Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
Mindig találtunk olyan értelmes katonát, aki el tudtak látni ezt a feladatot.
Hát ez az! Sajnos nálunk is így van. Ugyanis a jelenlegi papírmunka mennyisége annyi, hogy ennélkül belefulladnánk. A szü. tts. mellett 2 írnok dolgozik, az ello. tts. mellett pedig egy raktáros. És így jön ki nekik a napi átlag 2 óra túlmunka. Persze ezek alapvetően más beosztású katonák, így a kiképzésük erősen hiányt szenved. Ezért lenne fontos az ilyen beosztás. Még jó, hogy a századoknál van két távírász a törzsben, akiket részben ki lehet vonni a kiképzés alól. De ez csak kettő, ami még mindig kevés manapság.
Rajta, próbáld ki!
Nem fogom. Legalábbis nem innen. Helyette a "kifelé" módszert választom záros határidőn belül. Csak kicsit nehéz. De minél tovább halogatom, annál nehezebb lesz.
Most csak a véleményemet írtam le. Nem kívánok ennél többet.
Majd kíváncsi vagyok, hogy a síró kölykök, a veszekedő és elégedetlen feleség, valamint az áltag napi 2 óra túlmunka mellett mennyire viszed! Mert naivitás azt hinni, hogy az elhivatottság minden akadályt leküzd!
Erről beszéltem nehézség alatt. A Honvédség ebből táplálkozik. Legalábbis a hivatásosok terén. Aki bekerül, annak kicsi az esélye, hogy néhány év után kikerüljön, és el is tudjon helyezkedni. Így a többség csak préselődik, és szenved tovább. Megpróbál kitartani a nyugdíjig. Tenni nem tud, de nem is akar. Ha akarna, akkor pedig lenyomják, mint a bélyeget ("Maradjál már! Mit akarsz te itt?! Majd fent megmondják, hogy hogy lesz; ne üsd bele az orrod!").
Büszke lehetsz erre a kijelentésre. Csalódtam benned. :(
Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy nagyon komoly előítéleteid vannak mind a tisztekkel, mind a vezénylőzászlósokkal szemben.
Nem előítélet. Reális gondolkodás, a saját tapasztalatokra építve. Volt alkalmam kipróbálni vez. zls. rendszer nélkül is; és ment. Nem is akárhogy. És nem csak nekem. Mások is csak azt látják, hogy ez a kelleténél jobban összekuszálja a szálakat.
A tisztekkel szemben pláne semmi előítéletem nincs. Nem a kezdő tisztek tehetnek arról, hogy olyan a képzésük, amilyen. De egyértelműen látszik, hogy nem felel meg az elvárásoknak. (A lelkesedést pedig már az elején kezdik kiölni belőlük - meglehetős hatékonysággal.) De ugyanez a helyzet a tiszthelyettesekkel is. Sőt, ott még rosszabb manapság a helyzet! Csak azon átsiklott mindenki (pedig azt is tartalmazta a véleményem). A jelenlegi őrmesteri tanfolyam annyi, mint harmatos molyfing az őszi szélviharban. És a többi előmeneteli tanfolyam is. Akik kikerülnek onnan, nem tudnak többet, mint amikor bementek. Nem is meglepő, pláne, hogy a zászlósi előmeneteli tanfolyamon az előadó kivetítette az előadás anyagát, ami valahogy így kezdődött: "Kedves leendő őrnagy urak!". Kicsit gáz.
Most pl. rengeteg főtörzsem van, de talán egyre, vagy kettőre tudom azt mondani, hogy megfelel a beosztásának. Viszont kénytelenek vagyunk előléptetni a törmiket, mert nincs más. Abból dolgozunk, ami van.
A tizedessel-őrnaggyal kapcsolatban helytálló, amit írsz. (Mégha ezt az őrnagyok többsége nem is hiszi el.) De hogy egy szakasz irányítására jobb legyen (sokkal!) egy szakszi, mint egy főhadnagy; az kissé rázós.
Az egészről: Nekem egy elképzelésem van, amely honvédtől tábornokig, harcostól hadseregig felöleli az egészet. Egy olyan koncepció, ami az egészre ad egy megoldást, nem csak egyes helyzetekre. Tartalmaz egy két változatos állománytáblát is (z. szintig egyelőre, és dd. szintig sablonosan), stb. Persze csak saját szórakozásból kezdtem bele, de már egy ideje meguntam, így nem foglalkozom vele. Nem írom le, még E-mail-ben sem, mert túl hosszú lenne, és igazán igény sincs rá a mai politikában. Talán majd egyszer...
A gyakorlati tapasztalatom azt mondatja velem, hogy fontos az inroki munka és a raktár kezelése, csakúgy mint ahogy a vzls is.
Egy együttműködésre és csapatmunkára épülő rendszerben nincs fontos és fontosabb személy! Mindenkinek meg van a maga nagyon fontos szerepe, miközben mindenki pótolható is!!!!!!
Amikor szd.pk voltam, soha sem volt olyan eredeti beosztású katonám, aki beosztása írnok lett volna. Raktárosnak ott volt a szolgálatvezető. Elvileg az írnoki beosztás is az övé lett volna. A raktár is működött és a papírmunka sem maradt el. Mindig találtunk olyan értelmes katonát, aki el tudtak látni ezt a feladatot. Most minek írnok, raktáros beosztás? Van ellátó tts. Ő felel a raktárért. Van szü-i tts. Ő felel a szd. naplóért. Mit akarsz még?
Akármit is fogok írni, Neked nem fog tetszeni a vzls-i rendszer, ami a Te bajod! Meg van hozzá a jogod, de igazat nem fogok továbbra sem adni Neked.
Mint ahogy abban sem, hogy minden tisztnek az Általad felvázolt módon kéne tisztté válnia. Rajta, próbáld ki! Elméletileg meg van rá a lehetőséged! Majd kíváncsi vagyok, hogy a síró kölykök, a veszekedő és elégedetlen feleség, valamint az áltag napi 2 óra túlmunka mellett mennyire viszed! Mert naivitás azt hinni, hogy az elhivatottság minden akadályt leküzd! Tisztelet a kivételnek, amelyekhez reményeim szerint Te is hozzátartozol!
Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy nagyon komoly előítéleteid vannak mind a tisztekkel, mind a vezénylőzászlósokkal szemben. Nagyon rosszak lehetnek a tapasztalataid. Ha valamit el akarsz mondani, akkor ismered a privát címemet! :)
Még egy dolog: Egy idő után minden tudás megkopik és bizony eljön az idő, amikor a tizedes jobban tudja, hogy mit is kell csinálni épületharcban, mint egy őrnagy! :) A tizedes ugyanis a legfrissebb tapasztalatok alapján arra készül! Az alezredesnek meg már nem az a dolga, hogy elsőként rugja be az ajtót! :) Mindig is lesznek dolgok, amit a tizedesek jobban fognak tudni, mint az őrnagyok! És még több olyan dolog, amit az őrnagyok tudnak jobban, mint a tizedes!
Az ellenőrzéssel kapcsolatban egyetértünk. Kell, de - mint sok minden mást - ezt sem szabad túlzásba vinni.
Tisztképzés:
Tekintetel arra, hogy aki jelenleg tisztnek jelentkezik, az - általában - elsősorban katonának jelentkezik. Így nem hiszem, hogy gondot okozna neki, hogy először lent kezdjen, és csak utána küzdje fel magát. Ez a rendszer kiszűrné (részben) azt a réteget, aki alkalmatlan a tiszti beosztásra.
Hogy hány katonából lenne jó tiszt? Kevésből. De! :
1. Azok, akik jelenleg tisztisuliba mennek, nem mennek először szerződésesnek, legénységi állományba. Egyből fent kezdenek. Az én verziómban viszont más útja nem lenne; így máris javulna az arány. Hiszen a bakák között eleve ott lennének azok, akik tisztté akarnak válni.
2. Jelenleg még a szerződéses állományban sem tudunk válogatni. Olyan van, amilyen. Nincs vonzereje a Honvédségnek. Sem a tiszti pályán, sem máshol.
Természetesen a megfelelő vonzerő feltétel mindegyik rendszernél. Ha csak a selejt jön ide (megélhetés miatt) tisztnek, akkor te aztán alakíthatod akárhogy a tisztképzést; sokat nem fogsz elérni. Elhivatott emberanyag kell, aki mind fizikailag, mind szellemileg megfelel. Manapság ez (is) rányomja a bélyegét a tisztképzésre. Sajnos. :(((
De nagyon kevés olyan katonát ismerek, aki képes erre!
Én is. De van. És ha ehhez azokat is hozzáadjuk, akik eleve tisztek akarnak lenni, és azért kezdik lent, akkor már nem is olyan kevés.
Emellett volt egy-két olyan szakaszvezetőm, aki nemcsak tisztheylettesként, hanem szakaszparancsnokként is megállta volna a helyét; akár éles helyzetben is. Egyszer, amikor nem volt egyetlen tts. sem a szakaszban, csak egy főhadnagy, akkor simán átvette a vezetést. A főhadnagy pedig még csak asszisztálni sem tudott hozzá. (És nem ő lett volna az egyetlen, aki a fiatal tisztek közül nem ért fel a szakszival!) Az ilyenek bizony kell, hogy előlépjenek.
Ha megvan a vonzerő, akkor a motivált fiataloknak mindegy, hogy hogyan lesznek tisztek. De számukra is egyértelmű lesz, hogy nem az a követelmény, hogy a tisztisulin elérjék a 72 pontot, majd - ha matekból átmennek, és letették a középfokú nyelvvizsgát - máris hadnagyok lesznek. Ehelyett tudni fogják, hogy csak akkor lesznek tisztek, ha mind legénységi állományúként, mind pedig tts. állományúként megállják a helyüket. (Nem beszélve arról, hogy azt a hülye helyzetet is elkerülhetjük, hogy a tts. többet tudjon, és jobban tudjon, mint a felettese.)
Nem vagy Te egy kicsit paranoiás? Olyat el sem tudsz képzelni, hogy segítő szándékú ellenőrzés? Pedig van ilyen. Én nem tudom, hogy Te hol szolgálsz, de nálam a beosztottak akkor szólnak meg, ha nem megyünk ki őket ellenőrizni. Elvárják, hogy fgolalkozzunk velük és érdekeljen mnket, hogy mit csinálnak, majd mondjuk el a véleményünket. Nem mindig és nem mindenben értünk egyet, de mindig igyekszünk megtalálni a jobbítás útját (AAR).
Az a helyzet, öreg, hogy bilyen hosszan válaszolsz árpapának, attól még igazad nem lesz. Főleg, ha válaszod mindjárt tárgyi tévedéssel kezdődik:
Van egy rossz hírem öreg, mert látom, magadtól nem vágod: a kommunizmusnak immár 17 éve vége van
Az a helyzet, hogy nem is volt kommunizmus. De ez mindegy. Ez viszont:
P.s: Ja bocs, most látom, hogy ez Rád nem vonatkozik, Canadában nem Mengele Molnár doktor az e.ü. miniszter... :-((
átgondolatlan valami volt. Magyarázhatod, ahogy akarod. Vagy egy rosszul elsült poén, vagy sunyi, a fórum szelleméhez nem illő provokáció. Bízom benne, hogy az előbbi. Mivel nagyapám közalkalmazott volt, és volt egy egy önként jelentkező az állására, 1944-ben a nyilasok leellenőriztették a származását. (kb.1700-ig visszamenőleg, ma is megvannak az iratok, régi magyar, gyöngyösi iparos és földműves família, mint kiderült.) De tudok olyanról, akinek ez nem jött össze, és ezért aztán találkozott az áthúzott nevűvel. Egyszer. Tehát van azért ok arra, hogy csínján bánjunk az ilyen minősítésekkel.
Talán olvastad Fekete István : A koppányi aga testamentuma című regényét (készült belőle egy hihetetlen szar film). Abban Csomai kapitány azt mondja a vár állapota és a vallon zsoldosok miatt a császárt szidó Bogics Márkó végvári vitéznek: "Vitézi ember ne köpjön az asztalra, amelyikről eszik!"
Ne szidjál te senkit itt ilyen hangnemben. Sajnos, van ilyen topik ezerszám, ahol ez a stílus dívik.
Szép csendben szavazz majd másra, ha akarsz. Az is egy megoldás.
Noha nem tartozok a "véresszájú" parancsnokok közé - kapok is néha miatta! :) - de magam is űgy gondolom, hogy a megfelelő mértékű és mélységű ellenőrzésre szükség van. Egyrészt, mert mindent lehet jobban is csinálni, amelynek mikéntjét a végrehajtó nem minden esetben ismeri fel, másrészt, mert a jó végrehajtást is értékelni kell, amit maga az alárendelt is igényel! Ellenőrzés nélkül semmi sem működik. Természetesen az ellenőrzést sem szabad túlzásba vinni.
Olvastam Harcipincsi elképzeléseit a legénységből lett tisztekről. Noha magamat is az idealisták közé sorolom, de ez még nekem is erős. Jelenleg "béke" előmenetel van, ami nem teszi lehetővé, hogy éles helyzetben mutatkozzék meg a parancsnoki képesség.
Az elképzelés nem rossz, de nem életképes. Nagyon nagy kéne, hogy legyen az a bázis, amely képes kitermelni a megfelelő minőségű és minőségű tisztet, ha ez lenne az egyetlen módja a tisztté válásnak. A tisztté válás folyamatát annyira megnehezítenénk ezáltal, hogy a menet közben felmerülő problémák és nehézségek miatt meglepően alacsony lenne a tisztek száma. Vagy szerintetek átlagban hány legénységi állományú katonából lenne jó tiszt? Hányan képesek végig járni azt a nagyon rögös és göröngyös utat, amit ez jelentene? Ez megint csak egy nagyon drága és nem feltételenül effektív kísérlet lenne, amit azért illene némi kutatási eredménnyel alátmásztani.
Abban egyet értek, hogy a tisztképzést alapjaiban kell átalakítani. Azt is támogatom, hogy az arra alkalmas legénységi, majd tiszthelyettesi állomány számára lehetővé kell tenni, hogy tiszt lehessen. De nagyon kevés olyan katonát ismerek, aki képes erre! Sajnos túl keveset!
Minden parancs csak annyit ér, amennyit visszaellenőriznek belőle.
Helyette:
- Minden parancs annyit ér, mint aki adja. vagy
- Minden parancs annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle.
Egyértelmű, hogy le kell ellenőrizni a parancs végreahajtását. De a túl sok ellenőrzés azt jelenti a beosztottnak, hogy nem bízunk benne. Szerintem itt félreértettél. Nem az ellenőrzéssel volt bajom, hanem a mennyiségével. És a vez. zls. megint csak egy ellenőrző lesz a sok közül.
Az ellenőrzést rájuk lehet bízni, az értékelés viszont mindig a parancs kiadó dolga kell, hogy legyen.
Tehát a vez. zls. odamegy, megnézi, hogy mi a helyzet, majd szó nélkül elmegy, és jelent fölfele? Hiszen nem ő értékel. ... Kicsit sántít a dolog számomra. Egyfajta besúgóvá válik? (Így az sem baj, ha bokornak álcázza magát, hogy ne vegyék észre, amikor ellenőrzi a beosztottakat.) Vagy csak félreértem?
"Amúgy meg kezd kicsit sok lenni az ellenőrzésekből."
Minden parancs csak annyit ér, amennyit visszaellenőriznek belőle. Ha egy katonai vezető csak a parancsadásig jut el, akkor egy idő után nem sokra megy a parancsaival, mert csak tessék-lássék fogják azokat végrehajtani. Van egy régi mondás, amely mindig, minden hadseregben időszerű: "Moszkva bízik, de ellenőriz". Bízni kell az alárendeltek parancsvégrehajtási készségében, de valamilyen szinten célszerű az elvégzett munkát visszaellenőrizni és értékelni. Ebben lehet nagy segítség a vezénylőzászlósi és szakasztiszthelyettesi rendszer. Az ellenőrzést rájuk lehet bízni, az értékelés viszont mindig a parancs kiadó dolga kell, hogy legyen. Ez motiválja az alárendelteket, hogy a jó munkát elismerik, a feladat ellazsálását pedig megtorolják. Lehet, hogy egy kicsit kincstári szagú amit mondok, de ez saját tapasztalat, amit az ember a hosszú évek alatt, a saját hibái alapján tanult meg.
1. Mi lenne, ha a tisztek is közülük küzdenék fel magukat? Szvsz a tiszteknek csak a legjobb tts.-eket szabadna előléptetni (közbeiktatva egy 2 éves iskolát), mint ahogyan tts. is csak a legjobb katonákból lehet(ne). Ez így lenne a legtisztább. Szeintem.
(De ezt már kifejtettem korábban.)
És így nem lenne szükség a vez. zls.-ra sem. Még annyira sem, mint most.
2. A filmet eddig én is 3x néztem meg. Nem volt felesleges, bár a végén már aggódtam a TV miatt. Legjobban viszont a zenéje fogott meg. Nagyon jó!
Egy témáról két vélemény! Te haszontalannak tartod, én nem. .... :) Nem hiszem, hogy annak ellenére, hogy van vezénylőzászlósunk, a katonák úgy éreznék, hogy nekem, vagy bármelyik szd.pk-nak, szpk-nak "büdös" közéjük menni. Viszont a vzls (sz.tts) közülük küzdötte fel magát, ezért kicsit másként viszonyulnak hozzá, mint a tisztekhez. Ezek a kollégák nagyon sokat tudnak oda-vissza segíteni abban, hogy a parancs ne csak egyszerű utasítás, hanem hogy végrehajtható és a végrehajtó részéről pedig sajátnak érzett célkitűzés legyen.
A Katonánk voltunk valóban egy csepegős és már-már nyálas film, amely azonban egy sor, még mindig élő tanulságot is megfogalmaz a maga amerikai módján. Értelmes ember ebből is tud tanulni. Én nem érzem feleslegesnek, hogy szántam időt a megtekintésére. De persze ez is ízlés dolga.
Manapság minden ember segítség egy parancsnoknak. Hiszen amennyi meló van, mindenkinek jut bőven.
Viszont egy szd. esetében sokkal fontosabbnak tartanám írnok ill. raktáros beosztás létrehozását, mint vez. zls.-ét. Sokkal több haszna lenne.
Esze ágában sincs a parancsnoka alárendelt tisztjeit utasítgatni.
Nem is mondtam. A probléma abban van, hogy a szerencsétlen sz. tts. két irányból kap utasítást. Persze egyszerű a dolog, ha a sz. pk. csak mereszti a s*ggét, és mindent ráhagy a sz. tts.-re. Ő meg csak naponta 1X-2X látogatja meg a katonáit. Csak így nem hiszem, hogy élesben ez működne.
A vzls leginkább csak visszaellenőriz, ami így kevesebb időt vesz el a parancsnok idejéből.
Majd utána a vez. zls.-t is visszaellenőrzi a parancsnoka?
Amúgy meg kezd kicsit sok lenni az ellenőrzésekből.
Tehát a vez. zls. egy: ellenőrizgető, tanácsadó személy. Miért nem hívjuk tanácsadónak? Úgyis van már belőle jónéhány, miért ne lehetne minden tisztnek egy saját?
Inkább a tisztek (és a többiek) képzését kellene fejleszteni ehelyett, és az áttekinthetőséget megteremteni. Még egy lánc megteremtése csan növeli a káoszt.
Mindemellett a parancsnok kötelességei között szerepel ugyanaz, mint a vez. zls. kötelmei között. Akkor?
Erről a "Katonák voltunk" jut eszembe
Nagyon szép mese volt. Igazi amerikai hősköltemény. A TV majd' elcsöppent, mikor néztem. ;)
És mit csinált ott a zls., aminek látszatja volt?
- Loholt a pk. után, mint a pulikutya. (Nálunk is egyre több ilyen van. A sintér meg sehol. :o))) )
- Fát vágott robbantással (nem szervezetszerű műszaki katona képes erre)
- Ügyesen beszólongatott, nagy hatást keltve - ez amerikaiaknál beválik, ők már a jó és vagány beszólásokért is tisztelik az embert; tapasztaltam
- Pisztollyal lövöldözött (cowboy); védte a pk. s*ggét - ez minden katonának kötelessége
- Lelket öntött az emberekbe: ez minden parancsnoknak kötelessége. Sőt, minden katonának ezt kell tennie, ha látja, hogy a társa "gyengül".
Egyéb? Ennyi erővel egy egyszerű szakaszvezető is lehetett volna a "hős", aki nem szervezetszerű műszaki kiképzést kapott, rádiósként a pk. mellett van, megmenti az alest, sőt, vagányságból is 5-ös.
Ha erre kell egy vez. zls. (+tanácsadónak, ellenőrzőnek), akkor inkább azt mondom:
No comment, csináljátok ... nélkülem.
Én úgy látom, hogy nálunk működik a dolog és az alárendelt parancsnokaim is tudnak élni a lehetőséggel.
Eddig tőled hallottam ezt egyedül. Azért - gondolom - nem ennyire rossz a helyzet. Biztos van több pozitív példa is. A saját tapasztalatom viszont mást mond. És nem csak az enyém.
Apropó! Próbáljuk meg logikusan nézni. A vez. zls. azért kell, hogy a pk.-nak ne kelljen a legénységi/tts. állomány bajaival foglalkozni. Miért nem nevezünk ki egy "vezénylő szakaszvezetőt", aki a legénységi állomány problémáival foglalkozik? Hiszen ott is állomány-kategória különbség van.
Nekem a kiképző zászlóalj és a kiképző központ se jön be. A jó kis bürokráciánknak köszönhetően egy örökkévalóság, amíg az alegységek megkapják az "újoncaikat" Szte-ről. A másik gondom ezzel, hogy békeidőben egyszerre ma már nem tudok elképzelni egy zászlóaljnyi újoncot a MH-ben! Valaki megnézte már a bevonulási létszámokat? Erre fenntartani egy zászlóaljat, vagy főleg egy központot?
Ráadásul rögtön utána kezdhetjük előről a képzésüket, hogy a "saját" ízlésünkre faragjuk őket. Nemrég szó volt róla, hogy kapunk pár tucat "új húst". Az alapkiképzésüket saját erőből is képesek vagyunk megoldani 4 hét alatt! Azt inkább nem mondom el, hogy végül mennyit kaptunk! :(
A vezénylőzászlósi-szakasztiszthelyettesi rendszerről alkotott véleményeddel nem tudok egyetérteni. Én dolgoztam ezen rendszer előtt is mint parancsnok és most megadatott, hogy a munkámat vezénylőzászlós segítse. Nekem, személy szerint nagy segítséget jelent, még akkor is, ha eleinte valóban nem volt egyértelmű a feladat- és jogköre. Viszont az idők múlásával kezd kikristályosodni ez a szerepkör.
Az én meglátásomban a vzls a közvetlen parancsnokának akaratérvényesítője azáltal, hogy a parancsnoka által meghatározott feladatokat és követelményeket próbálja bevasalni a tiszhelyettesi és legénységi állományon. Esze ágában sincs a parancsnoka alárendelt tisztjeit utasítgatni. Ha nagy gondja van, akkor azt megbeszéli az adott alegység rangidős tiszhelyettesével és az majd beszámol a főnökének, hogy a vzls mit is kifogásolt az alegységnél.
A vzls leginkább csak visszaellenőriz, ami így kevesebb időt vesz el a parancsnok idejéből. Ha a rendszer úgy működik, ahogy kell, akkor nincs ütközés az alárendelt tisztek és a vzls között, hiszen a tisztek is a parancsnok szándékának megfelelően kell, hogy vezessék alegységeiket. A vzls-i rendszer információs csatornája egyrészt legtöbbször gyorsabb, mint a szolgálati út, másrészt fontos visszacsatolási forrás a parancsnok felé. Ezeket már többször is megtapasztaltam. Nekem bejött ez a rendszer, de tény, hogy sok parancsnok nem tud élni a rendszer adta lehetőségekkel. Ennek legfőbb okát abban látom, hogy nincs meg az összhang a parancsnok és a vzls között, ami viszont elengedhetetlen feltétele a jó együttműködésnek. Erről a "Katonák voltunk" jut eszembe, ahol a zpk. viszi magával a vzls-t is. Erre már nálunk is volt példa és semmi kivetni valót nem találtam benne. Nem is bántam meg, hogy engedélyeztem.
Én úgy látom, hogy nálunk működik a dolog és az alárendelt parancsnokaim is tudnak élni a lehetőséggel.
Nem hülyeség ez a kiképző zászlóaljosdi. Régen bevált az, hogy zászlóaljanként egy szd. kik. zászlóalj volt.
Viszont ami a kiképző központ mellett szól, az az, hogy egy feltöltött (ugyan nálunk ilyen úgyse lesz soha) egység/alegység állománya minél kevesebbet változzon. Legyen állandó, mert csak így tud igazán összekováccsolódni. Bár az is igaz, hogy amióta katona vagyok, még soha nem láttam gyakorlótéren egyszerre egy zászlóaljat, egyben gyakorolni.
Volt az utóbbi mondjuk 10 évben zászlóalj éleslövészet, saját állománnyal? Én nem emléxem. Dandárról meg már ne is beszéljünk...
a tisztjelölt és az alhgy az én olvasatomban nem tiszti rendfokozat
Épp ezért - az említett tapasztalat hiánya miatt - nem bíznék rájuk egy szakaszt. Majd ha elég tapasztalt lesz, megkapja. Addig csak gyakoroljon.
Akkor csináljunk a rajparancsnoknak is egy raj-tiszthelyettest, aki:
- piszlicsáré dolgokkal foglalkozna
- viszi a melót
- stb.
És így a raj pk. tud tervezni, piszkálni elöljárót, eladni a munkát, kapni a s*ggberugást és a plecsnit, stb. Nos?
Jól fogalmaztál: innentől viszik a melót az alárendelt parancsnokok meg a vez.zls./sz.tts.
Csak kihagynám a vez. zls.-t és a sz. tts.-t. Hiszen - mint írtad - van alárendelt parancsnok is.
A mai rendszerrel sikerült továnn növelni az ellenőrzők/tervezők létszámát a végrehajtókéval szemben. Ez nem jó.
Ez a rendszer manapság a következőt eredményezi:
- A beosztottnak több elöljárója lesz. Egy rpk. pl. 2 helyről kapja az ívet, nem csak egyről. Mi a biztosíték, hogy a vez. zls. pont ugyanazt akarja, mint a sz. pk.? Segítek: semmi! Így a rpk.-nak kétfelé kell megfelelnie.
- Mellérendeltségi viszony a sz. pk. és a szd. vez. zls. között. Ez ellentmondásokhoz vezethet, hiszen nincs két ember, aki ugyanúgy látná a dolgokat. Emellett hogyan jön a vez. zls. ahhoz, hogy felülbírálja a sz. pk. parancsát a sz. tts. felé. (És fordítva is igaz.) Ez ellentétekhez is vezethet.
Sokkal egyszerűbb, ha egy ilyen hierarchikus rendszer nincs még jobban átszőve különböző pk.-i, zászlósi, vagy bármilyen láncokkal. Egy embernek egy pk.-a legyen, meg esetleg egy pk. h.-e. Többre nincs szükség. Csak zavart okoz az "erőben". :) Minél egyszerűbb és áttekinthetőbb a láncolat, annál jobban, gördülékenyebben működik. Nem beszélve arról, hogy ha egy problémát egyszerre két irányból kezdünk el megoldani (két szálon), akkor csak pazaroljuk az erőket. (Tekintettel arra, hogy pl. nem csak a vez. zls. felelőssége gondoskodni a katonáról. Vagy a Szolgálati Szabályzat mást ír a parancsnok kötelmeiről?)
Nem tudom tudja-e valaki, miért alakult ki ez a rendszer? Szerintem ezért:
Annak idején a tisztek az angolszász államokban főként a nemesi osztályból kerültek ki. A nemes pedig nem értekezett a parasztkatonával. ("Nehogymá' a büdös bugrissal egy levegőt szíjjak!") Így szüksége volt valakire, aki eléggé "felemelkedett" ahhoz, hogy szóba álljon vele, de mégsem tiszt, így a paraszttal is szót ért. Ez volt a tiszthelyettes. Mert a tisztnek a munkától néha "leesett a gyűrű az ujjáról". Ezért alakult ki a tiszti étkezde intézménye is - amit szintén egy óriási ökörségnek tartok.
És mi most ezt próbáljuk átvenni. Holott nincsenek már nemesek manapság.
Ha valakinek feltűnt, a 2. vh. előtt és alatt a német hadseregben - és főleg a Waffen SS-ben - ezt a beállítottságot nem szerették. Jogosan. A tiszt is ember, nem több a katonánál. Nem kellett neki közvetítő ahhoz, hogy elmondja a beosztottaknak a feladatot. Együtt volt velük, együtt evett, harcolt, stb., és ezzel (is) elismerést szerzett előttük. És bevált! Nem is akárhogy! Vajon melyik a jobb?
Emellett nem kis pénz a sok vez. zls.-t eltartani. Hiszen - ha jól megnézzük - nélkülük is ment a rendszer legalább úgy, mint azelőtt. Most miért kell a baromságokat majmolni?
Viszont szvsz sz. tts.-re szükség van. De nem úgy, ahogy most. Én inkább sz. pk. helyettest látok benne, aki a sz. pk. után az első ember. És nincs másnak közvetlenül alárendelve, mint a sz. pk.-nak! Nem szól bele a munkájába a vez. zls. Így nem kellene a rajokból kivenni a legjobb raj. pk.-ot csak azért, mert a sz. pk. nem ér rá, vagy elesett. A rajnak is szüksége van pk.-ra. A raj pk. dolga pedig a raj vezetése, nem a szakaszé. Ezért kell a sz. tts./sz. pk. h. - nevezzük akárhogy.
Próbáltam egyértelműen fogalmazni de akkó nem gyütt össze: a tisztjelölt és az alhgy az én olvasatomban nem tiszti rendfokozat. (nevezzük akárminek, de nem az, pont azért mert a tapasztalat hiányzik.)
Az aggálkyaid így már világosak. erre azt tudnám mondani, hogy régebben többen felvetették itt dandáronként egy kiképző zalj felállítását. Szerintem ebben a megvilágításban érdemes lenne megfontolni, a kiképző alakulatnál lehet bénázni.
Egyébként elég baj, hogy odáig fajultak a dolgok a MH-ben, hogy az általad leírt helyzet kialakulhatott egyáltalán. Én az Árpapáék által leírt hozzáállást tartanám normálisnak. Kár hogy jelenleg nem így van...
Ha összejön a honlapod, csak füttyents, s ugrok! Van egy fegyveres témájú honlapom, ha tudlak, támogatlak, pl. linkcsere a minimum! Értelmes célok mögé bármikor szívesen beállok, s ha tudok, segítek... Üdv: Zoli
A gengszterváltás elött Tab-on volt egy Szovjet laktanya. Tudja valaki, hogy milyen alakulat volt ott települve, illetve volt e valami specializációja a laktanyának ?
