Én ikreket vinnék, méretben meg minden másban egyformák :) csak a lelki alkatuk külömbözik. Konkretizálom a kérdést: egy gyerek csoportba menyi az ált. az átlagéletkor.
Szerintem kevésbé a kor, inkább a méret a lényeg. Persze nem árt, ha képes huamosabb ideig egy dologra koncentrálni. Hozzánk ha jönnek, hogy lehet-e gyereket hozni mindig azt mondjuk, hogy ha kettőt hoz közel egyforma méretben akkor lehet :)
Attól függ. A könyvekben általában az aikido filozófiájáról, történetéről írnak. Kedvet kap az ember lenézni egy dojoba, megismerni azokat az embereket, akik ilyen életmódot folytatnak, akik ilyen értékeket bírnak magukénak. Ha már valaki aikidozik, annak a könyvek segítenek jobban elmélyülni abban, ami a technikák mögött rejtőzik.
A program technikákat mutat be. Aki még nem aikidozik, annak nem mond sokat, alapok nélkül még veszélyes is lehet, ha megpróbálja utánozni. Aki már jár edzésre egy kevés ideje, annak érdekes lehet, főleg azok a technikák, amiket ő még nem tud végrehajtani. A haladók már csak végignézik, mint egy filmet, kiszúrják, hogy mit csinálnak ők másképp, aztán megy a fiókba. :)
Én már próbáltam. Nem rossz, a mögötte lévő ötlet mindenképpen kíváló. Szerintem hosszú távon nem lehet konkrét technikák tanulmányozására használni, hiszen nüansznyi különbségek már akár klub szinten is vannak a végrehajtás módjában, de általánosságban mókás dolog különböző szögekből megvizsgálni egy-egy technikát.
Az lenne az igazi, ha nem csak a programot, hanem egy komplett csomagot lehetne kapni, aminek segítségével mindenki a saját mozgását tudná digitalizálni viszonylag egyszerű formában és később azt kielemezni különféle nézőpontokból, oda-vissza játszva.
Én amúgy is hasznosnak tartom időről-időre kamerával rögzíteni pár technikát a normál edzéseken és később visszanézni, hogy ki mennyit fejlődött az előző felvételhez képest. Saját magától tanul a legjobban az ember és roppant vicces rádöbbenni, hogy amiről azt hittem, hogy így csinálom, azt valójában úgy. :)
Volt alkalmam, ha nem is túl sok, de különböző dojokban gyakorolni. Az én meglátásom, hogy természetesen aikido csak egy van, amiben mégis különböznek az "irányzatok", az a tanulás módszere. Mindemellett a különböző szövetségekeken belül is nagy eltérések mutatkozhatnak, oktatóktól függően. Egyetértek azzal a nézettel, hogy elsősorban oktatót, mestert választ az ember. Ha elmész valahová, és szimpatikus emberekkel találkozol, akkor ott jó lesz, ha nem, akkor valószínűleg nem. Amit az egészben a legfontosabbnak gondolok: ne vonj le elhamarkodott következtetéseket a különböző helyeken látottak alapján az aikidoról! Keress türelmesen, megéri!
tiszteletem. nincs is jelentősége hogy ki-kit követ. a lényeg hogy kövesse. ezek a nagymesterek rosszat nem mutatnak,még akkor sem ha pont ugyan azt mutatják. a lényeg mégis ugyanaz. valóban vannak más stílusok,irányzatok de amiket említettél azok pont egy irányzatok. én is ismételten azt tudom mondani hogy válasz ki egyet és majd közben meglátod hogy az megfelel-e neked vagy sem. de talán az eredeti kérdésedre kielégitőbb választ kapnál ha inkább azt írnád le hogy te mit vársz,milyen dolgokat keresel az aikidoban.
Valódi objektív összehasonlítást aligha fogsz kapni, hisz itt a legtöbben egy vonalat követnek és a többibe csak néha belekóstolnak. Igen, a mesterek különböznek és tanítványaik is. De attól még mind aikidot csinálnak. Ha érdekel, hogy számodra mi a lényegi különbség köztük akár technika, akár edzésmód, vagy személyiség szempontjából, a legjobb, ha kipróbálod mindet. Vagy ne. :) Szerintem inkább válassz egy klubot egy szimpatikus és számodra kompetens edzővel és csapattal, majd vágj bele az edzésekbe és bízz a jóérzésedben.
Ha ezek csupán idős nagymesterek lennének, vajon miért differenciálódnak a követőik? Ha ugyanazt csinálják, akkor aligha lenne nagy jelentősége annak, hogy ki kit követ, nem?
Ezzel viszont sokra nem fogok menni. Ahogy a wikipedia cikkeit olvasgattam, az aikido születése óta meglehetősen szerteágazó és ezzel nyilván különböző stílusok, irányzatok sokaságává fejlődött, ahogy történt ez a legtöbb ázsiából eredeztethető harcművészettel. Namost ezek között meglehetősen nehéz kiigazodni, és mégha az alapok nyilvánvalóan azonosak, komoly differenciák lehetnek az egyes stílusok között. Nekem pontosan e differenciák mibenlétére vonatkozott a korábbi kérdésem, mégha az nem is volt kifejezetten precíz (konkrétan sületlenség volt?).
tiszteletem. ezek nem irányzatok,hanem idős nagymesterek akik az alapító tanítványai voltak. és kiegészíteném a sort Fujita sensei-jel,mert ők is tartoztak valamikor a szakszövetséghez. azt gondolom látogass meg több dojot és probáld ki. ha most kezded, teljesen mindegy melyik nagymesteri vonalat választod.
Hosszú ideje kacérkodom a gondolattal, hogy több év (sőt, bő másfél évtized) kihagyás után ismét elcsábulok egy harcművészet művelése felé.
Elég sokat böngésztem a neten az utóbbi időben az Aikido hazai oldalai között, azonban nem igazán jutottam dűlőre azzal kapcsolatban, hogy a három fő irányzat miben különbözik egymástól.
En azt gondolom, hogy nagyon jo, ha vannak lanyok is az edzeseken :) Ettol fuggetlenul, legalabbis nalunk, a "munkaban", illetve a hozzaallasban nem nagyon szokott lenni kulonbseg. (((Egyszer volt kivansagmusor: milyen technikat csinaljunk? Egy lany kaiten-naget kert. Jo, de irimivel, vagy tenkannal? Hosszu vagy rovid guritassal? Mondta, hogy hosszu bementet, rovid guritas. Mondta a sensei, ez akkor olyan noies megoldas. Hosszu eleje, rovid vege :)))
én edzettem egy lánnyal, aki kb fél fejjel alacsonyabb volt mint én (én sem vagyok magas) és nagyon ügyes volt, kotegaeshi-kor nagyokat csattant a tenyerem a tatamin. :) szerintem amitől a lányok esetleg félnek, az a bukfencek, dobások, de ha kellőképpen elsajátítják, akkor könnyebb nekik a technikák, mert rugalmasabbak, nem annyira feszes az izomzatuk.
A nők egyszerre élveznek előnyöket és hátrányokat az aikido edzéseken. Általában fizikailag gyengébbek, de hajlékonyabbak és befogadóbbak férfi társaiknál. A fizikai korlát hamarabb rávezeti őket arra, hogy az erő nélküli megoldásokat, a pontos mozgást kell keresniük, de ez köztudottan hosszú út, így eleinte rengeteg kudarcélményt jelent számukra az erős partner.
Magyarországon kevés a nőket is értő és számukra megfelelő képzést nyújtó oktató. Számtalan példát láttam arra, hogy egy lányt óvtak edzőtársai, aki ettől többet képzelt magáról, mint amit valójában tudott; de olyan példa is bőven akad, hogy a lányokat átnevelik fiúvá és elveszik tőlük a nőiességüket. A nők sokkal jobban magukra vannak utalva abban, hogy milyen utat is válasszanak.
A legnagyobb hátrány pedig: a nők nagy része férjhez megy, gyereket szül és emellett jelentősen csökken a lehetőségük, hogy visszatérjenek a hétköznapi edzésekre.
Mindemellett nagyon kíváncsi lennék egy nő véleményére is ezen a fórumon.
Tudom nem vág az előző témákhoz a kérdésem de számomra fontos lenne... Mi a véleményetek arról, hogy nők is AiKiDoznak? Illetve a női AiKiDosokról... (Itt most nem a nemek harcára gondolok és nem is arra, hogy "manapság már mindent csinálhatnak a nők is")
van itt valaki aki külföldön is edzett? van valami különbség a más országokban és Magyarországon a tanítási módszerek között vagy csak mestere válogatja?
itt megfigyelheted amit az előző hozzászóló írt. Ami még fontos, hogy ne egyél edzés előtt 2-3 órával. Én akkor jöttem rá igaziból, hogy mennyire fontos is az ukemi, amikor haladóbb technikákat tanulsz, akkor ha nem tudsz esni, könnyen megsérülhetsz. pl. magad alá törik a nyakad.
Ket oka lehet a szedulesnek. Egyik: nem szokta meg az egyensulyszerved (belso ful/felkoros ivjaratok), hogy lotyog benne a folyadek, ezert kicsit tiltakozik a tulterheles ellen. (Ez tipikusan nem tart tovabb nehany percnel.) Masik, hogy az agyad lotyog az agyvizben es verodik a koponyad falahoz (kb. egy mini agyrazkodas/knockout), ami szinten egyfajta tulterheles, ennek a lefolyasa/megnyugvasa orakig tarthat. A lagy talajfogas sokat segithet a problema megelozeseben. Amikor aikidorol beszelunk, gyakran elokerul a harmonia, es ez a gurulas eseten is fontos: ahogy utest sem "blokkolunk", hanem "felvesszuk vele a kapcsolatot", ugyanugy a tatamiba sem "becsapodunk", hanem "felvesszuk vele a kapcsolatot". Nem csak a torzs, hanem az osszes testresz lagyan er foldet. Haladobb szinten ez a zuhanasoknal is elojon (a kontrollalt zuhanasoknal). Ket ravezeto gyakorlatot tudok ajanlani, ami segit a helyes gurulasban: -lassu gurulas: minden pillanatban meg tudsz allni benne / mintha lassitott felvetelen lennel -halk gurulas: ha nincs ukozes, nincs hang :)
Sziasztok! Nagyonkezdőként azt szeretném kérdezni, hogy a sok gurulást követő enyhe szédülés helyes technikával elkerülhető-e, kinőhető-e? Még másnap is egy kicsit kótyagos vagyok, pedig csak vizet ittam :)
