Keresés

Én ezt pont fordítva látom. Egyrészt az orosz сяб(ё)р (< ősszláv *sębrъ) és a сусед (< ősszláv *sǫsědъ) szavak etimológiailag nem függenek össze, amit kihangsúlyoz az is, hogy csak a legelső hangjuk azonos, és ez volt a helyzet az etimológiai előzményeiknél is.

Másrészt az ógörögből nem adatolható újgörög σέμπρος (szémbrosz) ’árendás, számadó’ egyáltalán nem vezethető le az ógörög συμπαθέω (szümpatheó) ’ együtt érez, szán, rokonszenvet érez’ ~ újgörög συμπαθώ (szimpathó) ’(meg)kedvel, rokonszenvez, együtt érez’ igéből és származékaiból sem hangtanilag, sem a jelentést tekintve. Mindenképpen feltűnő, hogy a σέμπρος első szótagi hangsúlyú, a συμπαθέω esetén pedig minden származék esetén a hangsúly a lehetséges utolsó szótagon van. A görög ε és υ magánhangzók nem alakulnak egymásba, és ugyanez a helyzet a ρ és a θ mássalhangzók vonatkozásában. És az sem plauzibilis, hogy a bérlőt a rokonszenves voltáról kellene elnevezni.  

itt megjegyzendő, h ez a szó megvan a görögben is: σέμπρος (sémpros)

és míg a szlávban nem vezethető le és eltérő hangváltozatai vannak a szláv nyelvekben (szjábr vs. szuszed),

a görögben levezethető a szimpátia szóból/fogalomból.

Köszönöm! 

A felvetéssel az a probléma, hogy míg az oláh és a walesi (welsh) exonimák valóban „testvérelnevezések”, de a románban a sîmbră [ˈsɨm.brə] sz [s] hanggal kezdődik, nem c [ts]-vel, amely csak a magyarban alakult ki a XVI. sz. környékén. Külön esetlegességet visz a párhuzamba, hogy a magyarban csak a németesen ejtésmódot használó latin nyelvű kancelláriai helyesírás hatására jelöli a c [ts] hangot a <c> betű. Ha a cimbora hangalakot románul írnánk le, akkor țimbora lenne az íráskép, tehát az asszociáció innen nem a walesi Cymru név felé irányulna, hanem pl. az angol timber ’(épület)fa, gerenda’ szó felé, mondván, hogy a falusi házak régen kalákában készültek…

A latin campus szó a románban cîmp [kɨmp] ’síkság, mező, tér’ alakban maradt fönt, a computum pedig mint cumpăt [ˈkum.pət] ’hidegvér, nyugalom, önmérséklet’, a comparare mint cumpăra [kum.pə.ˈra] ’(meg)várásol, meg(vesz)’, a comprehendere mint cuprinde [ˈku.prin.  de] ’átfog, átkarol, átlát’ s í. t. A Cymru név előtagjának tehát a románban a cum- (mássalhangzó-kapcsolat előtt cu-), az utótag latin megfelelője pedig a margo ’határ’,  amely a román margine [ˈmar.dʒi.ne], tehát a direkt román megfelelő *cumarg- alakú lehetne a sîmbră helyett.

Ui. Az én forrásom szerint a walesi Cymro [ˈkəm.ro] ’walesi férfi’ szó – aminek a többes számából vált ki szóhasadással a Cymru [ˈkəm.rɨ] országnév – a mai hangalak szerinti cyn ’-val, -vel; együtt’ és bro ’ország’ szavak összetétele, amit magyarul az ’országtárs’ fordulattal lehetne talán visszaadni.

A sîmbră mögötti ősszláv sębrъ (> orosz сябер [sʲɪ.ˈbʲor] ~ сябр [sʲabr] ’szomszéd, részestárs’) szó egyébként nem a walesi cyn szócska szláv megfelelőjével kezdődik (ez utóbbi az ősszlávban sъ- vagy sǫ- lenne), hanem a sę- előtagban a német Heim, angol home ’otthon’ megfelelőjét látják, és ezeknek a walesi párhuzama cu [kɨː] ’kedves, szeretett’.

Tavaly május óta nem szólt hozzá senki. Megtöröm a csendet egy saját "népi" etimológiával, illetve csak filózok.

Itt a cimbora szó hivatalos eredete az új magyar etimológiai szótár szerint:
Román jövevényszó. |  ≡  Rom. sîmbră, [végartikulussal] sîmbra ’szövetkezés, összefogás; összefogás a közös mezei munkák elvégzésére’, sîmbráș ’társ a közös munkában’ [szláv eredetű; vö. szbhv.  (R.) sùprug ’fogat; társ, pajtás, lelki testvér’; or.  (N.) cyпpя́гa ’közös munkára való szövetkezés’; stb.].  ⌂  A cimbora alak szó eleji sz > c affrikálódással, valamint a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A szó végi a-hoz vö. →áfonya, kaláka stb. A szimborás változat (1527: ↑) minden bizonnyal magyar származék, de keletkezésére talán hathatott a rom. sîmbráș  (↑) is.

Ez lehet, hogy így van, de érdekességnek hadd írjam ide, amit most hallottam: Wales neve velsziül Cymru, aminek a jelentése kb. compatriot, azaz nemzettárs, ilyesmi. Ez eléggé hasonló szó és jelentés. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az oláh, vallach, velszi is rokon szavak, mindenesetre érdekes...

Majdnem, de a kajszibarack nem bijektív. Mert ugyan a kajszi-hoz képest barack tautológia, de a barack vonatkozásában a kajszi nem: az utóbbi esetben fajtakijelölő jelzőről van szó, amely egy nagyobb egységen, a barack-on belül jelöl ki egy alcsoportot. A kajszibarack összetételt a komplementere, az őszibarack indukálhatta, hogy a két alcsoportra szimmetrikus struktúrájú megnevezés legyen.

kányabangita ezek szerint olyan, mint a kajszibarack 😎

A kányazsombor ’Alliaria petiolata’ mellett említhető a kányabangita ~ kányafa ’kálna, Viburnum opulus’, a kányafű ’iszapzsázsa, Rorippa spp.’, kányazsázsa ’Diplotaxis spp.’. A kányazsombor nevének előtagjáról ezt írja Rácz János: „Az összetett szóban a madárnév előtagra talán a termőhely a magyarázat, hiszen a növény utak mellett, árnyas, bokros helyeken terem, ahol a kányák is fészkelnek.” Meg kell jegyezni, hogy a kánya meglehetősen alulértékelt ragadozó madár, mert nem volt ritka és a baromfiudvart is megtizedelte. Az emberrel együtt élő (és vele alkalmasint konfliktusba kerülő) állatok nevei gyakran lesznek növénynevek előtagjai mintegy a növény vadon termő voltát, értéktelenségét jelezve. Madárnevek is szerepelnek ilyen módon, vö. pl. varjúháj ’Sedum spp.’, varjúköröm ’Phyteuma spp.’, varjúmák ’Hibiscus trionum’, varjútövis ’Rhamnus catharticus’. Az utóbbiak esetén a termés stb. fekete színe is motiválhatta azt, hogy miért éppen a varjúval asszociálták ezeket a növényeket. A kányára utaló nevű növények esetén lehet, hogy a levelek alakja, rezgése idézhette fel a baromfiudvar felett szitáló ragadozó madár képét.

A kányabangita esete azonban világos: ez tautologikus összetétel, amelynek elő- és utótagja is ugyanannak a növénynek eltérő, önálló megnevezése volt. A kánya tag valójában a kálna növénynév l-et vesztő kána változatának népetimológiás átalakulása. A kálna máig a kányabangita társneve, és az ugyanezt a növényt jelentő szláv kalina növénynév magyarosodása. A kánya- előtagú növénynevek egy része így meglehet a kálnával, a kányabangitával való valamilyen hasonlóságra utalóan is képződhettek.

Gondolom az, ami a medvének a medvehagymához. Szereti a kánya?

Egy kérdés erejéig becsatlakoznék a fórumba.

Egy növényt kerestem, és azt a meglepő magyar nevet kaptam, hogy kányazsombor.

Hirtelen beugrott, hogy régen a "Mi a kánya?" volt a meglepetés kérdése, a kánya szó helyét egy jó ideje a "fene" vette át valamiért, és webes kereséssel arra is rátaláltam, hogy a Zsombor csak egy ideje használt magyar férfinév, Zombor volt eredetileg.

Az eredeti kérdésemre továbbra se találtam választ, hogy mi a köze egy ragadozó madárnak egy növényhez?

Tessék, ilyen az, amikor LvT nem talál semmit. :)

Kár, hogy nem lehet kedvünk szerint válogatni. Milyen romantikusan hangzana egy bajdať-aszó összevonás: Csábítóvölgy.

Köszönöm, hogy utánanéztél!

Egyelőre még én sem találtam semmit. Az Új Magyar Tájszótárban és történeti szótárban sem akadtam ide vonható alapra. Tehát egyszerűen nem magyarázható, ezért térképeken próbáltam a korábbi névformáit megtalálni. A II. katonai felmérés (1819-1869) térképén azon a területen a Sájterberek felirat látszik. Az 1886. évi topográfiai felmérés 1912-ben javított cseh nyelvű kiadásán pedig ugyanitt a Sájta berek megnevezés található. Ugyanígy a III. katonai felmérésen (1874-1920) is Sajta berek. A Bajdázó név tehát nem lehet régi, vagy az történt, ami a Királyrét esetén, azaz egy másik hely neve vonódott át rá. Az eredeti Király-réttel ellentétben (amely nyugatabbra máig szerepel a turistatérképeken) másik Bajdázó helynevet nem sikerült lokalizálnom.

Ez a XX. sz. előtti adatolatlanság sajnos kizárni látszik, azt az egyébként lehetségesnek tűnő magyarázatot, hogy az -ázó névvégben a régi magyar aszó ’völgy, kiszáradt folyómeder’ főnév népetimológiásan fejlődött változatát lássuk. A -jd- hangkapcsolat egyébként eredhetne korábbi -ld- hangkapcsolatból, de a -t- > -d- zöngésülést nem, ezért nem gondolom, hogy egy *Baltázó, azaz ’baltával való fakivágással kapcsolatos’ értelmű elnevezés változott volna el.

A környéken szlovákok éltek (élnek), ha magán Szokolyán nem is, de a szomszédos Nógrádon és Kóspallagon igen, és a környéken máig megmaradtak szlovák helynevek (pl. az Inóc hegynév) Éppen a fenti Sajta berek is ilyen, amelynek előtagja a német Sájter < Scheiter ’fahasábok’ szóalak szlovák népies šajta ’fadarab, fahasáb’ megfelelője lehet. A szlovák nyelvjárási bajdačka ’mendemonda; locsogás, fecsegés’ szó, valamint a bajdať ’csalogat, csábít; hívogat; vonz’, illetve ’locsog, fecseg’ ige adhatott a környéken dűlőnevet, valamint maga a szlovák ige is bekerülhetett a magyarosodók nyelvébe *bajdáz alakban, így ez a hipotetikus helynév megmagyarosodhatott volna Bajdázó alakban. Azonban a XX. sz.-i megjelenés ezt is kevéssé valószínűvé teszi, mert feltételezi, hogy a környékbeli szlovákság még ilyen későn is képes volt szlovák nyelvű névadásra. (Más kérdés persze, ha a név „bujkált” a térképészek elől, vagy máshonnan vonódott át, de erre nincs alátámasztó adat.)

Egyik etimológiai topik se pörög nagyon, de azért megpróbálom. :)

Bajdázó egy völgy (meg egy tó, meg egy kőfejtő) a Börzsönyben, Szokolyától északra. Se a Földrajzi nevek etimológiai szótára, se a Történeti etimológiai szótár nem említi. Az azonos nevű zenekar egyik tagja kérdezősködött a szó jelentése után, de nem jutott eredményre.

Tud valaki ennél a semminél kicsit többet?

Köszönöm a kritikát. Az én könyveim eltérnek Sadovszkyétól abban tér el, hogy az összehasonlításaimban a magyar nyelvet vetettem össze a penuti nyelvekkel.

A penuti nyelvek csoportosításával kapcsolatban egyes kutatók néhány nyelvet a penuti ágon belül  máshová  helyeznek el, bár többezer éves távolság van, ettōl függetlenül az egyes  "elemek" kapcsolódnak és rekonstruálni lehet bízonyos proto formákat a "pen" ( vintu és maidu) és az "jok-uti" (jokuc, mivok és kosztano) között. 

A szerző itt: >> Adsz véleményt, hogy el sem olvastad  ōszintén nem értelek <<

A szerző a blogján: >> A pdf. formátumú könyveim egyenként avagy, ha mindhárom együtt kedvezményes áron megvásárolhatóak … <<

Hajlandó vagyok megvenni egy-két alteros művet is (Sadovszkyét is megvettem), de azért a kritika nem zárható ki azzal, hogy fizetni kell azért, hogy véleményt lehessen mondani.

Ui. A penuti nyelvek összetartozása önmagában bizonyítatlan. (Maga az elnevezés is annak köszönhető, hogy a ’2’ számnév az egyik ágban a pen, egy másikban pedig az uti szóra hasonlít. Ennyit az alapszókincs egyezőségéről.)

Eleve abszurd ebből a csoportból önkényesen egyes nyelvi elemeket az adott nyelvcsoporton belüli kontextusukból kiragadva hasonlítgatni egy másik nyelv elemeivel, ráadásul úgy, hogy a másik nyelv eddigi rokonságát sem vesszük figyelembe még annyira sem, hogy ezt a rokonságot tételesen cáfoljuk. Ez abszolút dilettáns eljárás, amely önmagában diszkreditálja az egész munkát, és a részleteket már nem is kell vitatni, mert azokat maga a megközelítés kérdőjelezi meg.

Köszi, nem érdekel annyira, hogy ilyeneket olvassak. Délibábos elméletekre nincs időm, ahhoz túl rövid az élet.
Elismerem, mivel nem olvastam a könyvedet, és én nem vagyok nyelvész, logikailag nem zárható ki, hogy igazad van.

Ezt meghagyom neked a finnugor és a Sadovszky féle teóriával egyetemben.  Nyítni kellene és nem megmaradni a régi konzervatív sablonoknál. Sajnos ily felfogással és a  finnugrista nyelvészek falsának az  elfogadásával a magyar nyelv örökké ugor marad... Mert, ugye van úgy tízezer kilométer és minimum kb. 7.000 év távolság akkor már minden ok megvan a nyelvészeti kizárásra? Ez nem így van, ha fonológiailag, morfológiailag és lexikálisan is adott a bizonyítás a nyelvek közötti rokonságra. Nem akarlak elkeseríteni, de a könyveimben minden megadatott. Adsz véleményt, hogy el sem olvastad  ōszintén nem értelek....

De akkor az én szerzői véleményem pedig, hogy a Föld lapos.

   A finnugrista nyelvész név Rédey Károly: Ōstörténetünk kérdései. (A dilettáns nyelvhasonlításról) címū mūvében (RK1: 6-18, 56-62) olvastam Otto J. von Sadovszky "The Discovery of Califórnia. A Cal-Ugrian Study" könyvének kritikáját, melynek valós célja az volt, hogy megakadályozza a penuti nyelvek további kutatását és egy esetleges összekapcsolását a magyar nyelvvel. (Rédey úr kritikai szövegét a késōbbiekben Honti egy tanulmányában és Simon a nyest.hu-ban is átvette). Ennek érdekében Rédey nem riadt vissza a hamis és valótlan adatok közlésétōl sem. A könyvében szándékosan a magyar nyelv morfológiai egyezéseit a penuti nyelvekkel figyelmen kivül hagyta és csak a mivok nyelvi adatokkal végezte el az összehasonlítást. A penuti nyelvek csak Kaliforniában 5 fō nyelvbōl (nyelvcsalád) áll. A mivok ennek egyik tagja, szoros rokonságban van a kosztanóval és kissé távolabbival a jokuccal, együttes nevük jokuti. További másik két észak-kaliforniai penuti nyelv a vintu és maidu...
Idézet Rédey könyvébōl: "Sadovszkynak nem sikerült bebizonyítania a penuti és az ugor nyelvek rokonságát, a finnugor nyelvcsalád kalugor ágának feltételezése teljesen valószínūtlen. A morfológiai elemek (esetragok, birtokos személyjelek, idōjelek, képzōk stb.) nem vezethetōek vissza közös elōzményre, néhány elem látszólagos egyezése véletlen hangalaki hasonlóságon alapul, nem áll össze egységes rendszerré".

Lássuk miként is van a valóságban a magyar nyelv "néhány" morfológiai elemének - a birtokos személyjelek, igei személyragok és a személyes névmások - összehasonlítása a penuti nyelvekkel:

Birtokos személyjelek Rédey úr szerint. mivok: E/1 -t / E2 -n/ E3 -s

A valóság (szerzō szerint):

magyar birtokos személyjelek: E/1 -m, -am, -em, -om, -öm = ōs kalifornia penuti: *-n, mivok: ny
E/2 -d, -od, -ed, -öd = kosztanó: -te (d>t hangváltozás)
T/1 -nk, -unk, -ünk = mivok: -m/ -me
T/2 -(a)tok, -(e)tek, (ö)tök = mivok: tokni
T/3 -uk, -ük, juk, -jük = mivok: -ko
(referencia; Tóth István A Nagy ōsanya Sarjai 2019-52. oldal. és A magyar nyelv rokonsága a penuti-maja-mocsika-csipaja és páez nyelvekkel 2022-62. oldal.)...

Igei személyragok: (Rédey sz.). mivok:
E/1 -m/2 -s/3 -?
T/1 -mis/2 -tos/ -p

Tóth (szerzō):
magyar: E/1 -m = ōskalifornia penuti: -m, ōsuti: -n, ōsmivok: -m
E/2 -s (sz) = ōskalifornia penuti: -s, ōsmivok: -s
E/3 -? = ōsuti: -?, ōsmivok: -?
T/1 -unk = ōsmivok: -mas
T/2 -tok = ōsmivok: to-k
(referencia: Tóth 2019-52 oldal. és Callaghan 1980)

Személyes névmások (Rédey sz.). mivok: káni/ mi/ ?i/ móa-kko/ mi-kko/ ?i-kko

Tóth (szerzō):
én = ōsuti: ka.n/ ōsjokuc: na.?/ vintu és maidu: ni
te = jokuc: til/ vintu: te (névmás plurál rag).
mi = mivok és maidu:i/ kosztano és jokuc: mak
ōk: kosztanó: (a)k/ mivok: ?i-ko
(referencia: Tóth 2022-59 old. és 2019-65 old.)

   Szerzōi véleményem Sadovszky közel járt, de az ugor- penuti rokonság két szempontból nem helyes. 1. 2.500 évre tette az elsō penuti csoport az uti nyelvek érkezését Kaliforniába. A valóságban ez jóval korábban úgy 4.500-5.000 évvel ezelōtt történt (ez Sadovszky idejében már tény volt, melyet mára az archeogenetikai kutatások is megerōsítettek).
2. A magyar nyelv nem tagja a finnugor, ugor nyelveknek.
Röviden összefoglalva a Rédey-Honti féle eltusolások és ferdítések ellenére a magyar nyelv és nem az ugor rokon a penuti nyelvekkel, a penuti nyelvekkel együttesen egy ōsi ōsnyelv utódjai (sarjai).

https://istv-reg.blogspot.com/?m=o

Az is igaz, hogy a gondosság leginkább csak a nyelvészeti részre vonatkozik. A felvetett vándorlás időbeli és térbeli dimenziója már abszurd.

Ahhoz én nagyon kevés vagyok, hogy cáfolni tudjam. Csak nekem ezek az egzotikus elméletek túl elszálltnak tűnnek.

Nekem megvan a könyve. A szaktudomány és az alter mezsgyéjére helyezném, mint Marcantoniót, vagy a Wiik-Künnap-Pusztay triót. Nem látszik róla, hogy eleve hülyeség, elmélyülten kell tanulmányozni, hogy cáfolni tudd.  

Specialists in the Uralic languages have generally rejected Sadovszky's theory, citing general lack of understanding of the methods of comparative linguistics, leading to his work being riddled with problems such as poor semantic and phonetic correspondences. Sadovszky often makes no effort to show that some material he compares is truly native within the two language groups he compares, often cherrypicking examples from just one or two of the dozens of languages encompassed by "Penutian".

Ez nekem eléggé kiábrándítónak tűnik.

Nem akarom az alternatív fonalat itt gerjeszteni, de a penuti nyelvekkel komoly szakember is kísértésbe esett. Igaz, nem a magyar nyelvvel, hanem az obi-ugorokkal rokonította őket, vö. Otto von Sadovszky.

Nagyon vicces, esetleg a piréz nyelvvel való rokonságról kéne még valami, hogy teljes legyen a zűrzavar.

Publikációk a magyar és penuti nyelvek nyelvészeti kapcsolatairól:

https://istv-reg.blogspot.com/2022/11/penuti-magyar-nyelvrokonsag.html?m=0

A könyvekben többek között közel ezer ma is használatos sok ezer éves szavak valós eredetére is választ kapnak.

A felsorolt szavakat egyrészt szlovák, másrészt ukrán szótárakból lehet kimutatni, így igaza lehet RiverDognak abban, hogy így együttesen ruszin, ezen belül is talán lemkó hátteret sejtetnek. Ugyanakkor a lemkók DK-Lengyelországtól Szlovákián át magyarországi szigetekig élnek, így a közelebbi lokáció nyelvi adatok alapján nem lehetséges. Mindenesetre azt sem lehet kizárni, hogy nem keletszlovákkal átszínezett ruszinról van szó, hanem ruszinnal átszínezett keletszlovákról.

gamba – szerte a szlovák nyelvjárásokban ’ajak, száj, pofa’ jelentésű szó, amely az azonos jelentésű lengyel gęba valamely nyelvjárási ejtésének az átvétele.

„ucikaj” – ez ilyen módon nem szótárazható, de olyan, mintha az ukrán утікати (utyikati) ’(el)szalad, (el)fut, menekül’ ige felszólító módú утікай (utyikaj) ’fuss! stb.’ alakja keletszlovák, esetleg lengyel módra c-zve (aza ty helyett c-t, gy helyett dz-t ejtve) hangzana — keletszlovák változata ucekaj alakú, Ucekaj néven Miskolcon is található külterület.

pampuska – ez a szó a magyar nyelvjárásokba is behatolt ’fánk; búza-, rozs- vagy hajdinalisztből készült kis kerek zsemle alakú sütemény’ jelentésben a szlovák pampuška, ukrán пампушка átvételeként.

„zsámiska” – vö. ukrán замішка (zamiska) ’kása’, lemkó vidéken ’kukoricakása’.

„Viliája” – vö. ukrán вілія (vilija) ’ünnep (főként a karácsony) előtti este’, amely a latin vigilia ’virrasztás’ átvétele; ugyanakkor ez a vilija szó a történeti szlovák forrásokban is megjelenik.

bobájka – ez ilyen alakban a magyarba bekerült zempléni tájszó, amelynek jelentése ’mákos guba’; az eredete a szlovák bobaľka ’(mákos, túrós) guba; egyfajta libatáp’.

Szia,

a krumplira azt mondta, hogy gruja,

ha útban voltál neki, ne zavadzáj

és görögkatolikus volt,

Húsvétkor Krisztosz voszkresz volt a köszönés,

és saccra a Sajó- vagy a Bódva-völgy környékén élt.

Ha ezek stimmelnek, akkor ruszinok a felmenőid.

Hátha ebből úgy kb be tudok lőni egy régiót, ahonnan jöhettek a szláv őseim

Sziasztok! Halottnak tűnik a topik, de azért próbálkozom. Nagyanyám által mondott szavak érdekelnének, aki sajnos már nem él, csak, ahogy visszafejtem a szavait. Szülők által sajnos kimaradt az érdeklődés, így némi hiátussal próbálok rájönni a dolgokra. Az érdekelne, hogy lehet-e tudni milyen szavak ezek? Honnan jöttek pontosan? Ahogy hallottam őket úgy írom le, nem biztos pontosan és kb a jelentésre amire emlékszem 

Gamba-szájra mondta

Ucikaj/Ucikoj-gyorsan, sietve, hirtelen ilyesmi 

Pampuska-étel

Zsámiska-étel

 Karácsony Viliája

Bobájka-mákos guba

Köszönöm

köszönet

Felhívnám a figyelmet a 8693-as hozzászólásra.

Paláver: Német közvetítéssel az angol palaver ’bennszülöttekkel folytatott tárgyalás, megbeszélés, értekezés, eszmecsere; (bizalmas nyelvhasználatban) haszontalan/üres beszéd, fecsegés, locsogás, szószaporítás, süket duma’ szóból származik, az pedig a portugál palavra ’ugyanaz; szó; szólás, beszéd; adott szó, ígéret’ szóból ered, amely a vulgáris latin parabola ’hasonlat; példabeszéd, tanító elbeszélés’ főnév folytatása, amelyik pedig az ógörög παραβολή (parabolé) ’összevetés, összehasonlítás; hasonlat, példa, példabeszéd, előkép, szállóige, közmondás; egymás mellé állás; kitérés, eltérés; (geometria) parabola’ szó átvétele, és ez utóbbi a παραβάλλω (paraballó) ’odadob, elédob, (csalétekként) kirak; melléje helyez, összehasonlít; stb.’ ige származéka, vagyis a παρα (para) ’hozzá, mellé; át, túl; ellen-, eltérő’ igekötő-elöljáró és a βάλλω (balló) ’dob, hajít; vet, fordít, irányít; stb.’ ige kapcsolata.

A Duden etimológiai szótára ezt írja: „A latin parabola ’példabeszéd, elbeszélés, beszámoló’ (vö. német Parabel ’parabola’) a portugálba palavra ’megbeszélés, tárgyalás, elbeszélés’ (ma: ’szó’) alakban került be. A portugál kereskedők a szót az afrikai partokon használva a fehérek és a bennszülöttek közti rendszerint hosszadalmas tárgyalások megjelölésére alkalmazták. Maguk a bennszülöttek is átvették az idegen szót, és a vallási, valamint a bírósági gyűléseiket palaver-nek nevezték. Ezzel a jelentéssel került vissza a szó Európába. A német szövegekben a XIX. sz.-ban tűnik fel az azonos jelentésű angol palaver szó közvetítésével. Ma [a németben] a szó csak a köznyelvben az átvitt ’végtelenül hosszú, értelmetlen fecsegés’ jelentésben.”

A magyarban az Értelmező kéziszótár az alábbi jelentéseit adja: 1. (néprajz) Afrikai négerek tanácskozása. 2. (tréfásan) tárgyalás | (bizalmasan vagy gúnyosan) kellemetlen, hosszadalmas vita. – Az Orisis Idegen szavak szótárában a jelentései: 1. tanácskozás, tárgyalás. 2. szószaporító fecsegés. 3. hangos veszekedés, botrány.

Én csak a „kiveri a palávert”, illetve „palávert csap” kifejezésekben használom, itt az Osiris szerint 3. jelentése él, ez a német köznyelvi ’végtelenül hosszú, értelmetlen fecsegés’ értelemből származik jelentésbővüléssel.

a borz nem az ami büdös, elborzasztó, megborzongató?

uszadzsi lehet, de akkor ott nyelvtani törvényt kell felételezni (B lekopás.) van a B-nek M váltóhangja, és akkor a japánban van ilyen hangtörvény. (hacsak az uszadzsinak nincs japán gyökpárja)

- ilyesmi a mosómedve dolog, meg nem tudom van e másik

a csecsen-ingus борз a (török farkas, a bas), ami a hun bárshi utódja, a bársony, párduc szavak halmazából

úgy látszik az altai népek a medvét és farkast, meg a borzot egy állatfajnak nézték.

angolul a boar

de miért vettük volna át, ha a párduc már a szókincs része volt és a borz is már. hogy vettük vettük volna át, ha a törökök bars

farkas wolf vargas

Sakha бөрө bøɾø

Lak барцӏ bart͡sʼ

Bashkir бүре byre

Paláver. - ?

Köszi a kimerítő választ! 

A magyar borz szót olyan török szóból eredeztetik, amely egy szótaggal hosszabb: oszmán török porsuk, kirgiz борсук (borsuq), tatár бурсык (bursık). Ennek eszerint *borszó alakban kellett volna a magyarban meghonosodnia. Vö. magyar borsó ~ oszmán-török burçak, magyar orsó ~ tatár орчык (orçık). Két magyarázat lehetséges: (1) a szó végét az ómagyarban kicsinyítő képzőnek érezték, és elhagyásával vonták el a rövidebb alakot. (2) Valamelyik nyugati török nyelvből vehették át, ahol a szó nem tartalmazhatta a köztörök -k végződést, vö. a mai csuvas пурӑш (purăš). A magyar szóalakban a török etimológiára tekintettel a z másodlagosnak tűnik, és talán az ettől független hangfestő eredetű borzas ~ borzol szócsalád népetimológiás hatásának tulajdonítható.

A török szó etimológiája nem tisztázott. Vasmer eredetileg ’szürke’ jelentést tulajdonít neki, a magyar etimológiai irodalom tisztázatlan eredetűnek tartja, Sztarosztyin sem ad szemantikai hátteret, jóllehet ő a tág értelmezésű altaji etimológiát rekonstruál hozzá, a japán 兎 uszadzsi ’nyúl’ szót is idevonva. Viszont nem jelzi, hogy tágabb nosztratikus eredetet feltételezne, azaz a csecsen-ingus борз (borz) ’farkas’ szót is idevenné.

Ami a csecsen-ingus szavat illeti, két etimológiája merült fel. 1. A közép-kaukázusi (nahi, nakh) nyelvek belső eredetű szava. (Ebbe a kis nyelvcsoportba tartozik a csecsen, ingus és a bác, valamint feltételezetten féltucat jobbadán csak névről ismert kihalt nyelv.) 2. Közös eredete van a dagesztáni nyelvek hasonló hangalakú és jelentésű szavával, mint avar бацӏ (bac̣), hunzib баъцӏә (båc’ə), lak барцӏ (barcʼ). Ez utóbbi lehetőség esetén sem jeleznek további kapcsolatokat. Azaz az ótörök *borsuk ’borz’ szóval való összefüggés nem valószínű. 

Ha már kaukázusi-török kapcsolatot feltételezünk, akkor a csecsen-ingus борз (borz) ’farkas’ szóval hangalakban és jelentésben inkább az ótörök (ujgur, türkmén) bars ’tigris, párduc, hiúz’ szó merülhet fel. Ez utóbbi etimológiájáról semmit nem találtam. Ugyanakkor a (biztos) etimológia hiánya és a hasonló szóalak még nem feltétlenül alap az összekapcsolásra.

Ui. Amúgy, ha szabadon eresztjük a fantáziánkat, és elfogadjuk Vasmer feltételezését az ótörök *borsuk ’borz’ szó összefüggéséről a ’szürke’ színnévvel, valamint Sztarosztyin deltételezését arról, hogy a szóvégi -k eredetileg az altaji nyelvekben kicsinyítő képző, akkor a kis termetű ’borz’ (sőt nyúl!) és a nagy méretű ’farkas’ jelentés összhangba hozható. Az utóbbi pedig a jelentésátvitellel átkerülhetett más nagyragadozóra (tigrisre, párducra és hiúzra) is. A hangtestek azonban nehezebben hozhatók közös nevezőre. (A török nyelvekben az o és a különbsége nem jelentéktelen a szótövekben; a csecsen-ingus szó korábbi alakját pedig *bɦorc̣ alakban rekonstruálják, tehát távolabb áll a török szótól, mint a jelenlegi forma.)

Azaz konzervatív etimológusként a végkövetkeztetés az, hogy nincs kapcsolat az említett szavak közt.

Mostanában rákaptam az MMA/UFC vonalra. Van ott több nagy bajnok csecsen harcos, és épp a hét végén lesz Khamzat Chigaev "Borz".
Na most nekem ez a borz gyanús volt, mert azt látom Tótfalusinál, hogy "ótörök eredetű szó, jelentése: üreglakó, hegyes orrú, hosszú sörtéjű emlős állat"

A problémám az, hogy a netről az derül ki, hogy a csecsen harcos beceneve csecsen nyelven azt jelenti, hogy "farkas". Vajon így is rokon szavak?

Köszönöm.

A cipő szó első dokumentált adata a XVI. sz. végéről való. A szó maga a fél évszázaddal korábbról adatolható cipellő főnév szóösszerántással egyszerűsödött formája. A cipellő viszont elvonás a XIV. sz. végén felbukkanó cipellős ’egy fajta lábbeli’ szóból. Ez utóbbi vélhetőleg a középkori latin zipellus ~ zepellus ’egy fajta lábbeli’ hangrendileg kiegyenlített változata, amely a mai észak-olasz nyelvjárási zoppel ’fapapucs’ szó előzményének latinosodásával állt elő. A szó átvétele a ruhadarab magyarországi megjelenésével párhuzamosan történt.

A cipó szó köznévként a XV. sz. legelején bukkan elő. Személynévként a XIII. sz. elejéről is van adata mint Cepou, azonban nem igazolható, hogy ez utóbbi tényleg azonos-e a közszóval, vagy csak hangalaki egybeesésről van szó. A szót az olaszból származtatják. Az előzmény az olasz zeppo ’teljes, egész, teletömött’ szó lenne. Arra, hogy ennek az olasz szónak korábban lehetett ’<cipó formájú, egész/kerek> darab’ jelentése, utal az, hogy létezik a kicsinyítő képzős olasz nyelvjárási zeppola ’(farsangi) fánk szó, valamint ennek az előzménye a magyarországi latinságba is átkerült mint zippula ’lepény, lángos’.

Azaz a fenti esetben hasonló hangalakú, de eltérő eredetűszavakról van szó, és nem az a helyzet, mint a nyír ’<hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot> levág’ ige esetén, amely történetileg mély és magas hangrendű illeszkedést is mutat, vö. a mai nyíró melléknévi igenév mellett a korábbi alternatív változatot foglalkozásnévként megőrző Nyírő családnevet. — Ez utóbbi miatt is vannak olyan vélemények, amely szerint nem is volt mély hangrendű i a magyarban, hanem az itt tapasztalható antiharmonikus illeszkedés másodlagos, vö. Kis Tamás cikkét: http://mnytud.arts.klte.hu/tkis/cikkek/velari.pdf

Üdv. A cipó és a cipő véletlenül majdnem azonos hangalakja érdekel: a magánhangzó illeszkedés törvénye miatt.

Részlet Móricz Erdély c. regényének első részéből-

"Az öregasszony rekedten virnyogta: "Gyakjad csak, gyakjad nagyságos uram az én drága jó nagyságos assonyomat!"

Köszönöm!

A gyak ige első előfordulása 1138-ból való személynévi származékban, közszóként (igeként) legkorábban a 1416. utánra datált Bécsi kódexből mutatták ki. A kezdeti jelentése ’szúr, döf’, és a XVI. sz. harmadik harmadában jelenik meg a mai nyelvjárásokban egyedüli ’(férfi) nemi aktust végez, közösül’ értelem. A XVI. sz. végéről való a gyaka főnévi származéka ’karó’ jelentésben (amely eredetileg a gyakó melléknévi igenév alakváltozata lehetett).

NB. A mai nyelvjárásokban az ige ikessé lett: gyakik. Ez adalék ahhoz, hogy amit a másik topikban írtam a baszik ige kapcsán, hogy annak az ikessége is azt jelzik, hogy a jelentés nem aktív cselekvést takar, hanem fiziológiai-ösztönszerű cselekedetet. Itt is valójában az ikesedés a ’szúr, döf’ > ’közösül’ jelentésváltozás következménye. A magyar baszik azokban kezdettől fogva ikes, így nincs okunk annak a feltételezésére, hogy a magyarban valaha is élő volt a török forrásának, a bas- igének aktív ’nyom, szorít, tapos stb.’ jelentése.

Abban az etimológiai irodalom egyetért, hogy alapnyelvi örökségről van szó, de több etimológiát is javasoltak. A biztosabbnak látszó szerint ugorkori szó, amelynek a mai obi-ugor megfelelői: vogul jē̮kₒ- [jɤ:kʷ] ’átszúr, (el)töm, tömköd’ és osztják joγi̮- [joγɯ] ’üt, ver, vés, váj, kopog’, jăχəs- ’szúr, bök, döf ‹szálka a torokban, ujjban›’. Az ezek alapján rekonstruált ugor forma: *jᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf’ (ahol ᴕ: ismeretlen színezetű magas hangrendű magánhangzó, ɜ: ismeretlen színezetű és hangrendű magánhangzó).

A fonetikailag kevésbé biztos alternatív magyarázat a finn tokkaa- ’szúr, bök, döf, (fel)csipked, csipeget’ igével, valamint a zürjén és a cseremisz megfelelőivel veti össze finnugor *δ’ᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf, lök’ alapalakot rekonstruálva (ahol δ’: palatalizált zöngés fogréshang). — Még az is lehet, teszem hozz, hogy a kettő egy, és a finnugor *δ’ᴕkkɜ- az ugor elődnyelvjárásaiban lett *jᴕkkɜ- alakú.

Fun fact, hogy a mai Nevetlenfalu (ma Ukrajna) azért lett nevetlen, mert korábbi Gyakfalva nevének használatát annak vulgárisnak érzett előtagja miatt kerülték. Jóllehet az előtag nem a szóban forgó igéből, hanem a diák ~ deák ’tanult ember, írnok’ szóból származott. A névadás alapja az, hogy egy írnok birtokáról volt szó, vö. hasonlóhoz a német Schreibersdorf településneveket mint Buglóc (korábba Írófalu is, ma Ausztria) és Göbölfalva (korábban Buglóc, ma Szlovákia).

Sziasztok! Régi szó, már nem használjuk: "gyakni" Mit tudtok erről, az eredetéről, jelentéséről? Én a Báthory Erzsébet ügyében történt nyomozás kihallgatási jegyzőkönyveiben olvastam ezt a szót. Valamiféle bántásként, kínzásként értelmezem. 

Jelezném, hogy az Alternatív elméletbe tartozó hozzászólásoknak nem itt a helye, azokat a továbbiakban törölni fogom.

A tudományt ne keverd a hittel. A tudomány nem hit és nem vélemény. 
Minden hasonlat sántít, a levegőnél nehezebb tárgyak repülhetése és a szavak eredete két teljesen külön kérdés, semmi párhuzam nincs közöttük.

Amit te tudományosan megalapozottnak hiszel, az sokszor a legmesszebb áll a valós tudástól.

Lásd a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek esetét többek közt. Oszt csak repülnek már pilóta nélkül is.  Akkor hogy van ez?))

A nyelv is ilyen sajnos, nem mai jelenség hogy rátelepszik a politika, a komcsi korban született meg nem egy úgynevezett "szláv" besorolású szavunk, be kellett nyalni keresztcsontig a ruszkiknak és megrendelésre bizonyos "nyelvészek" ezt összedobták, ez azért kurvára távol áll a "tudományosan megalapozott"-tól.

Mondjuk ez még az osztrákoktól kezdődött, érdekes egy 200 éves könyvből még találkozok a valósággal is, szép lassan az újabb kutatásokból is, csak kicsit lassan halad a sztori, elvégre papíron már szabad az ország vagy jó 30 éve...

Senki sem kíváncsi a gondolatkísérleteidre, agymenéseidre, itt a szavak _tudományosan megalapozott_ eredetére vagyunk kíváncsiak olyanoktól, akik értenek hozzá.

Te láthatóan nem értesz hozzá, nyissál magadnak egy blogot, sokan fogják olvasni, nyilván.

Szavak eredete a "magyarul ez" rovatban.  Hol a probléma itt?... A vasutas topikban írjam?...

A nyelv igen is logikus, legalább is amit a legjobban ismerek a magyar az bizonyosan. De feltételezem máshol sem pusztán a katyvasz van, a szóképzésnek értelme van és nem véletlenszerűen összetákolt betűk halmaza.  Egy betű és hangok, de már sokszor az az egy betű is utal valamire.

Kötött mássalhangzó párosok, már gyakran ezeknek is értelmük mint az "szt" ami elé egy magánhangzót teszünk akkor rengeteg szavunkban ad értelmet az osztásra.  Le sem lehet tagadni, bár akit nem a valóság érdekel hanem vallásosan hisz a dogmákban az nem lát benne logikát, mert gyanítom nem is akar.

Anno a francia tudományos akadémia simán leszögezte hogy a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek))  "Tudósok" mondták ezt ki, fizikusok és alig több mint 100 éve.  Láthatjuk hol tart ez a projekt))  Ennyit a dogmákról.

Amúgy sem értem az alapelvet:  Egy szavak értelmét kutató helyen miért kéne korlátolt, előre leszögezett és vitathatatlannak kikiáltott elveket követni.  Ez így akkor dogma ami nem az igazságról szól, hanem önkényes

tétel, hittétel...

>>  a nád milyen?... hengeresen üreges szárú.  Pont mint a nadrág micsoda véletlenek <<

Ez az, ami ezen a fórumon egyáltalán nem minősül legitimnek. Az itteni alaptézis szerint a nyelv nem logikai konstrukció, az érvelésnek ezért nem a logikus volton kell alapulnia, mert az az axiomatikus tudományokat leszámíva merőben szubjektív kategória, adott esetben én pl. semmi logikusat nem látok abban, amit leírtál. A Magyarulezen sokkal inkább a Lyell-elv, a nyelvi tapasztalat alapján lehet és kell érvelni. 

Emiatt ismételten és határozottan kérem, hogy ezzel a vonallal költözzetek át az Alternatív fórumcsoportra. 

A nadrág az angol drag szóból jön, szláv közvetítéssel: na-= rá, drag=húz. Ilyen egyszerű. (Csak hogy én is mondjak valami egetverő baromságot, ha már szétoffoljuk a topikot)

Amikről te írsz, az nem értelmezése a szavaknak, hanem erőlködés...

Próbálod bele erőltetni a szavak értelmét az elképzeléseidbe, de ezek nem igazak...

Az asztal szó nem st gyökből ered, és nem csak ételt adunk róla, ez egyszerű ostobaság...

A különféle szakmák szakkifejezései rogyásik teltek német szavakkal pl. a szűcs szakma, a csőszerelő szakma, a szobafestő szakma... sorolhatnám még...

A wcpapír hogyan Magyar szó? A plafon? Szőnyeg? kosár?

Hány szót írhatnék ami nem Magyar, hanem bekebelezett magyarosított szavak...

Virág? Kaspó, cserép? 

Meséld már el ezek miképpen magyarok? Miképpen Magyar a Magyar szavunk? Miképpen Magyar a miképpen? 

Ne betűkapcsolatokat nevezz gyöknek, st gyök... ez baromság, ilyen nincs... A baromság szavunk lehet a barom gyökből, amit mondjuk a szarvasmarhára mondhatunk, de akkor mi a szarvasmarha gyöke? Vagy mi a szarv? A szarvasnak mi a gyöke? Szar?

Te sem gondolhatod komolyan ezt az erőlködést...

Téves,  nem rövid gyököt ragozok itt összevissza és gyártok belőle immár magyaros szót, hanem pont fordítva:  akár hosszabb szavakat is logikusan le lehet bontani gyökökre magyarul érthetően elemeire.

Sosem állítottam hogy nincsenek jövevényszavaink, ilyenek mindenkinél vannak, de korántsem annyi mint amennyit oda sorolnak.  Eleve az őseink írásáról sok ezer éves leletek kerülnek elő folyamatosan, akkor bizonyosan nem csak mutogattak és csak brekegtek össze- vissza és várták a szlávokat és latinokat hogy nevezzék már el a sokszor ő általuk feltalált dolgokat.  Viccnek jó lenne max. ez. 

Mert itt a "nadrág" ugye:  Kezdjük azzal, hogy ezt az ősi lovas népek találták ki, és hát az őseink bizony ide tartoznak ez tán nem vitás. Akkor bizonyára el is nevezték és Európa tőlük ismerte meg a ruhadarabot, mert ők akkoriban még hol szoknya, tunika, tóga, lepel féle cuccokban tolták, és ez nem magyarkodás hanem az igazság maga.  A szlávok már nadrágban látták az őseink.                                                                             De a szó amúgy pofonegyszerű:  2. szótag RÁ és   RAGad szavakból, a korábbi ruházathoz képest ez szinte rád ragad.  A NÁD szóból indulhatott hiszen a nád milyen?... hengeresen üreges szárú.  Pont mint a nadrág micsoda véletlenek))   A pióca régibb nadály neve is a nádból ered, a nádas helyeket szereti.  Színtiszta magyarul épített szavak.  De akinek ezek után is ez szláv én ráhagyom))

Az asztalon meg ételt osztol. Nem véletlen a neve.  Az "Szt"  gyök megannyi szavunkban ad értelmet az osztásra. Ha egy szomorú embernek adsz (osztol) némi vigasságot akkor vígasztalsz, ha nagyon megsértetted, akkor engedményeket osztol, nem engosztolsz mert úgy hülyén hangzik, engesztelsz de itt is  megvan az osztás értelmű gyök.  Aki hírt oszt meg az híresztel.  A kereszt szó is ilyen, egy körbe rajzolva körösztó, ezek nem puszta véletlenek, logika van a nyelvben.  Valami zseni találta ki ezt.

Közösség megosztása: bomlaSZTás     Halaszt szóban is ott az értelem. Nyilván nem halakat osztogatunk))

De időben valami teendőt későbbi időre osztunk. Értelme ismét. Pásztor is osztja a legelőterületet. A pázsiton.

Sokan csak azt nézik hogy ha egy szavunk hasonlít egy másik nyelv szavára akkor csak is egy dolog lehetséges, hogy mi vettük át és fel se tételezik hogy akár fordítva is lehet, vagy van egy ősibb közös nyelvi vonatkozás.  Pedig tény hogy az ősi írásunk a rovásnak már jó néhány évezredes a múltja, a felbukkanó leletek nem hazudnak, márpedig aki tud írni annak mondatai és szavai kell hogy legyenek...

Uraim!

Kérem, az alternatív etimológiákkal vonuljanak át az Alternatív elméletek fórumcsoportra. A Magyarulezen az alcíme szerint a tárgyalás "Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán, Pais Dezső, Antal László, Papp Ferenc nyomdokain" folyik. 

Közel járhatsz az igazsághoz!

Lásd olaj és ill címszókat:

http://osnyelv.hu/czuczor/

"Ha a közvetlen átadó nyelv, nyelvjárás nem mutatható ki, (mert pl. nyomtalanul kihalt),"

Valóban kihalt volna?

Üdv!

Meglátásom szerint a Magyar nyelv rogyásig tele van idegen szavakkal, amelyek ragjaink és toldalékaink hálójában "váltak magyarrá" De valójában a Magyar nyelv nem a szavakban testesül meg, hanem a nyelvtani struktúrájában... Emiatt lehetséges az, hogy gyakorlatilag bekebelez bármely nyelvből szavakat úgy, hogy gyakorlatilag saját szavai nincsenek is...

Legyen itt néhány példa: pulóver, kardigán, cipő, zokni, nadrág... 

És folytathatnám a sort, a teljes Magyar szókészleten keresztül...

Értem én ezt a magyarkodást, és a mondvacsinált hazafiságot a nyelven keresztül... De ez egyszerűen nem igaz...

Már a sör, az asztal, az erősítő szavak sem magyarok... 

És bele olvastam egy előző tanulmányba... Háttttt... Amihez ennyi magyarázat és diktátum kell, biztosan hazugság...

Ez a meglátásom....

(Alternativ nyelvészet, nemde?)

Az FTC női kézilabda topik 204620 számú írására reagálok amit Jamaika2 felhasználó tett közzé.

Ugyanis hangyányit eltértünk az ottani tárgytól.))    Tehát:

"Aki a neveken lovagol, annak ismét Árpád nevéből az árpa szó török eredetű, apja Álmos neve török"

Kezdjük az árpa szóval: a törököknél arpa, nálunk árpa a szó és nincs rá bizonyíték hogy ki használta ezt a szót előbb, ugyanúgy átvehették a törökök is tőlünk mint fordítva.  A magyarok ősei a hunok is termesztettek árpát, tehát ők is elnevezhették így.  Viszont a szó elején lévő ÁR gyök igen gyakori a magyarban, nem csak a szó elején.  Az árpa ÁRszerű kalásza szúrós, szélben a gabonamező hullámzóan ÁRamlik, azaz mint oly gyakran itt is van értelme és logikája a szóképzésnek magyarul és nem pusztán véletlenszerű az indulás, nem olyan biztos az hogy ezt nem a törökök (t)örökölték, de mindketten megőrizhettük egy ősibb forrásból és akkor senki sem átvette, talán csak őrizte.

Az Árpád névre van vagy egy tucat verzió a magyar és külföldi elméletekből. Közülük az egyik , hogy az árpa

kicsinyítős formája.  Na most ez egy felvetés, egy ötletelés mert nincs alátámasztva ez semmivel sem. Valakik gondoltak egyet és bedobtak egy ilyen amúgy teljesen hihetőnek látszó feltételezést. De ez olyan hogy vagy így van vagy máshogy, ezt teljes bizonyossággal nem tudni. Egy biztos, az első híres Árpád a mi emberünk.  Ja és: Bibliában már van Arpád nevű hely, törökökről nem igen tesznek itt említést))

Álmos török?  Na neee.   AL gyök: lenti, valami alá, stb.  Alom, ha ott elalszol, forogsz kettőt akkor már is almos leszel és aztán álmodsz is. Ébredsz, még kicsit ÁLMOSan is megállapítható hogy itt kurvára minden magyarul történt, hacsak nem véget nem érő török sorozatokról álmodtál.))  Nem mellesleg a krónikáink frankón leírják hogy miért kapta a későbbi vezér a nevét, nem tudom miért nem lehet ezt elhinni és eltörökösíteni az egészet.  Rüya és uykulu  még csak nem is egymásból képezve van. A magyar szó meg az alapoktól felépíthető logikusan és teljesen egyértelműen.  De ha neked ez török...

A sztyeppe szó annyira török hogy náluk ez "bozkir", még betű egyezés sincsen. Mondjuk ezt lehet mi is vettük valahonnét, na nem mintha nem lenne más szavunk a jelenségre:  rét, mező, puszta, róna, stb.

Tehén:  TEjet ad és TEHer elé fogták, könnyen és logikusan építhető a nyelvünkön, túl sok a "véletlen"

Eke: törökül "pulluk" , hogy vettük át ezt és csináltunk abból ekét?))   magyarul az ÉK szóból keletkezett ami beAKAd a talajba. ÉKEzel, a cucc elé eker, majd később már ökör kerül. Tiszta és világos itt minden))...

A kérdésre ugyan nem tudom a választ, mindenesetre Tinódinál "rókát szaggat".

Lásd/hallgasd: https://www.youtube.com/watch?v=zGyVZOunVAg

Most, hogy ilyetén tapasztalataimat feleleveníthettem, gondoltam frissiben rákérdezek: honnan és miként került szókincsünkbe a rókázik ige?

Itt egy részletes elemzés

Érdekelne a "szurkol" szavunk eredete. Van-e köze a szurokhoz, vagy csak áthallás?

Az se baj, ha nem igaz?

Megértettem.

Ui. Az eszmefuttatásod első részéhez jelzem, hogy évekkel ezelőtt a nyelvi topokon szét lettek választva, és a nyelvészeti tudományos megközelítéstől elszakadó spekulációk át lettek irányítva az Alternatív fórumcsoportba. Ezt azért említem, mert az anagrammák irodalmi eszközök, amelyekkel a nyelvfejlődés nem él. Így etimológiai eszmefuttatásokban csak az alternatív fórumokra való bejegyzésekben van helye.

Ezt nyomatékosan jelzem itt én is.

És a latin közeli nyelv. Most már megértél egy banra.

A jelentésfejlődésen volt a hangsúly. 

olaj (illó olaj) → illat, illan

Ha a közvetlen átadó nyelv, nyelvjárás nem mutatható ki, (mert pl. nyomtalanul kihalt), egy közeli nyelv hasonló jelentésfejlődése igazolhat. A latinban pl.: 

oleum 'olaj' → oleo, olentia 'szag, illat'

Ha nincs "levéltári" adat, akkor az ilyesmi puszta szofizma. Szeretném jelezni, hogy amit írtál, az csupa feltételezésre épülő feltételezés, aminek nincs egyetlen verifikálható, illetve falszifikálható eleme sem. Már pedig ez utóbbi a tudományosan értelmezhető érvrendszer kötelező eleme.

Nem lehet mindenről levéltári adat. Ahogy idézed „illára vesz(i a dolgot)” az első említés. Összehasonlítva a török köszönéssel: "Ilah bereket versin!", a csak magyarul értő fültanu értelmezése szerint az idegen a "bereket" "veszi" irányba, úgymond "illára". De mivel ilyen szavunk nincs, egy év múlva már "illóra vesz"-ként jelenik meg a lejegyzett alak. Nem csak a bereket lehet illára, vagy illóra venni, de megfigyelték, hogy aki törökösen távozik így tesz. Szerettei valamilyen okból vizet öntenek utána. 

Az ófrancia felvetés ellen több határozott ellenérv szól. Alaktani oldalról felmerül, hogy ebben a korban a magyarban névszókból nem alakulnak képző nélkül igék, sőt még az átvett igék is plusz beillesztő képzőt vesznek fel. Ami a fonetikai aspektust illeti, az ófrancia kiejtést jobban őrzi sokszor az angol íráskép, mint a mai francia ejtés: itt is lényeges, hogy az ófranciából eredő angol oil szóalakban az /i/ hang nem szótagértékű, hanem magyar szempontból a /j/ mássalhangzónak felel meg. A francia huile a latin oleum szó vulgáris latin olium változatából ered, és ófrancia ejtése /u̯ei̯l/, tehát hármashangzóval kezdődik. A kérdéses magyar igéhez tartozó illat főnevet már a XIV. sz.-ból lehet adatolni, és már ekkor /i/ hanggal kezdődik, és nem hármas- vagy kettőshangzóval. Mivel a XIV. sz.-ban még voltak a magyarban kettőshangzók (ekkor a tanítlak igalakot még tanoÿtlak formában, azaz /tanoi̯tlak/ ejtésmódot tükrözve írták le), írásban ekkor még meg kellett volna jelennie a hármas- vagy kettőshangzónak, ha az ófrancia szó lett volna átvéve. További probléma, hogy a ófrancia szóalak a magyar szempontból magas hangrendű, viszont a szóban forgó ige mély hangrendűként toldalékolódik.

Ui. Az eszmefuttatásod első részéhez jelzem, hogy évekkel ezelőtt a nyelvi topokon szét lettek választva, és a nyelvészeti tudományos megközelítéstől elszakadó spekulációk át lettek irányítva az Alternatív fórumcsoportba. Ezt azért említem, mert az anagrammák irodalmi eszközök, amelyekkel a nyelvfejlődés nem él. Így etimológiai eszmefuttatásokban csak az alternatív fórumokra való bejegyzésekben van helye.

Az ill- tő talán mint illó olaj az ófr. huille származéka, vagy valami hasonló lehet.

Ajjaj. Az ill tő az angol beteg.

"Ez az illik ige – amely nem azonos az illik ’megfelelő’ igével – ilyen fromában mára kiavult, csak a származékaiban él, mint illóolaj, (el)illan. Az alapigéről úgy vélik, hogy az iramodik, iramlik igében megőrzött ir ’fut, menekül’ ige -l gyakorító képzős származéka, vagyis az eredeti formája *irlik, amelyből rl > ll hasonulással jött létre az illik."

- Nem vennék rá mérget. Az elillan azt jelenti elpárolog, az elinal elfut. Az illan és az inal anagrammák együtthatása, hogy aki elillan, az sietve elmenekül. Szürreális hasonlattal: eltűnik, mint a kámfor. Az iramodik szerintem más szó. Az ill- tő talán mint illó olaj az ófr. huille származéka, vagy valami hasonló lehet.

Ennek azért ellentmond, hogy az etimológiai szótárak szerint (1) az „illa berek” kifejezés csak a XVIII. sz. legvégéről adatolható, azaz már jóval a török kor utánról; (2) nem mutatkozik a korai szólásalakokban sem az „illa bereket” forma, pedig ha a török eredetet feltételezzük, akkor ennek előbb kellett volna felbukkannia, és csak idővel vonta volna el belőle a nyelvérzék a tárgyragnak vélt végződést; továbbá és főként (3) a szólás legkorábbi, a XVI. sz. közepére visszamenő alakja az „illára vesz(i a dolgot)”, azaz éppen a török időkben nem volt a felvetett török etimológiából levezethető formájú.

"Az „illa berek …” szólás illa szavát az etimológiai irodalom először 1558-ból adatolja az „illára veszi a dolgot” kifejezésben. Ugyanez a kifejezés egy évvel később „illóra vesz” formában is előfordul: ez utóbbiból is látszik, hogy valójában az illik ’elszökik’ ige folyamatos igenevéről van szó, vö. a szólás mai változatát egy rokon értelmű igenévvel: „menekülőre fogja a dolgot”. 

Vagyis az „illa berek …” annyit tesz, mint ’ a berek (nádas, bozótos) [felé] szökő, menekülő’ ..."

- Valójában egy török köszönést értelmeztek át ilyen módon, ami úgy hangzik, hogy Ilah bereket versin! Azt jelenti: 'Isten áldjon!'. :)

https://www.nyest.hu/blog/illa-berek

https://translate.glosbe.com/tr-hu/Allah%20bereket%20versin

A bébikönnyűt inkább el tudom fogadni / elfogadom, mint ezt a borzalmat, ami egy érthető, értelmezhető magyar összetétel helyére szivárgott be. Attól, hogy a hatökör hazánkfia rendszerint még azt se tudja helyesen leírni, hogy "hajrá, magyarok", attól a vessző nélküli változat még nem válik elfogadhatóvá. Legalábbis az én megközelítésemben, de látom, manapság trendi mindent ráhagyni az ostoba néptömegekre.

Én sokáig azt hittem, hogy a Frédi és Béni meséből ered, mert sokáig csak ott hallottam. :)

A kőgazdag ma létező szó, sőt, megkockáztatom, jóval gyakoribb, mint a dúsgazdag.

Persze attól még számodra lehet bántó, de nem árt ilyenkor tisztában lenni az aktuális trendekkel. :)

"Az első kifejezés, melyet még ma is gyakran hallunk – különösen az idősebbektől – a maszek, melyet két értelemben is használnak: a vállalkozók megnevezésére és a hagyományostól eltérő, nem ipari termékek esetében (hű, de maszek a ruhád...). Még emlékezhetünk rá, hogy ez a szó bizony meglehetősen pejoratív értelemmel bírt, hiszen ha elhangzott, akkor többnyire egy, a zavarosban halászó, ügyeskedő – de többnyire kőgazdag – lángosos, fagyis, zöldséges vagy hasonló jutott eszünkbe. Maga a szó – a gazdasági világban már egy évszázaddal korábban is használt – magánszektor rövidítéséből jött létre a világháború után, a kommunizmus térnyerésekor."

A szerző egyébként számomra nagyon bántó módon használja a német steinreich tükörfordítását, pedig van annak szép – és főleg értelmes – magyar megfelelője, a dúsgazdag.

https://toretro.blog.hu/2021/02/24/honnan_jott_a_maszek_vagy_a_kisdobos_kifejezes

"...fiatalkorunk butik kifejezése. Ezt a hangsort, mely a nagyáruházakban kapható egyenborzalmak ellentétét árusító – többnyire méregdrága – divatboltokat takarta, ebben az értelmében Rotschild Klára, a neves divattervező honosította meg Magyarországon, amikor a hatvanas évek végén megnyitotta a Clara butikot.

Ő a francia nyelv boutique kifejezését ültette át a magyarba, ám ezzel nem aratott osztatlan sikert. A magyarban ugyanis már évszázadok óta használták a butik szót, ami a legalantasabb, legigénytelenebb kiskocsmákat jelölte. A dolog akkora felzúdulást váltott ki, hogy az Élet és Tudományban Dr. Rácz Endre nyelvész is eltanácsolt mindenkit az új értelem használatától. Bár a Magyar Nyelvőrben még 1970-ben, évekkel az első butik megnyitása után is csak a régi értelemben lehetett megtalálni a kifejezést, az élelmes maszekok egyre másra nyitották meg butikjaikat, így az új értelmezés hamar elterjedt. A hetvenes évek elején pedig már alig néhányan használták a szót a kocsmák megjelölésére, a korábbi jelentés egyszerűen kiveszett..."

Igen.

Mert nincs előzménye. Mindkét nyelvben jövevényszó.

Viszont visszavezethető a proto-szlávig.

Illetve honnan tudhatjuk, hogy szláv eredetű szó, és nem görög, török, mert e nyelvekben is kvas a kvász?

Ezek szerint a moldovai és moldvai Kovásznák is magyar névadások?

És miért az "o"-val feloldott torlódásos változat terjedt el, tehát nem a Kvasz-na, hanem Kovász-na stb?

A magyar nem szereti a mássalhangzó torlódást. Ilyenkor beilleszt egy magánhangzót, lehetőleg a szó többi magánhangzójával megegyező hangrendűt.

vö. grabla-gereble-gereblye

Igen. Pontosan ezért kérdem. A kvász miatt. Honnan tudjuk, hogy a kvász szláv szó? Vagyis, hogy valamely szláv nyelvből vette át a magyar? És nem például a görögből (kvas) vagy törökből (kvaslar) stb? Ilyen helynevek vannak a mai Románia területén: Kovászi, Kovászna, Covasna (utóbbi Jászvásár közelében), és egy Moldovában: Cobasna, de német térképen Kowasna formában (meg hát a cirill "b" "v"-nek ejtendő), de akár Kovászó-várát is idevehetjük a mai Ukrajnából.

A kérdés: mikor történhetett a szlávból ez a szóátvétel, és miként fordulhat elő, hogy ugyanaz a helynévalak alakult ki belőle? És miért az "o"-val feloldott torlódásos változat terjedt el, tehát nem a Kvasz-na, hanem Kovász-na stb?

A -na végződésre feltételezhetjük, hogy szláv női nemet jelöl.

A kovászos kenyeret az 1200-as évektől adatolják a néprajzban, ha jól emlékszem. Tehát minden az előtti kovász az erjesztett és nem a sült gabonaételhez köthető, valószínűleg.

Nem T.I. szerint, hanem általában a köznyelvben (már aki ismeri, de ez mindenre igaz) a kvasz erjesztett gyenge alkoholtartalmú sörféle ital rozs- vagy árpakenyérből, tehát mindenképpen kapcsolatban van a kenyérrel

Megtudhatnám, hogy T.I. szerint mi az a "picit más jelentés"? Köszönöm.

Tótfalusi István szerint a kvász szláv szóból, ami ugye oroszból ismert picit más jelentéssel.

Jó napot kívánok. Tudna valaki segíteni a "kovász" szavunk eredetével kapcsolatban? Köszönöm

Vannak szavak, melyek számomra a jelölt tárggyal (fogalommal, tárggyal, élőlénnyel) azonosak, ezért maga a szó is riadalommal tölt el.

Tótfalusi szerint:

Bizonytalan eredetű szó; a feltehető szláv előzmények, pl. szlovák kliešt, magas hangrendűek.

Tegnap kora este gyomláltam a bokrok között, és amikor bejöttem párom kérdezi, mi mászik rajtad. Hát egy éhes kullancs volt.

Mindjárt el is gondolkoztam: honnan van ez a szép szó?

Törökül az üveg cam [dzsam].

Azért rakjuk már ide a többit is a Tótfalusi-szócikkből:

"Bizonytalan eredetű szó. Végső forrása alighanem az oszét avg (‘üveg’) szóval kapcsolatos, de hangtani okokból nem valószínű, hogy az alánból, a mai oszét őséből vettük volna át, így egy harmadik, ismeretlen nyelv közvetítését kell feltételezni."

Nagyon messze megyek, ha betippelem, hogy egy török nyelv volt a közvetítő (már ha onnan erre volt az átadás)? Mert úgy már nem érzem olyan rejtélyesnek...

Az üveg szó eredete is érdekes: Bizonytalan.

x betűhiba javítva: cappuccinót.

Remélem, érdekes adalék: 1988-ban 1 napra mentem Bécsbe, Betértem egy kávézóba. "Kapuziener"-t kértem a pultnál. A csapos nem értette. Erre az egyik asztalnál ülő délszláv küllemű pasas, nem igazán jó német kiejtéssel, de örömmel és hasányan felvilágosította: "A magyarok kapucinernek mondják a cappuccionót!" :DDD

Csak arra céloztam, hogy a kapuziner és kapuccsínó szinonímák, mint a parizer meg a párizsi, és tök ugyanaz az eredete: a kapucinusok öltözéke

parizer párizsi kategória

Elnézést kiszállok.

Csak annyi, hogy kedvelem a keleti nyelveket.

Egyébként sok mongol eredetű szavunk is van.

Ez a könyv is meg van nekem: 

Róna T.,Berta Á, West Old Turkic  I, II...

Érdemes forgatni

Sáfár István

Az talán az angol ball-ból jön, gondolom

Elnézést nem találom a szótáram, nyelvkönyvem.

Évekkel ezelőtt voltam japánban, csak annyit tanultam meg ami a legfontosabb.

Mindenesetre az emlékeim szerint a labda valami 'boru'- nak hangzik

Safi

Nem tudom, pontosan szerinted mi a tévedés.

Ezen az oldalon van vagy 8-féle kiejtés, persze különböző tájszólásokban.

Kínaiul nem tudok, de a fülem elég jó, amit én hallok:

kjó, tyjó, csjó, dzsó, jó

Japánul meg

kjüó

-----------

Mondjuk a fülem nekem is jó.

A japánról sem vagyok meggyőződve. 

A labda, ha jól emlékezem valami borúnak hangzik.

Megnézem a szótáram, remélem megtalálom.

Safi

Oops, a link lemaradt:
https://hu.forvo.com/search/%E7%90%83/zh/

Nem tudom, pontosan szerinted mi a tévedés.

Ezen az oldalon van vagy 8-féle kiejtés, persze különböző tájszólásokban.

Kínaiul nem tudok, de a fülem elég jó, amit én hallok:

kjó, tyjó, csjó, dzsó, jó

Japánul meg

kjüó

a kínai 球 (csjó) szó labdát, jelent, ráadásul gyakran képeznek egy karakterből egy duplakarakteres szót, ezesetben 球球.

---------------

Szerintem tévedés.

Magyar- Kinai szótáram szerint:

Őri Sándor, Magyar - Kínai 117. old

Labda = qiú

a k megközelítő ejtése tyh ugyanezen szótár 7. oldala szerint.

Sáfár

Köszönöm, használni fogom ezt a szótárt!

http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=&qdetail=4200

Tehát hányja-veti, köszönöm! :))

Valószínűleg semmi köze a számnévhez, hanem a hányja-veti jelentésű henceg szóhoz hasonló szóból eredeztethető. (Tótfalusi István szerint)

Érdekes kérdés, sőt jó. - Van olyan nagyszótár, melyben szerepelnie kell az eredetének-.

Sziasztok!

A hetvenkedik szó eredetét keresem. Nem értek az etimológiához, és nem is tudom, hogyan kell elindulni ilyen kérdésekkel kapcsolatban, hogy egy bizonyos szó (mondjuk a hetvenkedik) mikor és milyen szövegkörnyezetben fordult elő anyanyelvünkben először (pontosabban, mi az első ismert előfordulása), vagy honnan származik (talán más nyelvből került át hozzánk, vagy éppen egy teljesen más szóhoz való hasonló hangzása miatt alakult ki). Előre is köszönöm, ha ebben tud valaki segíteni!

Van egy ötletem, mindenesetre érdekes egybeesés! A Bibliában van egy történet Adoníbezekről, aki 70 királyt győzött le, és a legyőzött királyok életét megkímélte, de nem ám irgalmasságból, hanem azért, hogy gyönyörködhessen a legyőzött királyok szenvedésében és megaláztatá­sában. Adoníbezek ezeket a királyokat, mint a kutyákat az asztala alá rendel­te, hogy az éhségtől szenvedve onnan próbálják felszedegetni megcsonkított kezeikkel a morzsákat. Gúnyolódott a legyőzött királyokon, hatalmaskodott a gyengébbek fölött, hetvenkedett saját legyőzhetetlenségével. Aztán őt is legyőzték. Bár a folytatás különös, de a hetvenkedés szó jelentéséhez nem biztos, hogy közelebb visz.

Köszönöm.

https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9068873

Kerresem az "Idegen ország- és városnevek magyarul" topikot. Ha nincs, teremteni kell.

Lehet, hogy szigorúan a hangtant nézve a mai oroszban ez így van, bár ahogy elnézem, az is inkább "attól függ, hogy nézzük"-jellegű eset. De magyar füllel leginkább ü-nek kategorizálja be az ember, főleg a másik két (i,u) hanggal kontrasztban, amiknek van közelebbi megfelelőjük. Aki precízebben akar átírni, használhat persze fonetikai abc-t.

Itt pont ellenkező volt a cél, a szláv nyelvek közti megfeleltetésről beszélünk. Az ы-nek megfelelő hang ugye nem csak az oroszban van, hanem a legtöbb szláv nyelvben, de nem mindenütt pont azonos az ejtése - az ószlávban meg ugye nem is tudjuk, hogyan ejtették. Szerintem ezen a ponton az ü-s átírás egyértelműsége és egyszerűsége elég nagy előny, a célnak megfelel. Más nyugodtan szenvedhet a breve ékezetes u-val...:)

Csak az "i" és az "u" is közelebb áll a mély, ajakkerekítés nélküli "ы"-höz, mint az "ü". Az "ü" magas és ajakkerekítéses. 

OK

Csak jelezném: ez nem az Alternatív elméletek fórumcsoport.

"Szerintem egyébként az ösztövér angol megfelelője az, hogy "a stewer". Ez sokkal jobban hasonlít rá, mint a "starver". A kútágas pedig jobban hasonlít a hússütő nyársra, mint egy éhező emberre."

- süt > stew > ösztö-ke 'nyárs'

Így nem jobb?

"A "pörc" sosem volt "pörszt"..."

- Nem írtam ilyet. A "c"-t azért írtam "tsz" alakban, mert megfordul.

"A sült bőr neve pörc. Pörtsz átrendezve sztörp, ami megfelel a στέρφ- szónak..."

Ez azért elég merész, bár fantáziadús.

A "pörc" sosem volt "pörszt", ilyen módosulata egyszer sem fordul elő nyelvtudomány ismeretében. 

Ellenben "pörzs" az volt. Néha "pörös". Képzett alakja a "pergel", "pörköl".

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/p-69B89/porzs-6AC56/

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/p-44572/pergel-4576C/

Kókányol ügyben ajánlom ezt az olvasmányt:

https://e-nyelvmagazin.hu/2013/01/04/koka-es-kokalni/

Kis részlet belőle:

Az Erdélyi magyar szótörténeti tárban (1995, 7/33.) ezt találjuk: Kók 1. (bot- v. pálca) fej, 1791: „Egy Szőllő venige páltza ezüst kokkal…Más venike páltza ezüst kokkal ord. csont kokkal”. Ugyanakkor e szótárban kérdőjelekkel jelenik meg a kóka „?kóka”. Ezt követően megjegyzik, hogy személynévről van szó. „Szn 1602: Kóka András (szabad székely)”.

Az Új magyar tájszótár (1992. 3/430.) viszont számos érdekességet megjegyez a kók, a kóka és a kókálni szavakkal kapcsolatosan. Itt olvasható, hogy a kók kifejezést a moldvai Bákó és Ónfalva magyarjai ismerték, mint a kontyba csavart hajat; Zilah környékén szőlőkacs jelentéseként jegyezték fel. E szótárban a kóka Ősiben (1694), Jászberény közelében (1357) a cseresznye összekötéséhez szükséges pálcika. Gyergyó vidékén (1402) „egymásra merőlegesen rakott fahasábokból kialakított négyszögletes oszlop, építmény”. Kókát is raknak […] „a felrakott nagy fahasábokat toronyalakú magas építményt” jelentést értettek alatta; sokszor két emelete is van, melyekbe bemásznak és játszanak s kettős is a haszna, mert ezalatt a nyers fahasábok száradnak. A kokaja kifejezés Erdélyben (1342) szolgafát jelent, az üstöt a tűzhely fölött tartó görbe karót értették rajta. A székelyek egy része ismeri és használja a kóka szót. A kóka az udvarhelyszéki és gyergyói székelyek között egy kis darab fát jelent, melynek hosszúsága a tenyérnyi mérettől, a néhány araszos vagy a még hosszabb méretig terjed. Kókát tesznek a kályhába, hogy melegítsék télen a szobát. Vagyis a kóka: egy kis darab tűzifa. Az általános kóka mellett van még: a bükkfakóka, fenyőkóka, nyírfakóka. A kókát nem csak a tűzre teszik, hogy melegítsék a kályhát és ezzel a lakást, hanem a kókadarabokkal a deszkákat, amikor egymásra rakják, azzal a céllal, hogy hamarabb megszáradjon a deszka – , felkókálják. A deszkát a székely felkókálja. A kifejezés általánosan ismert a Gyergyói-medencében. A billegő gyermekjátékot, a libikókát érdekes módon szinte az egész magyar nyelvterületen mindenki ismeri, még a kókaiak is.

Üdv

Igaz, és nem csak a germánban van meg. 

Kicsit mélyebben utánanéztem. Nem fogod elhinni. A steorfan szó szerint 'merevvé válik', és a szó eredetileg bőrre vonatkozott. Az ógörög στέρφος 'bőr'. A bőr úgy válik merevvé, ha elveszíti zsír tartalmát cserzés, vagy sütés következtében. A sült bőr neve pörc. Pörtsz átrendezve sztörp, ami megfelel a στέρφ- szónak, és az a fő poén, hogy a germánban tapasztalt jelentésváltozás is kimutatható nálunk: steorfan 'meghal' ugyanaz, mint a purcan.

"*ster- (1)

Proto-Indo-European root meaning "stiff."

It forms all or part of: cholesterol; redstart; starch; stare; stark; stark-naked; start; startle; starve; stere; stereo-; stern (adj.); stork; strut; torpedo; torpid; torpor.

It is the hypothetical source of/evidence for its existence is provided by: Greek stereos "solid," sterizein "to support," sterphnios "stiff, rigid," sterphos "hide, skin;" Sanskrit sthirah "hard, firm," Persian suturg "strong;" Lithuanian storas"thick," strėgti "to become frozen;" Old Church Slavonic trupeti, Lithuanian tirpstu, tirpti "to become rigid;" Old Church Slavonic strublu "strong, hard," staru "old" (hence Russian stary "old"); Old English starian "to stare," stearc "stiff, strong, rigid," steorfan "to die," literally "become stiff," styrne "severe, strict.""

/https://www.etymonline.com/word/*ster-#etymonline_v_52593/

Az ösztövér szó vége a kövér hatására alakult nyelvünkben, jelentése pedig annak ellentétét vette fel, így leginkább sovány, sovány hús jelentésű.

Szerintem egyébként az ösztövér angol megfelelője az, hogy "a stewer". Ez sokkal jobban hasonlít rá, mint a "starver". A kútágas pedig jobban hasonlít a hússütő nyársra, mint egy éhező emberre.

"Röpke 1000 év, egy szó átvételéhez... hmmm."

- Történetszemléletünk nem támogatja a magyar-ingveón nyelvkapcsolatot, ezért az óvatosság. Úgy gondoltam a "röpke 1000 év" behatárolás kellő ráhagyásnak tekinthető. Meglátjuk.

????

Az I. évezredben? 

Ami kezdődött Augustus császár uralkodásának 35-ik évében, és I. István királlyá koronázásával zárult? 

Röpke 1000 év, egy szó átvételéhez... hmmm.

???

A starver egy alkalmi képzett alak (aki éhezik), a szótöve a starve, ami ma valóban az éhezést jelenti, de az első évezredben még azt jelentette, hogy meghal, és úgy nézett ki, hogy steorfan. Rokona a német sterben, és szinte minden germán nyelvben megvan a szó.

Az angolban starver 'éhes, kiéhezett ember'. Átvétele az I. évezredben történt.

(Ösztövér) kiszáradt, kiszikkadt volt az a kútágas... szóval jó az.

"Ösztövér kútágas, hórihörgas gémmel" (Toldi, 1847). Itt  mintha Arany nem "szikkadt húsra"  használná.

Kókányolás, gányolás, mókolás

Ha jobban belegondolunk, milyen szép és kifejező szavak ezek! :-)

A Czuczor-Fogarasi szerint összetett szó. Ösz-Tövér

Ösz: össze, összefele

Tövér: a töpér szó másik (régebbi?) formája. (A v, p, felcserélődése nem ritka a magyarban). A szó töve a 'töpe' lehetett, végső soron a törpe szavunk is innen ered.

A szóösszetétel jelentése tehát: összetöpörödött, megszikkadt, összeaszott. Jellemzően zsírját vesztett húsra használták.

Üdv. Az ösztövér szó eredete érdekelne - kösz.

Kókányolás, gányolás, mókolás, sajnos nagyon aktuális szavaink. Honnan erednek, mi a jelentésfejlődésük?

Nem tudja valaki, mi van most az Új magyar etimológiai szótárral?
Korábban ugye a http://nszt.nytud.hu/etimologia.html címen volt elérhető egy pdf változat, de az a jelek szerint megszűnt, a Nagyszótár főoldalára irányít át. Nyomtatott verzióról se hallani, és nekem a Nagyszótár címszavai alatt sem sikerült etimológiai részleteket találni.
Mikor és hol remélhetjük, hogy újra fölbukkan?

https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/01/28/szavak_amelyekrol_inkabb_ne_tudtuk_volna_meg_honnan_jonnek_a_faramuci/

Pontosabban: Кра́сная пло́щадь

Minden bizonnyal lehet. Akkor kicsit bővebben: a szláv nyelvekben a krásznü és társai azt jelentették, hogy 'szép'. (Cseh krásný, szlovák krásny, szlovén krasen ... )

Az általánosan használt szó a 'piros', 'vörös' jelentéssel pedig a csrüvenü volt. Utóbbi a szláv nyelvek többségében ma is így van, az ukránt (червоний) és a beloruszt (чырвоны) is beleértve.

Az orosz nyelv kivétel, ott a 'szép'-re használt красный szó az idők során felvette a 'vörös' jelentést, majd ez eredeti jelentést el is vesztette, ahogy a красивый alakváltozat ezt átvette.

(És bocs, hogy nincsenek lelkiismereti aggályaim a jerü átírása kapcsán :) ).

De van, az interneten minden van.
Pl. itt:

http://rus.delfi.ee/detrans.php

krasnaja ploshad' = красная плошадь

Nincs cirill írásom. A jerü miatt csak nőnemben vagyok hajlandó fonetikusan átírni. Krásznaja Plosságy (?), viszont "Majá Kraszívaja" (híres szerelmi vers és dal refrénje, nálunk Darvas Iván mondta el oroszul és magyarul is... jó régen...)

Ha lehet hinni a wikinek, akkor a красный szó régen mindkét jelentéssel bírt. Eredetileg csak a bazilika és torony közötti kis területre utalt, és később terjesztették ki a névhasználatot a teljes térre.

Hatalmas ostobaság, főleg, h Haraszti még iskolában is tanult oroszt, és alapszavakról van szó. Érthetetlen.

Nőnemben, hogy elkerülhessem a "jerü" átírását: Krásznaja - Kraszívaja.

Igen, szerintem is ezzel keverte.

a krásznüj rokonai a legtöbb szláv nyelvben ma is azt jelentik, hogy szép (pl. szlovák krásny).

Nem vagyok oroszos, de nem lehet, hogy a vörössel keverte a fehéret? Mert én a Vörös térről hallottam valamikor régen, hogy az valójában Szép tér.

Ha van oroszos itt:
Ma hallottam Haraszti Miklóst a Klubrádióban és csak en passant megjegyezte, hogy a belarusz szó nem azt jelenti, hogy fehérorosz, hanem, hogy "szép orosz". 
Na most ha ez így lenne, akkor a gugli csak adna találatot erre az elméletre, de nem ad, szóval ez a szerző saját ötlete, gondolom.
Egy helyen találtam arra utalást, hogy vannak, akik tévesen a latin (és olasz) bella szót látják bele, de ez azért nagyon durva népi etimologizálás lenne.

Lecsó és csocsó. A véletlen hangzásrokonság mellett az a közös bennük, hogy a nyelvtudomány a lecsó szó eredetét is bizonytalannak bizonytalanítja.

Jut eszembe ez a kissé hosszabb, már-már lemondóan hangzó, versmagyarázat a témáról. Mondjuk esetemben a közismert dal címe nem meglepő, na, de otthon...

ilyen filozófiai magasságokba nem szeretnék emelkedni, úgyhogy akkor mondom máshogy: sok apró tényező befolyásolja, hogy egy-egy szó elterjed-e, vagy nem, és utólag, külső megfigyelőként ezeket a folyamatokat a gyakorlatban többnyire lehetetlen részletekbe menően felderíteni - azt viszont lehet tudni, hogy milyen jellegű folyamatok zajlanak le jellemzően. Olyan ez, mint amikor találsz a földön egy tölgyfalevelet: sejthető, hogy a szél lesodorta valamelyik útmenti fáról. Kizárni persze nem lehet valami szokatlanabb jelenséget, mondjuk hogy a gesztenyefáról esett le a tölgyfalevél, csak legfeljebb egy botanikus számára nem túl valószínű magyarázat - de attól még hihet ebben az, akinek úgy esik jól.

Spanyolul Taca-taca a játék neve.

Nem léteznek véletlenek, így nyelvi közegben, szavak keletkezésénél, meghonosodásánál sem.

Jómagam inkább vagyok egy szokatlan jelenség pártolója. Sosem tudtam igazán lekövetni a spontán szóképzést, bár erre különösen az informalitás divattá válása után (1930-as évek óta) nagy keletje van, ezt el kell ismernem.

Ebből annyival értek egyet, hogy furcsa, illetve szerintem baromi valószínűtlen :) .

Annyit pl. lehet sejteni, hogy a megnevezés újabb, mint maga a játék: apámék még sniffnek hívták.

A csocsó-jellegű játékos megnevezéseknek gyakorlatilag bármiféle eredete lehet, legvalószínűbben belső, egy kis közösségen belülről eredő.

Mondok egy példát: Géza mindig úgy alázza az ellenfelét, hogy lövés közben hangeffektet ad, azt mondja, hogy "cshúó" (képzeld el...). Egy idő múlva Gézát ezzel ugratjákk (jólvan csocsókám), majd a játékon is rajta ragad - (na menjünk csocsózni). Lehet, hogy ez így hülye példa, de hasonlók ezerszer megtörténnek, az meg nagyjából a véletlen kérdése, hogy egy ilyen kifejezés mikor szabadul ki a közösségből, és lesz belőle elterjedt szleng, majd esetleg köznyelvi szó.

Köszi, valószínűleg ez lesz a megfejtés, bár elég furcsának tűnik, hogy egy kínai szó honosodott meg a magyar nyelvben... de nem lehet más eredet.

Most már én is felismertem benne a kínaira (és más hasonló kelet-ázsiai nyelvekre) jellemző "ikresítés"-t.

Különböző alakváltozatok, nem?

"A lidérc ~ lúdvérc szó első adata 1405 körüli. Eredete ismeretlen: egyesek a cseh lidotvařec (ócseh ľudotvaŕec) ’(szó szerint) emberarcú; lányarcú sárkányszerű lény’ szóval vetik össze, de ez nem nyert széleskörű elfogadást"

A második szótagban a szerb-horvát тво́рац 'teremtő, alkotó, létrehozó, keletkeztető, -keltő' valamely korai etimonját vélem felfedezni, mélyebben most nem áll módomban utánanézni.

Olyan terület létezik Romániában, hogy Gutu, de igazából nem tudom , hogy van -e közöttük bármiféle kapcsolat.

Nem konkrét lényhez fűződik az elnevezés. A népi hiedelem-körhöz tartozik, ugyan úgy mint lúdvérc.

Ez utóbbi egy lúd méretű lény, - állatszerűség-  ami a baromfiudvarban tett kárt, az aprójószágot tartotta rettegésbe.

Nem azonos ami hiedelem körünkben fellelhető lidérccel.  Erdély a titkok földje. :)

gutunak írták , de gucunak ejtették

Akkor, gondolom, az eredetét guţu formában érdemes keresni. Ebből leginkább csak személynévi találatokat látok. Lehet, hogy egy konkrét illetőnek volt ilyen jó híre valahol? :)

gutunak írták , de gucunak ejtették

Erdélyből származó szó, a gyerekeket riogatták vele, ha rosszat csináltak.

A felnőttekre akkor mondták, hogy " Ne legyél már gucu!",ha valami nagyon rosszat akart cselekedni.

a kínai 球 (csjó) szó labdát, jelent, ráadásul gyakran képeznek egy karakterből egy duplakarakteres szót, ezesetben 球球.

Sokszor ismételve meg hívogató szava is az állatnak.

nálam kucu

Kelet-magyarországi, ehhez.... kimaradt néhány betű, telefonról írtam...

Ismeritek a kuci kifejezést? Sváb nagyanyámék a disznó szinonimája ként használták a sertés megnevezésére, a keletmagyarszogi svábok lakta faluban. Tartozott ehez egy néphsgyomàny is, disznótor idején nekünk gyerekenek meg kellett húzni a kuci farkàt. Ez általában az első perzselés után történt. A felnőttek oda csempésztek egy kosár finomságot, amely édességgel, déligyümölccsel volt megrava. Egyfajta bőségszaruként funkcionált. Na igen ez a sertés hàtsófelénél történt. A màsik, magyar nagyszüleimnél nem volt ez a ceremónia, gondolom, hogy valami sváb néphagyomány lehet.

Akkor itt a kupak és a kupaktanács: 

https://m.nyest.hu/hirek/miert-kupak-a-kupaktanacs

Sooo... kupán vágtad magad? :-)

Még egyszer ooops, feltaláltam a spanyolviaszt: A Fogarasi-Czuczorban benne is van, hogy a török kapakból jön :-)

Pupák. (csak viccelek)

Oops, majdnem egy év hibernálás után itt egy szó, a kupak.

Tótfalusi István szerint:

kupak – ‘palackzáró fedél’; ‘pipa lecsukható fedele’.
Bizonytalan eredetű szó, talán a kúp kicsinyítő -k képzős származéka.

Igen ám de a török papak egyfajta fejfedőt jelöl, ami azért gyanús.

(Az egész onnan jön, hogy volt az UFC 229 és Khabib Nurmagomedov mindig papakhát visel, ami az ottani népviselet, mondjuk, mi ezt kucsmának mondjuk)

Igaz, valóban "talán", azaz ő is bizonytalan.

A "fiatal" szó már többször is volt téma (ahogy a hivatal, ravatal stb is) a "fiatlan" is előkerült már, ezek szerint, mint rossz megoldás, azért hoztam elő újra, mert a régi hozzászólások közt a "fa fia" magyarázat nem volt. (Legalábbis elkerülte a figyelmemet, mikor tegnap újra beleolvasgattam a topik elejébe)

Nem valószínű, hogy téved, mert azt írja, hogy "talán" :) .

Ha már egyéni nyelvérzék, én is úgy gondoltam naivan, hogy a hivatal, ravatal, jövetel szó -tal névszóképzője van a fiatalban is, de persze ezt nem tudom semmire sem alapozni. Ha az a gond, hogy főnévhez járul, azt valahogy úgy képzelem feloldani, hogy fial+tal, vagyis kb. fialvány.

Ez a tal(an), ez valóban délibábos, főleg, hogy nem tudsz mondani még egyet, ami -talan helyett -tal lenne.

Tudom, többször is volt már a "fiatal" eredete. (565., 566., 2740. hozzászólások)

Mindig azt hittem, hogy a fiatal az fia-tal(an), fiatlan, tehát nincs fia.

Tótfalusi szótár szerint:

‘ifjú’, ‘korai’: fiatal az idő. Származékai: fiatalos, fiatalka, fiatalság, fiatalít, fiatalodik. 

A fiú rövidebb fi alakjának képzett alakja, a talán kicsinyítő denominális -tal képzőre vagy képzőegyüttesre nyelvünkben nincs más példa. A ~ legkorábbi, főnévi jelentése ‘fa tövén, fa gyökeréből nőtt hajtás’ tehát „a fa fia” lehetett, ebből keletkezett melléknévi jelentése.

Tótfalusi itt tévedne? Vagy én és mások is áldozatul estünk valami délibábnak? (délibábos nyelvészet, népetimológia)

rejtélyek

кутенок

"щенок", мн. кутя́та (Мельников 2, 76; также пенз., вост.-русск., сиб.), диал. кутя́, сиб.; межд. куть-куть "так подзывают цыплят", ку́тька "цыпленок", кутёнок "индюшонок", орл., курск. (Преобр.), кутика́ "повелительный окрик к собакам в санной упряжке", колымск. (Богораз), укр. котю́га "собака", слвц. kоt᾽uhа – то же.

Это слово звукоподражательного характера, возникшее из междометия, имитирующего крики животных и птиц и служащего для их подзывания, как и широко распространенное kuč- в болг. ку́че ср. р. "собака", ку́чка "сука", сербохорв. ку̀че, словен. kúčǝk, kûcǝk, польск. kucziuk. Ср. польск. kuciu kuciu!, алб. kutsh "собака", лтш. kuce "сука", kucis "собака", осет. kuj – то же, курд. kūčik; см. М.–Э. 2, 298; Г. Майер, Alb. Wb. 218 и сл.; Ngr. Stud. 2, 101 и сл.; Зеленин, Табу 1, 127; Коржинек, LF 58, 431; Шухардт, Revue dеs ét. basques 7, 311; Хюбшман, Osset. Еt. 127. Ср. ст.-ит. сuссiо, сицил. guttsu, фриульск. kutsu и т. д. (М.-Любке 389). Явно ошибочна точка зрения о заимствовании русск. слова из удм. kut᾽а (Бернекер 1, 636 и сл.; против см. Преобр. I, 421). Коми kut᾽u "собачка", согласно Вихм.–Уотиле (131), заимств. из русск.; ср. также Штакельберг 289. Если слав. *kučьka связано с лит. kaũkti "выть", др.-инд. kṓсаti "издает громкий звук", kṓkas "волк", (см. Фик 1, 21; Горяев, ЭС 178), то тогда его следует отделить от кутёнок и близких.

"Nyilván, hiszen a szlovákok nagytöbbsége magyar eredetű."

Nem mondanám. Attól, hogy sok magyar asszimilálódott, a szlovákok többsége nem magyar eredetű.

Nyilván, hiszen a szlovákok nagytöbbsége magyar eredetű.

A svábok europidok, tehát nyilván közelebbi rokonaink, mint a finnugornak nevezett nyelvrokonaink.

Egyértelmű, hogy embertanilag ki honnan származik.

A nyelv csere-bere elméletet a magyarsággal kapcsolatban igen nehéz alkalmazni. Nincsen fikarcnyi bizonyítéka sem.

A magyar nyelv szótára szerint ez is hozzá tartozik a magyarázatok sokaságához:

"Némelyek peng magyar szóval rokonítják; így a tatár nyelvben dang v. tang am. peng és pénz. (Vámbéry)."

"Azért az mégiscsak különös, majdhogynem csodával határos, hogy az ugor rokonnépektől való elválás után sok száz évvel, talán ezerrel is, a sokfelé vándorlás és különféle török és iráni eredetű népekkel való találkozás - együttélés - keveredés során a magyarok meg tudták őrizni a nyelvüket. És persze etnikailag kevert néppé váltak, és ez a keveredés a Kárpát medencébe költözés után is folytatódott a környező népekkel, hisz most  etnikailag jóval közelebb vagyunk a szlovákokhoz, svábokhoz mint a nyelvrokonainkhoz"

Erre én azt mondom, hogy ebben semmi különös vagy csodával határos nincs, hiszen tucatnyi más nép tartotta meg vagy tartja meg a nyelvét dacára más nyelvi vagy etnikai behatásnak. Ott vannak a baszkok akik ki tudja mióta beszélik különös nyelvüket, vagy a khoiszan népek, lappok, kaukázusi, szibériai népcsoportok, karenek és még biztos lehetne sorolni. A nyelvi asszimiláció bizonyos népeknél lezajlott (bolgárok, mandzsuk, ajnuk) míg másoknál nem.

Nagy György: Magyarország apróbetűs története a pénz szóról című könyve azt írja, hogy bizánci-latin eredetű, a "pensa auri" (megmért aranyak) kifejezésből származik.

Helyesen: 

Nagy György: Magyarország apróbetűs története című könyve, a pénz szóról azt írja, hogy bizánci-latin eredetű, a "pensa auri" (megmért aranyak) kifejezésből származik.

• a szláv eredetű peníze/penez/peniaz,
• a lengyel pieniadz,
• valamint nem lehet elvetni teljesen az angol penny/pence szavat. 
  
  Egy dolog viszont közös, mégpedig az, hogy a nevek nagy eséllyel arra utalnak, hogy az érmék pénzveréskor egy tányérra vagy serpenyőre hasonlítottak. 

Ugyanezeket említi a wikipedia cikk is, de hozzátéve, hogy vitatott eredetű.

Nagy György: Magyarország apróbetűs története a pénz szóról című könyve azt írja, hogy bizánci-latin eredetű, a "pensa auri" (megmért aranyak) kifejezésből származik.

A szókincsháló szótár ( http://www.szokincshalo.hu ) a szláv szavakat említi:

Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén penez, szlovák peniaz (‘pénzérme’), ezek töve a német Pfennig és angol penny germán előzményével, végső soron a latin pannus (‘szövetdarabka’) szóval kapcsolatosak, mivel hajdan ruhaneműk is szolgáltak csereérték gyanánt.

Megemlíti a latin pensum szót is, ez eredetileg egy napra kiadott gyapjúadag volt.

Találtam egy érdekes cikket a pénz és szinonimáinak eredetéről: https://www.viennalife.hu/blog/nagy-penzertelmezo a pénzek története is izgalmas: http://penziranytu.hu/archivalt-pop-torzsanyag/konyv/az-en-penzem/ii-mindenhato-penz/5-penz-szerepe-es-funkcioi/3-mire-hasznaljak-penzt-az-emberek-melyek-penz-funkcioi

Engem annyira nem érdekelnek ezek a politikai exhibicionista megmozdulások, hogy észre se vettem a szóösszevonást, azt hittem, ez a Tusványos egy létező település.

Meglepett idén, hogy mindenki magától értetődő természetességgel használta a "Tusványos" elnevezést az évenként megrendezett eseményre. Eddig valahogy az volt a benyomásom, hogy ezt a szót gúnyból találta ki valaki, összeolvasztva két meglévő helynevet, Bálványost és Tusnádfürdőt, és ezzel alkotva egy nagyon találó hangulatfeső szót, ti. erős az áthallás a posvánnyal. Pár éve még az volt a benyomásom, hogy a jobboldali média ragaszkodott a "Bálványos" megnevezéshez, a baloldali meg a "Tusványos"-hoz, de idén egységesültnek hallom a nevet, és már ilyen domaint is találtam. Tud erről valaki valami bővebbet? Tényleg gúnynév volt, vagy csak a Bálványosról Tusnádfürdőre költözés közben pattant ki valamelyik szervező fejéből? Esetleg létező helynév?

Teljesen véletlenül beugrott a fejembe a maccsos szó. Szerintem 30 éve nem hallottam, de derengett, hogy ragacsos, puha jelentésű.

Érdekes a passzív nyelvtudás, de a lényeg, hogy honnan eredhet ez a szó?

(Egyébként ahogy nézem, leginkább főzős oldalakon fordul elő, de semmilyen szótárban nem találtam, és a nemzeti szövegtárban is mindössze 1 találat van egy Moldova-regényből.)

Lehet, hogy meglepő, de az akkád nyelvben van hozzá hasonló szó!

akkád etellu :1) pre-eminent; 2) lord; 3) independent; 4) a champion; 5) a monarch, (see šarru 'a king, a monarch')

A germánok hősénekében fennmaradt Attilának Etzel/Ecil neve. Ez vajon milyen hangzású nevet takar. Konkrétan az érdekelne, hogy pl. összeköthető lenne ez a magyar Ecser névvel? Azaz fonológiailag elképzelhető valamilyen olyan előzmény, amely a germán nyelvben Etzel formára alakult, míg a magyarban Ecserré formálódott?  

A mára már régen kihalt akkád nyelvben illik (he went) 'ő ment' jelentésű.

Értem, köszönöm!

Azt pontatlanul írtam, hogy az illik ’elszökik’ ige mély hangrendű ir töve „finnugor” lenne, valójában annak csak egy ágából, az ugorból, azaz a magyaron kívül a vogul és az osztják rokonnyelvekből mutatható ki névszói használatban, amely a magyarban az irány szóban is megtalálható. Vogul o̰r ’oldal, tájék, irány, ok; mód’, ur ’valaminek a széle, szegélye; mód’, osztják ur ’szegély, szél’, wur ’mód, ok’.

Nem tudom, hogy mit értesz pontosan „onogur” alatt, mert a nyelvészetben ezt a terminust nem használják, hanem helyette a „bolgár-török”, „nyugati török”, „r-török”, „ogur” stb. megjelöléssel élnek, vagy a „csuvasos török”-kel, mert a csuvas az egyetlen máig fennmaradt tagja ennek a török nyelvcsoportnak. — A magas hangrendű illik ’megfelelő’ igét etimologizálják a törökből való átvételként. De ezt sem bolgár-törökből, hanem köztörökből („z-török”-ből), mert ez utóbbi török nyelvágból mutatható ki a megfelelője: karahánida török (Kasgári) il- ’csatlakozik valamihez’, kun (Codex Cumanicus) il- ’függ’, oszmán-török il- ’köt valamihez; hozzáér, hozzátapad valamihez’.

Ebből is látható, hogy eltérő származású szavak hasonló hangalakúvá válhatnak, így az, hogy a [nem frissen átvett, ill. nem hangfestő-hangutánzó] szavak milyen hangulatot árasztanak, nem feltétlenül utal az etimológiájukra.

Úgy értettem, hogy finn vagy onogur. Mert, kevesebb mint laikusként, úgy gondolom, hogyha finnugor ahogy mondod, akkor a finn ágban is megtalálható ugyanez hasonlóképp levezetve.

Nem rétem a kérdést. Mindenesetre az etimológiája teljesen finnugor.

Nevezhetem onogur emléknek?

Az „illa berek …” szólás illa szavát az etimológiai irodalom először 1558-ból adatolja az „illára veszi a dolgot” kifejezésben. Ugyanez a kifejezés egy évvel később „illóra vesz” formában is előfordul: ez utóbbiból is látszik, hogy valójában az illik ’elszökik’ ige folyamatos igenevéről van szó, vö. a szólás mai változatát egy rokon értelmű igenévvel: „menekülőre fogja a dolgot”.

Vagyis az „illa berek …” annyit tesz, mint ’ a berek (nádas, bozótos) [felé] szökő, menekülő’

Ez az illik ige – amely nem azonos az illik ’megfelelő’ igével – ilyen fromában mára kiavult, csak a származékaiban él, mint illóolaj, (el)illan. Az alapigéről úgy vélik, hogy az iramodik, iramlik igében megőrzött ir ’fut, menekül’ ige -l gyakorító képzős származéka, vagyis az eredeti formája *irlik, amelyből rl > ll hasonulással jött létre az illik.

mennyire hasonlít a lovascsendőrök francia neve (gendarmerie) a magyar zsandár szóhoz.

jaja :)

http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=&qsearch=zsand%C3%A1r&qdetail=12390

Két dolog:

Honnan jön az illa berek, nádak, erek kifejezés? A három hátsó szó még csak-csak... de az első? Olyan onogur hangulatot áraszt...

Tegnap útellenőrzés miatt döcögött a forgalom Quebecben, mikor túljutottam, akkor döbbentem rá, hogy mennyire hasonlít a lovascsendőrök francia neve (gendarmerie) a magyar zsandár szóhoz. Lehet, hogy onnan jött ez is, mint a rúzs?

Köszönöm. Megnézem a linkeket is, érdekel a dolog. Egyelőre nincs új ötletem :)

Erratum: Ezek a névelők > Ezek az igekötők

A hangrendi egyeztetés hatálya nem terjed túl az összetételi határon. Ez a szabály általános, hiszen a török nyelvek is így működnek, így a régi korokra is ezt feltételezik. A Tihanyi Alapítólevél „feheruuaru” (/feherüvaru/, azaz Fehérvár) szava nem sérti a hangrendet, mert összetett, viszont az összetételi tagok magukban hangrendileg egységesek.

Ezért egységes az ezzel foglalkozó nyelvtudomány abban, hogy a magyar népnév valójában összetétel, és csak az összetett voltának elhomályosulása után, amikor a közösségben már elemezhetetlen egységes szó lett, engedett a hangrendi kiegyenlítődés irányának.

Ha megnézzük a Halotti Beszédet (HB-t), és megvizsgáljuk a -ba/be ~ -ban/ben ~ -ból/ből raghármast, akkor látjuk, hogy ezek közül kettő még a névmási belém/beléd/bele ~ belőlem/belőled/belőle alakokkal megegyező hangrendileg nem illeszkedő névutó, jóllehet a szöveg ezeket egybeírja, de az alakulat szóösszetétel*, l. „vilagbele” (/világbelé/, világba), „uruʒagbele” (/uruszágbelé/, országba), „timnucebelevl” (/timnöcébelől/, tömlöcéből).

A hármas maradék tagja azonban már lerövidült, nem a bennem/benned/benne tőalakot mutatja, azonban nem illeszkedik. „miloſtben” (/milosztben/, malasztban), „paradiſumben” (/paradicsumben/, paradicsomban), „gimilſben” (/gyimilcsben/, gyümölcsben), „iovben” (/jouben/, jóban). Ezen a ponton a nyelvi tudat még emlékszik arra, hogy a végződés önálló szó volt, az még nem rag, csak a névutó rövidebb formája. Amikor a hármas többi tagja is lerövidül, kiveszik a tudatból a valahai önálló létük (szakszóval deetimologizálódik), akkortól jelennek meg ezen végződések mély hangrendű variánsai.

Van a magyar nyelvben egy olyan „félszó” osztály, amely jelenleg is úgy viselkedik, mint a HB-ben a -ben toldalék. Ezek a névelők, amelyek valaha önálló határozószavak voltak, miként a HB-ban még így jelentkezik a „mige ʒocoʒtia”(/migé szakasztya/, megszakasztja). Ez is idővel lerövidült (mige > meg) és hozzátapadt a szóhoz, de  a nyelvérzék még önálló szónak tekinti, ezért nem alakult ki hangrendileg illeszkedő változata. — Az önállóságot nyilván segít fenntartani az, hogy az igekötő elválnak (pl. szakassza meg), de ha ezt az elválást feladná a nyelv, akkor lehet, hogy egy-két évszázad után már a meg- igekötőnek is lenne illeszkedő mog- változata.

 ***

Mint matematikusnak, ajánlom a fonológiát, illetve a Chomsky-féle generatív nyelvtant (generatív fonológiát). Ezekben a matematikához hasonló formalizmussal lehet leírni a hangrendi illeszkedést, annak a szegmentumokhoz (a közlésen belüli hangszakaszokhoz) való viszonyát, illetve az ezzel kapcsolatos nyelvi változásokat.

https://en.wikipedia.org/wiki/Phonological_rule

http://seas3.elte.hu/analysis/analysis8.pdf