz végtelen nagy. Ehhez az elektronhoz közeledik nagy sebességel a két rés és mögötte a detektor. Hogyan lehet ebből az elrendezésből értelmesen megadni a kísérlet eredményét számítással?
De sajnos, azt NEM sikerült kimutatniuk, hogy pl. a holon azonos lenne a gravitonnal:)) Ennek bizonyításához ki kéne deríteni pl. azt, hogy a holonnak valóban nulla-e a nyugalmi tömege, valóban 2-e a spinje, stb.......
Cambridge-i és birmingham-i fizikusok azt találták, hogy extrém vékony vezetékbe zsúfolt elektronok két részecskére bomlanak: spinonra és holonra. Míg közönséges fémekben az elektronok azonos töltésük következtében taszítják egymást, így mozgásuk úgy változik, hogy ne kerüljenek egymással szoros közelségbe, extrém vékony vezetékben viszont nem képesek elkerülni egymást. Duncan Haldane fizikus már 1981-ben felvetette annak lehetőségét, hogy a fenti viszonyok közepette és extrém alacsony hőmérsékleten az elektronok állandóan változtatják viselkedésüket, aminek következtében mágnesességük, illetve elektromos töltésük különválik, két új részecske keletkezik: a spinon és a holon. Ennek kísérleti alátámasztásához az elektronokat kvantumdrótba kell bebörtönözni, amelyet egy közönséges fémdarab közelébe kell elhelyezni oly módon, hogy a fémben lévő elektronok alagúteffektussal képesek legyenek átugrani a kvantumdrótba. Mérve az ugrási gyakoriságnak az alkalmazott mágneses tértől való függését, kideríthető, hogyan bomlanak szét az elektronok spinonra és holonra. E méréseket extrém alacsony hőmérsékleten, 0,1 Kelvinen kell végezni. E kísérletet a cambridge-i egyetem fizikusainak sikerült a gyakorlatban is elvégezniük, és egyértelműen sikerült is kimutatniuk az elektronok spinonra és holonra történő szétválását......
"Gondosan? Villanytani szempontból igen, de azon az áron, hogy térgörbületet okoznak. Tehát ők maguk ugyan nem látszanak, de mellékhatásuk igen.
E mellékhatásukat hívjuk szerintem gravitációnak."
Az atomkondenzátornak csak a fegyverzetek között van elektromos tere,de a fegyverzeten kívűl szinte teljesen leoltódik,vagyis az atomon kívűl nincs jelentős elektromos tér.
"A bolygó belsejében a gravitációs vonzó erő nulla!"
Ez nem igaz. Ha a bolygót átlösz egy óriási nagy ágyúgolyóval,akkor a lyukon lefelé menve,amíg a középponthoz nem érsz a gravitációs tér lineárisan csökken,majd a középpontot elhagyva lineárisan nő,amíg el nem éred Kína felszínét.:) Ha ledobsz egy ilyen gödörbe egy labdát az harmonikus rezgést fog végezni. Ajánlom Neked a Tarkabarka fizika című könyvet,ott jól le van írva egy ilyen elképzelt kíérlet.
Persze egy picit nő a gravitációs tér a piciny tömegnövekedés miatt. De ezzel nem tudod magát a gravitációs erőt visszevezetni az elektromos térerősségekre.
"Ha ez így lenne, az atomok szerintem nem sugározhatnának EM hullámokat."
De tudnak,mert az elektromágneses hullám változó elektromos tere perturbációként hat az elektronállapotokra. De én az atomok sztatikus teréről írtam,ogy azok elég jól leoltják egymást kifelé.
"Hogy mire alapozom e véleményem, írok egy példát:
Töltetlen kondenzátor lemezeit egymás felé engedve nem várható EM sugárzás.
Töltött kondenzátor esetében viszont az ilyen beavatkozás EM sugárzással jár.
Úgy gondolom, hogy az atom töltött kondenzátor, melynek pozitív fegyverzete az atommag. A negatív fegyverzet(ek) pedig elektronburkok/héjak.
Töltött kondenzátor fegyverzetei között ugye vannak elektromos mezők?
Ugye nincsenek "leoltva" ?"
Persze,igen. De a fegyyverzeten kívűl az elektromos terek leoltják egymást,csak a fegyverzet között van kondenzálva a sok elektromos erővonal. Ha elhúzod a kondenzátor lemezeit,akkor mechanikai munkát kell végezned,hogy biztosítsd a kondenzátor elektromos terének megnövekedett potnciális energiáját.
Az atomot tényleg felfoghatod egy gömbkondenzátornak.
"És ugye az is fennáll, hogy fegyverzeteinek távolságán változtatva egyúttal változtattunk a kondenzátor tehetetlen - ill. gravitáló tömegén is?"
Igen,mert ha távolabb húzod egymástól a fegyverzeteket,akkor az elektromos tér potenciális energianövekménye a kondenzátor mint tömegközépponti rendszer tömegét növeli.
"Szerintem ezt átgondolatlanul írtad.
Jól sejtem? "
Én az elektronfelhőn kívűli térre gondoltam,nem pedig az atommag és az elektronhékj közötti térre. Persze az atom belsejében óriási elektromos térerősség van,ez tartja össze az atom szerkezetét. Enélkül elszállnának az elektronok az atommagoktól.
