Köszi!:-))) Jó őtlet van kapaszkodó is. (92710. szép dolog a szerénység, mi tőbb óriási erény.) Bátorságom oka, hogy hason szörü ill. korú vagyok és szintén több tiz éve hódolok ez általm "nemesnek" hitt mániának. Igaz csak magányos farkasként.
"És ha szamár sincs?" Akkor marad a kecske, de talán mégis jobb nagy türelemmel lenni és közben spórolgatni. Az én jelenlegi (és azért nem óriási) gördülő állomámyom 40 év alatt állt össze.
És ha szamár sincs?:-)) Szivessen meghallgatok, meg nézek mindent. Mert az nagyon jó! Mindegyik példára láttam nagyon szép müves kiállitásu asztalokat. Nyilván a körülmények szabják meg miböl és hogy remekel a tájfestő, urbánus vasutimádó. Jó hogy itt félreértés harag nélkül lehet véleményeket ütküztetni egymástol tanulni.
Most vasárnap próbáltam. Hozattam MicroEngineering Code70-es flexit, és Code55-ös meg Code70-es sínszálakat. Ez utóbbiakat fűztem be kisérletképpen Pilz talpfarácsba.
A befűzés egyenes talpfába a két sínszálat felváltva "tuszkolva" kb. 10-15 perc volt 4 talpfaráccsal (kb. egy fél kellene még hozzá, azt nem fűztem be).
A Pilz azért nem az igazi, a Code70-esnél egyes kocsik (pl. Mehano), a Code55-ösnél mindegyik számolta a talpfákat.
Néztem az ME flexit, hát abból több perc lenne kifűzni a sínt, annyira szoros, a visszafűzést nem tudom (itt is több darabból áll). Pláne ívbe hajlított sínszál esetén.
Azt elismerem, hogy a rutin is számít (itt én kb. fél órára saccolnám - ja, és kezem belefájdult. :-)), de az tuti, hogy nem 2x2 másodperc egy ki- és befűzés.
Értem, így világos, miért a rétegelt lemez a megfelelő számodra. Mozgatható modulnál és sem használnék mást. Nem hurcolt asztal borítására nekem megtette az olcsóbb.
Azt hiszem, a sztirollemezt hab alaplemeznél említette a kolléga, mint rögzítésre alkalmas köztes anyagot. Az 1 mm-est közönséges ollóval lehet vágni - de tény, mivel a hablemezben, mint tartószerkezetben nem hiszek (nekem több a hátránya, mint az előnye), ezért nem használnám.
Jól emlékszel, a Tillig rácsozata több darabból van, és további óriási előnye más flexibilis vágányokhoz képest, hogy könnyű lehúzni, ezáltal a hajlított sínszálra könnyebb visszatolni.
(De azt is hozzátenném, ez relatív, kellemetlen babramunka még egyenes szállal is, hiszen vigyázni kell, nehogy eltörjük a leerősítő fület, vagyis erővel nem lehet tolni. Amilyen másik flexibilis vágányokat használtam (Lima, GT - eleve félflexik; Roco), egyiknél sem tudnám elképzelni se a szétszedést-visszafűzést, annyira merevek voltak.
Kereskedelmi forgalomban vajon kapható ilyen csapágyas hajlító? Biztosan szívesebben alkalmaznák, ha így lenne.
Esetleg előre kimérve és leszabva a sínszálakat, elég lehet a toldások-csatlakozások környékén, vagyis a sínszál végén, mondjuk 5-10 cm hosszan hajlítani - amennyiben van mihez rendesen rögzíteni a talpfarácsot.
Fölösleges a sikó. Nehéz ívben pontosan vágni. Úgysem tart semmit (hajlik), csak viszi a hangot, és nehéz kezelni. Vagy parafa, vagy polifoam. Amerikaiak imádják a polifoamot a habalapú asztalokon, de van aki parafázik.
A parafacsíkot, ha a szélénél bevagdosod, simán ívbe tudod hajlítani. Szikével simán vágod, nem kell küzdeni, mint a sikóval.
@madárfogás: a modul rétegelt lemezből készült, és a lemezek élével vannak egymáshoz illesztve. A felső lap felől szöggel összelőve (ha kinagyítod, látszik két légyfing a felső felület szélén - azok a szögek), úgy, hogy a homloklapnak az élébe megy a szeg. Én az ilyen elegáns, filigrán szerkezeteket szeretem. Ezért nem tartom alkalmasnak az OSB-t terepasztal építésére.
Még annyit tennék hozzá, hogy a Tillignél (amivel dolgoztam) a 960mm hosszú flex sín talpfarácsa nem egy darabból van, hanem - ha jól emlékszem - négyből. Így könnyebb is visszarakni bele a sinszálat.
A hajlított ívnek nem kell milliméter pontosan a kívánt körsugárban állnia. Ha van egy pár milliméter eltérés, az már nem húzza el a flexet. Ugyanez érvényes az átmenetekre.
A dologban annyi a trükk, hogy a sínszál utolsó 10-15mm-e persze nem hajlik, hiszen az a két utolsó csapágy mögöt marad. Azt le kell vágni.
Próbáltad, vagy elméleti vasútmodellezés eredménye a kijelentés?
A kihúzás két másodperc, a visszarakás is kb. annyi idő alatt van meg, mint ahogy ezt itt leírom. Az első szál egy kicsit nehezebb, a második könnyebb. Utána ellenőrizni kell, hogy valóban minden talpfánál bement-e a sínleszorító alá.
Tekintettel, hogy a lépésálló hungarocel egyben zajcsőkkentö a vágányok alá parafa helyett 2-3mm-es siko lemezböl lehet a kivánt vonalvezetést kialakitani amit le lehet ragasztani az alapra majd erre a vágányzatot, persze 1mm-es furóval kifurva és az ágyazat száradásáig rögziteni. Természetesen az igy készült asztal alá is kell egy stabil teherhordó keret ami elég merev a mozatásokhoz.Úgy gondolom jelentös súly csökenést lehet elérni a mozgatni kivánt asztaloknál.
Nem mozdonyhoz, hanem kell majd íves modul, ahol lesz siding vagy iparvágány is. Az ívsugarat még nem tudom, csak írtam valamit. Csak arra utaltam, hogy 1000 mm sugár felett nincs íves vágány, max. egy-két kitérő ellenív horribilis árért. Code 83-ban is, ez alatt csak flexi létezik...
"nem csak fantázia,szépérzék, kézügyesség hanem egy kalap pénz is kell a vasutmodellezéshez ill. terepasztal épitéshez"
Alapvetően igaz. A jó minőségű, tartós munkához mindenképpen. Az igazán ügyes, fantáziadús, csomó téren tapasztalattal és tudással rendelkező és időmilliomos valaki sok költséget meg tud takarítani, de az átlag modellezőre ez többnyire nem igaz. Persze kis költséggel is szép eredményt lehet elérni, de az igazán színvonalas végeredményhez bizony jó nagy kalap kell...
Van klf. rádiuszú sablon amit a két sinszál közé lehet berakni (cca. 2mm vastag az N-es méret), de H0-st is lehet kapni. Igy elöre meg lehet hajlitani a vágányokat. AZ Én tapasztalatom, nem csak fantázia,szépérzék, kézügyesség hanem egy kalap pénz is kell a vasutmodellezéshez ill. terepasztal épitéshez, de kettő-három még jobb! Ja és nem kis lakás valamint megértő, elnéző család ANYUNAK sok-sok új cipő,stb.
Tegyük hozzá, csak a mindkét sínszálával a talpfarácsban elmozduló teljesen hajlékony (vagyis a nem félflexi) vágányzathoz használható technológia a hajlítás.
Hogy kell-e használni, az másik kérdés. Szerintem nem, embertelen pluszmunka, ívenként, sőt, ugye illendő ívátmeneteket alkalmazni, még sűrűbben úgy kialakítani, hogy az épp lefedje a kívánt geometriát - ezt kevesen csinálják, és értem őket. :-)
De tény, úgy lenne tökéletes.
Ellenben remek kész elemek kaphatók R1-től R nagyon sokig, nem kell piszmogni az ellenkező, visszarúgó flexivel, és mégis csodás lesz a pályaív. Vagy épp igen, vacakolni, csavarozni be és ki, mire épp jó lesz a hajlékony.
Kemény habanyagnál azt is el tudom képzelni azt (de nem próbáltam soha), hogy beleszúrt szeggel vagy erős acéldróttal megtámasztható a flexibilis vágány addig, amíg az ágyazat nem lesz leragasztva, és az meg nem tartja.
Ez a habosított polisztirol akár alapnak is jó anyag, de a vastagsága normál esetben egyszintes asztalokhoz megfelelő.
Máshogy: a két emelet között van a szükséges belső magasság (nálam ez alul, a -2 és -1-es szint között 72, a -1 és állomásszint között - az asztal alatti állítóművek miatt - 92 mm), és ezen kívül a vágányt tartó lemez vastagsága. Ha ez nem 6-8-10 mm, hanem 6-8-10 centiméter, akkor éppen ennyivel magasabbra kell felhozni a vágányokat.
Sőt, a magam szerény módján igyekeztem is követni. De egy 6+1 vágányos állomáson, a 6-7 vágányos, egybefüggő tárolóknál azért muszáj csak alattuk teli borítást alkalmazni, nemde?
Az alapszintnél (nálam ez a -2-es, az egyetlen látható állomáshoz képest) viszont azért borítottam be teljesen (kibúvónyílások kivételével), mert 1. a nagyját elborítják a rejtett tárolóvágányok, 2. a maradék kis felület fölött meg nem akartam centizgetni a ráépítésnél. Innentől ezek olyan kötöttségek, amit a nehéz figyelmen kívül hagyni.
De feljebb természetesen már csak a vágányok alatt van fabázisú lemez. Ahogy említettem, a sík felületekre habkartont használtam (a fehér sokkal olcsóbb, amit füvesítés előtt bevontam közönséges barna csomagolópapírral):
A meredek oldalú pálya nem tartó, tehát borítóelemei is ebből vannak:
A terep pedig maradék habosított polisztirol, papírrétegekkel borítva:
A ragasztó, vagyis a benne lévő víz aztán össze-vissza hullámosítja a papírt, a valószírűtlen simaságot eltüntetve. Aztán pár réteg finom kvarchomok, egyéb alapanyagok, némi piszmogás, és kész a szőlőhegy:
A használt anyagok lehetnek nemesebbek (a morzsálódó hungarocell helyett szebben faragható kemény hab, közönséges papír helyett fémszállal erősített stb.), de a végeredmény nem ezen múlik.
Összességében: itt is látszik, hogy csak a vágány alá muszáj masszív felületet építeni. A többire - ha nem akarunk taposni rajta - nyugodtan használjuk a barkács- és hobbiboltokban kapható könnyű anyagokat.
Mondjuk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, volt egy olyan tételem is, hogy alaplemezre nincs is szükség. Ha a keret elég merev, - ezt CanGuru is írta - erre rá kerülnek a sínek alá a merevített csíkok, máshol pedig vagy hab, vagy gipsz (fúgázó-anyag) héj, ami már a terep vonalát követi. Ezt az eljárást írja le Dave Frary is több könyvében (hogy valami amerikai is legyen ;-)))
