Megfogadtam ugyan, hogy nem fájdítom a szívemet ezen a topicon, de azért van még egy kérésem. Ali a Miskolci Második Esély Alapítvány honlapján van fönt. Ha a fényképek közt (baloldali oszlop) megkeresnétek Alit (a kódszáma 4669), és egy megosztással segítenének, talán gazdához kerülhetne. Még eléggé az elején van, hiszen 8-ÁN került be. Köszönöm!
Már nem keresek gazdát. Ma elvittem anyósomat a szem orvoshoz, mire hazajöttünk Ali mindent összetört maga körül, fölakadt a kerítésre stb. Nagy kár nem esett benne, de ennyi volt. Elvitték az Állat-egészségügyi telepre - két nagyon rendes fiatalember. A Második Esély alapítvány még keres helyet neki, akár találhat is .
Köszönök mindent, én többet nem jelentkezem. Szevasztok.
Nagyon szomorú vagyok. Meg kell válnom Alitól, mert túlságosan lefoglalt, és a családnak elege van belőle. Kevés az a hely neki, amit biztosítani tudok, és mióta a szomszéd házban motoszkálnak, nem érti, hogy az “ő portáján” mi történik. A Facebookból az ismerősökön át a fajtamentőig felvettük a kapcsolatot, de egyenlőre se kép, se hang. Ezért itt is leírom, hogy új gazdit keresünk Alinak, mostmár egyigazit, aki szeretettel gondját viselné a hátralevő életében. Miskolcon lakunk. Köszönöm, és adjátok tovább az ismerősöknek, kérlek!
Ja, és még valami. Akik megvették a házat a szomszédban, ahol eddigi életében lakott, most fúrnak-faragnak, zajjal vannak. Lehet, hogy ezt se érti szegénykém. Most is kinéztem, ül a kennel kerítésén él és fülel a szomszédba.
Láttál már olyat, hogy egy kutya a széltől “ bolonduljon meg”. Mert én másodszor tapasztalom Alinál, hogy ha megindul a szél (olyan rendes), akkor rájön a mehetnék. Lehet, hogy a környéken levő tüzelő szukák szagát kavarja ide? De akkor miért bújik a székem alá hiperventillálni, ha beülök hozzá. A kiskutyám szokott ilyet zivatarkor.
Ma egész délelőtt küszködtem vele, de hálisten elállt a szél, a kutya meg lenyugodott.
Lényeg, hogy most már jól van az öregúr. Nincs megkötve, eszik három helyett (illetve amennyit adok neki), szépen beveszi kenőmájassal az ízületi gyógyszerét, napi kétszer kihozom a kapuhoz (pórázon). Nem mintha nem lenne az udvarában elég és kényelmes helye, de így lát és szagol embereket, autókat stb.
Tudod, nem akarom kicsinyíteni Ali jelentőségét, de van még 1 kutya, 3 macska (egyiket Alival együtt örököltem) 12 tyúk, időnként 4 unoka, férj, 92 éves anyós, no meg az unokák szülei. Szóval az időm-erőm és anyagi lehetőségeim korlátozottak. Sajnos csak tudok tenni érte.
Azt hiszem, csak egy ivartalanított szuka van a környéken. Én is kérdeztem az orvost (orvosokat). Ilyen idős nagytestű kutyánál az ivartalanítás rizikós. Azon kívül, hogy más vizsgálatokat is el kell végezni (vérvétel stb.), el is kéne juttatni az állatklinikára. Ehhez megint csak le kéne nyugtatózni, mert beül ugyan a kocsiba de nem tűri a szájkosarat, úgyhogy éber állapotban nem próbálnám meg. Aztán a 40kg-s kutyát be kéne rakni a kocsiba valahogy-nekünk, mert azt a klinika nem intézi. A műtét után meg két hétig gallért kellene hordani a, amit megint csak nem hiszem, hogy tűrne. És a kiadásokról még nem beszéltem, mert ha nem lenne ilyen problémás a műtét, valahogy kigazdálkodnánk.
Szóval nem egyszerű, és rajta kívül is van gond. Remélem, hogy tavaszig már nyugi lesz.
Beszélnék az orvossal, hogy a kora miatt milyen állapotban van Ali. És még most sem késő az ivartalanítás. Így is kell jó pár hónap, mire kiürül belőle a hormon.
Ez most csak egy szuka volt. De tüzelni fognak a többiek is szépen, sorban . Nagyon messziről is megérzi egy kan a tüzelő szuka illatát.
Ugyan nagy a csend, de én azért írok. A várható kanosság bekövetkezett. Egyik hajnalban (sacc. egy hete) a szomszéd háromszor hozta haza szőrmókot. Három különböző arasznyi lyukon lógott meg, amit addig nem vettem észre. Már tapasztaltabb lévén, rögtön megkötöttem, de először rossz helyre. Folyton beszorult valahova. Áthelyeztem egy biztonságos helyre. Egy hetet megkötve és leszedálva (állatorvos által javasolt adagokban) töltött. Mindkettőt utálom, de ha nem teszem meg, biztos kárt tesz magában. Most túl van rajta, ma már a szokásos csendes-békés formáját hozta. Csak én nem hevertem még ki az egész heti küzdelmet. Remélem fél évig megint nyugton lesz!
Remélem, azért nem írtok, mert nálatok minden rendben van?
A családom elfogadta, hogy itt lakik, a férjem már barátkozik vele. (Ali bárány szelíd a családhoz, a férjem tartózkodó még egy kicsit.)
A kiskutyámmal nem merem összeengedni, mert ha a kerítésnél találkoznak , valamelyik morog. (Azt hiszem, az enyém.) Ha nem vagyok bent, teljesen érdektelen számára Ali. Úgyhogy ha kihozom az udvarra szaglászás és jelölés céljából, no meg hogy ne lustálkodjon folyton, a kis nokedli bent van a lakásban. (Amúgy is leginkább bent lustálkodik.)
Remélem, ez a pár éve, ami hátra van, kényelmes lesz.
Miért ne lennél normális? Te úgy döntöttél, örökbe fogadod Alit. Másokkal meg nem kell törődni. Ha az ember másokra hallgatna, nem lenne ideje a saját életét élni *¸*
Alikámat pár napja végleg átköltöztettem hozzánk. Előtte szokattam : negyedóra-1 óra-pár óra- két etetés közt stb. A legjobbkor töltötte itt az első éjszakát. Egész éjjel zuhogott az eső, dörgött-villámlott. A zivatar ugyan nem zavarja, de a régi helyén sz....á ázott volna. Másnap is esett egész nap. Jó helye van, egy elég nagy udvar, egy folyosó, fedett kifutó és a “bikaistálló” - a férjem épített tyúkólat B30-as méretű téglákból. Tettem bele egymásra két raklapot (az egyik telibe van deszkázva), rá pokrócot. És mellé terítettem egy régi plédet négyfelé hajtva. Van két helyen vize, árnyék és napos rész is.
Szerdán megkapta a veszettség elleni oltást, meg a féreghajtót is.
Könnyebb így ellátni, mint mikor napjában többször átjártam, és meg volt kötve. No meg emberek mozognak körülötte, nincs egyedül.
Ja és kiderült az oltási könyvéből, hogy 10 éves.
Szóval változatlanul nem vagyok normális, de üdvözöllek benneteket!
Nem tudom lefotózni, csak akkor látszik, ha hanyatt fekve vakartatja a hasát tátott szájjal. De már több hónapja észrevettem és azt gondolom, ha nem egy odavaló szerves valami lenne, változna a kinézete (rohadna, feketedne stb). Néztem a neten, egy olyan fotót láttam, ahol a kutya felső szájpadlását látni, és az elég bordás. Semmi jelét nem adja, hogy bármi kényelmetlenséget okozna neki, azért gondolom, hogy hozzá tartozik.
Ami a szájkosarat illeti, jutalomfalatokkal próbálom rárakni, már néhány másodpercig tűri :) .
Majd azért próbálkozom, no meg augusztusban kell oltatnom, megkérdezem a dokibácsinkat is.
Köszönöm, hogy mindig válaszolsz a nyavalygásaimra, és érdemben.
Nem mondod, hogy magadhoz vennéd, de...... - mint többen
vagy
Olyan szép, el is lehetne adni. (Egy öreg kutyát idegennek.)
vagy
Miért nem altatod el? - Na ezekbe szívesen belerúgnék.
Szóval nagyon jó, hogy van valaki, akivel megoszthatom a gondjaikat, és akitől jó tanácsokat kapok.
Valahogy nem tudnál fotót ide tenni arról a fehérségről?
Szereti a hasát? Mert akkor a kosarat némi kicsi jutalomfalatokkal rá tudod szoktatni. Ha már eltűri magán kis ideig, nyugodtan rászólhatsz, ha piszkálni akarja. Talán hallgat majd rá.
Csodálatos, amit megteszel ezzel az idős kutyával !
Az emberek mindig a frászt hozzák rám. Ma egy kedves hölgy játszott Alival, és észlelte, hogy a szájpadlásán keresztben van egy fehéres csontszerű izé keresztben. Már én is láttam többször, de úgy ítéltem meg, hogy az a szájpadlás része. A kutya eszik, rág rendesen, jó hangulata van, tehát remélem nekem van igazam. Vagy nem?
Egyébként sacc egy év alatt elértem, hogy hagyja magát kikefélni (először két húzás után odébbállt - soha senki nem gondozta), jön, ha szólok neki hogy megkötöm, rövid huzakodás és veszekedés után hajlandó a finomságba csomagolt ízületi gyógyszerét bevenni. Most vacakolunk azzal, hogy hagyja magára tenni a szájkosarat. Nem tudom egy ilyen korú kutyánál ez mennyire lesz sikeres. Vettem egy felvezető pórázt, hogy mikor áthozom a szomszédból (erre is nemsokára sor kerül) ne húzzon el. Gyakorlunk vele.
Szóval küszködök. De legalább a férjemnek nincs ellenére, hogy áthozzam.