Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
A ligetben a fák kivágása még túlélhető lenne, de komoly logisztikával, klímaberendezésekkel, forrólevegő kifúvással járó, gyakorlatilag ipari létesítményeket telepítenek bele. Lehetett volna ligetet is csinálni a ligetből.
Mindeközben kint voltam épp egy fennsíkon, ahol ugyanúgy van orchidea és szúnyog, csak szimbóleum nem épült, népesség hiányában. Viszont pánikula se volt, így a sarkkörhöz kellemesen közel:
Idézetgyűjtőknek egy adalék a témához, pont a napokban olvastam Trondheimben egy hasonlóan fej-fölött-eldöntős projekt kapcsán: We shape our buildings, and afterwards, our buildings shape us. ((C) Churchill)
Odahaza ez nem ritka kivétel, hanem mindennapos gyakorlat, már sok-sok évtized óta. És gyanúsan sok is egy ideje a két lábon járó betontömb, a végén még stimmel is a dolog...
Egyébként a Ligetről valóban nem beszélünk. A bolygófalókról se beszélünk, különösen azután, hogy az Illető rávilágított (a Boldogkor hasábjain, hol máshol), hogy bolygófalók nem is léteznek. És mivel nem léteznek, ezért nem is képesek arra, hogy hatszögletű űrhajóikkal körbevegyék a Földet és leszippantsák róla a felszínét, mintegy meghámozva azt. Különben is, aki olyanról beszél, amiről nem beszélünk, az előbb-utóbb úgyis belekeveredik egy utcai zavargásba, és a végén elviszik az Idegszervizbe, ahol már nem lehet sok hátra neki.
Kéne már egy kormány-közeli parképítő cég, mert így mindenhol kőrengeteg épül.
Itt a közelben csak meg kell nézni az új piac-körüli térkő-síkságot, de az új kelenföldi pályaudvari autóbusz megálló parkban még kevesebb a fa, egy kősivatagban lehet várni a 141-est.
Még hogy az Egy nap a városban blog nem mozdul ki a belvárosból. Tessék: Budafokon, a XXII. kerületben jártunk egy IQ Food nevű helyen, amiről egyik olvasónk, Katalin (kerületi lakos) így írt nekünk:
A 22. kerület egyáltalán nincs elkényeztetve gasztronómiailag, bár[...] Bővebben!Tovább »
"Nem mindenki funkcionális analfabéta aki korábban kipakol.
Sajnos van akinek a lom kirakása meghaladja az erejét. És kénytelen alkalmazkodni ahhoz, hogy mikor kap segítséget." Én napokig tároltam egy szomszéd szeméthegyét, hogy az utolsó pillanatban kirakhassam, mert ők az életüket nem illesztették a lomtalanításhoz. Vicces, hogy közel 2millió embernek kell fegyelmezetten és szigorúan betartania egy szűk időt azért, mert ha nem, akkor néhány száz normakerülő cigány állatként viselkedik...
A Nagytétényi úti bontás is lassan hagyomány lesz. Lehetne valamiféle fesztivált szervezni az esemény köré..
A Hegyfok utcában is sokáig bosszankodtunk a csatornázás kapcsán, most ismét valami munkálatok miatt kerülgethetjük a munkagépeket.. (és lesz ismét pepita az aszfalt..)
A fővárosi lomtalanítási akciók idején, valamint az azt követő időszakban nagyon sok helytörténetünkhöz kötődő anyag miatt hívnak antikvárius, régiségkereskedő, gyűjtői boltosok, sőt gyűjtők is. Erről az oldalról nézve, van haszna.
Slr-el számítógépes példája sajnos igaz és általános!
Egy alig használt, kiváló állapotban lévő Panasonic tv-t - amit két hónapja ajánlgattam folyamatosan ajándékba sokaknak - de szerencsére ma már mindenkinek van, így nem szorul rá senki -, sajnáltam kitenni, mert teljesen jó műszakilag, nem akartam a kalapácsos-halálát látni, de szerencsére ma akadt egy barátom, aki elvitte vidékre, így legalább ez megmenekült...
Ha a lomizós nomádok érdekeltek lennének abban, hogy rend maradjon utánuk, biztos vagyok benne, hogy lehetne egyeztetni velük.
Nekem amitől megválnék, mindenhez valamilyen személyes emlék kapcsolódik, azért nem teszem ki az elkopott ruhákat, mert nem szeretném szüleim, gyermekeim, vagy akár a magam ruháit látni, ahogy fitymálóan turkálják, és szétszórják a környéken. Ha ledarálja egy gép, vagy komposztálódik egy lerakóban, azzal nincs problémám, de ez nálam egy kulturális küszöb. Azt sem bírom nézni, ahogy a kupac tetején bontanak szét tévéket, más készülékeket, kinyerik a nekik hasznost, és szétszórják a veszélyes hulladékot.
Egyszer a filmgyár padlásán találtam egy számítógépet. Egy egészen különleges informatika-történeti darab volt, aminek Magyarországon nem is lett volna szabad előfordulnia, nyilván egy film készítéséhez az amerikai stáb csempészte ide, és vissza már nem akarták vinni. A nyolcvanas évek elején millió dollárokat ért egy ilyen gép, az első grafikus célszámítógépek egyike, talán valami filmfeliratozáshoz vagy filmtrükkhöz hozták. Ott maradt a padláson, vastag guánó fedte, mikor rátaláltam. Gondoltam, lehetne restaurálni, hát kinyitottam, és belenéztem. Valaki, aki már előttem felfedezte ezt a leletet, baltával gondosan kioperálta belőle az általa hasznosíthatónak vélt részeket, a trafót és környékét. Ezt nevezem fémtolvaj-tempónak, mikor valaki a maga csekély haszna érdekében képes elpusztítani olyan dolgot, aminek a valódi értékét még csak felbecsülni sem tudja.
Mivel itt már kidobásra ítélt dolgokról van szó, ilyen értelemben nehéz lenne értékmentésről beszélni, bár biztos sok érték előkerülne, ha nem rögtön szétzúznák a leletet réz után kutatva. A legfontosabb érték, amit tönkretesznek, az a nyugalmunk és a környezetünk tisztasága. Egy ilyen barbár lomtalanítást akár úgy is lehetne csinálni, hogy ne szóródjanak a törmelékek, rongyok, papírok és vegyi anyagok.
Nálunk a Méz utcában már egy kamionnyi anyag van kint, rejtély, honnan került ide pl. több tucat ablak, ajtó, és sorolhatnám...
a lomisok jelzik, hogy ebben komoly üzlet van, már az anyagok hasznosításában, túl az ökológiai előnyökön, ezért nem értem az FKF tartózkodását a valódi házhoz menő lomtalanítástól,
Nem mindenki funkcionális analfabéta aki korábban kipakol.
Sajnos van akinek a lom kirakása meghaladja az erejét. És kénytelen alkalmazkodni ahhoz, hogy mikor kap segítséget. Nekünk szerencsénk volt, hogy vasárnap kellett kipakolni. De kedden nem tudtuk volna megoldani, mert aki segített az dolgozik.
Semmiben sem tudlak cáfolni, nem is célom. Csak nem látok reálisan sokkal jobb megoldást, mert inkább legyen pár napig itt, mint örökre a természet ölén.
Szerencsére az FKF előtakarítást is végez, a korábban kirakott lomot hamarabb viszi el.
1 nap is sok. a papírra világosan oda van írva, mikor, mondjuk június 28. és még gyengébbek kedvéért (sokan vannak, majd' 40% a funkcionális analfabéta a felmérések szerint) az is, hogy kedd. Mégis már vasárnap, hétfőn pakol ki a sok szellemi alultáplált, persze hogy jönnek rá a vonulós népek ezrével...
Ha éjjel 11-kor hallom, hogy valamelyik épp teljes erővel ver szét valamit, mindig ez a jelenet ugrik be:
