Nézeges...olyan ,hogy olcsó, jó, egyszerű, hőhidmentes , vékony tető nincs..valami mindig hiányzik hozzá...a cserepen tudsz sporolni...+kérdez meg több ácsot akár 1-2MFt különbbség is lehet úgyanarra a tetőre...
A 20+10 cm a szarufáknál jobb a 20 cm alatta vagy fölötte értendő...
a tervezom azzal ervelt hogy a negyzet profil a legkevesbe hajlamos az elcsavarodasra, azert akar 15x15-re rabeszelni.
a vizzaro reteg mindenkepp a lecezet ala kerul, tahat elkerulhetetlen hogy kilyukasszuk szegekkel. Vagy valamit rosszul tudok?
a 20 cm szarufak kozti + 10 cm szarufak alatti szigetelesnel vajon jobb lenne 20 +10 szarufak folotti szigeteles? Netan meginkabb hohidmentes? Vagy technikailag nehezen kivitelezheto?
a hodfarku cserepet en is indulasol elvetettem, mert negyzetmeterre megadott ara magasabb mint mas formaju csrepeknek. A tervezom okoskodik most, hogy ha a szelelemeket is szamolom mas cserepek eseten, akkor maris ugyanannyiba kerul. Nem ertek hozza sajnos, azert kerdezek itt. A penz pedig baromira szamit...
A teto kerdeskore nem volt kitargyalva rendesen ebben a topicban, vagy csak en nem talalom?
A szarufak feletti szigeteles (2. megoldas) tudom hogy hohidmentesebb, de marha vastag tetoszerkezetet fog eredmenyezni, 30 cm szigetelessel fel meter folott lesz a vastagsaga
az 1) megoldas pedig a ketszeresen kiszelloztetett tetoszerkezet, amirol azt irjak hogy jo, annal mar csak az egyszeresen kiszeloztetett szerkezet jobb, mivel a teljes szarufak kozotti magassag kitoltheto szigeteloanyaggal es nem fujja at a szel a szigeteloanyagot. Gyakorlati megvalositasarol azonban nem talalok konkretumot.
1. ) A 30 cm-es szigeteles nem tulzas, ha a falakra is 20cm vagy esetleg tobb kerul. A 15 x 15 szarufameret maganvelemenyem szerint hulyeseg. Semmi ertelme, hogy a szarufa ugyanolyan szeles legyen , mint amilyen magas. A 20 cm magas szarufa + tovabbi 10 cm belso szigeteles a hohidmentesebb megoldas , az egyben 30 cm-t nagyon lerontjak a szarufak hohidjai.
2. ) "A tervezom szerint meg a kovetkezokeppen festene a dolog: a szarufak kozott szigeteles, ezt ledeszkazni, hogy sik feluletet kapjunk, erre bitumenes vizzaro reteg, majd ezutan jonne a lecezes/ellenlecezes valamint a cserepek."
A vizzaro reteget kilyukasztani szegekkel.....
3. ) A hodfarku szep de draga (persze elofordulhat, hogy lehet olcson is talalni ) A felulet nagysagatol is fugg, mennyit lehet sporolni . A masik meg...egy egyszeru satorteto nem "kivan" hodfarkut. Az esztetikai elmenyt nem emeli annyira, hogy megerje a tobbletkoltseget. (ez is maganvelemeny) .
Esetleg 1 méteres falvastagsággal ? Vannak korszerübb anyagok mint a vályog..a vályog a szegények építőanyaga volt most meg a gazdagoké akik minden évben meszelhetik a házukat ha jót akarnak...
A vályogos topikon visszaolvasva találkoztam egy bejegyzéssel, miszerint k=0,1 vályog+nád+vályog falszerkezettel építkeznek. Ti véletlenül nem tudjátok: -felépült-e, és ha igen hol, és milyen, stb. Kérdeztem ott is, de ők inkább a hagyományőrző felújításoknak a hívei, és nem az új dolgoknak.
Epp a teto kerdeset ragom, nehay ponton nem ertunk egyet a tervezommel. Kivancsi vagyok a velemenyetekre. A tetorol annyit kell tudni, hogy egyszeru 45 fokos nyeregteto, semmi csicsa, semmi kutyapajta.
1) 30 cm szigetelest szeretnek, ez a tervezom szerint hatalmas tulzas, valamint nehezen megvalosithato hagyomanyos szarufameretekkel (mifelenk 15x15 az altalanosnak mondhato meret). Megvalosithato lenne pl 20 cm magas szarufakkal es tovabbi 10 cm belso szigetelessel. Egy epitesz baratom szerint meg egyszerubben megvalosithato direkt 30 cm szarufamagassaggal, fosznideszkat hasznalva szarufanak.
Ti hogyan csinaltatok/csinalnatok? Mi a legegyszerubb/legolcsobb modja a teto rendes hoszigetelesenek? Szigeteloanyagkent uveggyapot johet szoba, mert az nalunk messze a legolcsobb.
2) Elkepzelesem szerint un. melegtetot kellene alkalmazni, vagyis a szarufak teljes magassagat kitolteni szigeteloanyaggal, arre jonne a tetofolia (ami ha jol ertettem, egy megforditott parazaro folia, kifele szellozik, befele nem enged vizet), majd a lecezes/ellenlecezes es egetett agyagcserepek. A tetoter felol termeszetesen parazaro folia majd burkolat. A tervezom szerint meg a kovetkezokeppen festene a dolog: a szarufak kozott szigeteles, ezt ledeszkazni, hogy sik feluletet kapjunk, erre bitumenes vizzaro reteg, majd ezutan jonne a lecezes/ellenlecezes valamint a cserepek.
Ketsegeim vannak, hogy valoban kell-e a deszkareteg oda. Velemenyek? Hogy erdemes ezt csinalni?
3) milyen csrepet hasznaljak? A tervezom szerint agyagcsrepet erdemes, abbol is hodfarkut mert az a legszebb (ezzel nincs is gond, tetszene). Ugy tudtam viszont, hogy a hodfarku cserep a legdragabb es mivel duplan kell rakni a legnagyob tetoterhelest is okozza. A tervezom szerint ez nem teljesen igaz, mivel mas cserepeknel a kezdoelemek es a gerincelemek nagyon elviszik az arat, es ugyanott vagyok mint a hodfarkuval. Velemeny, tapasztalat?
"Ez a vizeskő dolog egy kicsit megkavart. Mi is ez és hogy is?"
Képzeld el hogy egy jó nagy hőtároló tartályt szeretnél készíteni. A víz jó hőtároló képessége adja magát és hogy ne foglaljon el hasznos területet, jó ötlet az egészet a föld alá süllyeszteni. Tehát a kérdés: hogyan készíthetünk jó nagy föld alatti víztartályt. Először mindenkinek a "lefedett uszoda" módszer jut eszébe, de ha belegondolunk hogy a tetejének mekkora súlyt kell kibírnia, hamar eljutunk a tartóoszlopokig, sőt ha nagy a hordandó súly (pl. földréteget szeretnénk rá) akkor egész oszlop-erdőig. De még a sima beton födém sem öntartó korlátlan méretig, meg a beton az oldalába meg az aljába és a költségek igen hamar az egekig szaladtak. Kevésbé elegáns és hatékony, viszont sokkal olcsóbb megoldás a hő-gödör. Ez tulajdonképpen egy hatalmas földbe ásott gödör, vízszigetelő fóliával kibélelve és kövekkel színültig megrakva. A gödöröt feltöltjük vízzel, az egészet letakarjuk egy vastag fóliával és máris hordhatjuk rá a földet. Ugrálhatunk is rajta: egy kövekkel telerakott gödör nem képes beszakadni. Mivel a hőgödör nem kizárólag vízzel van tele (van benne rosszabb hőtároló képességű kő is) ezért azonos hőtároló képesség eléréséhez nagyobbra kell méretezni. Viszont összköltség tekintetében valószínűleg verhetetlen.
Az egyszerűség kedvéért a hőszigetelésről nem volt szó. Pedig kell, jó vastag.
Azért a gyakorlatban érdemes kompromisszumokat kötni. Ha követ teszünk a vízbe, (ugyan veszítünk a térfogatra számított hőkapacitásból), viszont elég egy szigetelt vermet csinálni, és nem kell tartály.
Hátha valakit itt is érdekel, nyár végén kaláka szalma-kunyhó építést rendezünk! Bemutató kerti pavilon építését tervezzük szalmabálából. A résztvevők élesben is kipróbálhatják a szalmaépítést, vályogvakolást.Tét nélkül. Aki szeretne szalmából építkezni, vagy csak érdeklik a szalmaházak, annak itt a helye!
Bővebb információ és jelentkezés: Magyar Szalmaépítők Egyesülete, http://www.szalmaepitok.hu/ Időpont: szeptember első hétvégéje (szeptember 5-6.) lesz. Helyszín: Mátraballa, Május 1 út 75. (a focipálya után)
Összeköthető egy kellemes családi kirándulással, részt vehettek a falunapon, burgonyafesztivál, eszem-iszom, zene, tánc, tűzijáték.
Van egy eladó hőkésem, amivel az eps-t lehet vágni. van hozzá egy 10 cm egyenes és egy cca 25 mm íves kés. A Prokonceptnél vettem. Mivel végeztem az építkezéssel ezért eladpm. Hozzá adom az általam készített 'cekaszos' vágót is. Az ára legyen 25 eFt. Érdeklődni a 20/9383-264 telefonon.
Tisztelt Topic Társak! Némi szabadidőm akadván dolgoztam egy kicsit egy honlapon, de elfáradt az a kevés agyam. Ezért ha valaki (velem ellentétben) ért egy kicsit a fizikához, legyen oly kedves és ellenőrizze a következő mondataim valóságtartalmát:
- egy köbméter (11 tonna) ólom egy fokkal történő lehűtése során 0,41 kilowattóra hőhöz jutnánk, - egy köbméter (2,1 tonna) beton egy fokkal történő lehűtése során 0,51 kilowattóra hőhöz jutnánk, - egy köbméter (7,9 tonna) vas egy fokkal történő lehűtése során 1 kilowattóra hőhöz jutnánk, - míg egy köbméter (1 tonna) víz egy fokkal történő lehűtése során 1,17 kilowattóra hőhöz jutunk.
Ha elszámoltam valamit, jelezzétek. Előre is kösz.
A passzívház energetikája
Mi befolyásolja egy ház energiafelhasználását? A kérdés könnyen megválaszolható, de akkor vajon miért épül annyi energiafaló épület még a mai nap is? Miért fogyaszt el fűtésre egy hagyományos ház 80-90%-kal többet, mint egy passzívház? Mert ahhoz szoktunk, hogy az energia olcsó, az energia megtakarítása pedig drága épületet eredményez. Ezért lakásépítésnél az energiatakarékosság az utolsó szempontok között kapott helyet, ha egyáltalán. Sokkal fontosabb volt a méret és az optika. Sok ember ezért többet költött például a fürdőszobájára, mint a háza hőszigetelésésre. Passzívház kompakt készülék nyitvaAz idők azonban változnak. Az eddig olcsó fosszilis energiakészletek apadása egyre érzékelhetőbbé válik, ami árukat is meglehetős progresszivitással emeli; az energiatakarékos megoldások pedig megfizethetők lettek, elérhető közelségbe kerültek nagy rétegek számára. Az energiahatékony építés csúcsát fémjelző passzívházak, az épületek jellegéből adódóan, a kis épületeknél – a relatív kedvezőtlen felszín-térfogatarány miatt -, azaz a családi házaknál kívánja meg a legnagyobb mértékű többletráfordítást. A beruházás többletköltségének mértéke az épület méretének növekedésével egyre csökken. Ausztriában 15 passzívház-óvoda és -iskola épült eddig, az átlagos többletköltség esetükben mindössze 5% volt. Az olaszországi Bozenben egy felújítás során, egy 6-emeletes, 112 munkahelyet kiszolgáló tartományi épület passzív irodaházzá történő átalakításánál a többletköltség 4%-ot tett ki, és 5-éves megtérüléssel számolnak a szakemberek. Az épület fogyasztása, más oldalról megközelítve fenntarthatósága, így manapság a legfőbb szempontok közé került. Ezt azonban nem elég csak deklarálni, ehhez hozzá kell igazítani a megbízóknak a szemléletüket is. Mind az építészeknek, mind a gépészeknek, a tervezés minél korábbi stádiumában rá kell világítaniuk azon befolyásoló tényezőkre, melyek beruházási költségkihatás nélkül hatással vannak az épület későbbi fogyasztására. Ezek közül a két legfontosabb a kompakt épülettest előnyben részesítése és a megfelelő tájolás elérése.
Kompakt épülettest Nem egy megbízónál, de sok építésznél is az épület formája a személyes individuum kifejezésének egyik legfőbb megnyilvánulásává válik, ami relatív tagolt épülettestben ölt formát. Vezérelv ilyenkor, hogy a látványnak kell szexinek lennie. A megbízók viszont sok esetben nincsenek tisztában azzal, hogy nagymértékben tagolt épületet csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak. Jó lenne rávezetni őket, hogy egy épületben ne elsősorban a látványt, hanem sokkal inkább a belső értékeket, és ezek között is az olcsó fenntarthatóságot találják „szép”-nek. Egyszerű példa: 100 m2 alapterületet el lehet érni 10 m x 10 m-es és 20 m x 5 m-es alaprajzzal is. Az első esetben a külső fal hossza 40 m, a másodikban 50 m. Az elnyújtott forma az előbbi példában 25%-kal több fal- és ablakfelületet jelent, ezzel növelve a beruházási költségeket, illetve a hűlő felületet és ezáltal a fűtési költségeket is. Mind a beruházás, mind a fenntartás drágább. Minden kiugrás és beugrás – energetikai szempontból indokolatlanul - ugyanígy növeli a termikus burok felszínét. Ezt nem csak a vízszintes, hanem a függőleges metszeteknél is figyelembe kell venni. Egy 120 m2-es egyszintes és egy 2 x 60 m2-es kétszintes épület külső felszíne között is jelentős az eltérés. Az egyszintes épület alsó és felső hűlő felülete összesen 240 m2, a kétszintesé ennek csak a fele: 120 m2. Minden kiszögellés, mint például egy „mediterrán” tornyocska, vagy beugrás, mint az épületbe „bemélyített” földszinti terasz vagy garázs lehet ugyan szép vagy praktikus, de mégis nagyon drága mulatság.
Tájolás A napfény aranyat ér. Nem csak a mezőgazdaságnak, hanem minden egyes háznak is. Nem kell egyebet tenni, mint hogy déli tájolású ablakokkal be kell fogni. Egy déli tájolású ablak szoláris nyeresége két és félszer akkora, mint egy északié. Egy déli tájolású passzívház-ablak 30-40%-kal több szoláris nyereségre tesz szert, mint amennyi az általa okozott transzmissziós hőveszteség, azaz összességében fűt. Az ablakokat ezért a passzívházaknál szoláris kollektornak is szokták nevezni. Tájolásuk azonban nagyon fontos, mert északi tájolás esetén a szoláris nyereség már csak a transzmissziós hőveszteség valamivel több, mint felét tudja ellensúlyozni, azaz összességében hűti a házat. A déli tájoláshoz képest +/- 20-30°-os eltérésnél még pozitív a szaldó, afölött átvált nettó veszteséggé. Egy jó tájolású családi háznál az ablakok által összességében 1000 kWh/év többlet elérhető, míg ugyanazon ház rossz tájolása esetén akár 1000 kWh/év további hőveszteséget is okozhatnak az ablakok.
Energetikai tervezés PHPP-vel Az általánosan használt energetikai tervezési módszerek és programok az extrém alacsony energiafogyasztású épületek - mint amilyenek a passzívházak is - tervezéséhez nem elég pontosak. Fűtőteljesítményben 1 kW pontatlanság egy hagyományos háznál lehet, hogy csak 10%, de egy passzívháznál akár 100%-os különbséghez is vezethet. A darmstadti Passzívház Intézet kifejezetten a passzívházak tervezésére kifejlesztett egy programcsomagot, melyet PHPP-nek hívnak. (PHPP: Passivhaus Projektierungs Paket, magyarul passzívház-tervezőcsomag.) A PHPP egy energiamérleget állít fel az épületről, számba veszi a veszteségeket és a nyereségeket, a kettő különbsége adja a fűtési hőszükségletet.
Klasszikus passzívház-gépészet elvi ábrájaPasszívház-gépészet Egy épület akkor teljesíti a passzívház-szabvány követelményeit, ha fűtési hőszükségle ≤ 15 kWh/ m2év, légtömörsége n50 ≤ 0,6 h-1, és primerenergia-szükséglete ≤ 120 kWh/ m2év. Egy további ajánlás, hogy a túlmelegedés gyakorisága ≤ 10% legyen. A passzívház-gépészet feladata egy extrém alacsony fűtési hőszükséglettel rendelkező, konzekvensen légtömör épületben a legkevesebb primer energia felhasználása mellett megoldani az épület klimatizálását, azaz fűtését és hűtését, szellőztetését és használati melegvízellátását. Higiéniai okokból - a szag-, károsanyag-, CO2- és nedvességterhelés semlegesítése céljából- minden modern lakásban szükség lenne gépi szellőztetésre, passzívház nem is létezik szellőztető berendezés nélkül. A szellőztetési hőveszteségek csökkentését szolgálja a szellőztető berendezésekben elhelyezett hővisszanyerő egység. A hővisszanyerés a szellőztetés által beszívott friss, hideg levegőt melegíti elő a kifújt levegőben lévő hő egy részének átadásával. A jobb készülékek a két levegőáram hőmérsékletkülönbségének mintegy 90%-át képesek bent tartani a lakásban. Egy hővisszanyerős szellőztető berendezés a szellőztetési veszteségeket csökkenti drasztikusan, de plusz hőt nem termel. Abban segít, hogy a fűtési hőszükségletet le lehessen egyáltalán vinni a jól ismert 15 kWh/m2év határra. Ilyen extrém alacsony fűtési hőszükséglet esetén értelemszerűen a fűtési szezon is lerövidül, azonban teljesen nem szűnik meg. Elvileg fennáll a lehetősége ezt az extrém alacsony fűtési hőszükségletet, valamint a meleg víz készítését közvetlenül elektromos módon megvalósítani, magas fenntartási költsége miatt azonban ez a megoldás nem nyújt igazi alternatívát, nem beszélve arról, hogy szemléletében homlokegyenest ellenkezik a passzívház filozófiájával. A közvetlenül elektromos úton végzett hőleadásnak kiegészítő fűtésként, a csúcsterhelés általa való lefedésénél van létjogosultsága.
Fűtés, melegvíz-készítés levegős mini-hőszivattyúval – a klasszikus passzívház kompakt készülék A passzívház kompakt készülék elvét Dr. Wolfgang Feist fogalmazta meg először 1995-ben, majd Christof Drexel 1996-97-ben megépítette az első piaci forgalomra alkalmas készüléket. A kompakt készülék a hővisszanyerős szellőztető berendezés továbbfejlesztése, mely a hővisszanyerés után a szabadba távozó elhasznált levegőből egy levegős mini hőszivattyú segítségével további hőt nyer ki. A pluszban kinyert hő egy részét átadja a lakásba befújásra kerülő friss levegőnek, azt mintegy 45-50 °C-ra felmelegítve, valamint melegen tart egy a kompakt készülék részét képező melegvíztárolót. A kompakt készülék működési elve bizonyos peremfeltételeket indukál. Mivel a készülék a szellőztetési funkcióra épül rá, mind a hőszivattyú számára rendelkezésre álló levegőáram, amiből hőt tud kinyerni, mind pedig a légfűtés levegőárama, amivel hőt tud a lakásba bejuttatni, a higiéniai szükségletek által determinált. Nem a fűtési hőszükséglet, hanem a higiéniai igény határozza meg a térfogatáramot. A levegős hőszivattyú számára rendelkezésre álló levegő hőmérséklete sosem kerül kedvezőtlen tartományba, mivel a beltérből származó levegőt hasznosítja, nem pedig a kültérit. COP-értéke a legkedvezőtlenebb, hideg időszakban sem zuhan kritikus szint alá. Éves össz energiafelhasználása a fűtésre és melegvíz-készítésre más rendszerekhez képest kimagaslóan alacsony. Tételezzünk fel egy négytagú családot, mely egy 120 m2-es passzívházban lakik, ahol a fűtési hőszükséglet 15 kWh/m2év, a hőterhelés 10 W/m2, a melegvíz-igény fejenként 50 l/nap, a szellőztetés légcsereszáma pedig 140 m3/h. Ezt az esetet egy kompakt készülékkel lemodellezve a fűtés energiaszükséglete – szellőztetéssel együtt - kb. 900 kWh/év, a melegvíz-készítésé pedig kb. 1100 kWh/év, azaz a rendszer összes energiaszükséglete évi mintegy 2000 kWh, ami a mai árakon havi 7500 forint alatti összeget jelent. Pusztán légfűtéssel akkor lehet nagy valószínűséggel kifűteni egy házat, ha hőterhelése nem nagyobb 10 W/m2-nél. Ezen ökölszabály útmutatásként szolgál csupán, a pontos tervezéshez a PHPP-számítás adja meg a szükséges információkat. Belőle pontosan kiolvasható, hogy hány watt a hőterhelés, és hány wattot lehet bevinni a szellőztető rendszeren keresztül légfűtéssel. Ha a légfűtés önmagában nem lenne elegendő a hőterhelés lefedéséhez, viszont nem hiányzik túl sok, akkor a megfelelő kiegészítő fűtés megválasztásán van a sor. Relatív kis különbség esetén elegendő lehet egy fűtő kalorifer alkalmazása a befújó ágon. Figyelembe kell venni, hogy a kompakt készülék hány fokra melegíti fel a levegőt, illetve nem szabad elhanyagolni azt a tényt sem, hogy a készüléknek a meleg vizet is elő kell állítani, és ezért időlegesen meg kell ossza teljesítményét. A fűtő kalorifer, mely lehet elektromos vagy melegvizes is, a levegőt tovább melegítheti, egészen 52 °C-ig. Nagyobb különbségnél érdemes lehet például a nappaliba egy elektromos fűtőtestet elhelyezni, mely a csúcsterhelés idején bekapcsol. Elektromos kiegészítő fűtés csak akkor gazdaságos, ha nem üzemel az egész fűtési szezonban. Kiegészítő fűtésnek tökéletesen megfelel egy pellet- vagy fakazán is, amennyiben a tulajdonos vállalja üzemeltetését. A kompakt készülék alternatívája lehet egy hővisszanyerős szellőztetőgép, egy vízteres fa- vagy pelletkazán és egy napkollektor kombinációja. A kiegészítő fűtés feladatkörét ez esetben a fa-/pelletkazán végzi, mely a meleg víz készítését is ellátja. Mivel azonban nyáron is szükség van meleg vízre, egy napkollektort is kell illeszteni a rendszerhez.
Az egészséges lakóklíma és az energiahatékony üzemeltetés elengedhetetlen előfeltétele a megfelelő szellőztetés hővisszanyeréssel, és a légtömör épületszerkezet. A szellőztetés és a légtömörség kölcsönösen ok-okozati viszonyban áll egymással. A szellőztetés annál hatékonyabb, minél jobb a légtömörsége a háznak, és minél jobb egy ház légtömörsége, annál inkább szükség van megfelelő szellőztetésre.
Szellőztetés
A szellőztetés egyaránt szolgál komfort- és energetikai célokat. A passzívház-szellőztető rendszer folyamatos, irányított levegőcserét biztosít a lakóterében. Azokban a helyiségekben, ahol tiszta levegőre van szükség (háló-, gyerekszoba, nappali, dolgozószoba) légbefúvást, a terhelt levegőjű helyiségekből (konyha, fürdőszoba, WC) pedig légelszívást végez. Az előszoba és a - szobában található - lépcsőház átáramlási tartomány, légbefúvás, illetve -elszívás nélkül. Ez az úgynevezett átöblítéses szellőztetés gondoskodik a lakás teljes körű szellőztetéséről. A célzott légáramirányok pedig biztosítják, hogy a friss levegő áramoljon keresztül a lakáson, a fáradt levegő ne jusson vissza, hanem közvetlenül elszívásra kerüljön. A beérkező levegő egy filteren keresztül jut a lakásba, mely a por és a pollenek nagy részét kiszűri, ily módon tisztább levegőt enged be, mintha az ember kinyitná az ablakot. A folyamatos légcsere szabályozza a relatív nedvességtartalom szintjét, megszünteti a párakicsapódást, megakadályozza a penészedést. Emellett a rendszer közel hússzor annyi energiát tart meg, mint amennyi üzemeltetéséhez szükséges! A kifújt levegőben lévő hőenergia nagy részét (mintegy 90%-át!) - egy keresztáramú, ellenáramú vagy rotációs hőcserélő segítségével - átadja a beszívott friss levegőnek. A 0 °C-os friss levegőt például a lakótérből elszívott 20 °C-os levegő 18 °C-osra előmelegíti, miközben a kifújt levegő hőmérséklete lecsökken 12 °C körülire. Ez a rendkívül hatékony hővisszanyerés jelentősen csökkenti a szellőztetési hőveszteséget, azonban teljes egészében még nem fedi le egy passzívház szükséges fűtési energiaszükségletet.
Légbeszívás: az előmelegítés kényszer, a hűtés lehetőség A passzívház-szellőztető berendezésbe nem juthat be -3 °C-nál hidegebb levegő, mert az esetlegesen keletkező kondenzvíz akkor megfagyhatna, és tönkretehetné a berendezést. Az előmelegítésre három különböző lehetőség is van: elektromos fagymentesítés, levegő-talaj hőcserélő vagy folyadék-talaj hőcserélő használata. Az utóbbi két megoldást nyáron a beszívott friss levegő előzetes lehűtésére is felhasználhatjuk. A légbeszívásnál két dolgot kell megoldani, a levegő szűrését, illetve a fagymentesítést. A piacon elérhetők kifejezetten erre a célra kifejlesztett speciális légbeszívó dobozok. Levegő-talaj hőcserélő esetében, amikor a levegőt maga a föld alatt vezetett légcsatorna temperálja, a légbeszívó doboz feladata az eső- és rovarvédelem, illetve a szűrő minél egyszerűbb kicserélhetőségének biztosítása, valamint a fals-levegő beszívásának megakadályozása. A levegő-talaj hőcserélővel szemben az elektromos fagymentesítő és a folyadék-talaj hőcserélő jellemzően a termikus burkon belül helyezkedik el, a termikus burok és a szellőztető berendezés közötti csőszakasz része. Az eső- és rovarvédelemre ebből következőleg nem kell figyelemmel lenni, viszont rendelkeznie kell a kondenzvíz kicsapódásának elkerüléséhez szükséges minőségű és mértékű szigeteléssel. Az egyszerű körbeszigetelés ebben az esetben nem megoldás, mert a szabályozása és a szűrőcsere hozzáférhető kell maradjon. Az elektromos fagymentesítő elektromos szál segítségével közvetlenül melegíti fel a levegőt. Ezen a légbeszívó dobozon be lehet állítani, hogy milyen hőmérséklettartományban végezze a fagymentesítést. Például -5 és + 10 °C-között be lehet állítani, hogy hány fok alatt kapcsoljon be. Fogyasztása éves viszonylatban nem túl magas, mivel például 0 °C-ra állítva, ami fagymentesítéshez elégséges, csupán az év azon részében fog üzemelni, mikor 0 °C alatti a hőmérséklet. Folyadék-talaj hőcserélő alkalmazásánál a földbe lefektetett 60-80 m hosszú DN 32-es PE-csőben keringő SOLE-folyadék a közvetítő médium, ezt a csövet kell közvetlenül rácsatlakoztatni a légbeszívó dobozra. Ezzel a rendszerrel – hasonlóan a levegő-talaj hőcserélőhöz - a fagymentesítésen túl nyáron hűteni is lehet a beszívott levegőt. Ennek megfelelően két kapcsoló is található ezen a típusú beszívó dobozon. Az egyikkel a téli fagymentesítést, például -5 °C és + 10 °C között, a másikkal a nyári hűtést, például +15 °C és + 30 °C között lehet szabályozni.
Akusztika Tökéletes szellőzőrendszert akusztikai perfekció nélkül nem lehet készíteni. A jó levegőminőség mit sem ér, ha állandó zümmögést hallani a háttérben. Ehhez egy extrém halk gép és egy átgondoltan installált vezetékrendszer szükséges. Érdemes figyelembe venni, hogy a zajszint 6 db-enként duplázódik. Egy 41 db-es készülék ezért nem csak egyszerűen 6 db-lel, hanem kétszer (!) olyan hangos, mint egy 35 db-es készülék. Lakóhelyiségekben 25 db(A), funkciós helyiségekben – konyha, fürdőszoba, WC, háztartási helyiség stb. – 35 db(A) a megengedhető legnagyobb zajhatás. A tökéletes akusztikai viszonyokat elérendő a szobákban a légtechnika okozta zajszintet azonban célszerű 20 dB(A) alá vinni. Ez kisebb zajhatás, mint amit a legtöbb óra ketyegése okoz. Ezt elérendő a szellőzőkészülék lakás felöli befúvó és elszívó ágába, közvetlenül a gép után egy egyméteres hangtompító, s minden befúvó és elszívó nyílás elé egy-egy félméteres hangtompító elhelyezése javasolt. Így a gép és minden szoba közé másfél, minden szobapár közé pedig 1 méter hangtompítás kerül.
Légtömör kialakítás Talán meglepően hangzik, de a légtömörség kérdése elsőrendűen nem energetikai, hanem állagmegőrzési kérdés. A légtömörség nem megfelelő értéke esetén, télen a relatív sok nedvességet tartalmazó meleg levegő egy része a réseken keresztül lassan eltávozik a fűtött épületből. Útja során, amely a falszerkezeten és a szigetelőanyag résein keresztül vezet, hőmérséklete egyre csökken, és egyre kevesebb nedvességet képes megtartani. Egy része kikondenzálódik, nedvesítve magát a falszerkezetet. A stuttgarti Institut für Bauphysik mérése alapján +20 °C-os beltéri, -10 °C-os kültéri hőmérséklet és 20 Pa nyomáskülönbség esetén - ami kettes, hármas szélerősségnek felel meg - 1 mm-es rés méterenként 800 g kondenzvíz kiválását okozta az épületszerkezet belsejében. Összehasonlításképp egy 2,3 m sd-értékű párafékező fólia 5 g nedvesség diffúzióját engedi csak meg. Ez 1600-szoros különbség. Ezen adatok alapján minden épülettípusnál – nem csak a passzívházak esetében – törekedni kell a minél jobb légtömörségi érték elérésére.
Hőveszteség A réseken keresztül távozó levegő következtében kialakuló hőveszteség két okból is lehetséges. Egyrészt meleg levegő formájában közvetlenül hő hagyja el a fűtött épületburkot, másrészt az előbb említett, az épületszerkezeten belül történő kondenzvíz-keletkezés rontja az egyes szigetelőanyagok hőszigetelő képességét. A fent említett intézet a nedvesség kiválásának mértéke mellett a hőszigetelési képesség romlásának mértékét is megvizsgálta. A vizsgálat során egy 1x1 méteres szálas szigetelőanyagtábla hőátbocsátási tényezőjét mérték meg, egyik esetben sértetlen formában, másik esetben 1 méter hosszú és 1 milliméter széles réssel a belső oldalon. A szerkezet U-értéke az első esetben 0,30 W/m2K, a másikban pedig 1,44 W/m2K volt, azaz a hőszigetelő képessége majd az ötödére csökkent.
Légmozgás Energetikailag – mivel egy passzívházban a szellőztetés mindig hővisszanyeréssel együtt történik – kevésbé légtömör épületnek nagyobb a szellőztetési hővesztesége, hiszen a hővisszanyerő csak azt a levegőt képes hasznosítani, amely rajta keresztül áramlik át. A nem megfelelő légtömörség emellett a szellőztetés elvi stratégiáját is alááshatja. A modern megoldásokra ugyanis az átöblítéses rendszer a jellemző. Azaz bizonyos helyiségekbe csak befúvás, más helyiségekből pedig csak elszívás történik, s vannak szobák befúvás és elszívás nélkül is, az úgynevezett átáramlási tartományok, mint például az előszoba. Nem elégséges légtömörség esetén – kontrollálatlan légáramok miatt – áramlási rövidzárak keletkezhetnek, amelyek meggátolhatják a lakás légátöblítésének tervezett lefolyását.
Blower-Door teszt Az épület légtömörségének mérését egzakt módon, az úgynevezett Blower-Door teszt segítségével lehet elvégezni. Egy külső nyílászáróba légtömör keretet helyeznek ventilátorral, amit összekötnek egy nyomáskülönbség-mérővel és egy számítógéppel. A rendszer méri, hogy 50 Pa nyomáskülönbség mellett, az épület légtérfogatához viszonyítva mennyi levegő „szökik meg”. A tesztet érdemes elvégezni alulnyomásra és túlnyomásra is, nem egyszer eltérő érték jön ki eredményül. A résráta (n50) hagyományos háznál a 3,0 h-1, szellőztető rendszer mellett a 1,5 h-1, passzívházban pedig a 0,6 h-1 értéket nem haladhatja meg. Ezek Magyarországon ma még csak irányértékek, a törvényi szabályozás még nem írja elő követelményként. Minden építtetőnek javasolt, hogy az elvárt légtömörségi értéket a kivitelezővel szerződésben rögzítse, majd a kivitelezővel méréssel igazoltassa. Légtömörséget épülő ház esetében legalább kétszer érdemes mérni. Egyszer szerkezetkész állapotban, amikor még nagyobb költségek nélkül lehet javítani, egyszer pedig az átadás előtt
Furán hangozhat a kérdés, de ha jobban utána járunk, 4 különböző U-értéket is találunk. Ug (g = glass) az üveg U-értéke, Uf (f = frame) a toké, Uw (w = window) az egész ablaké önmagában, Uw,eff az ablaké a beépítés után. Melyik U-érték a legfontosabb? Természetesen a végeredmény az Uw,eff, mely passzívház esetében nem lehet nagyobb, mint 0,85 W/m2K. Ennek a határértéknek nem csak hőtani az eredete, hanem a huzatmentességet, azaz a tökéletes komfortot is hivatott szolgálni, ugyanis minél nagyobb az egymás mellett lévő különböző felületek hőmérsékletkülönbsége, annál gyorsabb légáramlás indul el közöttük. A kellemes komfortérzethez az szükséges, hogy a tartózkodási helyeken a levegő áramlási sebessége ne haladja meg a 0,1 m/s-ot, ami azt feltételezi, hogy a szomszédos felületek hőmérsékletének különbsége kisebb kell legyen, mint 4,2 K. Továbbá ezen U-érték mellett nincs szükség fűtőfelületre az ablak alatt az ablak okozta lehűlés kompenzálására, és az ablaknak sincs érezhető hidegsugárzása. További pozitív mellékhatás, hogy a 3 rétegű ablakok zajgátlása is jobb a 2 rétegűekénél. Az üvegfelületeknek két fontos paraméterük van: az Ug-érték a hőveszteségre, a g-érték pedig a szoláris nyereség mértékére utal. A g-érték azt adja meg, hogy az üvegfelületre eső napfény hány százaléka jut be ténylegesen az épületbe. Minél jobb egy ablak Ug-értéke, általában annál rosszabb a g-értéke. Egyrétegű ablak Ug-értéke 5,80 W/m2K, 87% fényáteresztés mellett, kétrétegű levegővel töltött ablaknál 2,8 W/m2K és 77%, míg kétrétegű hővédő üvegezésnél nemesgáztöltéssel 1,10 W/m2K és 56% ez az érték.
A passzívházaknál az Ug-érték 0,8 W/m2K alatt, míg a g-érték 50% fölött kell legyen. A 3 rétegű, argonnal töltött üvegekkel 0,7-es, akár 0,6-es értéket is el lehet érni, az alá általában már csak a drágább kriptontöltéssel lehet menni. Az Ug-érték szempontjából még fontos, hogy a távtartó ne alumínium, hanem nemesacél vagy műanyag legyen. A tok Uf-értékét szükséges ismerni, de külön előírás nincs rá. Az ablak Uw-értékét befolyásolja a tok Uf-értéke, a tok mérete, az üveg Ug-értéke és az üvegbeépítés hőhídhatása, melyet az erre jellemző pszi-értékkel adnak meg. Természetesen az Uw-érték az ablak méretétől is függ, ezért a darmstadti Passzívház Intézet az összehasonlíthatóság kedvéért egy szabványméretben (1,23x1,48 m), 0,7-es Ug-értékű üveggel végzi a minősítést. Az az ablak kapja meg a minősítést, melynek Uw-értéke <= 0,8 W/m2K. Az Uw,eff, azaz a beépítéssel együtt elért U-érték figyelembe veszi az ablak Uw-értékét, plusz a beépítési szituáció hőhídhatását, melyet szintén vonalmenti hőhídként egy pszi-érték jellemez. Minősített ablakoknál a beépítés hőhídhatását nem kell külön kiszámolni, hanem a pszi = 0,040 W/mK értéket lehet használni. A beépítés azonban nem csak ronthat az ablak U-értékén, hanem javíthat is rajta, például ha a tokra folytatólagosan rávezetésre kerül a falszigetelés. Ezt először kényszermegoldásként alkalmazták - azon ablakok esetében, ahol a tok külső borítása alumínium, nem is éri el a megfelelő hatást. Újonnan, kifejezetten ezen beépítési módhoz készültek olyan nyílászárók, melyek Uf-értéke ugyan csak 1,0 körüli, viszont felkészültek a rátakarás fogadására, Uw-értékük rosszabb, mint 0,8, de beépítés után mégiscsak elérik az Uw, eff ≤ 0,85-ös komfortkritériumot. Ez vékonyabb tokozatú és ezáltal olcsóbb nyílászárókhoz vezetett. Ilyen esetekben akár negatív pszi-értéket is el lehet érni, viszont ezt külön ki kell számolni az erre a célra kifejlesztett 2- vagy 3-dimenziós hőhídszámító programok egyikével. Ez a munka megéri az árát, ugyanis az önmagukban még nem, rászigetelve azonban már a passzívház kritériumát teljesítő ablakok akár 30-50%-kal is olcsóbbak. Egyre több fogyasztó keres ma már 3 rétegű ablakot, ahol, hozzá kell tenni, nincs egyszerű dolga. A reklámok sokszor nem az ablak pontos fizikai paramétereiről szólnak, hanem például arról, hogy hány kamrás a tok, illetőleg ha az U-érték megemlítésre kerül, abból sokszor nem derül ki egyértelműen, hogy az üveg (Ug), a keret (Uf) vagy az igazából érdekes összesített U-értékről (Uw) van-e szó. A ma talán legnagyobb számban eladott „1,1-es” ablaknál általában az üveg 1,1-es, a keret sokszor definiálatlan, de tendenciájában ennél sokkal rosszabb, így lehet, hogy az ablak Uw-értéke csak 1,4 vagy akár 1,6. Arról nem is beszélve, hogy az üveg g-értékét csak elvétve említik. Ezt különösen az extrém jó U-értéket kínáló ablakoknál érdemes megnézni, mert egy esetlegesen rossz, azaz 50% alatti g-érték esetén az ember elveszítheti a réven azt, amit megnyert a vámon. Az üvegek területén mind az Ug-érték csökkentésével, mind a g-érték növelésével kapcsolatban folynak kísérletek. A két legígéretesebb fejlesztés a kétrétegű vákuummal izolált ablak, illetve a multifóliás ablak, ahol négy réteget is kialakítana, viszont a belső két réteg üveg helyett speciális fólia. Az oldalra nyíló tolóablakok légtömörség, valamint a tetőablakok a beépítés szempontjából jelenleg még rosszabb paraméterekkel rendelkeznek, itt is történnek erőfeszítések a hátrány ledolgozására.
Passzívház-ajtó
Egy passzívház bejárati ajtó esetében nem kell ilyen szerteágazó ismeretekkel rendelkezni, ugyanis vele szemben az elvárás jóval egyszerűbb: U-értéke, jelen esetben Ud,beépítve (d = door) <= 0,8 W/m2K kell legyen, valamint légtömörsége Q100 <= 2,25 m3/(hm). Mindazonáltal a bejárati ajtó egyéb tulajdonságait, mint a környezeti hatásokkal, illetve a betörésbiztonsággal szembeni elvárásokat ötvözni ezen kiváló hőtani tulajdonságokkal, ráadásul úgy, hogy az ajtó vastagsága még a kezelhető határokon belül maradjon, meglehetősen magas árkategóriát eredményezett.
Nyílászárók beépítése
A nyílászárók beépítése legalább olyan fontos, mint a megfelelő nyílászáró kiválasztása. Amire különösen oda kell figyelni: a légtömörség biztosítása és a hőhídmentes beépítés. Tipikus légtömör beépítésnél légtömör szalag kerül a tok külső részére, majd behelyezés és pur-habbal történő esetleges réskitöltés után a légtömör szalag szoba felé túlnyúló részét a bélésfalhoz kell ragasztani, és utána bevakolni. A pur-hab egyedüli használata nem elégséges. A hőhídhatás elkerülése miatt az ablakot nem a bélésfal, hanem a szigetelés síkjába „kilógatva” kell elhelyezni, és a szigeteléssel lehetőleg rátakarni. Egy profi építész nem csak a nyílászárók helyét, hanem beépítésük csomóponti rajzát, illetve a légtömör burok kialakítását is megtervezi. Ezt a munkát szintén érdemes megfizetni.
Nem technikai paraméterek
Nem elég az, hogy az ablakoknak magukban megfelelő paramétereik legyenek, az is fontos, hogy milyen a falfelülethez viszonyított arányuk, milyen a tájolásuk, illetve a beárnyékolásuk. Ökölszabály, hogy az ablakfelület mérete egy passzívházban ne legyen nagyobb, az alapterület 30-40%-ánál. Azaz egy 100 m2-es lakásban 30-40 m2-nél nagyobb ablakfelület ne legyen. Ennek oka, hogy akármilyen jó érték az ablakok esetében a 0,80 W/(m2K), egy passzívházban az opak felületekhez képest (melyek U-értéke 0,15 W/(m2K) alatti, családi házak esetében közelebb áll a 0,10 W/(m2K) értékhez) még így is hatszor-nyolcszor nagyobb hőveszteséget okoz. Fontos továbbá, hogy az ablakfelületek ca. 70%-a dél felé nézzen (+/-30° még megengedhető, lásd 1. ábra). A passzívházak fő passzív energiaforrása a napsugárzás. A déli tájolású passzívház ablakok éves viszonylatban több hőenergiát juttatnak a házba, mint amennyi meleg rajtuk keresztül elvész, ezáltal nem fűtési igényt gerjesztenek, hanem ellenkezőleg, hozzájárulnak a hőveszteségek pótlásához, azaz csökkentik az épület hőszükségletét. Egy átlagos családi háznál, megfelelő benapozás esetén, a passzívház ablakok által éves szinten 1000 kWh nettó nyereség is elérhető. Ugyanúgy igaz azonban, hogy kedvezőtlen ablaktájolás – ugyanolyan jó minőségű passzívház ablakok mellett - éves szinten 1000 kWh nettó veszteséghez is vezethet. A beárnyékolás szempontjából figyelembe kell venni a szomszédos épületek és a növényzet hatását éppúgy, mint az épület saját túlnyúlásait, de magát a bélésfal okozta beárnyékolást is. A beárnyékolással kapcsolatban egyszerre két feladatot is meg kell oldani: télen maximalizálni kell, nyáron pedig minimalizálni, mivel a passzívházban a szoláris nyereség a passzív fűtés, míg a beárnyékolás a passzív hűtés része. Ehhez a természet két segítséget is ad, a nap évszaktól függően változó beesési szögét és a lombhullató növényeket. Optimális tervezés esetén a nyári napsugár szinte a falat sem éri el közvetlenül, télen pedig be tud hatolni a szoba legtávolabbi sarkba is, s mindez csak passzív építészeti megoldások hatásaként.
Költségek és lefaragásuk
Az árkülönbözet egy ma szokványos és egy passzívház szintű ablak között - a gyártási darabszámok emelkedésével - ugyan évről évre csökken, de jelenleg cirka 50%-os többletköltséget még érdemes bekalkulálni. Ezt részint lehet avval kompenzálni, ha nem mindenhova bukó-nyíló, hanem fix ablak kerül beépítésre, azok ára ugyanis lényegesen alacsonyabb. Az természetesen túlzás, ha az ember mindenhová fix ablakokat tesz. Abból érdemes kiindulni, hogy minden helyiségben legyen legalább egy nyitható ablak, illetve gondolni kell az ablakok tisztíthatóságára is. Egy passzívházban mindig van lakásszellőztetés, ami szokványos lakáshasználat mellett nemigen igényli az ablakokon keresztül történő szellőztetést, azonban egyszer-egyszer előfordulhat olyan csúcsterhelés, amikor jól jöhet, ha tud kereszthuzatot csinálni az ember. A tisztíthatóság kérdése fixre szánt emeleti ablakoknál merül fel. Egy duplaablak vagy erkélyajtó esetében azonban érdemes elgondolkodni, hogy valóban mindkét szárnynak nyithatónak kell-e lennie. A bemutatott ábra egy passzívház-minősített ablak energiamérlegének alakulását mutatja a tájolás és a beárnyékolás függvényében, standard német klíma esetén. Az ablak paraméterei: Ug = 0,60 W/m2K, g = 0,52, Uf = 0,73 W/m2K, tok mérete = 13,4 cm, psziüvegperem = 0,035 W/mK, pszibeépítés = 0,040 W/mK. Az éves transzmissziós hőveszteség a tájolástól függetlenül 130 kWh/év. A szoláris nyereség beárnyékolás nélkül északi tájolással 68 kWh/év, délivel 181 kWh/év, átlagos beárnyékolással északi tájolással 51 kWh/év, délivel 136 kWh/év. Az ábrából jól lehet látni, hogy a déli irányhoz képest +/-30°-kal még pozitív a szaldó, egyébként átfordul nettó veszteséggé.
