Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
A fellépő Petruska András Beatles-előadásait (fingerstyle) érdemes meghallgatni a YouTube-on, mert világszínvonalúak. Egyébként itt, a fórumon is jelen szokott lenni (de nem akarom doxolni).
- A Now and Then megjelenése előtt eléggé izgultam, hogy csak el ne rontsák, de lassan 2 évvel a megjelenés után úgy vélem méltó az "Utolsó Beatles dal" jelzőre. Szomorkás, meghitt, fülbemászó, szeretnivaló.
- Free as a Bird első hallgatásra elképesztő volt, pláne a videóklippel együtt. Azóta csökkent bennem a megítélése, egy kicsit túlszerkesztettnek érzem. Az Anthology 2025 mix viszont Lennon hangja miatt megint leporolta.
- Real Love évekig nagyon átlagos volt. A szellemvokál elütött, repetitívnek gondoltam és egyértelműen gyengébbnek a Free as a Bird-nél. Egy kis hatoskának. Aztán egyszer olvastam egy kommentet, hogy az a kedvenc része (3:19), amikor George nyújtja a kezét Paul-nak, Paul pedig megöleli őt. Elnézést a szentimentális kommentért, de ott megértettem a dalt. Váltig állítom, hogy top10 Beatles dalban benne van. Gitárjáték szenzációs és érzelemmel teljes. Nagyon várom az új, jobb éneksávos verziót.
Nekem valahol Fab: 8,5; RL:10; N&T: 9. Egy zenekar se kívánhat méltóbb "búcsút".
Kiváncsi vagyok Ti hogy viszonyultok hozzájuk, vagy hogy volt-e olyan zene, ami egy pillanatban óriásit nőtt a szemetekben, és azóta is élen jár.
Szerintem is bőven van érték a három Beatles utáni Beatles-dalban, igenis hozzátesznek az eredeti Lennon-demókhoz, még ha természetesen nem is érnek fel a hatvanas évekbeli életművel. Egy reunion a hetvenes években szerintem hiba lett volna, de ez a háromdalnyi tisztelgés fiatalkori önmaguk előtt teljesen rendben van.
Azért pont Lennon hajlamos volt a fiókhoz nyúlni adott esetben (Look At Me, Jealous Guy a White Album idejéből származik, Gimme Some Truth a Get Back session idejéből, az Oh Yoko '69 nyaráról...), nem tudhatjuk, a Free... nem került volna-e lemezre mondjuk egy vagy két lemezzel a Double Fantasy után.
A Real Love eredeti, zongorás demója egy kimondottan jó és befejezett szerzemény, szerintem ahhoz biztos visszatért volna valamikor.
"nem állja ki az öszehasonlítást a Beatles hatvanas évekbeli dalaival.
Azóta se nagyon játsszák a rádiók."
Valóban nem állja ki, de nem is úgy készült, mint azok. Nem négyen egy szobában organikusan, hanem sajnos Frankenstein-módra részekből összerakva.
Én még sose hallottam Beatlest a rádióban és ezt közel 40 éves távlatban értem.
Sőt, Lennont se hallottam. A többiektől a Got My Mind Set On You-t és a Hope Of Deliverance-t és ennyi.
"Mégis csak eltelt közben 20 év..."
Ez igaz. Csak abból tudunk kiindulni, a '90-es évek elején mindhárman jó szériát futottak (még Ringo is), miért ne ment volna négyen is? Persze, sajnos, sose derül ki.
"Náluk nem bomlott meg az egység."
Amennyiben az egység a Jagger-Richards párost jelenti csak...
De a '60-as években ők is elvesztettek egy Briant, aki ráadásul fontos zenekari tag volt, 1990-ben pedig már basszusgitárosuk sem volt. Mára pedig valóban Jagger-Richards Show lettek, nem lebecsülve Ronnie Wood fél évszázadát persze, de ez mégsem az a tagság, amelyik az Aftermath-ot felvette '66-ban.
Valóban a Free as a bird csak egy daltöredék, és legyünk őszinték nem egy nagy eresztés. Talán nem véletlenül maradt a fiókban...
A többiek próbálták belőle kihozni a maximumot, de ahogy McDonald írja a könyvében nem állja ki az öszehasonlítást a Beatles hatvanas évekbeli dalaival.
Azóta se nagyon játsszák a rádiók.
Ha 90 körül újra összeálltak volna, nem tudom mi lett volna a végeredmény.
Mégis csak eltelt közben 20 év...
A Stones viszont soha nem oszlott fel. Még a nyolcvanas, kilencvenes években is sorra adta ki az albumokat.
Végülis az alapja egy zongorára írt dal és hát nem Little Richard vagy Jerry Lee Lewis lendületével játszva.
Paulék "mégis" rockos dalt csináltak belőle, pedig simán lehet, hogy Lennon Watching The Wheels-szerűen hangszerelte volna. Illetve érdekes, hogy a Now And Then-nel ellentétben szinte nyoma sincs a zongoraszólamnak, pedig ugyanúgy újrajátszhatta volna Paul, ahogy a NAT esetén is megtette.
Mondhatni pechjük volt, hogy mindhárom dal alapja egy zongorás ballada volt, így azért nem könnyű lendületes rockdalt írni az eredeti ötlet köré. Akkor lett volna valamivel szerencsésebb a helyzet, ha a Milk and Honey nem jelent volna meg és dolgozhattak volna azokkal a (ráadásul stúdióban rögzített) dalokkal. Csakhogy, mivel azok befejezett szerzemények, hol lett volna bennük úgy tere a többieknek, ahogy a FAAB-höz annak befejezetlensége miatt komplett versszakokat hozzá tudtak írni? (Végülis ez volt a bajuk a Real Love-val később: hogy kész dal. Kíváncsi vagyok nagyon utóbbi új mixére. Remélem, nemcsak a műanyag íz tűnik el Lennon hangjából, de az eredeti demó tempójára lassítják vissza a dalt...)
Igen, az a baj, hogy a Yoko-faktort mindig figyelmen kívül hagyom, amikor így álmodozom úgymond.
Illetve pár éve, amikor még friss volt a David Sheff-féle interjú újraolvasása (remek könyvvé szerkesztette All We Are Saying címmel a teljes leiratát), elég pontosan láttam, mennyire gyökeresen máshogy gondolt a saját karrierjére Lennon, mint a rockzenészek általában: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158390866&t=9006132
Röviden, neki egy új Beatles-turné olyan lett volna, mint Da Vincit arra kérni, hogy fesse újra a Mona Lisát, mert "elsőre lemaradtunk". You should'a been there...
Általában, amikor arról volt szó, hogy összeáll-e újra a B. valószínűleg mindenki (beleérte Lennont is!) arra gondolt, hogy egy pár koncert erejéig, eléneklik a nagy slágereiket stb. EZT Lennon száz százalékosan elutasította (eleve a koncertezést is).
Talán ez volt a baj, hogy az esetleges szervezők, illetve pl. Macca is (ha ő gondolt a reunionra), nem azt nyomatta, hogy "John, George, Ringo, figyeljetek, NEM a régi számokat adjuk elő, hanem ÚJAKAT írunk.... Nem szeretnéd, John, ha az új dalaidban (hiszen írsz újakat!) Paul basszusozna, George szólózna...?
(Persze a fentiek sok dolog miatt nem működtek, de egy miatt száz százalékosan nem: Yoko miatt. Nyilván Yokónak nem lett volna helye egy Beatles-albumon, ebbe pedig John nem ment volna bele. Talán egy tökéletes(ebb) világban Yokónak is mondania kellett volna a férjének, hogy "miattam ne utasítsd el a közös lemezt a fiúkkal. Majd aztán csinálunk nekem is egy lemezt. Sőt a többieket is beszállhatnának az én külön lemezembe!... De ti négyen csináljatok külön is.)
30 év után végre úgy hallhatom ezt a dalt, ahogy mindig is szerettem volna.
Furcsa, olvastam olyat, hogy ez így nem jó, túl tiszta, jobb volt torzan, olyan volt, mintha "szellem John" énekelne...
Hát bizarr ízlése van egyeseknek...
Egyébként ez a dal komoly bizonyíték arra, hogy ha lett volna lehetősége összeállni a Beatlesnek, biztos, hogy nem rombolták volna le a nimbuszukat. Egyrészt, ahogy Lennon mondta egyszer egy hangmérnöknek, "ez itt nem Gipsz Jakab és Kutyaütők".
Magyarán, amikor mind a négyen szívvel-lélekkel odatették magukat, abból zseniális dolgok születtek még az abszolút mélypont Get Back Session idején is és ez jól nyomon is követhető a Peter Jackson-féle sorozatban, ahogy az első rész hangulatától eljutnak a Prestonos szó szerinti örömzenélésig és aztán a tetőkoncert nagyszerűségéig.
Ha valaha összeálltak volna, egyrészt érezték volna a tétjét és a súlyát, másrészt alapfeltétele lett volna a dolognak, hogy mind őszintén és szívből akarják. De esélyes, hogy ez George-on megbukott volna - ha nem épp Lennonon.
Bár azt el tudom képzelni, ha Lennontól jön az ötlet, ő be tudta volna lelkesíteni még George-ot is.
Mondanám, hogy Lennon kellőképpen nosztalgiaellenes volt ahhoz, hogy ne akarjon visszatekinteni, legalábbis az interjúiból ez jön le. Csakhogy a munkásságából nem! Aki nem szereti a nosztalgiát, az nem csinál teljes nagylemezt tinikora kedvenc dalaiból (még akkor is elintézhette volna egy kislemezzel, ha per kényszerítette 2-3 dal felvételére), nem kéri fel Phil Spectort producernek 1970-ben és nem idézi meg az '50-es évek teddy boy időszakát sem kinézettel, sem a nagy visszatérő kislemezével (Elvis Orbison, ugye) 1980-ban. Pláne nem utal vissza az évtizede maga mögött hagyott Beatlesre ("a Woman a Girl felnőtt változata", a Berry-idézet az I Don't Wanna Face It-ben: "leader of a big old band").
Visszatérve a Free As A Bird-re: ha 15 évvel Lennon halála után egy ennyire jó dalt hoztak össze hármasban egy zajos demó-töredékre alapozva, milyen dalokat írtak volna ugyanakkor négyesben ténylegesen együtt dolgozva, pláne George Martint is bevéve? Emlékszem, 1995 december elején a szülinapomra kaptam meg az akkor új (oké, másfél éves) Stones-lemezt (Voodoo Lounge) és karácsonyra az Anthology 1-et.
És a Free As A Bird (ha leszámítjuk a Lennon-ének hangminőségét) abszolút megállta a helyét az érett kori csúcsformáját hozó Stones mellett! Szóval nemcsak rajongói elfogultságból, de úgymond tényekre alapozva gondolom úgy, ha ennek a négy embernek lehetősége lett volna összeállni 1990 táján, biztos vagyok benne, hogy egy akkori turnét, pláne nagylemezt még ma is úgy emlegetnénk, mint a legjobb zenei vonatkozású dolgot abból az évtizedből.
(Mármint, komolyan, ha a Stones Voodoo Lounge-szintű lemezre volt képes 30 évvel az első albuma után is, akkor nehogymár egy újra összeálló, az összeállás súlyát és tétjét pontosan érző, "éhes" Beatlesnek ne ment volna hasonló. Sőt.)
1: I SAW HER STANDING THERE (Take 2) The Beatles Bootleg Recordings 1963 – limited digital release (2013) 2: MONEY (THAT’S WHAT I WANT) (RM7 undubbed) The Beatles Bootleg Recordings 1963 – limited digital release (2013) 3: THIS BOY (Takes 12 and 13) – Free As A Bird CD single (currently unavailable) 4: TELL ME WHY (Takes 4 and 5) – previously unreleased 5: IF I FELL (Take 11) – previously unreleased 6: MATCHBOX (Take 1) – previously unreleased 7: EVERY LITTLE THING (Takes 6 and 7) – previously unreleased 8: I NEED YOU (Take 1) – previously unreleased
Side B:
1: I’VE JUST SEEN A FACE (Take 3) – previously unreleased 2: IN MY LIFE (Take 1) – previously unreleased 3: NOWHERE MAN (First Version – Take 2) – previously unreleased 4: GOT TO GET YOU INTO MY LIFE (Second Version – unnumbered mix) Revolver Special Edition (2022) 5: LOVE YOU TO (Take 7) Revolver Special Edition (2022) 6: STRAWBERRY FIELDS FOREVER (Take 26) Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band Special Edition (2017) 7: SHE’S LEAVING HOME (Take 1 – Instrumental) Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band Special Edition (2017)
LP TWO:
Side A:
1: BABY, YOU’RE A RICH MAN (Takes 11 and 12) – previously unreleased 2: ALL YOU NEED IS LOVE (Rehearsal for BBC broadcast) – previously unreleased 3: THE FOOL ON THE HILL (Take 5 – Instrumental) – previously unreleased 4 I AM THE WALRUS (Take 19 – Strings, brass, clarinet overdub) – previously unreleased
Side B:
1: HEY BULLDOG (Take 4 – Instrumental) – previously unreleased 2: GOOD NIGHT (Take 10 with a guitar part from Take 5) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018) 3: WHILE MY GUITAR GENTLY WEEPS (Third Version – Take 27) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018) 4: (YOU’RE SO SQUARE) BABY I DON’T CARE (Studio Jam) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018) 5: HELTER SKELTER (Second Version – Take 17) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018) 6: I WILL (Take 29) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018) 7: CAN YOU TAKE ME BACK? (Take 1) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018) 8: JULIA (Two Rehearsals) The Beatles (‘White Album’) Special Edition (2018)
LP THREE:
Side A:
1: GET BACK (Take 8) Let It Be Special Edition (2021) 2: OCTOPUS’S GARDEN (Rehearsal) Let It Be Special Edition (2021) 3: DON’T LET ME DOWN (First Rooftop Performance) Let It Be Special Edition (2021) 4: YOU NEVER GIVE ME YOUR MONEY (Take 36) Abbey Road Special Edition (2019) 5: HERE COMES THE SUN (Take 9) Abbey Road Special Edition (2019) 6: SOMETHING (Take 39 – Instrumental – strings only) Abbey Road Special Edition (2019)
Side B:
1: FREE AS A BIRD (2025 Mix) – new mix 2: REAL LOVE (2025 Mix) – new mix 3: NOW AND THEN – 2023 Single + The Beatles 1966-1970 (‘Blue Album’) (2023)
Bevallom, nem vettem észre, hogy Yoko is meg lett rövidítve.
Hát... így legalább a dalok aránya nem változott. :)
Mondjuk faramuci helyzet, mert egyrészt teljesebb a koncertlemez a Yoko-dalok beemelésétől, cserébe viszont az érdemi részt rövidítették meg egy dallal. Ez olyan csere, amit senki nem akart. Nehéz hozzáadott értéknek tekinteni Ono dalait. :-/ Én tökéletesen megelégedtem volna a '86-os lemez újrakiadásával jobb hangzással, illetve ahol indokolt lecserélve a dalokat a másik koncertverzióra. És akkor lenne egy jól szóló, egyvégtében hallgatható Lennon-koncert, de neem, csakazértis lenyomják a torkunkon Yokót. Mindegy, majd megszerkesztjük házilag, van benne rutinunk. :-/
(Kérdés persze, a Woman Is... mennyire fog kiríni a '86-os hangzással. Talán a Lennon Anthologys a megoldás, az mégiscsak 12 évvel későbbi...)
Csavartak egyet a dolgon és a One To One koncertek jelentik a kiadvány gerincét, ahogy írják, 92 bónusszal, amibe beleértendő egy minden szempontból (borító, dalsorrend is) újragondolt Some Time az eddigiekhez hasonlóan elements és evolution mixekkel, demókkal és a OTO-n kívüli egyéb korabeli koncertfelvételekkel is.
A Woman Is... a cancel culture áldozatául esett: nemhogy nincs a lemezen és a koncertlemezeken sem, szóba se kerül, mintha soha nem is létezett volna.
Magyarán így a Some Time és a One To One koncert is hiányosan szerepel itt.
Pedig az album nyitódala és első kislemeze volt. Tehát fontos volt Lennonnak, aki akkoriban világosan elmondta, ez a dal nem a feketéknek szól be, csak párhuzamot von az ő helyzetük és a nők helyzete között. Ráadásul Chuck Berry volt az egyik legnagyobb ideálja, kizárt, hogy rasszista szándékkal "niggerezett". Slusszpoén, hogy a dal címe ráadásul egy Yoko-idézet, tehát nem Lennon ötlötte ki, ő "csak" dalba írta. Furcsa nekem az is, hogy 2005-ben és öt évre rá is újra kiadták a dalt, 2005-ben ráadásul a remek dupla WCH válogatáson is (én is ott hallottam először), ma pedig gyakorlatilag kicenzúrázzák, pedig "a dal ugyanaz maradt". Tehát 2025-ben pont annyira nem értik, miről szól, ahogy '72-ben sem értették. :-/
Igazából engem elsősorban a koncertlemez esete zavar.
Végre újra kiadják, ráadásul mindkét koncertet... És akkor csonkán.
Hiába hallható minden Yoko-dal, ha közben egy Lennon-dal mínusz is lett.
Yokonak 1986-ban volt annyi önkritikája, hogy csak a Lennon-dalokat tegye a lemezre.
Persze értem Seant: neki az anyja nyilván ugyanolyan fontos, mint az apja és szeretné, ha a világ elismerné, de legalábbis ismerné. Ha Lennon maga adta volna ki ezt a koncertet, biztosak lehetünk benne, hogy ő sem hagyta volna ki a Yoko-dalokat. De az is biztos, hogy a Woman Is-t sem és kiállt volna mellette.
Azt viszont jó ötletnek tartom, hogy Sean a két koncertből összerakott egy "best ofot": bevett gyakorlat, hogy egy koncertlemez miatt dupla koncertet adjon egy zenekar, hogy minden dalból lehessen választani az élő albumhoz. Bár itt nem ezért volt két koncert, kapóra jött most.
Egyedül azon csodálkozom, hogy a sokkal jobbnak mondott esti koncertből alig válogatott be: Lennon dalai közül csupán kettőt. Az biztos, hogy én csak a koncertlemezt veszem meg és lehet, hogy csak ezt az egy CD-s best ofot. Rendszeres hallgatáshoz ugyanúgy barkácsolnom kell egy házi verziót, mint a DF/MH esetében: Yoko-mentesíteni. De így is muszáj egy eredeti példány, ha már kb. 20 évet vártam rá.
Illetve kíváncsi leszek a Some Time-dalok demóira is: hátha azok is yokótlanok még és valahogy összerakható egy jobb Some Time annál, amit ismerünk. Az új mixek is érdekelnek, bár olyan illúzióim azért nincsenek, hogy Sean lekeverte volna Yoko sávjait...
"Az „ I'll Cry Instead" is szerepelt a filmben szerepelni kívánt számos dal között, de végül sem kamera előtti előadásként, sem csak hanganyagként nem került be. Eredetileg a rendőrségi üldözés jelenetében készült volna,[*] de végül Richard Lester rendező megvétózta a dalszövegileg vidámabb „Can't Buy Me Love" javára. Mivel korai esélyesként szerepelt a filmzenealbumon, valamint a „Something New" mono LP-n és a Capitol 45-ön is felkerült. A dalt két részben vették fel, és két részben is elhangzott volna, a szünet pedig az volt, amikor a Beatles visszatért a rendőrségre levegőt venni. Az egyedülálló, teljes hosszúságú verziót, amelyben az első versszak ismétlése szerepel, nyers mono mixként keverték, és elküldték az észak-amerikai United Artists és Capitol Records kiadóknak. Ez az „elveszett" rész nem csupán a dal elejének szerkesztése volt, hanem egy különálló felvétel (a kétrészes felvétel második „szakasza"). Végül a végső mono és sztereó mixekből kivágják az első versszak ismétlését. A film 1982-es amerikai moziújításában, amelyet a Universal Pictures mutatott be Walter Shenson licencével , az "I'll Cry Instead" című dalt használták hangsávként a film prológusának egy részéhez, amely a filmből vett állóképekből és reklámfotókból állt Lennon emlékére. A prológus egy Swinging Sixties stílusú kollázs volt a Beatles 1964-es fotóiból, a film forgatásának nagyjából az idejéből. A prológust a film rendezője, Richard Lester közreműködése és tudta nélkül állították össze, aki később kifejezte nemtetszését a kiegészítéssel kapcsolatban. A prológus nem szerepelt a film 2000-es restaurálásán.
(gugliford.)
[*] Korábban úgy tudtuk, hogy nem a rendőrségi üldözés alá, hanem a próba közbeni kilógás, egy "grund"-on való szaladgálás alá keverték volna...
Most olvasgattam Marsi József Beatles-kódexét - mármint eddig is, csak most megint böngészgettem, és a következő dolgok akadtak a szemembe, azok közül a témák közül, amelyekről nemrégen szó volt:
Macca öccse Mike: igen, valóban részt vett néhány próbán, illetve házi felvételen a Pete Bestet megelőző korszakban!
Helen Shapiro általam belinkelt klipje, amelyben három B-tag szerepel, felvetettem, hogy Paul ugyan hol kujtorgott - hát itt a válasz:
Ready, Steady, Go! (The Weekend Starts Here) Associated-Rediffusion Felvétel: 1963. 10. 04. (Élő adás) Helen Shapiro előadásában (Look Who It Is) a Beatles is részt vett Pault leszámítva, aki akkor egy Brenda Lee imitátorverseny bírája volt (a versenyzőknek az énekesnő Let ’ s Jump The Broomstick című dalára kellett táncolnia), amit Melanie Coe nyert meg, és aki később McCartney She ’ s Leaving Home című dalát ihlette.
És volt szó, a Hard day's night-dalok filmbeli sebességkülönbségéről. Hát itt van:
Az eredetileg filmhez írt I ’ ll Cry Instead című dal csupán 1981-től lett a film része. A film bemutatásának 50. évfordulójára, 2014 júliusában a mozik ismét bemutatták, valamint DVD és Blu-Ray formában is kiadásra került. Az új változatban a dalokat Giles Martin újrakeverte, lelassította (!)
