Ahhoz meg, hogy valaki azt higyje, hogy a napi 1 nsec nagyságrendűen pontos műholdórákat folyamatosan naponta 38000 nanosec-el korrigálnák, valami elképesztően bugyutának kellene lennie.
..összes holdat már a Földön véglegesen a relativisztikus korrekció szerint lassított órával lövik fel. Tehát korrigált óra...
Na most itt kérlek valami elképesztő zavar van a fejedben, ha ezt a kettőt össze bírtad zagyválni, mert az első állítás kizárja a korrekciót, míg a második állítja, hogy be van szerelve a napi 38 microsec állandó korrekció ami semmitől sem függ, hanem állandóan nap mint nap, mindennap megteszi a 38 korrekciót, magyarul 38 microsec/nap. Ez szerinted nem korrekció? Nem is értelek, úgy érvelsz mint egy gyagyás. (Szólj ha csak eltévesztetted, mert akkor nem lovagolok rajta)
Én ugyanis abban az értelemben használom a korrekciót, hogy az minden nap megtörténik. Vagy talán úgy gondolod, hogy egyszer előreállították 38 microseccel a GPS órát és kész, soha többet nem kell korrigálni ? Felejtsd már el a minor korrekciókat, a 38 -ra koncentrálj.
Annyit pontosítanék, mert lehet, hogy téged ez zavar:
Teljesen mindegy, hogy a földön a master clock#2 -t erőszakolják meg, (ahogy én a példámban megadtam) és ezt az erőszakolt jelet küldik fel állandóan a repülő GPS -re abból a célból, hogy ezt a jelet sugározza a GPS a földfelszíni felhasználókhoz, vagy
az 1. óra jelét küldik fel, és ahogy Te mondod helyesen, ott helyben erőszakolják meg naponta 38 mikroseccel, mert az eredmény mindkét esetben ugyanaz.
Ezt fontos lenne megértened, s a példám azért ilyen mert így (remélem) sokkal könnyebb megérteni mi is valójában a probléma.
Persze, hogy habárolás... Senki "valódi koordinátával" nem merné leírni, amiről itt végül is szó van. Még "képzetessel" is, csak tréfálkozva...
Hogy a valós világnak vannak fiktív részei... És hogy valós eredményhez jussunk, sok esetben fiktiv dolgokkal kell, hogy számoljunk? Ez ellentmond mindennek, amit a világról 6 Mrd embernek tanítanak a valóságról. Persze azért a legtöbb sejt valamit... Az biztos, hogy nem égetően sürgős. Lehet hogy felesleges is. Kis intermezzo. A valóság széles sodrában. Afféle költői képzelgés. Immaginárius. Erről jut eszembe, már rég át akartam nyergelni az irodalomba...Versek, aforizmák stb. Ilyesmik:
Maradj a vízben, búvár, A szárazon csak bú vár...
Úgyhogy illik elbúcsúznom. Örülhettek: habár (a fékezhetetlen habozású).
Ez megint habárolás... R3 halmaz vektorteret alkot R felett, a szokásos összeadással és skaláris szorzással: (a,b,c)+(d,e,f)=(a+b,c+d,e+f) λ*(a,b,c)=(λ*a,λ*b,λ*c) Ebben a vektortérben legfeljebb három független vektort lehet találni, ezért dimenziója három. Pl: (1,0,0), (1,1,0), (1,1,1) független vektorok, azaz ha találsz olyan a,b,c-t melyre: a(1,0,0) + b(1,1,0) + c(1,1,1) = (0,0,0), akkor a=b=c=0.
Megjegyzés: mindezt nem cáfolja az, hogy R3 számossága ugyanannyi mint R-é.
Végül nem töröltettem ki a topikot, mert ott nem mutathattam semmi alkalmazását.
De rájöttem, hogy ahhoz nincs is jogom. Ezenkívűl, bármit próbáltam törültetni, eddig semmit nem törültek. Biztos így jó.
De itt az alkalmazásról beszélünk. És éppen Te bizonyítasz. Ugyan nem beszéltünk itt vektorokról, de Te gyönyörű három független, i,j,k jelölésű vektorral örvendeztetted meg a szívem. Hát erről van szó. Az ai, bj; ck vektorok viszont nem x, y, z koordináták.
Az a, b, c (x,y,z) csak három szám, szemben az ( i*c*dt)-vel. És ezt a zanzát nevezitek Ti négy dimenziónak. Csak annyit kértem, írjátok ki a négy jelzést. Ja, és hogy adjatok nekik egységgyök értékét. És akkor meglátjátok, hogy a dolog nem egészen ugyanaz. Mert akkor, lesz még néhány képzetes jelölésű változótok, amelyek valós számot kevés kivétellel általában csak KÉPZETES ÉRTÉK behelyettesítésével adnak! És akkor lehetne látni valamit, amire esetleg rámondható, hogy a képzetes tartomány a HATÁROZATLAN! Vagy bármi mást. De Ti nagy dölyfösen... a saját megértésetekre torzítjátok a matekot, a fizikát, és elégedettek vagytok magatokkal. Méghogy fiktív, képzetes tartomány? Olyan nincs! Pedig a baj ott kezdődik, hogy már a változóitok nem valósak. Erről szólt a "Számoljunk egymással"
(Lássátok be, ilyesmiről én sem írhatok komolyan. Azt lehetne becsülnötök bennem, hogy tudok komolytalan lenni. És ezt nem tehetném meg képzetten.)
"Gonodolod, hogy el lehet neki magyarázni a "lineáris tér" mibenlétét?" Legutóbb itt próbálkoztunk: http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=45950418&t=9121079 A vektortér dimenziója az a szám, ahány független vektort lehet benn találni.
Nem kell Heisenbergre és Schrödingerre fogni a dolgot, milyen pontosan ismerjük például a bolygók helyét és idejét egy "idöpontban"? Itt rábukkanhatsz a makroszkópikus határozatlanságra.
Iszugyi Keresem az okát a határozatlanságnak. Heisenberg, Shrödinger persze leírták, de nem úgy, hogy az makroszkópikus méretre is vonatkoztatható legyen. Azért is van most "határozatlanság a határozatlanságban". Mert ahhoz más megközelítés kellene. Ilyen lehetne például, ha bizonyítható lenne, hogy a megoldáshoz szükséges egyenletek száma kevesebb, mint a változóké. Mert akkor csak a változók összevonása segítene, ha lehetséges lenne, mert létezik közbülső függvény, valamilyen. Ami végül is azonos lenne azzal, mintha az egyenletek száma nőne.
De ha nincs ilyen függvény, akkor az a két változó egymás között HATÁROZATLAN!
Ezt az egyszerű elvet próbáltam érvényesíteni a Lorentz trafóban, hogy makroszkópikus határozatlanságra bukkanjak. Mondván, hogy több a változó, mint az egyenlet. Itt tartottunk.
Ha már olyan bizonytalanság van a sebesség mérésnél, mi értelme van két v sebességgel mozgó inerciarendszerek bevezetése, és honnan jön az 'inercia' fogalma egyáltalán?
Az egyenletesen egymáshoz képest gyorsuló inerciarendszerektöl ne is beszéljünk.
már probléma van, mert az x1,t1 és az x2,t2 pontokat sem tudod kellö biztonsággal egy makroszkópikus testnél megmérni. (Egy mikroszkópikus részecskénél meg elvi lehetetlenség.)
Köszönöm Muallim. Illetlenség mit teszek, és szép, hogy Ti szóba álltok velem. Én meg ezt azzal hálálom meg, hogy komiszkodok. Mert őszintén- ha mindenki jól nevelt, akkor ezzel úgy hiszem, valamiféle hiányt pótlok, persze, csak amíg bírom. Mert komisznak lenni se könnyű, és ahogy öregszem, és gyengülnek a kezeim, hát...
"Habár, és milyen pontosan tudod megadni az x-et, a t-t és a v-t az egyenleteidben egy makroszkópikus testre vonatkozóan?"
Hát kellene rajta keressek egy fixen pontos pontot. Csak találok majd, vagy nem? Mondjuk, egy részecskét, akármilyen pirinyót. Hogy is mondta valaki. "Csak találjak egy fixpontot, azonnal..." De nem talált szerencsére, így akkor még megusztuk...
Mond meg milyen pontosan tudod egy test helyét, sebességét és a hozzá tartozó idöt megmérni, Ha ezeket megállapítottad, azután folytasd az egész vitát a SRE-röl.
Abban a formában, ahogyan most igényled, már korábban levezettem. De ha Te nem téveszted el az indxet, miért nem írod le Te.? Ha meg nem írsz képletet, hogyan vitatkozhatsz? Egy hibás képlet is több információt ad, mint akárhány kijelentés.
Ne haragudj, amíg az indexeket eltéveszted nem érdemes képletekkel jönni, most is azt mondom mint az elébb, hogyha egy esemény vagy téridőpont koordinátája P(x,t), akkor a P pont sebessége nem x/t, hanem dx/dt. Te meg következetesen ezt hajtogatod :dehát v= x/t vagyis a szorzat nulla értékű.
Ezért téves következtetésekre jutsz és azt fűzöd tovább.
Most tehát az az állításom, hogy a LORENTZ transzformációban látens benne van a hosszidő koordináta C=dx*dt, [x*t; (d'x*d't)/(d'x*d't)], ami mint sebességfüggvény bontható ki. Ha ezt elfogadjátok, felmerül még a kérdés, hogy ez határozatlan, vagy határozott.
"A kettö valószinüség között nincs apriori összefüggés."
Na ezt helyesbíteni kell.
Ha egy testeket felossztjuk a négy stabil elemirészecskére (e, p, P, és E), akkor mind a négynél (k=1,4) a folytonotossági egyenlet
d/dt ró(X;k) + div j(X;k) =0
érvényes mint mellékfeltétel. (A stabilitásukat a fizika 10^91 évre saccolja).
De a testek sebességét és gyorsulásátál 'elfelejtette' a fizika megmérni pl. a gravitációs mezöben, tehát a szabadesésnél, úgy 10^-3-nál pontosabban. A SRE érvényessége kérem szépen még parasztvakításnál is rosszabb.
Nem értem az egész ebben a topicban folytatott vitát az SRE érvényességéröl, az ilyen makroszópikus bizonytalanság fényében.
Tehát az útidőarány szorzata nulla, amikor v=x/t. Ennek nyilván megvan a megmagyarázható oka.
Mintahogy biztosan más, ha v<>u= x/t. És vannak határértékei v=c; u=x/t=c szélsőségeknél, amelyek másképpen, de szinén levezethetők,. De végül is az útidő(arány) mint változó (C=x*t) tagadhatatlanul létezik, mint három sebesség fügvénye: c: fénysebesség állandó v: a K' koordinátarendszer sebességes, mint változó u=x/t (mondjátok meg Ti, hogy Mi?), szintén mint változó.
Van tehát egy "C" hosszidő változónk, amely két sebesség függvénye, amelyek ha meghatározhatók, a C is határozott, ha nem, akkor a C is határozatlan.
Amúgy tudhatjuk még a "C" ről, hogy v=u esetén nulla értékű, és ha nem dorongoltok le, mint mindig, néhány pontja még kiszámítható.
