Ja, nekem annyival könnyebb volt a dolgom, hogy adott volt a motor. Jó nagy orosz, 2800-as fordulattal, még csendes is. Ilyennel lehet építeni elszívót, és azért ez nagyon nem mindegy. Lehet, hogy neked is azzal kéne kezdeni, hogy felhajtani valamilyen erőművet.
Már mutattad, és nézegettem én is. Igazából nem volt nagy kihívás elkészíteni a kereket, miután az elsőt fordítva sikerült összeraknom, és a motorirányt nem tudtam megfordítani, mert akkor lelazul a rögzítőanya, így a második már pikk-pakk ment....
Most azon töröm a fejem, hogy csinálok a kerék motor felöli oldalán is egy nyitást, így a motor felől is fog szívni, ezzel hűtve a motort. Ezzel szívóteljesítményt vesztek, de ha még elég lesz a gyalugéphez, akkor már nyertem. Ha nem jön be, még mindig megmaradhat egyfajta szálló por elszívónak a plafonra, valami nagyobb fajta autós légszűrővel.
A xx. század elején szinte kivétel nélkül de főleg Újpesten , mészkőporos melegenyvvel ragasztottak 2 ajtóst, smizettet, komódot, trümót, és minden egyebet. sokat javítottam ilyet, viszont a fakötésekkel hadilábon álltak, szögeltek javarészt.
Olyan gyorsan lehet dolgozni a rejbolással és annak száradása, hogy mire folyamatosan teljesen körbefurnéroztál egy komódot és félretetted ,
az előzőt már lehetett is csiszolni előkészíteni a felületkezeléshez.
A mai napig nem láttam találkoztam gyorsabb eljárással, a javítások terén sem.
Az a kiváló benne, hogy átitatódik ragasztóval az anyag amit röhögve lehet pácolni és lakkozni és nagyon gyorsan elkészül a meló
Rejbolás alaphelyzetben: furnérozó kalapáccsal-vagy valamilyen kalapács -samu való bedörzsölés a glejtnizett furnért az alapfelületre.
Glejtni: lazábbra vizezett melegenyv,-hígabb jobban beül az anyagba száradás alatt-tartósabb
DE faanyagfüggő a technika és többféleképpen lehet kivitelezni
1mm fölötti furnérnál célszerű canolni az alapfát és furnért fogazott gyaluval, sokkal magasabb kötésszilárdság-tartósabb, több évszázad bizonyítéka.
Tehát 1mm alatti furnérnál az alapfát ( mind1 mi , a nagylikacsúak kivételével-pórus ) kézzel gyalult vagy csiszolt kivitelben ( magasfényűre befejezett felületeknél célszerű minél simább faalap ) előkészítem, nem gépi gyalult! mert idővel 1-2 év előbújik a ciklois ívek mintázata a felületen.
Megkenem az alapfát-hordozót híg melegenyvel-glejtni , szintén megkenem a furnért 1ik oldalát-színétől függ melyiket majd félreteszem száradni .
Amikor tapintásra száraznak tűnik a felület ráhelyezem a furnért az alapra és 1xűen kb. 100fokos vasalóval ráhúzom és a furnérozó kalapáccsal rá dörzsölöm amig meg tapad stabilan.
Tanulóként elsősorban a normál sűrűségű melegenyvvel beecsetelt fára tettük azonnal a furnért, a tetejét-színét vizezett m.enyves ecsettel megkentük majd addig dörzsöltük kalapácsnyéllel amig meg ragadtt -ez jóval több idő a kivitelezés miatt .
A legegyszerűbb módja a kivitelezésnek ha úgy csinálod mintha élfóliáznál 1 forgácslapot,
természetesen a színére olyankor nem kell se ragasztó se víz, szárazon melegíted vasalod dörzsölöd.
De ismétlem magam faanyag és kivitelezésfüggő , 1ébként 1xű meló
A bizonytalankodásnak kérődzésnek nincs helye az én szakmámban-munkáimban, így tanultam így adom tovább.
Ha hibázol és az benne van folyamatosan a pakliban, akkor rossz lesz a végeredmény HA be tudod tiszteségesen fejezni a bevállalt melót. Még ha magadnak csinálod IS.
Mindég törekedni kell a tökéletességre , csak az visz győzelemre és mindenféleképpen minimálisra kell csökkenteni a selejtes munkát.
Amihez gyakorlati tudás szükségeltetik nagyobb részben.
Kijelentek, felszólítok,
ami a neten van-látható majd ez ÍGY is jó lesz és műkszik, 99%-ban hülyeség Lásd pl.: politúrozás anyagösszetétel és képtelen mekkvalósítás alapvetően rossz labdával!
Én ilyet vettem annak idején. Pont azért, mert nem akartam kísérletezgetni olyasmivel, amit jobban tudnak mások. Másrészt ez örökös lesz, mint a nyomorúság. Szerintem az ára is elviselhető még ma is.
Mert ugyebár az a legfontosabb, hogy egy mai bútort rejbolás után csontennyvel ragasszon a hobbiasztalos :P
Mindenesetre nem fogok vele semmilyen módon vitatkozni, mivel nem érdemes. Nem a tudása, vagy annak hiányosságai okán (hiszen hiányosságok is vannak bőven az ismeretei mellett is) hanem mert nem vitapartner. A stílusát leszarom, az mindenkinek van, kinek jobb kinek rosszabb. Az sem baj ha nagy az arca mert miért ne? A probléma ott van, hogy azt hiszi ő a király pedig jópár itt írónak a cipőjét se törölhetné le. Az hogy ismer néhány régi technológiát az csak azt jelenti, hogy a valóság egy nagyon nagyon kis szeletéről vannak ismeretei. Minden másról meg nincs. Szóval inkább törpe mint óriás.
Az én ilyen módon készült asztalomban olyan csavar van behajtva a lábba, ami a lábban facsavar, a vaslemez felé pedig metrikus. Kapható ilyen most is. Asszem nekem nyolcas csavar tettek be. És a vaslemezhez egy szárnyasanyával huzatták oda, amitől szétszedhetővé vált az asztal amatőrök által is. Csak a négy anyát letekerik, kiesnek alábak, és máris alig foglal helyet az asztal a költözéskor az autóban.
akármilyen vacak a stílus és akármennyire nem ő a fórum kedvence, jó nagy tudást szedett össze a műbútor készítés restaurálás témában. nem érdemes vitatkozni vele.
Összeraktam egy ventilátort laminátparkettából. Egész jól lehet ezzel az alapanyaggal dolgozni. Csak egy kis porszívó motorom volt otthon, már 30V-ról egész jó volt a légszállítása. A kerék átmérője 18cm, 6cm magas, és 6 lapát van benne. Óvatos duhajként rákötöttem 100V-ot egy trafóról. A teljesítménye meglenne a motornak, de ezeket úgy tervezték, hogy a beszívott levegő hűtené, így pillanatok alatt felforrósodott, de még ciklonos leválasztás után sem merném átvezetni rajta a kifújt fűrészporos levegőt.
Szerintem nagyon függ attól, mivel akarod ráragasztani.
Ha PVAC-val az vízbázisú és van rá egy minimális* esély. Ha kontaktragaccsal kened meg mindkettőt, és mint a mozaikor úgy rakod fel, minden elemet a helyére kalapálva akkor én úgy gondolom biztosan sík marad.
Feltételezem, hogy a művelet után a lap mindkét oldala felületkezelve lesz szóval utólagos nedvesedés egy oldalról nem valószínű.
* azért tartom csak minimálisnak, mert a rétegelt az nem fog ennyitől vetemedni, nem engedi a keresztszálazás. A díszítést pedig szintén keresztszálba rakod fel akár kosár vagy halszálka mintába akár chevronba rakod. A darabok lesznek egymásnak az ellenhúzói.
Echte sváb mestere volt, és jól is tanult. Tekints el attól, hogy felsőbbrendűnek érzi magát, és még kell hozzá egy svábasztalos-magyar szótár is, de logikus dolgokat ír.
A 18.század végétől elfogadott és bevált volt sík felületű asztallapoknál akár egyoldalúan is, vagy szekrényoldalnál, hogy 1 nagyméretű forró vaslemezt raktak a svartnira és téglával lesúlyozták itt-ott.
Nem volt bak anyagi okokból sem és 1xűbb is volt kivitelezni.
A barokkban pl. szögeltek ezt megelőzően hullámos részeket ( sík vagy térgörbe felületeket ), én is nagyon sokszor csak így csinálom az ívelt felületeket mert nem kell szorító és ellen culag!
Amikor kihűlt ( csontenyvvel mindkét oldalon glejtnizett ) az előzőleg MEGCANOLT felületű svartni és hordozó faalapanyaga-( de lehetett más is ), hogy egyszerűen nem vetemedett semerre és tökéletesen sík volt és szűcs mentes.
A régi korok mesterei zseniálisan logikusak és 1xű-ek voltak, mint a faék! ;-D
Van több rég elfelejtett technika!!! ( iskolában már jóval a gengszterváltás elött sem tanítottak ilyesmiket SAJNOS, csak bizonyos mesterektől lehetett elsajátítani HA az méltónak talált rá! ebben a fasza világban )
amivel szorító bakolás és egyéb terheléses préselés nélkül is lehet akármit-IS borítani- furnérozni!
Lásd bombay komód, ebben az esetben és sík felületnél is a melegenyves-csontenyv ragacsolás a célszerű-mindkét oldalon glejtnivel megkenve.
És mivel rögzíted a sík felülethez a svartnit-furnért vagy fát???
Ha a glejtni mekkszáradt mindkét felületen! , akkor 1xrűen a fa színéről rámelegítesz vasalóval vagy valamilyen hőforrással, miközben rányomod a felületre.
120 éve ( és előtte is többek között ) így furnérozták a bútorokat a két ajtósig bezárólag ( persze a melegenyvbe raktak némi mészkőport és gyantát ;-) )
Fát-fára szálára! én kicsit eltolom szögben ha egyenesszálú az erezete!
Furnért-furnérra keresztben 8mmvastagságig!
Alapszabály! : ha a borítás anyagának a víztartalma magasabb mint az alaplemez-anyag víztartalma AKKOR el fog VETEMEDNI !
ha 1oldalon van csak ragasztva a felület-( a szög-irány "45 fok halszálkaminta" teljesen mindegy-furnér-fa stb. )
Tehát ilyen esetben kétoldalon furnérozunk! vagy borítunk fával sík vagy térgörbe felületeket!
A rétegeltlemez tulajdonképpen úgy viselkedik a gyakorlatban- olyan mint 1blindelt lécbetétes klasszikus bútorlap!
A víztartalom a lényeges, azért dobják el magukat az anyagok, és elsősorban nem a technika !
Ha pl. bakból kifogott ( min. két hét szárítás alapesetben!-nem hőprés csak sima bakolás) és kétoldalon furnérozott asztallapot 1 oldalú huzatnak teszel ki úgy el tud vetemedni mint a nagyanyám teknője.
Egyébként 1xség szempontjából nem lett volna ross HA rétegeltlemezből van az a keksz! ( ami persze lehetett volna 10mm vastagságú is! )
Ha kivésed megráspolyozod kívül belül finoman eltávolítva a "ragasztómaradványokat" és lombfűrésszel kivágsz mekkfelelő méretű kekszeket majd összeszorítózod "akár spárgával"-mint a keretesfűrészt-lásd példa, akkor jó lesz hosszútávon a stabilitása
Természetesen D3 ragacssal jól megkenve minden résrészén felfekvő felületén az idegencsapozást!
Csináltam már kisszekrényt saját furnérozású lapból. 12mm rétegeltre ragasztottam 2x3mm svartnit, így adta ki a 18mm-t. Szép stabil, nagyon bevált.
Ha szekrényajtót csinálnék, ilyen halszálka meg egyéb mókás mozaikosat úgy, hogy 12mm rétegeltnek egyik oldalára ragasztanék 3-6mm vastag tölgy "parkettákat" mindenféle mintában, az elvetemedne? Mit kellene a másik oldalára tenni ellene? A parkettákat szorosan tegyem, vagy direkt hagyjak közöttük egy papírlapnyi helyet, akkor nem nyomják el az egészet? (az élüket feketére festeném, akkor a fuga nem feltűnő)
