antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Még azt se mondtam el, milyen csodás nagy éjszakán az ezüst zuhogás, a hangtalan föld határaira lezúduló csillag-Niagara.
Még sose mondtam el a színeket, szürkébe foglalt hétszín íveket, fehér havat a zöld fenyőgallyon, piros kendőt a fekete hajon.
Még sohase soroltam el az ízek mindegyikét; húzó fanyart az ínynek; maró sósat; viasz-sejtekbe szűrt viráglevet; hánytató keserűt.
Nem mondtam el az évszakok futását, hogy mily kápráztató a zuzmarás ág, jázminvirág a tavaszt illatozza és napernyőjét kinyitja a bodza.
Nem mondtam el megannyi búját-mézét az életnek, mit kuporgat öt érzék s a szív mélyében születő zenét - a köznapi dolgok igézetét.
Köznapok – csupa izgató magánügy: Holdfény, kenyérharc, becsület, madárfütty, vihar bőgése – minden ámulásom az életen csügg, nem az elmuláson.
Ki a világgal váltam vala eggyé, kívánkozom – s nem engednek közüggyé önvádak, fagypontig süllyedt viták, szidalmak, s görcsös ars poeticák.
Hogy osztanám a földnek és egeknek sok apró kincseit az embereknek... Minden élet: szolgálat. Ez becses még - törvényem, sorsommal kötött egyezség.
Mert fogtam én a siker pilleszárnyát, s nem boldogabb, csak lettem tőle gyávább, s maszattá rondult ujjamon a hímpor. Mind kínná torzul, ami nem lett kínból.
Adj, élet, munkás férfikort, öregkort, s erőt, annyit: Ha mennem illik egykor, még síremlékem is magam faragjam! S ne menjek úgy, hogy lelkemmel haragban.
203 éve, ezen a napon született Tarasz Hrihorovics Sevcsenko ukrán költő.
Tarasz Sevcsenko
Végrendelet
Ha meghalok: tágas mezőn vessétek az ágyam, egy kurgánnak magasában, édes Ukrajnámban, hol a füves messzeséget véges-végig látom és hallgatom, hogy a Dnyeper mint zúg a lapályon. Ha majd hallom: hogy özönöl az ellenség vére, ha majd ömlik Ukrajnából a tenger kékjébe – akkor fel az égig szállok s a küszöbig o fent, hálát adni. Hanem addig nem ismerek istent. Keljetek fel, zúzzátok szét valamennyi láncot, zsarnok-vérrel öntözzétek a szent szabadságot. S akkor majd a nagy családban, csendes szóval hordozzátok szabad, új családban nevem a hazában.
Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg bánja már, Váltig hajtja: kár volt, kár! Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne Ha elbotlik se köszön, S ha ott kapja, kibuktatja Orrával a küszöbön. Pedig titkon oda jár, Szép asszonynak mondja: kár! Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra Tetteti, hogy mit se hajt: „Kend meg köztünk ne csináljon Háborodást, házi bajt, Nem vagyok én csapodár.” Rebi néni mondja: kár! Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt, Piros kendőt s egyebet: „Nesze, lyányom! e mézes bor Erősítse a szived: Szépnek úgy nem tenni kár!” - „Hadd jöjjön hát a kasznár.” Hess, madár!
Háborúság, házi patvar Attól kezdve van elég; De nem hallik a szomszédba: Pörge Dani tűri még. A bölcső is ott van már: Künn egy varju mondja: kár! Hess, madár!
Asszony, ördög! vidd apádnak Haza ezt a gyermeket - Ne! a varjut (hol a puskám?) Útra meglövöm neked.” Varju azt se mondja: kár! El sem is rebbenti már: „Hess, madár!”
Híre terjed a helységben: „Tudjátok, mi az eset? Pörge Dani egy varjút lőtt S Rebi néni leesett!” Rebi lelke nem vón’ kár: De, mint varju, visszajár. Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza; Szegény Dani mit tegyen? Útnak indul, bujdosásnak, Keskeny pallón átmegyen. Szembe jött rá a kasznár. Varju elkiáltja: kár! Hess, madár!
Keskeny a palló kettőnek: Nem térhet ki a Dani; Egy billentés: lent a vízben Nagyot csobban valami. Sok eső volt: mély az ár. Varju látja, mondja: kár! Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte; Reszket, ha levél zörög: Felvont sárkányt vesz kezébe, Hajtja éh: „megállj, görög!” Varju mind’ kiséri: „kár!... Fennakadsz te, szép betyár!” „Hess, madár!”
„Most ebédre, hollók, varjak Seregestül, aki van! De szemét ne bántsa senki: Azzal elbánok magam.” Fekete volt, mint bogár: Asszony ott sír: „mégis kár! Hess, madár!” -
Vörös Rébék általment a Keskeny pallón: most repűl; Egy varjúból a másikba Száll a lelke, vég ne’kűl; S kinek ő azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár. Hess, madár!
Ábrahám és Sára egyetlen fia, Izsák közel járt negyvenedik évéhez, de a környezetében megfelelő, „hozzá illő” társat nem talált. Átérezve gyermeke szükségletét, Ábrahám leghűségesebb szolgálóját, Eliézert küldte el oda, arra a földre, amelyet elhagyott, Mezopotámiába, hogy onnan hozzon Izsáknak feleséget.A történet szerint Isten meghallgatta Eliézer imáját-megismerte Rebekát,és elhozta Izsáknak.
Rebeka és Eliézer találkozása a művészettörténet egyik kedvelt és önálló témája lett, főleg a barokk időszakában
Giovanni Battista Piazzetta: Eliézer és Rebeka találkozása a kútnál, 1740
N.Virók Csilla:Rebeka és Eliézer találkozása, 1998, olaj, vászon, Oltalom Alapítvány
N. Virók Csilla 1998-as olajfestménye babaarcú, gyönyörű Rebekát visz a vászonra, s állít a fölismerés belső ujjongásától sugárzó Eliézer mellé. A meleg színek gyengéden vonják körül a két főszereplőt a kép mértani középterében. A két kiemelkedő alak mellett jobbról Hárán leányai és asszonyai, balról a követség tevéi háttérbe húzódnak, és a hidegebb színek vonják be őket (kivált az előbbieket), megfestésük elnagyoltsága mellékszerepüket hangsúlyozza. A két főszereplő arcán, tekintetén van a hangsúly, a gondviselés vezérelte találkozás meghittségén, bensőségességén, a korsóból kicsorduló víz pedig a jövő biztos záloga.
Szép napot kívánok Mindenkinek Franciska és Fanni napján!:-)
Ma Ajád, Domán, Dominik, Domokos, Domonkos, Domos, Elmira, Elvira, Fáni, Gergely, Gergő, Gerő, Györe, György, Györk, Györke, Katalin, Katarina, Katerina, Katica, Katinka, Kató, Katrin, Katrina, Metód és Rebeka napja is van!:-)
A 14 éves Gyarmati Fanni (Radnóti Miklósné)
Radnóti Miklós
Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagyok más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
20 éve, ezen a napon hunyt el Béky-Halász Iván, költő, műfordító.
Béky-Halász Iván
Mutatvány
lehúnyt szemmel fekszik a deszkából kiálló késeken hátából itt-ott vér szivárog fájdalmat nem érez egy kés megölné nem ötven lassan felkel meghajol megköszöni a tapsokat a sajnálkozásokra legyint és arra gondol hogy holnap kezdődik minden előről a kések tapsok sajnálkozások gépiesen elsimítja haját a homlokából tükörbe néz de a tükörből nem néz senki vissza s a késekről már lemosták a vért
72 éve, ezen a napon hunyt el Sárközi György, író, költő, műfordító.
Sárközi György
Fiataloknak
Mikor szemetek sötét barlangja megnyilt szemeimnek, Mindegyikből egy-egy széphangú madár Szárnyalt csöndes búgással tárt kalitka-szívembe.
S mikor az éjszaka erdejében szunnyadnak a madarak az alvó ágon, S számról letépi a dalt a vadujjú szél, Megszólalnak itt benn a ti hangjaitok s velem dalolnak.
Mindnyájan egyet énekelünk, mint a virágok egy napra nyílnak, S mégis ezer színnel táplálja őket a föld, Más-más zenével mindnyájan egyet énekelünk, igaz torokkal.
A mi dalunk mindenütt kinő a földből, mint a zizegő páfrány, Fölserdül a fészkes lombokig s ébredve velünk Zsolozsmáznak édes öcséink: az éjszaka erdejének madarai.
Szárnyalva ők fonják tovább a mi zenénket a vak magasban, Ezüstös húrjainkat fölhúzzák a csillagokig S a sötétség szárnya zendítve surolja a remegő hárfát.
S még a csillagok is, arany galambok, beléturbékolnak muzsikánkba S úgy összehangzik minden, mint szivárványban a szín, Vagy mint idelenn a mi fiatal sziveinknek doboló dobogása.
Szemedben ígézet sugára, Ajkad körül csodás mosoly; De a kedély szelid varázsát Nem látom arczodon sehol. Mint kirakatban drága bábut Néz gyermek, épugy nézlek én. Ha megvehetnélek, ki tudja Hogy össze nem törnélek-é?
Szeretsz?... Hisz' a szerelmi hűség Nem élted üdve, létjogod, Hanem hiúság, gőg, divat s te Ha már meguntad, eldobod. Üres szivű, divatos úrfik Hadd kurizáljanak neked. Én azt tudom csupán szeretni, Ki engemet viszonszeret.
Növeljem-é még büszkeséged'? Boruljak lábaidho' tán? Sohajtsak lealázva hozzád, Mint istenéhez a pogány? Te sóhajimra nem felelnél, Arczomba nézve hidegen; Mig titkon, szíved rejtekében Ujjonganál győzelmeden.
Hol vetted ezt a bűvös arczot? Mért csábitsz, hogy ha nincs szived?... Szép vagy, szeretlek nézni hosszan, S mégsem ohajtlak, elhihetd. A szerelem, e régi ének Hatalmát én is érezem: De sirjak-é, ha mozdulatlan Szobor nem érez énvelem?...
Apollorómai isten, a görög Apollón megfelelője, a gyógyítás, a vadászat, a művészetek istene, Iuppiter és Latona gyermeke. Ikertestvére Diana.
másolat,a párizsi Louvrban van
Apollo kultuszát i. e. 443-ban honosították meg Rómában, amikor egy járvány miatt Sibylla jóslataihoz folyamodtak. A jóslat szerint csak Apollón isten segíthetett a járvány leküzdésében. Korábban is ismerték az etruszk panteon Apulu nevű istene révén, de tisztelete nem volt jelentős. A görög mintát kiegészítették még a napisteni attribútumokkal, mert bár a görög Apollónnak is voltak szoláris vonatkozásai (tüzes nyilai a napsugarakat jelképezték), ott volt külön napisten (Héliosz). Apollo kifejezetten napistenné vált a rómaiaknál, akinek testvére, Diana a holdistennő. Sol (vagy Sol Invictus) jóval későbbi fejlemény a római mitológiában.
Marcantonio Franceschini - Apollo and Diana killing the Python.
160 éve, ezen a napon New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő lép sztrájkba a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Ennek emlékére tartjuk a nemzetközi nőnapot.
Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek Zoltán, Beáta és Julián napján!:-)
Ma Apol, Apolka, Apolló, Apollónia, Aracs, Arad, Aramisz, Csolt, Filemon, János, Juliánusz, Júliusz, Kada, Szilvánuz és Zolta napja is van!:-)
Kárpáthy Zoltán (Venczel Vera, Kovács István, Latinovits Zoltán)
A Kárpáthy Zoltán 1966-ban Jókai Mór azonos című regényéből készült magyar film. Az Egy magyar nábob folytatása, amellyel együtt 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.
A jószagú levegő. A csicsergő, a csivitelő, a füttyögő madarak. Az opál ég alatt a könnyű pára.... A tavaszi napsütéstől kótyagos, cikázó rovarok, lepkék, bogarak. Kibuknak a földből a füvek, a csírák, tündökölnek és illatoznak az ibolyák, az ismeretlen nevű, apró virágok. Erjed és pezseg újra a természet, ki tudja hanyadszor, hány ezer éve, hogy kihordja és világra szülje az esélyt, a folytatás reményét legalább. Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé; ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó, hitetlen és erőtlen lélek vagyok. Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás, gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás, ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.
Szép estét kívánok Mindenkinek Tamás, Ubul és Perpétua napján!:-)
Ma Rupert napja is van!:-)
Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás
A népnyelv az apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. E köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában. Távol volt, amikor Jézus a halála után megjelent a tanítványoknak, és amikor a szemtanúk beszámoltak neki róla, azt mondta, csak akkor hiszi el a történteket, ha saját szemével és kezével győződik meg felőlük. Jézus 8 (!) nap múlva ismét megjelent a tanítványoknak, s ekkor Tamás is jelen volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. Meggyőződvén, hogy valóban keresztre feszített Mesterével áll szemben, visszatért a hite (Jn 20,24–29). Az evangéliumi történetnek egy apokrif párhuzama is van, mely Mária mennybemenetelét meséli el. E csodálatos eseménynél Tamás újfent nem volt jelen, hallván azonban róla, megint „tamáskodott”, és jelet kért. Meg is kapta, a Szűzanya az égből ledobta neki az övét.
(Áldások, imádságok / Ima -Aquinoi szent Tamás imái)
Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé, a szív kisszerűsége nélkül tisztává, zúgolódás nélkül türelmessé, színlelés nélkül alázatossá, szertelenségre való hajlam nélkül vidámmá, kislelkűség nélkül szomorúvá, fennhéjazás nélkül komollyá, könnyelműség nélkül vonzóvá, hamisság nélkül igazlelkűvé! Add, hogy kevélység nélkül tegyem a jót, önhittség nélkül meg tudjam inteni felebarátomat és épülésére szolgáljak szóval és jó példával, a Te igazságodat tartva szem előtt.
