Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
"Az anyag leszögezi, hogy a magyarok karácsonyi asztaláról természetesen nem hiányozhat a ponty és a halászlé. Az rendben van, hogy a halat sütve esszük – lengyel barátainknál nem szokás halat rántani, no meg van aki sütve szereti –, de hogy a szerző még életében nem evett igazi magyar halászlét, lett légyen az szegedi, bajai, vagy másfajta, arra esküdni mernék. Azt írja ugyanis, hogy a szentesti halászlevet mazsolával és meggyel készítik. Tanakodom, valaki nem a borleves elkészítését magyarázta-e el a tudósítónak, abban el tudom képzelni a fenti hozzávalókat.
A tudósító szerint nem hiányozhat a hagyományos karácsonyi asztalról a sült káposzta (nem tudom, az milyen) és a disznóhús. Gyanítom, hogy a töltött káposztát mesélhették el – ebben csak az a furcsa, hogy ehhez hasonló a lengyeleknél is van, részben a galabki-nak nevezett töltött káposztalevél, de akár a bigos is hasonlítható a magyar finomsághoz. Az édességek közül az írás kiemeli a mákos és a diós rétest. Hát igen, a rétes kétség kívül a mi specialitásunk (is), de van makowiec a lengyel karácsonyi asztalon, ami aztán tényleg hasonlít a mi bejglinkhez. Azt sem tudom, hogy a mák a szeretet szimbóluma-e, ahogy ezt ebben az anyagban olvastam, talán inkább a jólété és a bőségé, amit a tudósító szerint a magyaroknál az alma, a dió és a mézes fokhagyma jelent. Ez utóbbival még nem találkoztam ünnepi fogásként."
És még egy dolog, amiről már volt szó, a 24. órában vagyunk a régi helyi mesterségek élő tanúival, egyikük Gyula bácsi, a méhész, akit slr már felkeresett, alig akad már ebből Budafokon, másikuk Pali bácsi kádár mester volt, az összes budafoki pincében dolgozott, még a Zwack-ban is, a hordós szövetkezet révén, sokat tudnak még a múltról.
Bőjte Csaba gondolataival kívánok nektek minden jót az ünnepekre:
"Megannyi Böjte atyaként mindenki tehet a környezetében, az utcájában valami olyan apró, szeretetteljes gesztust, amellyel a rászoruló gyerekeken, családokon lendíthet. Amit alighanem más pénzért sem csinálna meg, de mi ezzel a cselekedetünkkel kedvező irányba terelhetjük a dolgokat. Sok ilyen kis pozitív impulzus pedig összeadódva elérheti a kritikus tömeg szintjét. Amikor a közömbösség helyét a segítőkészség, a gyámolítás szelleme hatja át, a közhangulat, az általános életérzésünk is nagyot javulhat."
"Gyakran úgy járunk, mint a kapatos székely ember, aki hazafelé a sötétben nekimegy egy oszlopnak, aztán körbetapogatja, és bosszúsan megállapítja: csapdába kerültem, be vagyok zárva. Bódult állapotban nem érzékeli, hogy több irányba is folytathatná az útját. Nyafogunk, pánikolunk, holott jobb körülmények között élünk, mint a középkorban akár egy király. Az elmúlt ezer évben például soha annyi ruhája nem volt elődeinknek, mint nekünk, a hűtőszekrényünk tele van mannával. Sok az egészségtelenül kövér ember, miközben a Kárpát-medencében mindenütt megkapálatlan, gazos kerteket, leszüreteletlenül hagyott almafákat, üres ólakat látni. Pedig megmaradásunk jórészt azon múlik, hogy az őseink által megművelt földeket újból termővé tegyük. Igazi bajok persze időről időre óhatatlanul ránk törnek, de ennek hozadékai is vannak: ilyenkor gyönyörű, szép emberi vonások kerülhetnek elő."
Körbejártam a szomszédokat, a várakozás hangulatában, ilyenkor egy pohár ital mellett kellemesen elbeszélgetünk, majd később ők is átjönnek. Elpanaszolták, hogy megint meglopták őket szélhámosok, ezúttal rendőrnek kiadva magukat az illegális faszállítók ellen nyomozva, nyilván tőlük kapták a drótot, akik gyakran jönnek akár ingyenes falerakást ajánlva, majd ékszereket, pénzt kerestek, lefényképezték, azzal, hogy majd ezeket fogják ellopni a bűnözők....
és persze el is lopják azonnal, amit tudnak, idős, magányos emberekről van szó természetesen. Szomorú, és kétségbeejtő, jó lenne ezek ellen minél többet tudatosítani, ha valamire való, a Városházi Híradó akkor ez az.
Bakos úr is megkapta a magáét, a nagykazánjában a fahulladékot égeti, ami persze jó részben laminált lemez, és a széliránytól függően lecsapja a szél a forró mérgező gázokat, legutóbb a fenyőjük teteje égett le a szó szoros értelmében.
A betlehemi csillag valójában nem üstökös volt hanem három bolygó együttállása miatt fénylett!!!! Érdekes kutatásról adott számot a Betlehemi csillag nyomában c. könyvében egy Cseh prof.
Áldott Karácsonyt kívánok minden kedves topiktársamnak két "szentestei" elbeszéléssel.
Valamikor Karácsony előtt a XXII. kerületi tévében előadást tartottam a betlehemi csillagról, ami azáltal vált igazán érdekessé, hogy illusztrációként egy informatikus ismerősöm a Krisztus-korabeli éjszakai égboltot vetítette ki - olykor néhány perc alatt mutatva a változást napnyugtától virradatig. Még annyit, hogy Erdélyi Gyuri szavalt a három királyokról, és Nagy Péter református lelkész egészítette ki az előadást.
Az elbeszélések ehhez a témakörhöz kapcsolódnak: www.homosapiens.hu
Készítettem egy nagyon jó B-s sorozatot este úgy, hogy külön villantottam a vakuval.
A tekercs filmet el lehetett vágni magával a géppel, de arra nem tudtam rájönni, hogy ez miért volt jó.
Viszont.
Azt a Márk Gergelyre is emlékező videót, amit feltettem ide, azt egy erős amatőr, vagy másképpen mondva gyenge profi fényképezőgéppel készítettem - négy snitt kivételével.
Mi csak Feneketlen tó mellé tudtunk járni, sajnos közelebb nem volt jég. A lányom első lépései, én meg már elfelejtettem a gyerekkori csekély tudományomat is, így aztán nem is csatoltam korcsolyát. (1971)
A nyolcvanas években még a BMTE pályán is volt telente korcsolyapálya a teniszpályák helyén. Nagyon sokan jártak oda innen a felsővárosból, de még messzebbről is. Villanyvilágítással, este 10 óráig volt nyitva. Aztán ez is, mint annyi minden, ami jó volt, szépen csendben elmaradt. A gyermekeim nagyon sajnálták...
kívánok mindnyájatoknak. 
