Korábban addig jutottam, hogy Királynő Kamra nagy fali fülkéjének "léte" akasztott keresztbe az egyiptológus Borchardt által kifundált "három építési terv- elméletének".
Memphisz körüli temetők piramisait utoljára Vito Maragioglio mérnök és Celeste Ambrosio Rinaldi építész mérte fel 1963 és 1975 között. Máig ez a legalaposabb vizsgálat, s a két olasz kutató számos - az építés részletkérdéseit megvilágító - szerkezeti elem vizsgálatát közölték. Nyolckötetes munkájuk 4. kötete szól a Nagy Piramisról (La Grande Piramide di Cheope, 1964), és minden kötet mellé egy dossziét mellékeltek különböző léptékű tervrajzokkal (annyira nem vészes a könyvsorozat, hogy olaszul van, mert az egyik oldalon olaszul van a szöveg, a másikon mindig ennek tükörfordítása angolul). A kötetekkel én egyedül - Magyaro.-on - az ELTE egyiptológiai tanszékének apró könyvtárában találkoztam (sehol máshol).
Szóval Maragioglio és Rinaldi azt írják, hogy a Királynői Kamra nagy fali fülkéjére talán egyedül csak a dahsuri Tört piramis alsó kamrájának ún. „ablaka” hasonlítható valamennyiben. A két olasz szerint, ha a fülke és a Tört piramis ún. „ablaka” kapcsolatban áll egymással tervezés szempontjából, úgy a Királynői kamra eleve nem épülhetett sírkamrának. Más elmélet szerint a fülke szimbolikusan a másvilág kapubejáratát jelentette...
Abban több egyiptológus egyetért, hogy a fülkét egykor Kheopsz dioritból faragott szobrának szánták (Petrie, Edwards, Goyon vagy Lehner), de pld. Edwards vagy Hawass szerint végül erről letettek és üresen hagyták a fülkét. Stadelmann vagy Lehner viszont úgy vélik a fülkében a király ka szobrát (a király spirituális "mását") helyezték el. Goyon szerint a szobor dioritból volt, mert Al Mámun kalifa által vágatott bejárat folyosójában számos dioritszilánkot találtak a padlóba taposva: mikor az erabok lefejtették a piramis borítását, megpróbálták a szobrot is kicipelni, de a folyosóban darabokra tört végül... Ebben éppen igaza is lehet, hiszen Greaves angol tudós mikor 1638 körül felmérte a piramist, hallott egy legendát arról, hogy a fülke egykor egy "bálványt" tartalmazott.
Az ilyen fülkék ismertek az egyiptomi temetőkből, a régészek "szerdab"-nak nevezték el (masztabák keleti oldalán épült kápolnák déli sarkában alakították ki rendszerint az ilyen füléket, és be is falazták, csak kicsinke ablakot hagytak rajta, ahol a szobor feje "kitegingetett"). Viszont egyetlen más ismert piramisban sem található ilyen szerdabfülke!? És nem is úgy néz ki, mintha be lett volna falazva...
Lehner szerint a Királynői kamra egyfajta álsírkamra volt, egy lezárt helység, ahol csak a király lelke lakott, melynek fel kellett szállnia a mennyekbe. A déli légakna végén lévő zárókő nem akadályozhatta ebben. A sírokban is volt egy álajtó, ami megakadályozta a lelkét, hogy visszatérjen az alvilágba. Hawass szerint a Királynői kamra légaknái jelképes folyosók voltak, a fáraó lelkének, ezért nincs kijáratuk a piramis külső felszínére.
[A légjárat nyílása, fölé karcolták, hogy 1872-ben vágták át. A déli járatban lévő vasrudat -amit Gantenbrink robotja lefilmezett- a közhiedelemmel ellentétben, nem Dixonék hagyták ott, hanem Morton Edgar és testvére, akik a huszas években hónapokig vizsgálódtak a piramisban]
Van még egy érdekesség a kamrával kapcsolatban, hogy kamra bejárata, a nyugati ajtófélfa láthatólag durván van megmunkálva. Ez viszont további gondolatok felé űzött néhány kutatót: mi van, ha ez egy "teljesen zárt kamra" volt, azaz nem is volt semmilyen bejárata, hiszen azok a "híres légcsatornái" sem vezettek közvetlenül a kamrába, azokat 1872-ben a két szabadkőműves Dixon testvérpár vágta ki, ugyanis a belső faltól 13 cm-re megálltak! Így nagyon is elkébzelhető, hogy az ajtót is az első kincsvadászok törték be, azaz egy álajtó lehetett ott, mintha egy ajtó lenne kiképezve a kőfalban, csak éppen itt valóban egy kamra húzódott mögötte.
Némelyek ezért a kamrában egyfajta szimbolikus "anyaméh"-et, "magzatburkot", vagy egy óriási szerdabot látnak.
Ha mágikus ill. vallási elképzelés volt a légjáratok szerepe, akkor miért nincs előzménye vagy miért nem folytatódik a későbbi piramisoknál? Miért nincsenek légjáratok például a dahsuri vagy a két másik gízai piramisban? Miért nem vezetnek be a Királynői kamrába a járatok, mint a Királyi kamrában, hisz így funkciótlanná váltak? Vagy éppenséggel miért vezették azokat mégis tovább, hisz a régészek régebben azt hitték, csak 6-8 m hosszúak, erre Gantenbrink robotja 65 méter hosszan ment bennük.
Ha azonban a Királynői és Királyi kamra is része volt az eredeti tervnek, úgy mi célt szolgált a Királynői kamrában elhelyezett kőláda (persze, ha hihetünk Idriszinek)? Abba mit helyeztek? Két tetemet helyeztek volna el a piramisban? Ilyenre pedig nem volt példa az Óbirodalom idején, sem Kheopsz előtt, sem utána. Kheopsz a feleségeinek és gyermekeinek a piramis mellett építtetett sírokat.
Ellenben miként lehet, hogy Kheopsz saját sírhelyében szerdabot létesített kultuszszobrának, holott ugyanezt az előkelők sírjaiban megtiltotta. De nincs ilyen Khephrén vagy Mükerinosz piramisában sem. Szerdab építését a Kheopsz előtti dinasztiákban alkalmazták.
Aztán az építészeti furcsaságok sora a kamrák és folyosók nyomán, melyekre felfigyeltem:
Ha tehát a három kamra rituális célokat szolgált, miért nem fejezték be akkor a két alsó kamrát? Van-e annak jelentősége, hogy a föld alatti kamrának a mennyezetét lesimították, míg a padlója barlangszerű. Ugyanakkor az előtte lévő előkamrának nevezett parányi helyiség padlóját lesimították, míg a mennyezete teljesen egyenetlen. Királynői kamra padlóját nem simították el, míg a falait igen. A Királyi kamra fölötti teherelosztó üregek padlója is csiszolatlan, míg a mennyezete csiszolt... VAGY a föld alatti sírkamrába vezető folyosó magassága a kamra előtt hirtelen lecsökken, a vízszintes folyosó a Királynői kamra előtt hirtelen megnövekszik, míg a Királyi kamra előtt a magas előszoba alacsony átjáróban folytatódik... és így tovább még csomó furcsaság, amivel senki nem foglalkozik...
Viszont a déli járat légjáratában valóban találtak a piramisépítőktől származó tárgyakat Dixonék (első kép).Az eddigi közfelfogás az volt, hogy a fali fülke mögötti falban lérvő 15,3 m hosszú járatot középkori kincskeresők vájták. Más vélemények szerint, létezhetett ott egy kisebb falifülke, amiben talán temetési kellékek voltak. Viszont ezt le kellett zárni egy kőlappal. Ezt a rablók keresték, mert a lyuk fölötti kőtönb alján csákánynyomok láthatók. Viszont a bevágott járat nagyobb részéért a kincsrablók a felelősek, akik bizonyára egy másik kamrát kerestek (2 és 3. kép).
Akövetkező két kép mutatja, hogy Howard-Vyse ezredes se volt jobb a középkori kinkeresőknél, mert az emberei 1837-ben mélyen belevágtak a Királynői kamra fülkéje előtti illetve alatti padlóba, kincsek után kutatva, de nem találtak semmit, csak egy öreg kosarat. Erre aztán be is temettette. Gondolom a kosarat elhajítottam pedig értékes lett volna, hisz tökéletes lett volna egy C-14-es kormeghatározásra...
Mindkét rajzot az ezredes segítője, Perring mérnök készítette 1837-ben. Az első metszet a kamra bejáratával szemben mutatja a termet, míg a másik a fali fülkével szemben. A padlóban, negy "E"-vel jelölt részt vágták ki, majd visszatemették akkor...
.."Persze, ezt szerintem a derék történész sem gondolta hogy egy Isten háta megetti derbyshirei kőhalom rajza lenne...."
Szerintem se érdemes addig komolyabban rámenni arra: hol lehet, míg a kép jobban ki nincs vesézve.
"Én úgy látom, ez inkább ólálkodik (az üstben már ücsörög valaki)..."
V.leg, mert már be se hoztam Biaggo képét, csak úgy emlékezetből írtam... (ezt a Wallist nem ismerem).
Az hogy Jupiter barlangja lett volna, azt még Donatus mondta, majd négyszáz éve, de annyira már nem rágódnék ezen, se a bikán, se nymphoneumon... (amikor szerintem ez nem az).
"Viszont Holstensiuson szerepel rengeteg új részlet Faberéhez képest, a legváratlanabb helyeken. Mindezt csak odaálmodta volna vajon?..."
Nyilván, hogy az is értékes, de Faberé a pontosabb. Többször mondtam már, hogy a 16-18. századi másolatok, melyek ókori műalkotásokról, domborművekről, építményekről, frízekről készültek, sosem "pontos" másolatok voltak, hanem amolyan művészi másolatok... lehet a bronzlapon csak két kecske volt, Holstenius rajzolóda adatett még párat. Sőt, szerintem azt is jól láttad, hogy a bal oldali épület oszopfői milyen szégyenlősen díszítettek... nyilván az eredeti rajzon még ez sem volt...
Egyszerűen az akkori másolók kicsit idealizálták, kicsit "értelmezték" maguk is a rajzot, sőt, igyekeztek javítani is azokon... Elég csak felütnöd az Egyiptomról, Görögországról vagy a régi Rómáról szóló történeti munkákat, amelyek elején rendszerint beszámolnak a 16-18. századi európai utazókról, közölve bennük azok rajzait. Ezeket összehasonlíthatod az eredetiekkel... De szerencsére a bronzlap másolói annyira nem tájolódtak el az eredetiu rajzról, és a két másolat elég lesz, hogy behatóan elemezhessük az ábrázolt helyet.
Éppen ezért értékes hogy a bronzlap rajzáról legalább kétféle másolatunk is van, hiszen magam is azt írtam: "De a két rajz éppenséggel kiegészíti egymást..."
Mert van ami Faber másolója észre sem vett, addig Holsteniusé adta (pld. az oszlopból alul kiálló négy fémrúdat), de nyilvan vannak más részletek is, s ezért is lesz értékes, ha meg lesz teljes egészében Faber rajza is...
****
A tárgytól teljesen eltérően itt egy ilyen másik művészi másolat abból a korból, a torzítása mellett is igen értékes, mert ez mára eltűnt. Louis Cassas festő és utazó rajzolta a 18. század vége felé mikor Baalbekben, a Bacchus templomban járt. A temlom belső mennyezeti falfülkéjében ált ez a szobor, cagy féldombormű, ami Íziszt és a gyermek harpokrratészt mutatja:
"Úgy gondolom, volt egy sémája ennek a technológiának, amit nyilván alkalmaztak többhelyen, tehát akár Kolkhiszon vagy Angliában is, de nem tartom valószínűnek, hogy a kép eredetije Angliában készült volna..." Persze, ezt szerintem a derék történész sem gondolta hogy egy Isten háta megetti derbyshirei kőhalom rajza lenne, csak gondolom ő is észlelte a csúcsos kiöblösödő sziklahegy + mesterséges medence párost. Ennél többet egyelőre én sem gondolnék, mint hogy ez valami miatt megint csak egy különböző helyeken felbukkanó jelenségcsoporttá vált. Wallis egyébként később is teljesen lovecrafti stílusban ír idézvén Fabertől a Peak Cavern leírását, a helyiek kísérteties kántálásával ami bizonyára a hajdani rettentő Mysteriumok maradványa stb.
"Biaggo képén még alul van az az ördögi figura, hatalmas szamár (?) fülekkel (az egyiptomi Széthnek voltak ilyen fülei), mintha tuszkolna valakit az üst felé vagy mi. Faber képén a fenti szobor feje hasonló." Én úgy látom, ez inkább ólálkodik (az üstben már ücsörög valaki), de az üst körül Iaszónon és talán Médeán kívűl bal oldalt is elég fura szürke alakok vannak, a második mellett valami fura szerkezet van, egy fekete félgömbszerű aljból három rúd áll ki. Ez talán segíthetne az azonosításban. Van viszont a két vörösesbarna 'Erynnis', az egyik a sziklán felül, a másik ugye meg zuhan le. Ez eléggé hasonlít a kabírbarlang felső két alakjához (ez két alak, szorosan egymás mellett), itt a hátsónak valóban hosszú fülei vannak és szintén ilyen sötétes színe, a másik viszont mintha leugrani készülne (vagy a hátsó épp lelöki?)
"Amit idéztél brit jelentés 1874-ből is "különös rítusokat", "emberáldozatokat" és kannibalizmust emleget a kép kapcsán... de honnan jön ez le szerinted a képről...?" Ez elég furcsa, most vagy Faber is már értekezett erről, vagy esetleg Wallis volt valamelyik ez idő tájt burjánzó okkult és/vagy titkos társaság tagja, ahol 'odafigyeltek' az ilyesmire. Vagy lehet, hogy akkoriban ez divatos 'történelmi' nézet volt. Hivatkozik is pl egy az előző számban megjelent "Odinism in Scandinavia, Denmark, and Britain" c. cikkre. Mindenesetre tényleg elég furcsa, mintha csak valóban a Miskatonic Egyetem különös kéziratain szocializálódott volna :-) Róla egyébként nem nagyon találtam semmit, írt még egy tanulmányt a helyi fazekasságról.
Az állatokról szólva, szinte bármelyikre rá lehet húzni Jupitert, ismerve hogy eléggé ötletes volt a szűzek becserkészésében. Amit én mutattam Nymphaeumot, azon például egy bika van.
"Viszont, ha megtudod szerezni Faber képének középső részét, azt gyorsan tedd is közzé, mert éppen más érdekesség is lehet. Azt eddig sehol nem találtam. Ráadásul Faber által közöl másolat pontosabbnak tűnik, mint Holsteniusé...!" Viszont Holstensiuson szerepel rengeteg új részlet Faberéhez képest, a legváratlanabb helyeken. Mindezt csak odaálmodta volna vajon? Az általad említett dolgok viszont mintha tényleg torzítottak vagy stilizáltak lennének Faberhez képest. A Michigani Egyetem Könyvtára egyébként azt ígérte, hogy bescannelik az egész illusztrációt a saját példányukból, szóval csak várjunk türelemmel :-) (Mint kiderült, a Google-nél policy, hogy nem scannelnek hajtogatott lapokat)
"A gízai nagy piramisba beküldött robot kutatóegység elkezdte feltárni a 4500 éves síremlék titkait. A piramis egyik rejtélyes járatát lezáró ajtón túl készült első felvételeken vörös festékkel írt hieroglifák láthatók. Ezeket a jeleket elvileg most látta először emberi szem a piramis építése óta. A felvételek új részletekkel szolgáltak arról a két különös rézből készült elemről is, melyeket az úgynevezett "titkos ajtók" egyikébe ágyaztak be. Az egyiptológusok azt remélik, hogy a jelek segítségével megfejthetik a monumentum szokatlan építészeti titkait és a titkos járatok célját. "Úgy véljük, a hieroglifák megfejtése segíthet az egyiptológusoknak kitalálni, miért építették ezeket a rejtélyes járatokat" - mondta a robotot tervező Rob Richardson, a Leeds Egyetem mérnöke."
Nem mondtam, hogy nincs hasonlóság Roo Torral vagy a másikkal.... sőt azért is adtam a képet. De én sosem ez szerint haladtam...
Ha hallgattam volna korunk díszhajósaira, akik könyveikben leírják, mikor Korzikán vagy Máltán partra szálltak, mennyire "érezték", hogy Homérosz csakis ezt írhatta le... szóval, akkor az én Odüsszeuszom soha nem jutott volna ki az óceánra...
Az én agyam máshogy forog, más jelekre figyel, sok mellékút van, és ha letérek, nagyon nehéz visszatalálni... Ez egy olyan technológia, aminek felismerését már akadályozza a "mi" civilizációnkban felszívott tudás. Össze is lehet néha keverni, egyszerű dolgokkal, amit legfeljebb varázslatnak gondolunk, de semmi esetre sem magasabbrendű technikának...
Azt gondolom, hogy a kabírok/telkhinek mikor a prehisztorikus időkben megjelentek Hüperboreaszon és Atlantiszon magukkal hozták ezt a sajátos technológiát, melyről már nehéz felismerni fejlettségét, mint mikor piramisokról, labirintusokról beszéltem itt. Ilyen Daniken-félék csak abban tudnak gondolkodni, hogy egy más bolygóról jött lény itt istent játszik, helikoptereken röpköd, atombombát hajigál, tévézik, és hasonlók, akár csak mi lennénk egy másik bolygón...
Holott a behatolás sokkal ravaszabb és sötétebb volt, és az állítólagos "kutatásuk" is rossz nyomon járt (nazca-vonalak, húsvét-szigeti szobrok és hasonlókat szedtek elő).
Úgy gondolom, volt egy sémája ennek a technológiának, amit nyilván alkalmaztak többhelyen, tehát akár Kolkhiszon vagy Angliában is, de nem tartom valószínűnek, hogy a kép eredetije Angliában készült volna... Hasonló sziklát máshol is találni. Charroux is olyasmit írt erről az idegen technológiáról, hogy vannak jelek, de amelyek el is fedik azt, hiszen csak szikla, víz, fekete vagy zöld kő, Vénusz-jele, oszlop, és más hasonló dolgok jönnek először elő...
Biaggo képén még alul van az az ördögi figura, hatalmas szamár (?) fülekkel (az egyiptomi Széthnek voltak ilyen fülei), mintha tuszkolna valakit az üst felé vagy mi. Faber képén a fenti szobor feje hasonló.
De észrevetted, hogy Faber képén egy átlagos szemlélő kis romos építményeket, békés tájat lát, legelésző kecskékkel...? Szóval semmi nem utal ra, hogy köze lenne a kabirokhoz vagy más sötét rítusokhoz, de ha jobban megfigyeled, a kép árassza a borzalmat, s akinek van erre "vevője", megérzi... Faber is pont ezt az egy képet rakta be könyvébe (pedig hol egy szobra a kabiroknak??). Amit idéztél brit jelentés 1874-ből is "különös rítusokat", "emberáldozatokat" és kannibalizmust emleget a kép kapcsán... de honnan jön ez le szerinted a képről...?
Egyébként valóban lehetne sokfelé hasonlóságot keresni. Alexander Donatus pld. a Krétai Zeusz barlangjához hasonlította, amiről itt nem rég szó volt. Ez volt a krétai kurészek (telkhinek közvetlen leszármazottai) barlangja is. Azt mondják a barlangban állt egykor Zeusz trónja, aminek fontos szerepe volt a ttkos rítusokban. Az egyiptomi beavatott, Zoszimosz alkimista egyik szövegtöredékében leír egy trónt, amit "álmában" látott, melyhez 15 lépcső vezet és előtte az „isteni víz” áll...
Viszont, ha megtudod szerezni Faber képének középső részét, azt gyorsan tedd is közzé, mert éppen más érdekesség is lehet. Azt eddig sehol nem találtam. Ráadásul Faber által közöl másolat pontosabbnak tűnik, mint Holsteniusé...!
"Több ezer építészeti emlék, köztük tizenhét piramis körvonala rajzolódott ki azokon az infravörös felvételeken, amelyeket egy műholdról készítettek. A kutatást végző egyiptológus szerint a munka java még hátravan, több ezer épületet rejthet a föld."
Egyre gyanúsabb ez nekem Schenouda, hogy Biagio képének bal oldalán is egy ugyanilyen helyszín van, nézd csak meg Roo Tor-t is, ott is ott van a medence... mondjuk ez lehet éppen újabb kori valami is (?), de túl sok már ennyi egybeesés.
Véleményem szerint a kép tele van rejtett értelmű utalásokkal, sok mindent mutat, ami csak keveseknek mond valamit. De benne maradtak a megdöbbentő részletek. Meg kell értsük, hogy a kép eredeti rajzolójának, aki valahol látta ezt a helyet, már az ő számára is keveset mondhatott az eléje táruló látvány. Ezen rajz római kézbe került másolója meg már nem is értelmezte, csak nagyjából lemásolta az egészet. A 16-18. századi másolói pedig egyfajta "művészi" másolatokat igyekeztek róla csinálni, néha eltorzítva ez-azt, máshol meg hozzáköltve néhány saját gondolatukat.
Az is valószínű, hogy a római tudatában volt, hogy ez egy nagyon titkos hely képe, s talán ezért is rejtették el gondosan a föld alá.
A kép értelmezése nagyon bonyolult, de aki olvasta a korábbi bejegyzéseket, melyek egy idegen, miénket megelőző faj, a kabirok-telkhínek technikájáról, emberhasznosító műhelyeikről itt összehortam, az sejtheti milyen összefüggésekre gondolok...
Hozzáteszem, hogy nekem erről a technikáról valóban csak halvány fogalmaim vannak, de nem is lehet más, hisz nem azt mondom, hogy ez kifejezetten egy "fejlettebb" technológia a miénktől, bár kétségtelenül fejlett, hanem főleg azt értem, hogy "teljesen más" a mi civilizációnk technikájánál. Ezért se lehet meg mondani, hogyan működött, hogyan működtették, hisz ez majdnem olyan, minthe egy tudós arra akarnánk rábírniu, hogy ugyan már: beszéljen 2300. év technikai szintjéről...
Szóval számomra szolgált néhány érdekes részlettel a kép, vagyis immár két kép: Holsteinus és a Faber által közölt.
Nézzünk most egyelőre csupán a kép egy apró részletét: baloldalán lévő kőépítményt!
Itt egy négyszögletes építmény látható, a tetején egy oszlopszerű valamivel. Nicolai Heinsij másolatán (amit Holstenius közöl) úgy próbálta ezt ábrázolni, mintha az valamiféle régi görög-római kőfallosz lenne, még a tetejét is lekerekítette.
A csúcsán és alatta mintha kisebb szárnyak állnának ki belőle.Nyilvánvaló, hogy Heinsij kissé a saját értelmezésében kozmetikázta a képnek ezt a részét. Mivel ugye ez egy "pogány szentély", az oszlop -azokkal a kiálló micsodákkal- bizonyára valamiféle plhallikus szimbólum (hisz ilyenek maradtak fenn bőven romos ókori szentélyeknél). Hogy ez így történt, azt bizonyítja Faber által közölt kép részlete!!!
Faber másolatán, egyáltalán nem kúpos a teteje, és a szárnyak sem szárnyak, inkább valamiféle fúvókaszerű (?) valamik. De a két rajz éppenséggel kiegészíti egymást: pld. Faber képén az oszlop alsó részén egy fejjel lefelé „zuhanó” madár látható, amit Holstenius képe csak elnagyoltan mutat, viszont ad egy bizarr "magyarázatot":
A madár nem „zuhan”, hanem éppenséggel halott: az oszlop alsó részéből Heinsij másolatán négy fémrúd áll ki (ez viszont Faber képén nem látható, de az erdeti bronlap képén nyilván ott volt).
Miféle "oszlop" volt ez, miféle rejtélyes építményen?
Mintha egy rejtélyes "energia" ölte volna meg a madarat nem sokkal azelőtt, hogy a kép eredeti rajzolója a titokzatos romokhoz érkezett, valamikor évezredekkel ezelőtt. Ha ez igaz, úgy már az is rejtélyes, hogy működhetett ez az „energia”, mután láthatólag a színhely már régen elhagyatott volt? Kicsit olyan, mint amikor Rózner Géza a Nagy Piramis Királyi kamrájában töltött éjszakáján, a falakból és a kőládából kiáramló sárgás fénysugarakat fenyképezett le (a vaksötétben), amit viszont saját szemével nem is észlelt... Pedig hol vannak már a piramis építői, s úgy látszik ott is működik még valami abból a régi varázslatból, amit egykor a kabíirok használtak, hisz ott voltak a piramis építésénél...
A madár halálát vaon az a négy fémrúd okozhatta, ami az oszlopból kiáll??
Arról nem is beszélve még, hogy az építmény tetején Holstenius rajzán két kőtálszerűség van, míg Faber rajzán, ez láthatólag nem kőtál, hanem egy hatalmas gombára hasonlító valami…
Talán ez az oszlop egykor, mikor az építményt emelték, tartóoszlopa volt annak a nagymérű, fehéresen világító gömbnek, melyről régi alkimista alkimista leírásokból, és más beszámolókból is értesültünk, és amilyenekről már szóltam a gizai Szfinx, Porsenna labirintusa vagy az alkimisták világító gömbje kapcsán... vagy valami egészen másról volt itt szó...?
De maga az építmény is érdekes lenne, ha az eredeti kép készítője ábrázolta volna a belátható belsejét is, de szándékosan elsematizálta, elnagyolta azt a részt, egyébként ugyanígy tett a barlang belsejével is, hiszen láthatólag szándékosan nem akarta ábrázolni a barlang belsejét, helyette valami sematikus "kitöltő rajzot" rakott oda, valami szokványos barlangbelsőről...
Pedig a barlangban, amit ő annak idején akadálytalanul láthatott, pontosan megfigyelhette az akkorra már romos fura építményeket és attól is bizarabb szerkezeteket, de azokat már nem kívánta ábrázolni...
Úgyhogy már összekell foglalnom, mert úgy elszórtam az egészet, hogy nekem nehéz követnem...
Tehát az elszórt források szerint a római Barbarini Palota építésekor (1549) találták a kép eredetijét, mikor a palota alapjait kiásták. Egy föld alá rejtett cella bukkant elő, és annak falán volt egy ősi bronzlap. A kép arra volt felvésve.
Alexander Donatus 17. századi itáliai jezsuita tudós úgy vélte „Jupiter barlangját” mutatja, mivel előtt kecskék legelésznek. Donatus után Lucas Holstenius német történetíró 1676-ban kiadott egy rövid -3 oldalas- elemzést a metszetről. A metszetet Nicolai Heinsij művészi átrajzolásában közli a könyvecske. Holstenius úgy vélte ez egy Nymphaeumot ábrázol, amilyet a görögök és rómaiak természetes források fölé emeltek.
Végül Holstenius esszéjének másolatát megtaláltam, benne a bronzlapról készül rajzzal:
Kétségtelenül nem azonos azzal a képpel, amit Faber közöl.
Faber viszont úgy látta, hogy a krétai Jupiter (Zeusz) barlangját, a kabirok szamothrakéi barlangját, perzsiai Mithrasz barlangját vagy Homérosz által leírt Nimfák Barlangját egyaránt mutathatja, mert ezeket egyformán a helio-arkite babona misztériumainak szentelték. Faber úgy vélte, talált egy hasonló Nympheum leírását Pauszaniasz II. könyvében, ahol három kabir-isten szobrát is elhelyezték: Dionüszosz, Démétér és Perszephoné (amiről már szóltam, hogy nem lehet azonos vele).
******
Úgy vélem a kép eredeti készítője saját szemével látta a már kissé romos „barlangot”, a kabirok hajdani bázisát, ami egy használaton kívüli idegen technológia rekvizítumait tartalmazta. Hogy mikor készülhetett az első rajz, nem tudni, de nagyon régen.
Sokáig talán valamelyik szamothrakéi templomban (vagy Ródoszon) őrizték, majd a sziget római megszállása (i.sz. 70) után egy római parancsnok elhurcoltatta Rómába az ereklyét. Talán az a bronzlap, amit a Barbarini palota kertjében a föld alatt találtak, valószínűleg ennek csak a másolata volt.
Sajnos a 16-18. századi művészek, akik ókori épületeket, frízeket másoltak, sokszor felszínezték, vagy kedvük szerint eltorzították azokat, olyat is odarajzolva, ami a valóságban ott se volt (erről rengeteg kép tanúskodik, mert sok ilyen műtárgy vagy épület ma is meg van). Ez azért is fontos itt, mert Faber által közölt kép, nem azonos a Holstenius által közölttel. Láthatólag Faberé valamivel pontosabb…
Mintegy 10 megában összegyűjtöttem a barlangról készült képeket. Az egyikben Faber két képe, a másikban Holstenius tanulmánya, benne a barlang rajza hatalmas méretben...
Kicsit utána néztem Roo Tor sziklahalmának, Derbyshire-ben. A Faber által közölt rajz hasonlóságát magára a sziklaoldalra, annak formájára és a középen lévő barlangra alapozhatta az, aki 1874-ben írt erről (ezzel ki is fújt a hasonlóság).
Itt van Saddler 1835 körül festett képe Roo-Tor szikláiról:
Éppenséggel lehet, hogy neked van igazad. Pláne, hogy sokáig csak a kép harmadát, a jobb oldali részt ismertem, szóval a kép közepe nélkül, így kissé vagtában lövöldözök.
Erről a Nimfaion dologról: előtte persze én is utánanéztem a dolgoknak, de igazából elvetettem, hogy ez egy nimfaion lenne, de most kb. éppen az is lehet, és a kép közepe tkp. igazolhatja is ezt. Gondolom főleg azért írod, mert amibe belefolyik a két forrás edény, abból ki is folyik számos vágaton át. Viszont az elején erre utaltam, mikor arra figyelmeztettem, hogy a kép a másolat másolatának a másolata. Azaz nem egy pontos másolata az eredetinek. De még itt is előkerültek 16-18. századi Egyiptomot megjárt utazók rajzai, melyek a piramisokat vagy a szfinxet ábrázolták, de nagyon torzítva. Szóval a korabeli viszonyokhoz mérve nézegettem a képeket, s feltettem, hogy valamelyik másoló mivel abszolut nem értette az eredeti képet, megpróbálta az "magyarázni" (mert ilyeneket már látott), mert az edényből ott nem hiszem, hogy víz folyt ki, vagyis ahogy ott ábrázolva van...
Hogy miért vetettem el annak idején faber azonosítását, az a következő: szóval Pauszaniasz azt mondja, hogy a Nümphónban (ezek szerint = Nimfaion) volt a három istenszobor, azaz itt kellene lenni valahol a barlangban vagy előtte, és csak az arcukat mutatta. Viszont az az építmény elég távol van, víz is van közte, és a három szobor is teljes alakos.
Ilyen Nimfaionokból sok volt az ókorban, kisebb szökőkutakat is építettek oda, meg nimfák szobrait is állították. A kép jobb szélső rajzán is a sziklán van egy szobor, de azt meg valahogy nem néztem nimfának. Viszont sziklából láthatólag "két forrás" tör ki, ugyanis igazad van, hogy a hasonlóság nagy a nimfaionokkal, de ez a természetéből kifolyólag is eredhet (illetve az egyik másoló célirányultságából), és én más hasonlóság felé igyekeztem, szóval nekem teljesen más értelmezés jött le.
A két forrás igazából a Najádok barlangját jutatta eszembe, és azt a régebben is tárgyalt dolgot, mikor beszéltünk a a régi alkimista ábrázolásokon is feltünt két forrásról, ugyanez előjött a piramisokkal, Salamon templomával kapcsolatban, sőt szerepel az atlanti phaiákoknál és az atlantiszi Poszeidónisz, leírásában, ahol a legfőbb atlantiszi szentély titkos, zárt kertjében is két forrás fakadt. Pld. itt is:
Akkor is már arra a megállapításra jutottunk, hogy amit ezek a régi szimbolikák, alkimista rajzok, ősi leírások (a piramisról vagy Atlantiszról) egy olyan ősi technológiára utalhatnak, mely megelőzte a mi civilizációnkat és teljesen idegen volt a miénktől. Sőt a történetben, ahol szerepel a két forrás, amit csöveken veetnek el, szintén felbukkan az athanor is. Faber képén ezen kívül -most már a balszélt is belevéve- egyre furább, masszív építmények is láthatók, és több is, amelyek nem tartóztak egy klaszsikus Nimfaionhoz, és a szikla tetején is áll az a hengerszerű eszköz, ami megint nem...
Szóval olyasmi jött le nekem, hogy az eredeti kép többszöri másolása után, nagyjából a helyén van sok minden, de épp a római másoló, kinek képt megtalálták eltemetve, kissé belejavított a képbe, mert egy-két részlet értelmezhetetlen volt számára. Amúgy olyan képek jött le nekem, amiket már itt is közöltünk (sőt az egyiket épp adtad egy régebbi hsz-ben), és nagyon sejltelmesek, és biztosan nincs közük a Nimfaionokhoz:
De mivel, a kép egészét nem ismerem, s ha előkerül a kép közepe is, már azon se fogok csodálkozni, ha az bizonyosodik be, hogy ez tkp. egy ókori fűrdőház, amilyen mondjuk Baiában is volt vagy Aszklépiosz valamelyik gyógyforrása, mint amilyen mondjuk Epidauroszban is volt... de addig is azt gondolom inkább, hogy ez egy igen különleges hely képi ábrázolása, mely a másolások során valamelyet torzult...
"És az eredeti ábrázolást a római Barbarini Palota építésekor, a hatalmas alapjainak kiásásakor találták a munkások. Ez a palota pedig 1549-ben épült!" Érdekes adalék, hogy a Palazzo Barberini kertjében 1936-ban találtak egy kisebb fajta mithraeumot, egy fennmaradt bikaöléses freskóval.
"..Ennek szerkezetét lemásolták, funkcióját nem ismerték, és egy sajátos jeladóként funkcionált." Én is inkább erre gondoltam. Én annyit találgatnék, hogy ez is valamiféle víztartály lehet, ahogy azt gondolták is, de ezt majd körbejárjuk, ha már egy kicsit többet tudunk.
Nos ami nekem is elsőre feltűnt, az valóban a díszítés hiánya, mintha valóban a funkció meghatározta egyszerű formákat látnánk. Illetve a bal oldali épületen látszik egy ión oszlopfő, de az is teljességgel szégyenlősen szinte elbújik. A jobb oldali távolabbi épület már gyanúsabb, mivel az három (isten?) szobrot tartalmaz. A középső tábla emiatt is érdekesnek ígérkezik. Viszont, kissé déjá vu érzésem van, ezen is vannak hasonló típusú furcsaságok, mint Biagio képén, de erről majd később.
Szerintem itt tényleg barlangról lehet szó, és amiatt látszik 'mélyedésnek', mert az ábrázoló 'eltávolította' a frontális részt, hogy belássunk a barlangba. Ugyenzt tette szerintem a távolabbi épülettel, amiben a három szobor áll. (Ez végül is most részletkérdés, majd kiderül) Namost szerintem nem lő túlságosan mellé a nymphaeummal, a rendelkezésre álló adatok szerint akár egy ilyenre ráillhet (illetve, szerintem logikus, hogy alternatívaként ezt is felvette Faber a hasonlóság miatt. Ha jól emlékszem Pausaniasnal szintén egy három szobros Nymphaeumról esik szó). Igazából szerintem itt is arról van szó, mint a 'vizitávírónál', hogy már a görögök nymphaeumjai egy ősi szerkezet követtek. Ezek a nymphaumok tulajdonképpen 'vízszentély'-ek voltak, általában forrás fölé emelték őket, vagy barlangi forrásokat építettek így ki, és mindenféle furfangos vízgyűjtő és elosztó medencékkel, csövekkel stb. rendelkeztek; részint rituális célokat szolgáltak, részint néha víznyerésre is használták őket. (ld. még http://hu.wikipedia.org/wiki/Nimfaion) Úgy tűnik, ezeknek egy standard felépítménye volt a medencébe folyó vízerek, amiket még tovább osztottak (ehhez hasonló van Faber illusztráción is). Citálok ide Nymphaeumot, ami ugyan nem barlangi, de jól látszódik az elv. Viszont nézd csak meg azt az állatot ott középen Schenouda...
"Ez kb olyan mintha azt mondanád, hogy mert a aztékok embert áldoztak, emiatt elment tőlük a kedved" Ezt nem én írtam, hanem Schenouda. De tisztáztuk, hogy mindkét részről irónia volt. Megaztán, úgy nézek én ki, mint akinek elment tőlük a kedvem? :-)
Ez kb olyan mintha azt mondanád, hogy mert a aztékok embert áldoztak, emiatt elment tőlük a kedved. Nem voltak túl kedvesek, de attól még érdekesek és történészetileg fontosak.
A kabírok, olyanok voltak, amilyenek. Nem voltak ők sem túl kedvesek, de akkor is lázbahozóan érdekesek, sőt az emberiség őstörténetének átírását idézheti elő kutatásuk; olyan téma, amit kutatni remek életcél; bár én a terepre vágyom, és Sanyival ellentétben ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy először lépjek egy ősi kabír helyszínre... ;)
"Az csak egy irónia akart lenni..." Hühh, ez megkönnyebülés. Mert már kezdett bennem egy baljós, sötét gyanú ébredni, hogy a kabírkutatás valamiféle alattomos, addikciós kórsághoz hasonlatos, ami évről-évre egyre beljebb férkőzik az ember agytekervényeibe, sőt sejtjeibe ivódik, hogy teljesen magával ragadja, és amit igazán nem akarsz a világra szabadítani ;-)
Viszont: Úgy tűnik, sikerül valamit intéznem a hiányzó lap ügyében!
Sajnos tényleg halvány nyom, de legalább szólnak benne a képről. Az biztos, hogy semmi köze a britekhez vagy Britanniához. Hasonló sziklát vagy tavat a Mediteránum partvidékén szigetein mindenfelé telálni.
A 19. századi brit tudomány, amúgy a világban mindenfelé brit, normann, skót hajósok nyomait találta, igazolva, hogy nekik ezért joguk van az egész világra. Komolyan hírdették, hogy az egyiptomiak ősi brit mértékegységeket vettek át, és a nagy piramisokat is már ezen lépték szerint építették (de amúgy is mindent a britek találtak fel). Náluk járt mindenki, aki csak a görög mítoszok, eposzok említettek: Heraklész, az Argonauták, Odüsszeusz, hozzájuk menekültek Izrael elveszett törzsei (tehát a britek-héberek rokonok), vagy Ehnaton papjai is... ja, hogy az ősi britek írni sem tudtak, csak valamit kapartak egy falra, míg a vílág másik táján a görögök ekkor már több ezer drámaíróval, költővel, tudóssal, filozófussal és történetíróval büszkélkedtek... (ezen sok nevetni való nincs; minden európai nép kitermelt pár begőzölt "történészt", aki saját fajtáját valamiféle kultúrahordozónak, legősibb népnek és a világban mindenhol előfordulónak hírdette, s ezeket olvasni nemhogy nem érdekes, hanem iszonyúan unalmas is, ez vonatkozik a magyar elszálltakra is). Pictet már 1824-ben "kimutatta" az íreknél a kabir-kultusz nyomait.
Hasonló kutuszok biztosan voltak Galliában vagy Britanniában is, de jellemző, hogy ezeket "keresni" kell, de az ősi Görögországban, Egyiptomban vagy a Közel-Keleten teljesen konkrét emlékek maradtak hátra...
Apró előrelépés a barlang ügyében. A Brit Archaeológiai Társaság 1874-es közlönyének egyik cikkében a következőket olvashatjuk: "A közel s távol 'Roo Tor' néven közismert sziklahalom olyannyira megdöbbentő hasonlóságot mutat Rev. G. S. Faber 'Értekezés a Kabírok Misztériumairól' c. tudós művéhez csatolt 'An ancient Nymphaeum or Cabiric grotto' illusztrációjával, hogy elkerülhetetlennek látszik nem arra a következtetésre jutnunk, miszerint Anglia ezen része valaha fellegvára lehetett azon különös rítusoknak, amik mindezidáig ellenálltak a természetükbe behatolni akaró archaeológiai kutatásoknak. E vidéken, Derbyshire sziklás erősségeiben maradtak fent valószínűleg utolsónak őseink barbár vallásának maradványai, melynek rítusai, jó okkal attól félek, az emberáldozatot is magában foglalták, és talán még a kannibalizmut is 'halotti tor'-aik és egyéb ünnepi rítusaik alkalmával."
Valószínűleg, néhány 19. századi munka igen értékes, mert még nem befolyásolták a 20 századra teljesen becsontozódott nézetek. Hiszen maga az ókori "anyag" csak keveset nőt a 19. század óta, akkora már nyomtatásban szinte minden megjelent.Új ókori könyv, vagy papirusz is roppant kevés került már elő, így csak a 20. századi ásatások adják a plussz anyagot.
Faberen kívül többen is összegyűjtötték az anyagot, de az övé azért is felejthető, mert kezdeni semmit nem tudott vele, következtetései teljesen gyerekdedek, pedig bolondja volt a pogány misztériumoknak... Annyit azért megállapított, hogy a Korübantok, Kuréteszek, Dioszkurok, Anakteszek, Dii Magnik, idahegyi Daktüloszok, Laresek, Penatesek, Manesek azonosak lehetnek a Kabirokkal.
De adhatok egy kimerítő listát, azokból valóban sokat használtam, hiszen a Kabirokról írtam egy 220 oldalas tanulmányt a sok-sok év alatt: "Azok a titokzatos kabirok" címmel (230 lábjegyzettel) és a telkhinekről egy másikat 93 oldalon word-ben: a "Telkhinek titkos műhelyei" címmel (99 lábjegyzet), de ezek még egyik sincs befejezve. Az az igazság, hogy 34-35 éve nyitottam az első füzetet, hogy leírjam az ősi rejtélyeket, elfeledett megalit-királyságokat, idegenek ravasz behatolását olyan ősi birodalmakba, melynek mára nyoma sem maradt, és a kabirokkal is már 32 éve kezdtem foglalkozni...
Az egyik legjobb munka a kabirokra, telkhinekre, kurészekre nézve Jean-Pierre Rossignol professzoré, aki a görög irodalom tudósa volt. Ő is régi, de néhány tanulmánya ma is érdekes, pld. amit 1852-ben az oreikhalkoszról kiadott. Ma a fémek "feltalálását", bányászatát, kohászatának kezdeteit a történészek, régészek hol az egyiptomiaknak, hol a sumeroknak, hol meg valamilyen "pre-" népnek tulajdonítja, ezeket sokszor valamilyen cserépformájáról beazonosított "népnek" tulajdonítja...
Rossignol tkp. máig az egyetlen, aki egy egész könyvet szentelt annak az ókori hagyománynak, hogy a fémek feltalálása, a fémmegmunkálás nem ez vagy az ősnéphez köthető, hanem a kabirokhoz, telkhinekhez és hasonszőrű társaikhoz.
1863-ban kiadott egy könyvet, aminek címe kb. ez magyarul:
"Fémek az ókorban: a fémkohászat vallási eredete
Szamothrake istenei
A daktüloszok, kabirok, korübantok, kurészek és telkhinek"
Használtam ettől régebbi,, de újabb munkákat is (az újak közt is volt persze értékes). Az újakból szintén értékes: Sandra Blakely a Myth, Ritual and Metallurgy in Ancient Greece and Recent Africa, 2006.
De itt egy lista, ami nem teljes, hisz rövidebb cikkek, lexikon szócikkek, tanulmányok benne sincsenek. Ezek egy részét használtam, másokat csak közvetve, egy másik munkán keresztül ismerem. Szóval itt egy lista, hogy örökre elmenjen a kedvetek a kabiroktól, telkinektől vagy kurészektől (némely mellé írtam kisebb magyarázatot is):
Braun, K.: Das Kabirenheiligtum bei Theben IV. Bemalte Keramik und Glas aus dem Kabirenheiligtum bei Theben, Berlin 1981.
Cole, Susan: Theoi Megaloi: The Cult of the Great Gods at Samothrace, Leiden, 1984.
Daumas, M.: Cabiriaca. Recherches sur L`Iconographie du Culte des Cabires, Paris, 1998.
Dörpfeld, W.: Das Kabirenheiligtum bei Theben. II. Der Tempel. AM 13, 1888, 87-99. p.
Faber, George Stanley: Mysteries of the Cabiri (1803)
Geymüller: Samothrace, Paris, 1882.
Guthberlet: De Mysteriis Deorum Cabirorum, Franequerae, 1704.
Habeck, Reinhard: Ókori csúcstechnológia, 2002.
Haupt, E. G.: De religione Cabiriaca, 1834.
Hegyi Dolores: Görög vallástörténeti chrestomathia, Budapest, 2003.
Hemberg, Bengt: Die Kabiren, Upps, 1950.
Hild, J.-A.; Etude sur les démons dans la littérature et la religion des Grecs, Paris 1881.
Jeanmaire, Henri: Couroi et Courètes. Essai sur l'éducation spartiate et sur les rites d'adolescence dans l'antiquité hellénique, Lille, 1939.
Kerényi Károly: Az égei ünnep, Budapest, 1995.
Kerényi Károly: Görög mitológia, Budapest, Gondolat, 1977.
Kerényi Károly: Halhatatlanság és Apollón–vallás, Budapest, 1984.
Kerényi Károly: Hermész a lélekvezető, Bpest, 1984.
Kerényi Károly: Mysterien der Kabiren, «Eranos-Jahrbuch», 1944, Bd 11, S. 11—53 p.
Lehmann, Phyllis és Spittle, Denys: Samothrace, 1983.
Pauszaniasz: Görögország leírása I-II. kötet, 2001. (Muraközy Gyula ford.)
Pictet, Adolphe: De culte des Cabires chez Anciens Irlandais, Genéve, 1824.
Price, D.D.: An Ancient Greek Computer, Scientific American, 1959. jún., v. 22, pt. 6, 60-67.
Price, D.D.:Gears from the Greeks, Philadelphia, 1974.
Rossignol, J. P.: Les Métaux dans l’antiquité, 1863.
Rubensohn, 0.: Die Mysterienheiligtumer -in Eleusis und Samothrake, 1892.
Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph von: Ueber die Gottheiten von Samothrace, Stuttgart, 1815. angolul: Robert F. Brown: Schelling's Treatise on "the Deities of Samothrace", (Studies in religion, 12. sz.), 1977.
Turchi, Nicolaus: Fontes Historiare Mysteriorum, Roma, 1930. Ebben közli a szamothrakéi misztériumok ókori forrásait (101-116. old.)
Welcker, F. G.: Die Aeschylische Trilogie und die Kabirenweihe zu Lemnos, 1824.
Lexikon szócikkekből:
Lenormant tanulmánya a Dictionnaire des Antiquités Grecques et Romaines de Daremberg et Saglio: Cabiri címszó I, 757-774 p.
L. Schmitz: Cabiri, Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology I. köt. 521-523. old. (1867).
Howson: Samothrace, Dictionary of Greek and Roman Geography, 1854.
Otto Kern berlini tudós -aki amúgy nyolc nagyobb területet sorol fel a Kabeiros und Kaberoi c. átfogó tanulmányában, ahol a Kabir kultusz valamilyen mértékben kimutatható volt- (Paulys Real-Encyclopädie X. kötet 1399-1450. h.) - ez a legalaposabb, 26 oldal!
Lehmann: Samothrace, The Princeton encyclopedia of classical sites, 1976.
A sok kisebb tanulmányból pld:
Beekes: The Origin of the Kabeiroi, Mnemosyne, 2004. júl. 465-477. p. Beekes szerint a Kabeiroi név a Kabarn-oi változata. A Kabeiroi egy tipikus pre-görög név és az eredeti formája a Kabar, ami mutatja a régi kapcsolatot a szemitákkal (kabir= "nagy").
A szamothrakéi nyelvről, mely nem görög volt lásd G. Bonfante tanulmányát: A Note on the Samothracian Language, Hesperia24/2, 1955. ápr-jún. 101-109. p.
Külön megemlíthető még Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling kiváló német filozófus és filológus (1775-1854) híres előadása Ueber die Gottheiten von Samothrace címmel a szamothrakéi istenségekről (Stuttgart, 1815). Robert F. Brown angol kiadásában: Schelling's Treatise on "the Deities of Samothrace" (1977). Schelling számos észrevételt tett a kérdésben, például a Consentes isteneit azonosította a szamothrakéi Kabirokkal.
J. Lanz-Liebenfels: Anthropozoon biblicum, VfB 1-2. sz. (1903-1904). Lanz végül odáig jut, hogy Ádámtól, az első pigmeustól eredezteti az állatemberek rasszát.
Ezek mellett is használtam Kabir-ügyben Robert Charroux-ot, Jacques Bergiert, Várkonyit, Lewis Spencé-t, Mircea Eliad-t, Robert Graves-t, G. R. S. Mead-et, G. W. Speth-et, Mackey-t ill. még néhány olyan történészt, akik a szabadkőművesség és más titkos társaságok történetét írták meg (a direkt ókori forrásokról nem is beszélve, Sztrabón, Diodórosz, Hérodotosz, Dionüsziosz stb…). Pld. Jean-Charles Pichon francia szerző írja a Histoire universelle des sectes et des sociétés secrétes c. munkáját vagy John Yarker angol szabadkőműves (1833–1913) a The Arcane Schools c. munkáját.
Kifejezetten a Telkhinekről:
Hans Herter német filológus (1899-1984) írta a Telchinen c. alapos tanulmányt (közel 14 kéthasábos oldal!) a Pauly-Wissowa-féle Realencyklopädie-ba: Telchinen, IX. köt. 197-224. hasáb, 1934. Szintén értékes még egy másik német filológus, Paul Friedländer (1882-1968) Telchinen szócikke: a Roscher-féle Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, V. kötet, 236-243. hasáb. Darier: Telchines, Dictionnaire des Antiquités Grecques et Romaines, V. kötet, 66-67. p. Leonhard Schmitz: Telchines (Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology III, 987-988. p).
Lásd még Withof: Oratio de Telchinibus, 1737; Th. Menge, Vorgeschichte von Rhodus, Cöln (1827); Friedrich Sicherer német filológus (1807-1886) értekezése: Dissertatio de Telchinibus (1840); L. Schneiderwirth: Geschicte der Insel Rhodos (1868); A. Becker: De Rhodiorum primordiis, (1883); Gelder: Geschicte der alten Rhodier (1900); E. Billiotti - A. Cottret: L'Île de Rhodes (1881); C. Torr: Rhodes in Ancient Times (1885); R. Matton: Rhodes (1949). Carolyn Higbie: The Lindian Chronicle and the Greek Creation of Their Past, (2003); Chr. Blinkenberg: La chronique du temple Lindien (1912).
Blakely írásai: Daimones, Metallurgy, and Cult, 1998; Black Hephaistos: African Ironworking and Greek Daimones, 2001; Telchines, Apkallu and Cultural Transfer, 1998.
"Hieropolis ("Szent város"), Pammukale(ma Töröko.):" Igen, Hierapolis eléggé fontos, esett már szó róla Dea Syria kapcsán. Folytak ott azonban olyan szertartások is, melyek napjaink 'felvilágosult humanista' kultúrétoszába nehezen lennének beilleszthetőek...
----- Más: ----
Ki helyreigazítás, korábban írtam Aszklépioszrós és Hygeiáról: "Telesphoros, akit általában kettejük gyermekének tekintenek" Ez így nem teljesen pontos, ha csak nem sejtünk némi vérfertőzést a háttérben.
"Telephorost meg más oldalról gondolom, nem a keltáktól, hanem a kísázsiai frígektől származtatják, s a fején lévű csuklyát a frígiai sapkához." A törpe Mumus, akár van rajta sapka, akár nincs :Đ A csuklyások valami külön 'alfajt' képeznek, az ábrázolásokon persze vannak olyanok, amik frígiai sapkát viselnek, míg mások a 'szokásos' csúcsos mágussapkát.
"Ó, már megint ez a rémmese Nolanus!.... de kiváncsi lennék eredetére... Talán nagyon rég olyan bestiák is garázdálkodtak az erdőkben, amilyen a 18. században Gévaudanban is...? Ez a fenevad vagy száz embert falt fel, nagyrészük gyerek és nő volt... Vagy egészen más a mese eredete...?" Namost én azt gondolom, hogy e mese gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, erre utaltam amikor az afrikai Ngakola történetéről írtam, tulajdonképpen ugyanannak vagy igen hasonló mitologémának a különbözőképpen módosult változatai, egy közös szimbólumkészlettel (összességében, és páronként). Ide vehetjük egyébként még az Odüsszeában a Küklopsz kalandot - amit figyelmesen elemezve előtűnik, hogy itt megint csak ugyanazzal a képlettel van dolgunk, némely igen érdekes kiegészítéssel, amik azonban megint csak párhuzamosak egyéb fontos szimbólumcsoportokkal és mítoszokkal. Ez a három történet - kiegészítve némely egyéb görög történettel - tulajdonképpen egy állatorvosi lovat képez, amin tanulmányozhatóak a mitikus történet különböző szerkesztési és 'fejlődési' állapotai.
A Gévaudani történetről szólva, épp a hétvégén volt erről egy 'ismeretterjesztő'-nek csúfolt film a Historyn. Kacagóhiéna hangokat hallgattak, meg zselatinba lövöldöztek ezüstgolyóval - az az igazság, hogy ennél még a Farkasok Szövetségét is informatívabbnak találtam. Szóval Piroska meg a regeneratív szörnye szerintem sokkal régebbi gyökerű (mondhatni, ősibb) mint a Gévaudani állat. Viszont, ha már így tetted fel a kérdést, szerinted valamilyen módon mégiscsak kapcsolatban állhatnak egymással...?
"Engem az érdekelne nagyon hogy a tudomány, a történészet a kabírokat vajon akár objektíve, de eseleg szubjektív néhány specialista szerint vajon létező legalábbis fura népcsoportnak gondolják, vagy pusztán mítikus, mesebeli törpéknek..? Azaz vajon hogy áll a hivatalos kabír kutatás napjainkban..? ;)" Szerintem igen hasznos alprojekt lenne összszedni katalógusszerűen az ezirányú irodalmat, pár mondatos leírással, hogy az adott szerző mit vélt a témáról. Ebből többé kevésbé választ is kapnál a kérdésedre. Pl. a Michigani Egyetem könyvtárában csak úgy rákerestem, és kiadott 6-7 találatot, némelyik online fent is van és ezek legtöbbje 19. századi. Sajnos nem tudom mi lehet bennük, ez a féltucat is gyakorlatilag féltucat nyelven íródott - na ezt csak azért hoztam példaként, hogy anyagból van dögivel (nyilván máshol is rengeteg), és akkor ezek még csak a témával közvetlenül foglalkozó művek. Schenouda gondolom ezek többségét már átrágta - lehet neki van is valamiféle cetlikatalógusa.
