Én is így kezdtem: Egy Skil kézi körfűrésszel, amihez idővel jött egy Wofcraft asztal, aztán annak a korlátai, nyűgjei miatt az AEG asztali fűrész. De még egy ideig volt olyan, hogy melósabbnak éreztem az AEG-t beállítani, mint a korábbi szettet pedig dehogy volt az, csak azt már megszoktam, emez meg még új volt, szokatlan. A munka minősége meg tényleg az előkészítésen múlt régen is, lehetett azzal is nagyon szépen és pontosan is dolgozni.
"eladom az einhellt. ... csak még nem tudom kinek :-)"
Kicsivel több infó, pár kép egy jó árral ... és máris huss, volt Einhell, nincs Einhell :-)
Viccen kívül: nem túl sokat, de pár szerszámot már adtam el mióta barkácsolok. Güde vastagoló gyalu, LUX szalag- és Bosch asztali körfűrész, B&D felsőmaró. Jófogáson egyik sem járt, mind itt talált gazdára. És relatíve hamar.
Hosszában. Ez egy érdekes megközelítés amit írsz. A vastagság beállításánál is több lépcsőben csináltam a hosszanti vágásokat, hossztengely körül is átfordítva ha kellett, szóval akár nekem is eszembe juthatott volna :-) A fűrészt mozgatni nem tudom, annyi helyem nincs, de ha bevágom fél hosszig (vagy amíg megy) az egyik irányból, majd megfordítom az anyagot és szemből is a másik felét, akkor meg is vagyok.
Már csak az a baj, hogy jelen állapot szerint még ehhez is rossz irányba forog a fűrészlap, mert nem tudom rátolni az anyagot, az induló oldal van túl közel a falhoz, mert az eredeti elképzelés szerint a kilépő oldalon kiment volna az ajtón, rá egy görgős bakra. De ha sikerül valahogy a függőleges tengely körül 180°-ot senderíteni a gépen anélkül, hogy nagyon pakolászom kelljen, akkor megiszom egy sört az egészségedre! :-))). Köszi az ötletet!
kb olyan ez mint a milyen autót vegyek. mindenki el tudja mondani hogy az övé milyen, meg hogy neki melyik tetszik, de ettől a kérdező nem fog tudni jobban dönteni. egyrészt számít hogy neki mire kell, mekkora a család, milyen messzire jár, másrészt számít hogy mennyir szán rá, és az sem mindegy hogy volt-e már autója, vezetett-e már 30ezer km-t életében, netán ült-e már autóban.
Ugyanolyan tökéletes minőséget lehet csinálni egy hanyatt fektetett 10ezres kézi körfűrésszel, mint egy 200ezres Bosch-al. Sőt azt egy nagy asztalba is belehet szerelni, akkor nem köt a kis megmunkálható szélesség. A gépet visszahúzva meg van egy szép nagy munkaasztal.
A kis tárcsaátmérő miatt a lapok is jóval olcsóbbak hozzá, így lehet a célnak megfelelő ideálisokat venni.
Kezdetben apósom bleki kézi körfűrészét használtam egy általam épített bútorlap dobozban. nemrég tettem be képet róla.
Aztán amikor nagyon zavartak a korlátai, akkor egy ferm asztali fűrészem lett. Kb olyan mint a mostan barkácsáruházas meg aldis gépek, de alu öntvény asztal, kicsit több anyag mint most. Annak is voltak korlátai bőven. Annak már a gyári lapját is próbáltam jobbra cserélni. Bosch HSS lap szebben vágott, de nem az igazi. Ahhoz vettem egy CMT 80 fogú kerersztvágó lapot, amikor keményfa kockákat meg hasonlókat csináltam. Ez a lap máig megvan.
Nagyon vágytam egy bernardo tk150-re, de vagy 160ezer volt akkoriban. Mire összespóroltam a rávalót (200 forintosokban), addigra beszüntették. Végül apróhirdetésből vettem több év hirdetésturkálás után egy igazi amerikai contractor saw-t, ékszíjjal, öntöttvas asztallal. A fenti cmt lap után muszáj volt egy hosszvágó, az pilana, azt is nagyon szeretem. Meg fűszerbolti és kínaibolti kisebb lapok, amikért nem kár ha hulladékot kell darabolni. Meg egy vékonyított hosszvágó, de az is CMT. Van olyan mint a freud. Semmi bajom a freuddal, de nekem az bejön hogy a pilanát meghozza a szomszéd szerszámbolt, a paliszanderhez meg reggel ki tudok menni.
Ezenkívül van egy makita dekopír meg egy lidl kézi körfűrész. Meg egy pilana nagy kézifűrész, egy békebeli átfordítható illesztő meg egy tajima japán húzófűrész. Meg kézi lombfűrész, meg legújabban egy proxxon lombfűrész. Meg valahol rozsdásodik egy keretes, de nem használom semmire, meg vasfűrészem is van. Kb ennyi.
Tegyük hozzá azt is, hogy a "0-km-es"delikvens beruház egy rakat pénzt hiper-szuper gépekbe, szerszámokba hirtelen felindulásból, aztán rájön (vagy csak úgy alakul az élete), hogy mégsincs kedve, vagy ideje foglalkozni a dologgal, az negatív élmény anyagilag is, hiába lehet mindent eladni, azért az bukta lesz. Az olcsóbb cucc meg ha elfér valahol, azt ha szükség van rá előszedi, használja, ha nem gyakran, még akkor sem hiányzik annyira a kasszából az ára.
Másfelől, mindenki akkor tudja megítélni, hogy egy pl. fűrész mikor jó neki, ha elkezd egyet használni és rájön, hogy lehetne hosszabb a steller, meg magasabb az átvágási képessége, aztán vagy megberheli a régi gépet, vagy vesz egy másikat, de akkor már vannak saját(!) szempontjai. Addig is dolgozott, tapasztalatot szerzett, lehet, rájön, hogy a kezdeti csalódások nem is a gép hiányosságai miatt voltak, pusztán rá kell érezni, mit hogyan jó használni. Aztán egyszer csak apránként összeáll az a szett amivel már nagyobb dolgoknak is neki mer indulni és egyre inkább célzatosan vásárol. Na, mondjuk az már az a lejtő, ahonnan nemigen van visszaút... :-)))
Az én műhelyem nincs 9m2. Ráadásul már annyira rosszul volt berendezve, hogy állandóan pakolni kellett a szerszámokat (pl. gérvágó, fúróállvány az asztal alatt fért csak el), ha dolgozni akartam, ezért reformba kezdtem. Még januárban szedtem szét a szekrényeket, amiben minden tartottam, és belepakoltam dobozokba. Azóta viszont szinte semmi időm nem volt, csak az egyik falat tudtam megcsinálni félig-meddig, amin majd szerszámok lesznek, a cuccok továbbra is dobozokban, amiket ki kell hordanom, ha a műhelyreformot is akarom folytatni. Valódi munkára szinte esélyem sincs, legfeljebb tűzoltást csinálok, ha valamit meg kell javítani. Szóval ismerős az érzés, és nagyon nem jó ez így.
Jó lehet az, amikor valaki előre tervezve felszerel egy komplett műhelyt, de amikor csak folyamatosan jönnek a gépek, amiknek gyorsan kell valami helyet kitalálni, akkor egy idő után felborul a rendszer, és újra kell gondolnia az egészet elölről. Itt tartok most.
ezért nem elvetendő az inkrementális megközelítés. ti is és én is azt csinálom. mindenki azt csinálja. nem egyszerre vásárol be, hanem mindig ami kell.
utólag könnyű okosnak lenni, hogy nem kellett volna megvenni az aldis fűrészt, amit lecseréltem később a komolyabbra, és mostmár tudom mi az a kettő fűrészlap amit megvennék és nem kellett volna megvennem a másik négyet. de valójában ha eleve a százezres fűrészt és a tizenezres lapokat akartam volna megvenni, akkor évekkel később kezdek az egészhez. vagy soha.
Az én kedvem most éppen az vette el, hogy miután a nagyobbik lányom segédletével kb 3/4 óra alatt kiszabadítottuk az asztali körfűrészt, hogy 3-4 vágás erejéig használjam, rájöttem, hogy a vágandó anyag nem fog ráférni, mert kicsi a sufni (kb. 10-15 centi plusz hiányzik csak, de az nagyon). Viszont, a lerakott egyéb anyagok miatt a gépet sem tudom máshol felállítani, vagy egyszerűen kivinni az udvarra, úgyhogy most erős kedvhiányban szenvedek a további szükséges pakolászásokat illetően. Másrészt meg muszáj lesz kezdeni valamit a cuccal, mert a bejárati ajtó fölé készül afféle előtető, azt meg nem jó az esős évszakban szerelni. És akkor még mindig erősen kéne egy szalagfűrész is, csak lövésem nincs hova tegyem. Lassan ideje lesz elköltözni valami nagyobb kecóba...
"Még egy szempontot hozzátennék: előbb-utóbb saját (többnyire keserű) tapasztalat után minden barkácsoló rájön, hogy nem elég a gépeket megvenni. Legyen az fűrész, marógép, fúró, vagy bármi más, abba kell majd valamilyen belefogható cucc is: körfűrészlap, marófej stb. Márpedig az nagyon nem mindegy, hogy ezek milyen minőséget képviselnek."
Abszolút egyetértek, de még egy szempontot hozzátennék - ezeket élezni, karbantartani is tudni kell. Minél több mindneed van, annál több időt igényelnek ez utóbbiak.
"nem elég a gépeket megvenni. .... kell majd valamilyen belefogható cucc is: körfűrészlap, marófej stb. ... egy jó körfűrészlaptól megtáltosodik a gyengébb gép is. Ezekre a tartozékokra meg el lehet költeni akár a gépekével megegyező összeget is."
Nagy +1 minden szavadnak :)
Erre már nem is akartam kitérni, így is sokat pofáztam kicsit :) De most hogy írtad, vissznéztem a tartozékrendelésemet. Egy év alatt csak marófejre és nemrég a 3 Freud-ra annyit költöttem ... hát most lestem egy nagyot. A Botex-től a gmailes keresésemre ("Sikeres rendelés a www.botex.ro oldalról") 5 találat jött ... szépen elosztva egy évre. A 3 Freud lap ára meg pontosan ahogy mondod, kb. egy barkács asztali fűrész ára. Naja ... el lehet szaladni ezekkel is, mint tükrös fényképezőhöz az obikkal.
Ahogy kérdés kicsit az is, minek külön élmaró. Meg 2 akksis fúró.
Ezek eddig fel se tűntek amíg nem írtad, én rögtön a tervekre pörgettem és utána ugrott be hogy ezt az asztalt egy Bosch "reklámvideóban" már összerakták.
Demostmé'? A ragasztószalagos mérleghintámra pedig olyan büszke vagyok :D
Még elemes nyújtásos mérését kipróbálom /köszi elemes a tippet, még nem késő :-)/, de sztem ennyi. Úgy néz ki - még ha ilyen cizellált módszerekkel is derítettem ki :D - hogy lesz benne elég kraft a feszítéshez.
- egy profi műhelyt is úgy szerelnek fel, hogy előtte tudják mi a profil, mivel fognak foglalkozni. ha lambériagyártással, akkor lesz négyfejes gyalugép de nem lesz furnérprés. és így tovább. mindenrejó műhely nincs, max az hogy kifelejtettél valamit a mindenből. a hobbista viszont nem tudhatja hogy mit fog akarni csinálni. mert pl idővel változik. jó érzés szépen rajzolni egy alaprajzot, feltölteni gépekkel, és ha van pénz, akkor meg is venni őket. aztán egy részük nem lesz használva, meg kiderül hogy mi hiányzik. ha van az ember mögött barkácsolási múlt, akkor tudja mit akar, ahhoz mi kell. ha nincs, akkor először válasszon egy projektet, ami a tudása szintjéhez passzol (ne barokk írószekrény legyen lehetőleg egy kezdőnél), és ahhoz szerezze meg az eszközöket. utánna lehet nehezebb feladatot választani, ahhoz megint eszközöket szerezni.
- a szórakoztató youtube videókon az látszik, hogy a gépekkel mindent könnyen meg lehet csinálni. mert ez látványos és szórakoztató. a néző azt hiszi ha lenne olyan gépe, ő is meg tudná csinálni. na ez baromira nem igaz. aki a videót csinálja, az baromi gyakorlott, és még így is kivágta a bénázást. fel sem tűnik, de rengeteg a gyorsított felvétel is. ettől nem unalmas a videó, viszont nem lehet utánnacsinálni.
- rengeteg kéziszerszám kell. szumma komoly összeg, és nem látványos. a videókban sem mutogatják. könnyű felsorolni, hogy kell körfűrész, gyalugép, felsőmaró, kézi körfűrész, dekopír, csiszológép, asztali fúró, esetleg egy szalagcsiszoló, szalagfűrész, elszívó, plusz persze fúrógép és csavarbehajtó. kész is a géplista. azt felsorolni hogy hányféle szerszám kell már egész más téma. csavarhúzó (bit, marok, hosszú, pz, ph, torx), kulcs(villás, dugó, cső, racsnis), imbusz, torx kulcs, bit, kézifűrész (illesztő, keretes, lomb, stb), véső, kézigyalu, párhuzamjelölő, vonalzó, derékszögek (kicsi, nagy, talpas, pontos, szorítózható), szögmásoló, kalapács (kicsi, nagy, szegező, gumi, fa, bunkó), szorító (kicsi, nagy, gurtnis, gyors, egykezes, táblásító), fogó (lapos, csípő, harapó) reszelő (tű, kerek, egyenes, kicsi, nagy, ráspoly), fúró (fához, fémhez, forstner, dugó, süllyesztős, konfirmátorhoz, lapos, auger, hosszú, kicsi, nagy), marófejek, fűrészlapok, nem is részletezem tovább, meg nincs is teljes képem. De ezek is olyanok, hogy nagyrészét az ember egy projekthez veszi.
- Amíg nincs tapasztalata és konkrét szüksége a szerszámra, addig az ember nem tudja hogy pontosan milyen kell. Kérhet tanácsot tapasztaltabbaktól, de ők a saját céljaik alapján választanak. Megkérdem itt hogy elég-e a 200mm széles gyalugép, vagy kell a 300-as, lesz aki azt mondja hogy elég, lesz aki azt mondja a 300 is kevés. Nincs objektív válasz. Attól függ mit akarsz csinálni vele. Ha még nem tudod mit akarsz vele, akkor még nincs rá szükséged.
- én is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy egyszer kell jót venni. de ha választani kell hogy elkezdesz alkotni egy használtan vett 30ezres körfűrésszel, vagy vársz amíg összejön a 200ezres boschra, akkor mindenképp az elsőt válaszd. megint az jön, hogy mit akarsz alkotni. ha ahhoz elég az egyszerűbb, akkor hajrá. a forma1 pilóták is gokartban kezdik.
