antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Lánykámnak ajánlani fogom, keddi programnak szuper!:) Fiamék nem használhatják ki, mert Kecskeméten egy zárt helyen lesz. Környékünkben nincs ilyen kávéház, pedig tudnék vinni egy pár verset!:)
Egyébként Kiskőrösön, Petőfi szülőháza mellett van is egy kávézó, lehet, nem tudnak erről a kezdeményezésről.
Sándor, József, Benedek, fagyoskodtunk eleget. De fukarul őrzitek a meleget! Három ravasz zsugori, bontsátok a zsákot ki! Fusson a hideg, jusson a meleg: erdőre, mezőre, libalegelőre, a kiskertbe, házba, házunknak udvarára. Gyertek szaporán, hozzátok a zsákot, bontsátok a zsákot! Irgum-burgum-murgum, meddig várjunk rátok?!
Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek József és Bánk napján!:-)
Ma Jozefa, Jozefin, Jozefina, Józsa és Joca napja is van!:-)
El Greco: Szent József és a gyermek Krisztus
Reményik Sándor
József, az ács, az istennel beszél
Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, - és mégsem az vagyok. Ez a gyermek... ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok... Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz? Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet a világ, s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt... Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.
Március 13-án múltmúlt 306 éve, hogy elhunyt Nicolas Boileau-Despréaux, francia költő, esztéta, műkritikus.
Nicolas Boileau-Despréaux
ARS POETICA
Akármilyen a tárgy, ha fölséges, ha kedves, igazodjék a rím a józan értelemhez. Úgy látszik, egyik a másikával perel, de szolga csak a rím, és engednie kell. Ha valaki kemény munkával jár utána, a szellem csakhamar könnyedén jut nyomára; az ész-szabta igát készséggel fölveszi, s nincs ártalmára az, sőt dúsabbá teszi. Ha viszont nem törődsz vele, fejedre lázad, s akkor az értelem bottal üti nyomát csak. Ezért szeressük a józan észt. Érdemet s fényt írásműveink csak tőle nyerjenek. Annak gondolata, kit őrült hév tüzel föl, messze rugaszkodik a józan értelemtől; gyalázat, azt hiszi, úgy gondolkodnia szörnyű verseiben, mint más emberfia. Kerüljük e hibát. A hamis csillogásnak harsány hagymázait hagyjuk Itáliának. Mindenben ez legyen célunk: a Józan Ész; ám útja síkos, ott kitartani nehéz; nyakát szegi, aki csak kissé félretéved. Sokszor bizony csak egy ösvénye van az Észnek. Akad szerző, akit úgy elönt tárgya, hogy jól kimeríti és csak aztán hagyja ott. Ha egy kastélyt talál, bőségesen leírja, Lépcsős teraszain sétáltat oda-vissza itt egy erkély, amott egy kerengő, odább aranyos oszlopok szegik a tér fokát; majd jön a mennyezet sok köre és csigája: minden csupa füzér, minden csupa ciráda. Húsz lapot ugrom át, míg végét meglelem, s kereket oldhatok végül a kerteken. Kerüljétek el az ilyen meddő beszédet, s ne legyen terhetek a sok mihaszna részlet. A kelletén fölül nem kell a szó nekünk: nyomban elveti azt jóllakott szellemünk. Sosem tud írni az, ki nem ismer fegyelmet. A rossz félelme még nagyobb rosszra vezethet. Egy verssor gyönge volt, hát érdessé teszed. Hosszadalmas helyett homályossá leszek. Ez kerüli a díszt, múzsáján ruha sincs hát. Az fél, hogy lent ragad, s felhőkben vész el inkább. Szeressen mindig a közönség? Akarod? Változatos legyen, ha írsz, a modorod. Egyhangú stílusod nem szül, csupán unalmat; ha szemre csillog is, előbb-utóbb elaltat. A közönség olyan szerzőtől viszolyog, aki örökösen csak egy hangon morog . . .
Március 13-án töltötte be életének 65. évét Rapai Ágnes költő, író. Isten éltesse!
„Mi a költészet? A rím? A ritmus? A kép? A szerkezet? A látomások logikus rendje? Talán az indulat, a képzelet hangokká, szavakká, mondatokká változása? A hit felülkerekedése a hitetlenségen? A halálfélelem erőfeszítése, hogy leküzdje önmagát? Játék? Mesterség? Az ihlet pillanata? A megvilágosodásé? Az a perc, amikor már minden halogatható, csak igazunk kimondása halaszthatatlan? Menekülés a világtól, vagy épp ellenkezőleg – tudatos beavatkozás a világ dolgaiba? Szolgálat? Kiszolgáltatottság? Végső soron minden költő ezekre a kérdésekre keresi a választ. Mert azt hiszem, aki nem keresi, az nem költő, aki pedig válaszolni tud, nem ír többé verset.”
I. (Nyakigláb) Eduárd angol király (Westminster, Middlesex, Anglia, 1239. június 17. – Burgh-by-Sands, Carlisle mellett, Cumberland, 1307. július 7.)
Ragadványneve
Nyakigláb Eduárd (Edward Longshanks)
1272-től Anglia királya. Meghódította és az angol korona fennhatósága alá vonta Walest, valamint kísérletet tett Skócia meghódítására is. A harminckét évesen trónra lépő király személyében Angliának ismét egy harcos lovagkirálya lett, aki sorra vette fel a harcot a szomszédos államokkal. Emellett pedig más uralkodói feladatainak is eleget tett. Felesége, Kasztíliai Eleonóra 15 gyermeket szült neki.
A franciaországi háború mellett a király más célokat is kitűzött maga elé. A walesi uralkodóház hanyatlóban volt. Így nem okozott túl nagy gondot az angol királynak, hogy a kontinensen vívott háború mellett még a Brit-sziget nyugati felén elterülő, ősi kultúrájú Walest is elfoglalja. Hosszú harcok árán 1282-re meg is szállta és az angol koronához csatolta a térséget. A hódító király legendásan kegyetlenül bánt a walesiekkel. A lázadók ellen erős védvonallal vette körbe Walest.
Arany János - A WALESI BÁRDOK
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány.
Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sírva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!”
Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!...” S int a király. S elérte még A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék - No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.
„Emléke sír a lanton még - No halld meg, Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd.”
Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. -
S Edvárd király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: „Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik.”
Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.
lábaim süppednek lazán a homokba míg magamban lépkedek a világ vagyok Én és én vagyok a Világ állok az idők kezdetén és látom, amint minden véget ér körbe fordul a lét kezemben tartom a Végtelent leülök a Semmi peremén és ledobom minden vétkemet elveszett már minden álmom miért is voltak nem tudom bennem cseng minden dalom és én kint halkan dúdolom a homályból előtűnnek a fák rezzennek a levelek felnőnek a hegyek mélyülnek a tavak csengenek a szavak hívnak a mozdulatok fájnak az érzések éled minden, amiről azt hittem már rég elmaradt előre kellene lépnem vagy dőlnöm legalább de nem mozdulok makacs létem megaláz hátat fordítok végzetemnek sétám folytatom tovább...
...falevelek peregnek rajtuk zizegnek lépteim
a szél arcomba sodorja hajamat meglendítem, felrántom a fejemet és mint a rakoncátlan tincsek talán én is meglelem majd a helyemet
ringatózva lépkedek az előtűnő árnyak között utat nyit nekem a csendes esti homály bánat rögöket rugdosok magam előtt s közben halkan dúdolom... talán... talán...
Joséphine Baker, született Freda Josephine McDonald (Saint Louis, Missouri, 1906. június 3. – Párizs, 1975. április 12.) afroamerikai származású francia énekesnő, táncosnő, előadóművész. 1937-ben lett francia állampolgár.
Becenevei az angolban a „Bronz Vénusz” (Bronze Venus), „Fekete Gyöngy” (Black Pearl), és a „Kreol Istennő” (Créole Goddess) voltak. Franciaországban őt mindig „La Baker”- ként ismerték.
Joséphine Baker,Carl Van Vechten felvétele, 1949
Gyermeke nem lehetett, többször elvetélt, ezért 1947-ben elhatározta, hogy gyermekeket fogad örökbe a világ minden részéről, feketét, fehéret, sárgát, rézbőrűt, arabot, zsidót..., összesen tizenkettőt, ahogy ő nevezte, a szivárványcsaládot. Mindegyik gyermekét eredeti hite, vallása alapján nevelte, bebizonyítandó, hogy szeretetben élhet együtt minden ember, fajtól függetlenül: a rasszizmus nem velünk születik hanem tanuljuk
68 éves korában lépett fel utoljára Párizsban a Bobino színházban (a felvétel a youtube-on megtalálható az egész revüről és ebben látható páratlan tehetsége a varieté világában), majd az egyik előadás után agyérgörcsöt kapott és néhány nap múlva meghalt.
Jó reggelt, szép napot kívánok mindenkinek Gertrúd és Patrik napján!:-)
Ma Jozefa, Jozefin, Jozefina, József, Nóna, Páris, Patrícius, Pedró, Petur, Petúr és Trudi napja is van!:-)
Gertrúd magyar királyné - Gertrude of Merania (Hedwig Codex)
Jászai Mari Gertrúdként
GERTRUDIS Ki vagy te? és ki én? Az én anyám, s hazám Meránia Szült téged? a nagy Berchtold vére így Fajúlt el?
OTTÓ Egyszer minden útakat Számomra készíted - azután pedig meg- Gyalázol!
GERTRUDIS A célod nem; de a módjaid Útálhatom. Magam készítek útat, Mivel beteg testvérem megvidámítása Volt késztetőm; nem tiltottam soha Tőled szerelmet! Vidámság, öröm, Minden csak a szolgálatodra volt; S most fajtalan véred tilalmas úton Melinda bírására csörgedez. Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni, Amott meg - útálván ezt, engem is Kerűl.
OTTÓ De hallgass meg!
GERTRUDIS Meráni herceg - Egy férfiú nem tud kifogni egy Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egy Asszony tud országok felett megállni.
Szép estét kívánok Mindenkinek Henriett, Henrietta és Herbert napján!:-)
Ma Ábris, Bálint, Cirják, Cirjék, Eszmeralda, Euzébia, Geréb, Gereben, Hamlet, Harriet, Helmut, Hendrik, Hilár, Hilárion, Hiláriusz, Jetta, Jetti, Nóna, Nónuzs, Őzike, Valentin, Vidor és Zádor napja is van!:-)
Takács Ferenc
A Herbert-szindróma
Otto von Bismarck, a Vaskancellár, a 19. század politikai zsenije a jelek szerint dinasztiát szeretett volna alapítani: a tehetség és az érdem dinasztiáját. Fiát, Herbert von Bismarckot biztatta, hogy lépjen az ő nyomdokaiba, politikai pályán szolgálja Németország javát és a Bismarck név dicsőségét. A fiú igyekezett is: apja mellett volt magántitkár, majd követségi tanácsosként, később külügyi államtitkárként működött. Nem tett nagy hatást sem az emberekre, sem az események menetére, s apja megbuktatása az ő politikai karrierjének a végét is jelentette.
Keresztneve, a „Herbert" aztán évtizedekig keringett Európában: fontos politikusok, jelentős emberek kevésbé fontos és jelentős fiait, az apák óvó árnyékában, az apai hírnév menlevelével boldogulni igyekvő közéleti figurákat, később az ilyen családi helyzetű művészeket és írókat is sokáig „herberteknek" nevezték, többnyire csúfondáros éllel. A szó később kikopott a használatból, ma már, gondolom, kevesen tudják, mire utaltak vele annak idején.
Karinthy Márton nyolcszáz oldalnál is hosszabb könyve a Karinthy-dinasztiáról, ez az „Utazás Karinthyába" alcímet viselő hegy-, víz- és barlangrajz erről a különös országról most arra késztet, hogy felújítsuk az elfeledett szólást (miközben visszafogjuk annak eredeti szarkazmusát). Ez a könyv ugyanis nem más, mint a „herbertizmus" anatómiája, a Herbert-szindróma diagnosztizálása a Karinthy család három nemzedékének pszichohistóriájában, anamnézis és látlelet a kór - vagy tünetcsoport - működéséről Karinthy Frigyes, két fia: Karinthy Gábor és Karinthy Ferenc, valamint unokája: Karinthy Márton személyes életében és irodalmi működésében. (Azaz egy kettős Herbert-szindróma a téma: az apa-fiú-unoka sor kétlépcsős herbertizmusa.)
A Herbert-szindróma kétszeresen kínos állapot. Egyrészt külsődlegesen, a környezet felől nézve: ha a fiú apja nyomában indul el az úton, rögtön tehetségtelen utánzónak minősítik, ha viszont dacosan valami mással próbálkozik, azonnal megkapja: persze, azért ilyen, mert nem tud olyan lenni, mint az apja, hiába is próbálná. Másrészt benső értelemben is, hiszen az állapot lelkileg jószerivel feldolgozhatatlan, „Herbert" afféle csiki-csuki helyzet foglya: ha azonosul apjával, önálló létre alkalmatlan árnyéknak érzi magát, ha viszont szembeszegül és lázad, akkor meg attól szenved, hogy még lázadása irányát is apja határozza meg (mintegy inverz determinizmus formájában), s önállósulása energiáinak is ő a forrása.
Voltaképpen ennek a csiki-csuki helyzetnek, a Herbert-komplexusnak a kibeszélése Karinthy Márton könyve: anamnézisbe és látleletbe bújtatott gyónás, önanalitikus heverőmonológ. De csupán voltaképpen az. Szerzője kinyilvánított szándéka szerint ugyanis az Ördöggörcs regény, „regényt kezdtem el írni a családomról", szögezi le az ötvenedik oldalon, s könyvében máshol, több ízben is így nyilatkozik. Ehhez képest a könyv terjedelmét nagyrészt regénnyé áthasonítatlan nyersanyag tölti ki: tényeket rögzítő dokumentumok, magnetofonra felvett beszélgetések a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, orvosokkal és pszichiáterekkel, terjedelmes idézetek visszaemlékezésekből, naplókból, a Karinthy család tagjaival foglalkozó elegyes műfajú írásokból.
Kivánok szép estét Mindenkinek ! Neked Kedves Teresa kulon is:)Ma HENRICH névnap is van
Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek.Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek
Heinrich Heine portréja (David Oppenheim, 1831
A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel…(Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű, Loreley címen német népdallá vált Heine vers, ami olyannyira népszerű volt, hogy még a náci időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen. A vers alapja a gyönyörű, sziklás rajnai tájhoz kötődő német népi legenda, mely szerint egy Rajna menti sziklán ülő gyönyörű leány (szirén) okozza a hajósok vesztét
Németország, Rajna-vidék-Pfalz
annyira szép a táj, hogy felteszem a képet egy kicsit nagyobban
Ma Elektra, Keled, Kelemen, Kelemér, Kelen, Krisztofer, Ludovika, Lujza, Lukrécia, Perenna, Sudár, Sudárka, Zakária és Zakariás napja is van!:-)
Süt a mama
Süt a mama süt, süt a mama süt, Sárikának, Márikának, süt a mama, süt. Süt a mama süt, süt a mama süt, mákos rétest, túrós rétest, süt a mama süt. Én is ettem kettőt, te is ettél kettőt, Kiskelemen, Zakariás evett tizenkettőt.
Cristoforo Colombo vagy hagyományos magyaros nevén Kolumbusz Kristóf ( Genova, Genovai Köztársaság, 1451. augusztus 25. és október 31. között – Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1506. május 20.)
Kolumbusz Kristóf arcképe.
Sebastiano del Piombo festménye (1529-1531)
olasz származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló utazó, tengerésztiszt, az amerikai kontinens felfedezője 1492-ben. Bár az első, Amerika földjére lépő európaiak a 10. századi viking hajósok voltak – feltehetően Leif Eriksson, esetleg Bjarni Herjólfsson és harcosai – de művelődéstörténeti szempontból Kolumbusz felfedezése vezetett a korabeli világkép dinamikus kitágulásához, az ő felfedezése nyomán indult meg az amerikai kontinens feltérképezése és kolonizálása.
Kolumbusz síremléke a sevillai székesegyházban
A genovai Kolumbusz-ház
Radnóti Miklós:
Kolumbusz
"In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi" így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni. A könyvben szél lapoz. Otthagyja, másra gondol, fölötte vad, feszes, nagykarmú ég dorombol.
Kolumbusz szétvetett lábakkal áll s az éjben négy lázadó kuporg az árbocok tövében, s hintál a nagy hajó és zeng a sok vitorla.
Tévedne Rodrigo? Lehet... S szűk lesz a torka. Dehát a fűcsomók nem földközelt mutatnak? és láttam én magam, madárraj szállt nyugatnak, tegnap meg egy galamb.
S "föld! föld!" - üvölt a hang. És péntek volt, két óra és sötét a hajnal, "Laudetur" - mormolták s álltak levett kalappal.
“Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel: Albert Einstein.”
(Egy időkapszulában elhelyezett levél 1936-ból)
ALBERT EINSTEIN Nobel-díjas német fizikus, matematikus
“– Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak!
Ez a Petőfi fanatikus hangja volt. Az ifjak felugráltak. Úgy van, cselekedjünk! Munkára fel! Vezessetek bennünket! Ezalatt folyton nyíltak a kávéház ajtai és új alakok jöttek új hírekkel. Csodálkozást keltett Vahot Imre és Klauzál Gábor megjelenése. A bécsi forradalom híreit megerősítették a jöttek. A szembenlakó Koplánszky kesztyűcsinálónak a fia érkezett meg Bécsből, aki színről-színre látott egyet-mást az utcai tüntetésekből. Koplánszky elhozta a Pilvaxba a tanút is. Künn az utcán is gyülekeztek zsibongó, álmélkodó és magyarázó tömegek. A Pozsony felől érkező hajó utasai egy félóra alatt szétterjesztették a hírt a városban, egész Pest talpon volt és az Ellenzéki Kör meg a Pilvax előtt tolongott.
Egymást ölelgették az emberek és pátosszal beszéltek, mintha színpadon volnának.
Bent a kávéházban az izzó hangulat ereje alatt Irinyi kezdett beszélni, kire nehezteltek egy kicsit, mert az Ellenzéki Kör titkos emberének hitték, aki együtt keverte a kártyákat Klauzállal.
– Polgártársak – szólt Irinyi –, Petőfinek igaza van. Ne hagyjuk magunkat a formák korlátai közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgyűlés határozata fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni életbeléptetését követeljük.
Molnár József Bálint: Ifjú hévvel 1848 márciusában
Ifjú hévvel 1848 márciusában
Végigsöpört a szél, a változás szele, nagyurak Bécsben görnyedtek bele. Nem kell tűrni tovább jogot a bitor kezén, a haza újulása vár a törvénykezés terén Sarkunkra állva csupán egy név elég. Egy név, egy elv: nemzeti büszkeség. Ily ifjak nemzedéke csak ritkán születik, e szent erő alatt a gaz hatalma megtörik. Már nincs visszaút, változást vár a nép lehet, hogy kiömlik vérünk, elveszik drága éltünk, de ha a szent cél lanyhul a hitben lassan olvad, mint a hó, úgy elpártol majd az Isten és elhagy minden támogató.
A mai nap az ókori római naptárban ismert volt még március idusa néven is. Magyarországon munkaszüneti nap, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja.
Ady Endre
Emlékezés (Március) Idusára
Óh, bennem-lobogott el Ama szinte már savós, Tüzetlen és makacs, De jó nedvü ifjuság.
Március Idusára Voltak mindig szavaim, Olcsók és rimesek, De akkor az volt igaz.
Hadd lássam, óh, hadd lássam Azt a régi Márciust, Midőn az ifju bárd Őszintén s jól hazudott.
Óh, Napja Márciusnak, Óh, megroppanó havak, Be jó emlékezés Ki mostanában esik.
Be, jó ma ez az Élet Mikor a Holnap sunyi, Be, jó épp ma élni Mikor Halál s Élet: egy.
Ó régi szép est... tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó.
Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen - ó büszkeség! - A gondolatszabadság született.
Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a korai Tavaszi mámor sok nagy ifja még, Színésznőd Laborfalvy Róza volt, Ki Jókainak szívére hajolt... Ó régi szép est: jössz-e vissza még?
Tegnap múlt 104 éve, hogy megszületett Szergej Alekszandrovics Mihalkov, szovjet-orosz író, költő, a Szovjetunió és az Orosz Föderáció állami himnuszainak írója, Nyikita Mihalkov színész–rendező apja.
Szergej Mihalkov
HOGYAN ÁRULTA
AZ ÖREG A TEHENÉT
(Orosz mese Sz. Mihalkov verses feldolgozásában)
Vásáron árulta Riskát az öreg, De az árát senki nem fizette meg. Pedig kellett volna sokaknak tehén, De az embereknek nem tetszett szegény.
- Eladó a tehén? Gazda, hallod-e? - El bizony! Hajnaltól állok itt vele! - Nem kérsz érte, öreg, túl sokat nagyon? - Nem vagyok én kapzsi! Árában adom!
- Túlságosan sovány a te tehened! - Volt vele baj mindig, most is épp beteg! - Aztán, mondd csak, tejet elég sokat ad? - Hát azt még nem láttunk a tőgye alatt...
Riskával egész nap állt kinn az öreg, De az árát senki nem fizette meg. Egy suhanc legényke megsajnálta őt: - Így csak vesztegeted, papa, az időd! Majd én kínálgatom a tehenedet, Ne félj, egy-kettőre eladjuk veled.
Vastag bukszát villant egy újabb vevő, Már a legénykével alkudozik ő. - Eladó a tehén? - El... Bár annyi pénzed neked biztos nincs, Mert ez nem is tehén, - valóságos kincs!
- Csak hát nagyon sovány... Így a kétkedő. - Igaz, nem túl kövér, de jó tejelő! - Ad-e majd e jószág bőséggel tejet? - Kezed is elfárad, annyit fejheted!
Tehenére pillant, töpreng az öreg: - Mért kéne eladnom, Riska, tégedet? Én bizony nem adlak senkinek se el, Egy ilyen jó marha magamnak is kell!
Jászai Mari Gertrúdként
