Hozzám képest mindenképpen... kis mitugrász... három centit verek rád, bee! :-P
Azért a saját hőseim rokonait lágerbe hurcolni már valahol torzulás... és Sztálin kifejezett élvezettel kínozta közeli munkatársait. (Molotovot nem akarták meggyilkolni az egyik kirakatperben - Bástya elvtárs a Tanúban csak hiú, de a sztálini rendszerben ez mindjárt a letartóztatás előjele volt, hogy valakit nem akarnak meggyilkolni a nép ellenségei... Aztán a következő perben két hét múlva már őt is meg akarták gyilkolni...) Mondhatjuk, hogy ez csak hatalmi játszma volt, de pont pl. Hruscsov vagy Brezsnyev példáján látszik, hogy a hatalmat tömegmészárlás nélkül is meg lehetett tartani. (Hruscsov bukása viszont intő jel, hogy kivégzések nélkül nem - ha Hruscsov kivégezteti a "baloldali dogmatikusokat", azaz a Molotov-Malenkov csoportot 57-ben, akkor a 64-es puccsra sor se kerül: így a puccsisták tudták, kudarc esetén nem golyó, hanem csak kiemelt nyugdíj vár rájuk... az meg nem olyan elrettentő...) A túlzott repressziók azért nem voltak szükségesek, sem ésszerűek... szerintem...
Igaziból persze Istvánról is mondhatunk sok mindent, de amennyire megállapítható, az ő áldozataira nagyrészt szükség volt mindenképpen. Sztálin dolgait meg gyakran kevesebb áldozattal meg lehetett volna oldani, több eredménnyel, ha okosabb...
Végül: igen, a cél akkor szentesíti az eszközt, ha eléred a célt... Ha nem, akkor nem...
a magam 170 cm-vel akkor én alacsonynak számítok? :)) (már diktátor sem lehetek... :((
a diktátor jellemrajzához általában:
hacsak nem örökölte meg a posztot (pl régen a királyok), akkor biztosan kellett olyan elhivatottság, ami a saját szempontjainál magasabbra helyezte a célt. Egy ember nem lesz diktátor azért, hogy élvezeteket hajszoljon, mert azt hamarabb eléri, és nehéz elmerülve az élvezetekben fenntartani a diktatúrát (ellenségeid legyőznek).
Ha meg túl beteg vagy, akkor a kezdetekben veszíted el a barátokat, amikor még kellenek. Legtöbbször a kezdeti szakaszban nagyon megnyerőnek kell lenned, ezt nagyon betegen nem lehet csinálni.
Az elképzelhető, hogy valakin közben jön elő a lelkibetegség, de ennek kicsi a valószínűsége. Általában ezek az emberek a csúcson is szellemileg és érzelmileg is "tiszták" voltak, persze valamennyit torzult a személyiségük, de nem betegség szintig.
Viszont a kiválasztottság, a távolabbi cél az ami végig megmaradt bennük. Hittek abban, hogy feladatuk van a világon, és azért sokat tettek, teljes intelligenciájukat erre fordították, de ebből nyerték a keménységet, kegyetlenséget is. Ha nagyon hiszel valamiben, akkor elfogadod, hogy ezért neked, és főleg mások számára ez áldozatot jelent. Pol-pot is hitt abban, hogy meg tudja reformálni a társadalmat (csak türelmetlen volt), Hitler kiválasztottság érzése is ismert (németek felemelése), Sztálin a kommunizmusban hitt és sokat is tett ez irányba, amit nem lehet eltagadni, csak mindezt hihetetlen áldozatokkal.
Ha a végeredmény elfogadott számunkra (pl Szent Istvánunk keménysége), akkor az áldozatot mi is elfogadjuk. A fenti diktátorok esetében ezt most nem fogadjuk el, így az áldozat is felesleges volt.
Kevésbé hiszek a gonosz emberek létében, inkább abban (és azt gondolom ezt kellene megtanulnunk a történelemből, főleg a 2VH kapcsán), hogy ha nagyon hiszel valamiben akkor sem tehetsz meg dolgokat. Nem szentesítheti a cél az eszközt. A Ne ölj alól nem szabadna felmentést adni. A gonosz bennünk is lakozik, csak még nem találtunk olyan célt, amiért mindent, és mindenkit feláldoznánk. És addig jó nekünk...
Sztálin nagyon kedvezően nyilatkozott a háború alatt később is Hitlerről. 1944 decemberében de Gaulle-nak már csak valami olyasmit mondott, hogy "szegény ember... neki már annyi". Ahogy már vagy kétszer beírtam, a lánya szerint még az ötvenes évek elején is mondogatta, hogy "hej, pedig a németekkel együtt legyőzhetetlenek lennénk..."
Az oroszok egyébként is németmániások, kb. olyan volt a kicsit ambivalens német orientáció, mint nálunk: az orosz cárok ereiben a vége felé már sokkal több német vér csordogált, mint orosz, a csinovnyik és katonatiszti réteg majd fele német eredetű, a németekkel sokszor voltak szövetségesek, de két legvéresebb háborújukat is velük vívták...
Mi meg Habsburg uralom alatt éltünk, de még a török torkában is lázadtunk ellenük, a legdicsőbb történelmi fejezeteink a Habsburg-ellenes lázadások, ugyanakkor meg ők a minta, velük voltunk szövetségesek, a fél ország német eredetű...
Bocsánat, nem kapcsolódik az eddigiekhez, csak a romános topikban Harras megjegyezte, hogy Hitler alacsony volt. Én mondtam, hogy nem annyira, 175 cm akkoriban teljesen átlagos volt.
Akkor túl magas SS legények vették körül.
Ez igaz, a Leibstandartéba 1936-ig senkit nem vettek fel 190 cm alatt. És a Leibstandarte tagok még nem feltétlen kerültek Hitler környezetébe!
Most hirtelen:
Tudom, hogy úgy fényképezték, de azért egyik képen se tűnik valami sokkal alacsonyabbnak a többieknél.
ne felejtsük el, a németek folyamatosan adtak indokot a keleti határra csoportosításra. Ha valaki támadásra készül, akkor az számol azzal, hogy ezek az erők támadnak, míg ha barátnak tekintette őket, és elhitte, hogy ez nem támadási előkészület, na az méltán döbben le...
"Ismert, hogy mennyire leböbbent, amikor megtudta, hogy Hitler támadott : ez nyilván nem lehetett meglepő önmagában, hisz erre készült (és készítette az egész országot) 10 éve.
Akkor attól kellett lebénuljon, hogy Hitler megelőzte. "
korántsem érzem ezt a leglogikusabb magyarázatnak. Inkább valószínű, hogy Hitlerben a társat látta, akivel együtt tudja a nyugatot elintézni. Egy támadásra készülő legfeljebb meglepődik, ha megelőzik, de inkább örül, mert így nem ő lesz az agresszor.
a túl sok info se jó - egy kiugrott KGB főnök írta - későbbi időszakról, azt hiszem a volt londoni rezidens - , hogy annyi mindent hallgattak le, hogy a végén az elemzés minősége romlott.
egyébként a legjobb kémek ritkán vannak a vezérkarban, lásd Sorge, vagy a németek embere az ankarai török követségen...
ha meg van az info., akkor se biztos, hogy helyesen kezelik, lásd megint csak Sorge, vagy a D-day előtt a német rádiófigyelőszolgálat elcsípte a Verlaine verset, amiről tudták, hogy jelentése: 24 órán belül indul a partraszállás... de az USA-t is említhetnénk, akik már a háború előtt feltörték a japán rádiókódot...
Mondom: lehet. 1943 előtt nincs motiváció. Mivel zsarolták, hogy beszervezték? Személyes érdekei a rezsim sikeréhez kötődtek.
Kémelhárítóként viszont kapcsolatban állt szovjet ügynökökkel (kettős ügynökökkel), azaz könnyen elhitethette pozíciójából fakadóan velük, hogy tkp. nekik dolgozik. Sőt Sztálingrád után a személyes túlélés éppenséggel arra is rávehette, hogy tényleg nekik dolgozzon. Ennek ellentmond, hogy akkor egy színészisten minimum elveszett benne, ahogy játszotta a középszerű, semmiben sem kiemelkedő fafejű nácit.
De minden lehetséges. A CIA forrást csupán annak igazolására hoztam, hogy ne tekintsünk már bizonyítatlan feltételezéseket közismert tényeknek. Nyilván én is állítottam már sziklaszilárdan egetrengető marhaságot ezen a fórumon, nem is egyszer, de most azt hiszem, elég szilárdan állíthatom, hogy Müllerről nem bizonyított, hogy kém lett volna. Ez egy feltételezés, méghozzá Occam beretvája éppenséggel a lemetszés irányába mutat szerintem...
Hát... Lásd alább. Egy ügynök - vagy akár kettő is - nem tudja eldönteni a háború sorsát. A hírszerzés lényege nem két vagy három ügynök beszervezése a megfelelő helyen, hanem az ezer helyről - akár leghétköznapibb helyekről - az információmorzsák összerakása.
Pl. műholdfelvételek: látod, hogy egy létesítmény körül rendszeresen teherautók mászkálnak, látod mekkora teherautók, emberek mászkálnak, időnként markolók, látsz egy elektromos vezetéket, ennyi és ennyi a feszültség benne, látsz egy infraképet, ilyen és ilyen a hőmérséklet, vannak szellőzőnyílások, onnan ilyen és ilyen hőmérsékletű levegő áramlik, stb. stb. stb., és a végén tudod, hogy mi folyik a létesítményben. Namost, ez a kémes magyarázat meg egy kicsit nekem olyan, mintha azt mondanád: azért tudják, mert átlátnak a betonon... Nem, nem látnak át, a hírszerzés ennél egyszerűbb és ugyanakkor bonyolultabb dolog.
Igen, ez valószínű. Könnyen felhasználhatta a felderített és dezinformálásra használt szovjet ügynököket.
Egyébként a humintnek (és az Enigmának is!) még egy érdekes vonása, hogy nem mindig lehet felhasználni. Mert akkor lebukna a forrás... A konvojok szervezésénél az Enigmát eleve nem vették figyelembe, csak a különösen fontos konvojoknak szóltak le, hogy tengóveszély várható...
Továbbá a hírszerzésre jellemző, hogy az ellenfelet szándékosan megtévesztendő egy kettős ügynök csupa megbízható, jó infókat lök, de picit kisebb jelentőségűt. Sőt néha egy-egy fontosabbat is. Aztán megfelelő időben jön a totális dezinformáció... A végén alig bírod megkülönböztetni a jó kettős ügynököt, hogy most igaziból melyik oldalnak is dolgozik... (Kb. amiért a rendőrségeknél mostanában vitatják a Tony Brascók hasznosságát: van egy ember, aki elvileg rendőr, de úgy néz ki, mint egy bűnöző, úgy is hápog, stb., és ráadásul a rendőrség nem buktathatja le...)
"Mueller also managed security and counterespionage operations. His most spectacular counterespionage success was the development of a double-cross network that fed disinformation to the Soviet intelligence services between 1942 and 1945. Located in Berlin and a few other Western European capitals, this network had been extremely successful in sending sensitive political and military information to Moscow. Mueller's Gestapo team was able to capture a number of these agents and "turn" them. Codenamed Rote Kapelle (Red Orchestra), this Gestapo operation was among the greatest Soviet intelligence setbacks of the war."
Ugyanonnan. Egy kémelhárító minimum hogy kapcsolatban van az ellenséges hírszerzéssel, csak nem mindegy milyennel...
valószínű Schellenberg emlékirataiból ugorhatott be. A háború végén a csúcsvezetés mögötti személyek jó része elkezdett helyezkedni, kapcsolatot keresni, jópontokat szerezni... pl. zsidók külföldre kiengedése, kapcsolatfelvétel Svájcon, Svédországon keresztül a szövetségesekkel.
Igen, az Enigmát Keegan asszem a háború legfontosabb hírszerzési tényének tartotta. Az oroszoknak valóban nem volt belőle. Csak Keegan az ilyen Mata Hari vagy James Bond féle kémeket tekintette messze túlbecsültnek. Szerinte az ilyen "beépült az ellenség főhadiszállására, és onnan küldte az infókat" téma alig volt hatással. A legfontosabb szerinte Sorge lehetett volna, ha komolyan veszik...
Amúgy meg: Attól még nem kém valaki, hogy ott van az ellenség fizetési listáján.
Az egyik kérdés, hogy lejárt infókat ad-e (amiket lehet tudni máshonna, ki lehet következtetni, vagy tudja, hogy más úgyis kiadja ÉS meg lehet bizonyosodni róla, STB) A másik: Kinek ad ki több infót nettó (a másik iránynak is kell, gyanú-elaltatás miatt) Ez utóbbi a kettős ügynökök problémája. De a magas beosztású szakiké is, hisz egy Müller szintnél már feltehetjük, hogy tolja a saját rendszere szekerét. Ezenkívül nem egy "monolit egység" a rendszer. Hatalmi harcoknak része a "külkapcsolat" is.
A CIA szerint "In the war's final year, it seems that Heinrich Mueller stubbornly believed in a Nazi victory."
Továbbá:
"Not everyone was convinced of his sincerity. There were rumors among German intelligence officers that Mueller had himself been turned by the Soviets. Walter Schellenberg, chief of the RSHA's Foreign Intelligence Branch (Amt VI) and a bitter rival of Mueller, was the source of some of this speculation. When interrogated by OSS in 1945, Schellenberg claimed that Mueller had been in friendly radio contact with the Soviets, and Schellenberg's postwar memoirs contain verbatim exhortations from 1943 by Mueller on Stalin's superiority to Hitler as a leader.2 SS-men close to Mueller considered such rumors unfounded and illogical. Mueller's immediate superior Ernst Kaltenbrunner (Chief of the RSHA), later insisted under Allied interrogation that Mueller could never have embraced the Soviets. Similarly, Heinz Pannwitz, Mueller's Gestapo subordinate who ran Rote Kapelle, categorized the notion that Mueller had turned as "absolutely absurd" in a 1959 CIA interrogation."
Tehát Schellenberg, aki a riválisa volt, terjesztett ilyen - feltehetőleg teljesen megalapozatlan - pletykákat.
Persze lehet, hogy ez mind csak hamisítvány, és azért van, hogy... de ez már összeesküvés-elmélet, nem történelem.
tudtommal az enigma titkát nem adták át az oroszoknak, tehát ezt kivehetjük, viszont be kell tenni Radó elvtársat - ha nem is igaz minden amit leírt a Dóra jelentiben, de valóban csipegettek infokat. ez nyilván kiegészítésként jól jött a harctéri felderítés és partizánoktól befolyó info értékelésekor.
Kershaw Hitler-életrajzában, vagy Keegan WWII-történetében pl. nem említenek semmiféle csúcskémet. Utóbbi kifejezetten leírja, hogy a humint - mivel megbízhatatlan volt, nem volt valósidejű, nagy volt az átfutási ideje a kérdéseknek, stb. stb. - kifejezetten kevés szerepet játszott. A legnagyobb szerepe a megfejtett Enigmának volt szerinte, és általában a harci felderítés vagy a repülés, ahogy showtimes mondta a partizánok értesülései, lakosság tájékoztatása, stb. stb. sokkal fontosabb volt.
Müllerrel kapcsolatban az majdnem teljesen biztos, hogy 1943 előtt nem volt kém, utána franc se tudja, mi módon próbálták ezek biztosítani a túlélésüket. Még magasabb szinten pedig teljesen ki tudom zárni. Bormannról jelent meg egy könyv nemrég, de hát azt én el sem olvasom. Vannak történészek, akik úgyis elolvassák, majd ha szerintük van értelme, akkor elolvasom én is...
Egy ilyen magas beosztású személy a náci rendszerben már abszolút a rendszer sikerében volt érdekelt (különösen 1940 után, amikor még a józanabb emberek zöme is német győzelmet kezdett várni), tehát már kb. a hatalomrajutás előtt legalább egy évvel be kellett volna szervezni. Akkor viszont még jelentéktelen kis mitugrászok voltak, Müller pl. a müncheni rendőrség politikai osztályán volt valami aktakukac nyomozó.
Eléggé nehéz nekem a motivációt megtalálnom, hacsak nem a szántszándékkal beépült a náci pártba hogy majd ha tíz év múlva hatalomra jut... Na ebben meg nehéz hinnem.
Bormann pl. 1943-ban miben reménykedhetett? Hát hogy a rendszer valahogy túléli a háborút. Egyébként kivégezték volna, ezt ő maga is teljesen bizonyosan tudta, nem véletlen harapott rá arra ciánkapszulára Stumpfeggerrel együtt.
A totális diktatúra körülményei között nagyon kevés teljhatalmú diktátor sem volt képes elkerülni a durva személyiségtorzulást, ami még az olyan intelligens és széles látókörű embereket is ostoba szörnyűségekbe kergetett, mint Mussolini.
Szerintem is találó példa Mussolini
Mao intelligens és viszonylag széleskörűen művelt* ember volt (ahogy egyébként Lenin vagy Pol Pot is, bár Mao műveltsége főleg a kínai és a marxista irodalomra korlátozódott)
Lenin nem kérdés, hogy az volt, Pol Potról nem sokat tudok, de Mao-t illetően másként látom - nyilván ezt nem itt kell megvitatni, ha érdemes egyáltalán.
(Polonyi (diák voltam Pekingben ) Péternek nem vagyok egy nagy rajongója)
a partizánokat se feledjük el, minden egyes szerelvényt láttak, irányát, vagonok számát jelentették - a tankokat nem is lehetett kombájnnak álcázni... a városokban feltűnő tisztekből tudták éppen melyik alakulat hol van, s ehhez jött még a légi felderítés, valamint a kémek jelentései.
Maóval kapcsolatban vitatkoznék (és részben Sztálinnal kapcsolatban is).
Mao intelligens és viszonylag széleskörűen művelt* ember volt (ahogy egyébként Lenin vagy Pol Pot is, bár Mao műveltsége főleg a kínai és a marxista irodalomra korlátozódott), csak a politikai rendszere volt meglehetősen ostoba, illetve személyiségjegye volt (neki is és a totális rendszerének is) a folyamatos újítások és a minél gyorsabb eredmények hajszolása, teljesen megfontolatlanul.
Ezek a tömeggyilkosok többnyire nem voltak kifejezetten ostobák, még nagyon gonoszak se feltétlen, csupán negatív személyiségjegyeik, illetve - ami ennél sokkal fontosabb - az általuk (részben a tehetetlenségi nyomatéknak engedve, részben hatalmuk fenntartása miatti kényszerből) létrehozott rendszerek voltak szélsőségesen rosszak. Általában nem nehéz a hízelgőket jobban szeretni és előnyben részesíteni, ami egy öngerjesztő folyamat, mert egy idő után már a normális lojalitás is ellenséges magatartásnak tűnik a talpnyalók hadserege közepén... A totális diktatúra körülményei között nagyon kevés teljhatalmú diktátor sem volt képes elkerülni a durva személyiségtorzulást, ami még az olyan intelligens és széles látókörű embereket is ostoba szörnyűségekbe kergetett, mint Mussolini. Azután már az ember bármit megengedhetőnek tart, miután apró szeszélyeit is egész hadseregek visszhangozzák abszolút igazságként, pár ezer ember oktalan legyilkolása apró dühük levezetéseképpen teljesen normálisnak tetszik.
Namost, Sztálin és Mao brutálisabbak voltak talán még Hitlernél is, legalábbis saját népükhöz (bár a végén már Hitler is utolérte őket). Csakhogy ők eleve szélsőségesen brutális körülmények között szerezték meg a hatalmat, gyakorlatilag Mao és Sztálin útját a hatalomhoz többmillió hulla szegélyezte, nyilván a hatalomban még brutálisabbak lettek. Az azért tény, hogy Sztálin személyisége sem volt éppen egy tipikus elsőáldozó kislány, de hát az sem véletlen, hogy pont egy ilyen ember jutott hatalomra a bolsevik rendszerben.
*És kitűnő kalligráfus, a tajvani tévében állítólag volt egy Kínáról szóló ismeretterjesztő sorozat, és a címfelirat - mint utólag kiderült - Mao kézírása volt. A szerkesztők nem tudtak róla, ők csak számos kéziratból a legtetszetősebbet választották ki... UL-szagú a sztori, de Polonyi Péternél olvastam.
az elején erősen válogatott, jólképzett önkéntesekből állt az SS, később erősen változtak a dolgok - ahogy a mennyiség növekedett, a minőség gyengült. Az önkéntesség elve is odalett, lásd magyar-német megállapodás a hadkiegészítésről. A külföldiekből a skandináv és francia (vallon) ho. viszont beverekedte magát a leghíresebbek közé. ők még valódi önkéntesek voltak.
Még német és német hadosztályok között is erős eltérések voltak, pl. a bánáti, erdélyi szász katonákból összetevődött Mária Terézia Ho. teljesítménye sokkal gyengébb volt, nagy veszteségeket is szenvedtek, mint ágyútöltelék. Egyrészt gyengébb kiképzést kaptak, másrészt a balkáni környezetből kikerült emberanyagtól se voltak elragadtatva a tisztek, pl. egy tanulmányban olvastam, hogy nyelvi problémák is adódtak... olvass utána 44-45-ös télen a Sziléziába került magyar SS kiképzéséről, felszereléséről... tanulságos.
Szerintem Sztálin egy szimpla idióta volt és sikerült kiírtania maga körül az Oroszo-ban hagyományosan meglévő értelmes elitet - meg is lett az eredménye.
Ez nem olyan kirívó, hiszen pl. egy ugyan akkora hatalmat nem összpontosító (az ázsiai társadalomfelépítés miatt), de nála sokkal nagyobb nyomot hagyó kollégája -Mao - elképzelhetetlenül primitív és buta volt.
Nem hinném, hogy itt valamiféle komplex stratégiákat kellene neki tulajdonítani.
Nyiléván nem védelmi céllal sorakoztatta fel egész hadseregét a határon kvázi egy vonalban, mert annyit tán még ő is tudott, hogy Poltavát elsősorban azért sikerült győztesen megvívni, mint ami miatt a Borogyinói csatatvesztést is meg lehetett fordítani, azaz Oroszo irdatlan távolságai.
Egyszerűen látta a megerősödő Németo-ot és miként - Churchill is - tudta, hogy itt a kontinentális hegemóniáról van szó. Tehát azt tette, amit 200 éven át az elődei : támadásra készült.
Az ismert, hogy az ő "doktrínája" szerint a háborút az ellenség földjén kellene megvívni - ennek az 1etlen módja a támadás.
Ismert, hogy mennyire leböbbent, amikor megtudta, hogy Hitler támadott : ez nyilván nem lehetett meglepő önmagában, hisz erre készült (és készítette az egész országot) 10 éve.
Akkor attól kellett lebénuljon, hogy Hitler megelőzte.
A Szovjetek meghamisították 1000 év történelmét : nyilván ezt tették a II vh előzményeit illetően is és természetesen vagy megsemmisítettek vagy még titkolnak minden olyan német ill. saját dokumentumot, mely ezt a koncepciót igazolná.
És mivel még ma is ez a tény (tehát, hogy Hitler támadta meg őket) az elvi alapja oroszo. a világban betöltött szerepének és különösen az elmúlt 45 év dicstelen eseményeinek , nyilvénvaló, hogy mindenáron lehetlenné kell tegyék az ezt megkérdőjelező bizonyítékok feltárását.
A Párt előkészítése: Ebben a momentumban nem értek egyet. Egy ilyen "doktrínaváltás" pár nap kérdése volt, erre dresszírozták a párttagokat. A külföldieket is. Jó példa* olvasható Koestlernél/Sötétség Délben.
Ember pedig mindenre van (alapzaj-elv). Helytartó is akad mindig.
*A belga kommunista kikötői rakodók, akik embargót tartanak fenn, Pártutasításra nem rakodnak ki/be hajókat, ami egy "gonosz államnak jön". Azután a Párt képviselője megmagyarázza az új irányvonalat, mikor a szovjet teherhajók már úton vannak. A kirakodás rendben lezajlik, egy öngyilkosság meghasonlás miatt.
Lehet, hogy régebbi kiadású könyveket olvastam, azok szerint a támadási terv önmagában is nyilvánvaló volt, mert
- ez volt a fronton a legnyilvánvalóbb támadási helyszín (ahol bekerítésre nyílt lehetőség)
- a rádióforgalom a térségben a többszörösére növekedett a támadást megelőző hetekben, hónapokban (!)
- a szovjetek emiatt fokozták a felderítőtevékenységet (repülőgépről és a felszínen egyaránt), ami szintén megerősítette a német előkészületeket
- a német tervet sokszor halasztották, emiatt az oroszoknak is rengeteg idejük volt a felkészülésre, illetve hogy megmorfondírozzák, merről jön a támadás
valamint én teszem hozzá, hogy ezek szerint
- arra is volt bőven idő, hogy a hírszerzési értesülések eljussanak az oroszokhoz.
Tehát végső soron a humint nem osztott és szorzott olyan sokat.
Én ugyan akkoriban nem éltem még és nem voltam sem a Wehrmacht, sem az SS-Abwehr tagja, sőt csak 1-2 könyvet olvastam, de a német alaphaderő a klasszikus porosz iskolát követte, ahol bizony nagy jelentősége volt a különböző szintek rangok, közötti különbözőségeknek és azok kimutatásásnak, az összemosódás inkább csak az SS alakulatokra volt jellemző... Arról kinek van infója, hogy a nem német SS alakulatokon belül ez hogyan alakult? Részben német vezetés alatt gyakran "lenézett fajok" szülötteivel szembeni bánásmódról mit lehet tudni?
Én nem ilyen morfondírozásokra vagyok kíváncsi, hanem (júliusi indulási időpontot föltételezve) konkrét haditervekre. Amik a szovjet hadseregparancsnokságoknak ki voltak osztva, a támadás időpontja előtt két-három héttel. Ilyenek nincsenek.
Hát igen amikor is olyan brutális tábórnokok vezették a ruszkikat mint Zsukov aki szerint az "aknamező leghatásosabb semlegesítése ha áthajtjuk rajta a gyalogságot". Ebben(bajtársiasság) a németek magasan a legjobb helyen álltak,ott szinte eltüntek a hierarhikus poziciók és pl. 1 altiszt ugyanúgy tisztelte feljebbvalóját mint a beosztottját,és fordítva. Nem hiába titkolták fél évszázadon át a Kusrski csata emberveszteségét az orosz oldalon ahol is majd 2 millió ember meghalt/eltünt/fogságba esett.Itt az oroszok a tartalékaik 60% elveszítették.
