Keresés

Részletes keresés

kávéé Creative Commons License 2008.10.13 0 0 821
Kedves Judit!
Látom, sajnos elaludt ez a fórum... :(
Azért még lehet kérdezni, jársz még néha erre?
Viki
Nyolan Creative Commons License 2007.09.05 0 0 820
Kedves Judit!

Lenne egy nagy problémám. Hányan dolgoznak hol. Ha tudsz, kérlek segíts mihamarabb.

Előre is köszönöm!
Előzmény: Sony (819)
Sony Creative Commons License 2007.09.01 0 0 819
Kedves Judit!

Biztos odatalálok :)

Ezt még leírom, ez tényleg nagyon édes. Mandula meséjéből egy pici részlet, ahogy Adának mesélte:

'És amikor Mandula legyőzte a szörnyeteget, a szél feltámadott, az eső esett, de Adának és Mandulának és Anyunak és Apunak volt esernyője. A fejük fölé tartották és hazamentek a tündérek országába.'

Sony
Előzmény: Regős Judit (818)
Regős Judit Creative Commons License 2007.09.01 0 0 818
Kedves Sony!
Köszönöm, hogy jó érzéssel töltötted meg a szombat reggelemet! Esküszöm Janikovszky Éva is felfigyelt volna erre az őszinte, kedves szösszenetre, amit a gyerekeidről írtál. Ne aggódj a humorérzék miatt, akiknek ilyen édes-érzékeny anyukájuk van, azok csak ugyanilyen cukik lehetnek. Szóval köszi, és várlak Titeket nálunk a központban. Egyébként a déli pu.-tól indul a százvalahányas busz, ami pont az Eleven Center előtt áll meg (abban van a Szülők Háza).
üdv: Judit
Előzmény: Sony (817)
Sony Creative Commons License 2007.08.31 0 0 817
Kedves Judit!

Köszi a választ, és a tippet :) Gyerekorvossal most nincs gond, azt cseréltem. A mi felnőtt háziorvosunk az, aki nem igazán foglalkozik az orvoslásunkkal. Már kinéztem az új rendelőt... :)

Egyébként jól vagyunk. A babócák jól megférnek egymással, a pici rohamléptekkel fejlődik a jó példának hála. És a rossz példának is. :) Néha persze veszekednek (visítás, hajtépés, rugdosódás!), de utána szent a béke. Megvédik egymást a játszótéren, ez annyira aranyos :)

M. (a nagyobb lánykám) most lesz 4 éves. Rá most ezért vagyok büszke:
- M., ha van egy almám, de mindkét gyerekemnek szeretnék adni almát, mit csináljak?
- Add nekem!
- De M., akkor a picur szomorú lesz, mert ő nem kap.
- Hmm, akkor két alma kell.
- De sajnos csak egy almám van.
- Akkor el kell felezni késsel! :)

Azért is büszke vagyok rá, hogy már úgy össze tudja válogatni a ruháit, hogy ki lehet vinni benne utcára, ha embert rajzol, törzse, lába, keze és ujjai is vannak (én mondjuk grafikus vagyok, de nem tanítottam rá) és úgy színez, hogy csak alig-alig megy ki a vonalból. Ó, és még mennyi minden más! Még mesélni is szokott, szép saját meséket, amiben még a farkas is jó :)

A picurra (másfél éves) pedig ezért:
Lefekvésnél leadja a rendelést: Takaró, majom, kisegér!
Copfot csináltunk neki, megtapogatta, és elégedetten így szólt: Tökéletes.
És rájött, hogy kell tudatosan, megfontoltan Nem-et mondani. Nem. A végét olyan derűsen, csilingelősen fejezi be, mint aki maga is meglepődik, hogy ő ilyet is tud, nem csak dacból, visítva, tiltakozva. És próbálgatja a birtokos ragot :) EnyéM. Adáé. CiciM :)

Van néhány fontos dolog (szerintem fontos), azon töprengek például, hogy lehet 'megtanítani' a humorérzéket (itt például arra gondolok, hogy van a rossz tréfa és a más kárán derülés, ami a felnőttek között már nem annyira elfogadott, de talán kell ahhoz, hogy később értsék és érezzék a tréfát). Hogy lehet fejleszteni a gyerekek hosszútávú memóriáját (nekem pocsék, érzem is a hiányát, szeretném nekik megspórolni :) ) Hogy lehet úgy elejét venni a testvérféltékenységnek, hogy a kicsi önbecsülése se sérüljön (ez utóbbit különösen fontosnak tartom, mivel kisebbik gyerek volnék, ezért pontosan tudom, hogy mivel jár, ha a tesó van mindenben előtérbe helyezve). És amiben nagy hiányuk van: M. egyszerűen nem akar hallani a Nagy Körforgásról, a Világ Rendjéről, a Nappalok és Éjszakák láncolatáról, az évszakok változásáról és ismétlődéséről. Ez tényleg nehéz téma, vagy csak én közvetítek ügyetlenül? (ha ezekről beszélnék, hirtelen elsiklik mellettem a tekintete, nem figyel, viszont épp tegnap egy kerek órán át nézegette a mostani ausztrál holdfogyatkozás képeit, a hold átváltozását, és figyelmesen végighallgatta a magyarázatot arról, mi történik, hogy keletkeznek a kráterek, és hogy a nap, és a csillagok mind gömbölyűek, mint egy labda).
És a bónusz kérdés: A nagyobbam megtalálta a régi Hahotáinkat, azokban pedig a képregényeket, amik nagyon tetszenek neki. Élvezi, hogy 'olvas'. Nem válik majd ez a kárára?

Hát ennyi dióhéjban. Tervezem, hogy elnézek hozzátok, ha kezdődik az ovi-szezon, egy picurral még utazgatni is lehet :) Kellene egy hely, ahova hetente egyszer el tudok járni vele. Jól tudom, hogy a Moszkva térről indul egy villamos?

Sony
Előzmény: Regős Judit (815)
Regős Judit Creative Commons License 2007.08.26 0 0 815

Kedves Sony!

 

Remélem válaszom még éppen időben érkezik. Szerintem  nyugodtan válts gyermekorvost, ha nem bízol az eddigiben. Szerintem ne csinálj belőle nagy dolgot. Először válassz egy másikat (ha gondolod ebben is tudok segíteni, írj a judit@szulokhaza.com-ra és írok egy telefonszámot). Ha megvan a gyermekorvos, egyszerűen mondd azt a háziorvosodnak, hogy egy ismerősöd ajánlotta az új orvost, és szeretnél átmenni hozzá. Nem kell hosszasan magyarázkodnod- Állampolgári jogod olyan orvost választanod akiben megbízol!

Egyébként, hogy vagytok, mi van veletek?

üdv: JUdit

 

Előzmény: Sony (814)
Sony Creative Commons License 2007.07.27 0 0 814
Kedves Judit!

Lehet tanácsot kérni nem gyereknevelésben is?
Le kellene váltanom a háziorvosomat, mert bunkó, két percnél tovább még sohasem foglalkozott velem, nem vizsgál meg, mert férfiorvosént még biztosan nem volt nőbetege, tavasszal az influenzámat (amit utána az egész család elkapott) gyomorrontásként diagnosztizálta. 3,5 éve vagyok nála, mióta ide költöztünk, és azóta nem írt fel olyan gyógyszert, amit be tudtam volna venni, mert nem tudott mit kezdeni azzal a ritka problémával, hogy valaki terhesen és szoptatás közben nem szedhet bármilyen gyógyszert, mindig rosszat írt.
Szerinted hogy kezdjek bele? Rögtön más rendelőt keressek, vagy maradhat a régi, mit mondjak a másik orvosnak, mit mondjak neki (ezt csak ha szerinted muszáj, akkor akarom látni, mikor a hátam közepét...) Butaság, de mindig amikor megbetegszem, még külön idegeskedek miatta, és többször volt már olyan, hogy azért nem mentem el orvoshoz, mert tudtam, hogy úgysincs értelme. Máskor elmentem, de tényleg nem volt értelme :( Azt mondják néhányan, hogy rendelőn belül nem lehet váltani, mert a dokik mint egymás kollégái nem vállalják egymás betegeit.

Sony
Regős Judit Creative Commons License 2007.04.30 0 0 813
Kedves Nájki!

Szerintem egyszerűen mondd meg neki az igazságot. Vagyis: hogy a mama és a papa nagyon szeretik egymást, és téged, és úgy gondolták,hogy milyen jó lenne, ha születne még egy pici gyerekük, ezért összebújtak jó szorosan és a papából kis sejtecskék átúsztak a mama pocakjába és a két sejtecskéből egy sejt lett, mint ahogy két hógolyót, vagy gyurmát összegyúrunk, így fogant meg a kistesód.

Alapnak ez nem rossz, aztán kíváncsisághoz mérten lehet a "storyt" bővíteni. De vannak nagyon szép könyvek is, amelyekben gusztusos rajzok mutatják az eseményeket. Nem kell különösebben szemérmesnek lenned, hiszen ő nemrég pont a legintimebb részeden keresztül született meg. Ez számára nem azonos azzal az erotikával, amit te éreztél, amikor gyermekeid megfogantak. Ez az egész számára természetes.

Judit
Előzmény: nájki (812)
nájki Creative Commons License 2007.03.02 0 0 812
Kedves Judit!

Kérlek, adj tanácsot! Mit válaszoljak a 3 és fél éves kisfiamnak arra a kérdésére, hogy hogyan került a kisöccse annak idején a pocakomba illetve hogy hogyan bújt onnan elő?
Előre is köszönöm,
Niki
Sony Creative Commons License 2007.02.21 0 0 811

Kedves Judit!

 

Köszönöm a választ! :)

Az óvónénikkel biztosan nem fogok erről beszélni, hihetetlenül túl vannak terhelve. Sajnos a kerületben  (II.) kevés az óvódai férőhely, és miután jó pár gyereket nem tudtak felvenni sehova, központilag meghatározták, hogy minden 25 fős csoportba be kell venni még két gyereket. Így 27-en vannak, ami nagyon sok, én látom az óvónéniken, hogy nagyon túlterheli őket ez a helyzet. Ráadásul a legkisebbekkel és a legnagyobbakkal együtt kell foglalkozniuk.

Érzékenység és szolidaritás? Szerintem nagyon sok ilyen ember van, csak ők nem írogatnak topicokba :)

 

Sony

Előzmény: Regős Judit (810)
Regős Judit Creative Commons License 2007.02.17 0 0 810

Kedves Sony!

 

Először is, hagy' örvendezzek azon, hogy vannak még ilyen érzékeny és szolidáris emberek, mint Te vagy. Ne aggódj, ezt biztosan érzi a gyereked is rajtad, és biztosan követni fogja a mintádat. Nem hiszem, hogy ne lennének tiszták ezek a 3 évesek, de minden emberben megtalálható a szépre, a jóra való törekvés, és ugyanúgy a rontás a bántás, az "ördögi" tulajdonságok.  A mi dolgunk, szülőké, felnőtteké, pedagógusoké az, hogy, hogyan segítünk virágot bontani a szépnek, a jónak és, hogyan nem locsolgatjuk az "ördögi magot". Tényleg nagyon fontos, hogy a gyerekek megismerjék egymás másságát, hogy ne féljenek egymástól, ne közösítsék ki a mákép kinézőket, a máskép öltözködőket, a más szokásokat tartóakat. De ebben nekünk felnőtteknek, és az óvodának és az iskoláknak, mint intézménynek is nagy szerepük van. Mi például a Szülők Házában tervezzük, hogy olyan nyílt napokat tartunk, ahol fogyatékkal élő gyerekeket és ép gyerekeket és szüleiket is meghívjuk, hogy ismerjük meg és fogadjuk el egymást. Hisz így kerek a világ. Szerintem ne csinálj belőle nagyobb ügyet, mint amekkora. nem azért csúfolódik a kislányod, mert csúfolódós, hanem, mert hat rá a csoport, de bízhatsz benne, hogya Te mintád erősebb. De esetleg beszélhetsz az ovónénivel is, hogy ő hogy látja ezt a kérdést!

 

üdv:Judit

Előzmény: Sony (809)
Sony Creative Commons License 2007.01.31 0 0 809
Kedves Judit!

Nagyobb lánykám ovis, picurka rohamléptekben fejlődik, minden rendben van velünk. Édes tündérek mind a ketten, most is a szomszéd szobában játszaak együtt. Az ovit ugyan kicsit szelidíteni kellett, de kb. túl vagyunk rajta. Vegyes csoport, a legkisebbek és a legnagyobbak vannak együtt, én nem értem még most sem miért jó, de biztosan... :I
Ami most nagyon foglalkoztat, az a gúnyolódás. Egy hallássérült kisfiút pécéztek ki a nagyok, és persze a kicsik is eltanulták tőlük. A kissrác anyukája mondta, hogy most csak azért adta oviba, mert iskola előtt kötelező, a kisfiún semmi nem látszik, jól kommunikál, csak hát hallókészüléke van. Amit én hallok róla, hogy Xxx nem gyerek, hanem sárkány/farkas. Azt játszották ma, hogy szaladtak Xxx elől. Csimpi-csampinak nevezik. Valaki azt mondta, hogy ennek a kisfiúnak még szerencséje van, mert legalább játszanak vele.
Én borzongok ettől. A kicsit nem is tudják, hogy ez milyen rossz lehet annak a kisfiúnak. Nekik ez szimpla játék. Ha én elmagyarázom itthon, hogy milyen rossz ez a kisfiúnak, akkor M. már tudja, hogy az, amit a többség csinál, rossz dolog. Akkor vagy kiválik a társaságból és nem csinálja. Vagy mellé áll, és ő is lehetséges célpont lesz. Vagy tovább csúfolja, de úgy, hogy már tudja, hogy rosszat tesz.
Összesen annyit merek megengedni magamnak, hogy néha mondom, hogy ugye tudja, hogy Xxx igazi kisfiú. Olyankor néha ezt válaszolja: De nem iiis!
Zavar. Nagyon zavar, mert most tényleg nem tudom, mit lehetne csinálni. Az az érzésem, hogy egy kortárs csoportban ez nem jött volna elő még, de az is lehet, hogy csak én szeretném tisztábbnak látni a 3 éveseket, mint amilyenek valójában.

Sony
nájki Creative Commons License 2006.11.28 0 0 808
Köszönöm a válaszodat, Judit!
Előzmény: Regős Judit (807)
Regős Judit Creative Commons License 2006.11.28 0 0 807

Kedves Nájki!

 

A három éves gyerekeknek még nincsen a felnőttekéhez hasonló halál fogalmuk. Az majd csak úgy 6-8 éves kor között alakul ki.

Ilyenkor még nem érzik a halált visszafordíthatatlan folyamatnak.

 

Mivel ő nem ismerte Jancsi papát, ezért nem fog fájdalmat, szorongást kelteni benne az, ha elmondjátok neki, hogy Jancsi papa meghalt. Idős volt, és beteg és ez a dolgok rendeje. Erre ő biztos meg fogja kérdezni, hogy akkor ő is, és mama is, és papa is meghal-e majd. Ez teljesen természetes. Erre nyugodtan lehet válaszolni, hogy igen, de az annyira sokára lesz, hogy azt el se lehet képzelni, és addíg még százmillió szuper dolog fog velünk együtt történi. A gyerekek amúgy is a jelenben élnek, őket az érdekli, hogy most szeressék őket, most legyenek velük, figyeljenek oda rájuk a szüleik, a szeretteik. Ha ezt megkapják, nem fogja riasztani őket a távoli múltban bekövetkező halál, még három éves korban. Nyugodtan meséljetek neki tovább Jancsi papáról.

üdv.:Judit

Előzmény: nájki (806)
nájki Creative Commons License 2006.11.24 0 0 806
Kedves Judit!

Tanácsot szeretnék kérni Tőled, ill. bárkitől, aki hasonló cipőben jár, mint én.
A férjem édesapja már több, mint hat éve sajnos elhunyt. A nagyobbik fiam nemrég múlt 3 éves. Bár nem ismerte ezt a nagypapáját (logikus...), de fényképet már látott róla és amikor kérdezte, hogy ki van a képen, mindig megmondtuk neki, hogy ő a Jancsi papa. Ezzel meg is elégedett, sohasem kérdezte meg, hogy hol is van most a Jancsi papa. Eddig. De mi van, ha legközelebb megkérdezi? Halvány fogalmam sincs arról, hogy mit lehet mondani egy 3 éves gyereknek az elmúlásról anélkül, hogy hazudnék és megijeszteném.
Mit tanácsolsz, mit mondjunk neki, ha szóba hozza?

Köszönöm előre is!
N.
Regős Judit Creative Commons License 2006.11.02 0 0 805

Kedves Judit!

 

Sok kitartást és erőt kívánok nektek. És még valami: a hátorok betartatásában, nagy feladat hárul az apákra. Lehet, hogy, ha esetleg rá tudnád venni, a férjedet, hogy ne felváltva, hanem cél irányosan menjetek Dávdhoz éjjel, hamarabb célt érnétek. Ez azt jelenti, hogy amikor meg kell (vagy úgy döntesz, hogy szeretnéd) megszoptatni őt, akkor értelemszerűen Te menj át hozzá. Azonban, ha azt akarod kommunikálni, hogy nincs szopi, alvás van, egyértelműbb ha az apa megy be. Így egyérteművé válik Dávid előtt is a dolog. Nem érdemes ordítani, apa úgy sem tud megszoptatni, de azért szeret. Most eldönthetem, hogy ezért érdemes-e éjjelenként felkelnem. 

üdv.Judit

Előzmény: Jucuska_s (804)
Jucuska_s Creative Commons License 2006.11.02 0 0 804

Kedves Judit!

 

Köszönöm szépen a válaszod.

Rávilágítottál, hogy milyen következetlenek vagyunk, pedig megbeszéltük a férjemmel, hogy igyekszünk következetesek lenni a gyerekek(k)el, mert ezt fontosnak tartjuk. Sokat beszélgettünk a dologról, arra jutottunk, hogy megpróbáljuk Dávidot mindig elringatni, megszoptatni, a szobájában tartani, talán leszokna az éjjeli szopásról is. Próáltuk az elmúlt napokban is, csak sajnos túlságosan zombi vagyok ahhoz, hogy kb. óránként ébredjek éjjel, még akkor is ha felváltva megyünk át hozzá. De nem baj, veszek egy nagy levegőt, és megcsináljuk!

Azt hiszem, csak hangosan gondolkodtam, de ha van véleményed azt szívesen meghallgatom.

Remélem nemsokára javulásról számolhatok be! Köszi mégegyszer, hogy időt szakítottál rám, üdv. :Judit

Regős Judit Creative Commons License 2006.10.31 0 0 803

Kedves Jucuska!

 

Először is, hagy biztosítsalak maximális megértésemről, mint két gyerekes anyuka.

Ami a választ illeti: el kellene döntenetek, hogy Dáviddal, vagy Dávod nélkül szeretnétek tölteni az éjszakáitokat, és aztán e szerint a döntésetek szerint kel cselekednetek. Alapszabály, hogy a gyerekekek mindig a legkisebb ellenállás felé mennek, szóval, ha azt látja Dávid, hogy átveszitek éjszaka, ha sír, ha éhes, ha jelzi, stb., miért ne követelné ezt ki magának. Ha nem szeretnétek átvenni magatokhoz, akkor viszont ezt következetesen kell kommunikálni. Ez azt jelenti, hogy, ha még szeretnéd szoptatni éjjel, akkor tedd ezt meg az ő szobájába. De az sem tragédia, ha szép fokozatosan elkezded leszoktatni az éjszakai szopiról, ez is rajtad múlik. Nyilván Dávid tiltakozni fog minden elen, ami nem kedvére való. ezzel nincs is semmi baj, azonban neki sem tesz rosszat, ha megtapasztalja a határokat, a korlátokat, amiket Ti állítotok fel, Ti döntésetek, szükségleteitek szerint, természetesen figyelembe véve az ő szükségleteit is, de a döntésnek a Tiéteknk kell lennie, különben a gyerek elbizonytalanodik. Szerintem ez történt Dáviddal is, érezheti, hogy bizonytalankodtok afelől, hogy ő hol töltse az éjszakát, azért ébred fel gyakrabban, hogy csekkoljon Titeket, hogy úgy vannak-e a dolgok, ahogyan ő szeretné. De ez neki is fárasztó, meg persze Nektek is. Ezért kell hamarosan döntenetek, hogy hogyan tovább, az éjszakai szopival és az alvással. Az se baj, ha nem mindig az van, amit a gyerek kíván, de ezt határozottan kell képviselnetek, különben szorongani fog a gyerek, mert érzi a bizonytalanságot. Alvó babát, plüss macit is akkor fog majd választani magának ha szükségét érzi, mert belátja, hogy nincs más hátra, mint, hogy külön ágyba kell aludnia.

 

üdv: Judit

Előzmény: Jucuska_s (802)
Jucuska_s Creative Commons License 2006.10.30 0 0 802

Kedves Judit!

Egy számunkra nagyon fontos kérdéssel fordulok Önhöz. Van egy lassan 10 hónapos kisfiúnk. Körülbelül 3 hónapja költöztünk külföldre. Addig Dávid a saját ágyában aludt, a mi szobánkban. Persze sírós estéken átjött hozzánk, és minden reggel együtt lustiztunk pár órácskát a nagyágyban. Egyébként pedig elkezdte átaludni az éjszakákat, egyre hosszabb időket aludt egyben, és sose okozott problémát az esti letevés. Mondjuk nemmagától, hanem csakis cicitől aludt el.

A költözéssel Dávid sajá szobát kapott, mi pedig boldogan olvastunk esténként, hogy a többi dologról ne is beszéljek:), örültünk, hogy van saját hálószobánk újra.

De Dávid egyre "rosszabb" alvó lett. Este nem tudjuk simán letenni az ágyába egy óra szopás-cumizás után, van, hogy negyed óra múlva újra felébred. Mindig bemegyünk hozzá ha felsír, ringatjuk, megszoptatom, teljesen "ellöttyedve" visszateszem az ágyába, és negyed-egy óra múlva megint ébred. A mai este már rekord számba ment, aludt 10-2-ig, de előtte 3-szor altattuk el.Utána pedig áthozzuk a mi ágyunkba, mert már fáradtak vagyunk a további altatáshoz. Nálunk prímán alszik, csak én nem annyira, mert nagyon gyakran szopikál éjjel félálomban.

 Nem tudom, mi lenne a megoldás, ezért is kérek segítséget. Nagyon szeretném megtanítani egyedül elaludni, de hogyan? Vigyük vissza az ágyát hozzánk? És mi lesz ha megint a saját szobájába visszük?

Dávidnak még nincs saját állatkája, valahogy nem kötődött semmilyen játékhoz, rongyhoz eddig. Próbálom rászoktatni egyre, odaveszem hozzánk a szopáshoz, de ő rendre eldobja (más állatkákat is). Pedig szerintem ez segíthetne, ha lenne kihez bújnia éjjel.

Nincs problémám a családi ágy fogalmával, a férjemnek sincs ellene kifogása, a magánéletünket megoldhatjuk máshogy, csak az az egy baj, hogy én ilyenkor alig alszom.

Nagyon várom a válaszát, köszönöm előre is!

Regős Judit Creative Commons License 2006.10.28 0 0 801

Kedves Perach!

 

Alapvetően egyetértek Zelszivel. De a féloldalas telítődésnek az is lehet az oka, hogy a tejcsatornák nem egyformán működnek a két mellben. Lehet, hogy a "rosszabbik" mellben el vannak tömítődve a tejcsatornák, vagy egyszerűen nem működnek olyan jól, mint a jobban. Ezért azt javaslom, hogy amellett, hogy azért tegye mindíg a bal mellére is a babát a barátnőd, masszírozza sokat, próbálja fejegetni is, hátha sikerül kimasszíroznia, és helyre áll a tej termelődés. De, ha minden tanács és probálkozás ellenére sem javul a helyzet, azzal sincsen semmi baj, ha csak az egyik ciciből fog szopizni a Pici. Gondolj csak bele, van aki ikreket, sőt hármas ikreket is kitűnően szoptat. Ott is egy-egy gyereknek egy-egy cici jut.

 

Persze azért én drukkolok a barátnődnek, hogy helyre álljon a tejtermelődése.

 

üdv.: Judit

Előzmény: perach (797)
Regős Judit Creative Commons License 2006.10.28 0 0 800

Kedves Aletta!

 

Kérem hívja fel a www.szulokhaza.hu weboldalunkon található telfonszámot, és akkor meg tudunk beszélni egy személyes találkozást.

üdvözlettel: Regős Judit 

Előzmény: Szabó Aletta (799)
Szabó Aletta Creative Commons License 2006.10.26 0 0 799
Kedves Judit!

Párommal együtt azzal a kérdéssel fordulunk Önhöz, hogy van-e lehetőség közös elbeszélgetésre gyermekünk születése után felmerülő családi nehézségekről, problémákról.
Láttuk Önt az mtv BabaTV című műsorában és nagyon szimpatikus volt, ahogyan beszélt, ezért azt kérnénk, tudna-e segíteni nekünk egy személyes találkozás során vagy esetleg ajánlana-e valakit, aki hasonló hozzáértéssel kezel olyan családi ügyeket, amelyeket nem szívesen ír le az ember interneten.

Segítségét előre is köszönjük

Sz.A.
zelszi Creative Commons License 2006.10.26 0 0 798
Kedves Perach!
Elnezest, hogy belekontarkodok Judit dolgaba ;)
En azt figyeltem meg, hogy minden babanak van egy kedvenc oldala, amibol jobban szopizik, ezert aztan jobban is telitodik. En azt csinalnam, hogy minden szoptatast a jobbol kezdenek, akkor meg ehes, igy jobban szivna, es utana, raknam at a balra.
Semmikepp, sem varnek, hogy telitodjon. Ugy nem telitodik, ha nincs "hasznalva".
Udv: Zelszi
Előzmény: perach (797)
perach Creative Commons License 2006.10.22 0 0 797

Szia Judit!

 

A baránőm szégyenlős és nem meri megkérdezni h. lehet e olyasmi ( két hónapos a babája) hogy a bal mell sokkal jobban telítődik anyatejjel mint a jobb? Szerinte neki 3 szor több anyateje van a balban mint a jobban. Azt kérdezi mit csinaljon? Többször  szoptasson a jobból és közben fejje a balt vagy egyszerűen járjon féloldalasan? Azon aggódik h. a jobb mellében nem is lesz egy idő után, mert most gyakrabban szoptat a balból és várja h. telítődjön a jobb. A fene se ismeri ki magát, nekem nincs ötletem.

Mit javasolsz?

 

Köszi

Perach

Regős Judit Creative Commons License 2006.10.10 0 0 796

Kedves A.Gyöngy!

 

Szívből gratulálok a kislányodhoz. Azt gondolom, hogy tényleg alapvetően fáradt vagy. Ami teljesen érthető két kis gyerekkel. Erre a helyzetre szokták azt mondani, hogy az egyik Kicsi másik Pici. Ahogy írod, szerintem is rendben van, hogy a nagyobb gyerek féltékeny a kisebb gyerekre, és úgy látom ezt a kérdést Te nagyon jól kezeled. Alapvetően kitartást kívánok Neked és sok boldogságot a gyerekekhez.

üdvözlettel: Regős Judit

Előzmény: A.Gyöngy (795)
A.Gyöngy Creative Commons License 2006.10.04 0 0 795

Szia Judit!

 

 

Megszületett második lányunk. És gondolom mint minden hol ahol a második gyermek megérkezik az első féltékeny...

A nagyobbik lányom azóta amióta megszületett a kicsi, teljesen természetesen féltékeny a szeretetünkre (ezt én gondolom így). Onnan vettem észre, hogy amikor nevelem, rászólók ha rosszalkodik akkor rögtön odafut hozzám , elkezd puszilgatni és ezerszer elmondja, hogy mennyire szeret engem. Ilyenkor én is megnyugtatom, hogy én is nagyon szeretem, de a szeretetnek nincs köze ahoz, hogy ő rosszalkodik vagy sem. A Nagyobbik leányzó 2 éves és 9 hónapos, a pici 1 hónapos. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy Ő mindig a mama gyereke, még akkor is ha rossz, a mama mindig szereti őt, de attól még szót kell fogadni a mamának. Nem tudom hogy elég világosan magyarázom, de próbálom a szeretetet nem belekeveni a nevelés témájába, és a gondom az az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ő képes ezt megérteni. Mindenestre nem szeretnem ha azt érezné ,azért büntetem mert nem szeretem, viszont azt sem szeretném, hogy ő azt érezze neki jónak kell lennie mert a mama csak akkor szereti. Jaj!!! Olyan nehéz ez az egész, ha pedig engedek neki akkor hülyét csinálok magamból sőt még az ő nevelését is elcseszem! Nem tudom mit tegyek!

Van valami ötleted? Én hulla vagyok. (ezt a fáradtságra értem)

Várom válaszod!

J.

Regős Judit Creative Commons License 2006.08.12 0 0 794

Kedves Bkatka!

 

Én mindenképpen azt javaslom, hogy csináljatok egy próbát, mielőtt 5-6 napra elmentek. A próba igazából nem a kislányod miatt fontos, hanem a nagyszülők, és miattad is. Nem árt kipróbálni, hogy Te, hogy bírod a kislányod nélkül, és a szüleid, hogy bírnak vele élesben több napig. Azt gondolom, hogy elsősorban Nektek és a szüleidnek kell döntenetek, hogy bevállaljátok-e az egy hetet. Zuskának így is, úgyis hiányozni fogtok. Még nagyon kicsi nem nagon tudja felmérni az idő fogalmát. Ezért számára az ad biztonságot, hogy a környezete, jelen esetben a szüleid, mennyire sugározzák felé ezt. Ehhez azonban nekik nagyon biztosnak kell lenniük a dolgukban. Neked ugyanúgy. Ha döntésetek jól átgondolt minden rendben lesz. DE, ha szorongtok az utazástól, stb., akkor ez a szorongás fog átragadni Zuskára. Szóval én azt momdom: próbáljátok ki, hogy bírkoznak meg a feladattal a szüleid egy pár napra, aztán, ha mind a ketten úgy érzitek be meritek vállalni, akkor utazzatok el nyugodtan. Akkor is, ha a próba miatt Zuska nehezebben enged el Titeket. De legalább tudtok hivatkozni arra, hogy a múltkor is visszajöttetek. Bár ez igazán nem sokat ér, mert ebben a korban a gyerekek a jelenben élnek. Hamar elkeserdnkek, de, ha jó helyen, jó kezekben és biztonságban vannak, hamar meg is nyugszanak.

 

üdv.: Judit

Előzmény: BKatka74 (793)
BKatka74 Creative Commons License 2006.08.08 0 0 793

Kedves Judit!

 

Láttam már hasonló kérdéseket, de mégis szeretném, ha az én személyes problémámra adnál tanácsot.

Zuska lányom 15 hónapos és decemberben jön a kis húga is. Mivel a nagyszülőknek két gyerekkel már nehezebb, úgy döntöttünk, hogy most - terhesen - elmennénk kettecskén a párommal egy olyan helyre, ahova gyerek(ek)kel már nem tudunk. Így szeptemberben 5-6 napra elmegyünk Párizsba. Zuskára pedig anyukám felügyelne.

 

Vidéken lakik, ahol ezen a nyáron 2x 1 hetet eltöltöttünk. Ismeri a környezetet, de az első éjszakák mindig nehezen mentek. Éjszaka 1-2x felsírt, de egyébként a második naptól már minden rendben ment. Anyu ismeri az étkezési és alvási szokásait és jól kijönnek egymással. Mégis most azért aggódunk, hogy ha 5-6 éjszakára "egyedül" hagyjuk, akkor nem jelent-e ez a kapcsolatunkban valami törést. Nem fog-e félni a jövőben attól, hogy magára hagyjuk.

 

Gondoltam arra, hogy előtte 1-2 éjszakát ott maradnék, de aztán onnan összecsomagolni és a reptérre kijutni nem lenne egyszerű. Anyu azt ajánlotta, hogy az indulás előtt 2 nappal menjek le és 1 nappal korábban menjek haza, de az azt jelenti, hogy a kicsi apja több mint egy hetet nem láthatja.

 

A másik megoldás talán az lenne, ha az indulás előtt 1 héttel levinném és 2 napra ott maradna. Egy úgymondd próbát csinálnánk. Ennek viszont az a hátulütője, hogy ha élesben otthagyjuk, akkor már nem fog elengedni.

 

Mindenki jótanácsokkal lát el, de nem tudom, mi a helyes megoldás. Zuska egyébként nagyon nyugodt, mosolygós és barátságos kislány. Nem félnék ennyire, de nem tudom, mi a helyes számára!

 

Tudsz segíteni?

Köszi

Katka

Regős Judit Creative Commons License 2006.08.01 0 0 792

Kedves Kriszti!

 

bár már emailben , remélem, megaadtam a választ a kérdésedre, de, hogy más se maradjon válasz nélkül ide másolom.

 

Az biztos, hogy lehet ugyanannyira szeretni két gyereket, de nem biztos, hogy ugyanúgy. A második gyermeked anyjának is meg kell születni benned, és az nem ugyanaz az anya lesz, mint az első gyermekedé. Például fontos különbség, hogy az első gyerekednél még nem volt gyermeked. Valóban, amikor a második gyerek megszületik már lakik egy gyerek az ember szívében, és helyet kell csinálnunk a másik számára is. De ebben az "új" gyerek is segítségünkre lesz majd. Nincs abban semmi csodálkozni való, hogy nehéz elképzelni, hogy hogyan fér be még egy gyerek. De befér, csak hagyni kell neki időt. El kell fogadnunk, hogy a nagyobbik Picinek valóban veszteség, hogy elveszti egyeduralkodóságát, azonban nyer egy tesót, aki, ha jól alakul a kapcsolatuk (és ebben a szülőknek is nagy a felelőségük) egéz életében szövetségese lehet. De kezdetben való igaz, hogy inkább rossz, mint jó, ha valakinek kistesója születik. Azért sem nagyon értem soha, ha valakinek a tesót ajándékba szánják (:

 

Nekem sem volt könnyű elfogadnom a kezdetekben, hogy két gyerekes anyuka lettem. Az első hetekben inkább csak kötelességből szoptattam és gondoskodtam Bálint fiamról. Folyton csak az érdekelt, hogy az akkor két éves Julcsa lányom jól van-e, nem viseli-e meg tulzottan, hogy tesója született. Aztán úgy a harmadik héten egyszercsak belémhatolt, hogy van egy fiam is. De jó! És azóta töretlen a szerelem, vagy inkább csak egyre növekvő. És a lányomat sem szeretm kevésbé, sőt egyre büszkébben dagad az anyai mellem, ahogy látom milyen okos, jó szívű kislánnyá cseperedik...

 

üdv: Judit

Előzmény: krisszima (789)
krisszima Creative Commons License 2006.07.09 0 0 791

Köszönöm szépen, és nagyon cukik a gyerekeid. Remélem én is így fogok érezni, ahogyan Te!

K.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!