Hú, még mindig halogatod? Jó régóta húzod. Már régen el is felejtetted volna ha akkoriba belevágsz mikor én is leírtam az esettanulmányomat.:) Hidd el, nem olyan vészes az mint amilyennek tűnik.
November közepén munkahelyemen rosszul lettem, lehajoltam pár papírért és azután egyre jobban fájt a hasam, hányinger kerülgetett erős görcsszerű fájdalomnak tudnám leírni.. Nem értettem egyből mi van, meg aztán korán is volt még szóval úgy döntöttem kimegyek a büfébe, pihenni.. Kis idő múlva jobban lettem, ekkor ittam ettem, de csak mértékkel, majd visszamentem dolgozni.. Kb. fél óra múlva nem volt kényelmes sem állni, sem ülni, egyre rosszabb lett.. ekkor már nagyon rosszul éreztem magam kb. az ájulás kerülgetett.. Megkérdetem bent van-e az üzemorvos, pechemre nem volt majd úgy döntöttem hazamegyek az 10 perces gyalogutat kb. 40 perc alatt sikerült lesétálnom nagyon görcsöltem, lépni alig tudtam, amikor megérkeztem egyből lefeküdtem a kanapéra, de ekkorra már rázott a hideg, viszont fekve jobban éreztem magam, úgy döntöttem veszek egy langyos fürdőt, hogy ne fázzak közben meg iszok egy langyos teát, hátha használ (kamillatea görcs ellen gondoltam jó lesz) és kipihenem a kádban fekve. Jobban lettem, nekem nem volt kitüremkedés semmi a lágyékomnál, a hasamat fájlaltam csak. Következő lépésem mivel szombaton történt, h hétfőn azonnal felkeressem a háziorvosomat, ahol nem tudtak megállapítani semmit elküldtek tüdőröntgenre ahol minden rendben volt, majd ultrahangra ott is minden normális, ezután vérvételre és utólag gyomortükrözésre, mondanom sem kell nem volt egy jó élmény és mindezt 2 hét alatt úgy hogy mindeközben puffadtam ritkán görcsölgetett a hasam és az oldalam a csípőm felett fájdogált - tanácstalan voltam, ekkor már 4x voltam a dokimnál. Következő lépésként már a fél internetet elolvastam a hasfájással kapcsolatban és közben a vakbélgyulladástól a sérvig minden gyanúm mondtam a dokimnak, de semmi, nem hibáztatom azért végül jó helyekre küldött jót akart.. Ismerősöm mondta menjek be a kórházba neki is hasonló tünetei voltak korábban és mint kiderült hasfali sérve volt. A sebészeten vizsgáltak meg úgy alaposabban élősszőr tapogatták a hasam a lágyékom köhögtettek, de semmi - másnap elküldtek ultrahangra ahol kiderült, h lágyéksérv, mondták is hiába pihentem csak előjött abban a két hétben annak is idő kellett - kicsi volt kezdődő.. Kérdeztem, mondták minél előbb annál jobb és ugye csak műtéttel lehet rendbe hozni - akkor már örültem, h kiderült mi a bajom és nem nagyobb - persze jobb lett volna, ha egészséges vagyok... Kértem felvételt a sebészeti beavatkozásra mire mondták, hogy már csak január közepére tudnak felvenni aminek nem örültem és mondtam nekik, akkor ebből magánkórház lesz, de pont bejött a fősebésznő megvizsgált és szerencsém volt, h épp volt hely nála a naptárában, így a legjobb kezekbe kerültem és már november végére. Így csak egy hetem maradt felkészülni a befekvésre, de mivel látták, hogy mindenhol jártam már és mindent rendben találtak. így a következő héten már csak az altatóorvossal kellett konzultálnom, EKG-t vizsgálatot csináltatni és egy vérvételre befáradnom, mivel a vérvételt beavatkozás előtt 5napal nem lehet korábbi és a korábbi eredményem már régebbi volt. !!Amit kértek és ahová kötelezően elküldtek vérvétel, EKG, gyomortükrözés, tüdőröntgen, hasi ultrahang, altatóorvos!! Altatóorvosnál van a leghosszabb beszélgetés felméri az állapotom informál, fontos, hogy tudd milyen gyógyszereket szedsz rendszeresen, nekem a gyomortükrözés utánra írtak fel 3 tablettát, abból már csak egyet kellett szednem és azt engedélyezte műtét előtt is, reggel bevenni. Eljött a várva várt nap engem úgy tájékoztattak, ha beleférek aznapra megműtenek ez volt a befekvési nap, háziorvosom viszont elárulta abból nem lesz semmi csak másnap első nap ugyanis figyelniük kell mit eszem, iszom, állapotomra stb.. Reggel korán 7 felé értem be és felvették az adataimat, elkérték a papírjaimat, felmérték az állapotomat (megvizsgált még egy orvos), mindezek után rengeteget feküdtem és untam magam. Próbáltam elütni az időt internetezéssel a telefonomról, tv is volt de nem érdekelt.. meg nappal még sétáltam is egyet a szobatársammal aki epeműtétre volt kiírva ugyanarra a napra mint én. Aznap délben ehettem, de csak mértékkel, (kórházi menüt: 1db újhagyma, vajas kenyérrel) majd vacsora, ami kimaradt mivel reggel műtét, de helyette megkaptam a kötelező vérhígító injekciót és puffadásgátló gyógyszert. Sok folyadékot kellett inni, miközben már akkor éheztem. (közben jött az esti vizit, kis beszélgetés a dokikkal, de inkább a már megműtőtéteket vizsgálták.) Másnap reggel korán kelés, alig aludtam az este mivel ilyenkor nagyon nehéz elaludni - talán jobb lett volna, ha már túllettem volna rajta előző reggel (akkor felkészültebbnek éreztem magam..) Jöttek borotválni, de én előre gondoskodtam már róla otthon, hogy ezzel ne kelljen itt foglalkoznom, majd a vérhígító injekció és az infúzió, ami előtt célszerű kimenni a wc-re, mert állvánnyal együtt körülményesebb mászkálni. Az infúzió inkább kellemetlen mintsem félni kellene tőle, beszúrják aztán nyugi pihenj (célszerű a kezedet amelyikbe folyik paplan alá rakni mert a folyadék lehűti a kezed és elkezd fázni) Közben gézzel a lábaimat a trombózis elkerülése végett körbetekerték jó erősen. Kész is voltam! Miután lefolyt az első infúzió, bekaptam az altatóbogyót, előkészültek az orvosok jöttek a betegszállítók és elvittek a műtőbe, oldották a hangulatot - mindenre rákérdeztem.., (majd - kérek-e egy nyugtatót, de akkor ott úgy éreztem nem fog kelleni, nem is!) Majd átfektettek a műtőasztalra és jókat poénkodtunk, továbboldottuk a feszültséget miközben az altató orvostól megkaptam a maszkot és két három mély szippantás és komolyan mondom semmi emlék, teljes képkiesés. A műtét maga jól ment, nem mondanám gyorsnak 2-2,5óra, de erről már csak estefelé vizitkor kaptam információt, az viszont ahogy magamhoz-tértem az húzósabb volt. A szobámban az ágyon tértem magamhoz, ahol rendesen fájdalmaim voltak. Remegtem és görcsöltem. Az ápolónő odajött mondta is, hogy nem hiszi, hogy ennyire fáj, mivel kaptam érzéstelenítőt, amiről később kiderült neki kellett volna beadnia csak épp őt erről senki nem tájékoztatta - elnézést is kért utólag! akkor ott gyorsan utánajárt és hozta is és injekciózta az infúziós oldatba, ami így csak lassan kezdett el hatni.. megkönnyebbültem és aludtam egy jót. Felébredtem, de már nem kellett semmilyen fájdalomcsillapító, már nem fájt rá kb. 2-3órára, viszont erősködtek, hogy estére vegyek be egyet, nem kértem, mert így jobban érzem a határaimat, mivel estig ki kell menni a wc-re! Nem volt egyszerű mert a hasamból is lógott ki egy cső, amin keresztül a vér és a genny el tud távozni - undorítónak találtam és mindenhová vihettem magammal.. a folyóügyek nekem nem jöttek össze így estefelé feszülő hólyag miatt kértem a katétert amitől nagyon féltem, nem véletlenül! Kibírható, de akkor ott csak szenved vele az ember - mivel infúziót már nem kell kapnia, de hurcolhatja magával a pisis zacskót és a hasából kilógó csövet a végén a műanyag flakonnal.. Szörnyűnek találtam! Estefelé már sétálgattam egyre többet mert kellett is, meg mert annyira elfeküdtem a hátamat, hogy inkább a sétát választottam. Ekkor este már ehettem is mert délben csak ihattam, sok teát. Valami főzelék és leves volt a menü, de akkor már bármit elém rakhattak volna, kb. mintha elfelejtené az ember az ízeket, minden finom volt, kinézetre azért annyira nem találtam annak, de elfogyott! Elvégre is befekvés előtti nap du- 4óta csak egy vajas kenyeret ettem. Következő nap is hasonlóképp telt, dél körül kiszedték a katétert és a csövet a hasamból, leragasztották fertőtlenítették, nagyon örültem :) +Visszatérve a katéter kiszedésére, kellemetlen és érzékeny terület miatt nekem fájt, főleg átunna kb. még egy hétig vizeléskor éget csípet és kisebb gyulladás volt belül, mivel be és kivételnél sikerült felsérteniük, ami normális mert csak így lehet hiába kenik be valami síkosítóval, felsértik! Erre antibiotikumot szedtem hazamenetel után, háziorvosom írta fel. Ma már semmi bajom, hamar és normálisan gyógyult... Befeküdtem, másnap műtét, egy nap megfigyelés és a következő nap hazamehettem kísérővel görnyedten (természetesen közben engem is gyakran látogattak - a család, barátok stb.. ,meg vizit is volt minden reggel és este) Hazamenetel kocsival, nem vállaltam a vezetést, mert még kényelmetlenül ültem - de a kátyúkat végig megéreztem, mifelénk rengeteg van, igy jó volt kiadni a gőzt és szidni őket! :D Otthon sok pihenés fekvés és a kötelező séta, amit nem volt nehéz betartani a katéter miatt állandóan vizelési ingerem volt. Majd napról napra jobban voltam és most ott tartok, hogy lement a minden vágás körül található természetes gyulladás, a köldököm körül még sárgás kicsit a bőröm és kissé húzódik, de ez elviselhető a vágások alig kissé rózsaszínesen látszanak, a hasam alul még kissé püffedt, a lágyékomnál meg a hálót érzem valamint a herezacskóm felett egy kicsivel csomót - gondolom ott van a széle és a kapcsok vagy a varrat - inkább zavaró mint fájdalmas. A lágyék részem hazajövetelkor még kissé dudor volt látható, ma már semmi, lapos!, ugyan olyan mindkét oldal. Amit én javasolnék a megfelelő fehérjeport, ami mint táplálékkiegészítő segít az izmok regenerációjában, sok-sok vitamint, de leginkább a C-vitamint ami számos hatása mellett segíti a szervezet kollagén termelését. Még eszembe jutott, hogy én vittem be negrot, mert azt szabad és segített, hogy ne kelljen köhögnöm, valamint nózi orr inhalátort, nehogy tüsszentenem kelljen - nagyon hasznos volt átunna is! Mai napig csak egyszer tüsszentettem azt is épp tegnap, váratlanul és nem éreztem semmi fájdalmat :D Otthon fekvést sok párnával oldottam meg a lábaimat is feltoltam, hogy ne húzódjon a hasam, hanem kissé görnyedve fekjek - kényelmesebb, feszülés-mentesebb volt így! Varratszedés 6 nappal később volt, ott megállapították, minden rendben, zuhanyozhatok!!! innentől már többet kontrollra sem kell visszamennem - (ezt még most is furcsállom) Hétfőn megyek házi dokihoz, lehet kiíratom magam még egy hétre biztos ami biztos alapon. Csak hogy még jobb legyen a felépülés.. Valamint hasi ultrahangra is ellátogatok munkába-állás előtt, hogy meggyőződjek róla minden rendben van! :)
Remélem tudtam mindenkinek segíteni, ha valami még eszembe jut vagy valamiről szeretnétek részleteket szívesen leírom, de mivel elég elfoglalt vagyok, így ritkán tudok fellépni ezért is próbáltam részletekre kitérni - bár tudom, hogy nem mindenkinek egyforma sem a beavatkozás sem az élmény maga, én így éltem meg. Elnézést azoktól akik szerint túl sok hülyeségre is kitértem, én úgy gondolom nekem pont ez segített volna mielőtt a műtétre került az idő! :D
26év, férfi, TAAP technikával, hálóbeültetéssel, laparoszkóposan végzett, normál - nem magán kórházi körülmények között (de csak mert itt hamarabb kaptam időpontot, mint magánban "furcsa!")
Légyszi kérlek írd le milyen volt a műtét menete, mikor vetted észre a sérvet, hová mentél vele, mikorra lett időpont, a kórházban pontosan mi volt stb stb, tehát engem minden apró részlet érdekelne. Előre is köszi!
2016 November utolsó napján volt a jobb oldali lágyéksérvműtétem laparoszkópos háló beültetéssel. A vágások helyén a dudorokat még mindig érzem, de a beavatkozás utáni állapothoz képest csökkentek. A felszínen a bőröm a vágás nyomaiként maradt élénk rózsaszín 1-1,5cm es vágások, a köldökömnél talán kicsit jobban megduzzadva (néha húzódik is, ha kicsivel többet eszem - remélem ez normális?), de szépen gyógyul. A napokban viszont az alhasi gondolom belső varratrész duzzanata nagyon lecsökkent viszont, lehet pont ezért, ha állok rendesen érzem a hálót, nem fáj nem húzódik (bár néha van kisebb szúró érzés), illetve néha több séta után égő és meleg a bőrfelszín csak azon az oldalon - gyógyul (körbenövik a hálót a szövetek gondolom..) A kérdésem az lenne én nem érzek a lágyékomnál dudort mint amikor az orvos vizsgált, csak egy keményebb részt, mintha egy csomó lenne odabent megnyomni nem merem úgy érzem az lehet fájna.. Ha huzamosabb ideje sétálok vagy többet állok, de leginkább mikor ülök tapintani tudom a hálót (legalábbis mintha azt érezném) vagyis akkor, ha épp oda nyúlok jobban érzem főleg, ha előtte ettem vagy ittam - furcsa érzés, nem is merek sokat enni diétázom próbálkozok rostban gazdag étrenddel és semmi puffasztó dolgot bevinni a szervezetembe, mégis előfordul a puffadás, de fekszem vigyázok, így talán nem újul ki. Tapasztalt már valaki hasonlót? Egyébként a tünetek és a műtét előtti vizsgálatok, de még az ultrahang is csak másodszorra mutatta ki, hogy lágyéksérvem van - olyan kicsi volt, tehát amit most érzek az jóval nagyobb és emiatt zavar.. mi lehet háló? vagy a csomó? Ez normális? Milyen az ha kiújul (félek tőle!)? Kérlek osszátok meg velem tapasztalataitokat! :)
Egyébként minden sorstársnak jobbulást és mielőbbi felépülést kívánok! :D
Ha valakit érdekel a műtét illetve az én történetem kérdezzen leírom, de mivel láttam annyira sok információ van az oldalon ezzel kapcsolatban sablonosan csak hasonlókat tudnék írni, így fenntartom - ha valakit érdekel leírom! :)
Nekem a vágás mentén / alatt végig egy kemény hurka volt, rendesen kiállt a testem síkjából, de már érezhetően / láthatóan kisebb. Lehet, hogy a mozgástól jobban bekeményedik, de szerintem gyorsítja a feloszlását azáltal, hogy mozognak az izmok a környéken és jobb a keringés. Én két hét után kezdtem megint bringával járni munkába, meg kezdtem óvatos kocogást. Egy hónap után már a régi edzőtempómban futottam 13 km-t gond nélkül, meg úszáson már bevállaltam a bukófordulót is. Tapintásra még ott a hurka, de egyébként nem zavar.
Nekem egy hónapja volt a műtétem, már rendesen tudok edzeni, de a hurka még nekem is ott van. Talán szép lassan csökken, de a tempójából ítélve 3 hónap biztos lesz amíg még érződik. Érdekes módon én meg a műtét oldalán a köldököm melett, azzal egy vonalban, egy 1-2 centis részen érzek húzódást, amit nem tudok mire vélni.
Sziasztok, 16 napja műtötték a lágyéksérvem, hálóval. A varratszedés 3napja volt. A fájdalom napról napra kevesebb.
Ez a kemény virsli szerű kitüremkedés nektek mikor szűnt meg? Nem fáj de azért tud zavaró lenni. A vágás kb 10 centi és alatta végig érzem ezt a kemény izom szerűséget.
Hm, hát érdekes. Érdekesnek tartom a vágás helyét. De biztos meg van az oka hogy miért ott vágott. Nekem ott van vágva, ahol a műtét elején mutatta a doki. A páciens jobb oldalán és nagyjából 45 fokos szögben. Ugyanígy a bal oldalon is a második műtétkor. A két vágás mintha egymás tükörképei lettek volna. Mára szinte egyáltalán nem látszik. Szép munkát végzett a sebész. Húzódás nélkül szépen illesztette össze a sebszéleket.
Sziasztok! Én is megosztom a tapasztalataimat. Engem a debreceni Kenézy kórházban műtöttek egy hete hagyományos, de hálós módszerrel egynapos sebészeten.
Előző este vacsora, éjfélig ivás, utána semmi. Reggel 7-re mentem, átöltöztem, utána sokat vártam egy nagyon korrekt 6 ágyas szobában. Végül 9 körül vittek a műtőbe, bekötötték az infúziót, aztán elaltattak… 26 évvel korábban műtötték a másik oldalam, és örömmel konstatáltam, hogy ma már nem szükséges beöntés a műtét előtt, mint annak idején volt. Pár óra múlva keltem, jó ideig igen kába voltam, és nagyon fáradtnak éreztem magam, de egyébként rendben voltam. Simán, bár kicsit görnyedve ki tudtam menni WC-re. Az előző műtétet spinális érzéstelenítéssel csinálták, és több napig feküdtem bent, most a feleségem délután 5-kor vitt haza, tehát kb. 8 órával a műtét után. Szép lassan felballagtam a lépcsőn a harmadikra. Műtét után még egy szem fájdalomcsillapítót kaptam a kórházban, de utána már nem vettem be egyáltalán. Persze kicsit húzódott a seb, de semmi gondom nem volt, simán tudtam aludni. Másnap rendben ment a WC-zés is, meg le is tudtam mosdani. Bár többnyire ágyban voltam, több órát dolgoztam a laptopon. Egyáltalán nem volt vészes a fájdalom. Másnap ugyanez, de már kicsit többet járkáltam, mert a derekam zsibbadt a sok fekvéstől. Este már bementem a munkahelyemre, mert haza kellett hoznom valamit, de ekkor még nem én vezettem. Másnap hajnalban viszont kénytelen voltam, mert a fiam elaludt, és csak úgy érte el a vonatját, hogy kivittem kocsival az állomásra. A be- és kiszállás nehézkes volt, de a hátrafordulástól eltekintve a vezetés simán ment. Harmadnap már egész délelőtt a munkahelyemen voltam, igaz ez számítógépes munkát jelent, kevés sétálással, negyednap pedig már 6 órát voltam bent. Legtöbb kollégám nem is tudja, hogy műtöttek, azt hiszik, csak meg voltam fázva.
Még lehajláshoz, emeléshez kérek segítséget a családtól, de egyébként mindent csinálok. Tegnap este sétáltam 1.6 km-t, igaz ehhez még most 40 perc kellett, két hete még le tudtam futni 6 percen belül. Ma voltam varratszedésen, pár másodperc volt az egész, 10 percet sem töltöttem a kórházban. Annak idején kapcsokkal fogták össze a sebet, és úgy emlékszem elég kellemetlen volt a kivétele. Csak fejlődik valamit az orvostudomány, mert ez a mostani műtétem sokkal pozitívabb élmény volt, mint a korábbi, pedig akkor 26 évvel fiatalabb voltam. Remélem a hálós módszer is lesz olyan jó és tartós, mint az előző, mert azzal semmi gondom nem volt. Ahogy olvastam, elég nagy szórás van abban, hogy ki hogyan éli meg, nekem úgy tűnik, most nagyon szerencsésen alakult, de azért kopp-kopp, lekopogom. Ma este már zuhanyozhattam is, és a húzódás is egyre enyhébb. Mindenkinek hasonló pozitív élményeket kívánok!
De addig is, amig eljutok a doktorhoz: a miniplasztika oldalan olvastam, hogy felszines altatasban csinaljak a mutetet. Tudja valaki, hogy jelen esetben ez mit jelent?
En csak egy kis tudositast adok: 13 evvel ezelott volt bal oldalon az elso lagyekservem, ot evvel kesobb jobb oldalon a masodik. Most nehany napja a bal oldali elkezdett hatarozottan fajni, uleskor a legrosszabb, sot erintesre is fajdalmas. Meg nem tudtam eldonteni, hogy kiujult-e, vagy valami mas, esetleg gyulladas van-e, ugyhogy hamarosan irany a doki, aztan majd leirom a tapasztaltakat.
Női lágyéksérvesekhez lenne kérdésem... Sokat olvasgattam a fórumot, találkoztam olyan esettel, hogy nem mutatta ki az ultrahang a sérvet. Ilyen esetben maradtak a panaszaitok és az alapján műtöttek? Írnátok a tünetekről?
Én egy másik betegség után keveredtem ide, szerintem lágyéksérvem van,de az orvosok egyelőre "tologatnak" ide-oda...Endometriozisom és adenomiózisom van,ennek kapcsán volt egy kisebb műtétem, majd egy borzalmas fájdalmakkal járó hormonspirál felhelyezés (ami csak másodjára sikerült...). Ez után kezdődtek a jobb oldali fájdalmaim, mostmár több mint két hónapja. Guggoláskor,hajoláskor hirtelen nyíllalló fájdalom, ami vagy átcsapott görcsölésbe, vagy picit "lenyugodott" és elmúlt. Ha összekuporodtam amikor görcsölt, még jobban fájt. Mellette dolgoztam,de egyre rosszabbul voltam, minden pici emelésre fájt már a végén. Hátamba, combba sugárzott ki. Először azt gondoltam, hogy az endometriózis miatt, de a nőgyógyász mindent rendben talált, és kérte, legyek türelemmel. Mivel csak rosszabb lett, irány a háziorvos,aki elküldött ultrahangra, de ott semmilyen eltérést nem láttak, így arra jutott,hogy a műtéttel mégiscsak sérülhetett vmi izom a lágyéknál,és "fájdalomterápiát" írt fel. Ez 2X1 diclobene, e mellett infúziót és fizikoterápiát tartalmaz. Második hetemet kezdem itthon, a gyógyszereket szedem, fekszem, nem emelek,..két infúzión túl vagyok, de lényegében még mindig ugyan úgy fáj. Eddig hason még tudtam aludni, tegnap este már az is kínkeserves volt.
Meddig tűrjem? Mi a határ? Kedden kell ismét infúzióra menni, "üssem a vasat", hogy vizsgáljanak tovább, vagy várható ettől a fizikoterápiás kezeléstől valami? Járt már valaki hasonló cipőben? Tudok még valami vizsgálatot kérni, ami esetleg "bizonyító erejű"?
Hálás köszönetem előre is, ha valamelyikőtök ír egy - két hasznos tanácsot! :)
Szisztok! Engem tegnap műtöttek jobboldali lágyéksérvvel. Tavasszal fedeztem fel, de mivel panaszmentes volt elhúztam mostanáig. Voltam magánkórházban is konzultácion, de végül magánpraxis keretében kértem meg a főorvos úrat, hogy végezze el a műtétet. Egynapos sebészet keretében történt, reggel be, délutan már itthon voltam. Az egész tb alapon ment, egy sztk második emeletén ahol megkérdezte az egyik beteg, hogy " ez magánklinika ? " ... és tényleg olyan!! A nővérek figyelmessége, a szobák, tárgyi feltételek mind, mind maximálisan renben! Hagyományos módszerrel, hálóval történt a javításom. Este csak azért vettem be a fájdalom csillapitót, mert gyulladáscsökkentő hatása is van. Ma már óvatosba jövök, megyek, de azért még pihi, és hát nyugtával dicsérd a nappot! Azt csak mellesleg, hogy 45 éves vagyok, tehát már nem mai... : ) , de a sport fontos szerepet tőlt be az életembe! Az istenhegyi klinikán már több műtétem volt / nem sérv/ avval is meg voltam elégedve, de ha talál az ember lánya egy olyan helyet ahol a profizmus és a körülmények pénztárcabarátok.... hát miért ne!?
Ha ennek a fórumnak követted volna a levelezését,rengeteg infót találtál volna a miniplasztika módszerről és az
Istenhegyi úti klinikáról. Három hete műtöttek ott. Árban úgy látom hasonló a műtét a "Te klinikáddal",viszont a szolgáltatásban -ahogy rengeteg írást olvasva látom- ég és föld a különbség. Más hasonló l.sérves (nekem rémisztő) beszámolóját olvasva sok panaszt nem is tudok értelmezni...én pl. fájdalomcsillapítót nem is szedtem és egy hét után - persze csak irodai munkára - már visszamentem dolgozni.
Életem egyik leghasznosabb kiadásának tekintem a műtétemre kiadott pénzt.
Engem kétszer műtöttek; először 92-ben, akkor utána azt hittem meghalok a fájdalomtól, még egy hét múlva is úgy mentem, mint, akit tökön rúgtak. Aztán ugyanott kiújult -bal oldalon- és a második műtét után magamhoz tértem, felkeltem és mászkáltam és egyáltalán semmi fájdalmam nem volt, másnap haza mentem, hét végén már varrat szedés. Kérdeztem a dokit, hogy mit ronthattak el az első műtétnél és azt mondta, hogy akkor még más technika volt és azóta már nem úgy csinálják. (Azt mondta, ha harmadszor is kiszakadna, akkor már hálót is kapok)
A miniplasztikánál látom van laparoszkópos műtét is.Abban is olyan jók?A tavalyi bélműtétem óta,valami nincs rendben odabent,és nem ártana egy betekintés is,félek összenövés,vagy valami gebasz lehet bent..Nagyobb gond,hogy a műtétem óta minden nap műtétekkel álmodom,rettegek egy újabbtól,minden nap ezen parázok-rettegek.Erről van valami tapasztalat?Mármint a laparoszkóposról.
Én fájdlomcsillapítót csak az első műtét estéjén kértem. Nem tudtam oldalt fordulni, egész éjjel hanyatt fekve meg kimeredt volna a derekam. Amikor indultam haza, akkor kértem még egy tablettát, mert a haza vezető 60 km-es út elég ramaty, így a zötykölődést jobban bírtam. de egyébként nekem ezsembe sem jutott a fájdalom csillapító. A második műtétnél meg egyáltalán nem is volt. Mondjuk ez nem is fájt, de az első húzós volt mikor felkeltem az ágyról és ki akartam egyenesedni.Mintha belülről egy cérnával húztak volna össze. Aztán pár perc után szépen engedett a húzó fájdalom. Napról napra jobb lett. Simán le tudtam gugolni, egyáltalán nem fájt. Az ágyról fájdalmasabb voltr a felkelés.
Én annyit járkáltam, hogy amikor már nagyon erős égő érzést éreztem, akkor fél, egy órára vízszintbe helyeztem magam. Utána 2-3 óra simán ment fájdalom nélkül. Ahogy teltek a napok, egyre hosszabb lett a fent járkálás és ritkább a lefekvés. Hagyományos szikés, hálós műtét volt mindkettő.
