Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Németországban, kellemes társasági vacsorázgatás közben egy helybeli férfiú mosolyogva fordult oda a jelenlévő magyar úrhoz, aki amúgy egy komoly cég ügyvezető igazgatója volt, vagyis még csak nem is afféle „egyszerű ember”: – Aztán igaz-e, amit mesélnek, hogy minden magyar férfi hord magánál bicskát? Nyilván félig-meddig viccnek szánta a dolgot, ám kissé elsápadt, amikor a nevezett magyar férfi válasz helyett szótlanul a zsebébe nyúlt, és kicsattintotta zsebkése fényes pengéjét. Nyilván a történelem feneketlen szakadéka nyílt meg lába előtt, és beleborzongott a háta, miféle ősi, barbár népek alig szelídült fiaival ül egy asztalnál. Pedig ez az általános bicskaviselési kötelezettség sokkal inkább a második világháború előtti cserkész-szemlélet maradéka, éppen ezért a fiatalabb nemzedékeknél már egyre kevésbé jellemző. A magyar ember bicskája a túlélés záloga volta, egyfajta túlélőkészlet, mellyel szembeszállhat a világ viszontagságaival. Alkalmas csavarbehajtásra, villanyszerelésre, tábortűzhöz való nyárs vágására és faragására, madzagvágásra, almahámozásra, kenyérmetélésre, és csak a legvégső esetben verekedésre, önvédelemre. Létezik olyan erdélyi magyar irodalmi folyóirat, amely nemcsak euróban, lejben vagy forintban, de bicskában vagy pálinkában is fizet honoráriumot. Történelmi perspektívában szemlélve persze a bicska nyilván a tőr vagy a rövid kard funkcióját is betöltötte. Erdélyben, Románia magyarlakta vidékein, különösen világtól elzártabb településeken most is könnyen röppen a penge, nem véletlenül mondta egy humorista, hogy aligha van jó válasz erre a kocsmai kérdésre: – Mit nézel? Illetve talán mégis akad egyetlen egy, melyet ő maga kísérletezett ki: – Mit iszol?
*
A magyar ember még a tragikus szeptember 11-ét megelőző, kevésbé szigorú reptéri viszonyok idején járt Svájcban, és amikor átvilágításhoz kirakta zsebéből tollait, papírját, zsebkendőit, egy apósától kapott, agancsnyelű öreg bicska is a tálcára került. A tűsarkú cipős, élére vasalt, hibátlanra sminkelt kis hölgy páni rémülettel fogta meg a roppant veszélyes tárgyat, és két ujja közt tartva, akár egy kézigránátot, vitte oda közvetlen főnökének. A pasas elgondolkodva nyitotta ki a pengét, ránézett a magyar emberre, és a két férfitekintet találkozásába egészen komoly üzenet sűrűsödött. A magyar ember szavak nélkül is pontosan értette, hogy legjobb szakmai meggyőződése ellenére a svájci pontosan tudja, mit jelent a kés egy férfiember számára, és mekkora képtelenség lenne valakitől, aki a bicska hazájába, Svájcba igyekszik, éppen a zsebkését elvenni. Úgyhogy a vágószerszám nem került elkobzásra, de a magyar ember ezt intő jelnek vette, és azóta nem visz magával bicskát útjaira.
*
Egy nagyszerű magyar író, Tömörkény István kitűnően bemutatja, a bicska, ez a szegény ember fegyvere milyen alkalmas lehet némi társadalomkritika kifejezésére is. A 20. század eleje táján a vonatkupéban egymással szemben ülve utazik egy jól táplált református lelkész és egy csupacsont szegény ember. A lelkészné komoly kosárra való ennivalót készített be urának, a szegénynek nincs mit ennie, úgyhogy csak a nyálát nyeli, mikor a szemben ülő pakkjából előkerülnek a nagy karéj kenyerek és vaskos rántott húsok. Igen ám, de a lelkész otthon felejtette a zsebkését, márpedig az ebédjét kulturáltan elfogyasztani anélkül lehetetlen. Kérésére a szegény kihúzza csizmaszárából a bicskáját, megtörli nadrágjába a pengét, és átadja Isten jámbor szolgájának, aki a bicska segítségével jóízűen befalatozik, eszébe sem jut körbekínálni elemózsiáját. Amikor aztán visszaszolgáltatja a jó szolgálatot tett szerszámot, nem állja meg, hogy meg ne jegyezze, ej, milyen éles egy bicska ez! – Meghiszem azt, szegény Bodri a megmondhatója – hangzik a rejtélyes válasz. – Miért, hát miféle kés volt az? – Az kérem herillőbicska – böki oda nemes bosszúképpen az elsápadó egyházfinak a sovány ember.
*
Hogy a magyar ember bicskája nem a barbár ősök világuralmi eszköze többé, azt ugyanennek az írónak egy másik története bizonyítja. Egy remek bicskakészítőnek olyan híre megy Szeged városában, majd annak környékén, mi több, széles e világban, hogy egy szép napon beállít hozzá két szigorú svájci atyafi, megpróbálgatják a késeit, hümmögnek, nézik erről, nézik arról, végül csak előállnak a farbával. Szeretnének nagy tételben bicskát rendelni ettől az embertől, mert azt el tudnák adni messze Svájcországban, a nagy Bicskabirodalomban. Az ember persze szívesen beszél üzletről, de mikor mondják, hogy tízezer darab kellene nekik, csak elneveti magát: – Látom, hogy viccelnek az urak, hiszen annyi bicska a világon nincsen! És nem is lehetett őt meggyőzni a szándék komolyságáról. Egy bicska, két bicska, sőt, húsz vagy harminc bicska, az valami. Tízezer viszont pont annyi, mint egy se, merő képtelenség, mulatságos számtani absztrakció. Az, hogy műhelyét bővítse, segédeket fogadjon, nagyüzemi termelésre váltson, meg sem járta az eszét.
*
Ott van a kisgömböcről szóló mese is, amelyben a disznóbendőbe töltött, füstölt darálthús fenyegető, önálló lénnyé, valóságos Gólemmé változik a padláson, ahova akasztották, és nemcsak a háziakat habzsolja be, hanem az utcára kigurulva, mind gigászibbra dagadva felfal egy sereg kapást, egy regiment katonát, egy kanászlegényt falka malacostul. Igen ám, de a kanászlegényt a gömböc éppen akkor szippantotta be, mikor szalonnát falatozgatott bicskával, így a kése hegyével hipp-hopp felhasította a természetellenesre hízott hentesárut, és kiszabadulhattak a bendőből mindazok, akiket mohóságában bekebelezett. A magyar ember hajlamos úgy értelmezni ezt a mesét, hogy a világot fenyegető, idomtalan szörnyűségeket hátha kipukkanthatja a falu legkisebb, legutolsó fia, egyszerűen a bicskája hegyével. Aztán úgy legyen ám!"
Köszönöm ,elgondolkodtató ez a termék,kisebb kiszerelésű bőrökhöz való méhviaszom az van.
Számomra ahogy írtam az a meglepő hogy a bolt ahová az új megrendelt Opik megérkeztek,selymes ,talán viaszos kezeléssel érkeztek,ami eddig nem volt tapasztalható .
Mit szóltok az új "erdőjáró" késemhez? "9 "-es 7,8-as hasas pengeforma. Skandi beütése lesz neki,most olyan motívumokat próbálok keresni hozzá . (nekem újdonság hogy az új Opinellek markolata valami jó kis viaszos kezelést kapnak .)
Mer' ugye az, hogy az emberrel szombat reggel közlik, hogy a klotyó most három napig nem lesz használható, mert a kiváló agyi képességű szomszédja szíjjelqrta a szennyvíz-ejtőcsövet, és a szerelő csak hétfőn jön, és egész hétvégén járhat az ember az öt kilométerre lakó öccséékhez klotyóra, szóval az mindenkinek felbaxná az agyát. Legalábbis szerény feltételezésem szerint.
Rendőr ismerőstől, aki felhívta a figyelmemet, ha egy ilyen véletlenül beleszalad egy rosszfiúba, akkor én piszok rosszuk fogok járni, a hivatalosságok álláspontja az lesz, hogy én egy eleve, embergyilkolászásra alkotott célszerszámot hordtam magammal...
Lehet benne valami. Egyébként az esetlegesen érintettektől bocs - ha felbaxxák az agyam, különösen ha szombat reggel, akkor a stílusrepertoárom a sarkostól a tankönyvbeillő faxparasztig bír terjedni, döntse el mindenki maga, mi az odaillő fokozat.
"mert nem emelted ki külön a CRKT Bear Claw és hasonló kicsi fixpengés késekkel elkövetett gyilkosságokat is"
Ennyire sehol sem részletes a statisztika, de arra tippelnék, hogy ez kb. nemlétező kategória és ilyen késekkel évente 2-3 embert ölnek meg, olyan helyeken, mint Afganisztán. Ezeket "utolsó esély" késnek gyártják kiképzett profik számára, akiknek 1) lőfegyverre is van engedélyük, 2) akár puszta kézzel is tudnának ölni. Ha egy kimenőjükön keverednek balhéba a civilizált világban, nem így rendeznék le.
A sok plázanindzsa pedig csak megveszi ezeket a késeket, de élőben sosem használná, nem is tudná.
"Hazugságok, csúsztatások, félremagyarázások halmaza amit írsz, megfejelve nemzetgyalázással!"
Ezt a blöfföt legszívesebben lehívnám (ti. ugyan mely szavaimból jutottál erre a következtetésre), de a múltkor is nagyon elegük lett a többieknek az oda-vissza mondogatásból - teszem hozzá, jogosan -, így nem teszem.
Hazugságok, csúsztatások, félremagyarázások halmaza amit írsz, megfejelve nemzetgyalázással! Ráadásul saját magaddal is ellentmondásba keveredsz ostoba módon, persze ez neked nem tűnik föl, mert ha ma Magyarországon a rendőrség, ügyészség, bíróság nem képes, szerinted, ellátni feladatát, akkor A POLGÁROK CSAK MAGUKRA SZÁMÍTHATNAK ÖNVÉDELEM TERÉN is!
Amit "tipikus libsi" szemléletnek neveztem nálad kristályosodik ki! Neked nem a bűnözőkkel van bajod, akiknél számolatlan/számolhatatlan fegyver van, és felhasználhatók a hatalom aljas játékaiban, lásd TV-székház megrendezett ostroma, stb-stb, hanem a becsületes polgárokkal, akiket az állam nem véd meg!
Egyébként mielőtt a társulat csekélyebb értelmű tagjai belekötnének a "fegyverbuzi" és a "vadászok" szavakba, külön is felhívnám bé figyelmüket, hogy IDIÓTA fegyverbuzikról, valamint a vadászok ZÖMÉről beszéltem. Ezért azokat a fegyverbuzikat és vadászokat, akik - sorrendben - nem tartják magukat idiótának, ill. nem érzik úgy, hogy részegen összevissza lövöldöznének meg janizni próbálnának a fegyverükkel, tisztelettel felkérem, hogy hanyagoljanak a beszólásaikkal, tökömnek sincs kedve olyan hisztikhez, mint a magyarbicskáknál volt. Köszönöm.
Akik idiótának érzik magukat, ill. szeretnek összevissza lövöldözni meg janizni, azok nyugodtan beszólhatnak.
Ebből a szempontból nincs különbség a konyhakés és a bicska között, ugyanis a "bicska" kifejezés itt gyűjtőfogalomnak tekinthető, mégpedig a szabadon és olcsón hozzáférhető és tartható, nagyon elterjedt, mindenhol előforduló kések gyűjtőfogalmának. Ha meg az élőfába is belekötünk - ami, ahogy látom, neked amúgy szokásod -, akkor hiányos, amit írtál, mert nem emelted ki külön a CRKT Bear Claw és hasonló kicsi fixpengés késekkel elkövetett gyilkosságokat is - hiszen az ilyen kések sem bicskák?
A polgárok szabad (éleslő-)fegyvertartása rendkívül jó dolog, amennyiben van olyan állam, ami ezt megfelelő szigorral képes szabályozni, és a visszaéléseket megakadályozni. Jelen pillanatban nem gondolom, hogy erre Magyarországon akár a hivatalok, akár a rendőrség, akár a bíróságok képesek lennének.
Az pedig nem hiányzik senkinek, hogy
1. minden bűnözőnek óne zsinór lehessen legálisan lőfegyvere, csak a hivatalnokot kell hozzá megvesztegetnie
2. az idióta fegyverbuzik, pláne részegen, szabadon lövöldözhessenek mindenre, ami él és mozog, kb. mint a vadászok zöme, mert nem kell attól tartaniuk, hogy elő lesznek véve (én voltam az USA-ban többször is - ott szó nincs arról, hogy mindenki fegyverrel fenyegetőzne meg lövöldözne, mivel ha aztán kiderül, hogy ezt jogszerűtlenül tette, a bíróság úgy megmázsálja, hogy belezöldül, akár legálisan tartotta a fegyvert, akár nem. És kiderül. Még otthonvédelemre se merik rögtön használni, ha csak módjuk meg idejük van, előbb hívják a 911-et, és megkérdezik, hogy megtehetik-e.)
Mindazonáltal a szlovák modellt itthon is üdvözlendőnek tartanám, azaz otthonvédelemre minden büntetlen előéletű ember tarthasson éleslőfegyvert, amit nem vihet ki a saját ingatlanáról.
Hozzá kell azonban tenni, hogy ma Magyarországon egy 40e Ft-os Keserű Onesta gumilövedékes is rendkívül hatékony otthonvédelemre. Akit azzal meglőnek, az egy ideig nem fog betörésen gondolkodni. És magánterületen szabadon tartható. Ráadásul sokkal "gátlástalanabbul" lehet használni, mert nem áll fenn a veszélye, hogy akit meglőnek vele, az ott marad.
Egyébként ha valakit olyan mértékű gyilkos indulat fog el, akkor lehet, hogy egy kanállal is képes ölni. De hogy például kalapáccsal, csavarhúzóval lehetséges, az bizonyos. Még sincs meghatározva mondjuk "legális csavarhúzó méret".
A cikk hozzáértését jellemzi, hogy bicska és bicska között is óriási különbségek vannak.
Mert egy "taktikai", ezerforintos, piacos, egykezes, záras laposvas alkalmasabb lehet emberölésre (szúrásra gondolok, azt hiszem javarészt inkább szúrnak, mint vágnak, utóbbihoz pontosabb anatómiai ismeretek és jóval kevesebb felindulás volna szükséges), mint egy zár nélküli, nem egykezes zsebkés.
Megnézném én a rendőrségi fotókat, hányszor öltek felindulásból egy magyar kézműves bicskával, egy Opinellel, vagy egy svájcival.
Mit szóltok az új "erdőjáró" késemhez? "9 "-es 7,8-as hasas pengeforma. Skandi beütése lesz neki,most olyan motívumokat próbálok 
