Messzemenőkig egyetértek!
Itten nálunk az összes méréshez - a digitális rendszert kivéve - sokkal jobbak a deprez-műszerek, mint a digitális csodák. A DCC-hez meg kevesek is, de nagyon.
Még egy hozászolás tekercs ügyben.
Kollégáim szerint azért melegszik a tekercs mert kevés menetet tekertem a csévére. Ha tovább növelem a menetszámot /persze bizonyos határon belül/ akkor nem lesz számottevö melegedés. Igaz ez? Minden esetre örülnék ha valamilyen rajzot küldenétek kondenzátor ellenállás ügyben hogy a váltotekercset megvédjem a leégés ellen /nem szeretném ha elcsöppenne a válto háza /
Sziasztok "műszeres barátaim !
Ebből látszik , hogy a hagyományos derpez /olvasd: döpré/
rendszerű műszerek sokkal jobbak a digitálisnál,
A nagyfeszültségű, és a nagyáramú technikában mai napig a Ganzunivok nyomulnak, nem pedig a Voltcraft csodái!
Na jó osszciloszkóp is van !
Szeva Joem!
Ha TT-s lennél tudnék kereket adni hozzá.
Minden külön értesítés helyett: ha TT kollégának alkatrész kéne ehhez a géphez (BR 35, ex 23.10), szóljon!
csíkosháTTú
Én ugyan keveset tudok a 23-ról, az azonban biztos, hogy 001 psz-mal a PIKO egyik alapgépe volt a 60-as években. Ma is sok van belőlük boltokban, börzén, stb. Keresek is hozzá kereket. A múltkor volt a börzén szerkocsi nélkül 7K HUF-ért, és hülye fejjel nem vettem meg. A ROCO palettán többször is rajta volt (van), de ez már egy korszerűsített verzió, zárt fülke, stb. A tavalyi utolsó 4/00 ROCO-reportban cikk található a 23 075-ről, illetve annak tuningjáról. Mivel fordítsom nincs, und nix dajcs, ezért aztán csak a képekre hagyatkozom. Azok meg szépek...
Köszi!
A kiadvány nekem is meg van. Sajna eléggé szűkszavú. Annak idelyén a TT "alap" személygőzöse volt. Érdekes képek, rajzok vannak róla. A rajzokon "Y" kocsik előtt is ábrázolják, a fényképek szerint meg inkább csak kéttengelyes vagonok előtt volt, valabi olyasmik előtt, mint a Bi 30. Az egy dolog, hogy egy magamfajta csíkosháTTú érdeklődik, de a Gützold H0 kínálatában is feltűnt...
Idézet a Helyes vágányon a TT-vasuttal c. magyar nyelvű kiadványból:
"1945. után, utolsóelőtti gőzmozdonytípusként a 23.10 sorozatú gépeket építtette a DR. E sorozatból az első kettőt 1956-ban kísérleti jelleggel állították forgalomba, és elsősorban személyvonatok továbbítására használták; jól beváltak sebes- és gyorsvonatok továbbítására is. Legnagyobb sebességük 110 km/h."
Én is hallottam lopásokról a múlt heti börzén (ahol kivételesen árultam is). Vagy 3 ember mondta, hogy loptak tőle (ha jól emléxem H0-ás cuccokat; mozdonyt, kocsit, meg reléket).
Vidítás képpen kérdeznék megint:
Tapasztaltabb Kollégák!
Ti mit tudtok a DR BR35 (ex BR23.10) mozdonyról, azon kívül, hogy személyvonati gép volt? A modellgyártók megint elővették a témát.
csíkosháTTú
Szeretném azt hinni, hogy nem tudták, hogy mit visznek el. Sajna a börzén is hallottam már szentségelni kollégákat...
Hogy ezek még minket sem kímélnek...
Dr K.I. (vagy három éve) villamoson ment hazafelé. Tudvalevő a kőrúti 6-os elég frekventált lenyulós vonal. Visznek mindent, amit lehet. Utána kiderül kell, nem kell. Ami nem azt eldobálják. Viszik a Ecserire. Ott is keresték de nem került elő semmi.
Még bizony olyan is előfordult - nem a hatoson, hanem kiállítás bontáskor - hogy a díjnyertes gép tűnt el. Azóta bontáskor a Pecsában oda kell állnod a vitrin elé, s úgy nyitják. A további már a Te felelősséged.
Még valami!
Azt csiripelik a verebek, hogy készül egy univerzális bistabil relé, ami elektronikus kütyü, a bekötése kb. a régi BTTB relével kompatibilis, ráadásul reed vezérléshez lesz optimalizálva. Az ára nem kereskedelmi lesz, mivel nem is oda készül, hanem csak "modellezők egymásközt"
Nem bánom, ha mindenki részesül egy kis elektronikai továbbképzésben. Kinek újat tudunk mondani, mi profik (elektroműszerészek, stb.), nekünk meg nem árt az ismétlés.DE!
Szerintem elktromágneses tartozékok, váltók, alakjelzők, stb. mágneseit egyenárammal vezérelni sokkal több problémát szül, mint amennyi előnye van. Ráadásul az "villanyszerelésben" nem képzett kollégáknak utánozhatatlan: tranzisztoron keresztül tölteni elkot, kapcsoló....BRRR!
Nem egyszerűbb egy trafó, váltó 16V, nyomógomb?
Visszatérve djt-122 eredeti gondjára: ha egy nyomógombon keresztül csak pár másodpercig kap a házi tekercs delejt, akkor NEM SZABAD MELEGEDNIE!
Az FZ1 szerintem is tök jó szerkezet.
csíkosháTTú
Utoljára elcsevegek eme müszerekröl, mert amit rézgaras irt, az csak az iskolában igaz (a tanárok legnagyobb örömére, és forditva), mert ott ilyen mesterpéldákkal kell zaklatni a diákságot. (én is ezt tettem annak idején)
A lényeg azonban egy kicsit más. Ma már nincs greatz egyetlen müszerben sem (kivéve náhány igen olcso analog müszert). A digitális illetve a modern analog müszerekben is egy méröáramkör van, ami nem ilyen egyszerüen mér, mint azt a barátom leirta.
Az analog müszerek tekercse az áram középértékére tér ki (nem effektiv, se nem maximumra). Ezt az értéket ott a skála beosztásával "javitják", azaz egy 10 V-nyi váltoramnak (ami mindig effektiv érték) megfelelö középérték kitéréshez a 10V eff értéket rajzolják a skálára. Tehát itt is csalás van.
Ha elektronika is van a müszerben (mindegy, hogy digitális vagy analog) akkor már nincs középérték mérés, hanem ahogy azt a rézgaras is mondta, csak csucsmérés, ezt az értéket vissza kell "javitani" középértékre, hogy a lengötekercses müszer megfelelö kitérést mutasson, és az effektiv skálaja stimmeljen, digi müszerekben, meg át kell számolni a csucsértéket effektivre, azaz kiosztani 1.41-el. A méröelektronika kimenete mindig sima egyenáram, ami arányos kitérést gerjeszt a mutatoban, mint bármilyen sima egyenáram, csak éppen az értéke a csucsnak felel meg.
(azaz a különbség éppen itt van, egy elektronika nélküli müszerben a kitérést FEL kell javitani effektiv értékre, mig az elektronikus müszerben a kitérést LE kell javitani effektiv értékre.)
Azaz természetesen más más értéket kapsz, ha rosszul valáasztod meg a mérési eljárást. Ha egyenáramban mérsz hullámos feszültséget, akkor igen valoszinü, hogy a csucsértéket fogja mutatni a müszer (hacsak nincs benne egy szürö, ami ezt gátolja). Ha ugyanezt a feszültséget váltáramon méred, akkor 1,41szer kisebb értéket fog mutatni, mert ugye ott efektiv értéket mér.
Gyakorlatilag azonban a müszereknek egyforma feszültséget egyfomán kellene olvasniuk, mert az alig várhato el a felhasználoktol, hogy fejszámolo zsenik legyenek. Az egyetlen különbség a gyorsaságban van, de a mai igen jo digitális müszereknek már analog skálájuk is van és egyre gyorsabbak.
Igy igaz ahogy irod, de akkor mikor ezek velem történtek 1 GF azaz 1000 uF nál nagyobb kondenzátorok, meg ráadásul több mint 15 V-ra igenis nehezen, meg még drágábban voltak beszrezhetök (ha egyáltalán).
Emlékszem egy höskori erösitömre, amelyiken 16 db kondenzátorbol lett összerakva a megfelelö kapacitás a megfelelö feszültségre.
Mindig hatalmas csodával és tisztelettel nézegettem az akkori amerikai profi berendezésekben a gyönyörü 10-30 GF kondikat 40-80 V-ra, és a fenébe sem akkart egyetleegy sem tönkre menni, hogy esetleg ilyen uton rendelhessek egyet saját céljaimra. Még ma sem nagyol olcsok a kondik.
A másik dolog meg az, hogy egy ellenállás nem jo, mert akkor ha gyorsan egymásután kell kapcsolni (ami ugye a forgalomban nem zárhato ki) akkor a második váltora már nincs energia. Ezért javitottam fel a kapcsolást egy teljesitménytranzistorral, amelyiknek szabályozva van a bazisárama, tehát a kisült kondenzátort majdnem rövidzárral tölti (azaz igen gyorsan), de a tekercsekbe csak a leszabályozott áram juthat. Ezzel akár 1 sek. alatti regenerácio is megoldhato és az általam használt 2N3055-ösnek meg sem kottyan a terhelés.
> A digi müszerek többségének tudni kellene olvasni, hogy
> milyen áramot mér (hiszen azok bemenetén is ugyanolyan
> graetz van, és 50-100Hz-re kalibrálva szoktak lenni), azaz
> nem volna szabad tul nagy különbséget kapni egy
> klasszikus müszerrel vagy egy digitálissal.
Sajnos ez így nem igaz. A digitális műszerek mindig csúcsot mérnek - a Graetz általában nem a bemeneten van, hanem az erôsítô után, hogy a diódák nyitóirányú feszültségesése ne legyen bent a mérésben.
Egyenfeszültség állásban direkt mérik, ami a dróton van. Váltófeszültség mérése esetén azonban úgy vannak kalibrálva, hogy a csúcsfeszültséget mérik, de az effektív feszültséget mutatják. Tehát elvileg, ha egy digi műszerrel ugyanazt az egyenfeszültséget váltó- és egyenfeszültségi állásban megméred, 0,866-szorosát kell az elôzô értéknek mutatnia.
Emiatt húzták meg a haveromat müszertechnika vizsgán.
Mindez persze nem vonatkozik arra, hogy a legtöbb trafó terheletlenül nagyobb feszültséget ad ki, mint terhelve. A kimeneti feszültséget a névleges terhelésre adják meg.
> nemcsak én tettem tönkre egy csomo váltotekercset, hanem
> a vonatjaim is meg a sok macska közül egy néhány.
"Emellett pedig az a véleményem, hogy Karthagonak pusztulnia kell" (Ceterum censeo...) Cato
Ezt papolom egy ideje itt: ha egyenáramú táplálást egy 4700uF-os kondenzátorról tápláljátok, amit egy trafó egy ellenálláson keresztül tölt, akkor nem éghet le a relé. (mert a kondenzátor kisülése után csak az ellenálláson keresztül kap egy kevés áramot)
Ebben teljesen igazad van, a különbség tényleg csak a használt anyagokban van. A "rezes" trafok egy kicsit mindig keményebbek mint az alu trafok (kevesebbet változik a feszültségük). Ez függ még a trafo magjátol is (keresztmetszet), illetve azok szigetelésétöl -(ha vastagabb a szigetelö réteg, kisebb a tényleges vaskeresztmetszet stb.)
Ne keverd a szekunder tekercset a primérrel, ez mindegyiken rézböl volt, miután ezen fut a csuszoka. A primer anyagát csak gondos vizsgálatok után lehet megtudni, mert még a szigetelö lakk is piroskás a huzalon, és a vége be van onozva, hogy forrasztani lehessen.
Azt hiszem azonban ez nem lényeges, mert az FZ1 trafo minden problémája ellenére egy remek megoldásu szerkezet, és maga kategoriájában ver igen sok nagy nevü ellenfelet is. Egyszerü modellvasutázáshoz semmi másra nem is volt szükség.
Ráadásul a két kimenet galvanikus szigetelt volt, ami sok más cégnél a mai napig nem fordul elö. A feszültségvezérlés meg igen megfelel bármilyen követelménynek, hiszen minden pillanatban, csak a trafo belsöellenállása van az áramkörbe bekapcsolva, és ez igen finoman. (sok trafoban ellenállással, vagy elektronikusan szabályozzák a feszültséget, ami FZ1-es árkategoriaban csak igen primitiven és rosszul oldhato meg). (Lásd a cikket a VSANCi oldalán)
Tehát sem az apukák sem az anyukák nem voltak kitéve komoly tanulmányoknak, mikor egy trafot akartan venni az utánpotlásnak a fenyöfa alá. (Probálj hasonlo terméket találni más gyáraktol....).
Kivánok!
Némi pontosítás: ha "üresen", terhelés nélkül mérünk egy bármilyen trafót, akkor a bármilyen műszer többet fog mutatni, mintha akkor mérjük, amikor fogyasztó is van rajta. Az FZ1-et úgy tervezték, hogy kb. a névleges terhelésének a felénél van ~16V a zubehör kivezetésén. (Az én két FZ1-em rezes.)
csíkosháTTú
ehhez még valamit. Az FZ1-es trafok a hös szocializmus "csucstermékei" közé tartoztak, és a többségük primér tekercse aluminiumbol készült (legalábbis az én 4 db. trafom ilyen). Ennek amellett, hogy sz@r a hatásfoka azt is csinálja, hogy üresen sokkal több feszültséget ad mint terhelve. Ez a modellvasutnál nem igen rossz tulajdonság, de meréstechnikailag igen, mert ahányszor megméred a feszültséget annyi eredményt kapsz. A digi müszerek többségének tudni kellene olvasni, hogy milyen áramot mér (hiszen azok bemenetén is ugyanolyan graetz van, és 50-100Hz-re kalibrálva szoktak lenni), azaz nem volna szabad tul nagy különbséget kapni egy klasszikus müszerrel vagy egy digitálissal. Ha tényleg csucsot mérnének (van ilyen is - igaz ez már drága müszer), akkor ugye 12V*1.41 azaz kb. 17V kellene mutatni a müszernek, a valoság azonban az, hogy kb 22 V mutat, amiböl az következik, hogy a vonat kimeneten is a max. feszültség kb. 15,6 V. Ez pont annak a következménye, hogy 1,2 A mellett (ami a max. kimeneti áram) még mindig meg kell lennie a 12 V-nak, azaz ennyit csökken a feszültség terhelés alatt.(meg a bimetallon és az egyenirányiton).
A válto illetve az egyenáramu vezérlés között, tényleg nincs sok különbség, kivéve ha peches az ember. Ilyenkor a mozgo mag felvesz valamilyen mágnesességet és mágnesen odatapad valamilyen közeli fémalkatrészhez. Ez valamikor elég nagy balhé volt, mert sok gyár ugy alakitotta ki az állitomüveket, hogy azok alján finom konzervdobozpléhböl (ami ugye horganyzott vaslemez) lettek a vezetörészek meg a kontaktusok megcsinálva. Ezek fellett mozgott néhány miliméterre a mag is. Ha olyan szerencsétlen volt a konstrukcio, hogy az egyik tekercs alatt volt ilyen pléh, akkor egyenáramnál bizony onnan nem nagyon akart elmenni a mag. Ilyenkor lettek a váltok egyirányuak, azaz az egyik irányba probléma nélkül ment a mag a másikba meg alig. Ez a probléma természetesen nem jelentkezett váltoáramnál. Ha magad csinálod a tekercseket, akkor erre figyelj oda. A mai modern váltok már alig szenvednek ilyen betegségekben, de kizárni nem lehet - reklamálni meg még kevésbé, hiszen a váltok váltáramra lettek gyártva.
A másik dolog meg az, hoyg a tekercsek jobban égetik a kontaktusokat egyenáramnál, azaz egy REED relé, söt egy-egy vagonkerék is rendesen "kap" minden kapcsolás alkalmával. Aztán egyszer csak eltávozik az élök sorábol. Ezt ki lehetne küszöbölni kisebb fojtokondenzátorokkal, de ez egy kicsit bonyolitja a dolgokat.
Egy jo kontaktusmentes vezérlés többet ér (védhet mindent a tekercset is, a kontaktusokat is, meg a környezetet is az elektroszmogtol).
elnézést a komolytalankodásokért, de mágneses sürüséget kellett volna irnom, (nem foglalkozok már nagyon régen ilyen fizikai dolgokkal, ha jol emlexem valamilyen fluxusnak vagy mi a fenének hivták)
Abban igazad van, hogy a menetek sorba vannak egymással, de a mágneses terük összeadodik, tehát a képlet valahogyan kell hogy stimmeljen, csak lehet, hogy az áram helyett mágneses fluxust kellett volna irni. Lehet, hogy majd valaki megtalálja valamelyik iskolakönyben a korrekt képletet meg az egységet is. Elöre is köszönöm a djt122 nevében is.
A másik megjegyzésedhez, nyilván vigyázni kell (ezért nem jo a digi müszerek többsége, mert azok igen lassan mutatnak). 1-2 A-nyi áramot mindenképpen ki kell birnia a tekercsnek, mert ezt nem lehet a valoságban sem kiküszöbölni (pl. ha egy macska sétal a váltobillentyükön - mint anno az én terpasztalom vezérlöjen). A jo öreg analog müszer mutatoja kicsap, és le lehet olvasni, hogy kb. meddig ért el. Nyilván, hogy az ilyen mérést csak egyszer kell elvégezni, amig ki nem alakul a végleges tekercsforma (menetszám, drotátmerö - ezért érdemes ezt a rizikot vállalni). Persze, ha valakinek kedve van (és számolni sem felejtett el, meg megvan a változtathato feszültsegü áramforrasa is) akkor a Te eljárasodat is használhatja.
Mint már emlitettem, nemcsak én tettem tönkre egy csomo váltotekercset, hanem a vonatjaim is meg a sok macska közül egy néhány.
A vonatok föleg akkor, amikor még ugy volt a vezérles megcsinalva, hogy a vonat maga elött állitotta a váltokat, ilyenkor igen gyakran elöfordul (föleg fémkerekes vagonoknál), hogy valamelyik kerék (kerékkontaktusokat használtam) rajta marad az a kontaktuson (állo szerelvény esetén), amit nem veszek észre , es ha nincs elektronika akkor vége a tekercsnek, ha van is elektronika, de a másik tekercs kapcsolhato akkor meg akkor lesz majd vége, de ez már mind a multé, hála az istennek.
A regebben irt, szamitogepes vezerleshez olyan aramkort epitettem, ami egyenfeszultseggel hajtja meg a valtokat. Nem tapasztaltam kulonbseget, ugyanugy mukodott minden. (Az Fz1 valtakozo kimeneten rajta volt egy graetz hid es egy kondi stabilizalonak.)
