Na szóval mi a család, ott tartunk, hogy valamiből, ( rönk, szélezetlen deszka ) kivágunk steller mellett pár karikát, aminek = a vastagsága. Ezt műgyantába ragasztva lerakjuk, majd kap 2 réteg parketta lakkot, oszt jónapot.
A látvány, és a meleg érzet a lényeg, nem a pepecs munka!!!! A nók vállalták a lerakást. (ők tudják)
Szerintem az akukat jobban megviseli a néha-néha használat mint a folyamatos meló. Ha nem feltétlen a pusztában szeretnél asztaloskodni inkább vezetékes csavarozót vegyél.
Mostanában szeretnék hobbiból asztaloskodni, és szeretnék venni egy megbízható akkus fúró-csavarozó gépet.
Ehhez kérném segítségeteket, mert nagyon sok gépet találtam a neten, és nem nayon értek hozzá, melyiket lenne érdemes megvenni, mert nem használnám napi szinten, de nem is szeretnék 2 év múlva másikat venni.
Néhány terméket kinéztem: Hitachi DS14DSFL, Makita DF331DSAE, AEG BS 12 G2 LI-152C, DeWALT DCD710D2,
Metabo Power Maxx Bs Basic Set
De persze ha van más javaslatotok, szívesen venném!
A fa veri vissza a fényt, nem a gyanta. Össze-vissza veri vissza a fényt, ha nem sík. Pont úgy, ahogy a szarul felcsíszolt natur parketta. Belenézel rezsűs fényben és hullámos.
Matt gyantát használtunk, nem fényeset mint a képen, a fényessel még símább felületet kell készíteni.
Nem a gyanta drága, hanem a munka.
Aki egy ilyen padlót kifizet, az meg is nézi rendesen a kész munkát.
A gyanta amivel kiöntöd a közét a gerendavégeknek, drága.
A gerendavégek tökéletesen szárazak kell legyenek. Nem egyforma vastagok, mindenképpen van 1-3 mm felületükbe, azt a ragasztóval kell kiszíntelni. Ha át lehetne engedni a gerendavégeket egy vastagsággyalun, akkor könnyebb lenne dolgozni vele. Csakhogy az szálakereszbe lenne gyalulva. Nagy szallagfűrésszel vágtuk el a gerendákat, egy ster mellett... A levágott anyag 3/4-ét kidobtuk a szerelés közben és készítettünk pótlást. Így is csíszoltuk 3 napot egy 5onm-res felületet, amiután kiöntöttük gyantával. Aztán jött az utolsó réteg gyanta. Agyrém megcsinálni.
" Az biztos, hogy amikor azt olvasom, hogy valaki tüzelővágásra használ körfűrészt, akkor én mélyen hallgatok, mert azt én biztosan nem merném művelni..."
Bizonyos korlátok között lehet azt. Én egy 300-as Pilana CRV lappal szoktam előadni. A legfontosabb biztonsági intézkedés, hogy a szíjakat (2 db ) csak a motor súlya feszíti! Bármilyen akadásnál a szíjak azonnal csúsznak. Nem vágunk girbegurba, vastag ágakat, rönköt meg pláne! Arra tényleg ott a láncfűrész. Pont ezért ilyesmire nem való a szokványos asztali körfűrész, ahol a tárcsa és a motor között fogaskerékáttétel van, vagy rövid szíj, amit muszáj feszesen tartani. Láttam már olyan műszereket, amiktől feláll a szőr az ember hátán: kardánhajtás, pengére feszített szíjak, repedezett foghiányos lap és még sorolhatnám. Nem állunk szembe a lappal mint torreádor a bikával! Nem veszünk magunkhoz bátorítót. Használjuk a védőfelszerelést. Nem hagyunk a lábunk alatt leesett darabokat, semmit amiben botlani lehet.
"De mondjuk elmondhatod, hogyan jutottál el oda, hogy mindkettőt meg kel venni,"
lehet, hogy valami félreérthetőt írtam. Van ugyan egy kis szalagfűrészem, de 8 éve nem használtam. Szalagot kellene cserélni rajta, de mindig csak halogatom.
Szerintem a szalagfűrészt és körfűrészt nem egymás ellenében kellene mérlegre tenni. Nyilván van bőven átfedés a két szerszám között, de én azt mondanám, egy hobbista, aki nem 2-3colos anyagokat darabol, jobban jár egy körfűrésszel. De meg kell kérdezni a profikat, mert én eléggé unortodox "asztalos-műkedvelő" vagyok. :)
Hááát, Soká 1-2-3 éve havonta ha egyszer benéz ide :(((
Szóval, tényleg nem olvastam. És erre nem is tudok mit mondani, mert ha valaki fél a géptől, akkor én inkább nem mondok semmit. Vagy másfél éve én is belenyúltam a körfűrészbe (egy kicsit), azt okulás gyanánt meg is írtam itt.
Az biztos, hogy amikor azt olvasom, hogy valaki tüzelővágásra használ körfűrészt, akkor én mélyen hallgatok, mert azt én biztosan nem merném művelni...
Ez volt pár hónapja meg most is a véleményem. Van amire az egyik való, van amire a másik. Ezután jön a "meddig ér a takaró" kérdése.
Soká lehet nem olvasta anno Zoli egy kommentjét, miszerint:
"De nem ez ami miatt a szalagfűrészt részesítem előnyben. Inkább az, hogy az én megítélésem szerint a körfűrészgép sokkal veszélyesebb. Apró fadarabok vágásakor rémisztően közel kerül a kezem a fűrésztárcsához"
Amíg ez benne van, jogos hogy ritkán nyúlkál hozzá. Mondjuk tüzelővágásra meg túlzás (és ráadásul veszélyesebb is), arra vennék egy óccsó láncfűrészt oszt csókolom.
Kis "mintás" gyerekjátékhoz vegyél inkább lombfűrészt. Nagy kár, hogy nem érhető már el Bari kolléga picasa albuma. Na ott csorgathatnád a nyálad, mi mindent csinált a gyerekeinek egy húszezres Einhellel. Csoda dolgokat.
Bari kolléga az egytárcsásánál még az asztal magasságát is állíthatóra csinálta, plusz a döntés, szépen ügyelve hogy minél közelebb legyen a forgáspont a tárcsa síkjához. Szerintem a magasságállítást én kihagyom.
Viszont mivel én szeretnék majd szegmentált esztergálást is csinálni (ez már régi vágyam) a dönthetőség mellett a levehetőség is szempont kell legyen -> a ~30 centi átmérőjű szegmentált gyűrű síkba csiszolása fixen fent lévő asztal mellett nem igazán lenne lehetséges :-)
