Meg egy apró tanács: amikor az utolsó darabot méretezed, inkább hangyaf*sznyit nagyobb legyen a palást kerülete, mint a vödör alja. Sokkal könnyebb a vödör alján egy kis rést betömni, pl forgács meg ragasztó keverékével mint szenvedni a palást végső ragasztásakor, hogy a két széle végig összeérjen és a ragasztó ott is kibuggyanjon /nemigen nyúlós a palást :)/. Ragasztó: gondolná az ember hogy ennél a munkánál nem érdemes sajnálni, azért ne öntsd túlzottan nyakon mert 40-szer kell letörölnöd (ha jól sikerült a szegmensek illesztése, akkor csak belülről). Én mindkét vödörnél inkább kisebb likon nyomtam ki a ragasztót, cserébe viszont jól bedurrant az alkarom mire a 40 csíkot kinyomtam.
Na, hajrá :) Dehogy lesz az gyújtós, inkább szép, 40 szegmenses elnyűhetetlen forgácstároló.
Nem tudom tűzöd-e őket mint én vagy ragszalagozod mint SzuperMárió. Akárhogy is, ha javasolhatok valamit: csak 39-et ragassz/tűzz össze elsőre, a szárazpróbakor, amikor a vödör alja köré próbálod. Így meglátod hogy az utolsót kell kicsit megnyesni (túllőttél a méreten) vagy kell még mellé egy kis darab (alálőttél), vagy épp szerencséd van és pont beleillik. Nekem az első fahordómnál óriási szerencsém volt, a másodiknál (arról már nézted a videót) látszik is hogy a legszélső darab jóval rövidebb -> túllőttem pár századdal/tizeddel, vagy a vödör alja lett kisebb kicsivel mint 40 centi. Csakhogy én összetűztem mind a 40-et, így szedhettem vissza az utolsót.
A behúzóhengeren a "bordákat", mivel a forgácstól igen csak piszkos volt, egy élesebb csavarhúzóval egyesével leszedtem és drótkefével óvatosan letakarítottam. Aránylag azt mondanám újszerű az állapota.
Egy ilyen leírást kerestem amit a gyalukés beállításáról linkeltél. Végignézem, vagy olvasom ( még nem volt rá időm) és megpróbálom úgy beállítani.
De ha az asztalok felületének síkja nincs egyben akkor hiába állítja a kést pl. a vastagolóhoz, az egyengetőnél ettől nem lesz jó. Nem gondolnám, hogy egy csálén álló asztalsík esetében az lenne a követendő technika, hogy a másikat is hozzáferdítjük :-) Ha egyáltalán van erre mód.
A léces módszer arra kiválóan alkalmas, hogy a kések forgácsolási síkját az asztalhoz igazítsuk. Minimális szögeltérés ezzel még kompenzálható, de itt nem milliméterekről van szó.
Anno a suli tanműhelyében nagy ipari gépeken tanultuk, gyakoroltuk a faipari géptant. Az ottani többtonnás öntvényvázas gépeknél csak mérőórával állítottuk a késeket. Az mérőóra egy íves fémkonzolba volt rögzítve, ezt a konzolt illesztettük a késtengelyre. Csak a késtengely felülete volt a viszonyítási mérőpont, tized mm pontosan ehhez igazítottuk a késeket. Fel sem merült, hogy az asztalok, vagy a tengely síkja eltérhet és a késeket egy ferde asztalhoz állítsuk. Azoknak síkban kell lenni, ha nincsenek, akkor be kell először állítani. Ha nincs egyéb állítási lehetőség, akkor ki kell hézagolni. Valami megoldást biztosan lehet találni.
Normális esetben a vastagoló és az egyengető asztalának síkja párhuzamos. Az enyémen a kivezető asztal szöge még egy kis mértékben állítható, de sok gépen még ez sem. Ha a vastagoló és az egyengető asztal síkja és a késtengely tengelyvonala nem párhuzamos akkor megette a fene. Ha az egyengetőnél a léces módszerrel a kések és az asztal egy síkba vannak állítva, akkor a vastagolásnál sem lehet gond. Ha mégis van, akkor az asztalok és a késtengely tengelyvonal síkját kell valahogy összehozni, lévén ugyanaz a késtengely gyalul alul is és felül is. Késekkel csak tizedeket illik kompenzálni.
Annyit hozzátennék, hogy ismeretlen kombináltgépen (vagy vastagolón) a késtengelyhez állítjuk a késeket. Megnézzük a két szélén hogy egyformán vastagol e, ha nem, akkor addig állítgatjuk a késeket, amíg egyforma nem lesz. Ezután jöhet az egyengetőn a léces módszer, ott ha nem egyformán tolja a "mérő" lécet, akkor az egyengető asztalt elkezdjük kibejlagolni, állítani oldalirányban.
A gyalukés beállításánál a legfontosabb, hogy az élek ugyanazon az íven fussanak, vagyis pontosan ugyanannyira álljanak ki a késtengelyből. Én általában anyira engedem ki, hogy a kés ferdére köszörült része egy hangyányival felette legyen a késtengely palástjánál. Ha nem egyezik a két kés magassága, akkor kagylós, hullámos a felület, mert az egyik nagyobbat harap. Ha a késbeállítás rendben van, akkor bevezető asztal magasságával állíthatod a fogásvételt. Ha túl nagy, akkor a hangján is hallani, durvább a forgács, kevésbé sima a felület. A másik fontos dolog, hogy a kivezető asztal pontosan egy szintben legyen a kések élének forgási ívével. Az asztal állításával kapcsolatos dolgok természetesen csak egyengető gyalulásnál érvényesülnek, de a fogásvételt a vastagolónál is is az asztal magasságával állítod és nem a kések kiállásával. Minél jobban kiáll a kés, annál inkább sérülékeny, jobban rezonálhat, minek következménye a felületi minőségen is meglátszik.
Sokan hiszik azt tévesen, hogy a vastagoló gyalu az az egyengető gyalu továbbfejlesztett változata. És csodálkoznak, hogy egy enyhén vetemedett deszkát miért nem tudnak síkba gyalulni vele. Asztalosipari alaptézis, hogy először a deszka egyik lapját és élét egyengetővel kell síkba hozni. Ha ez megvan, akkor lehet berakni a vastagolóba. Mégpedig úgy, hogy a síkba gyalult lap fut az asztalon. Ha egy vetemedett deszkát raksz a vastagolóba, akkor a hengerek lenyomják, kiegyenesítik a késtengelynél, majd utána visszarugózik. Így lehet sima a felület, de íves marad. Tehát előbb egyengetni, majd utána vastagolni.
Az, hogy a deszka néhol megáll, azt a vetemedett, görbe deszka is okozhatja. A "mélyebb" részeken nem tudja az előtoló henger kellő erővel nyomni, ezért elforog a felületen.
A késbeállításhoz léteznek különféle praktikák. A géphez adott mágnesen beállítósablon, a mikrométeres (mérőórás), de szerintem a legegyszerűbb a léces trükk. Ráteszel egy lécet, (én alumíniumot használok) feljelölöd az asztalon a léc végét, majd kézzel átforgatod a késtengelyt. A kiálló kés megemeli egy leheletnyit a lécet és odébb rakja. Itt is megjelölöd a végét az asztalon. Akkor jó a dolog, ha a késtengely bármely pontján ugyanannyira rakja odébb a lécet. Nagyon pontos beállítást tesz lehetővé.
A kezdő hobbiasztalosok nem biztos, hogy tudják, hogyan kell jól beállítani a gyalugépen a késeket. A következő videóban szemléletesen mutatják be, hogy miként kell ezt megcsinálni. Az angolul nem értőknek sem okozhat gondot az értelmezés.
[...] Bővebben!Tovább »
Vettem egy használt scheppach, matricája szerint HMS 2000-es használt kombi gyalugépet.
Mivel látszik, hogy van benne pár üzemóra, ezért a gyalukés éleztetésével kezdtem, amit a behúzóhenger megtisztítása követett, majd a hajtás bezsírozása ahogyan a lelkemre kötöttétek anno.
Mivel nem kaptam hozzá kézikönyvet, több kérdésem is lenne.
1,
Miért van az, hogy a legyalult deszka, (1"-os, max 10 cm-es) alján fekete csíkok vannak keresztbe? Néha megáll a deszka gyalulásnál és mozdítani illetve segíteni kell rajta, hogy tovább húzza. A továbbító henger koszos és hagy rajta nyomot vagy miért?
2,
A legyalult felület nem teljesen sima, mint ahogy azt az egyik portálon tucatszámra feltöltött videók mutatják. Tudom, ennél a kategóriánál még ne várjon csodát az ember. Elképzelhető, hogy a késeket nem jól állítottam be és azért. Hogyan állítsam be őket, mert nem találtam leírást róla?
3,
Miért van az, hogy a gyalulandó deszka néha megáll? Túl sokat fog a kés, vagy túl keveset? Azt olvastam valahol, hogy a nem tudom milyen kerék egy teljes elfordítása 1 mm-t emel feljebb a vezető asztalon. Én csak egy fél fordulatot állítottam rajta. Lehet, hogy az kevés?
4,
Ha esetleg valakinek van leírása a masináról, vagy elérhető kézikönyv az interneten, megköszönném ha belinkelné, mert én nem találtam.
