antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Május 18-án ünnepelte 41. születésnapját Grecsó Krisztián, költő, író. Isten éltesse!
Grecsó Krisztián
Dologra!
Dologra akadok itthon, hévvel csapok robotra, édes hússá avatom a nyakaalját: koloncból lesz püspökfalatja. Megnyalom a tíz ujjam utána. Ropogtatnivalóm bőrke, hájasom mézes cukorka. Hévvel csapok robotra, szorgoskodnom jutalom, eltelik bennem az idő: rögvest vetemény, derékhadon dugvány, édes húsnak nyakaalja, előbb borona, derékhadon dugvány, eltelik bennem az idő, megnyalom a tíz ujjam utána, koloncból lesz püspökfalatja; dologra akadok itthon, hévvel csapok robotra. Szájba a sípot Ucsóra megyünk, mondjam? Mit hozol fel mentségedre? Nem vagy bűnös, míg meg nem bocsátok, alibid rossz ízű, ferde, ingatag, dunnával takarózol, alszik alattad a rét; dehát ucsóra megyünk, vagy nem mondtam? Akasztunk: kigyűlt a korner, bikából figyel a sarok, a balalsó, nem engedek: nem jön pipára, nem vagy bűnös, míg meg nem bocsátok, ágyam a kispad, a csere, pályára nem lépek, sprintem soványka, dunnámmal takarózol, alszik alattad a rét.
Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza (Igó Éva, Hernádi Judit)
"Égni a vágytól és hallgatni róla - ez a legnagyobb büntetés, amit magunkra mérhetünk."
Federico Garcia Lorca
A történet a "könnyek Andalúziájában", egy kis faluban játszódik, ahol Bernarda Alba a külvilágtól elzárkózva él öt lányával. Az apa halála után nyolc éves gyász vár rájuk, addig "a szellő se fújhat be az utcáról". Bernarda bezárva tartja anyját, Maria Josefát is, csak Poncia, a cseléd hozza a híreket a kegyetlen és félelmetes külvilágból. A lányok még innen vannak az életen, az öregasszony már túl van rajta - Bernarda kétségbeesett elszántsággal próbálja féken tartani őket, megőrizni a ház tisztességét és jó hírét.
Az "istenverte faluban", ahol élnek, nincs olyan férfi, aki elvenné a lányokat. Csak a legidősebbnek, Angustiasnak akad kérője, az is csak a hozomány reményében, mert valójában a legfiatalabb lányt, Adelát szereti. Pepe el Romano nem tűnik fel az előadásban, de állandóan jelen van a lányok képzeletében. A visszafojtott életvágy, bezártság, féltékenység, gyűlölet egyre feszültebb légkörében robbanás érlelődik.
Garcia Lorca kevéssel halála előtt fejezte be ezt a sötét, feszes, költői drámát, egyik legfontosabb művét.
Köszönöm szépen, kedves Bajkálifóka, viszont kívánom én is Neked!:-)
Levi pici korától nagyon szereti a meséket, általában apukája olvas neki, de ha itt vannak, akkor én. Én a fiamnak is szinte minden este olvastam egész iskolás koráig, a lányomnak is meséltem, de nála hamar megfordultak a szerepek, 4 éves korában már ő mesélt nekem!:-))
Rita Itáliában, Roccaporenában született 1381 körül, és 66 évesen, 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Teste nem indult oszlásnak, és a mai napig sértetlen maradt.
Néhány évvel halála után tűzvész volt a kolostorban, és Rita cédrusfából készült koporsója porrá égett. Ám Rita sértetlen testét sem tűz, sem oszlás nem érintette. Testét a casciai Szent Rita templomban őrzik.
A casciai Szent Rita templomban, üvegkoporsóban látható Szent Rita teljesen épen maradt teste
Ritát már halála előtt szentnek tartották, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének” nevezte őt.
A Jézus töviskoronájáról kapott fejsebe és a hóban virágzó rózsacsoda miatt Ritát mindig rózsákkal ábrázolják, utalva a mondásra: "Nincsen rózsa tövis nélkül". .
1900. május 24-én avatták szentté.
A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.
A Rita életéről szóló olasz film képei (kapható a Ferenciek téri Ecclésia könyvesboltban
Szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek Júlia és Rita napján!:-)
Ma Annarita, Atos, Boáz, Bogárka, Bogdána, Emil, Fiametta, Julián, Juliána, Julianna, Juliánusz, Julilla, Julinka, Julitta. Júliusz, Renáta, Ritta, Román, Romána, Romina, Ugocsa, Ugron, Uljána és Zsüliett napja is van! :-)
Szendrey Júlia, a feleségek felesége
********
Petőfi Sándor
MINEK NEVEZZELEK?
Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnák először... E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békeség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, Ha megzendűlnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, Az ő régen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, Eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvességeit Árasztja rám az örökkévalóság – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek? Boldogságomnak édesanyja, Egy égberontott képzelet Tündérleánya, Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság, Lelkemnek egyedűli De egy világnál többet érő kincse, Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek?
Unokám kedvenc mesesorozata.:) Már a 6. kötetnél tartunk. Most is kapott kettőt.:)
A tizennégy részes mesekönyvsorozat helyszíne a Dombontúli Lakópark, ahol mindig történik valami. Csigalassú Biztibácsi vigyáz az épülő házakra, amelyekbe mindig új állatcsalád költözik, elsőként a kiselefánt, Akác, majd sorban a többiek, a teknős, a zsiráf, az egér, a majom, és többi társuk. Együtt játszanak tűzoltósat, vonatosat, együtt csónakáznak a patakban, és persze együtt is csobbannak bele a vízbe, együtt keresik a titkos átjárót, és a közös játékok során mindannyian jó barátok lesznek. Az utolsó kötetben pedig az is kiderül, hová vezet a titkos átjáró... A kötetek mindegyikéhez ajándék plüssállat jár, így a gyerekek is részesei lehetnek a kalandoknak, és eljátszhatják a mesét.
Május 18-án ünnepelte 46. születésnapját Lackfi János, író, költő, tanár. Isten éltesse!
Lackfi János
MIKOR
Mikor már olyan sokan vannak szobámban hogy nem fér el az íróasztal hogy össze kell hajtanom egy sarokba támasztott száradó esernyőt Mondom, mikor már összegyűltek megtanítom őket mindenre hogyan kell ébredni, elaludni és undok hússal, főzelékkel naponta fenntartani magunk S mikor már odaadtam csodálkozni nekik egyenként a tárgyakat elmondom a legvégső törvényt hogy az alma igen az almafa pedig nem ehető megkeresem a hátsó ajtót s világító, vörös téglák között a tűzlépcsőn leballagok
Levi még nem iskolás, jövő ősszel megy csak elsőbe. De úgy játszik a gépen, hogy én csak ámulok és bámulok. De azért este a mama meséje kell ám!:-))) Kecskeméten laknak, nem vészes a távolság, de azért nem a szomszédban.
Szép vasárnap estét kívánok Mindenkinek Konstantin, András és Mirella napján!:-)
Ma Anderz, André, Denver, Dévald, Miretta, Ozmin, Teobald, Teobalda, Teofil, Teofila, Tibád, Tibald és Tibold napja is van!:-)
III. András egy későkori portréja
Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia,
Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia és Bulgária királya
III. András - magyar alakváltozatban Endre - Magyarország királya 1290 és 1301 között. Gyakran nevezik az utolsó aranyágacskának, miután ő volt az utolsó Árpád-házi király.
"Meghalt András, Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának a nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt. Halálát mint Rachelét siratván meg, az ország népei azon gondolkodtak: hogyan és miképpen találhatnának maguknak az isteni kegyelem gondoskodása folytán a szent király véréből származó új uralkodót.”– búcsúztatta Ákos-nembéli István nádor.
I. Constantinus vagy Nagy Konstantin, teljes nevén: Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus; a keleti katolikus egyházakban és ortodox egyházban: Szent Konstantin (kb. 272. február 27. – 337. május 22.), a Római Birodalom császára,haláláig
Szent Konstantin és anyja, Szent Ilona, kezükben a Szent Kereszt ereklyét tartják (ortodox ikon)
„…miközben imádkozott, az Úr egy fénylő kereszt és egy felirat látomását küldte a császárnak, mely arra figyelmeztette őt, hogy ezen jel által győzedelmeskedni fog.” (Eusebius Pamphilius)
312. október 27-én, a Maxentius császár (ur. 306-312) ellen vívott Milvius hídi ütközet előtti napon – és éjszakán – látta Nagy Konstantin (ur. 306-337) azt az állítólagos jelenést, melynek hatására később a keresztény istenség jelképeit hívta segítségül a csatában. A megjelenő vízió – egyesek szerint maga Jézus – jóslata végül valóra vált, a császár ugyanis diadalmaskodott riválisa felett, a látomások hatására pedig véget vetett a keresztények üldözésének, megtért, és maga is elősegítette az új vallás térhódítását.
Constantinus látomása, Raffaello Sanzio: In hoc signo vinces (freskó részlet)
Európában ma leginkább a - keresztény egyház vezető püspökei és a császár között lezajlott tárgyalásoknak és kiegyezéseknek köszönhetően - 313-ban kiadott Mediolanumi, ismertebb nevén milánói ediktumról, (amely a Római Birodalomban elsőként engedélyezte a keresztény vallást) Constantinus leginkább arról ismert, hogy ő volt az első római császár, aki felvette a kereszténységet, bár lehetséges, hogy továbbra is hitt korábbi hitében. Egyes források szerint pedig csak politikai okok miatt engedélyezte a keresztény hitet.
A Constantinus és Licinius által kiadott milánói ediktum (313) eltörölte a kereszténység gyakorlásáért korábban kirótt büntetéseket, melyek miatt rengetegen szenvedtek mártírhalált. Az egyház elkobzott vagyonát is visszaadta
Constantinus több megszorítással is nehezítette a zsidók életét: a római szabad polgárokkal ellentétben nem volt szabad keresztény rabszolgákat tartaniuk vagy körülmetélni a rabszolgáikat. A keresztényeknek tilos volt áttérniük a zsidó hitre. A vallásgyakorlást is korlátozták, de Tisá beáv napján, a jeruzsálemi nagytemplom lerombolásának évfordulóján beengedték a zsidókat Jeruzsálembe
.
I. Constantinus római császár diadalíve Rómában
Konstantin bőkezűen támogatta a keresztények egyházát, templomokat építtetett, zsinatokon vett részt, de ugyanakkor megtartotta a "Pontifex Maximus" (legfőbb pap) pogány címet is, s a győzelmei megörökítésére emelt emlékművén Jézus neve nem szerepel.
Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én.
„Ezek a művek a humanitás létformáinak gazdagságát rejtik magukban. Olyan élmény számomra Shakespeare-rel foglalkozni, mintha kortárs szerzőről lenne szó. Valami olyasmit képes megragadni, ami nem süllyed bele a hétköznapiságba, hanem sokkal alapvetőbb emberi kérdéseket vet föl.” - Hegedűs D. Géza
„Shakespeare furcsa szerző volt. Petőfi azt mondta róla, hogy ő a Teremtés fele. Én meg, mint színész eltáthatom a szám, és az jön belőle, amit megírt. Hazudós szerző. […] Minden sorában ott érzem a nagy ravaszt. Tévedhetetlen életösztön mozgatta, és engem is megtanít, hogyan kell gondolkodni a világban.” - mondta Shakespeare-ről Cserhalmi György.
Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb. Hófehér szoknyája alján piros fodor libegett. A kertalji sövény mögött, mikor este útra kel, cicázik a Hold a ködben, az ég fellegeivel.
Jön a legény, megbiccenti fürtös fejét, úgy köszön: "Ég veled, kis boldogságom! - mert én mással esküszöm." Holtfehér lesz, s mint a harmat, oly hideg a szép leány, mérges kígyóként gyürűzik hajfonata a nyakán.
"Nem akarlak megbántani, ó, te kékszemű legény. Éppen jöttem, hogy megmondjam: bizony máshoz megyek én!" S szól a harang... nem imára - esküvőre hívogat, megy a násznép a szekéren, de hang nélkül hajtanak.
Nem a kakukk panaszkodik, Tánya anyja sírdogál. Halántékán mély seb tátong: fekszik a lány halva már. Koszorúként homlokára vére száradt, cseppre csepp... Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb.
Kivánok szép estét minden Versbarátnak:) Ma a Hannák is unneplik névnapjukat
Honthy Hanna (Budapest, 1893. február 21. – Budapest, 1978. december 30.) Kossuth-díjas színművésznő, operettprimadonna, érdemes és kiváló művész.
Tehetsége csak a kiinduló pont volt pályájához: hatalmas szorgalommal, minden lehetséges eszközzel küzdött egész életén át azért, hogy képességeihez mért szerephez jusson a magyar színjátszásban. Talán ő volt az utolsó igazi operettprimadonna, még idős korában is, csaknem élete végéig.
Honthy csak a színháznak élt; ezt magánélete megsínylette, mindhárom férje megélte ezt a tényt. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer.
Évtizedeken át volt a XII. kerületi Deres utca lakója. A híres villa kerítésére nem került emléktábla, se a Nefelejcs utcai szülőházra (:
Honthy Hanna sírja Budapesten, Farkasréti temető: 25-1-61 (Varga Imre szobrászművész alkotása
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket. Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani, felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani. Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka, gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka. Sokan hiszik, – elkényeztet – pedig életre tanít, s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait. Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet. Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!
Mikor nagyon öreg leszek, gyermeknek látsz fiam, makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek. Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után, ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket. Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom, s az étel nagy része is ajkamon csorog, mert a tehetetlenséget szülte véges állapot, nem ural majd többé tiszta tudatot. De te akkor is türelemmel légy, és ne változtasd irányomban régi énedet, hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek, ki szívébe zárt két szót, - Anya, szeretlek- Tudd, hogy az idő folytonos körforgás, egyszer majd te is öregkorba jutsz. S egyszer majd te is rádöbbensz arra, becsülendő az-az ember, kinek kettészakadt sorsvonala itt a földön, és a fenn a csillagokban is a tiéd mellett fut.
