Jó olvasni, hogy ilyen jó kapcsolatban vagy az első Babócáddal, már Pocaklakó kora óta, és, hogy a második Babáddal is jól alakul a kapcsolatod. Teljesen igazad van, hogy a belső képpel tényleg jó vigyázni, mert valóban előfordul, hogy az anyák a saját vágyálmaikat, vagy szorongásukat látják meg, vagy inkább "érzik fel" meditáció közben, és ezt hajlamosak a magzattal való kommunkációnak megélni. Nem mintha ez nem lenne hasznos, de valóban ez más, mint az, amikor valaki tényleg a saját magzata üzenetét érti meg, hallja meg, vagy akár látja meg. A csoport vezető feladata az, hogy segítse az anyát abban, hogy különbséget tudjon tenni ezek között az üzenetek között, illetve az, hogy segítsen megérteni a magzat üzenetét. Ezért minden meditációt egy másfél órás csoportos élményfeldolgozás kísér, és adott esetben egyéni konzultációra is lehetőség van. üdv.:Judit
Köszönöm a dícsérő szavaidat, bevallom őszintén, jól estek. A kérdésedre, tulajdonképpen meg is adtad a választ. Szerintem is nyugodtan babázhat egy fiú is, ugyanúgy, ahogyan egy kislány is nyugodtan játszhat autóval. Inkább arra lennék kívánncsi, hogy az apuka miért is tiltja ilyen mereven Ádámot, az általa lányosnak ítélt játékoktól?! Én még azt sem mondanám, hogy a gyerekek játék választásánál a szülőknek bármiféle nemi sztereotípiát kellene nézniük. Elég, ha ők maguk szolgálnak mintául. Legfőképp abban, hogy elfogadják a gyerekeiket olyannak amilyenek, és hagyják őket azzal játszani, amivel kedvük tartja. Elég szomorúan nézne ki az a világ, ahol a fiúk csak un. fiús tulajdonságokkal, a lányok pedíg csak un. lányos tulajdonságokkal rendelkeznének. Legalábbis én biztos nem szívesen élnék olyanban. És nem is lenne egészséges. Szerinten, minenki elsősorban Ember, aztán Nő vagy Férfi. Minden nő rendelkezik "fiús" én résszel, és fordítva, minden fiú rendelkezik "lányos" én résszel. Ha nem így lenne, akkor a férfiak nem lennnének képesek gyengédségre, a nők pedíg nem tudnának elvezetni egy céget, vagy akár egy családot. Ez teljesen független attól, hogy gyerek korában ki mivel játszott! Szerintem Ádám szüleinél is valami másról szól ez a dolog! üdv: Judit
Kiscsibuka volt az első, de a babóca tényleg akkor született :)
Egyébként már nem haragszom annyira a védőnőre, legfeljebb nem neki dicsekedek el a dolgokkal. Végülis semmi köze hozzá :)
Meditációs módszerrel jól el vagyok látva :) Az első babával a pociban elmentünk néhányszor az anya-magzat kapcsolattartásra. Nagyon érdekes volt, kipróbáltam, mire képes (hát, megkértem gondolatban a babát, hogy gyakorolgassa a buksiját lefele tartani, mert később jól jöhet - ő meg azonnal meg is csinálta, és úgy maradt. Biztosan kényelmes volt neki, és legalább nem lent rugdosott, ami nagy megkönnyebbülés volt :) ) Ugyanoda megyek majd el, mert az a két alkalom jó lökést adott, különösen a kísérlet, utána ment egyedül. De a belső képpel én vigyáznék. Soha nem tudhatom meg, én tettem-e olyanná, amilyen, egy erőteljes gondolati képpel, vagy tényleg vele kommunikáltam - ha érted, mire gondolok. A terhesség alatt én azt játszottam, hogy bemutattam neki a családot, az otthonunkat, 'kirándultam' vele szép tájakra - ami érdekes, hogy még most is azokat a meséket szereti legjobban, ahol olyan környezetet mesélek, amilyet a pociban láthatott. De nem akartam 'látni', ki lesz ő, ezt inkább rábízom :) Egyébként nagy boszi, ez már bentről világos volt, de hát kell valaki, aki továbbviszi a családi hagyományokat ;)
Bekukkantottam néha a mostanihoz is, csak tudod, nem szeretném túl korán 'ébreszteni'. (erről a témáról nehéz idézőjelek nélkül írni :) )
Hmm, most olvasom újra, hogy a te módszered nem ezoterikus. Biztosan nagyon érdekes lehet, és szívesen kipróbálnám, de sajnos hihetetlen időhiánnyal küszködök, és míg a pszihomókusbácsi szeánsza lényegében a kedvenc játszóterünkkel szemben található, addig oda sokat kellene utazni.
A szívhang hallgatás azért hiányzik, mert jó érzés volt hallani, hogy bent a kisbaba tényleg, fizikailag ott van, nem csak egy álomkép. Álomkép gyártásban kifejezetten szakember vagyok, szakmai és hobbiszinten is, ezért a kézzelfogható valóság néha kifejezetten jól esik :)
annyira jó h. ilyen hasznos tanácsokkalt tudsz ellátni, igazából hiába is kérdezem a körülöttem lévő anyukákat (mármint az én anyukámat, unokatesóm anyukáját stb... ) érdemben mindig csak tőled kapok okos, értelmes odafigyelő választ. Köszönöm.
Szeretnék leírni egy furi történetet, és szintén kiváncsi vagyok rá h. igazam van e nekem?? A minap lányom fiú unokatesója nálunk vendégeskedett édesanyjával. Mivel nekem kislányom van ezért sok játéka inkább lányos mint fiús. (főleg mert ilyeneket kapott ajándékba) Ádám elkezdett játszani az egyik babával, erre anyukája mereven rászólt: Ádámka, tudod h. az a lányoknak való nem fiúknak stb... Szegény Ádám nagyon szomorú lett. Szerintem nem jól tette, hogy rászólt, én úgy gondolom h. olyan játékot kell a gyerek kezébe adni, ami fejleszti a képeségeit és bőviti a tapasztalatait. Persze vigyázni kell arra h. a nemi sztereotípiákon ne lépjen túl, de semmi több. Szerintem Ádám a babázással a gondoskodást tanulja, amikor felnő akkor ez a javára fog válni. Megjegyzem Ádám nagyon fiús és ugyanúgy harcolt a dömperér is meg a lányom motorját is elszedi....., nem látszik rajta semmilyen lányos beütés.... mindenesetre édesenyja azzal magyarázza, hogy a férje nem szereti ha Ádám babázik, elmondása szerint egyszer történt meg, a mi esetünket leszámítva.
Nagyon, nagyon gratulálok! Ha jól emlékszem Te voltál az első kérdező a Fórumon, és akkoriban született meg a Babócád! Hát ez szuper, hogy most pedíg jön a Tesó! És gratulálok Babó számolási tehetségéhez is! Ez tényleg nem semmi, hogy 2 évesen 9-ig tud számolni. az én kislányom most lesz 3 és fél éves , de neki még mindíg 3 után jön az öt, vagy a hét. Hogy, nehogy megharagudjon majd rám, ha megtanul olvasni, és elvassa amit most írtam, gyorsan megemlítem, hogy viszont mondókázást ő is hamar kezdte. Nem mintha azt gondolnám, hgy ez valami verseny lenne, de azt belátom, hogy a szülői szívet melengető érzés, amikor a kis csemetéje még csak az előbb bújt ki, és máris kívülről fújja az Altatót, vagy 2 éves korára 9-ig számol.
Azt hiszem, hogy a vizelet vizsgálat kötelező velejárója a védőnői viziteknek. Azt viszont biztosan tudom, hogy az orvosi vizsgálatok előtt mindíg csinálnak vizelet vizsgálatot. Azt nem igazán ajánlom, hogy házilag ellenőrízd a vizeleted, mert a terhesség alatt megváltoznak a viszonyszámok. Szóval lehet, hogy amit a teszt eltérésnek értékel, az a terhességben teljesen normálisnak tekinthető. Szerintem jobb, ha ezt az értékelést szekember végzi.
Az teljesen érthető, hogy szeretnél minél többet tudni a Pocaklakódról, ezért hiányolod a szívhang hallgatást. Én tudnék neked ajánlani egy meditációs módszert, amivel külső beavatkozás nélkül, igazán sokat megtudhatsz a magzatodról. Nézd meg a www.anoezerarca.hu honlapját, azon belűl pedíg az anyáknak szóló programokat. Lehet, hogy a képek között még ismerőst is fogsz látni... Az ott elsajátított terhesmeditációs módszerrel én még a kislányom arcát is láttam, még mielőtt megszületett volna. Bálint pedíg a 12. héten megüzente magáról, hogy kisfiú. Ebben a módszerben semmi ezoterikus nincs, csak segít észrevenni és értelmezni a magzat jelzéseit! üdv.: Judit
Szerintem nyugodtan elkezdhetsz rövidebb meséket mesélni a kislányodnak. Főleg olyanokat, amiket be tud illeszteni a saját kis életébe. Legjobb, ha fejből mesélsz, és ő a főszereplője a meséidnek. Akár 1-es szám 3. személyben is mesélhetsz róla. Kiatalálhattok egy mesebeli kislányt, kisnyuszit, stb., akivel általában azok a dolgok történnek , amik vele történtek azon a napon. Aztán esténként mesélhettek neki erről a kislányról. 2 éves korban még nem a hosszú történeket élvezik a gyerekek, hanem azokat, amikkel azonosítani tudják saját magukat. A mondókák azért "jönnek be" nekik, mert ütemesek, ritmusosak. Azért azt is olvass neki rendszeresen. Általában este már kerüljétek az új mesék bevezetését, inkább régi, megszokott mesét meséljetek neki. Az se baj, ha egy picit unja, legalább könyebben elalszik. Túl izgalmas mese, nehezíti a elalvást. Azt inkább időzítsétek az éber időszakokra! üdv.:J.
Képzeld, közben kiderült, hogy nem még mindig, hanem már megint vagyok érzékeny a hangos zenére :) Tehát jön a következő baba, most vagyok a 16. hétben :)
Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem:
Az előző terhesség alatt más volt a védőnőm, és akkor minden találkozás alkalmával volt vizeletvizsgálat és olyan kis ultrahang-ketyerés szívhang hallgatás. Nem tudom, ezek mennyire fontos vizsgálatok, nekem mindenesetre biztonságérzést adtak, hogy az alapvető dolgok rendben vannak. Most viszont egyik sem volt, az lenne a kérdésem, mennyire számít természetesnek, hogy ezeket megcsinálja a védőnő, ha legközelebb megyek, kérdezzek-e rá, vagy sem. Nagyjából ez a két dolog van, amiért érdemes elmenni a védőnőhöz, minden mást úgyis a dokitól kérdezek meg, vagy tíz perc alatt utánanézek a neten :) Ha azt mondod esetleg, a vizelet vizsgálat nem természetes velejárója a dolognak, meg tudnád mondani, mi a neve annak a tesztnek, amit használni szoktak? Biztos nem katasztrófa összeg, és egy színes csíkot valószínűleg én is jól összetudnék hasonlítani egy másik szines csíkkal, mondjuk hónaponta egyszer. :) A másik dologban sajnos nem tudok önellátó lenni, de ez otthon is menne, még műanyag poharat is be tudok szerezni hozzá. ;)
A másik kérdésem pedig az lenne, hogyha elmesélem, hogy a kétéves gyerekem kilencig számolt, akkor a védőnőnek nem kéne csak úgy hivatalból kicsit lelkesedni? Utálom, ha hitetlenkedve hümmögnek, amikor a gyerekem eredményeivel dicsekedek :I Különösen ha azt az eredményt úgy érte el, hogy nem kis papagájként verset mond, hanem tényleg tudja, mit csinál. Nem fogok annak a védőnőnek többé elmondani semmit! :W
Mindegy, csak morgok, morgok, remélem az újabb szülés után újra felkerül a rózsaszín szemüveg, és az orromon is marad :)
Sony
Ui: Ez csak egy nagyon érdekes megfigyelés (legalábbis nekem), lehet, hogy téged is érdekel :) A babó a nyár végefelé elkezdett beszélni, és gyorsan eljutott addig a fázisig, amikor elkezdte kiegészíteni a verseket, dalokat, ha abbahagytam valahol. És itt jön az érdekesség: egy alkalommal olyan versikét kezdtem elmondani neki, amit egészen biztosan utoljára tavasszal mondtam el neki, amikor neki még nagyon nem volt kedve beszélni. De amikor megálltam a sor végén, azt is folytatta...
21 hónapos a lányom (mint azt már tudod), eddig a Füzesi Zsuzsa Mondókáskönyvéből olvastam neki mondókákat, neki inkább a képek tetszettek benne. Szóval az a kérdésem mikor kezdhetek olvasni neki rövidebb meséket elalvás előtt, amit mondjuk még élvez is és főleg az a kérdésem, hogy mit, ill. váltogassam a mesét v. inkább egy ideig ugyanazt a meseét olvassam???
sokra mesz az elveiddel, ha majd a kolykod az arcodba kopkod mindent, ami egeszseges, es amivel trukkozol:) ezek atmeneti idoszakok. eszik 2 honapig sultkrumplit, majd eszik mast. ha egy gyereket evesre kenyszeritesz, programot csinalsz az egesz kore, akkor csak taplalkozasi zavarokat idezel elo benne, hiszen frusztralja, hogy te trukkozol. en meg egy olyan felnottet sem lattam, aki csak sultkrumplit birt volna enni. most akkor ezek a gyerekek vagy kihaltak, vagy valtozott az izlesuk:) amugy Judit nem javasolta, hogy csak krumplival etessunk, csak azt, hogy ne kenyszeritsunk a gyerekre semmit.
Én azt tudom, hogy a Gyed-et 1-szer meg lehet szakítani és vissza lehet állni dolgozni, majd újra lehet igényelni. Ebből következik, hogy aki munkaviszonyban van, az indokolt esetben táppénzen is lehet, ha az orvos kiírja. Most ennél okosabbat én sem tudok válaszolni, de ígérem holnapra megtudok mindent amit lehet. üdv.: Judit
Ha gondosabban elolvassa a válaszomat, akkor bizonyára Ön is látni fogja, hogy én nem javasoltam seniknek, hogy heteken át sültkrumplit egyen! A kérdező, másfél éves gyermeke ette másfél hete az ominózus ételt. Ha visszaolvassa a válaszomat, én azt ajánlottam neki, hogy esetleg próbáljon meg rizst adni neki, mert abban is sok a keményítő. Maximálisan egyet értek Önnel: fő az egészség, és a jó példa! Én biztos is vagyok benne, hogyha a szóbanforgó kisgyerek kedvére eheti a sültkrumplit (ha már találkozott vele és úgy tűnik egy kis időre szoros barátságot kötöttek) hamarosan rá se fog nézni, és boldogan fogja falatozni az szülei által felkínált egészséges ételeket! Viszont, ha megvonják tőle, annál inkább fogja akarni, pedíg lehet, hogy már nem is kívánná. Persze ez nem jelenti azt, hogy az Ön által javasolt játékos rásegítés más ételek fogyasztására ne lenne jó módszer. Sőt! üdvözlettel: R. Judit
Az unokahúgod hajtépésének pontos okát sajnos én sem tudom megmondani, viszont azt én is valószínűnek tartom, hogy lelki tényezők lehetnek a háttérben. Ez nem jelenti azt, hogy a szülei valamit feltétlenül rosszul csinálnak. Mivel az unokahúgod most 3 éves, ezért feltételezem, hogy valamiféle önállósággal kapcsolatos dolog lehet a háttérben. Általában a gyerekek akkor okoznak maguknak fájdalmat (pl.tépik ki a hajukat), ha valamiért tudat alatt büntetik magukat. Lehet, hogy az unokahúgod kezd ráeszmélni, a szüleitől különálló, sajátmagára, és ez szorongást kelthet benne, hogy mit fognak a szülei ehhez szólni? Vajon szabad-e neki elindulni ezen az úton? Nem haragszanak akkor meg rá? Nem túlféltők egy picit a szülei? Nem tudom, igazából csak találgatok. Kérdés még az is, hogy mennyire szabályozzák a gyereküket? Mennyire engedik meg neki, hogy kimutassa, kiélhesse az agresszióját, dühét, haragját, mennyire lehet "rossz"? Minden esetre a gyerekpszichológust én sem tartom rossz ötletnek! üdv: Judit
Négy hónapos kislányommal most még TGyÁS-on vagyok. Fél füllel hallottam, hogy ha letelt a TGyÁS 168 napja, akkor -- gondolom, ha indokolt -- még hat hónapon keresztül táppénzre is lehet menni, nem feltétlenül kell rögtön a Gyed-re váltani. Igaz ez? Milyen esetben indokolt a táppénz? A gyerekorvos ad igazolást, vagy a háziorvos, hogyan kell ezt intézni? Csak közvetlenül a TGyÁS lejártakor lehet kérni? Ez folyamatos táppénzt jelent, vagy Gyeden van a kismama és bizonyos napokra-időszakokra jár, pl ha akut betegsége van a babának? Ne haragudjon, hogy ennyi kérdéssel bombázom, de a védőnő nincs a helyzet magaslatán, és a gyerekorvoshoz fordulás előtt szerettem volna kicsit tájékozódni.
Szerencsére nincs nagy baj a kislányommal, a szülés során kicsit hypoxiás lett, ezért most napi 4x gyógytornázunk. Sokkal jobban járnék a táppénzzel, valószínűleg tovább is itthon tudnék maradni a babával, ha ezt tényleg meg lehet oldani.
Szomorúan olvastam, hogy egy kisgyereknek javasolt heteken át ugyanazt az ételt enni. Ezt még egészséges étellel sem tenném meg, hát még sült krumplival. Olvassatok csak utána, az olajban sült krumpli egyáltalán nem egészséges! A magas hőfokon sütött keményítő karcinogén anyagot tartalmaz. Saját gyermekem (még nincs) esetében én mindenképpen mással etetném, meg kell próbálni játékosan adagolni neki, vagy érdekesen tálalni, vagy megmutatni, nekem mennyire ízlik. Gyakorló szülők biztosan kismillió módszert tudnak erre. Ne alapozzuk meg gyermekünk betegségét!
Tehát: Változatos és egészséges ételek jól tálalva!
Mitől lehet az, hogy a három éves unokahúgom kitépkedi egy helyen a haját. Gyakorlatilag kb. 1 éves kora után kezdte ezt, most már kevésbé csinálja. Annyira kitépte, hogy kopasz folt volt a helyén, mindig ugyanott. Normális családban él, nincs veszekedés körülötte. 2 éves korában bölcsibe ment, ahová hamar beszokott, szeretett járni. Hétfőn kezdi az ovit. Többször le lett vágva a haja és akkor egy darabig nem csinálta, mert túl rövid volt neki. Elalváskor is mindig ott tépkedte a haját ki. A nővéremnek javasolták régebben, hogy vigye el gyermekpszichológushoz. Szerinted is érdemes?
Kedves Dreamer! Valami baj lehet az email címeddel, mert több hete próbálkozom elküldeni a válasz levelemet. Ha gondollod feltehetem ide is, de ahhoz kell a beleegyezésed! üdv: Judit
Hááát..., ahogy az eddigi válaszaimból azt hiszem nyilvánvalóan kitűnik én sem vagyok a gyerekverés elkötelezett híve (hogy finoman fogalmazzak), de azt hiszem Viki sem meggyőződésből csap rá a kisfia kezére, amit szerintem sem tesz túl jól. De ezt ő maga is érzi, különben nem írt volna ide. Szóval Kedves Viki! Valóban egy 18 hónapos gyereknél a leghatásosabb nevelési módszer az, ha megakadályozod abban amit csinlá, ha az egyértelműen káros saját maga vagy mások számára.Ez persze energia, és folyton résen kell lenni. Persze sokkal egyszerűbb lenne, ha értelmi meggyőzéssel célt lehetne érni de ez még korai ebben a korban. Normál esetben egy "ducolás", kis ártatlan fej öisszeérintés, nem lefejelés szokott lenni. Lehetséges, hogy nem emiatt csinálja azt amit írtál a kisfiad a játszótéren, hanem csak így vezeti le a feszültségét, az agresszióját. Az agresszióval a világon semmi baj sincs, csak tudni kell bánni vele. Mivel ő még kicsi, neked megtanítanod rá. Én inkább azt javaslom, hogy sokat birkózzatok vele, hemperegjetek, dobáljátok. Ezzel jobban tud oldódni a feszültség benne. Semmiképpen ne üss a kezére, mert azzal csak azt mutatod meg neki, hogy Te így vezeted le azt a feszültségedet, ami abból fakad, hogy rossz szemmel nézed, hogy ő másokat lefejel. Tehát legalizálod a másokra irányuló agressziót. Ettől ő vagy még verekedősebb lesz, vagy csak azért tartja vissza magát, mert fél a veréstől, ezért az agressziója saját maga felé fordulhat és pl. saját haját kezdi el kitépni. Talán még nem ilyen súlyos a helyzet, de mindenképpen jó, ha tudod, hogy mennyit árthatsz neki, még akkor is, ha nem direkt csinálod! üdv:J.
a barátnőm adta meg a saját címét, nekem nem nagyon sikerült regisztrálnom magam, ezért írok most az ő nicknevén.
Szóval arról lenne szó, hogy kisfiam 18 hónapos és nagyon nagyon verekedős, sőt csipkedi a gyerekek arcát (a felnőttekét is ) és ha rászólok akkor elkezd kacagni. Amióta édesapám megtanította neki a "dúcc" -t (lefejelés) azóta ahogy meglát a parkban egy gyereket, odafut, az elején kedves aztán elmondja a varázsszót (dúc) és a vele szemben lévő gyerek szerencsés esetben csak elesik a dúcolásától. Meglehetősen kellemetlen, már félek vele kimenni. Próbáltam ráverni a kezére, már szinte tök erősen, de az sem segített, igazából nem is tudom, hogy okos dolog e hogy ugyanúgy visszakapjaa kézráütést mint ahogy ő adta, fogalmam sincs mit tegyek, egyébként sem az az egyszerű gyerek, de a többit megoldom. Erre szeretnék tőled valamilyen megoldást.
Légyszi ide irj, mert folyamatosan figyelem a velvetet, csak a belépésnél béna vagyok...
Mégis megkaptam, csak annyira tele volt az emailem, hogy már nem adta ki az új leveleket. Köszönöm a bizalmadat, kinyomtattam a leveledet. Látom, hogy sokat dolgoztál vele, ígérem én is azt fogom tenni! Amint lesz egy kis nyugim, hogy komolyan foglakozzam vele elolvasom még egyszer, és válaszolok! Remélem a hét elején sor fog rá kerülni. üdv:J.
Nagyobb bajban vagyok (legalább is úgy érzem), nem szeretném a problémámmal a többi fórumozót nagy terjedelmű beírással lefárasztani. Írhatnék privát üzenetet? Az én e-mail címem dreamer01@vipmail.hu
Nekem eleve problémám van azzal a megfogalmazással, hogy így akarok szülni, meg úgy akarok szülni. Életet adni az egyik legalázatosabb dolog. A hüvelyi szülés az életadás legtermészetesebb útja. De előfordul, hogy nem úgy hozza az élet, hogy az ember átélhesse ezt a fájdalmas csodát, mert komplikáció merül fel, és ezért császármetszést kell végezni. Ettől még ugyanolyan értékű anya a szülőnő, és ugyanolyan esélyekkel indulhat az anya-gyermek kapcsolat. Előfordul az is, hogy a magzat ösztönösen érzi, hogy nem lenne jó, ha megindulna a hüvelyi szülés, mert pl. túl rövid a köldökzsinor és az komplikációkat okozhatna, ezért késik a szülés időpontja, és kerül sor császármetszésre.
Sose felejtsük el, hogy a magzat "tudja" hogy kell megszületni, nem csak mi nők szülünk, hanem a magzat is születik!
Másfél éves korban semmi baj nincsen azzal, ha a gyerek csak egy félét akar enni. Még akkor sem, ha az sültkrumpli. Próbálj meg nem parázni rajta. Az biztos nem jó megoldás, ha nem adsz neki többet, mert attól csak még jobban fogja akarni. A krumpliban sok a keményítő, amire Nikol szervezetének szüksége van a fejlődéshez. Ezen kívül a krumpliban más egészséges vitaminok is vannak, úgyhogy semmi baj nincs azzal, ha Nikol egész nap csak krumplit eszik. Esetleg megpróbálhatsz neki rizst, vagy tésztát is adni, de ha nem kéri azzal sincs semmi baj!
Bocs, hogy csak most válaszolok, de nem voltam internet közelben. Szóval az teljesen biztos, hogy a lányodnak szüksége van apára de tényleg nem bármi áron.
Nekem nem teljesen tiszta a kép, amit írsz. Szóval a gyereked apja szeretné látni Zsuzsit csak Te nem engeded? Vagy nem is kiváncsi rá? Nem teljesen értem a problémád lényegét. Szeretnéd, ha Zsuzsi és az apja tartanák a kapcsolatot, vagy nem? (Az teljesen világos, hogy Te "be vagy rá rágva".)
Nikol másfél hete csak és kizárólag sültkrumplit eszik. Nem baj ez...??? Már arra gondoltam, hogy bekeményítek és nem csinálok neki sültkrumplit, addig éheztetem amíg a gyümölcsöt, zöldséget és a husit meg nem eszi. Nem tudom mit tegyek. fuu nehéz, légyszi írj valami okosat, mert nekem nem jut semmi az eszembe.
