antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
KIvánok Neked Kedves Teresa szép napot,és egyben Minden erre járó versbarátnak is:)
Juhász Gyula-Önarckép
Vincentvan Gogh levele testvéréhez Elveszett
Oly szépen indult minden, drága testvér, Emlékszel a kis Vincentre, aki Az Isten egész kertjét le akarta Festeni. Olyan égő színeket És fényeket látott, hogy Tizián Elbújhatott volna mellette. Mint Ádám, aki először látta meg E csodás festményét az Ismeretlen Nagy Alkotónak, úgy bámultam én E szép világot. Egy kicsit bolondnak Tartottak ezért ők, a többi ember, Akik bizony a nekik célszerű Dolgok után törtetnek és reám Azt mondották: Jobb volna valami Okos dologba fogni. No, de engem Elhibázott az Ismeretlen Mester És most egy kertben, amelyet talán A paradicsom ellentéteként Teremtett, bűnhődöm nagy vétkemért, Mert egyszerűen gazdagítni vágytam A világot és embert s úgy szerettem Az életet, ahogy a gyermekek. Mindig is nagy gyermek maradtam én, Testvér, hiszen tudod, mert te szerettél S értettél engemet, elnézted azt, Hogy boldoggá akartam tenni itt Mindenkit, aki él, míg tönkrementem. A legcsodálatosabb fényeket Akartam festeni és elborult Egész világom. No de én hiszem, Hogy valahol egyszer majd az leszek, Aki akartam lenni. Egyelőre Elszenvedem az életet. Csak azt mind Sajnálom, amit megfesthettem volna: A képeket. Egy egész végtelent!
Agnès már 1444-ben megkapta a királyság elsőszolgálattevőhölgyénekrangját. Ez a királyi udvartartás legmagasabb méltóságát jelentette. Hivatalosan ő lett a Máriakirályné (Marie d'Anjou) személye körüli első szolgálattevő főudvarhölgy. Megkapta a hivatalos kegyencnői címet, ami újdonságnak számított, mert a francia királyok szeretőinekmindeddig diszkréten a háttérben kellett maradniuk
Az elsőhivatalos francia királyi kegyencnő28évesenhalt meg, Mesnil-sous-Jumièges-ben,
Halála okának modern kori kutatása:
2004-ben és 2005-ben Agnès holttestét egy tudományos kutatócsoport törvényszéki orvostani vizsgálatoknak vetette alá. A boncolást során megállapították, hogy nyelőcsöve orsóférgekkel (ascaris) volt fertőzve, amelyektől semmi módon nem tudott megszabadulni, végső eszközként higanyt szedett be. A nehézfémtől mérgezést kapott, amely gyors halálát okozta.
Agnès Sorel -(Jean Fouquet festménye)
Sírszobra: AgnèsSorelLoches-i síremlékén az elhunyt személyt ábrázoló fekvő sírszobor található, amelyet Jacques Morel szobrász művének tartanak
Szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek Ágnes és Agnéta napján!:-)
Ma Aglent, Anissza, Baranka, Epifánia és Inez napja is van!:-)
Arany János
ÁGNES ASSZONY
Ballada.
Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? „Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők: Ágnes asszony, hol a férjed? „Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert fölébred.” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. „Jaj, galambom, hogy’ mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes; Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta Néz e kis világgal szembe, Néz merően, - a sugárka Mind beléfér egy fél szembe. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ekképp nagy Attila népeit oktatta, Friss elevenségre minden nap szoktatta. Mint híres Nagy Sándor mely nagy gyorsasággal Ellenség özönét vágta bátorsággal: Mérges vitézeink rajta úgy rohannak, S akit elől-utól értek, jaj volt annak. Szaladt mindenfelé, vissza se fordulva, Régen volt a török még így megszorulva. Még lovunk győzhette, még ki nem fáradtunk: Vágtuk s az elhulltak hantjain haladtunk. Ezen a részen egy puskaszó sem zengett, Hanem mindenfelé a kard vasa pengett. Csak egy ijjedt török végső szükségében Lőtt vissza az őtet űző ellenében, Ez is célozását szerencséssen tette: Mind magát s pajtássát véle megmentette. Mert úgy belétalált a balhüvelykébe: Hogy tört csontja mindjárt kipattant elébe. Ez az ujj senkinek szegény nem árthatott: Mert ő nem vágott csak kantárt igazgatott. A jobbal két török életét elvette, Mégis a balnak kell szenvedni érette. E' volt a sasszárnynak már említett tolla, Kit akkor egy rongyos török megcsúfola. Azonban bennünket mind visszaszólítnak S a város kapuja elébe fordítnak. Itt a jancsárokra menni parancsolják; Még jól ki sem mondják: már sokan koncolják, Vágják, mint a kaszás a repcevirágot, S megnyomván, úgy küldik rá a gyalogságot. Ezek rajta mennek, ölik s fojtogatják; Várát s puskaporosházát gyújtogatják. Végtére délután, mikor két óra vert: Már akkor a népünk minden placcot megnyert.
Fordította: Révay József A verseket Jékely Zoltán fordította
ELSŐ NOVELLA
Ser Cepparrello hamis gyónással becsap egy szent barátot és meghal; halála után pedig szentnek tisztelik, holott életében igen gonosz ember volt, és Szent Ciappellettónak nevezik
Felelte neki Ser Ciappelletto:
- Ó, jaj, uram, ó te, kit Isten szíve szerint való embernek gondollak, hogyan is ejthetsz ki ilyen szavakat? Ó, ha csak a legparányibb gondolat is felvillant volna bennem valaha, hogy elkövessek bármit is azokból, miket emlegetsz, mit gondolsz: hinném-e, hogy Isten engem mind mostanáig megtartott volna? Mindezek olyan dolgok, miket az orgyilkosok és a gonosztevők cselekszenek s ha én valaha efféle embert láttam, mindig így szólottam: "Adja Isten, hogy kegyes életre térj."
Mondá akkor a barát:
- Áldjon meg az Isten, fiacskám! Mondd meg most, nem tettél-e hamis tanúságot valaki ellen, nem rágalmaztál-e mást, nem vetted-e el a másét, a tulajdonos akaratja ellenére?
- De igen, uram, igenis - felelte Ser Ciappelletto -, bizony hogy rosszat beszéltem másról. Volt ugyanis egy szomszédom, ki a világ legnagyobb csúfságára egyebet se tett, mint ütötte-verte feleségét, úgyhogy én egyszer minden rosszat elmondtam erről az emberről az asszony rokonainak: annyira megesett a szívem szegénykén, kit az az ember, valahányszor kissé jobban felöntött a garatra, istentelenül elpáholt.
Mondá ekkor a barát:
- Hát jó. Te azt mondtad, hogy kereskedő voltál; vajon megcsaltál-e valaha valakit, a kereskedők szokása szerint?
- Becsületemre, uram, igenis - felelte Ser Ciappelletto -, de én nem tudom, ki volt. Csak annyit tudok, hogy egyszer pénzt hozott nekem, amivel a tőlem vásárolt posztóért tartozott, én pedig számolatlanul beletettem a pénzt a ládámba, és csak jó egy hónap múltán vettem észre, hogy négy garassal több, mint amennyinek lennie kellene. Mivelhogy azonban azt az embert többé sohasem láttam, a pénzt, amit egy esztendeig becsülettel őriztem, hogy visszaadjam neki, mostan a szegényeknek adtam.
Mondá a barát:
- Ez csekélység volt, és helyesen cselekedted azt, amit cselekedtél.
Száz rubáí 14 magyar műfordító 268 magyar változat
20
A víz hulláma - azt se tudja, mért - csak fut, szalad, sehonnan, semmiért, a szél meg szárnyal föl, a semmibe, sehonnan - s az egészből mitsem ért.
- Sziklay Andor
Jöttem, mint elfutó hab, lenge lélek; honnan? ki tudja! Tengve-lengve élek; miért? ne kérdd! S mint könnyű szél a pusztán, eltávozom, nem tudva: merre térek.
- Szabó Lőrinc
Vagyunk. Honnan? Miért? Nem értve meg - Megannyi folydogáló csermelyek. Nem tudva célt; mint pusztáinkon át A szellő tengve, lengve, elmegyek.
87 éve, ezen a napon született Egon Bondy, cseh író, költő, filozófus.
Egon Bondy
Kulcsszók
(Részlet)
XXVII
Prágában kóricált a fodrászhoz ment Prágában illegett, riszált szemerkélt az eső nem tellett villamosra buszra sem ez oly szomorú
Prága mögött napsütötte mezők eső zuhog rájuk eső esik rájuk ez az élet teljessége mint dús szalonna sőt több
a csúnya nő fején árvacsalán az asztalnál ült egy nagylábú férfival szemben két pária leendő házaspár
Vásároljon feketén vásároljon sóskiflit vásároljon dicsőséget vásároljon mirtuszkoszorút vásároljon motorkerékpárt vásároljon könyveket vásároljon ágyúkat ilyen az élet
Megkeres kétezer nyolcszázötvenet a koszton is spórol gyermeket vár
hogy többen legyünk eggyel hisz kevesen vagyunk
De begyulladt a méhe a szülés így oda oda az öröme most szívesen meghalna a testében fertőzés honol homloka rubint színű
Az élet végül is rendes dolog élni is az az hogy élsz az élet következménye olykor rímel az élet így lesz egyre jobb és vidámabb sőt már villanykörte is kapható.
Mért hervad le a bokréta kebleden; Tán haragszik, hogy szépítni képtelen S bájaidnak tengerében elmerül Mint a csillag, hogyha a nap felderül?
Vagy meleg volt tán, leányka, kebleden S attól hervad a virág oly hirtelen? Tűzz kebledre más bokrétát, úgy, leány, Melynek meg nem árt a szív melegje tán.
Ily bokréta lenne e szív, hidd nekem, Benne sok szerény virág hajt kedvesen. Bájaidra sem lesz irígy, jól tudom, Sőt miattuk jobb szeret még angyalom.
Szent Sebestyén vértanú - a beteg és sebesült katonák védőszentje
A kiterjedt keresztény üldözésnekl maga Sebestyén is áldozatul esett, a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Egy oszlophoz kötözték, hogy halálra nyilazzák, amikor azt gondolták, hogy meghalt, ott hagyták a testét. Egy hívő római özvegy, Iréne házába vitte a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg az föl nem épült. Amikor sebei behegedtek, Sebestyén azonnal a császár elé járult, akit szemrehányásokkal illetett a keresztényekkel szembeni kegyetlen és igazságtalan eljárásai miatt. Amikor Sebestyén újra megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.
Szép estét kívánok Mindenkinek Fábián és Sebestyén napján!:-)
Ma Eutim, Fabiána, Fabó, Özséb, Sebastian, Sebő, Sebők, Szebasztian és Tímea napja is van!:-)
Odafenn a francia Alpokban, ott ahol a hó tiszta, ahol a zergék a mormotákkal kergetőznek, ahol a hegycsúcsok a felhőkbe érnek, van egy csöndes, békés kis falu, ahová megérkeznek a megszálló németek a II. világháború idején. Itt talál egymásra egy magányos gyermek és egy menhelyről szökött kutya. A leleményes és bátor Sébastien megszelídíti a kóborló és vadnak hitt Belle-t. Megismerkedésük és kapcsolatuk egy örök barátság kalandja. A történetükben fontos szerephez jut még egy múltját kereső idős férfi, egy szerelemre vágyó ellenálló, egy kalandra éhes fiatal nő és egy megbocsátást kereső német hadnagy. A Belle és Sébastien egy kisfiú rendkívüli és megható története a második világháború közepéről, amely örök tanulságul szolgál a legmélyebb barátságról.
Koldus vagyok. A nyomorultak seregében is csak egy pária, de egyszer megállott előttem álruhásan az Isten szent Fia.
Még idejében észrevettem, hogy egyetlen zsebet se varrtak a köntösére, ezek szerint nagy alamizsnapénzt sem adhat
És mégis zengtem elnyújtottan a koldussírást nyekergően, követelőzve, szemtelenül, cifrázva, ahogy kitelt tőlem.
Ágrólszakadtabb ágrólszakadt hiszem, hogy akkor nem volt nálam, ahogy a Mester füleibe teletorokból ordibáltam.
Végigmért, aztán bevitt engem egy kis templomba, kocsma helyett s átadott néhány szerzőjogi szempontból tisztázatlan verset.
Ezekből élek én azóta. Szavalom, írom, hordom őket, mert Vers és Ige Krisztusomból adatott nekem, mint előleg.
Én ácsingózom útszegélyen, mint látványnak is elrettentő, de minden következő percben megszánhat engem is a Szerző.
Sosem tudom az időpontját annak, amikor elém lebben, feleszmélek egy Tőle kapott ajándékverssel tenyeremben.
Kifőzdék kosztját ette végig a koldus, akit megszánt Mozart Én azt élem fel apródonként, hogy Jézus Krisztus egyszer itt járt.
AmadeusMozart egy napon Bécs környékén sétált, amikor egy koldus közeledett hozzá, és alamizsnát kért. Mozart valamit adni szeretett volna neki, de nem volt nála a pénztárcája. Így szólt a koldushoz: - Jóember, jöjjön velem! Betértek egy közeli kocsmába, ahol a zeneszerző papírt és tollat kért, és néhány perc alatt megkomponált egy keringőt. Aztán néhány sort írt kiadójának, és szerzeményét, a levéllel együtt átadta a koldusnak, hogy vigye el a címzetthez, és amit azért kapni fog, az az övé lehet. A koldus néhány garas reményében engedelmeskedett. Meglepetése határtalan volt, amikor a kiadó három tízforintos aranyat nyújtott át neki. A Kolduskeringő tantiemjének boldog tulajdonosáról tudjuk, hogy végig ette Bécset. valamennyi vendéglőjét és kifőzdéjét.
A rend. Sodródó felhők rendje, lomboké, hajló füveké szélben, fergeteg szirmok hullása, kavargása, nádak sziszegése, zöld bambuszok surlása-suttogása, sárga por körforgása az úton, zivatar robbanásának rendje, ragyogó tócsák nyoma a sárban, felfelé köröző varjak, fecskevillanás cikcakkos rendje, fraktál-ágakon levelek fényes erezete, lepkék hímpora, kígyók pikkelye, halak egyszerre-fordulása, éhes seregélyek zurrogó rendje, tücsökcirpelés szénaszagú és csillagillatú sokhangúsága, tengeremelő holdmágnes rendje, szél lélegzete, hullámrobajlás hangja a sötétben, vér zúgása a fülben, üveghangcsengők borzongatása bőrön és gerincen, fűhegy csiklandozása, zuhanó fenyőfa döndülése, vad szívverés – halál után a lélek könnyűsége, ahogy visszanéz, lát földet és felhőt, sziromvihart és fényes pocsolyát, mindent egyszerre tud, test nélkül érez, forog és mégse szédül, úgy suhan hogy nincstelenségében lenni se vágyik, hisz ami volt az lesz is. Ez a rend
Johann Sebastian Bach A Budapest-i Szent István bazilika
a sikátorok fölött a sápadt hold vezet el engem a múltba amikor a sirvansahok háremeiben sápadt arcú nők dúdolnak bús dalokat az uruk számára ismeretlen nyelveken és a karavánszerájokban vidáman mesélnek a férfiak a távoli országokról ahonnan Perzsia India és Kína kincseivel megrakott tevékkel jöttek s amikor a minaret balkonjáról felhangzik a müezzin zengzetes hangja az egész város kihal míg az Allahhoz hű tömeg sűrűn hajlong Mekka felé
Szívesen!:-) Nagyon szép Cyránó!:-) Befogadjuk topik cicának is!:-))
Nem zavaróak, hisz Cat, a topiknyitó sem kizárólagosan verseket kért. A topik hagyományai szerint természetesen a versek vannak túlsúlyban - ahogy azt a topik címe is mutatja, s ezt tartsuk meg a jövőben is.
Mivel Cat szerint is lehet "szövegelni", egy-egy történelmi tárgyú bejegyzés szerintem beleillik a topikba. Én csak ideiglenesen vagyok a topik gazdája - amíg Cat vissza nem jön, s természetesen, ha valamelyik topiklakónak más a véleménye, azt úgyis jelezni fogja.
20 éve, ezen a napon hunyt el Bertha Bulcsú, író, költő.
Bertha Bulcsú
Utazás fehér lavórban
Vízparti történetek
Ősz a nádöbölben
Amikor Ambrus felébredt, nappali világosság volt a műhelyben. Kiugrott az ágyból és magára kapkodta a ruháját. Elhúzta az ajtót helyettesítő függönyt, és a porlepte, öreg vekkerre pillantott. Nyolc óra felé járt az idő, alaposan elaludt. Szerencséjére a mestere is késett, munka előtt benézett még valamelyik üzletbe, hivatalba, s egy pohárkával is lehajthatott valahol a restiben, vagy Táltos Rózsi konyhájában.
Sietve megigazította az ágyát, letakarta a durva szövésű katonai pokróccal, amiből a lovak izzadtságszagát négy év alatt sem lehetett kimosni, aztán seprűt, lapátot ragadott. A gyaluforgácsot már előző este illett volna összetakarítani, de akkor még úgy gondolta, elég ideje lesz arra reggel is. Kapkodva körülsöpörte a műhely közepén felbakolt csónakot, melynek a beszakadt és elkorhadt palánkozását Nyuszt éppen ezekben a napokban cserélte újra. A halas kosarat odább tette, a fűrészporba rajzolódott nedves foltot feltörölte. Egy nagyobb ronggyal, mely valamikor törülközőként szolgált Nyuszt házában, végigdörgölte az ablakot, s a gyalupadot is végigcsapkodta, mint a pincérek a morzsás asztalt, ha új vendég érkezik. A gyors takarítás után megkönnyebbülten lépett ki a műhely ajtaján a deszkamólóra, melyen át jobbra tartva el lehetett jutni az öböl partjára, balra viszont egy falépcsőn át a vízhez és a csónakokhoz.
Hideg októberi reggel volt. Jobbra a nádkaréjt, s a mögötte húzódó apácastrandot még köd borította, a berekfák, fűzfák ágbogai között párafelhők lógtak. A nyílt víztükör felett már oszladozott a köd, s a fehéren izzó napkorong is látszott. Ambrus mély lélegzetet vett a nyers, nedves, hínár és korhadékillatú levegőből, aztán a famóló végén a lépcsőre guggolt és megmosta az arcát. A víz hideg volt, de bársonyosan puha, megnyugtató. Ambrus a mosakodástól felfrissülve, megnyugodva ment vissza a műhelybe. Kenyeret szelt magának, aztán a polcról, mely az ágya végében állt, fél tábla, újságpapírba csomagolt szalonnát emelt le. Vágott belőle egy szeletet, a többit gondosan visszarakta a helyére. A függöny mögül a műhelybe lépett, leült egy kopott festésű piros bójára, hátát a ház deszkafalának vetette, és falatozni kezdett. Az oltókéssel, ami a háború előtt még az apjáé volt, ügyes, szögletes darabkákat metszett a kenyérből, szalonnából, s a falatokat a kés tompa vége és a hüvelykujja közé csippentve a szájába rakosgatta. Lassan, élvezettel rágott, s a fogyó kenyérről fel-felpillantva a műhely belsejét nézegette. Megállapodott a szeme a félig kijavított csónakon, a rövid, keskeny fűrészeken, a gyaluk sokféleségén, a tervrajzokon, melyeket Nyuszt rajzszeggel erősített a gyalupad fölé. Ambrus leginkább az ablak és a törött lábú szekrény között húzódó falfelületet szerette nézni, ami tele volt képekkel. A barométer és a hőmérő mellett egy megsárgult szélű nagy fénykép függött, alatta felírás: „Kék szalag abszolút győztes 1940: Tramontana (8 R), kormányos K. Gordon E.” Kicsit odább egy metszet függött a „Helka” és a „Kelén” gőzhajókról, egyik szemközt, a másik oldalnézetben látszott. A gőzhajók után rajz következett az Aranyember nevű hattonnás kutterről, ez alatt is felírás: „1883 R. Young Balatonfüred”. Aztán fénykép és egy rajz a Titanicról. Ambrusnak a rajz tetszett jobban. A White Star társaság hirdetésén a hajó függőlegesen áll a felhőkarcolók mellett és nagyobb náluk. Sem a hajót, sem a felhőkarcolókat nem tudta elképzelni. A Titanic a fényképen is kísérteties, olyan, mintha egy város úszna a vízen, s a településnek csak négy kéménye lenne. Ami a hajókon túl következett, a deszkafalon és a szekrény oldalán, Ambrus számára titokzatos volt és érthetetlen. Az egyik képen Becker Bäby látható a füredi kikötőben. Napernyőt tart a kezében, de inkább a vállára támasztja, mellette Petschauer Attila a vívóbajnok áll és egy széles mellkasú idősebb férfi. Mind a hárman nevetnek. Mellettük a Metro–Goldwin–Mayer csillaga, Joan Crawford ragyogott egy sztárfotón, melyet Nyuszt vagy valaki a filmújságból vágott ki. Látható volt még Marlene Dietrich, Greta Garbo, Karádi Katalin, közvetlenül mellettük egy nőimitátor, majd úszó- és evezőscsapatok, néhány teniszező, hófehér trikóban és pantallóban.
