Bemutatkozás: |
"
Minõség! Tudni való, mi az, mégsem tudni. Némely dolgok különbek másoknál, vagyis több bennük a minõség. Mégis, amikor a különb tulajdonságokat összegezni kell, kifújt az igyekezet. Egyszerre nincs mit mondani. Ha azonban megmondani nem lehet, mi a Minõség, tudni honnan - akár azt is, hogy létezik? Ha senki nem tudja, mi az, számolni nem is lehet vele a gyakorlatban. Holott a gyakorlatban ismerik. Mi egyébbrõl tanúskodnának "az érdemjegyek"? Miért fizetnek vagyonokat némely dolgokért, s miért kerülnek mások a kukába? Ha nem azért, mert egyik dolog különb a másiknál? Csakhogy mi a különb? Mi a bánat a Minõség úgy mégis?
"
"
... A hegy-völgy, a vadon,
Ahol bolyongok vĂgan, szabadon!
Édes magány, ahol kedvemre élek,
Dalolgatok, ábrándozom, remélek...
Fejembe vágva tollas süvegem
Kalandozom, ha Ăşgy tetszik nekem...
Egy semmiségért véres harcra szállok,
Verekszem érte, vagy - verset csinálok!
Fantáziám a holdban egyet fordul,
És könyvet Ărok rĂłla, semmi másĂ©rt,
Csak a bolondos, kedves utazásért!
Azt Ărom csak, ami szĂvembõl csordul,
És Ăgy szĂłlok magamhoz: LĂ©gy szerĂ©ny!
Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
Magad-ültette rózsa illatával,
Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
-Ha van nagy ritkán diadalban részem,
Azt Ă©n vĂvtam ki, az enyĂ©m egĂ©szen,
Cézárnak abból mitsem adok át,
És büszkén hordom tettem tudatát!
Egy szĂłval: csĂşszĂł inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!
"
"
HĂ©, mi az?
Orromra sandĂtsz, tömpe orrĂş gaz?
Mit mondotok? - Minden hiába? - Jó!
Én ezt tudom! - De verekedni kell
MĂ©g akkor is, ha nem bĂztat siker!
Sõt ez dicsõbb, mert hõsökhöz való!
- Kik jönnek ott ni? Há! Egész sereg!
Sok õs-ellenség, rátok ismerek!
Te vagy, Hazúgság?
Nesze hát, ha, ha!
No jertek! Kardom fejetekre vág
Elõitélet, Alkú, Gyávaság!
Csináljak vásárt?... Paktáljak?... Soha!...
- Ah Butaság, te is jössz, hogy velem
UtĂłlszor vĂvj? Tudom, a gyõzelem
Tiétek lesz, alávaló jószágok,
De mindegy! Mindegy!... Vágok! Vágok! Vágok!
Kitéptétek kezembõl a babért.
A rózsát, mindent, ami kincset ért!
Vigyétek hát!... De valamim maradt,
Amit irĂgysĂ©g, csĂşf rosszakarat
Nem vehetett el!... Ezt ma este még
Ha majd elõttem föltárul az ég
S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
Magammal tisztán, tündöklõn viszem be.
Mert foltja nem volt egy parányi sem...
És ez, gazok...
A becsĂĽletem!
"
|