antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Lossonczy Tamás (Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest, 2009. november 3.) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus
Első önálló kiállítását Kállai Ernő rendezte meg 1943-ban az Alkotás Művelődési Házban, majd 1948-ban a Képzőművészek Szabad Szakszervezetének épületében volt a következő. Hosszú és kényszerű szünet utáni első egyéni kiállítása 1971-ben, a Fényes Adolf Teremben volt, később többek között a Műcsarnokban, a győri Megyei Képtárban, a Mednyánszky Teremben, az Ernst Múzeumban, a Szinyei Szalonban, a Képzőművészeti Egyetemen és a Kassák Lajos Emlékmúzeumban állított ki. Állandó kiállítása van a budapesti Párizsi Kék Galériában és 2005-ben életmű-kiállítása volt a Műcsarnokban. 2008-ban New York-ban állították ki több képét. 2009-ben kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a festő 100 és 105 éves kora között készült műveiből.
Lossonczy Tamás (1904–2009): Fájdalom és remény / Anguish and Hope, 1945 vászon, olaj, 78×200 cm
Felkötözte a csomagtartóra, ahogy máskor is szokta, aztán a horpadt tetejű, düledező csónakházak és a parton korhadó híres hajók között elindult Táltos Rózsihoz. A beszakadt oldalú Madelaine Royal-ra pillantott, s arra gondolt, hogy egyszer még Neviczky Pál hajója, a Stephánia is így végzi, vagy még rosszabbul. A parti berekfák közül éppen a liget vörösfenyőkkel szegélyezett sétaútjára fordult a biciklivel, amikor hirtelen eszébe jutott egy kép, amit néhány pillanattal korábban látott. Megállt, a fatörzsek között visszanézett a csónakházakra. A kátránnyal fedett, rozoga deszkaépület végénél egy felbakolt csónak fehérlett. A biciklit egy fenyőfához támasztotta és visszament.
A piszkosfehér csónak egy elhanyagolt balatoni dingi volt. Látszott rajt, hogy évek óta hever felbakolva a csónakház végében. Valamikor, talán még a háború előtt, valaki néhány deszkával és kátránypapírral meghosszabbította az ereszt, hogy a hajót a hótól és az ólmos esőktől védje, de a pótereszt a téli szélviharok már rég leszakították, s az egyik lezuhanó gerenda a dingi palánkozását is átszakította. Ambrus körüljárta a dingit, lerángatta róla a kátránypapír-maradványokat, végigtapogatta az orrtőkét, aztán a palánkozást is megkopogtatta. Végül a földre feküdt és az állványok között a belsejébe is belenézett. Úgy érezte, hogy a dingit néhány hét alatt ki lehetne javítani. Amikor végzett a mustrával, hátralépett a fák közé és még egyszer megnézte a kis hajót. Ekkor pillantotta meg a dingi legszélesebb palánkján a kifakult betűket: „Búbos vöcsök”. Még négy méter hosszú sem volt a hajó, de egy közönséges csónaknál azért tekintélyesebbnek látszott. Álmodozva nézte néhány percig a piszkosfehér klinkerpalánkozást, aztán a biciklihez lépett, és folytatta útját. Végigment a futballpálya deszkakerítése mellett, aztán a felhúzott sorompók alatt keresztezte a vasúti síneket, s a liget túlsó oldalán, közel a büdös árokhoz, befordult a Galamb utcába.
Táltos Rózsi léckapuja zárva volt, de már ismerte a retesz helyét, fél kézzel benyúlt a kilincs alatt és elhúzta. Beegyensúlyozott a biciklivel, aztán az üveges verandával szemben egy pusztulóban lévő körtefához támasztotta. A fát a talajvíz fojtogatta. Az udvar a Balaton felé lejtett, s a veteményeskerten túl, közvetlenül a felmagzott kapor- és hagymaszárak szomszédságában már nád virult. A kerítés mentén is nádszálak, s puha kákatövek rejtették a rigókat, s egyben a rájuk vadászó macskákat is. A ház felett sirályok keringtek. Bentről az asszonybeszéd és a férfiak nevetése kihallatszott az udvarra. Ambrus leemelte a bicikliről a vesszőkosarat. A veranda ajtaját a könyökével nyitotta, s mire az ablak előtt sorakozó futómuskátlik, a leander, és a vastaghúsú kaktuszfélék erdőnyi zöldje mellett a konyháig botorkált, annak ajtaja, látszólag magától feltárult.
– Jó napot kívánok – mondta Ambrus, és a vesszőkosarat letette a konyha közepére.
Medveczky Medve, baráti körben a Micimackó néven is közismert, egy napon az erdőt kerülte éppen, gőgösen dúdolva az orra alatt: "Tralala, tralala, pritty, pretty, prütty."
Reggel fogyókúrát tartott a tükör előtt, a Tralala-nótát énekelte talpára egyenesedve, hogy aszongya: tralala így, tralala úgy, aztán lehajolt nyögve néhányszor, hogy a mancsával elérje a lábujját. Reggeli óta párszor elmondogatta a Tralalát, míg kívülről nem ment.
Így dúdolgatott, csak úgy magának, közben kiment sétálni a kunyhó elé, azon tűnődve, vajon mivel foglalkoznak ilyenkor mások, és általában milyen lehet az, másvalakinek lenni, mint ő.
Egyszerre csak egy homokbuckához ért, és ebben a homokbuckában nagy lyuk tátongott.
- Aha! - mondta Micimackó. (Pritty, pretty, prütty.) Ha hézagos műveltségem nem hagy cserben, akkor ez a bucka Nyuszit jelenti, a Nyuszi pedig Jó Társaságot és valami harapnivalót jelent. Tehát:
Lehajolt, bedugta a fejét, és kiáltott:
- Itthon vannak, kérem szépen?
Horkanó zaj támadt belülről aztán csönd lett.
- Azt kérdeztem, kérem szépen, hogy itthon vannak-e? - ismételte Micimackó hangosan.
- Nincsenek! - válaszolt egy hang, és még hozzátette: - Ne tessék úgy ordítani! Nem vagyok süket!
Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress...
Gottlieb Daimler (Schorndorf, 1834. március 17. – Cannsatt, 1900. március 6.) német gépészmérnök
1883-ban Wilhelm Maybachhal együtt feltalálta a gépkocsik hajtására alkalmas gyorsjárású, izzófejes belső égésű motort, amely a gépkocsimotoroknál széles körben elterjedt. 1885-ben, szintén Maybachhal, szabadalmaztatta az első motorkerékpárt. Egyúttal ez volt az első belső égésű motorral hajtott jármű a világon. 1890-ben autógyárat alapított, amely 1901-ben állította elő az igen sikeresMercedes nevű modelljét, amelyet sokan az első modern gépkocsinak tartanak. A Gottlieb Daimler által alapított Daimler AG 1926-ban egyesült a Karl Benz által alapított Benz AG-vel, Daimler-Benz AG néven (később Daimler-Chrysler AG), amely máig az egyik legnagyobb német gépkocsiipari vállalat
Fordította: Révay József A verseket Jékely Zoltán fordította
MÁSODIK NOVELLA
A zsidó Ábrahám, Giannotto di Civigni ösztönzésére, elmegy a római udvarba: mikor pedig ottan látja a papok gonoszságát, visszatér Párizsba és megkeresztelkedik
Ezenfelül mind valamennyien torkosak, borisszák, részegesek voltak és a paráználkodás mellett oktalan állatok módjára leginkább a hasuknak éltek: mindezt nyilván tapasztalta. És tovább vizsgálódván látta, hogy valamennyien fösvények, és mohón kívánják a pénzt, az emberi vért, sőt a keresztény vért, az egyházi dolgokat, bárminéműk legyenek is azok, akár áldozatok, akár a hozzájok tartozó javadalmak, pénzért adták és vették, és élénkebb kereskedést űztek azokkal és több volt a közvetítő, mint Párizsban a posztó- vagy akármiféle más közvetítő; és a nyilvánvaló simoniát egyházigazgatásnak nevezték és a torkosságot életfenntartásnak, mintha bizony Istent - nem is szólván a szavak jelentéséről - meg lehetne csalni a dolgok elnevezésével, éppúgy, mint az embereket, mintha bizony nem ismerné az elvetemült lelkek szándokát. Mindez és sok más egyéb dolog, melyekről jobb nem beszélnünk, sehogy sem tetszett a zsidónak; mivel pedig józan és mértékletes ember volt, úgy vélte, hogy már eleget látott, és feltette magában, hogy visszatér Párizsba, és ekként cselekedett. Mikor Giannotto hírül vette érkezését, ámbár cseppet sem bízott benne, hogy kikeresztelkedik, ha visszatér, elment hozzá, és igen szívesen köszöntötték egymást; minekutána pedig Ábrahám néhány napot pihent, Giannotto megkérdezte tőle, vajon mi a véleménye a szentatyáról és a bíborosokról és a többi udvari emberekről. A zsidó pedig nyomban így felelt rá:
- Én úgy vettem észre, hogy mind gonosz, verje meg az Isten valamennyit: és mondom neked, hogy ha jól figyeltem meg, nem láttam én ott semminémű szentséget, semminémű ájtatosságot; semminémű jó cselekedetet, semminémű jó példát vagy egyebet egyetlen papi emberben sem; de úgy láttam, hogy paráznaság, fösvénység és torkosság és egyéb ily dolgok, és még rosszabbak is (ha ugyan lehetnek ezeknél rosszabbak emberben) oly bőven vannak mind valamennyiben, hogy én inkább tartom azt ördögi boszorkánykonyhának, mintsem isteni cselekedetek műhelyének. És ennek miatta úgy vélem, hogy a ti fő pásztorotok, és ennek következményeképpen mind a többiek, minden gondjukkal és minden csalafintaságukkal azon mesterkednek, hogy a keresztény vallást elpusztítsák a föld színéről és megsemmisítsék, holott úgy illenék, hogy ők legyenek talpkövei és támaszai. Mivel pedig látom, hogy nem következik be az, amiben mesterkednek, hanem a ti vallásotok szüntelenül gyarapszik és egyre fényesebbé és ragyogóbbá válik, azt hiszem, joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek, a Szentlélek a talpköve és támasza. Ezért, holott rábeszéléseiddel szemben rideg és kemény maradtam, és nem akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám a megkeresztelkedést. Menjünk tehát a templomba, és ottan a te szent hitednek bevett szokása szerint kereszteltess meg engemet.
Giannotto, ki éppen az ellenkező következtetést várta, nem ezt, ennek hallatára a világ legboldogabb emberének érezte magát. És elment vele együtt a párizsi Notre-Dame templomba, és megkérte annak papjait, hogy Ábrahámnak adják fel a keresztséget. Azok pedig, midőn meghallották, mit kér, nyomban teljesítették kérését; és Giannotto emelte ki őt a keresztelőmedencéből, és Giovanninak nevezte; annak utána pedig nagy tudományú férfiakkal tökéletesen beavattatta hitünkbe, melyet is ő hamarosan megtanult, és végezetül jó és derék és szent életű ember vált belőle.
Keresztlányom is Angliában él, a férje szintén angol. Két fiúcskájuknak olyan nevet adtak, hogy angolul és magyarul is könnyen ejthető legyen. A nagyobbik Samuel - Samu, a kicsi Thomas - Tomi.
Öcsémék most vannak kint náluk.
Másutt olvastam, hogy Te is Arti vagy. Valóban? Így a nagypapa nevét (is) kapta az unoka? :-))
Koszonom a nevében is:) Lehet Senna után választották a nevet a szulei-tudod az apukája angol, ott élnek immár 20 éve,és hát az Ayrton jobban beillik az angolba mint az Adorján-de mindkét neve szerepel a hivatalos okmányokon-egyébbként mindenutt (iskolában is) csak Artinak hívják.
19 éve, ezen a napon hunyt el Rab Zsuzsa, költő, műfordító.
Rab Zsuzsa
Otthagyott városomban
Valaki énhelyettem itt maradt. Elcseréltem vele a sorsomat. Futamoz álmosan a zongorán, temetőbe sétál ki délután, gyereket pólyáz, szekrényben matat. Valaki énhelyettem itt maradt.
Az énnekem szánt sorsot pergeti. Ezt a kis utcát hagytam itt neki, ezt az ecetfát nyarai felett, hitvesi ágyat, dombos szigetet, halálig-biztos társat hagytam itt, ki ősszel rá meleg kendőt terít, keresztelőket, temetéseket, boros-toros, bő nevetéseket, víg névnapokat, apró gondokat, sereg rokont, derék utódokat, lángok-falta, vad esztendők helyett tisztes nyugalmú, hosszú életet, s csak néha egy névtelen sajdulást: ezt akarta - vagy mást? Valami mást?...
Valaki énhelyettem itt maradt. Küszöbére csempésztem sorsomat. Ha tudna rólam, hogy gondolna rám? Nem merek benézni az ablakán.
Élek, mint órában a kakukk, Nem irígylem én az erdő lombjában lakót. Felhúznak, s szólok. De, lásd, ezt a sorsot Az egész világon Az ellenségnek kívánom.
ford.Rab Zsuzsa
Anna Ahmatova:A lágy fényhez fohászkodom..
A lágy fényhez fohászkodom, Szitál az ablakon. S egész nap nincs mit mondanom, A szív dereng-borong. Kis fémlavórom peremén, Hol zöldre vált a réz, Úgy játszadoz a könnyű fény, Vidáman elbecéz. Ily egyszerű és bűntelen A csendes alkonyon, E profán szentély szűntelen, S miként aranynak ünnepe, Oly hű vigasztalóm.
51 éve,ezen a napon hunyt el Anna Andrejevna Ahmatova orosz (szovjet) költőnő.
Anna Ahmatova
A HAMLETET OLVASVA
(Csitaja Gamleta)
1.
Kopár föld porzott a temetőtől jobbra – A szél, odébb, kék vizet fodroz. Azt mondtad nekem: ”Hát, eriggy kolostorba, Vagy ha férjhez, menj csak, de… bolondhoz!” Nem felejtem szavad, megjegyezlek. Dőljön hát folyvást ily’ jótanács. Ezer éve így szól királyfi vagy herceg. Vállán hóhullám-hermelinpalást.
2.
És… mintha csak véletlenül, Letegeztelek, Mosoly árnya-fénye derült, Arcod és szemed. Ó , hogy megbotlott a nyelvem, Mást is szégyen ér, Jaj, úgy szeretlek, mint negyven Aranyos nővér.
1909.
A shakespeare-i utalásban a „kolostor”a korabeli „vöröslámpás ház” – argóban.
Lakatlan része vagyok az időnek, lehetnék nálad mindig józanabb, a képzelet felől gyalog jövet, lassan az élethez szorítod magad. Mindig arannyal kellett fizetnem, hogy része legyek a valóságnak, amit lelkünk nyitott könyve ír, bár hasztalan, de szóra bírd magad. Miért teremtettél hosszú szenvedésre, millió tervemet rendre kinőttem, mert jóságomnak nyugtalan a súlya, ember voltam istenek szemében.
Édes magányomból mégis kitörtem, amit kérek, mind magamba fojtom, a halhatatlanságban rád nem találok, de emlékeimben újra kitapintom. Csak a képzelet láztól köhögve, nyugalmam ízét elhagyom önként, mert egymás alkotórészei lettünk, mi szürke napok partjainál történt.
Gyalog jövet döngetik mellkasom, menekülve egy új feltámadásba, védj meg engem, én része az időnek, mint ritka gyémánt, költözök én másba.
VI. Adorján pápa(eredeti nevén: Adriaan Florenszoon Boeyens; Utrecht, 1459. március 2. – Róma, 1523. szeptember 14.) a 218. római pápa 1522-től haláláig
VI.Adorján
VI. Adorján szülőháza Utrechtben
Adorján 1523. szeptember 14-én halt meg Rómában. Holttestét a németek Rómában álló nemzeti templomában, a Santa Maria dell’Anima-templomban helyezték örök nyugalomra. Sírfelirata hirdeti, hogy még a legjobb szándékú emberek is születhetnek erényeikhez méltatlan korban
VI. Adorján síremléke a Santa Maria dell'Anima-templomban
