Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
A Tenkes kapitányának van regény verziója is, Örsi Ferenc tollából.
Érdekes, hogy gyerekkoromban rajongó olvasója voltam, de most beleolvastam ismét, hát bizony nagyon alacsony színvonalú, mind történelmi, mind irodalmi szempontból....:-)
Ez a kuruc - labanc téma nagyon jó, mégis alig-alig keletkezett belőle értékelhető történelmi regény.
Pl. olyan színvonalú regény ebben a témában megközelítóleg sincs, mint pl. a 1848-1849-es szabadságharcról a Kőszívű ember fiai.
Az utolsó epizód után még megnéztem a közel egyórás werkfilmet is, tök érdekes volt.
Alapból szerintem a technika és a dramaturgia szempontjából is nagyon jól össze volt rakva a sorozat, az itt-ott tettenérhető nyílt történelemhamisítás az, ami nekem nem tetszett benne.
Papíron a törököknek kellett volna győzni, csak a törökök önteltsége, a keresztesek fanatizmusa és Hunyadi óriási katonai tudása vezetett a magyar győzelemhez.
A rend tagjai egy sárkányt ábrázoló jelvényt is kaptak, amit a nyakukban hordtak, ezt nyilván látták Vlad környezetében és így ragadt rá a név. Ilyen volt a jelvény.
Különben érdekes lenne filmsorozatot csinálni a valódi Drakuláról, nem a vámpírról, csak hát életveszélyes dolog lenne a román nacionalisták miatt. A történelem szerint az alapcélja jó volt, a török elleni harc, csak hát egy beteges szadista volt ezenkívül.
A nemzetközi helyzet fokozódik, Vörösvári kartárs. :-)
Hunyadi saját kezével szúrja le Vlad Dracult, Havaselve fejedelmét annak várában, Târgovistében....:-)
Miután Szilágyi Erzsébet katonaság élén, íjjjal a kezében, harci ménen vágtat be a havaselvei fővárosba, kiszabadítani a férjét, az idősebb fiát, Lászlót és a bátyját, Szilágyi Mihályt.
Csak remélni merem, hogy a fiatalok nem ebből a sorozatból tanulják a történelmet.
Sok értékes western- és indiánfilm keletkezett 1990 után is, sőt ami az indiánfilmeket illeti, az 1990-es években egyfajta reneszánsza volt (vesd össze Farkasokkal táncoló vagy A Hajnalcsillag fia).
A filmben, ahogy olvastam, Zsigmond egy vén hülye lett, a női családtagjai meg kurvák. Persze a felesége egyszer tényleg megcsalta a valóságban is, de azt lerendezte Zsigmond.
Ezt azért így elég sarkos kijelenteni, de tény, hogy a mai fiatalok többségének idegen a western műfaj. :-(
Pedig érdekes törtéénelmi filmeket is lehetne a témában készíteni, egészen az 1910-1917-es mexikói forradalom eseményeiig, amelyek időnként átcsaptak az USA délnyugati államaiba is, Texastól Új-Mexikón át Arizonáig.
Az amerikai westernfilmek közül egészen kevés tekinthető szorosabb értelelemben véve történelmi filmnek.
A kevés üdítő kivétel egyike az 1994-ben készült, több mint 3 órás Wyatt Earp, amely a legendás hírű nyugati békebírónak és US marshalnak állít emléket.
Ebben a készítők állítólag kínosan ügyeltek egyes részletekre, pl. magára a sztorira is, de az öltözékek, fegyverek, épületek, berendezési tárgyak mind korhűek, hűen adják vissza a polgárháború utáni 2-3 évtized Nyugat-USÁ-jának, a Régi Amerikai Nyugatnak (American Old Westnek) a hangulatát.
Azért dramaturgiailag, kalandfilmként egészen nézhető, de a történelmi hűség egészen megkérdőjelezhető, van benne jónéhány vaskos történelmi csúsztatás.
