Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
"Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban."
De szomorúan végződött. Szép, megrendítő film. Otthon éreztem magam a helyszínen, Tuscalano negyed, Cinecittá, ókori vízvezeték parkja. A piac, ahol Mamma Róma dolgozott (az asszony kereskedői vénája, stílusa ma is nagyon-nagyon élő szerte a külvárosi bancarelláknál), ma is kitelepül minden nap, ha jól tájoltam be, ugyanott, jóval nagyobbként.
Jó reggelt! Esetleg tudnátok nekem segíteni abban hogy hol a legegyszerűbb vatikáni belépőt venni itt a neten?Olyan már nincs hogy a hónap utolsó szombatján ingyenes?És még abban ha tudnátok segíteni hogy hogy jutunk el a Ciampino reptérről az első metró állomásig?A szállásunk a Policlinico metró állomás közelében lesz.Köszönöm előre is!
Ahol már sokadszor jár az ember, ott ráér csavarogni. Nagyon szeretem, ha már nincs szükségem térképre
Viszont engem megüt a guta, ha valami zárva van. Pontosabban akkor üt meg a guta, ha nem néztem utána. Ha utánanéztem és az előzetes info ellenére zárva van, akkor nincs mit tenni. De nagyon nem szeretek arra gondolni, hogy a saját hülyeségem/lustaságom/figyelmetlenségem miatt feleslegesen mentem el valahova, ahelyett hogy abban az időben tényleg megnéznék valami szépet, vagy kényelmesebben tudtam volna ebédelni vagy elmentem volna egy jobb, de távolabbi fagyizóba..
A idő pénz. Itt rajtam kívül senki sem jár a Leonardoval, mert az pénzkidobás. Nekem az idő felesleges elvesztegetése is pénzkidobás.
Az időjárás már barátságosabb volt, nem fújt a szél, de ragyogó napsütés megmaradt. Először is az Il Gesuhoz mentem, hogy nappali fényben is megnézhessem. Aztán a San Andrea della Valle következett, amit előző nap, amikor arra jártam, zárva találtam. Itt ekkor már folyt a mise, így ez megint kimaradt. A gyönyörű időben sétálós programot csináltam: Campo di Fiori, Piazza Farnese, Via di Santa Maria di Monserrato. Itt hallgattam zenét, és megnéztem egykori honfitársunk Maso del Bosco márvány szobrát az oltáron. Nagyon szép a Borgia pápák síremléke is. Aztán a Via Guilia, majd irány a Trastevere a Tevere partján.
Itt is kóboroltam egy kicsit, s amint kinyitott a km zero beültem egy korai ebédre. Itt Róma környéki őstermelők termékeit árulják. Van itt minden: fűszerek, lekvárok, tészták, szószok, kolbászok, sajtok, borok és friss zöldségek is. Ezekből állította nekem össze a kislány azt a tálat, aminek a fényképét a korábban feltettem az Utazási Tanácsok topikban. Kóstoltam a vörös és fehér borukból is, nagyon finom volt mindkettő.
Keresztül sétáltam a Trasteverén a Santa Ceciliához. Közben azért bekukkantottam a Santa Mariaba is. Sokszor jártam itt, de a Bazilikába régen voltam. már A Santa Cecilia elbűvölt, a Bazilika és a síremlék is. Itt találtam a számomra legszebb padló mozaikot.
Villamossal akartam visszamenni a túloldalra. Ritkán jött, és bár vasárnap volt, zsúfolt volt. Viszont addig is lehetett sütkérezni a napon, és élvezni a Tevere-parti környezetet. A Piazza Venezia-i végállomástól megint gyalog indultam Palazzo Altemps felé. Persze ez megint csak csavargással járt. A tömeg pedig nőttön nőtt ahogy közeledtem a Pantheon felé. Ott aztán tele volt a tér. Szerettem volna „beugrani” a Sopra Minervába, nyitva is volt, de a kapun ki-behömpölygő embereket látva, letettem róla. A Piazza Navonara tartva is sokan voltak mindenütt. A téren aztán nem volt egyszerű áthaladni. Én még ennyi embert ott nem láttam. A Palazzo Altemps ablakából le is fényképeztem a „hangyabolyt”.
Amikor kiléptem a Palazzo belső udvarára, leesett az állam. Elképesztően szép az épület. A termekben ma már csak a kiállított ókori szobrok állnak, de viszont többnyire megmaradtak festett és faragott mennyezetek, és sok helyen a falakon is láthatóak még a díszítések. A szobrok is megérdemlik, hogy végignézzük őket.
Innen visszamentem a Vittorio Emanuellre, buszra szálltam, és Lateráni Bazilikához tartottam. Szerettem volna a kerengőt megnézni. Hiú ábránd volt, zárva volt már minden. Irány a Santa Maria Maggiore, azt sosem lehet kihagyni. Sokszor laktam ezen a környéken, ismerősen gyalogoltam a Merulanán. A Santa Pudenziana volt még a listámon hazafelé menet. De az orrom előtt zárták be. Vacsora az Urbana 47-ben mielőtt a szállásomra tértem. Másnap reggel pedig irány haza.
Az időjárás pont olyan gyönyörű és pont olyan szeles volt, mint előző nap. Erre a napra a Musei Capitolini volt kitűzve. Minthogy a templomok csak délelőtt és késő délután látogathatók, úgy döntöttem, hogy ezekkel kezdek, és zárva tartásuk alatt megyek múzeumba, hiszen az este 8 óráig van nyitva.
Az első állomás a SS. Apostoli volt, Szent Fülöp és Szent Jakab Apostolok temploma. Engem elvarázsolt az altemplom. A reggeli fény bevilágította a lejáratot az altemplomba, és annak a lépcsőhöz közeli részét. (A római templomokban és kápolnáikban az ablakokon bevilágító fény varázslatos élményt ad a nap bármely szakában érünk is oda.)
Aztán a Corsóra tértem át, hogy eljussak a Piazza Popolora, igen ám de rögtön ott volt a Santa Maria via Lata, és nyitva volt a bejárat. (Eltérítés újabb esete.) Sajnos a templomba mégsem jutottam be, de az előcsarnokban egy asztalkánál 2 eurót lepengetve, lemehettem a templom alatti kriptába, ahol Szent Pál töltötte 2 éves házi fogságát Rómába érkezése után. A középkori falfestményeket restaurálásra elszállították, fényképek helyettesítették őket, viszont találtam helyettük egy gyönyörű domborművet, amely Cosimo Fancielli készített a XVII. században. A dombormű Szent Pált, Szent Pétert, Martialt és Lukácsot ábrázolja, és szinte megelevenednek a falon.
Ekkor a Corsón már nagy volt a tömeg, csak lassan jutottam el a Popolóra, ahol a Santa Marai del Popolo volt a cél. Itt minden kápolna és sarok kincset rejt. Nem is tudtam betelni vele. Nekem Pinturicchio reveláció volt. Sajnos nem sikerültek a fotóim, vakut használni nem lehetett, és a della Rovere kápolnában kevés volt a fény. Egészen hosszú időt töltöttem itt, aztán tovább indultam, hogy megnézzem a Mars Mező egyéb látnivalóit is. Egyik templomtól vetődtem a másikig a kanyargós utcákon, volt, amit elkerültem, volt ami elém került.
A San Lorenzo ekkor már zárva volt, a San Eustachioban ételt osztottak hajléktalanoknak. Asztalokat állítottak fel, ahol ha szerényen is , de „vendégül látták” őket. A Luigi dei Francesiben valamiért el voltak kerítve a Caravaggio képek, és ki is volt írva, hogy csak a kordonon kívül lehet tartózkodni (tulajdonképpen az oldalhajó volt lezárva, hozzáférhetetlen volt az összes kápolna azon az oldalon. Ennek ellenére átbújtak az emberek a kifeszített kötél alatt, és eltorlaszolták a kápolnát. Úgy döntöttem, én ebbe a tömegbe nem furakszom akkor sem, ha soha többé nem láthatom ezeket a Caravaggio festményeket.
Szendvics és egy pohár bor egy csendes kávézóban, majd tovább sétálva egy pompás kávét vettem magamhoz. Így felvértezve tartottam Capitolium felé.
Mindig is nagy rajongója voltam a római szobrászatnak, itt tobzódhattam szobrokban és domborművekben. A képtár már közel sem ragadott magával ennyire. Közel 4 órát töltöttem bent. Amikor kijöttem, kegyetlenül hideg volt a levegő és a szél is. Viszont nyitva találtam az Aracoleit, ami szintén rajta volt a hiánylistámon. A lemenő nap különleges fényekbe vonta a főhajót és az oldalkápolnákat. Jól esett leülni, és gyönyörködni a templom szépségeiben.
A fény és hangjátékról már lekéstem, de azért nem akartam kihagyni a Gesut. Ekkor Már majdnem sötét volt. Csak halvány fények égtek a templomban, de így is érzékelhető volt a pompája. Szerencsétlenkedtem a fotózással, nem sikerült jó képeket készítenem. Akkor már sejtettem, hogy ide még másnap vissza fogok jönni, hogy világosban is láthassam. És ekkor felgyúltak a fények. Lassan itt volt a mise ideje. Nagyszerű látvány volt. Nekem az ablakai tetszettek a legjobban.
Hulla fáradt voltam, gondoltam felülök egy buszra, ami haza visz. Lépni nem lehetett, akkora volt a tömeg. A buszok is tömve voltak. Gyorsan sms-eztem első rómás kollégáimnak, akiknek ez volt az első napjuk a városban, hogy ne rémüljenek meg, csak szombat este az olaszok házon kívül vacsoráznak. És azt is írtam nekik, hogy a vacsorájukat tudják le fél 9-ig, mert utána már nem kapnak helyet sehol. Válaszoltak, hogy már túl vannak rajta, és agyon gyalogolták magukat.J
Otthon természetesen már tele volt a tér. Tovább mentem, hogy felkeressem azt a szárd vendéglőt, amit egyszer Catella ajánlott. Még nem volt 8 óra de már nyitva voltak, és ettem egy fantasztikus vegyes előételt, majd báránybordát. Nagyszerű lezárása volt ennek a napnak.
A szállásom elfoglalása után először is átsétáltam a szemben lévő kávézóba, mert a korai ébredés és utazás miatt már az éhhalál fenyegetett. A kinti asztalokhoz ültem le, éppen akkor tisztították ki a kutat, és indították el benne a vizet.
Szikrázó napsütésben ballagtam a Fórumok felé. A levegő hűvös volt, és hideg szél volt. Ebben a napsütéses időben hihetetlenül látványos volt a Fórumok környéke, a Colosseum és a Piazza Venezia. Régóta terveztem, hogy megnézem a Császárok Fórumát, és ennél jobb alkalmat nem is kívánhattam volna. Tudtam, hogy estefelé nagyon hidegre fordul az idő, tehát a szabadtéri programot most érdemes letudni. Mintegy két órát mászkáltam a romok között és Traianus Vásárcsarnokának emeleteit. Eszembe is jutott, hogy milyen izmos jó fenekük lehetett az ókoraiknak ezeken a lépcsőkön mászkálva. Mi meg az edzőtermekben küzdünk ma ezért. Nem vagyok túl magas, nekem bizony nagyokat kellett lépnem ezeken a lépcsőkön. Aztán az is eszembe jutott, hogy itt bizony leginkább a rabszolgák rohangáltak le és fel. Itt nem fújt a szél, lehetett sütkérezni a köveken. Ilyenkor elővettem a Róma könyvet, és felfrissítettem az ide vonatkozó ismereteimet. Lenyűgözött a látvány, nem tudtam betelni vele. Korábbi utazásaim során mindig itt értek véget a kóborlásaim este. Leültem egy kicsit nézelődni a kivilágított Traianus Fórumával szemben. A kiállításon rajzokon rekonstruálták a Császárok Fórumainak jelentősebb épületeit. Le is fotóztam kettőt, és megállapítottam, hogy itt és akkor, ezekkel az épületekkel 2500 évre határozták meg az európai építészetet. (Tegnap, elhaladván a Szépművészeti Múzeum épülete előtt, úgy néztem rá, mint egy újkori római épületre.)
Nem volt könnyű elszakadni innen, de aztán csak elindultam a Forum Romanumhoz, és gyönyörködtem benne egy kicsit a kerítésen kívülről. Minden előző utazásomnál végig sétáltam rajta (akkoriban még ingyenes volt.) A kristály tiszta idő és napsütés a szokásosnál is látványosabbá tette a várost. Felsétáltam a Capitoliumra, majd onnan a Via Consolazionen át a Santa Maria in Cosmedinhez. Ez is restancia volt. Mindig akkora volt tömeg, hogy eddig nem kíséreltem meg a bejutást. Aztán az egyik útikönyvben azt olvastam, hogy ők csak az Igazság Szája miatt állnak sorba, de a templom maga csak nagyon keveseket érdekel. Aggódtam az időpont miatt, mert 2 órakor a legtöbb templom zárva van. Szerencsém volt, bejutottam.
Utána sétálgattam egy kicsit a Tevere partján, hiszen gyönyörű volt az idő. Innen felmentem az Aventusra. Santa Sabina, San Alessio és San Anselmo templomai következtek. Nagyon egyedi hangulata van ennek a környéknek. Csendes, csupa zöld, és kicsit rejtélyes. Ezek a kora középkori templomok egészen elvarázsoltak, főleg a Santa Sabina. Amikor a San Anselmo előtti térre értem láttam, hogy néhányan álldogálnak egy kapu előtt, kicsit vihorásznak, és bekukucskálnak. Aztán jött egy autó, kiszálltak belőle kukucskálni. Aztán leesett a tantusz. Felnéztem az épületre, és láttam a Máltaiak zászlaját. Így aztán én is kukucskáltamJ.
Akkor már nagyon hideg volt, fel kellett venni még egy réteget a kabát alá. Leballagtam az Aventinusról, és Circus Maximus-szal szemben egy kis bárban ettem egy foccacciat. Innen a San Gregoriot céloztam meg. Csak a kerengőben tudtam szétnézni, a templom most is zárva volt. Mellette nyitva volt a kapu, de sajnos egyik kápolnába sem tudtam bejutni. Egyre hidegebb lett, és egyre fáradtam lettem. Viszont nyitva volt még a Parco Celio kapuja, ezt nem lehetett kihagyni (így téríti el az embert Róma). Már majdnem 6 óra volt, és kapura kitűzött nyitvatatási időt valaki levakarta. Még voltak egy páran, akik kutyát sétáltattak, de nem mertem sokáig maradni a gyönyörű parkban. Jött egy német házaspár, ők is olyan tétovák voltak, mint én, és ők sem mertek maradni. Tovább mentem, így „akadt az utamba” a San Giovanni e Paolo. Naplementében, szürkületben még sejtelmesebbé válnak ezek a középkori templomok megsokszorozva azt a sehol másutt el nem érezhető hangulatot, amiket csak a római templomokban lehet érzékelni.
Innen csak vonszoltam magam le a Colosseumig, és megbeszéltem magammal, hogy most kihagyom az esti Fórumot. Aha. Nem ott találtam magam? Egyenesen vacsorázni mentem az Urbana 47-be. Megérdemeltem. Aztán haza. A Madonna del Montin már tömve volt beszélgető emberekkel. De egy ilyen nap után nem csoda, hogy nem zavart.
Teljes mértékben egyetértek. Persze nem csak a Városban, hanem mindenhol. Persze érdemes előre felkészülni, de én semmiféle tervet nem állítok össze ahogy sikerül úgy sikerül. Persze ehhez optimizmus is kell, hogy úgyis visszajövök még, lesz még rá időm. Az ismerőseink szerint nem vagyunk normálisak, hogy több mint 20 éve szinte csak Olaszországba járunk, de nekünk ez az utazás. Olaszországot szűkítjük, Velencétől Rómáig ahogy a régi útikönyv írja. Imádom a városokat, de alapvetően csatangolni szeretek, néha beülni valahova. Templomok, egy kevés múzeum, stb. A legjobb az ébredező városokban járni hajnalban.
Persze ezek mi vagyunk, mindenkinek más a prioritás.
Eleinte én is tartottam magam a tervhez, akkor még nem tudtam, hogy nem enged el a Város. Évek óta már csak egy listát viszek a mazsolázni valókból, a hozzátartozó alapinfókkal, aztán vagy megnézem, vagy marad legközelebbre. Minden évben frissítem, de pl. a Palazzo Valentini már 4 éve ott van. De jobb így, nem kell rohanni, én is elcsábulok ide-oda.
Irigyellek benneteket, hogy nemcsak határozott tervvel érkeztek Rómába, de meg is valósítjátok azt. Nekem is vannak mindig terveim, de az egyik irányból a másikba tartva, mindig eltérít/elcsábít a város. Így jártam akkor is mikor a Via Guliara tartva, a Via Monserraton ballagtam, és egyszer csak egy nyitva lévő templomot találtam (vasárnap délelőtt volt), ahonnan gyönyörű zene szűrődött ki. Bementem, és éppen egy kórus tartott hangverseny előtti próbát. A templom a Madonna di Monserrato, a spanyolok temploma volt, és a korus Spanyolországból érkezett. A programot tartalmazó szórólapok ot voltak a padokon kiosztva. Gyönyörű volt a concert, nem lehett ott hagyni. Utána még gyakorolt az orgonista is egy kicsit, azt is meghallgattam.
Igen, a Piazza Madonna del Montin volt a szállásom a Casa Santa Sofiában, amely egy zarándokház, ill. vendégház. Cirilbetűs a felirat rajta, ugyanis ők görög katolikusok, Mellette van a templom, amely annyiban tipikusan római, hogy a nagy homlokzat mögött egy kis méretű templom rejtőzködik. Reggelente, általában reggeli közben hallgattam a zenét. Aztán vasárnap találtam egy nyitva hagyott oldalajtót, amely a ház recepciójáról a templomba vezetett. Vasárnap lévén mise volt, és a recepciós nővérek is ott voltak a misén.
Ez az én kedvenc terem. Legeslegelső római estémen fedeztem fel, amikor Valentinótól jól lakottan bandukoltam a Via Cavour-on hazafelé. Miután úgyis akartam még inni egy pohár bort, nagyon megörültem annak, hogy ilyen gyönyörű kornyezetben tehetem azt. Akkor még csendes volt, és rajtam kívül csak páran iddogáltak ott.
Bezzeg most! Megérkezéskor választhattam, hogy belső udvari kérek-e vagy a térre nézőt. Az utóbbit válaszottam, annak ellenére, hogy tudtam, és azonnal érzékeltem is, hogy zajos. Én pont péntektől hétfőig laktam ott. Olyan volt, mintha egész éjjel házibuli lett volna a szombámban. A tér zsúfolsig tele volt éjjel kb. fél 3-ig, utána pedig még elpakolják az asztalokat, kiürítik a kukákat, és lehúzzák a redőnyőket.. Engem nem zavar a zaj alvás közben (nincs baj hallásommal, egyszerűen csak ilyen alkat vagyok). Vicces volt, hogy fél négykor arra ébredtem, hogy csend van.
Tehát csak nagyon zaj tűrőknek ajánlom szállásul, vagy legalább is kérjetek beslő szobát, ha itt akartok megszállni. A szállás egyszerű, tiszta, fürdőszobás szobákkal. Reggeli pedig tipikus olasz reggeli sok édességgel.
Nem engem kérdeztél ugyan, de azt hiszem tudok segíteni egy kicsit. Igazából ez nem koncert, fény- és hangjátéknak mondanám inkább. 17.30-kor kezdődik. A napokkal bajban vagyok, keresgéltem most, hogy kérdezted, de úgy tűnik, mintha minden nap lenne. Mi tavaly szeptemberben szerdán voltunk, akkor biztos volt.
