Jellemzően 2 habosított polisztirol lapot használnak az építőiparban:
EPS: fehér szín, nagyobb gyöngyszemek
XPS: zöld, kék, rózsaszín, kisebb gyöngyök, kevesebb vizet tud felvenni az EPS-hez képest.
Az XPS-t hívják még lépésállónak, jóval nagyobb a szilárdsága. Megnéztem a cseh (?) oldalt és ők szemre EPS-t használnak. Én XPS-t használnék :-) . Drágább, de szerintem sokkal jobban tartana akár egy 2 cm vastag darab, mint egy 4 cm vastag EPS, de egy 4 cm-es biztosan.
Paksinuti 3 vágányos diorámájában is XPS van alul, zöld felületi mintás.
Tudnál segíteni abban, hogy ez a habosított sztirol milyen néven keresendő itthon?
Nekem egy kis, szétszedhető, könnyen elpakolható megoldásra lenne szükségem, amit néha modulszerűen összerakok a földön. Erre ideális megoldás lehet ( könnyen lehet, hogy elég lenne hozzá egy vastagabb hungarocel lemez is, bár az nagyon sérülékeny ).
Nemigen divat az amerikai asztalokon nagyon a motoros váltóállítás, nem probléma nekik a váltóállítómű elhelyezése. Mindig rácsodálkozok, hogy milyen piszok nagy vasútüzemeket képesek üzemeltetni kézi váltóállítással. Amikor ilyen habból készült, Woodlands-alapú asztalokat néztem, mind kézi állítású váltókkal operált.
Nemrég kezdett divatba jönni a töltésbe rejtett állítómű. N-ben a Kato, H0-ban a Bachmann nyomja ezerrel. Ez utóbbinak még DCC dekóderrel egybeépített váltója is van.
Másrészt, ha mindenképp elektromos váltót akarsz a habanyagra, akkor alulról a hablemezre ráragasztasz egy féltenyérnyi rétegelt lemez darabot, és arra csavarozod az állítóművet. Bontható lesz, és megfelelő ragasztóval a rétegelt lemezt lerobbantani sem lehet a habról.
Pardon, félreérthető volt, igazad van. Tehát a 8-10 mm-es alaplemeznél szükséges a léckeret. Azt, hogy nálad 18 mm-es van merevítés nélkül, természetesen nem felejtettem el, mélyen belém ivódott, a herdálás képletes példájaként. :-)
A súlyra visszatérve: nálad nem gond. A többségnél viszont tényleg indokolatlan. Csak képzeld el, amikor idén kiviszed a tiédet Gödöllőre, a kiállításra, hány hórukkembert kell majd hívnod. :-)
A másik, ami a túl vastag alaplemez ellen szólhat, a különbségével növekvő terepszint: épp annyival, a tiédet és az enyémet (18-8 mm) hasonlítva, 10 mm-re kellett volna magasabbra vinnem a következő szintet. Ez azt jelenti, hogy a kaptatóim egyenként 25 helyett 28, 35 helyett 40, 40 helyett 50 ezrelékesek lettek volna. A számos, részben egy forgóvázon hajtott motorkocsijaimnál ez megakadályozta volna az üzemet.
Természetesen ahol sem magasság-, sem súly-, sem árbeli korlátok nincsenek, ott optimális a 18 mm-es rétegelt lemez.
Azt írtad, hogy a 18 mm-es rétegelt lemez "értelmetlen súlytöbblet", a következő mondatban pedig azt, hogy "lécszerkezet nélkül az OSB és a rétegelt lemez is vetemedni fog."
Az írás a te kenyered, nem az enyém... :) Ennek ellenére továbbra is úgy érzem, hogy ha én azt állítom, hogy nálam a 18 mm-es rétegelt lemez nem vetemedik, akkor az nem "értelmetlen súlytöbblet", ergo megcáfoltam az állításod.
Igen, elkerülhetetlen habanyag esetén az, hogy az állítóművek alulról legyen egy lyuk, ha a habanyag a talpfák alsó síkjától lefelé - is - vastag.
Viszont a szintalatti állítóműveket célszerű (illik) rögzíteni, amire általában függőleges irányú csavar a lehetőség, kivéve a Peco állítóművét, ami a keresztaljakra csatlakozik. Egy fél-egy centire elvékonyított habanyag erre (csavarozás) nem alkalmas, még ha a legkeményebbet is veszi az ember! Oké, ragasztani is lehet az állítóművet, de ha cserélni kell, akkor a vékonyka habanyag is kiszakadhat.
Tehát csinálnom kell egy átmenő lyukat, amit fentről lefedek egy 6 vagy 8 mm vastag lappal (mondjuk rétegelt lemezzel), amibe a csavarokkal rögzítem az állítóművet. Macerás síkba illeszteni a lapot, főleg, hogy a habanyagok csak az egyik irányba vághatóak jól késsel. Oké, van melegvágó is, ami jó eszköz tényleg. És utána szembesül az ember azzal, hogy mekkora nem kis szívás egy akár 8-10 cm mélyen lévő állítóművet alulról vagy oldalra fordítottan szerelni (ha kell)!
Az amerikaiak gombostűkkel rögzítik a pályát a ragasztás előtt, de ez csak darab síneknél illetve puha flexnél megy. Egy kemény, mondjuk Roco HobbyLine 2,5 mm-es vágánynál esélytelen szűk ívek esetén, mivel annyira tiltakozik a vágány, hogy kinyomja a gombostűket.
Mármint a 8-10 mm-esre értettem, léckeret nélkül. Én erről beszélek, hogy a rétegelt lemez (uram bocsá', az OSB) borítóanyag, nem önálló szerkezeti elem. Nálad igen, mert ahová építetted, ott nem probléma a 18 mm vastagság szörnyű tömege, és nem is ezen spóroltál. :-)
Amerikában nagyon elterjedt a habosított sztirol táblára való terepasztal építés. Még nem próbáltam, van néhány kétségem a dologgal kapcsolatban, hogy felszín alatti váltóállítóműveket hogyan helyez el 6-12 cm vastag anyag esetén, illetve hogyan rögzíti az olyan flexvágányt, ami tiltakozik a behajlítás ellen? Amúgy - az árát leszámítva (itteni árak alapján) - nem rossz megoldás.
A terepasztal famunkájához:
Bármilyen anyagból is épül (faléc, deszka, pozdorja, rétegelt, OSB), le kell kenni lakkal vagy festékkel a terepasztal teljes felületét, amikor elkészült (kívül-belül-alul-felül, kivéve ott, ahol a fára közvetlenült terep kerül faipari ragasztóval). Lakknak megfelel, sőt tökéletes egy vízbázisú parkettalakk (Quick Floor), amit jelen esetben jelentősen hígítva is elég felhordani, mivel nem az esztétika a cél, hanem a pórustömítés. (Két réteg azért nem árt, plusz az illesztéseknél némi itatás.)
A terepasztal/modul keretének kell legalább 10 mm-es rétegelt lemez kell, de a sín alá elég 6 mm is, amit egy élére állított, egyenesre vágott csíkkal kell merevíteni. Ha száraz anyagból készült, feszülésmentesen van összerakva, meg van lakkozva és szándékosan csavaró erőhatásnak nincsen kitéve később sem (egyik sarka feltámaszt, felülről megterhel), akkor soha nem fog tönkremenni, legfeljebb összetörni szállítás közben.
Szeretem olvasni e topkokat, mert sok érdekes használható információhoz lehet hozzá jutni. Amit már egyszer kitalátak nem kell mégegyszer, legfeljebb onnan lehet tovább lépni. A rosszbol is lehet tanulni. A srofnak mag méretü furatot kell késziteni és érzéssel meghúzni a csavart. Valahol itt láttam egy Cseh v. Szlovák modellezö hungarocellre épitette a pályát. A terepasztalok zöme zárt esőtöl védett helyen szokot lenni, a mi butoraink még silányabb anyagból készülnek (pozdorja v. mi a frász) Végül is kinek a papné kinek lánya.
Nem, az a butaság (vagy inkább a mindenáron vitázhatnék?) jele, ha indifferens információt vagy érvet hozunk fel. :-) Egyébként ha már te hoztad fel, tekerj bele egy csavart a rétegelt lemez oldalába, és mutasd meg fotón az eredményét, ha kérhetem.
Itt semmi jelentősége az általad egyébként joggal említett kisebb helyi szerkezeti szilárdságnak. Nincsenek akkora erők, amik indokolnák az említését is. Mondom úgy, hogy az 5,3 négyzetméteres asztalon annyi síncsavart hajtottam be, hogy második dobozért kellett visszamennem. Vagy a töméntelen Conrad állítómű és szervó alulról felszerelése. Egyáltalán, a szerkezet összeállítása. Hidd el, elég csavar van benne, és egynél sem éreztem a kiszakadás vagy -lazulás veszélyét.
"Nagyon nem volt tartós" - ha átvenném a stílusodat, azt írnám: akkor valamit alaposan elszúrtál. :-) De én nem vagyok ilyen, ezért azt kérdem: miben nyilvánult meg az, hogy nem volt tartós? Ne (csak) nekem magyarázd el, hanem azoknak, akik innen informálódnak.
Próbálj meg behajtani egy csavart egy 10-es rétegelt lemezbe, és egy OSB-be. De...! ne a lapirányban, hanem a széle felől. Ott fogod látni, hogy az OSB-t a csavar szétnyomja, és nem is tart a csavar benne rendesen, nincs ilyen irányú tartása, mint a rétegelt lemeznek. Burkolásra való, nem szerkezeti anyagnak.
Az is elég, ha megnézed a barkácsáruházakban a gyárilag nútolt lemezeket. A nútolt oldalával szemben, másik oldalon, ahol csaposra van kialakítva a szél, nézd meg, mennyi a sérült ebből. A legkisebb erőhatásra törik, foszlik.
Béla volt az, aki úgy másfél évtizede bevezetett a digitális vasútmodellezésbe. Ezek az átalakított, egykor analóg modellek is a nevéhez fűződnek, munkáját dicsérik. A Blauer Blitz az üzletéből származik.
8-10 mm-esnél vastagabb alaplemez (néhány különleges kivételtől eltekintve) indokolatlan, mechanikailag és kiadásban egyaránt. Ezt bizonyítja rengeteg itt és a hasonló topikokban bemutatott terepasztal. A 18 mm-esnek négyzetmétere kb. 10 kg - értelmetlen súlytöbblet.
Szükséges keresztmetszetben sem a rétegelt lemez, sem az OSB nem fog vetemedni megfelelő lécszerkezet esetén. Nélküle mindkettő.
Az én tapasztalataim ezt nem támasztják alá. Az tény, hogy a vékony és a gyenge minőségü rétegelt lemez megvetemedik, de 18-as jó minőségu nem annyira. Szerintem a saját súlyától sem hajlik le, mint az OSB és a farostlemez. Egyszerüen azért, mert ezekben nincsenek hosszú szálak, a ragasztó adja meg a tartását. Igaz, a vastag rétegelt lemez is elég nehéz lehet.
A próbapályámhoz ragasztott falapot használtam, eddig még nem vetemedett. Nem sokkal drágább, mint az OSB. Igaz, ez valami dél-amerikai származék (irtják az esőerdőt :-(((, meglehetősen könnyü. Nagyon gyors növekedésü fa lehet, mert az évgyürük egész távol állnak egymástól. Feltehetőleg emiatt igen puha is, körömmel be lehet nyomni, a szeget alig tartja meg. De ezt leszámítva használható.
