Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.10 0 0 63003

Benjámin László

 

KÖZNAPI DOLGOK IGÉZETE

Még azt se mondtam el, milyen csodás
nagy éjszakán az ezüst zuhogás,
a hangtalan föld határaira
lezúduló csillag-Niagara.

Még sose mondtam el a színeket,
szürkébe foglalt hétszín íveket,
fehér havat a zöld fenyőgallyon,
piros kendőt a fekete hajon.

Még sohase soroltam el az ízek
mindegyikét; húzó fanyart az ínynek;
maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt
viráglevet; hánytató keserűt.

Nem mondtam el az évszakok futását,
hogy mily kápráztató a zuzmarás ág,
jázminvirág a tavaszt illatozza
és napernyőjét kinyitja a bodza.

Nem mondtam el megannyi búját-mézét
az életnek, mit kuporgat öt érzék
s a szív mélyében születő zenét -
a köznapi dolgok igézetét.

Köznapok – csupa izgató magánügy:
Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty,
vihar bőgése – minden ámulásom
az életen csügg, nem az elmuláson.

Ki a világgal váltam vala eggyé,
kívánkozom – s nem engednek közüggyé
önvádak, fagypontig süllyedt viták,
szidalmak, s görcsös ars poeticák.

Hogy osztanám a földnek és egeknek
sok apró kincseit az embereknek...
Minden élet: szolgálat. Ez becses még -
törvényem, sorsommal kötött egyezség.

Mert fogtam én a siker pilleszárnyát,
s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább,
s maszattá rondult ujjamon a hímpor.
Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.

Adj, élet, munkás férfikort, öregkort,
s erőt, annyit: Ha mennem illik egykor,
még síremlékem is magam faragjam!
S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.03.09 0 0 63002

203 éve, ezen a napon született Tarasz Hrihorovics Sevcsenko ukrán költő.

 

 

Tarasz Sevcsenko

 

Végrendelet

 

Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.
Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe –
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig o fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.
Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.

 

Fordította: Weöres Sándor

 

 

 

ukrán kurgán

 

 

Előzmény: Teresa7 (57346)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.09 0 0 63001

jééééééééééé-csak most vettem észre, hogy duplára sikeredett a vers felrakása:))) elnézést kérek

Előzmény: bajkálifóka (63000)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.09 0 0 63000

Heltai Jenő-

 

Mert dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

– Minek tagadjam gyöngeségem –

Kegyedhez írtam, kis Kató.

 

És dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható,

Kegyednek semmiképp se tetszett,

Sőt visszatetszett, kis Kató.

 

Igaz, hogy önt tegezni mertem,

Ami botránynak mondható,

Mert önt csupán magáznom illik

Vagy kegyedeznem, kis Kató:

 

De dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

Mégis szívemből szívhez írtam,

Az ön szívéhez, kis Kató.

 

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,

Már ez malőrnek mondható,

Ha bánatomban meghalok most,

Magára vessen, kis Kató.

 

Magára vessen, ha belőlem

Más nem marad meg, kis Kató,

Mint dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható.

 

 

 

 

 

Heltai Jeno

 

Mert dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

– Minek tagadjam gyöngeségem –

Kegyedhez írtam, kis Kató.

 

És dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható,

Kegyednek semmiképp se tetszett,

Sőt visszatetszett, kis Kató.

 

Igaz, hogy önt tegezni mertem,

Ami botránynak mondható,

Mert önt csupán magáznom illik

Vagy kegyedeznem, kis Kató:

 

De dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

Mégis szívemből szívhez írtam,

Az ön szívéhez, kis Kató.

 

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,

Már ez malőrnek mondható,

Ha bánatomban meghalok most,

Magára vessen, kis Kató.

 

Magára vessen, ha belőlem

Más nem marad meg, kis Kató,

Mint dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható.

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.09 0 0 62999

Arany János : VÖRÖS RÉBÉK

 

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”

Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

 

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát
,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

 

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

 

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

 

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
- „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

 

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

 

Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”

 

Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!

 

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

 

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

 

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”

 

„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” -

 

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

 

(1877. szeptember 26.)

 

(Rébék-Rebeka..,becézve:Rebi)

bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.09 0 0 62998

Szép napot Neked is Kedves Teresa:)

******************************

 

Eliézer és Rebeka találkozása

 

I. Mózes 24. fejezet

 

Ábrahám és Sára egyetlen fia, Izsák közel járt negyvenedik évéhez, de a környezetében megfelelő, „hozzá illő” társat nem talált. Átérezve gyermeke szükségletét, Ábrahám leghűségesebb szolgálóját, Eliézert küldte el oda, arra a földre, amelyet elhagyott, Mezopotámiába, hogy onnan hozzon Izsáknak feleséget.A történet szerint Isten meghallgatta Eliézer imáját-megismerte Rebekát,és elhozta Izsáknak.

Rebeka és Eliézer találkozása a művészettörténet egyik kedvelt és önálló témája lett, főleg a barokk időszakában

 

Giovanni Battista Piazzetta: Eliézer és Rebeka találkozása a kútnál, 1740

 

 

 

N.Virók Csilla: Rebeka és Eliézer találkozása, 1998, olaj, vászon, Oltalom Alapítvány

 

 

 

 

N. Virók Csilla 1998-as olajfestménye babaarcú, gyönyörű Rebekát visz a vászonra, s állít a fölismerés belső ujjongásától sugárzó Eliézer mellé. A meleg színek gyengéden vonják körül a két főszereplőt a kép mértani középterében. A két kiemelkedő alak mellett jobbról Hárán leányai és asszonyai, balról a követség tevéi háttérbe húzódnak, és a hidegebb színek vonják be őket (kivált az előbbieket), megfestésük elnagyoltsága mellékszerepüket hangsúlyozza. A két főszereplő arcán, tekintetén van a hangsúly, a gondviselés vezérelte találkozás meghittségén, bensőségességén, a korsóból kicsorduló víz pedig a jövő biztos záloga.

 

Sébastien Bourdon: Rebeka és Eliézer találkozása a kútnál, 1660 k

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62997)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.09 0 0 62997

Szép napot kívánok Mindenkinek Franciska és Fanni napján!:-)

 

Ma Ajád, Domán, Dominik, Domokos, Domonkos, Domos, Elmira, Elvira, Fáni, Gergely, Gergő, Gerő, Györe, György, Györk, Györke, Katalin, Katarina, Katerina, Katica, Katinka, Kató, Katrin, Katrina, Metód és Rebeka napja is van!:-)

 


A 14 éves Gyarmati Fanni (Radnóti Miklósné)

 

Radnóti Miklós

 

Tétova óda

 

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                        hűs tenyeredben.

 

Elmondja: Kaszás Attila

bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62996

ROMHÁNYI JÓZSEF: A bölcs bagoly

 

A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,

de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.

Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán

sokat bosszankodott lüke ivadékán.

Hasztalan unszolta:

  - Magolj,

  fiam, bagoly!

Hiába korholta, intette,

kölkét ez csak untatta.

Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.

Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán

csak ücsörgött és pislogott pislán.

  - Huss!

Rivallt rá az elnök-akadémikus.

  - Szálljon egy házra,

  és borítsa gyászba!

  - Jó! - mondta a buta bagoly, holott

azt sem tudta, miből lesz a halott.

Rászállott a legelső viskóra,

és ott csücsült bóbiskolva.

Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,

mert ez volt a temetői gyászház.

Így lett a nagyerdő legostobább baglya,

a Huhugányos Akadémia tagja.

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62991)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62995

Romhányi József

 

Tavaszi madárdal

Tavaszt zengnek a madárkák.
Soha kedvesebb dalárdát!
Ám az egyik némán kushad.
Csak nem készül kritikusnak...

 

Előzmény: Teresa7 (62991)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62994

HELTAI JENŐ

 

Március

 

A Rózsadombon már tavasz van,
Dőlnek az édes jó szagok,
Az új madár a régi ágon
Nem énekel még, csak dadog.

 

Próbálja szárnyát, csiripelget,
Kinéz a fészek peremén,
Köröskörül hány friss rügyecske,
Hány új kukac, hány új remény!

 

Én, tolla vesztett vén madár, ki
Átdideregtem a telet,
Talán utószor ünnepellek:
Szervusz, te kedves kikelet!

 

Mikor fölérsz a Rózsadombra,
Tündérkirálynő közeleg,
Rímek csipognak körülötted,
Szapora, olcsó közhelyek.

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62993

20 éve, ezen a napon hunyt el Béky-Halász Iván, költő, műfordító.

 

 

Béky-Halász Iván

 

Mutatvány

lehúnyt szemmel fekszik
a deszkából kiálló késeken
hátából itt-ott vér szivárog
fájdalmat nem érez egy
kés megölné nem ötven
lassan felkel meghajol
megköszöni a tapsokat a
sajnálkozásokra legyint
és arra gondol hogy holnap
kezdődik minden előről
a kések tapsok sajnálkozások
gépiesen elsimítja haját
a homlokából tükörbe néz
de a tükörből nem néz
senki vissza s a késekről
már lemosták a vért

 

Előzmény: Teresa7 (57345)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62992

 72 éve, ezen a napon hunyt el Sárközi György, író, költő, műfordító.

 

 

Sárközi György 

 

Fiataloknak

 

Mikor szemetek sötét barlangja megnyilt szemeimnek,
Mindegyikből egy-egy széphangú madár
Szárnyalt csöndes búgással tárt kalitka-szívembe.

S mikor az éjszaka erdejében szunnyadnak a madarak az alvó ágon,
S számról letépi a dalt a vadujjú szél,
Megszólalnak itt benn a ti hangjaitok s velem dalolnak.

Mindnyájan egyet énekelünk, mint a virágok egy napra nyílnak,
S mégis ezer színnel táplálja őket a föld,
Más-más zenével mindnyájan egyet énekelünk, igaz torokkal.

A mi dalunk mindenütt kinő a földből, mint a zizegő páfrány,
Fölserdül a fészkes lombokig s ébredve velünk
Zsolozsmáznak édes öcséink: az éjszaka erdejének madarai.

Szárnyalva ők fonják tovább a mi zenénket a vak magasban,
Ezüstös húrjainkat fölhúzzák a csillagokig
S a sötétség szárnya zendítve surolja a remegő hárfát.

S még a csillagok is, arany galambok, beléturbékolnak muzsikánkba
S úgy összehangzik minden, mint szivárványban a szín,
Vagy mint idelenn a mi fiatal sziveinknek doboló dobogása.

 

Előzmény: Teresa7 (57344)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62991

96 éve, ezen a napon született Romhányi József, író, a magyar nyelv művésze, a „Rímhányó Romhányi”.

 

 

Romhányi József

 

A RÁK HALADÁSA

 

Egy nagyeszű fóka rámordult a rákra:

- Ne haladjon hátra,

hisz nem jut előbbre soha,

kinek vissza van az oda.

Ám a ráknak, mi tagadás,

visszásnak tűnt ez a tanács.

Azt értette belőle,

szégyenszemre hátráljon meg előre.

De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,

más kárát tanulná meg saját hasznán,

hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,

előregázolna hátra az iszapba.

Viszont azt is tudta a nyomorult pára,

az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,

és hogy ne hagyja a drága időt veszni,

elhatározta, már tegnap el is kezdi.

 

Előzmény: Teresa7 (57343)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62990

Reviczky Gyula: Donna Diana

 

Szemedben ígézet sugára,
Ajkad körül csodás mosoly;
De a kedély szelid varázsát
Nem látom arczodon sehol.
Mint kirakatban drága bábut
Néz gyermek, épugy nézlek én.
Ha megvehetnélek, ki tudja
Hogy össze nem törnélek-é?

 

Szeretsz?... Hisz' a szerelmi hűség
Nem élted üdve, létjogod,
Hanem hiúság, gőg, divat s te
Ha már meguntad, eldobod.
Üres szivű, divatos úrfik
Hadd kurizáljanak neked.
Én azt tudom csupán szeretni,
Ki engemet viszonszeret.

 

Növeljem-é még büszkeséged'?
Boruljak lábaidho' tán?
Sohajtsak lealázva hozzád,
Mint istenéhez a pogány?
Te sóhajimra nem felelnél,
Arczomba nézve hidegen;
Mig titkon, szíved rejtekében
Ujjonganál győzelmeden.

 

Hol vetted ezt a bűvös arczot?
Mért csábitsz, hogy ha nincs szived?...
Szép vagy, szeretlek nézni hosszan,
S mégsem ohajtlak, elhihetd.
A szerelem, e régi ének
Hatalmát én is érezem:
De sirjak-é, ha mozdulatlan
Szobor nem érez énvelem?...

Előzmény: bajkálifóka (62988)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62989

jav:Louvreban

Előzmény: bajkálifóka (62988)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62988

Apollo római isten, a görög Apollón megfelelője, a gyógyítás, a vadászat, a művészetek istene, Iuppiter és Latona gyermeke. Ikertestvére Diana.

 

másolat,a párizsi Louvrban van

 

Apollo kultuszát i. e. 443-ban honosították meg Rómában, amikor egy járvány miatt Sibylla jóslataihoz folyamodtak. A jóslat szerint csak Apollón isten segíthetett a járvány leküzdésében. Korábban is ismerték az etruszk panteon Apulu nevű istene révén, de tisztelete nem volt jelentős. A görög mintát kiegészítették még a napisteni attribútumokkal, mert bár a görög Apollónnak is voltak szoláris vonatkozásai (tüzes nyilai a napsugarakat jelképezték), ott volt külön napisten (Héliosz). Apollo kifejezetten napistenné vált a rómaiaknál, akinek testvére, Diana a holdistennő. Sol (vagy Sol Invictus) jóval későbbi fejlemény a római mitológiában.

 

Marcantonio Franceschini - Apollo and Diana killing the Python.

 

 

 

 

 

Előzmény: Teresa7 (62986)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62987

160 éve, ezen a napon  New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő lép sztrájkba a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Ennek emlékére tartjuk a nemzetközi nőnapot.

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62986

Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek Zoltán, Beáta és Julián napján!:-)

 

Ma Apol, Apolka, Apolló, Apollónia, Aracs, Arad, Aramisz, Csolt, Filemon, János, Juliánusz, Júliusz, Kada, Szilvánuz és Zolta napja is van!:-) 

 

 

 

Kárpáthy Zoltán (Venczel Vera, Kovács István, Latinovits Zoltán)

 

Kárpáthy Zoltán 1966-ban Jókai Mór azonos című regényéből készült magyar film. Az Egy magyar nábob folytatása, amellyel együtt 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.

 

halkabban Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62985

Csiger Imre:

Egy gondolat...


Talán felhő, igen az lennék.
Kezembe havat fogva repülnék.
S szórnám, utadba merre jársz.
Azt taposva mosolyra találsz.


Nem, nem. Inkább lennék a Nap.
Csüngnék, fenn az égen, s ragyogva
Ölelnélek át, simítva, karolva
Melengetném fázós lelkedet.


Vagy inkább szél lennék?
Hm. Magam sem tudom.
Mindened ölembe felkapnék,
S repülnénk, túl a gondokon.


Lennék inkább kispatak.
Hegyről messze csobogó.
Lelkemben hosszú sétákon,
Lábaid lágyan simogató.


Legyek inkább fa? Netán erdő?
Fázós, gyenge lelked elrejtő?
Mérges, bántó emberektől
Átkarolva óvó, féltő.


Nem! Tudom, mi lennék!
Egy este bekopogó, váratlan vendég
Ajtót nyitva kérdőn rám néznél.
Te? Igen, most már Én lennék!

 

halkabban Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62984

Kedves vagy, nagyon köszönöm! :)

 

Előzmény: bajkálifóka (62981)
Magdi60 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62983

Köszönjük!

Előzmény: bajkálifóka (62981)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62982

Kedves Bajkálifóka!:-) Nagyon szépen köszönöm, nagyon kedves vagy!:-)

Előzmény: bajkálifóka (62981)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.08 0 0 62981

Szervusztok és tiszteletem Nektek  Kedves Holgyeim: Tereska,Szan,Hallkabba,Panni F...és Minden Holgynek is aki ide benéz-Boldog Nonapot kivánok!

 

 

Thököly Vajk - Virágot a virágoknak

 

Búcsúzó hópelyhek között,

Nyílik ki egy kis virág,

Szirmain ezüstös gyöngyök,    

Napfényben simogatják,

Mint a szívben a szeretet,

Elolvasztja a jeget,

Azt kívánom mindenkinek,

Ölelje át kit szeret.

 

Dideregne a férfiszív,

Ha magában dobogna,

Ha nem lenne, ki öleljen,

Kezünket ki megfogja,

Rügyeket fakaszt a tavasz,

Hozzátok ír verseket,

Azt kívánom mindenkinek,

Ölelje át kit szeret.

 

……………….

 

Szóljon a vers minden nőnek,

Virágai a világnak,

Lányoknak, feleségeknek,

Anyáknak és nagymamáknak,

Nélkülük mi szép elveszne,

Szürkévé válna minden nap,

Virágot a virágoknak,

Amikor eljön a nőnap.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62980

Parancs János

 

Ismét a tavasz

 

A jószagú levegő. A csicsergő,
a csivitelő, a füttyögő madarak.
Az opál ég alatt a könnyű pára....
A tavaszi napsütéstől kótyagos,
cikázó rovarok, lepkék, bogarak.
Kibuknak a földből a füvek, a csírák,
tündökölnek és illatoznak az ibolyák,
az ismeretlen nevű, apró virágok.
Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét legalább.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé;
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.

 

Teresa7 Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62979

Szervusz, kedves Bajkálifóka, szép estét Neked!:-)

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (62973)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62978

18 éve, ezen a napon hunyt el Palotás Dezső, erdélyi magyar költő, író, grafikus.

 

 

Palotás Dezső

 

Noé diadalma

 

(folytatás)

 

(özönfiak verse)

 

O, tutáliber, máliber,
az öregünk a nagylíder,
az egyetlen, a remek ős,
a sokszáz éves hegy vízrajzi felelős.

Már ilyen a mi nemzetségünk,
mi is hatszáz éveket élünk:
a Sém, a Jáfet és a Khám.
Az öreg hatszáz. Igazán.

Ő Jáhvéval is társalog
és nagy a befolyása ott
és mindenhez ért a papa
és be is válik minden ügyben jóslata.

Már ilyen a mi nemzetségünk,
mi is mindent tudunk és értünk:
a Khám, a Jáfet és a Sém,
az igazságos más-halálok tengerén,

 

 

Noé és fiai

Előzmény: Teresa7 (57365)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62977

88 éve, ezen a napon született Székely János író, költő.

 

 

Székely János

 

ÖRÖK CSILLAGFÉNYBEN

 

Sutácska békák ugráltak körül,
Amíg az éjben bandukoltam lassan.
Léptem vigyáztam. Sejtelmem se volt,
Mi történik a felleges magasban.

 

De ág reccsent, s én felkaptam fejem.
Tágult a köd s a ritka lombok rése,
S megcsapkodott és megsimogatott
A csillagtengerek hullámverése.

 

A csillagok, a messzi csillagok
Kutattak rést, hogy lépteim kilessék.
S megnyílt a rés, s a körtefák alá
Beszivárgott a teljes végtelenség:

 

Beszivárgott a furcsa gondolat,
Hogy bárhová is jutnék a világban,
Akármi messze, látnom kellene,
Hogy még mindég és mindenütt világ van,

 

S nincs benne vég - de kezdet sincs sehol,
Nincs hátra és előre, nincs le és föl,
És mindenütt a közepén vagyok,
És nem juthatok ki a közepéből.

 

Előbb letörtem. Fájt és izgatott,
Hogy - mit sem vétve - börtön foglya lettem.
Mert úgy éreztem: börtön a világ,
Mégiscsak börtön, noha véghetetlen.

 

Bántott és fájt, hogy itt raboskodom,
Életfogytiglan, sőt halálra szántan,
S még csak kegyelmet sem remélhetek
E képtelen és végtelen világban.

 

De most egészen felszakadt a köd,
S odébb vonult a kései vidékről. -
Kibújt a hold, s egy újabb gondolat
Szivárgott föl az ősi televényből.

 

Egy gondolat, hogy kár bevallanom
Ketrec-lebíró vágyaim parancsát,
Hisz ez a ketrec: maga a világ!
És rabja lenni: maga a szabadság.

 

Egy gondolat, hogy nem volnék szabad
Másutt sehol, csak épp a végtelenben.
Ki szökne innen: magától szökik,
S ki cserbenhagyná: magát hagyja cserben.

 

Igen, hogy ez a börtön épp a lét,
S halálom lesz, ha rácsait lebontom.
Lehet, hogy börtön, ámde végtelen,
S ha végtelen: nem börtön már, de otthon.

 

S míg így töprengtem, elfogyott a domb
Alólam, és az országútra értem.
Lőcslábú ökrök ballagdáltak ott
A csillagfényben, lomhán és kimérten.

 

Oly végzetes és olyan megható
Szemmel, mint némely dolgos emberé,
Egy ismeretlen terhet vittek ők
Egy ismeretlen, messzi cél felé.

 

Szép, méltóságos, tiszta állatok -
Zendült meg akkor szívemben az ének -,
Jobb volna tán igába állanom,
Talányos terhet hordani, közétek.

 

Jobb volna tán tudatlan tengenem
És ballagnom a nyárutói ködben.
Semmint örökkön itt töprengenem
Börtönhazámban, világbörtönömben.

 

Mennék a langyos, csillagterhes éj
Csodái közt, csodásan, szenvtelen.
Mennék, s a járom lenne csak nehéz,
Hosszan előrenyújtanám a fejem.

 

Mennék, amerre húznak-hajtanak,
S megállnék, ha társam is megállt…
S nem várnám úgy és nem félném a nagy
Börtönnyitó és sírcsukó halált.

 

(1960)

 

Előzmény: Teresa7 (57338)
Teresa7 Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62976

Szép estét kívánok Mindenkinek Tamás, Ubul és Perpétua napján!:-)

 

Ma Rupert napja is van!:-)

 

 

Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás

 

A népnyelv az apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. E köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában. Távol volt, amikor Jézus a halála után megjelent a tanítványoknak, és amikor a szemtanúk beszámoltak neki róla, azt mondta, csak akkor hiszi el a történteket, ha saját szemével és kezével győződik meg felőlük. Jézus 8 (!) nap múlva ismét megjelent a tanítványoknak, s ekkor Tamás is jelen volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. Meggyőződvén, hogy valóban keresztre feszített Mesterével áll szemben, visszatért a hite (Jn 20,24–29). Az evangéliumi történetnek egy apokrif párhuzama is van, mely Mária mennybemenetelét meséli el. E csodálatos eseménynél Tamás újfent nem volt jelen, hallván azonban róla, megint „tamáskodott”, és jelet kért. Meg is kapta, a Szűzanya az égből ledobta neki az övét.

 

bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62975

Somogyi  Barnabás: Keskeny úton

 

Keskeny úton, vándorok között
Megyek én is a jövő felé,
Vállamon a súlyos kereszttel
A jelvénnyel, mely a seregé.

 

Megtört szívvel megyünk előre,
Egy igaz cél felé visz utunk –
S ha Lótnéval hátratekintünk:
A sok-sok göröngyben elbukunk.

 

Vallom: egyszer pihenni vágytam.
Álmodtam kétség-domb tetején –
Ébredéskor tudtam meg újra:
Tamás-hit volt eddig az enyém.

 

Hajnalpírban, harmatesőben
Öt sebedet mutattad nekem,
Ezért, Uram, a keresztemet
Már soha többé le nem teszem.

Előzmény: bajkálifóka (62974)
bajkálifóka Creative Commons License 2017.03.07 0 0 62974

 

Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé...

(Áldások, imádságok / Ima - Aquinoi szent Tamás imái)

 

Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé, a szív kisszerűsége nélkül tisztává, zúgolódás nélkül türelmessé, színlelés nélkül alázatossá, szertelenségre való hajlam nélkül vidámmá, kislelkűség nélkül szomorúvá, fennhéjazás nélkül komollyá, könnyelműség nélkül vonzóvá, hamisság nélkül igazlelkűvé!
Add, hogy kevélység nélkül tegyem a jót, önhittség nélkül meg tudjam inteni felebarátomat és épülésére szolgáljak szóval és jó példával, a Te igazságodat tartva szem előtt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!