A stratégiai bombázó jól jött volna ha eléri az Uralt. egyébbként kidobott pénz lett volna szerintem. De viszont egy nagy hatótávolságú tengerészeti járör-bombázó, FW 300-400, Me 264, stb. Nagyon is hasznos lett volna Hs 293, Fx1400 fegyverzettel, és felderítö radarral. Ha mondjuk 42 nyarától évente 1 KG eröt felállítanak és be is vetik az atlantin, akkor kétlem, hogy megnyílik a második (harmadik) front 44-ben, A szöviknek valszeg nyomulni kellett volna tovább az olasz csizmán, ami nem volt éppen sétagalop.
Akkor a többi fegyvernem gyärtäsära es fejlesztesere jutott volna kevesebb eröforräs. A felszini flottän lehetett volna sporolni (gyorsan el is kezdtek), de egyebkent kiktöl vetted volna el a penzt? En inkäbb az U-bootokra költöttem volna. Az angolszäszoknak sokkal több nehezbombäzo ällt rendelkezesre mint amennyit a nemetek gyärtani tudtak volna, megsem ertek el veluk sok eredmenyt (ha a lakossäg terrorizäläsät nem szämitjuk eredmenynek).
Az Uralba történő gyártelepítés nagyon jó ötlet volt sztem a szovjetek részéről. Egyből ott volt helyben a nyersanyag, így nem kellett sokat szállítani. A fronttól meg messze volt, így még légitámadások sem érhették. Persze a körülmények embertelenek voltak, de ez már a rendszer sajátossága.
Én is felvetek egy kérdést, ki-ki írja meg, mit gondol:
Mi lett volna, ha a németek komolyan gondolják egy négymotoros, nagy hatótávolságú, erős védőfegyverzetű és nagy bombaterhelésű stratégiai bombázó kifejlesztését, és az mondjuk '42-re elkészül? Mennyiben befolyásolhatta volna ez a háború kimenetelét?
(Tudom, hogy ez gyökeresen ellentmond a német háborús stratégiának, de "mi lett volna, ha..." :))
Egyetértek. Én mindenütt úgy olvastam, hogy északon Leningrád, középen Minszk, majd Moszkva, délen Kijev és a Donyec-medence (?talán még Rosztov és a kaukázusi olajmezők?) megszerzése a cél. Ezután az Ural felé kellett volna nyomulni, olyan távolságra, amelyről bombázni tudják az ottani üzemeket.
Szibériában a ruszkóknak se volt páncélos hadserege egészen 45 nyaráig... A '41-es erőátcsoportosítás után 2 pc. ho. és néhány kisebb, de mozgékony pc. dandár maradt a japok szemmel tartására. A tüzérséget is , mint írtam '43-ban töltötték fel lövegekkel ( sorozatvetőből 42-ben 2 osztályt helyeztek ide, de valójában kiképzőhelyként működött. A legénységet folyamatosan cserélték). Szívós védekezéshez így is elég lett volna a japókkal szemben az ott lévő erő. Szükség esetén az Alaszkából átrepült USA repcsiket is azonnal be lehetett volna Szibériában vetni. A nagy csapat és fegyverzet szállítás '45 májusában indult be nyugatról. Két és fél hónap kellett a támadóerő koncentrálására.
A nehéziparfejlesztés természetesen érintette Szibériát, volt is pár jelentős üzem, de az igazi nagy lökést a háborús áttelepítés adta. Ha jól emlékszem akkor olyan 1800 üzemet telepítettek át nyugatról keletre, délre, ebből olyan 350-400 ment Szibériába. Általában még kész se voltak a gyárépületek már elkezdték a termelést... A Távolkeletre is jutott a szibériai kontingensből kb. 100 gyár. Szahalin északi felén pedig gyors ütemben fejlesztették az olajkitermelést, a háború alatt nagyjából megduplázták - elérte a zalai köolajmezők volumenét. Ez azért fontos, mivel az alacsony gépesítési színvonalra, valamint, hogy a teherszállítás Szibériában döntően a vasúton zajlott akár fedezhette is az országrész üzemanyagigényét. Számtalan bányát nyitottak, akár a sarkkörön túl is, munkaerő volt elég, a gulagok...
A legkegyetlenebb Kolima volt. A rabok közt az járta: Kolima znácsit smert - Kolima egyenlő a halállal. A rabok túlélési esélye annyi se volt talán, mint Auswitzban a zsidóknak. Szó szerint agyondolgoztatták őket minimális ellátás mellett.
Más. Sztálinról minden tagköztársaságban volt egy város elnevezve,Sztálingrád, Sztálinabád... ugyanúgy, mint Leninről.
"...Mint tudjuk,a Barbarossa-hadművelet 3 nagy elérendő célpontot tartalmazott:Leningrád,Moszkva és Sztálingrád. Politikailag egyenlő fontos mindhárom. ..."
Ezt hol olvastad, mert átnézve a terveket a Szu. lerohanására, sehol nem találkoztam Sztálingrád kiemelt szerepével. Az összes terv max a Donig képzelt el előrenyomulást. Barbarossának nem volt célja Sztálingrád.
Ami német elemzéseket láttam, ott maximum a Fekete-tenger keleti része szerepelt, mint fontos hely, mert a gabona termelés ott majdnem összemérhető volt Ukrajnáéval, a sztálingrádi rész elég gyenge volt ilyen tekintetben.
Az hogy Sztálin nevét viselte, és ezért volt fontos... ...nos Sztálin nevét jó pár száz város-falu viselte :))) ez egy ilyen időszak volt...
Egyébként a jappok hadbalépése csak 41 őszén, vagy 42 tavaszán, nyarán tudta volna talán megrendíteni az oroszokat - később már nem. Ekkor sok csapatot és haditechnikát vontak el. Utána viszont először a személyi állományt töltötték fel - nem is akarámilyennel, mivel a Szu hadseregében a szibériai volt a legjobb emberanyag, majd a technikát. Az előbb néztem egy statisztikát, miszerint 43-ban a hadrakelt sereg löveganyag utánpótlásának 23 százaléka jutott a távolkeleti csapatoknak... (ráadásul ekkorára javában termeltek a Szibáriába, Távol-Keletre átszállított gyárak).
A jappok, ha 41 őszén, vagy 42 nyaráig betámadnak, akkor is csak arra számíthattak reálisan, hogy elfoglalják Észak-Szahalint, a tengermelléket, az Amúr mentét. Szibéria ipari központjába nem futotta volna az erejükből. Ne feledjük, egyetlen vasútvonal hatolt át a tajgán, országút se lehetett sokkal több. Az erdőket jól ismerő csapatokkal viszonylag jól lehet védekezni. A technikai fölény is nagyon nehezen érvényesíthető (lásd finn téli háború). Aztán a jó idő után jön ám a tél, megnéztem volna a jappok, hogy bírják a szibériai hideget a lövészárokban... meg a sítalpas diverzánsokat.
A hadbalépéseknek utána kellene nézni diplomáciai iratokban, így csak feltételezések: - a törökök óvatos duhajok voltak, tehát Sztálingrád bevételét követően nem hiszem, hogy hadba léptek volna, max. akkor ha a német csapatok elérik a török határt a Kaukázuson túl...
- Japán: csak látványos összeomlás után szállt volna be, lévén félt az orosz szárazföldi erőktől, másodsorban eléggé le voltak közte erői a Csendes-óceánon és Kínában már 42 őszén. S mit remélhettek volna hadbalépésért cserébe: Szahalin északi fele és az Amúrmente - aminek elfoglalására számíthattak - nem ért meg nagy kockázatot.
-Kuomintang: ezen kicsit meglepődtem, lévén a japánokkal egy oldalra lépését nem tartom reálisnak (korábbi jelentős orosz támogatásról - hadianyag szállítás, "tanácsadók" és az amerikai hadianyag szállításokról ne feledkezzünk meg, ettől függött a harcképességük)
Sztálingrád blokád alá vétele, jól képzett rohamcsapatokkal való kisebb intenzitású ostroma éppen elég lett volna. A felszabaduló csapatok délre indítása, Baku veszélyeztetése sokkal többet hozhatott volna a konyhára.
Pusztán azzal, hogy ott volt, jelentős erőket kötött volna le. Akkor már tisztább elfoglalni, és saját erődvárosként kezelni. Én nem látom a hibát Sztálingrád megtámadásában, inkább a rossz erőkoncentrációban. Sztálingrád elfoglalása után kellett volna a Kaukázust megtámadni (ahogy az eredeti tervekben is szerepelt).
Sztálingrád politikai téren még abból a szempontból volt fontos, hogy (egyes források szerint) eleséséhez kötötte a SZU elleni hadbalépést Törökország, Japán és Kuomintang Kína. (Ha Sztálingrádot sem tudják a szovjetek tartani, akkor mehet a hullarablás.)
Amint körbezárták zéró volt a közlekedési csomópont szerepe, az ipari termelés majdnem teljes megszüntetéséhez be se kellett volna menni a városba, a tüzérség és a légierő elintézte volna. Kemencéket, nagyolvasztót nem lehet ostrom alatt álló városban működtetni, mert egyetlen találat hatására felrobbanhat a fél gyár, ugyanez igaz a lőszergyárra. Utóbbit le lehet vinni bunkerba, előbbit viszont nem. Ha meg nincs acéltermelés, akkor nincs tank gyártás se...
Hogy mennyire volt Sztálingrád politikai célpont, azt érdemes lenne megvizsgálni. Szerintem a politikai vonulata a dolognak sokkal kisebb, mint a többi.
1. Fontos nehézipari központ, a háború alatt gyártott T-34-esek jelentős részét a városban gyártották (egyes források szerint közel negyedét). Jelentős volumenű volt a lőszergyártás is, bár ez az ostrom alatt csökkent.
2. Fontos közlekedési csomópont, de azzal, hogy a várostól É-ra és D-re kiértek a folyóhoz, ezt a vonatkozását csökkentették a városnak.
Ritka okos húzás volt szovjet részről az, ahogyan elhitették a németekkel azt, hogy a város mindjárt elesik. Elég sokáig húzták őket, a németek bíztak abban, hogy már csak egészen kicsit kell fokozni a nyomást...
Igazából lehetett választani: Paulus azonnal kitör, és akkor a Kaukázusban harcolók esnek csapdába, vagy megpróbálják kimenteni a kaukázusi erőket, és utána kitörési kisérlet (ahogy az meg is történt). Két rossz alternatíva állt a német vezetés előtt.
Az orosz lelket nem ismerte, ismeri aki azt feltételezi róla bármely város elvesztése hatására összeomlanak, megtörnek (lásd tatárok hosszú ideig birtokolták Moszkvát, a lengyelek Kijevet, Báthory lengyel királyként elfoglalta Moszkvát, Napoleonnak Borogyino után átengedték...) SZtálingrád Hitler szemében volt fetisizálva, persze Sztálinnak is fontos volt, de ha beveszik a németek akkor se történik semmi...
Mellesleg a német annyit masírozott volna, amennyit bír, az átlag orosz sosem tudja meg: 1, nem is volt rádiója 2, orosz újságok nem írtak volna róla (sajtószabadság Szu-ban sosem létezett) Ha értesül a bevételéről akkor az orosz lélekből az következik: majd megverjük őket Tula, Moszkva alatt, vagy a Kaukázusban, az Uralban... lehet nem most, de majd megverjük.
MÁS: A téli felszerelést nem a légierőnek kellett volna szállítani, hiszen november 19 előtt már ki kellett volna osztani ( lásd orosz időjárás) Az egész hadjárat során elkövetett legnagyobb hiba német részről, hogy Hitler nem engedte Paulust kitörni ( Rommelnak hiába adott volna ilyen parancsot, legfeljebb összetörte volna a rádiót, s utasítja a csapatokat az akcióra, mire erről a Führer értesül és ellenparancsot ád, megtörténik az áttörés, a főparancsnokot legfeljebb leváltatja... egy Paulust, Rommelt akkor nem valószínű, hogy ki mert volna végeztetni).
Kérlek ,vegyétek figyelembe,hogy Sztálingrád elfoglalásához POLITIKAI érdek fűződött. A politikai érdek MINDIG fontosabb a katonai érdeknél.(Vietnam)
Ha a németek elfoglalják a Generalisszimusz nevét viselő várost,és november 7.-én a Wermacht tart ott dísszemlét,akkor Sztálin tévedhetetlenségéről szóló hit roppan meg. Az iskolázatlan,elmaradott tudatú szovjet katonáknak a legyőzhetetlenségbe vetett hite nélkül alig felfegyverzett csürhévé omlottak volna szét. A sz.katonák azt hitték,minden egyes parancs Sztálintól jön közvetlenül,a még a tábori latrina használat rendje is. A tőle való félelem,rettegés és a számunkra talán hihetetlen Haza Anyácska (szülőföld) iránti gyermekded rajongás vitte előre őket.
Az akkori szovjet jelmondat szerint :" A Volgán túl nincs számunkra hely! "
Mint tudjuk,a Barbarossa-hadművelet 3 nagy elérendő célpontot tartalmazott:Leningrád,Moszkva és Sztálingrád. Politikailag egyenlő fontos mindhárom.
A műveleti terv szerint a tél beálltáig kellett volna elfoglalni. Néhány szakíró szerint ez minden további nélkül sikerült is volna.Azonban Hitler,ahelyett,hogy megindította volna a támadást,először Jugoszláviát rohanta le. Mindössze 4 hét alatt ez sikerült is,ám ez a 4 hét már hiányzott a Barbarossa-tervből.És ez a hiányzó 4 hét ,ami eldönthette a Szovjetunió sorsát.
1942 augusztus 23.-án a Wermacht elérte a Volgát,és megkezdte a harcot Sztálingrádért.Hitler személyes hibája,hogy egyszerre akarta bevenni Sztálingrádot és a Kaukázust."Mostmár nemzeti-szocialista lelkesedésre van szükség,nem szakmai tehetségre ! A. Hitler)".E szavakkal váltotta le Franz Halder vezérkari főnököt.
November 19.-én a szovjetek óriási ellentámadást indítottak,elsöpörték a 3.,a 4. román és a 4.német páncélos hadsereget. November 22.-én a gyűrű bezárult.
Itt jön egy nagyon érdekes kérdés. Hitler miért nem engedte Paulust visszavonulni,később kitörni,majd még később megadni magát?
November 25.-én !!! létrehozta a Don hadseregcsoportot (Manstein tábornok) Paulus felmentésére.A két hadseregcsoport ereje elegendő ereje elég lett volna a kitűzött célok elérésére. DE:
Paulus ereje fogytán volt,mer H.Göring HAZUDOTT Hitlernek. Ő SZEMÉLYESEN vállalta,hogy a Luftwaffe napi,LEGALÁBB 750 tonna utánpótlást juttason el a katlanba rekedt bajtársaknak.Ebből LEGALÁBB 300 tonna az élelmiszer.
Korábban a demjanszki és holmi katlanokban bevált a légihíd,Hitler hihetett legközelebbi barátjának és harcostársának.
De a Luftwaffe ekkor már nem volt az igazi. A legjobb pilóták elfogytak az angliai légicsatákban,a tehergépeket megtizedelték a Földközi-tenger fölött. Napi 150-200 tonna utánpótlást tudtak szállítani.A 6. Hadsereg élelem hiányában éhezett, MEGFELELŐ meleg ruha hiányában fázott( -30,-40 fok!),kötszer hiányában vérzett,és alig volt lőszere ,a fegyverek befagyva,a járművek mozdíthatatlanok.
December 21.-én Manstein csak 45 kmre volt Sztálingrádtól,sőt Hoth tábornok által vezetett 4 .páncéloshadsereg maradéka 40 kmre volt Paulustól. Hosszú ideig (relatíve) ,48 óráig tartották ezt a pozíciót,Paulus egyesülhetett volna velük,ha Hitler engedi. De Hitler MEG VOLT GYŐZŐDVE róla,hogy Paulus rendben kapja az utánpótlást ezért nem engedett.
Január 10.-én megindult a végső szovjet roham,a 6. hadsereg egy 25x15 kmes katlanba szorult össze.
140000 német katona halt meg,90ezer került hadifogságba. 50ezer német katonát (sebesültet) a légi hídon mentettek ki.
Paulus tábornagy később egyenruhában sétálhatott a Vörös-téren,ám mint hadifogoly.
A 90 ezer hadifogolyból csak 6200 került haza,az 1950-es években.
Az olajkutakat felrobbantották volna, mint tették a nalcsiki mezőkön is. Közismert a sztori: Sztálin kiadta a térség NKVD parancsnokának, hogy a fejével felel érte, nem kerülhet a németek kezébe, de akkor is agyonlövik, ha túl korán robbantja fel. Időben robbantott... A németek azonnal megkezdték a helyreállítást, de sok hasznát nem vették, mert Sztálingrád mellékhatásaként feladták az Azovi-tengertől délre lévő területeket. A Kaukázus meghódítása nehézkes, hosszan tartó folyamat lett volna a terep miatt. A Volgára végig felzárkózás logikus, de ugyancsak időigényes művelet lett volna, ezért a már jelzett stratégiai könyök elfoglalását követően a felszabaduló csapatokat ( 3-4 ho., közte egy Pc. és a támogatásukhoz szükséges légierő) Mahacskala általános irányba lett volna célszerű felhasználni, vagyis kitörés a Kaszpi-tenger partjára. Ezzel máris elvágták volna az egész Kaukázusi front szárazföldi ellátási útvonalát - majd előretörés az azeri vidéken a bakui olajmezőig. Ezzel két legyet ütöttek volna egy csapásra: oroszok elvesztik legnagyobb kőolaj kitermelő övezetüket, s egyúttal megszerzik a németek ( kb. 3-6 hónapon belül be lehetett volna indítani a tömeges kitermelést újra).
Baku stratégiai fontossága miatt amint Mahacskala térségében megjelik a támadó ék az oroszok kénytelenek lettek volna csapatokat átdobni délre. Ha meg is állították volna a németeket, annyi csapatot és utánpótlást ( mivel az urali hadiüzemektől jóval távolabb volt, mint Sztálingrád térsége) kellett volna átszállítani - vasúton, majd vízen, kitéve a német légierőnek - , hogy csak sokkal kisebb hadműveletet tudtak volna indítani 42-43 fordulóján a németek ellen ( ne feledjük 1, Sztálingrád, 2, Voronyezs, 3, Leningrádi gyűrű feltörése).
Én nagyjából erre a vonalra gondoltam (ld lent a szürke vonal). Nem sokkal hosszabb, mint az "eredeti", Rosztovig húzódó front, ráadásul Asztrahány és a Volga átjárhatatlan-mocsaras helyeit gyengébb csapatokkal is tartani lehetett volna. Az olaj és a Kaukázus pedig német kézen.
Ehhez annyi kellett volna, hogy nem támadják közvetlenül Sztálingrádot, hanem a páncélosokkal a sztyeppén dél felé nyomulnak. Addig a nagy Don-kanyarban kisebb erőkkel is tudnak védekezni. A Kaukázust hegyi csapatok ill. gyalogság veszi be, addig a tankok nyugatra ill. keletre fordulnak - ha gyorsan csinálják, előbbiek a Krímmel szemben lévő oroszokat kerítik be, utóbbiak elérik Sztálingrádtól délre a Volga teljes hosszát. És mivel a Volga széles folyó, talán egy Dunkerque-hez hasonló helyzet áll be, csak itt nem állnak meg a németek: amelyik orosz nem tud idejében átkelni, annak hadifogság vagy rosszabb. Ezután a Volga már ideális védelmi terep a németeknek.
Ha ez sikerülne, innentől kezdve fogalmam sincs, mit csinálhattak volna :) Esetleg bekerítő hadművelet a frontvonal egy teljesen más szakaszán, vagy pont Sztálingrádnál... Olajuk mindenesetre lett volna (ha a tankok elég koncentráltak és fürgék, az oroszok talán nem robbantják fel mindet), és ugyanez az olaj hiányzott volna a szovjeteknél. Utóbbiaknak pedig rengeteg kellett, hiszen jóval nagyobb létszámú/darabszámú volt a haderejük, mint a német oldalé.
Nem is bedőlés volt, hanem mint írtam rendkívül plasztikus átélhetővé tették az egész filmet. Egy öreg ázsiai arcú jó emberrel volt riport. Ő csak annyit fűzött hozzá, hogy abban az időben a német csak célpont volt nem személy, de ma már nem tudná lelőni. Zajcevről szó sem volt. A német adókon mostanság nagyon sokat foglalkoznak Sztálingráddal.
Tekintettel a domborzatra inkább kicsit délebbre lett volna célszerű bővíteni a felzárkózást a Volgára, sík vidéken Beketovka és Krasznoarmejszk között ( kb. 10-15 km, a mocsarak, holtágak csak ettől délre kezdődnek). Ha jól megy egy deszanttal elfoglalni a szigetet, s akkor nem is kell a másik parton hídfő, tökéletesen elzárták a Volgát, egy csónak is nehezen csúszott volna át éjjel, nem, hogy hajó... De a tüzérség enélkül is lefogja a forgalmat. Sőt innen a sztálingrági orosz átkelőket hátulról is be tudták volna lőni...
A felszabaduló csapatokat meg inkább délre kellett volna küldeni, hogy biztosítsák az elfoglalt nalcsiki olajmezőt, esetleg Baku irányába ijesztgessék az oroszokat- ami viszont a háború folytatása szempontjából kulcsfontosságú volt. Nyilván erőeltolódást eredményezett volna, ha 3-4 hadosztály, köztük legalább 1 páncélos pluszban megjelenik ebben az irányban, attól még Sztálingrád nyomás alatt maradt volna, csak feleslegesen nem darálják be a csapatokat a németek.
Én is azt mondom, hogy egy irányba kellett volna támadni: dél felé, a Kaukázus és az olajmezők ellen. Ha ez megvan, elérni a Volga teljes déli hosszát Sztálingrádtól Asztrahányig, addig északabbra, Sztálingrád környékén védekezni. Állítólag a törökök is mutattak némi készséget a németek oldalán történő csatlakozásra (nem tudom, igaz-e), ha tengely győzelmet éreznek ebben az időszakban.
Ezen már egyszer erőlködtem, hogy a németek megkerülhették volna-e a szovjeteket, de nem lett volna előnyös nekik ez a módszer. A Donon átvágni és északnak tartani jobb lett volna, de az meg nem kecsegtetett volna a dél elvágásával...
Én szerintem a németek ereje ekkor már ekkora vállalkozásra nem volt elegendő, relatíve jó volt a számítás, de az (egyébként minden parancsnokra minden oldalon jellemző) hibákat nem viselte el a helyzet. (Nem csak Hitler hibázott itt, hanem Sztálin is, de az utóbbinak több szerencséje lett, és utána beindult a gazdaság meg a lendlease, így a "tide turned" :)))
No, meg, ha nem Hitler dilettantizmusa, akkor a németek sokkal kisebb veszteségekkel megússzák Sztálingrágot, sőt, ha nem tulajdonít mágikus fontosságot a városnak, akkor '42 nyarán nem pazarol el sok időt és energiát a bevételre, főleg nem páncélosokat, hanem hagyja azokat futni a sztyeppén, ami ideális terep lett volna számukra a városi helyett... A lényeg adott volt, a Volgát elérték, elvágták az oroszok egyik fontos ütöerét. A város alatt, vagy fölött szélesíthették volna a felzárkózást a partra, esetleg egy kisebb hídfő a túlparton, hagy erőlködjenek az oroszok is...
A Mars-ot ne keverjük a sztálingrádi csatához, az 1000-2000 kilométerrel arrább zajlott.
Glantz szerint (When Titans Clashed)
a sztálingrádi ellentámadásban
1.143.500 katona, 894 hk, 13.451 tüzérségi eszköz, 1.115 repülő vett részt a szovjet oldalon, ami összességében közel 1,4-2 az egyhez túlerőt jelentett (persze az áttörési frontszakaszon jóval nagyobb volt ez az arány, de ez természetes).
(A fenti számokra Dupuy közel kétszeres számokat ad meg nem nevezett szovjet forrásokra hivatkozva.
Itt van előttem a 6. hadsereg és a román hadsereg adatai, de nincsenek összesítve, és most nincs kedvem begépelni excelbe őket de kb 300-400 hk volt a német-román oldalon.
Számvéber Norberték könyve (Keleti front és...)
1560 szovjet hk és 675 német-román hk-t adnak meg, és
1143500 szovjet katonát 1011500 német-rom katonát.
Szóval akár hogy is ez egy szép győzelem volt a szovjet oldalon, öszpontosították a támadó erőt, kihasználták az ellenség gyenge pontját, kihasználták az ellenség előnytelen hadműveleti helyzetét, szóval piros pont... :) Az már a németek győzelme, hogy nem omlott teljesen össze a front és veszítették ott el a háborút.
Ebben a hideg, a szovjet utánpótlás gyengesége, és bátor ellentámadások mentették meg őket, meg (halkan mondom) a magyarok kicsit gyenge, de időtnyerő védekezése...
